Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-01 / 17. szám

Л gyümölcsösben. A gyű­*' mölcsfák májusban nö­vekednek a leggyorsabban, e­­zért sok nedvességet és táp­anyagot igényelnek. Ritkábban, de kiadósabban öntözzük őket. Már többnyire elnyiltak, tehát kijuttathatjuk az évi nitrogén­adag harmadik részét. Aranként 2—3 kg salétromot és 1,5—2 kg szuperfoszfátot számítunk, vagy 6 —8 kg Cereritet. Trágyázás után kiadósán öntözünk. Ha kell, végezzünk gyümölcsritkl­­tftst, nehogy túlságosan kime­rüljenek a fák. A gyakori talaj­­porhanyiiás javítja a talaj víz­­gazdálkodását és írtja a gyomo­kat. Ha módunkban áll, alkal­mazzunk talajtakarást, például a füvet kaszáljuk le és hagyjuk kint elterítve a fák alatt. Ha tápoldattal trágyázunk |5 °/o), egy négyzetméterre 20 litert számítsunk és azt a fa koroná­jának kerületén öntsük a föld­be vájt lyukakba vagy árokba, amit azután betakarunk. Az öszibarackfákat is ellen őrizzük. Ne hagyjunk túl sok termést a fán, mert apró és rosszabb minőségű gyümölcsö­ket kapunk. A termés nélküli hajtásokat 2 rügyre vágjuk vissza, hogy termő ágat nevel­jünk a jövő évre. A hónap vé­gén válogassuk át az idei haj­tásokat — amikor elérik az 50 cm-t — és körülbelül 10 cm-re egymástól távolítsuk el a feles­leges hajtásokat. A termésritkítást minden fá­nál ajánlatos elvégezni, mert ezzel elejét vesszük a fák ki­merülésének és biztosítjuk a jövő évi terméshozamot is. Héj-alá oltással még olthatók a csonthéjasok. Az oltott fák oldalhajtásait kurtítsuk meg, hogy ne konkurráljanak az oltó­vesszőből fakadó hajtással. Az oltás helye alatti 15—20 cm-en található hajtásokat teljesen tá­volítsuk el, nehogy az új fácska rovására fejlődjenek. A múlt évt oltványokat tisztítsuk meg a vadhajtásoktól, nehogy meg­fojtsák a nemes hajtást. A meg­eredt oltásokon lazítsuk meg a kötözőanyagot, ne nőjön bele a fába. Aranyribiszkére még olt­hatunk ribiszkét és köszmétét. Időnként ellenőrizzük a cse­resznye és a meggy csúcshajtá­sait. Ha száradnak el, az a mo­­nilia jele. Az Ilyen száradó haj­tásokat vágjuk le és égessük el. A kajszibaracknál észlelt ha­sonló tünetek gutaütésre (Apo­plexia) utalnak. Ezen hajtáso­kat vagy ágakat szintén levág­juk és elégetjük, a sebek szélét oltóviasszal, közepét pedig nö­vényi olajjal oldott olajfesték­kel kenhetjük be. Esős Időben a varasodás, száraz időben a Usztharmat okoz sok gondot a termelőknek. A betegség első tüneteinek észlelésekor azon­nal akcióba kell lépni. A liszt­harmatos hajtásvégeket vágjuk le és égessük el, a fát rendsze­resen permetezzük. A poloska­­szagú gyümölcsdarazsak ellen is kezeljük a fákat. A ribiszkét • virágzás után antraknózis elien is védeni kell. E célból a Perozin 75 В 0,4 szá­zalékos vagy a Kuprlkol 1 %-os töménységű oldatával permetez­zük le a bokrokat, főleg a le­velek fonákját. A Kuprikollal óvatosan bánjunk a gyümölcs­fák — fölig az őszibarack — közelében, uert ha permedé jut rájuk, elhullajtják a lombjukat. Időben készüljünk fel az esetleges hidegek káros hatásá­nak mérséklésére. Készítsük elő a tüzelnivalót, hogy bármi­kor alágyüjthassunk és kellő füstrétegbe burkolhassuk a gyümölcsfákat, vagy a szőlőt. Ha ez nem áll módunkban, ön­tözéssel ugyanilyen hatást érhe­tünk el. A víz ugyanis mérsé­keli a hőingadozást. Ha lehűl a levegő, akkor meleget, ha hir­telen felmelegszik, akkor meg hideget sugároz magából. A fagyzugos helyeken aligha sike­rül megmenteni nagyobb fa­gyok esetén a termést. Május a legalkalmasabb az ágak 30 fokos szögben való meghajlítására. Az ágak lehaj­­lításával serkentjük a termó­­refordulást. Ilyenkor könnyen és szinte tetszés szerint hajlít­­hatók az ágak, nem törnek olyan könnyen, ezért ne idegen­kedjünk az alakítástól. Májusban már nem ajánlatos megbolygatni a szamóca gyö­kérzetét, ezért mellőzzük a ta­lajlazítást, a gyomokat inkább kézzel tépjük ki- a növények közül. Most adjuk a nitrogén- és foszfor-műtrágyákat, áran­ként 1—2 kg-ot. Ha Cereritet alkalmazunk, belőle 5 kg kell egy árra. Virágzáskor ne öntöz­zük felülről a szamócát, csak árasztásos módszerrel. Kedvező hatást vált ki a virágzás előtt adott Mikrola lombtrágya. _ A nyomelemeket is tartalmazó ké­szítmény serkenti a növekedést, növeli a hozamot és javítja a termés minőségét. Az állati kár­tevők ellen virágzás előtt, a gombabetegségek ellen pedig közvetlenül virágbaboruiás előtt kell permetezni. A zöldségeskertben. Vessük el az őszi betakarításra ás téli tárolásra szánt sárgarépa, ka­ralábé, karfiol, fodros kel stb. magját. Vetni kell az uborkát, dinnyét, tököt és babot is. Egész hónapban palántázhatjuk a fél­korai és kései zöldségféléket. Erre az esős vagy borult idő a legalkalmasabb, ilyenkor a leg­jobb a megeredés. A hónap első felében ültetjük a majoránnát és a zellert. A hónap második leiében már minden melegigé nyes zöldségnövény kiültethető: paprika, paradicsom, tojásgyü­mölcs, spenót stb. A karós pa­radicsomot előre a földbe szúrt karók mellé ültetjük, és nem a karót szúrjuk a kiültetett pa­lánta mellé. Betakaiitjuk a fólia alatt ter­melt karalábét és salálát s ki­ültethetjük helyére a paprikát, paradicsomot és az uborkát. A jobb területkihasználás érdeké ben a paradicsomot és az ubor­kát futtassuk fel spárgára. A melegágy felszabadult föld­jét ültessük be melegágy! ubor­kával, cukordinnyével. A szoba­­hőmérsékleten vizes szövetda­­rabkára vagy itatóspapírba csa­varva előcsíráz-tatott uborka­mag gyorsan kikel és a növény gyorsan fejlődik. Két-liárom hetenként fokoza­tosan vethetünk csemegekukori­cát. Vessünk kaprot is, hogy legyen mivel eltenni az ubor­kát. A vetett hagymát 7 cm Megfeleld edzés után a szoba növényeket (pálmákat, leáo­­dert, kaktuszokat stb.) is kivi­­hetjiik az erkélyre vagy a kert­be. Foto: —bor egyedtávolségra egyeljük, ha konyhára tervezzük termelni. A dughagymának valót nem egyeljük! A hónap végén kiültetjük a káposztaféléket. • Előbb jól ön­tözzük be, úgy szedjük tel és minél előbb ültessük el a pa­lántákat, így jól megerednek. A hónap második felében vet­hetünk céklát, amit keiés után 15 cm egyedtávolségra kell egyelni. Az erősebb növényké­ket másutt elültethetjük. A torzsás zöldségeket, de fő­leg a zellert feltétlenül öntöz­zük meg hígított erjesztett ba­romfi vagy galambtrágyávai. Száz literes edénybe 20 liter trágyát és 8Ц liter vizet 3—4 hétig kell érlelni, -majd 1:10 arányban hígítva kiöntözni. Ha nincs trágyánk, a Cererit 2 %-os oldata is megteszi (2 kg 100 liter vízbe). Két hét elteltével a kezelést megismételjük. A szőlőben. Az oltványokat — kellő edzés után — beiskoláz­zuk. Igen érzékenyek a nap­fényre, ezért azonnal kupacol­juk fel őket finom homokkal vagy fűrészporral kevert föld­del. Az oltványokat rendszere­sen öntözzük, s bizonyos idő el­teltével trágyázuk meg hígított trágyalével vagy műtrágyával. Június második felében azon­ban még véletlenül se adjunk alájuk nitrogént. Rendszeresen ápoljuk, gon­dozzuk a szőlőt. A hónap végén már véglegesíthetjük a megha­gyott hajtások, számát. Kötöz­zük ki őket, nehogy kárt te­gyen bennük a szél. Május kö­zepén sokhelyütt szükség lesz a bekészftett füstölő anyagokra, hogy megvédhessék a termést a fagyoktól. Májusban már hozzá kell lát­ni a peronoszpóra elleni véde­kezéshez. E hónapban trágyáz­hatjuk is a szőlőt. Egy árra 3—5 kg Cererit kell, amit be­dolgozunk a földbe. Ha kell, ön­tözzünk, kapáljunk. A vlrágoskertben. Az előké­szített földbe elültetjük a Cha­­baud-szegfűt, előtte szuperfosz­fáttal trágyázunk. Ültethető a dália is, de ne nagyon siessünk vele, mert fagyérzékeny. Ké­szítsük elő ültetésre a kardvi­rág-hagymákat is. Tenyészide­­jének ismeretében úgy intézzük az ültetést, hogy a számunkra fontos ünnepek vagy a kiállítá­sok idején nyíljon. Előbb a mo­gyoróbotot vagy más támaszté­kot szúrjuk a földbe s csak utána ültessünk , hogy később legyen mihez kötözni a virágo­kat. A hónap első felében még füvet is vethetünk, a régi pázsi­tot pedig rendszeresen kaszál­juk, öntözzük és trágyázzuk. Sőt, gyomtalanítsuk is! Az elnyitott virágzatokat tör­jük ki vagy vágjuk le, öntözzük és ha kell permetezzük virá­gainkat a kártevők és beteg­ségek ellen. Az idő melegebbre fordulása után elvethetjük a melegigényes egynyáriakat, a hónap végén aggodalom nélkül kiültethetjük az összes egynyári és évelő virágokat. Begóniát, a muskátli számára megfelelő ár­nyékos helyre is ültethetünk, a Canna csak napfényes helyen díszük. A szobanövények teljes fejlő­désben vannak, sok tápanyagot és nedvességet igényelnek. Most oltható a narancs- és citromfa. Május második felében betele­píthetjük az erkélyládákat is. Fejezzük be a szobanövények átültetését. Cvíóeta Alex») Időszerű tennivalók 4-----------r-J Prémes állataink májusban Nyércek. A pároztatás idő­pontjára való tekintet nélkül a nyércek általában májusban el­lenek. A magzatok az ellés előtti 10—15 nap alatt fejlőd­nek a legintenzívebben, ezért fokozott figyelmet kell szentel­ni a vemhes nőstények gondo­zására. Az állatok étvágyának hirtelen változása az ellés kö­zelgő időpontjára figyelmeztet. Ha a nőstény kihagy egy vagy két étkezést, ha behúzza az ele­­séget az ólba, esetleg ki sem jön az ólból, ez már arra utal, hogy megtörtént az ellés. Erre utal egyébként a bélsár színé­nek sötétebbé válása is. A nős­tények gyakran áthelyezik ki­csinyeiket. A ketrec aljára aján­latos deszkát tenni, nehogy ki­essenek a fiókák a ketrec pa­dozatának nyílásain. A ketrec­ből kiesett fiókákat időbeni be­avatkozás esetén még megment­hetjük: tegyük melegre őket, s amikor felmelegedtek, helyez­zük vissza őket a fészekbe vagy ■adjuk dajkaságba egy másik nősténynek, amelyik keveset el­lett. Minden nősténynek legtöbb 6—8 fiókát kellene felnevelni. Ha tál jiépes az alom, akkor a fölös számú fiókákat dajkaság ba adhatjuk más, nagyjából azonos korú utódokkal, de ki­sebb létszámú alommal rendel­kező nősténynek Ha az any a nem képes táplálni fiókált, ak­kor azokat fokozatosan más, elegendő tejet termelő és nyu­godt természetű nőstényekhez tehetjük, esetleg vadászgörény­­nyel vagy macskával is felne­veltethetjük - az ilyen elárvult nyércfiókákat. Az első napokban aránylag sok fióka hullik el. Ennek meg­akadályozása céljából ajánlatos legalább naponta ellenőrizni az alom, a fiókák állapotát. Ké­sőbb, ha minden rendben megy, már elég hetente egy-két alka­lommal ellenőrizni a fejlődést. A nőstényeket naponta két ízben kell etetni a laktáció ide­jén. A felkínált eledel könnyen emészthető, ásványi anyagok­ban és vitaminokban (A-, D- vitamin és В-vitaminok) gazdag legyen. A napi adagot ajánlatos halzsírral, friss tojással és őrölt nyers csonttal kiegészíteni. Ne feledkezzünk meg a friss vízzel történő kiadós itatásról. Az el­­lést követő két hétben hetente két alkalommal tisztogassuk ki a ketrecet és a fészkei és an­nak környékét. Fokozott figyel­met szentelünk az alom tiszta ságának megőrzésére, az el nem fogyasztott takarmányokat azonnal távolítsuk el a ketrec­ből. A ketrecek alatt szórjuk fel tőzeggel és állandóan tart­suk tisztán a földet. Nutriák. A fiókákat május el­ső felében kell elválasztani. Ezt úgy végezzük, hogy viagy az e.gész fészekaljat új helyre tesz­­szük, vagy azonnal nem szerint elkülönítjük az állatokat. Az új tenyésztői berendezést 8—10 fiókával ajánlatos betelepíteni. Könnyen emészthető eleséggel tekarmáriyozunk. A napi adag szénával kiegészített zöld ta­karmányból áll, amit vitaminos és ásványianyag készítmények­kel egészítünk ki. Ezen kívül esetleg takarmány élesztőt és halolajat is adhatunk az álla toknak. A nőstényeket úgy etet­jük, hogy ne hízzanak el. Aján­latos minden állatot beoltatni paratífusz ellen. Ügyeljünk rá, hogy a medencékben mindig tiszta víz legyen, az ólakat és a kifutókat rendszeresen téka rítsuk, mossuk. Rékák. Az ezüst- és a platina­rókák kölykei május első felé ben érik el egyhónapos koru­kat, kezdenek önállóan enni és már ki-kimásznak a fészekből. Legfőbb tennivalónk a helyes táplálás. A felkínál keveréket lehetőleg friss takarmányokból készítsük, ne felejtsük ki belőle a tejet, amiből a lehető legtöb­bet kell tartalmazni a napi adagnak. Az eledel ne csak táp­anyagokban, vitaminban is gaz­dag legyen. Az eledelt híg keve­rék formájában adjuk. Az állan­dó megfigyelés és mérés alap­ján való súlvellenörzés tapasz­talatainak megfelelően egyedi takarmányozással igyekezzünk gyorsabb fejlődésre ösztönözni a leggyengébb kicsinyeket. Meg­felelően kell gondoskodni a szoptatós anyáról is. A napi adagba sok tejképző takar­mányt kell besorolni, főleg te­jet és búzakorpát, amiből na­ponta legalább 50 grammot kell elfogyasztania egy szoptalós anyának. A sok vitamint tartal­mazó takarmányféleségek közül főleg a fiatal csalánt, lucernát és a parajt lehet felhasználni a keveréktakarmány készítésére. A fiatal kölyköket óvjuk a nagy melegtől, hidegtől és az elázástól. A hideg májusi napo­kon, főleg a hónap derekán várható fagyos idő alkalmával melegebbé kell tenni az ólakat. Májusban nem ritkaság a hideg és a forró napsütéses napok váltakozása. Ilyenkor gondolni kell az ólak szellőztetésére és az állandó ivóvíz-ellátásra. A vízhiány károsan befolyásolja a tejtermelést és okozója lehet az anyagcserében bekövetkezett zavaroknak. A serki rókák május első fe­lében kölykeznek. Az alom ál­talában népes, de mindig nagy az elhullás is. Ezért a tenyész­tőnek fokozott figyelmet kell szentelni ilyenkor az állatok gondozására. Általában az egyéb rókák tenyésztésével kapcsolatban említett elvekhez tartjuk magunkat azzal a kü­lönbséggel, hogy az egyes mun­kákra mindig később kerül sor, mint például az ezüstrókák ese­tében. (Rv) * •*» «j* «$♦ ♦$* «$♦ «$• «j* *j« «j* ♦♦♦ *i* ♦$* «{»«J» ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ •*» •*< »*• »j» ♦*. *;♦ »♦. «+•.j ft vízi szárnyasok vidáman ** lubickolnak a vízben, de nemcsak ok. hanem a galambok és idegen madárfajták is örül nek a víznek. Hagyjuk is, bogy kedvüket leljék benne, de ne ágy, hogy ugyanabban a vízben törődjenek, amelyből isznak is. A madárházakban tenyésztett galambok esetében minden für dőzés után kiöntjiik a vizet a kis fürdőkádakból. A vízi szár nyasoknak nemcsak úszáshoz kell víz — felette tisztaságked­velő állatfajtákhoz (artoznak. A tiszta fehér libák minden ud­var ékességei. Valaha több libát tartottak, mint ma, mert nehe­zen tudott férjhez menni az a lány, akinek a kelengyéjéből hiányzott a két dunnára és pár nákra való tollpehely. A természet a szerelem hó­napjává tette májust. Elsősor ban a földet hatja át a szere lem, hisz ilyenkor a fák és a virágok szeretik egymást. Sze­relmükről legtöbbet a rovarok és a szellők tudnak; az elub biek halk zümmögéssel több tonnányi virágport szállítanak és visznek át a levegőn keresz­tül. A kacsatenyésztők már él­vezhetik idei munkájuk első gyümölcsét. Kisállattenyésztői viszonyok között jó minőségű vágókacsákat inár kikelésük után két és fél—bárom hóna­pon belül nyerhetünk, jó tud­ni, hogy a kacsák is bizonyos tekintetben kapcsolatban van­nak a szerelemmel. Ha hihe­tünk a régi rómaiaknak, a ka csehül állítólag kedvezően be folyásolja a szerelem erejét. Ez irányban a kacsa a mai Indoné­zia területén is fontos szerepet játszott. A kisállattenyésztök bizonyára ismerik az egyenes tartásá kacsatipusokat, mint a­­milyen az indiai kacsa, vagy a német és angol típusú pekingi kacsa. Amikor az első tenger­járók és tudományos felkészült­ségű utazók felfedezték ókét az indonéziai szigetvilágban, azt hitték, olyan kacsák, melyek­nek vad ósei kipusztultak; a természetben ugyanis ilyen U tenyésztőnek most gyakran van nak problémái. Valahol mindig eltűnnek a gyöngytyúkok. Ilyen esetekben nem kell messzire mennie értük. Nézzen be min den sarukba, és előkerülnek. Maguk vetődtek oda és kotlá­nak. Ha van keltetőnk, jobb oda átvinni a tojásokat. A kisállat tenyésztők ne feledjék, bogy a gyöngytyúk csibéinek fejlődése a tojásban tovább tart, mint a közönséges csibéké, azaz 26 napig. Ha van lehetőségünk a tojások keltetésére, ne átalljuk Tenyésztői teendők pttsó kacsával nem találkoztak. A pézsmakacsák ilyenkor tá­voleső helyeken tojják és köl­tik is ki tojásaikat. Gyakran sokáig kell őket keresnünk. Ám nyugodtan hagyhatjuk őket fészkelni az ösztönszerűen ki­választott helyen. A pézsmaka­csa jó és harcias kotlós. Nem eshetünk tévedésbe, ha kelte­tőben vagy más kotlós alatt keltetjük ki tojásait. A pekingi, ruani kacsától eltérően, mely­nek kicsinyei 28 nap alatt kel­nek ki, a pézsmakacsa fiókái csak 35 nap múlva látják meg a napvilágot. A tapasztalatlan gyöugytyúk kihasználni, mert a kotló gyöngytyúk nem várja meg, míg fiókái kikelnek a tojásból, be­éri a keltetési idő felével is, elfutkos és hagyja a tojásokat kihűlni. Ez pedig valóban kár volna. A galambtenyészetekben el­választjuk a kirepülni készülő­ket a többiektől. Különös fi­gyelmet fordítunk a madárhá­zakban tenyésztett galambokra. A szemes keverékhez hüvelye­sek és olajos növények magvait elegyítjük, zöld takarmányt, „galambkövel“ slb. keverünk hozzá. Állandóan ellenőrizzük, nem fordulnak e elő bőrparazi ták. A galambdúcok nyílásait védjük macskák és más ragado­zók behatolása ellen. Egyes ki­repülő rajoknak tollváitás ide­jén hozzáférhető olajos magva­kat adunk (kender-, len-, rep­ce-, napraforgó , bükkönymag stb.); nagyon kedvezően hatnak a tollazat fényére és dússágára. Ez az intézkedés különösen az örvösgalamb fiókái esetében nagyon fontos. A nyáltenyészetekben fo­­gyasztjüuk az e célra kiszemelt és különlegesen táplált fióká­kat. Megfelelően kifeszített bő­rüket hűvös és huzatos helyen szárítjuk. Kifeszítéskor ügye­lünk arra, hogy főként a bőr pereme legyen egyenes, mert a legyek petéket raknak a rán­­cokba és a kikelt lárvák egé­szen elértékteleníthetik a bőrt. A nyulak egészségi állapotát is rendszeresen ellenőrizzük. Be­hurcolt fertőzés rövid időn be­lül tönkreteheti az egész tenyé­szetet. Zöld takarmányozás, fő­ként lucernafélék adagolása esetén vigyázzunk arra, hogy ne négyén harmatos vagy fül­ledt. Ez felfúvódást okozhat és a kistenyészetekben ezzel szem­ben teljesen tehetetlenek va­gyunk. A szoptatós' nőstények zöld takarmányához jó minősé­gű abrakot és szénát keverünk. A hímek erőnlétét zabbal tart­juk fenn. Az erősebb felmele­gedés idején könnyen tisztít­ható külön edényekben gyak­rabban cserélt ivóvizet adunk a nyíltaknak. (dp)

Next

/
Thumbnails
Contents