Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-08 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976. május 8. ALMI etilt szaszállították Murmanszk vidékére. Parancsnoka összeszidta s büntetésből vasúti munkára osztotta be. A FORRADALOM KATONÄJA BndoJótól Nyercsinszkig 0 Magyar vöröskatonák Szibériában 0 Kolcsak gyűrűjében 0 Az aranyvonat őrei 0 Fél világon át a szülőfaluig Az emberi sorsok és életutak sok­szor kiszámíthatatlanok. Olykor a vé­letlen is közbeszól. Csak élete alko­nyán tudja eldönteni az ember, helyes utat követett-e. Ilyen érdekes sorsú, emberrel ho­zott össze a véletlen a Budulovt (Bo­­doló) Efsz-ben. A közel 80 éves В u­­r inda Ferenc, a szövetkezet éj­jeliőre beszélgetés közben akaratla­nul is lepergette előttem forradalmi életét... HADIFOGSÁGBAN Már egy éve folyt a vér az első vi­lágháború csatamezőin, amikor 1915 júniusában az akkor alig 19 éves Feri bácsi is sor alá került, Turnianske Podhardién (Tornaváralján). A híres kassat 34. gyalogezrednél kezdte meg tényleges szolgálatát, Vilmos csá­szár védnökségi alakulatánál. Hatheti kiképzés után bevetették a kelett fronton. Kegyetlenül aratott a halál, s a fiatal katonában felötlött a vá­laszt követelő gondolat: miért kell fiataloknak meghalniuk tőkés érdeke­kért. Burinda Ferenc honvéd 1916. szep­temberében Barcsatka város közelé­ben fogságba esett. Szándékosan fog­ságba akartak jutni. Tizenkét napi menetelés után Duvnóban szálltak meg. Közben csak kétszer kaptak me­leg ételt és napi két kockacukrot. Duvnóban mind az ötvenkettőjüket be­­vagonírozták és négynapos utazás után a kijevi katonai táborba szállí­tották őket. Kijevben a magyarokat és az osztrákokat különválasztották a többiektől. Rövid pihenő, majd há­romhetes út következett Kóla-félszi­getre. Itt, Észak honában, nálunk elkép­zelhetetlen fagyban, mostoha viszo­nyok között kezdődött lágeréetlük. Va­­telinruhába bújva dolgoztak — állat­­gondozás, favágás, élelmiszer-vétele­zés 40 kilométernyi távolságra, napi 50 kopekért. Itt ismerkedett meg Szabó Gyula hadnaggyal, aki bíztatta őket, szökje­nek meg és Svédországon keresztül próbáljanak hazajutni. Megkísérelték, de mindjárt a szomszéd faluban elfog­ták őket. A véres vallatás után útjuk Pétervárra vezetett A börtön udvarán látta Feri bácsi utoljára a hadnagyot. Tizennégy napi ráboskodás után visz-Ide, a nagy elhagyatottságba is el­került az 1917. november 7-i forradal­mi események híre. Először csak bi­zonytalan hírfoszlányok formájában. Remény csillant, hogy talán hamaro­san hazajutnak. Ám jött a tél és ott­­marasztotta őket. , Februárban jelentkezhettek, akik haza aakrtak menni. Feri bácsi gaz­dája, akinek keze alatt a vasúton dol­gozott, figyelmeztette, maradjon, mert a jelentkezőket nem haza, hanem Szibériába, a legjobb esetben az olasz frontra viszik, mert ott is meggyűltek a bajok. Burinda Feri bácsi félvállról vette a figyelmeztetést és elindult társai­val... Szibériába. A nagy zűrzavarban csak akkor vették észre, merre tar­tanak, amikor előttük állt a Jevropa- Azija feliratú szerelvény. Jekatyerin­­burg ... Omszk ... fogolytábor. Egyszer aztán náluk is megjelentek a vöröscsillagos magyar katonák és felszólították a foglyokat, csatlakoz­zanak a vörös hadsereghez és együt­tes erővel törjenek át Magyarország­ra, hogy csatlakozzanak Kun Béla seregeivel. — Tudtuk, hol a helyünk. Jelentkeztünk — emlékezik vissza Bu­rinda Feri bácsi. Feri bácsi az egykori kadetiskola épületében tanfolyamot végzett, aztán beosztották az omszki I. csapathoz. 1918 februárja volt... Egy hét múlva Mandzsúria jelé vonultak és a hatá­ron összecsaptak Kolcsakékkal. Darija mellett a vörösök győztek. Kínosan ügyeltek rá, hogy át ne lépjék a ha­tárt. Ám észrevették, hogy a kínaiak minden nehézség nélkül beengedik te­rületükre a vörösöket. A kínai Kargo városban tárgyalások kezdődtek a vörösök és a fehérek között, s a vörö­sök küldöttségét kísérő őrségnek Feri bácsi is tagja volt. A tárgyalásokból kifolyólag parancsot kaptak, hogy a határtól száz kilométerre vonuljanak vissza. Olovjanában székelt az ezred­­parancsnokság, innen vasúti őrszolgá­latot tartottak. Egy szép napon lovas­futár érkezett és közölte Tar elvtárs­­sal, az őrszolgálat magyar parancsno­kával, hogy kolcsak kozákjai, a szim­­jonisták rövidesen támadnak. A támadás be is következett. Kol­­csakék felmorzsolták az őrosztagot. Feri bácsi i negyedmagával elszakadt az őrségtől és egyheti bolyongás után talált vissza egységéhez. Á vörös egység helyzete azonban egyre rosz­­szabbodott. Délkeletről Kolcsak ka­tonái, a Kaukázus felöl a cseh légio­náriusok szorongatták. Andrejovkába vonultak vissza, hogy elkerüljék a be­kerítést. Itt erősítést kaptak a vlagyi­­vosztoki tengerészektől. A tengeré­szek páncélvonaton közelítették meg az ellenséget. Feri bácsiék tartalék­ként űzték a megfutamodó ellenforra­dalmár bandákat. Győztek. Egészen Krasznojarszkig kergették az ellenséget. Átkeltek Benyiszejen és védelmi állást foglaltak el. Innen ké­sőbb az ellenséges túlerő miatt vtsz­­szavonulásra kényszerültek. Feri bácsi egy csitai kórházba került. Felgyó­gyulása után a magyar tiszti fogoly­tábor őre lett. Az ellenség azonban itt is bekerítette őket, a vorösököt. A harcokban Feri bácsi egysége szétve­rődött, futással mentették életüket. Később kisebb egységekbe és csopor­tokba verődve, vonatra szálltak. Más­nap Nyercsinszkben a vonatot mel­lékvágányra tolatták és lekapcsolták a mozdonyt. Az állomásfőnök telefo­non éppen a fehérekkel paktált, de lefülelték. Ök diktálták, milyen in­formációt adjon a fehéreknek. Rövi­desen mozdonyt kaptak és folytatták az útat. Feri bácsi csak később tudta meg orosz bajtársaktól, miért olyan fontos a szerelvény. A csitai bank aranyát szállítja s ezt mindenképpen meg kell menteniük. Blagovescseriszkben aztán búcsút mondtak az aranyvonatnak; 150 tagú csoporttal Feri bácsi is el­indult Vlagyivosztok felé. Otközben újabb megpróbáltatáson kellett átesniük. Japán fogságba es­tek. Máig sem tudja, hogyan szólt a japánok ítélete, de két kozák őr fel­ügyeletével négy bajtársával együtt útnak indították az ismeretlenbe. Egy Óvatlan pillanatban ártalmatlanná tet­ték az őröket és az erdőbe vetették magukat... Ojabb katonai táborban kötöttek ki, de itt sem volt életük biztonságban. Megszöktek. Egy falu vörös érzelmű lakossága felkarolta őket. Ellátta a szökevénye­ket minden jóval és tanáccsal is: men­jenek Kínába. ... Már csak heten maradtak, mire elérték az első kínai falut. Itt is él­vezték a lakosság vendégszeretetét, aztán katonák jöttek és újra börtön­fogság következett. 1920. január 11-én Vlagyivosztokba szállították őket. A Russzkij szigeten nemzetiség szerinti csoportokba osztották a foglyokat, majd augusztus 24-én délután 1 óra­kor hajóra szálltak és elindultak Hongkong felé. Hosszú vándorlásuk további állomásai: Singapore, Port Said, Szuez, Trieszt, aztán Ausztrián keresztül eljutottak České Budéjopi­­cére. Végül Feri bácsi viszontláthatta szülőföldje metropolisát —- Kassát. VOJTECH MIHÁLIK: vabT ÜJRA ITTHON Szülőfalujában nem akartak hinni gyötrelmes viszontagságainak. Feri bácsi az emlékektől megilletődve idé­zi fel az akkori nagy napok esemé­nyeit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Bátorságért és Vitézsé­gért érdemrenddel, köztársaságunk elnöke pedig 1967-ben a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki Burinda Fe­renc elvtársat a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom harcaiban való te­vékeny részvételéért és haditetteiért. — A harc, a küzdelem, a nélkülö­zés, az üldöztetés, fél világ bejárása nem volt könnyű. A leginkább annak örültem, hogy már fiatal koromban megtaláltam a helyes irányt. A küz­delmek gyümölcsét most tudjuk iga­zán tértékelni, — vallja Feri bácsi. — Az én időm lassan lejár, a pár­tunk megalakulásának 55 évforduló­ján, a XV. kongresszus évében úgy érzem, tartoztam emlékeimmel. . Keletről érkezett a béke, hogy szenvedésünk véget érjen, ne láncolja lelkünket a szégyen, legyen miénk a föld, a drága, szabad ember szabad hazája, az ifjú béke olajága. Tavasz volt, virágzó fák alatt vonultak a győztes hadak, sebzett tájakon, ágyúfüstön át jöttek a megfáradt katonák, kik szenvedésen, minden poklon által, szembeszegülve ezer halállal hozták a remény zöldleveles ágát, Új életünk sugárzó hajnalát. Nem feledjük, kik életűiket adták, vérükből nyílnak tavaszi virágok s termékenyebb lesz szivükkel a föld, mert őrzik már a melengető lángot, őrzik tovább a holnap áradását, a szabadságnak boldogító rendjét, hogy növekedjen ember és műve s minden vágyunk fennen tündököljék. (Ford.: DÉNES GYÖRGY) Művelődés és öröm Iván Sándor Erősségünk, a békét védő néphadseregünk. Foto: Az előző évek jó tapasztalatai után a CSSZBSZ Bratislavai Városi Bizott­sága elhatározta, hogy az idén is megszervezi az orosz nyelv oktatásá­nak nemzetközi táborát. A tapasztala­tokból és az érdeklődők számából kiindulva két turnusban szervezi meg az akciót: július 5-től 18-ig, továbbá július 19-től augusztus 1-ig. Egy-egy turnus kéthetes lesz s az oktatási cél az orosz nyelv, főként beszéd ismere­teinek elmélyítése. Az első turnust a kilencévfolyamos alapiskolák 5. és 8. osztályát elvégzett diákok számára, a mánodik turnust az idősebbek, azaz a 9. osztály végzett növendékei, a gim­nazisták, a szakközépiskolások és a tanonciskolások számára rendezik. Az idén az orosz nyelv nemzetközi táborának színhelye a Liptovský Mi­­kuláš-i Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskola létesítményeinek gyönyörű kör­nyezete a K. Petroviő parton. Az isko­lának a szükséges oktatási épületek mellett szálláshelye és étkezdéje, va­lamint komplett sportberendezése van (labdarúgó- és atlétikai pálya, tenisz­pálya, stb. J. A CSSZBSZ Szlovákiai Központ} Bi­zottságának meghívására 40 szovjet lektor, 40 komszomolista és hat veze­tő érkezik Szlovákiába és az egyes tá­borokban kap beosztást. Liptovský Mikuláson minden turnusban mintegy 120 tanuló és nyolc nevelő — orosz­tanár, orvos és hattagú táborvezető­­sőg, nyolc szovjet lektor, nyolc kom­szomolista és egy szovjet vezető vesz részt. Az eddigi eredmények alapján ez az akció az egyik legjelentősebb for­mája az orosz nyelvtudás tökéletesí­tésének, a gyermekek internacionaliz­musra nevelésének. A nemzetközi tá­borok nagy politikai nevelési és okta­tási célt is követnek azzal, hogy el­mélyítik és szilárdítják az orosz nyelvismereteket, éspedig megfelelő szórakoztató, kötetlen formában. A nyelvgyakorlatok során főként társal­gásra késztetik a hallgatókat. A mű­velődési,. társas és sportrendezvények során is csak oroszul beszélnek egy­mással a pionírok és a vezetők, a pionírok és a komszomolisták. Kül­földi oktatók és pionírok részvétele az internacionalista barátságot ápolja a diákokban. A tábor programját három részre osztották úgy, hogy három alapvető célt kövessen: nevelési-oktatási, kul­turális-politikai és üdültetési célt. Az oktatási rész az orosz nyelv nemzet­közi táborai céljaira különlegesen ki­dolgozott tantervekre épül. Szórakoz­tató formában fognak oktatni. Hazai pedagógusok és diákok mellett a szovjet lektorok és komszomolisták jelenléte természetes orosz nyelvi környezetet alakít ki. Baráti közössé­gek jönnek létre és ilyen közösségben beszélgetések során kötetlenül töké­letesítik az iskolai nyelvismereteket. Az csak természetes, hogy orosz és szovjet dalokat és verseket is együtt fognak tanulni. Gazdag kulturális- és sportműsor is készül a táborozás részvevői számára. Megismerkednek továbbá a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékeivel, a leg­jelentősebb kulturális, történelmi mű­emlékekkel és természeti nevezetes­ségekkel. Kedvezőtlen időjárás esetén filmműsorral gondoskodnak hasznos időtöltésről. Különféle sportversenyek rendezését is tervezik. A tábor alkalmat ad új ismeretsé­gek kötésére, baráti kapcsolatok ala­kulnak ki a hazat és szovjet pionírok között. Az idén is minden feltétele megvan annak, hogy az orosz nyelv nemzetközi tábora teljesítse fő külde­tését: a nyelvismeretek bővítését és ifjúságunk kapcsolatainak elmélyíté­sét. A táborba jelentkezési ívek a CSSZBSZ bratislavai városi bizottsá­gán és városkerületi bizottságain kap­hatók. K. VITTHALM

Next

/
Thumbnails
Contents