Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-01 / 17. szám
^Természeti adottságaink * közepette a kanárik a tavaszi hónapokban — márciusban, áprilisban, májusban, de l:gkésőbb júniusban — fészkelnek. Vagyis ugyanakkor, amikor az őshazában szabadon élő madarak A háziasítás következtében azonban már télen is szaporíthatók a kanárik, mivel az életkörnyezet — mint pl. a világos órák száma, az átlaghőmérséklet, a megfelelő táplálkozás stb. — kedvező alakításával befolyásolható a nemi mirigyek tevékenysége. A hozzáértő tenyésztő márciusra tervezi a tenyészmunka kezdetét, s így az első fiókák akkor repülnek ki a fészekből, amikor már eléggé felmelegedett a természet, sőt van elég zöld eledel is az örökké éhes madárkák számára. Ezzel sok-sok kellemetlenségnek és a tenyészmunka eredményességét veszélyeztető rendszertelenségnek veszi eleiét a madártartő. Az első fészekrakást aránylag gyorsan követi a második; gyorsabban, mintsem hogy addigra kirepüljenek az első költésből származó fiókák. Az egymást követő fészekrakások közötti időszak egyre hosszabb lesz. Gyakori, hogy tavasszal az első fiókák kelését követő 18—20. napon a tojó már ismét tojni kezd, ám a későbbi fészkeléskor és a téli szaporítás idején néhány nappal is meghosszabbodhat a keltéstől a következő tojásrakásig tartó időszak. Amikor az első utódok elérik a 14—15 napos kort, ismét behelyezzük a fészket és a fészekrakáshoz szükséges anyagot, sa nőstényhez engedjük "a hímet. Igen fontos ugyanis, hogy még véletlenül se mulasszuk el a következő fészek tojásainak megtermékenyítési idejét. Gyakori szomorú tapasztalat, hogy a hím megtámadja a még fészekben levő fiókákat, veri, sőt olykor meg is öli őket. Azonkívül a tojásrakást is zavarja. Ezen nem kívánatos jelenség megelőzése céljából az esti etetés után ajánlatos fészekkel együtt eltávolítani a kicsinyeket a kalitkából. Helyette űj fészket teszünk be és reggel — a megtojás után — ismét kicseréljük a fészkeket: a tojófészket a tojással együtt kivesszük és helyette betesszük a kalitkába a fiókákkal teli fészket. A fészekcserét és a tojó párosítását a negyedik tojás megjelenéséig folytatjuk, utána elválasztjuk a fiókákat. A kanárikat ne engedjük egymás után háromnál több ízben fészkelni, nehogy kimerüljenek a tojók. Úgy intézzük a dolgokat, hogy az utolsó fiókák legkésőbb június 15-ig kikeljenek. Ez főleg az énekes kanárik esetében fontos, mert csak az időben kelt madarak tanulnak meg tökéletesen énekelni, a kis énekesek december derekán sorra kerülő vetélkedőjéig. Napjainkban — főleg váro*on — egyre népesebbé válik az egzotikus madarakat, kanárikat tenyésztők tábora. A kezdőket bizonyára érdekli, melyek az irányított fészkelés és utódnevelés legésszerűbb és legjobban bevált módszerei. Azoknak a tenyésztőknek, akik elképzeléseink szerint tervszerűen szeretnék nemesítéssel javítani tenyészetük minőségét, a sokféle fészkelési-párosításl módszer közül kettőt ajánlok: a páronkénti fészkelést és a váltakozó fészkelést. Önálló párok utódnevelése. Ez esetben egy tojót és egy hímet pároztatunk és a kialakított párt az utódnevelés egész időtartamára együtt hagyjuk. Ez a legtermészetesebb pároztatási módszer, mert a szabad természetben is együtt él a pár és az utódnevelés idején együtt gondoskodnak a fiókákról. E módszer előnyei között említeném meg az időmegtakarítást. Helyes párosítás esetén, amikor kellően fejlett, érett és kiváló haszontulajdonságú állatok kerülnek párba, sokkal ritkábban kell beavatkoznia a tenyésztőnek az utódnevelési folyamatba. Némileg lerövidül az utódnevelés ideje is. A hím is gondoskodik a fiókákról, amelyek így gyorsabban fejlődnek és hamarabb kirepülnek a fészekből. Tehát a tojó is hamarabb párosodhat és kezdheti meg ismét a tojásrakást. Ami fontos, igen ritka a terméke-nyítetlen, üres tojás! Amikor a tojó abbahagyja a fiókák etetését, a hím folytatja e munkát. E módszer előnye még, hogy könnyebb áttekintést nyerni az egyes tenyészpárokról és utódaikról, különösebb nehézség nélkül megvalósítható az egyedi takarmányozás és a szaporító kalitka rendszeres tisztogatása. A tenyésztés könnyen megvalósítható céltudatos ellenőrzése sem lebecsülendő dolog. Mint minden módszernél, itt is számolni kell bizonyos hátrányokkal. Először is nagyobb a térigény, mert nagyobb (legalább 50 X 40 X 40 cm-es) kalitkákra van szükség. Előfordulhat, hogy a hím zavarni fogja a tojásokon ülő párját, néha megkárosul egy-egy tojás is, vagy a hím megnyomorítja a fiókákat. További hátrány, hogy több hímet kell tartani — minden nőstényre egyet. Ez pedig nem éppen olcsó mulatság. S még az sem biztos, hogy a sok munkát igénylő válogatás után kialakított párok megférnek majd egymással és biztosítják a megfelelő számú és tulajdonságú utódokat. Tapasztalatom szerint az egyes párok egyedi takarmányozása és tisztogatása Is sokkal több időt vesz igénybe, mint más módszer alkalmazása esetén. Váltakozó pároztatás és fészkelés. E módszernél 3—4 nőstényt pároztatunk egy hímmel, mégpedig úgy, hogy rendszeresen változtatjuk a párokat. A nőstények külön kalitkában van elhelyezve és három-négy kalitka — egymás mellett sorban elhelyezve — egy összefüggő egységet képez. A kalitkák eltávolítható — kt-be tolható — oldalfallal vannak elválasztva egymástól, fgy a hím könnyen átengedhető egyik pároztató ketrecből a másikba, egyik tojótól a másikhoz. A nőstények párzási hajlamossága szerint a hímet minden reggel és este másik kalitkába engedjük. Az ügyes tenyésztő úgy készíti fel a nőstényeket a párzásra, hogy azok szép egymás utáni sorrendben pározzanak. Amikor az első már megtojta az első tojást, bepároztatjuk a második tojót és így tovább a harmadikat, majd a negyediket, s kezdjük elölről a sort. A módszer előnyei? Szerintem a legfontosabbak egyike, hogy a már eléggé nagy tenyészetekben is elég néhány kiváló hímet tartant Jobb a kiválasztás, olcsóbb a tartás, kisebb a gondozási idő-, valamint térigény. A kiválasztott hímek több nősténnyel történő párosítása lehetővé teszi a vonaltenyésztést, s ezáltal a törzstenyészet javítását. Kevesebb helyre van szükségünk, mert a kisebb létszámú hím-állománynak kevesebb kalitka kell, az egyedül tartott nőstények pedig kisebb (40X30X30 cm-es) kalitkában is elférnek. Jó az áttekintés, a hím nem zavarja a nőstényt és nem tehet kárt a tojásokban vagy a fiókákban. Minden nőstényt és a kicsinyeket is külön, egyedi igények szerint etethetjük. A módszer hátrányai: több időt igényel az egyedi etetés; állandóan ellenőrizni kell a tojók érettségét, hogy időben pároztathassuk őket; meghosszabbodik a tenyészciklus, mivel a nőstény egészen a kirepülésig, önállóvá válásig gondozza a kicsinyeket; az összefüggő egységet alkotó kalitkákat csak az ulódnevelési időszak befejezése után lehet tökéletesen kitisztítani és fertőtleníteni. Hadd említsem meg még a csoportos pároztatást. Ilyenkor egy törzsbe tartozó kanárik csoportját egy kalitkában pároztatjuk. Egy távoli rokon hímre 3—4 nőstényt számítunk. Ezek a nőstények általában egymásnak hugal-nővérei vagy unokahugiai-unokanővérei, de ez nem feltétel. A csoportos pároztatás előnyei közt kell megemlíteni, hogy e módszer alkalmazásakor kevesebb hímre van szüksége a tenyésztőnek, rövidebb idő kell a nőstények pároztatására és az etetés is gyorsabban elvégezhető. E módszernek azonban sok hátránya van. Nagy a helyigény, mert a kalitkáknak legalább 120X50X50 cm méretűeknek kell lenniük; a tojók kölcsönösen zavarják egymást; előfordulhat, hogy két nőstény ugyanabba a fészekbe akar költeni, egy fészekbe rakják a tojást s így nem lehet megállapítani a származást. A csoportos pároztatásból eredő utódok, származása egyébként is bizonytalan. Aránylag sok az üresen maradt tojás, mert a „váltott“ nőstényekkel szabadon és intenzíven párosodó hím hamar kimerül. A fiókák kirepülése után teljes a zűrzavar, s a kölcsönös zavarás meglehetősen nagy veszteségekhez vezet. Végül néhány mondatban a tömeges pároztatásról. Nagyobb helyiségben vagy voliérben tömegesen pároztatjuk a madarakat. Négy kanárinak hozzávetőlegesen egy köbméter élettérre van szüksége. Ilyenkor tetszőleges számú tojót és hímet tartunk együtt, s ezek szabadon párosodnak. Általában háromnégy nőstényt számítunk egy hímre. A módszer egyetlen előnye, hogy egyszerű, mert nem munkaigényes a párok kiválasztása, az etetés és a takarítás. Hátránya? Nos abból akad jócskán. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: egyáltalán nem lehet megállapítani az utódok eredetét, tehát lehetetlen a tenyésztői munka ésszerű irányítása. Egyébként a csoportos pároztatással kapcsolatban említett hátrányokkal itt is számolni kell. Pavlii O., Záhradkár chovatef 2/75 NE KÖNNYEBB, HANEM CÉLRAVEZETŐBB MÓDSZERT VÁLASSZUNK Sokan így tépik le a befőttes üvegek Omnia fedelét. Kle ügyi — szólt rám Éva, I* a szomszédasszonyom, amikor a szölökompót fedelét kombinált fogóval akartam letépni. — Hát hogyan? — kérdeztem. Erre kivette a kezemből a befőttes üveget, fogott egy kést, s annak tompa felével elkezdte feszegetni a fedőt. Bíbelődött vele pár percig, majd a fedél sértetlenül hullott az asztalra. — Ugyan, időpocsékolás — mondtam ajkbiggyesztve. — En dolgozó nő vogyok, nem érek rá ilyesmivel bajlódni! — Ahogy gondolod — sülylyesztette zsebébe vitánk tárgyát, az üvegfedőt, és olyan arckifejezéssel, mint aki értékes zsákmányra tett szert, távozott. En pedig továbbra is élvezettel téptem szét a kompótok, konzervek fedelét. — Majd megveszem a szükséges mennyiséget, ha eljön a befőzés ideje — gondoltam. Még büszke is voltam, hogy mennyi időt megtakarítottam magamnak. Igen ám! Csakhogy májustól októberig hiába próbáiké ztam Maga fedelek is eljutnék a fogyasztóhoz. Nem lesz belőlük hiány, ha egyszeri használat után nem dobjuk Pl. Az ügyes háziasszony — mint például az én Evám —, egy-egy fedővel három-négy alkalommal is sikeresen lezárja a házilag tartósított élelmiszert. Keserű tapasztalataim után, én kárán és a fedelét is jól megmosom, megszárítom, úgy teszem el. így használat előtt elég, ha leöblítem róluk a port. Miután az üveget újból megtöltöttem, főzéssel sterilizáltam, amíg még forró, ráillesztem a fedőt és a zárójejjel lezárom. Ezután megfordítom az üveget, hogy a fedő legyen alul. A lének ilyen helyzetben sem szabad kicsorognia. Ha mégis, akkor felnyitom és újból lezárom az üveget. Fedelükkel lefelé fordítva, vagy valamilyen nehezékkel a Omnia fedők beszerzésével. A gyümölcs már régen elérett, a zöldség megfagyott, de az én éléskamrám polcai még üresek voltak. Csupán itt-ott éktelenkedett rajtuk néhány, celofán papír alatt megaszott szilvakompót. Csekély vigaszomra az szolgál, hogy most már tudom: évente mintegy 300 millió darab Omnia fedelet gyártunk. Ennek kb. 10 százaléka kerül a háztartási boltokba. A többit a tartósító iparban, gyümölcs-, zöldség- és húskonzervek lezárására használják fel. Kerülővel ugyan, de ezek a tanul is hozzá fordultam tanácsért. — Mondd csak, azt a fedőt is felhasználod, amelyen piros tömítőgyűrű van? —Természetesen, ez esetben nincs jelentősége a színnek. — Mégis, hogyan csinálod? — Ha Omnia fedelű kompót vagy konzerv kerül a kezembe, ahogy a múltkor is láttad, óvatosan emelem fel a fedelét. A pohár kiürítése után az üveget a rest tetejükön hagyom kihűlni a kompotokat. Hűlés után a jól záró fedő behorpad és nem forog az üvegen. Holnaptól én is a kés tompa felével bontom a befőtt fedelét. Megéri az időráfordítás. Sőtt Az is lehet, hogy megkérem Mariska nénit, az óvoda szakácsnőjét, tegye félre számomra az épségben maradt Omnia fedeleket. —fm— Mit tegyünk, ha nem hajt ki a facsemete? Előfordul, hogy a legnagyobb szakértelemmel ültetett fák vagy bokrok sem hajtanak ki. Ha még nem szárazak, megmenthetők. A fákat emeljük ki a földből, 2—3 cm-rei kurtítsuk meg a gyökereit és hat órára állítsuk esővízbe vagy langyos, állott kútvízbe. Utána ismét ültessük el a fát úgy, ahogy eredetileg a faiskolában volt ültetve. Ha az előző ültetéskor istálló- vagy műtrágyát tettünk a gödörbe, most távolítsuk el és termőfölddel töltsük meg az ültetőgödröt. Az elültetett csemetét jól öutözzük be, koronáját 3—4 szemre vágjuk vissza és a vágási felületeket kenjük be oltóviasszal. Ha a telepített szőlőoltvány nem hajt ki, vagy a földkupacból előtörő hajtások elszáradnak, azonnal húzzuk el az oltványtól a földet és a fiatal hajtásba fúródott drótférget pusztítsuk el, majd újra kupacoljuk fel az oltványt. A telepített rózsabokrok általában azért nem hajtanak ki, mert nem kupacoltuk fel őket. Óvatosan szedjük fel a töveket, gyökerükön frissítsük fel a metszést és az egész tövet tegyük hat órára langyos állott vízbe. Ezt követően úgy ültessük ki őket, hogy az oltás helye 2—3 centiméterrel a föld felszíne alá kerüljön. Ha hoszszú metszést alkalmaztunk előzőleg, akkor most 3 rügyre kurtítsuk be a hajtásokat, s kiadós beöntözés után kupacoljuk fel a töveket. (kr) Talajárnyékolás kajszifák alatt Az előrelátó háziasszony inkább így: kés tompa felével körös-körül meglazítja a fedőt, majd. egy erősebb feszítés, s máris lepattan az Omnia iivegfedő, amely így még többször is felhasználható. Foto: —bor A talaj hőmérsékletének mérései szerint 20 és 40 cm mélységben az árnyékolt talaj hőmérséklete 2—4 C°-kal alacsonyabb, mint a fekete ugaron tartott területé. Különösen 20 cm mélységben, a nap második felében nagy ez a hőküiönbség (10 C°-ot Is eléri). A fák körüli tányér beárnyékoláse lekaszált gabonafélékkel csökkenti a hajtásnövekedést, a törzsátmérőt és a fák magasságát, de csökkenti az élettani megbetegedést és a fák gutaütését is. Javul a fák kondíciója és nő a hozam. t-]
