Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-08 / 18. szám

1976. május в.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

SZAKSZERŰBB ÖNTÖZÉSSÉ!. GAZDAGABB TERMÉST

Á Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság, az Állami Talaj javítási Igazgatóság kerületi szerve és a Bratislavai öntözési Kutató Intézet illetékesei Tešedikovora (Pered, galantai járás) hívták össze a kerület mezőgazdasági üzemeinek, üzemközí és állami vállalatainak vezetőit, öntözési szakembereit, technikusait, hogy közösen tárgyalják meg az öntözési problémákat, értékeljék a múlt évi öntözési verseny eredményeit, kijelöljék а XV. pártkongresszus határozataiból eredő, termésfokozást elősegítő öntözési feladatokat. S természetesen,

Anton Jánoš, a Kmi főmérnöke bevezető beszédet mond.

erkölcsi-anyagi jutalomban részesítsék az öntözésben legjobb eredményeket elérő mezőgazdasági üzemeket.

Bevezető beszédében Anton Jánoí, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke foglalta össze a múlt évi — öntözéssel és anélkül elért — eredményeket, tapasztalatokat, ismertette a legközelebbi igényes, mindamellett teljesíthető feladatokat.

— Szemesekből 1975-ben sikerült elérni a 60 mázsás kerületi hektárhozamátlagot — mondotta többek között a főmérnök. — Egyes mezőgazdasági üzemek —, mint például a galántai járásbeli Soporöai Efsz is —, szakszerű öntözéssel, az agrotechnika minőségi követelményeinek megtartásával több mint száz mázsás csúcshozamot tudtak elérni kukoricából, ami szinte példátlan a szövetkezetek megalakulása, a szocialista mezőgazdaság létezése óta. Ellenben akad még jócskán olyan mezőgazdasági üzem is, amelyben csupán 35—40 mázsát takarítottak be hektáronkint, ami igen nagy hektárhozam-különbség. Ez a mélyen a kerületi átlaghozam alatti eredmény népgazdasági szempontból egyáltalán nem lehet közömbös.

Ez a bíráló megjegyzés teljes mértékben indokolt! Az ilyen esetek elkerülhetők, mégpedig alaposabb felkészültséggel, jobb munkaszervezéssel és igényesebb agrotechnikával, az öntözésadta lehetőségek, értékes tapasztalatok jobb hasznosításával.

Szóvá tette a kerületi mezőgazdasági Igazgatóság neves szakembere, hogy a mezőgazdasági üzemek számottevő részében mindmáig nem fordítanak keílő figyelmet az állandó őntözőcsapatok létesítésére, szervezésére, munkaerőhiányra, s másegyébre hivatkozva. Az efféle indoklás azonban a legtöbb esetben csak a felelősség alóli kibúvásra szolgát...

Több helyütt, de leginkább a Kis- Duna és a Feketevfz menti mezőgazdasági üzemekben fékezi az öntözés széleskörűbb kiterjesztését, a folyó, illetve a patak szennyezettsége. Sajnos, javulást ezen a téren nemigen várhatunk!

Mindamellett, általános értelemben a jobb agrotechnikával tovább fokozhatnánk a hektárhozamokat, mégpedig úgy, hogy öntözés esetén 20—30 százalékkal több növényegyedet hagynánk hektáronkint. Ajánlatos ez, főleg az öntözött gabona, kukorica, lucerna esetében.

Tekintettel a takarékosabb műtrágyázásra, a mezőgazdasági üzemek szakemberei az erőtakarmányt adó növénykultúrákat részesítsék előnyben.

Az öntözést Illetően üzemen, vállalaton kívüli tartaléknak számít az üzemközi társulás, a még szorosabb együttműködés. Ilyképpen könnyebben eküzdhetők az öntözéssel, főleg öntözőberendezések beszerzésével járó

nehézségek (egyetlen sávos öntözőberendezés beszerzési költsége, ára 50 ezer korona!) Viszont az effajta öntözőberendezések üzemzavara a legcsekélyebb, amellett a kapacitás: két műszakban (16 óra alatt) egy és fél hektárnyi.

A Bratislavai Öntözési Kutató Intézet igazgatója főleg az öntözés legújabb hazai és külföldi tudományos és kísérleti eredményeit ismertette. A többi között igen fontosnak tartja a különféle vetőmagvak erős életképességét, a hektáronkénti növényegyedszám gyarapítását — öntözés esetén. Kukoricából ez jó ha túlhaladja a kilencvenezret, cukorrépából a százezret és gabonából az ötmilliót.

örvendetes tény: eddig Nyugat- Szlovákiában összesen 135 576 hektárnyi terület öntözhető, ami a 6. ötéves tervidőszak végéig 160 ezer hektárra bővül. Ez viszont nincs arányban a mezőgazdasági üzemek számottevő vezetője, szakembere öntözés iránt tanúsított igyekezetével. Hiszen a kerületi aktíván is megállapítást nyert: több mezőgazdasági üzemben már a tervezésnél elkövetik a hibát; amikor nem számolnak — vagy pontatlanul számolnak — az öntözéssel járó kiadásokkal. Az ilyen meggondolatlanság, előre nem tekintés azután bajt idéz elő, lehetetlenné teszi az öntözés zavartalan lebonyolítását, áthúzza a tervfeladatok valóra váltását, s végső soron hektárhozam-csökkenést eredményez.

Valamennyi termelőüzem, vállalat vezetőinek, szakembereinek, s az irányító szerveknek erkölcsi kötelességük az öntözési .verseny szorgalmazása! Ezáltal а XV. pártkongresszus határozatainak valóra váltásáért szállnak síkra. Hiszen kézzelfogható eredmények bizonyítják — a tešedikovoi, a topofnlkyi, a Dolný Bár-i, az Orechové Póton i, a Horné Pôtoň-i, a Trh. Mýto-i és más szövetkezetekben, a Hubicei Állami Gazdaságban és másutt —, hogy az öntözés nagyon is kifizetődő. Busásan visszatérül az öntözési költség a gazdagabb terméshozamok értékéből.

Vegyük például a Tešedikovoi Efsz-t, amelyben összesen 1800 hektárnyi terület növénykultúráit öntözik, így az őszi búzából 53,91 mázsás hektárhozamátlagot értek el, kukoricából 71,3 mázsát, cukorrépából 436 mázsát, többéves takarmányból (száraz állapotban) meg 105 mázsát. Viszont a járási hozamátlag őszi búzából 47,53 q/ha, szemeskukoricából 65,33 q/ha, cukorrépából 393 q/ha és többéves takarmányból 71 q/ha volt, ami lényeges hektárhozam-különbség. Mintegy hetven darab sávos öntözökészüléket üzemeltetnek, emellett még a hagyományos, csöves öntözésről sem mondanak le. A komárnoi tárás Sokolcei Efsz-ében összesen hatvan hektár

cukorrépát öntöztek az elmúlt évben, s 612 mázsás termést takarítottak be hektáronkint, a nem öntözött cukorrépájuk hektára száz mázsával kevesebbet adott.

Tehát, nem mindegy, hogy kevesebbet, vagy többet terem a föld! Különösen nem mindegy most a 6. ötéves tervidőszakban, amikor a termelési feladatok évről évre feszítettebbek lesznek... No meg, nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy hazardírozhatunk a termőfölddel. Országunk földalapja egyre fogy, jóval kevesebb, mint bármely más szocialista országé. A józan ész, a helyes mezögazdaságpolitika, az élelmiszer-, a gabona- és szemestermény-önellátásra törekvésünk is azt diktálja: minden eddiginél jobban hasznosítsuk az üzemi és azon kívüli tartalékokat, lehetőségeket. Ha csapadékhiány mutatkozik, azt mesterséges úton, öntözéssel pótoljuk, hogy ezáltal a leselkedő veszélyt — a terméshozamcsökkenést — idejében elhárítsuk. Mert, bármiféle könnyelműség, szervezetlenség, patópálos magatartás csúnyán megbosszulhatja magát.

Ahhoz, hogy TÖBBET TEREMJEN A FÖLD, fokozzuk a kezdeményező készséget, használjuk ki a legkedvezőbben az öntözőberendezéseket, jól alkalmazzuk a tudományos- és szakismereteket, éljünk a többmüszak nyújtotta lehetőséggel, szombat-vasárnapokon, s ha kell éjszaka is öntözzünk, élve a biztonságosabb áramszolgáltatással, a nyári szünidő alatti rejtett munkaerők (diákbrigádok) öntözésbe kapcsolásával, stb. Kövessük az öntözésben élenjáró mezőgazdasági üzemek jó példáját, használjuk fel értékes tapasztalataikat.

S itt jegyzem meg, mily nagy kár, hogy éppen az. öntözési verseny múlt évi győztes üzemeinek, vállalatainak képviselői, szakemberei a vita keretében alig-alig hallatták szavukat. Tanulságlevonás: kevesebb elvont elméletet, több gyakorlati ismeretet az ilyen aktíva-értekezletenl

Az értekezlet végén Miloslav Brfíák mérnök, a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes osztályvezetője adta át az 1975. évi öntözési verseny győztes üzemeinek, üzemközi vállalatainak a minisztérium által adományozott díszoklevelet. A pénzjutalmak jelentős összege is bizonyítja: érdemes versenyezni! Hiszen az öntözésben élenjáró üzemek, üzemközi vállalatok gazdagabb termést takarítottak be hektáronkint, amiből külön haszna származott valamennyi szövetkezeti tagnak, a közösben végzett munkája arányában.

Végül hangozzék eképp a jelszó: A legkedvezőbben hasznosítsuk az öntözőberendezéseket, szakismereteket! Ha a szükség úgy kívánja: öntözni, öntözni, öntözni.. . I

N. Kovács István

Az ünnepen ködös, hideg hajnalra ébredtünk. De ez sem riasztott vissza 8 irányt vettem a Barátság efsz bakai részlegének állattenyésztési telepe felé. *

Három óra ötven perckor köszöntem „jóreggelt“ Amhrna Vince éjjeliemé k.

— Azt hiszem én jöttem legkorábban — mondtam magabiztosan.

— Téved, az emberek már javában dolgoznak.

A ködös félhomályban a, borjúbőgés felé vettem az irányt.

A „bölcsödében“ két fiatalember — Bertalan Tibor és Orbán Titusz — szorgoskodott.

— Mennyi van a „nebulókból“ — kíváncsiskodtam.

— Százötven darabot kezelünk, tíznapos kortól négyhónapnsig. Az a baj, hogy nem kényelmesek ezek a ketrecek. Ez eléggé megnehezíti az almozást.

— Milyen súlygyarapodást érnek el?

— Az állatnak ember az istene — válaszolt Tibor.

— Ezeknek is szeretet kell, mint az ember fiának. Amint hallotta, a hó géssel követelodztek. Pontos időben kell etetni őket. Persze az almozás, a tisztántartás is hozzájárul a jó eredmények eléréséhez, ahhoz, hogy nálunk ritkaság az elhullás. A súlygyarapodás? Van olyan hónap, hogy elérjük a 90 dekás átlagot.

A közelben levő félszabad istállóban Pavlicsek József 112 Úszót kezel. Kiválogatott egyedek, ezekből lesz a tehénutänpôtlás. Az áltatok tiszták, jól tápláltak.

— Van elég takarmány és alomszalma? — érdeklődöm a fiatal embertől.

— Semmiből sem szenvedek hiányt. Csak ezek a jászlak csapnivalók. Látja, mennyi silót kitúrnak. Annak pedig jelentős része kárba vész.

*

A százas tehénistállóban négy férfi és három asszony dolgozik. Az asszonyok fejnek. Jó, megértő a kollektíva és az eredmény sem marad el. Most tíz liter körül van a napi fejési átlag.

C s 1 z i Tibor, Bertalan Árpád és a többiek is nagyon pontosak az etetésnél és fejesnél.

— Van valami előnye, hogy kollektívában dolgoznak?

— Minden bizonnyal — válaszolt határozottan Bertalan Árpád. Jobb így a munkakedv, a problémákat közösen beszéljük meg s ha valakinek halaszthatatlan tennivalója akad, nem okoz gondot a helyettesítése.

Az asszonyok már befejezték a fejést. Igyekeznek hazafelé, mert húsvát vasárnapján is várja otthon őket a tennivaló.

— Nem kellemetlen ilyenkor munkába jönni? — kérdem az egyik menyecskétől.

— Megszoktuk már, a fejést nem lehet elhalasztani.

— Jók a gépek?

— Ha tudnak vele bánni. Már el sem tudnánk képzelni a kézi fejést.

— Hogyan járnak ki a telepre?

— Biciklin. Most rendbe tesszük magunkat, átöltözünk, egy kicsit kifestjük a szánkat, egykettőre hazakerülünk.

Közben Krivá nek János köszöntött piros-pálinkás jó reggelt.

— Aztán hozott-e? — kérdi az egyik etető.

— Azt nem, de orvosságot igen. Minél előbb adják be a beteg borjúnak.

A szomszédos helyiségben Orbán Mária tejátvevö örömmel újságolta

a zootechnikusnak, hogy ma harminc literrel több a tej, mint tegnap reg gél volt.

— Ennek igazán örülök. Remélem, nem vízzel szaporították fel?!

— Ugyan, ne beszéljen már bolondokat! Tudja, hogy nálunk ez már régen kiment a divatból. Különben is a víz kell holnap a locsolóknak.

— Én is jó újságot mondok — s nevetett közben a zootechnikus. — A nádasdi telepen az egyik anyakoca az éjjel 16 malacot ellett.

A SERTÉSTELEPEN

N ó g e 1 László 38 anyasertést s emellett 404 malacot gondoz az elóneveldében. Segítőtársa a felesége, már régebben beteg, s így van mit csinálnia. Szerencsére a brnoi gépészmérnökin végzős fia itthon tartózkodik és segít a tennivalók elvégzésében.

— Nem kellemetlen sertésekkel bánni? — kérdem a szimpatikus főiskolástól.

— Nem esik le a korona a fejemről. Jól tudom, hogy az itt keresett koronákból iskoláztatnak.

— És jó a kereset? — érdeklődöm az idősebb Nógeltől.

— Ha összehasonlítom a valamikori havi 400-al, akkor kitűnő.

— Egyszóval jól kijövök. Igaz, háromszor etetek naponta, de azt már megszoktam.

— Mennyi az évi malacelválasztás?

— Húszon alúl nem adjuk.

Háromszor kell etetni, mégis a kora délutáni órákban a Duna mellett találkoztam Nógel Lászlóval. Kikocsizott családjával egy kicsit levegózni.

*

Az ezres hizlaldában Mészáros István és Knvács Árpád foglalatoskodik. Az előbbi 18 esztendeig etető volt a teheneknél, Kovács pedig traktoros.

— Hány kilogrammos korban kapják a süldőket?

— Negyven körül vannak — válaszol Mészáros István. — Az eladási súly pedig átlagban 105 kg.

— Szintén háromszor etetnek?

— Természetesen. Reggel hatkor, délután egykor és este tél hat körül. Amint látja, nedves etetéssel.

— De mintha hiányozna a farka a hízónak?

— Valóban fgy van. Eddig sok veszteséget okozott, hogy az oktondi állatok elrágták egymás tarkát. Igaz, a szállításnál Hiányzik, de mégis ez a célszerű megoldás.

— A kereset?

— Ügy három- és félezer.

— Itt jobb, mint a teheneknél?

— Mindegy. Mindenütt sok a tennivaló, ha az ember becsülettel végzi a munkáját.

— Tisztálkodási lehetőség van?

— Van bizony! Az asszonyok kiebrudalnánalf, ha munkaruhában járnánk baza, mint hajdanában.

*

Krivánek János, a zootechnikus, dicséri az emberek szorgalmát, hozzáértését. Valóban az anyasertésgondozók meglepően jól ismerik a fajtákat, amikor arról váltottunk szót velük.

— Mennyi az állatállomány a telepen?

— 1144 darab szarvasmarha és közel háromezer sertés van a bakai és nádasdi farmon.

— Van elegendő jó minőségű takarmány?

— Nem panaszkodhatunk, bár nagyon szeretném a fejési átlagot legalább napi 12—13 literig felvinni. A súlygyarapodás szintén kielégítő. A kocánkénti malacelválasztásban pedig a legjobbak közé tartozunk a járásban. Húszon felül anyánként a malacszaporulat, s Kucsera elvtárs nádasdi etetőnk rendszeresen eléri az évi 22 darabos malacelválasztást.

*

Ködös, morcos hajnalon indultam a bakai állattenyésztési telepre. Amikor visszafelé bandukoltam, már ragyogóan sütött a nap. Az állatgondozók szintén elvégezték tennivalóikat és ünneplésen öltözve „lovagolták“ kerékpárjaikat. Siettek haza családjuk körébe, a kiadós ünnepi reggelire.

Tóth Dezső