Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-01 / 17. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. máju* í. 2 Előtérben a szolgáltatások Peking a leszerelés ellen Hazánkban az életszínvonal állandó emelkedése a helyi gazdálkodás üze­mei, a kisipari szövetkezetek és egyéb vállalatok által a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások kibővítését, minő­ségi javítását követeli meg. Ezt lénye­gében a CSKP XV. kongresszusán köz­társaságunk 1976—1980. évi gazdasági és társadalmi fejlődéséről szóló irány­elv Is egyértelműen leszögezi, amikor megállapítja, hogy „tartós feladatot Jelent továbbra is növelni a szolgál­tatások választékát és minőségét“. A Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi XX. ülésszakán megtárgyalta a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatások problé­máit, kitűzve a 6. tervidőszak eszten­deire a szolgáltatások fejlesztésének reális irányzatát. A kérdés tárgyila­gos elbírálása érdekében' Szlovákia 24 Járásában a képviselők bevonásá­val széleskörű felmérést végeztek 73 helyi gazdálkodási üzem és 25 kis­ipari szövetkezet üzemegységét Vizs­gálva. Ennek alapján az SZNT meg­állapíthatta, hogy az ötödik ötéves tervidőszak esztendeiben a szolgálta­tások mértéke és választéka örvende­tesen növekedett, habár még igen sok hiányosság észlelhető. A szolgáltató üzemek gyorsabb fej­lődésének egyik kerékkötője a meg­oldatlan anyagi-műszaki ellátottság. A szolgáltató vállalatok számára szük­séges anyagokat és egyéb kellékeket forgalmazó nagykereskedelmi vállala­tok gyakran megfeledkeznek, esetleg A közelmúlt napokban kedves ven­dégei voltak a Príroda Mezőgazdasági Könyv- és Lapkiadó Vállatainak. Dr. Sárkány Pál és Gallyas Csaba oki. mérnök, a Magyarországi Mezőgazda­sági Könyvkiadó igazgatója, valamint a könyvkiadó főszerkesztője látogatott el hozzánk és tanácskozott az igazga­tónkkal, Ing. Sugár Vincenttel és Braun Jón oki. mérnökkel, a könyv­kiadás főszerkesztőjével. Ebből az alkalomból elbeszélgettem dr. Sárkány Pál igazgatóval az együtt­működésről. — Milyen régi a két kiadóvállalat kapcsolata? — Több mint huszonöt esztendeje tart a gyümölcsöző együttműködé­sünk. A KGST keretében együttműköd­tünk a baromfi- és a sertéstenyésztés­sel, valamint a növényvédelemmel mellékesként kezelve figyelembe se veszik a szolgáltató üzemek rendelé­seit. Megoldatlan problémát jelent a szolgáltató üzemekben a szakmai utánpótlás kádereinek kérdése. Nincs saját ipari tanoncképző központja, ha­bár a szolgáltató vállalatok rendkívül sok különböző munkaágban tevékeny­kednek. Az elkövetkező esztendőkben a pártkongresszus irányelveivel össz­hangban tovább kell bővíteni a szol­gáltató üzemek hálózatát, szolgálataik választékát. A helyi nemzeti bizottságok szív­ügyét képezze, hogy a legváltozato­sabb és a legszükségesebb szolgálta­tások biztosításával járuljanak hozzá a lakosság életfeltételeinek javításá­hoz, nevezetesen a nők, a családanyák tehermentesítéséhez. A 6. ötéves tervidőszakban Szlová­kiában a lakosságnak nyújtott szol­gáltatások térfogatát az eddigihez vi­szonyítva egyharmadával kell növelni. Ez rendkívül komoly feladat, amihez minden erő összefogása szükséges. A szolgáltatások minőségének javítása mellett egyúttal szorgalmazni kell azt is, hogy megszűnjenek a szolgáltatá­sokban még észlelhető jelentős kü­lönbségek. Gondoskodni kell arról is, hogy további, esetleg mozgó üzemegy­ségek létesítésével lehessen a falu lakossága számára jobb és nagyobb választékú szolgáltatásokat biztosí­tani. (obenau) foglalkozó szakirodalom kiadásában. Később négyoldalú megállapodás jött létre (NDK, LNK, Csehszlovákia, Ma­gyarország Jköíött a szarvasmarha­tenyésztési szakirodalom kiadásáról. — Most miről tanácskoztak a talál­kozón? — A Magyar Szocialista Munkáspárt tavaly tartotta kongresszusát, a CSKP legfelsőbb szintö tanácskozása pedig a közelmúltban fejeződött be. A kong­resszusok határozatainak szellemében Vitattuk meg a legközelebbi tenniva­lókat. A legfontosabb feladatok közé tartozik a közművelés szintjének eme­lése. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan népszerű könyveket adjunk ki, amelyek a mezőgazdaságban elsősor­ban az egyszerű dolgozók szakmai fejlődését segítik elő. Napjainkban már nem elegendő, ha csak a vezető |k| ew York-ban befejeződött a« TM ENSZ leszerelési világértekes­­lete különleges bizottságának as ülé­se. Mint ismeretes, összehívását ered­ményesen vitatta meg az ENSZ-köz­­gyttlős legutóbbi ülésszaka. A küldöt­tek döntő többsége támogatta azt a javaslatot, hogy kezdjék meg az érte­kezlet konkrét előkészítését s aztán a közgyűlés XXXI. ülésszakán határoz­zák meg e fontos világfórum napi­rendjét és ülésének időpontját. Nyilvánvaló, mennyire szükséges a leszerelési világértekezlet összehívá­sa. Az idő már több okból kifolyólag is megérett az értekezlet megtartásá­ra. fme a két legfőbb ok: az első, an­nak szüksége, hogy a politikai enyhü­lést katonai enyhülés erősítse. A má­sik: az emelkedő fegyverkezési kiadá­sok óriási méreteket öltenek, elérik az évi 300 milliárd dollárt. A fegyverkezés, elsősorban az atom­fegyverek gyártásának a korlátozása ma szívügye mindenkinek, aki számá­ra drága a béke. Törekvésüknek kö­szönhető, hogy meggyorsult a lesze­relési világértekezlet összehívása. Am vannak még erők, amelyek görcsösen ragaszkodnak a régi katonai koncep­ciókhoz, mint amilyen „a megfélemlí­tés“, „előny“, „balanszírozás“ kom­­cepciója volt, és megkísérlik a sürge­tő probléma megoldásának meghiúsí­tását.. Ugyanígy viszonyul a jelenlegi pekingi vezetőség is a leszerelési vi­lágértekezlet problémájához. Mind Peking utóbbi években kifej­tett gyakorlati tevékenysége, mind a kínai vezetőle bel- és külpolitikai be­szédei arról tanúskodnak, hogy a pe­kingi vezetőség makacsul kitért a le­káderek képzettek. A korszerű terme­lésben korparancs a gyakorlati dolgo­zók szakmai felvértezése. Nálunk a népszerű szakkönyvek megírása cél­jából az illetékesek pályázatot hirdet­tek és a díjnyertes müvekből adunk majd ki az elkövetkező időszakban. — Hogyan Jut ez kifejezésre az együttműködésben? — Megállapodtunk, hogy 1977-ben a növényvédelemről, az elletésről, a szőlőművelésről, a borkészítésről és kezelésről lesznek közös kiadvá­nyaink. Ezeket a műveket a szlovák kollégáink veszik át tőlünk. Termé­szetesen mi is szeretnénk a jövőben minél több könyvet kiadni szlovák szakemberek tollából. Közismert, hogy Szlovákiában kiváló eredmények van­nak a növénytermesztésben, a szarvas­­marha- és baromfitenyésztésben. Az Ivánkái Kutatóintézettel már tárgyal­tunk is ilyen értelemben. — Mi a gyakorlati eredménye a kö­zös kiadásnak? — Jelentősen meggyorsul a kiadás, szerelés kérdéseinek megoldása elől, másrészt fokozza fegyverkezését, „Nem hiszünk tartós békében, „a bé­kés egymás mellett élés képmutató hazugság“, „nincs enyhülés“, „a har­madik világháború elkerülhetetlen“ —■ ilyen kijelentések tükrözik a „vi­lágháború elkerülhetetlenségének“ koncepcióját, amellyel Peking kono­kul aláássa a jelenkori világ alapjait. Ha magunkévá tennénk a kínai politi­kusok logikáját, világos következte­tésre jutnánk: az emberiségnek nincs elég ereje ahhoz, hogy bármit is te­gyen a háború végzetszerü elkerülhe­tetlensége ellen, ezért fegyverkeznie, méginkább fegyverkeznie kell... Pe­king jobb ügyhöz méltó buzgalommal akarja érvényre juttatni a „háború elkerülhetetlenségének“ eszméjét. Ezt főként az ENSZ-ben kifejtett tevé­kenysége bizonyítja. Kína ma talán a világ egyetlen országa, amely a lázas fegyverkezés, az agresszió és terjesz­kedés korlátozására vonatkozó egyet­len nemzetközi szerződést sem írt alá. A kínai küldöttek ellentétbe kerülnek az ENSZ Alapokmányával, amely az ENSZ-tagok kötelességévé teszi, hogy törekedjenek a lázas fegyverkezés fé­kezésére és együttműködjenek a „le­hetséges leszerelés“ elérése érdeké­ben, mivel szembehelyezkednek az enyhülésnek kedvező bármilyen dön­mert a könyv kéziratát adjuk át egy­másnak. Természetesen, a költségek is jóval alacsonyabbak lesznek s ezál­tal minimumra csökken a mezőgazda­­sági szakkönyveknél is az állami hoz­zájárulás. Említésre méltó, hogy a szlovákiai magyar mezőgazdasági dol­gozókhoz is sokkal előbb fut el a szakkönyv mint az előző években. Kü­lönben ismeretes, hogy a két baráti szocialista ország földalapja, éghajla­ta, időjárása hasonló s így a közösen kiadott könyvek egyaránt értékesek mindkét fél számára. — Még egy utolsó kérdés: hogyan értékelik a két kiadóvállalat együtt­működését? — A legpozitívabban. Igazi baráti légkörben beszéljük meg a tennivaló­kat, cseréljük ki tapasztalatainkat. Bátran állíthatom, hogy találkozá­saink nagyban hozzájárulnak mun­kánk hatékonyságának növeléséhez és ez egyben azt jelenti, hogy egyre több szakkönyv jut a mezőgazdasági dolgozók kezébe. Beszélgetett TÖTH DEZSŐ téssel. Az ENSZ közgyűlés XXX. ülés­szakán Huang Hua kínai küldött ellenezte a leszerelési világértekezlet öszsehívását és az Alapokmánynak ezt a rendelkezését azzal a kijelentéssel utasította el, hogy az értekezlet ered­ménye, szerinte, csak „a béke illúzió­ja“ lehet. Az ülésszak lefolyása ké­sőbb megmutatta, hogy a Kínai Nép­­köztársaság küldöttsége ismét szem­ben úszik az árral. A kínai vezetőség aktívan mester­kedik nemzetközi téren a leszerelés és az enyhülés ellen, az országon be­lül pedig a háborút propagálja. Vlsz­­szatükröződik ez olyan hivatalos álla­mi dokumentumban is, mint amilyen a Kínai Népköztársaság Alkotmánya. Ez rögzíti Mao Ce-tung ama té­telét, hogy az állam „háború eseté­re vonatkozó előkészületek támogatá­sára orientálódik“. A háborús készü­lődés tehén Peking hosszú távlatú ál­lampolitikája, amely teljesen kizárja a leszerelés problémájának pozitív megközelítését. Am a jelenkori történelem fejlődése ég maga az élet azt bizonyítja, hogy a kínai vezetők konok háborús és fegyverkezési felhívásai nem találnak visszhangra a címzettek körében. A világ népei jól tudják, hogy a mai helyzetben háború nem oldhatja meg a vitás kérdéseket. A háborút politi­kai eszközökkel el kell és el is lehet hárítani. Ennek leghatásosabb útja a leszerelés. Ёрреп ezekből a feltételekből In­dult ki a Szovjetunió, amikor a lesze­relési világkonferencia összehívásét javasolta. А XXV. pártkongresszuson az SZKP Központi Bizottságának be­számolója nem véletlenül állapította meg, hogy az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet, kormány külpoliti­kai tevékenységének egyik fő iránya a lázas fegyverkezés megszüntetésé­ért, a leszerelésért vívott küzdelem volt és marad a jövőben is, ahogyan ezt a békeprogram megköveteli. A Szovjetunió gyakorlati Intézkedései, amelyeket a szocialista közösség, a fejlődő országok és számos nyugati ország is támogat, bizonyára óriási pozitív hatással lesznek a nemzetközi helyzet további javítására, a feszült­ség enyhülésére és a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdulá­sára. JURIJ SZTYERL1GOV, az APN hírmagyarázója Tanácskozás a szakkönyvkiadásról A 6. ötéves tervidőszakban Cseh­** Szlovákia Kommunista Pártja gazdasági és szociális politikájának alapvető célja, hogy a szocialista élet­mód elmélyülésével összhangban biz­tosítsa a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, élet- és szociális biztonságának továb­bi megszilárdítását a társadalmi ter­melés szüntelen fejlesztése, nagyfokú hatékonysága és mindennemű munka jó minősége alapján. E célok elérését biztosítani annyi­val bonyolultabb feladat, mivel a kor­látozott munkaerő- és hazai nyers­anyagforrások mellett, s a gazdasági fejlődés fokozottabb beruházási igé­nyének feltételei közepette le kell küzdeni a nehezebb külső feltétele­ket. Ennek az új helyzetnek legkifeje­zőbb vonása, hogy az egész világon nagy hiány mutatkozik nyersanyagok­ból és energiából, beszerzési feltéte­leink nehezebbek. A tőkés piacok ki­éleződő válságának következményei nemcsak az infláció folytatódásában és e piacok árszintjének ingadozásá­ban nyilvánulnak meg, hanem abban is, hogy számos gyártmányunknak ne­hezebben találunk piacot. Ezt a hatást leküzdendő a CSKP KB 1974 novemberi ülésének határozatai­val összhangban és népünk életszín­vonala biztosításának érdekében első­sorban aktív intézkedésekre van szük­ség a termelésben, a beruházásokban, a külkereskedelemben, a tudományos­műszaki fejlesztés meggyorsításában, népgazdaságunk hatékonyságának tar­tós és határozott növelésében, és a Szovjetunióval, valamint a többi szo­cialista országgal való szorosabb együttműködésben. A párt gazdasági és szociális poli­tikája alapvető céljai elérésének ér­dekében a népgazdaság fejlesztésében elsősorban a következőkre van szük­ség: 1. Biztosítani a társadalmi termelés gyors és arányos növekedését, amely lehetővé teszi a növekvő társadalmi szükségletek fedezését, főképpen az ipar szerepének rendszeres erősítésé­vel, a mezőgazdasági termelés fej­lesztésével és az építőipar további bő-A népgazdaságfejlesztés fő feladatai a 6. ötéves tervidőszakban vításével. 1980-ig 27—29 százalékkal kell növelni a nemzeti jövedelmet. Kö­vetkezetesen kell érvényesítem azo­kat a szerkezeti változásokat, ame­lyek hozzájárulnak a belföldi szük­ségletek jobb kielégítéséhez, és létre­hozzák a szükséges feltételeket kül­gazdasági kapcsolataink harmonikus fejlődésére, kiváltképpen arra, hogy jelentősen erősödjön a csehszlovák gazdaság exportképessége. Fokozott gondot kell fordítani a mezőgazdasági termelés intenzitásá­nak és hatékonyságának további nö­velésére, azzal a céllal, hogy a sze­mes termények termesztésében foko­zatosan önellátók legyünk, és növel­jük az önellátás arányát az élelmi­szertermelésben. Ezt az egész társa­dalom szempontjából fontos felada­tot a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumnak és a szállító iparága­zatoknak együttes erőfeszítéssel kell megvalósítaniuk. 2. Magas színvonalra kell emelni a gazdaság hatékonyságát. A népgazda­ság minden ágazatában megsokszoro­zott erővel kell törekedni a munka­termelékenység fokozására, a munka minőségének javítására a társadalmi élet minden szakaszén, a termékek műszaki színvonalának emelésére és minőségének javítására, a termékvál­tás gyorsítására, a magasabb műszaki színvonalra és a sokoldalú gazdasá­gosságra. Különösen a következőket kell szem előtt tartanunk: — Hatékonyan kell gazdálkodni a tüzelőanyag, az energia, az anyag és a nyersanyag minden fajtájával. Eze­ket az eddiginél hatékonyabban kell hasznosítani. A kutatást és a fejlesz-I. tést, a termelés előkészítését, a tech­nológiai eljárásokat, a termelési szer­kezet tökéletesítését a termelés ener­gia- és anyagigényességének csökken­tésére kell irányítani. A nyersanyag- és az anyagi forrá­sok fokozottabb hasznosítása érdeké­ben meg kell tartani a nyersanyag-, az anyag-, a tüzelőanyag- és az ener­giaszükséglet normáit, ezeket rend­szeresen tökéletesíteni kell, figyelem­be véve a tudományos-műszaki fejlő­dést, az állőalapok korszerűsítését és a technológiát fejlesztést. Aktívabban ki kell használni a termelési kalkulá­ciót, valamint a termékek összehason­lítását mind a szükséglet, mind a hasznossági tulajdonságok, a költsé­gek és az árak szempontjából. A mun­kakollektívák és minden irányító sza­kasz felelős dolgozói figyelmét az energia- és az anyagigényesség csök­kentésére kell összpontosítani. Szigo­rítani kell a nyersanyag- és az anyag­­szükséglet ellenőrzését. A felesleges veszteségek, az ellenőrizhetetlen fo­gyasztás, valamint a nyersanyag-, anyag- és energiapazarlás megakadá­lyozására létre kell hozni a műszaki és a szervezési feltételeket. A nyersanyagok fokozottabb és ha­tékonyabb kihasználásában az Ipar­ban 1976—1980-ban az évi energia- és tüzelőanyagmennyiség 2—2,5 százalé­kát, a gépiparban a fémek 3—3,5 szá­zalékát kell megtakarítani, és bizto­sítani kell, hogy az iparban az anyagi költségek évente átlagosan 0,8—0,8 százalékkal csökkenjenek. — Lényegesen jobban kell kihasz­nálni a meglevő termelési-műszaki alapot. A munkahelyek Jobb betöltésé­vel növelni kell a gépek kihasználási idejét, mindenekelőtt azokét, amelyek rendkívül költségesek és műszaki-gaz­dasági paramétereik magasak. Gyor­sabban ki kell selejtezni az elavult és nem hatékony gépeket, ki kell iktatni a nem hatékony, vagy távlatok nél­küli termelést és részlegeket. Célsze­rűen kell szétosztani a munkaerőket, stabilizálni kell a kádereket és kor­látozni kell a nemkívánatos munka­erő-vándorlást. A fejlődő ágazatok és kulcsfontosságú termelés számára ki­emelten kell biztosítani a dolgozókat. Fokozott gondot kell fordítani arra, hogy minél gyorsabban megkezdjék a kísérleti üzemeltetést és elérjék az építkezések tervezett gazdasági-mű­szaki mutatóit. A termelő gazdasági egységekben és a vállalatokban szer­vezési és káderintézkedéseket kell ki­dolgozni annak érdekében, hogy az új kapacitásokban a termelést minél gyorsabban elsajátítsák és a termelő­­eszközöket teljesen kihasználják. Kö­vetkezetesen össze kell hangolni a technikai Import határidejét az épít­kezés harmonogramjával és az üzem­be helyezéssel. Főképpen a gépiparban, a közszük­ségleti és az élelmiszeriparban kell meggyorsítani az átépítést és a kor­szerűsítést, ami lehetővé teszi, hogy az adott termelést területeken lénye­gesen növeljék a termékek mennyi­ségét, az eddigi, esetleg még kisebb számú dolgozóival. Az új létesítmé­nyekben elsősorban a fő fejlesztési programok megvalósítására kell töre­kedni, a feldolgozó termelési ágaza­tokban pedig különösen azokra a te­rületekre kell összpontosítani a fi­gyelmet, amelyeken kialakíthatók a munkaerők növekedésének feltételei, vagy ahol adottak a reális munkaerő­­források. — A termelés és a teljesítmény növe­kedését a népgazdaság minden ágaza­tában elsősorban a munkatermelé­kenység növelésének és a dolgozók szakképzettségének jobb kihasználá­sára kell alapozni. Az a feladat, hogy a nemzett jövedelem gyarapodásának 91—93 százalékát a társadalmi mun­katermelékenység növelésével fedez­zek, s egyszersmind elérjük a terme­lés kifejező koncentrálását és szako­sítását, szűkítsük a termékválasztékot mégpedig azáltal, hogy intenzívebben bekapcsolódunk a szocialista gazda­sági integráció feldolgozó Iparába, gyorsabban bevezetjük a tudományos­műszaki ismereteket, tökéletesítjük a termelés szervezését, növeljük a mun­ka műszaki ellátottságát, hatékonyab­ban használjuk ki az állóalapokat és érvényesítjük az anyagi érdekeltsé­get. A gépesítés, az automatizálás fej­lesztésével, a haladó technológiai mószerek bevezetésével a népgazda­ság minden ágazatában csökkenteni kell az élőmunka arányát, racionali­zálni kell a karbantartást, a közleke­dés. a nyersanyag-, az anyag- és a készáru-mozgatást és raktározást. To­vább kell növelni a racionalizáció ha­tékonyságát az irányítás, az igazga­tás területén, és a szolgáltató ágaza­tokban is. A nem termelő szférában Jobban ki kell használni a munkaerő­ket. A munka jutalmazásában tökélete­sebben kell érvényesíteni az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a munka hatékonyságának növeléséhez, a mun­kaerők stabilizálásához, a termékek minőségének javításához és az anyagi források gazdaságosabb kihasználásá­hoz. E célok elérése érdekében alapo­sabban kell kihasználni a bérrend­szert, növelni kell a műszakilag in­dokolt teljesítménynormák arányát és következetesen ki kell használni az ösztönző bérformákat. (Folytatás következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents