Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-24 / 16. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. április 24. Korszerű hústermelés Állattenyésztésünk korszerűsödésének egyre gyorsuló ütemét egy sertéshizlaló komplexumban érzékelhetjük igazán. Érthető, hogy oda csak a szokásos fertőtlenítés után volt szabad belépni. Legelőször a környezetből méltóságteljesen kiemelkedő víztorony ötlik szemünkbe, amely a hizlalda részére biztosítja a létfontosságú vizet. A víztorony körül foglalnák helyet a termelőcsarnokok. Az egyik csarnokba bekukkantunk. Középtermetű, fehérköpenyes, negyven körüli férfi — Lengyel Gyula — fogadott. Kezdőnek számit a szakmában, akár a társa Irócky János. Jól tudják, hogy az iparszerű sertéstenyésztés szakított a hagyományos tenyésztési formákkal. Itt a technológiáé és az automatikáé a szó. Ehhez keli alkalmazkodni az embernek, állatnak. — Az üzemelést a műit év decemberében kezdtük — magyarázta Lengyel Gyula. — A teljes betelepítés ez év közepére várható. Jelenleg 369 kocát gondozunk, ha azonban teljes lesz a kapacitás, akkor 1150 kocát látunk el ketten. — A prlbeniki szakosított sertéstelep évente 22 ezer százkilogrammos átlagsúlyű vágósertést nevel — veszi át a szót Irócky János, hogy ezzel is sűlyt adjon a kombinátban dolgozók munkájának. # Hányán dolgoznak majd a telepen? — Tu dkm. hogy ha teljes kapacitással üzemelünk, akkor húsz gondozója lesz a kombinátnak. — Itt nem lehet egyénieskedni — jegyezte meg Lengyel Gyula. — Csak az előírt technológiai utasítások maradéktalan betartása hozhat jó eredményt. Nagyon szigorú fegyelmet kell tartani a fiaztatásnál. Enélkül nincs elegendő malac és süldő a hizlaldához, enélkül eltolódhat a tervezett hfzóállat-mennyiség kibocsátása. A telep rendjébe — fialásnál, a hizlalásnál, a hízott állatok leadásánál — háromnapos eltolódás minden tervet felboríthat! — Idevalósiak vagyunk a községbe — lendült bele a beszédbe Lengyel Gyula. — Sokan csak azt látják, hogy a kombinátiak tiszta öltözékben mennek munkába. De azt már kevesen, hogy bent a percnek és a másodpercnek is jelentősége van. Az határozza meg a munkánkat. — Pontosan kell etetni és tartani a technológia utasításait. Ezzel egyidőben az állatokat is figyelni kell. Ismerni kell mozdulataikat, tulajdonságaikat. Szemmel tartani, hogy tudnak-e szabályosan enni, a tenyészállatok nem híznak-e el. Amíg műszakban vagyunk, szinte el sem hagyhatjuk a közvetlen munkahelyünket. Figyelemmel kell kísérni az automatikát. • A sertésgondozónak speciális szaktudásra van szüksége. Bizonyos mértékig járatosnak kell lennie az elektronikában, az állategészségügyben és a lakatos szakmában stb. — Ezelőtt az iparban dolgoztunk, sokat ingáztunk, az állatok szeretetét otthonról, a családból hoztuk magunkkal — magyarázza Irócky János. — Vállaltuk a tanulást, voltunk Nitrán iskolázáson, ahol az alapvető dolgokat megtanultuk, a többit itt a szakkönyvekből sajátítjuk el. A termelés folyamatos, as itt dolgozók tft törekvése az, hogy egész évben kihasználják minden csarnok maximális befogadó képességét, ami nem csekélység, ha arra gondolunk, hogy ex évente több mint 23 ezer sertés gondozását-ápolását és hizlalását jelenti. Az eddigi megvalósításokról s a további lehetőségekről, tervekről Loksa László mérnök, a kombinát igazgatója tájékoztatott A hizlalás „zárt rendszerben“ történik, vagyis a szükséges álló mányt a komplexumban tartott, fedeztetett kocák malacaiból biztosítják. A kocák folyamatos malacoztatását tervszerűen irányítják, biztosítva ez által a telep kapacitásának teljes kihasználását. Ami a tenyészetet és a hizlalt sertések fajtáját illeti, itt is igazodnak a társadalom követeimé nyeihez, csak hússertéseket tartanak. Megváltozott a dolgozók táplálkozása, a változó igények tükröződnek a sertésállomány összetételében is: ma már az összlétszámnak kb. 90 száza léka intenzív húsfajta, főleg a nagy fehér nemes és Landrace, a fennmaradó 10 százalék pedig megoszlik a vegyes hasznú fajták és a zsírsertések között. Megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdaság minden ágában, így az állattenyésztésben is egyre intenzívebb termelésre törekednek mindenütt. A hússertés jellegzetesen intenzív típusú, nagy testű, gyorsan fejlődő, nagyon szapora, a feletetett takarmány nagy részét hússá alakítja, ugyanakkor jóval nagyobb a gondozás és takarmányozás iránti igénye. A hús- és a zslrsertés típus között lényeges különbségek mutatkoznak a takarmány hasznosítása terén is. Míg a zsírsertésnél átlagosan 6 kg abaraktakarmány feletetésével érnek el egy kg súlygyarapodást, ugyanakkor a hússertésnél már 3,5—4 kgmal. A telep vezetésének problémáiról beszélgetve megtudtuk, hogy az Agrostavnak még 4 millió korona értékű munkát kell elvégeznie. A fialások áprilisban kezdődnek és attól tartanak, hogy a választott malacokat nem lesz hová elhelyezni. Ami a sertések takarmányozását illeti, ez tudományos alapon összeállított kombinált takarmányokkal történik. A különböző csoportoknak másmás recept alapján készül a takarmány g az adagolt mennyiség is változik életkor és testsúly szerint. Bár a munkák teljesen gépesítettek, mégis sok gondozóra van szükség, akik felügyelnek az állatokra, irányítják az etetést, és elkülönítik a beteggyanús egyedeket. A gondozók nagy része Pribeníkből jár ide, egy gondozóra több mint ezer hízó jut. Ha elgondoljuk, hogy a szövetkezetekben menynyi gondot okoz a sertések tartása, hizlalása, mennyi gondozóra van szükség, mennyi takarmányt pazarolnak el a nem megfelelő adagolás és a takarmánykeverékek hiánya miatt, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Uzemközi vállalat vezetősége ésszerűen döntött és helyes utat választott, amikor elhatározta, hogy közös erővel korszerű kompplexumot létesít. Ez előnyös mind az együttműkö dő gazdaságok, mind pedig a népgazdaság számára. ILLÉS BERTALAN A malacelhullásl veszteségek mértéke alapvetően határozhatja meg a sertéstartás gazdaságosságát. Különösen érvényes ez a szakosított telepekre, ahol nem közömbös, hogy a hagyományos telepeknél Jelentősen nagyobb üzemeltetési költségek hány kibocsátott hízót terhelnek. A malacveszteségek vizsgálaténál három, többé-kevésbó jól elkülöníthető részt vettünk figyelembe, első a méhen belüli életben keletkező veszteségek, a második a születést követő 1—3 napon bekövetkező elhullások, harmadik szakasz a 3 napos körtől a technológiai választásig keletkező elhullások. Az intenzív sertésfajték genetikailag képesek az átlagos 10-es alom elérésére, ennek ellenére az átlagos alomszám egyes Intenzív telepeken 8—9 között mozog. Ennek oka elsősorban a megengedhetőnél nagyobb mérvű magzatelhalás, a halvaszületévesztesőgeknek. Megállapítottuk, hogy ez összes elhullások több, mint fele (60,8 %) a születést követő 3. napig következik be. Ez a tény annál Inkább jelentős, mert az ebben az időben bekövetkező elhullások elsősorban nem a szükebb értelemben vett állategészségügyi okokra vezethetők vissza, tehát a pathogén mikroorganizmusok szerepe az esetek többségében kizárható. A születést követő X—3. nap közötti elhullások oka a malacok nem kellő biológiai érettsége. Elsősorban a kis súllyal, ezzel együtt kisebb szénhidrát-, vitamin- és vastartalékkal születő malacok pusztulnak el, különösen nagy számban akkor, ha a tartási körülmények sem megfelelőek. A malacok biológiai értéke a vemhesség második felében, a kocák takarmányozásával jelentősen növelhető, vagy csökkenthető, ezen belül a megfelelő minőségű és mennyiségű fehérje és vitamin a takarmányban meghatározó fontosságú. Oka lehet még az elhullásoknak a hideg, kedvezőtlen környezet, a zárt tartásban gyakrabban jelentkező részleges vagy teljes tejhiány, aminek okaként az elhúzódó ellések, a méh hiányos Involuciója, és az ezeket követő gyakoribb méhgyulladások szerepelnek. Bár az elváltozások többnyire a mozgás hiányára, a zárt tartásra vezethetők vissza, A malacelhullás okai sek számának emelkedése, néhol pedig a — 3. napon történő — malacok nyilvántartásba vétele. Sertésre jellemzőnek tartjuk az ún. korai magzatelhalást, aminek túlnyomó többsége korai, a zigőta nidációját megelőző 4 hétre esik. A termelt petesejtek és a megszületett malacok száma közötti 20—25 százalékos eltérés tehát fajra jellemző, ennél nagyobb mértékű akkor lehet, ha a kocák tartási körülményei, de főleg takarmányozásuk — elsősorban az elegendő mennyiségű és minőségű fehérjeellátás — nem megfelelő. Ugyanerre vezethető vissza a hoK- ellések számának emelkedése is. Fokozott figyelmet érdemel tehát a kocák takarmányozása a szakosított telepeken, szakszerűbbé tételével csökkenthetők a méhen belüli életben keletkező veszteségek. Indokolt nagyobb figyelmet fordítani erre azért is, mert a hagyományos tartással szemben a zárt tartásban az állatok iegeléssel, túrással nem tudják „ösztönösen “*ki. egészíteni a takarmányukat. Oka lehet a kisebb alomszámnak a túlzott mértékű kocaselejtezés is, ismert, hogí az optimális alomszámra a kocák 3—5. ellésénél számíthatunk. Az élve született malacok közül kívánatos lenne minél többet felnevelni. Arra kerestünk választ, mi az oka a jelentős elhullást a kocák jó takarmányozásával számuk jelentősen csökkenthető, ezáltal csökken az általuk okozott kár is. Fontos, hogy a malacok minél előbb jussanak kolosztrumhoz, mivel születésük pillanatában védtelenek a külvilág pathogén és fakultative pathogén mikroorganizmusaival szemben, a nélkülözhetetlen védőanyagokhoz csak a kolosztrum felvételével jutnak. A késői kolosztrumfelvételnek sok esetben nem a koca tejhiánya az oka, hanem az, hogy a néha nagyon is elhúzódó (6—12 óra) ellés befejezése után engedik csak szopni a malacokat. Ez azon túl, hogy csökkent mennyiségű védőanyaghoz jutnak a malacok, azért is káros, mert a malacok szénhidráttartaléka a születést követően, különösen hideg környezetben, rohamosan csökken, így a „technológiai tejhiány“ is okozhat jelentős elhullásokat. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a megszületett malacok száma, azok biológiai értéke, ebből adódóan a malacelhullási veszteségek (a perinatalis időszakban, 1—3 napos kor között) döntően a kocák takarmányozásától függnek. Ahhoz, hogy a jelenleginél nagyobb eredmények születhessenek a szakosított telepeken, többek között a tenyészállatok takarmányozására fokozottabban kell ügyelnünk. (Magyar Mezögazdaság/12) A komárnol járás mezőgazdasági ** üzemeinek dolgozói a CSKP KB novemberi párthatározatainak értelmében arra törekednek, hogy gazdaságosabbá, eredményesebbé tegyék a termelést, növeljék a terméshozamokat. Jelenleg nagy figyelmet szentelnek a kukoricatermesztési feladatok teljesítésének. Ezt a célt szolgálta a közelmúltban megtartott értekezlet is, melyen részt vettek a mezőgazdasági üzemek agronómusai. Ismertették a kukoricatermesztésben szerzett tapasztalataikat és azokról a termelésfejlesztési feltételekről vitatkoztak, melyek a jó eredményeket biztosítják. Ugyanis járásukban szeretnék kiküszöbölni a terméseredmények közötti aránytalanságokat. Ezt az alapvető feladatot korszerű termesztési módszerek bevezetésével, a tartalékok ésszerű feltárásával és mozgósításával lehet teljesíteni. A tapasztalatok szerint az azonos feltételek mellett gazdálkodó efsz-ben a különbségek oka az, hogy sok helyütt nem érik el a tervezett egyedszámot egy hektárnyi területen. Ezért az idén — még időben, a vetés előtt arra figyelmeztették a szakembereket, hogy nagyobb gondot kell fordítaniuk a vetési munkálatok minőségére. A Sokolceí Efsz egyike azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, ahol a múlt évben figyelemreméltó eredményeket értek el. (72,12 mázsa volt a szemes kukorica átlaghozama.) Az Idén a vetésterület harmincnyolc százalékán szemes és silókukoricát termesztenek. Rákőcza József agronómus tapasztalata szerint a gazdag termés egyik nagyon fontos feltétele a hektáronkénti egyedszám biztosítása. Étihez szükséges a jó talajelökészítés, valamint a vetés idejének megválasztása. Véleménye szerint a kukoricakörzetben a v .tési Idő akkor a legmegfelelőbb, amikor a talaj 6—8 cm mélységben 10—12 C°-ra fölmelegszik. Ez náluk kb. április második felében következik be, tehát Itt ekkor van a kukorica vetésének Ideje. Volt olyan esztendő is, amikor április tizenkettedikén — meleg időben — vetettek, a termés mégis hiányos volt. A kísérletezés bebizonyította, hogy körzetükben a legjobb vetési Időszak április 20-nál kezdődik. Természetesen korai vetést — főleg a kései fajtáknál — nem szabad alkalmazni. Köztudott, hogy csírázó erélyűk kisebb, mint a korai fajtáké. Azért szükséges ezt megemlíteni, mert előfordult az is, hogy a korai vetésnél panaszkodnak a csírázóképességre, pedig az lehet száz százalékos is, ha a talaj hideg. Olyankor gyengébb a csírázás! erény és ritkább a kukorica. Felmerül a kérdés: áprilisban fejezzük-e be a vetést? Természetesen legmegfelelőbb ha tíz nap alatt elvégezzük. Ehhez persze elegendő SPC 6-os vetőgépre van szükség. A kívánt egyedszám elérése érdekében nagy gondot fordítottak a vetést végző traktorostól megkövetelik a pontos minőségi munkát. Ügyelnek arra, hogy gépeik öt kilométernél nagyobb sebességgel ne haladjanak a földön, mert ellenkező esetben a vetőgép szívása nem arányos a gyorsasággal, elhúzódik a maglerakás és csökken az egyedszám. Ezért a vetést végző traktorosok a bevetett terület után csak alapbért kapnak. Amikor megtörtént a vetés minőségének értékelése, ha jő a minőség, megkapják az alapbér további ötven százalékát. Szocialista munkaversenyt hirdettek a kukorica vetését végző traktorosok között. A legjobb minőséget nyújtó dolgozókat, — akik a tervezett egyedszámot elérik, — és a csatlakozó soroknál is pontosak, megjutalmazzák. A múlt év tapasztalatai alapján a felsoroltak fontos részét képezik az elvégezték: 2,5 kg Zeazint, (gyomirtót), valamint 350—370 kg műtrágyát (hatóanyagban) használtak fel egy hektárnyi területre. A vetést SPC 6-os vetőgéppel április 15-től végzik. Ha nem szól bele az időjárás, tíz nap alatt befejezik. A megfelelő egyedszám tartása, valamint a jobb minőségű vetés elvégzése érdekében a műhely dolgozói a vetőgépre szignalizácíős berendezést szereltek. Ha a kis égők vetés közben pislognak ez azt jelenti, hogy a vetés folyamatos, ha hiba csúszik be, valamelyik égő kialszik. Ezenkívül minden parcellának van egy vezetője, aki felelős azért, hogy a munkálatokat agrotechnikai határidőben végezzék el, ügyelve a minőségre is. Így bíznak abban, hogy a tervezett hatvan mázsás átlaghozamot szemesből, silóból pedig a 450 Ügyelnek a vetés minőségére tőgépek előkészítésére és beállításéra. A vetés kezdete előtt fontosnak tartják a vetőegység szívőkamrájában levő korongok kicserélését, vagy leköszörülését, mivel 100—120 hektárnyi vetés után azok megkopnak, ezáltal levegő áramlik a vetőkamrába és nincs meg a rendes szívás, csökken a megkövetelt egyedszám. A tervezett tőszámnál tíz százalékkal, az öntözött területeken 20—30 százalékkal több magot vetnek, mert számolnak az évközben előforduló veszteségekkel is. A jobb terméshozam érdekében szükséges betartani a vetés mélységét Is. Nehéz talajokon 6—8 cm mélyen, a könnyű talajokon 8—10 cm vetési mélységgel számolnak, természetesen az egyes fajták szerint? Vetés előtt vagy közben végzik el a talaj fertőtlenítését. Sajnos, az idén e téren a szövetkezet nem áll a legjobban. Ez pedig magával hozhatja atőszám csökkenését... Továbbá a veeredményesebb hektárhozamoknak. A hibák eltávolításával, az optimális egyedszám biztosításával a kívánt terméshozam sem marad el. • • • A Nesvady-i Efsz-ben a múlt évben a szemes kukorica nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 510 hektáron termesztették. Egy hektárról ötvenöt mázsát takarítottak be. Bálványi László agronőmus véleménye szerint a termésátlagot a talajvíz csökkentette — a vetésterület tiz százalékán. Silókukoricából kedvezőbben alakult a helyzet. Az idén kilencven hektárral növelték e növények vetésterületét. Természetesen a múlt évinél nagyobb gondot fordítanak a munkálatok minőségi elvégzésére. Még ősszel, mivel istállótrágyából szűkében voltak, a vetésterület azon tíz százalékát istállötrágyázták, ahol erre a legnagyobb szükség volt. Az Idén a meggelelő talajelőkészitést április elején mázsát hektáronként elérik. A terméshozam csak akkor biztos, ha már fedél alá került. A szövetkezet rendelkezik egy MGF magyar gyártmányú szárítóval, melynek napi kapacitása 18—20 vagon. Ez a megnövekedett terméshozamra kevésnek bizonyul. Ezért négyszáz vagon termésre raktárt építenek, amely ez év első felében elkészül. Remélik, nem, lesz gondjuk a szemesek tárolásával, ezáltal jobb minőségű „nyersanyagot“ tartalékolhatnak. * • • Nagy gonddal-bajjal küzdenek a Zem. 01öa-i Efsz vezetői és dolgozói. Ugyanis január elsejével négy köszég (Tôň, Lipová, Okánikovo, Zem. Olča) egyesült. A közös gazdaság főagronómusa Pécsi Ferenc. Elmondotta, hogy egyelőre még nem tudták létrehozni a nagytáblás termelést. A szétaprózott parcellák nehezítik a nagyteljesítményű gépek kihasználását és a munkálatok végzését. Így az Idén 1200 hektárnyi szemes és silókukorica művelését is. Meg kell említeni, hogy tavaly a Zem. 01öa-i szövetkezetben szemes kukoricából hetvenöt mázsát, silókukoricából 350 mázsát értek el hektáronként. A jó termelési tapasztalatokat a közös gazdaságban is hasznosítják, hogy a fentihez hasonló jó eredményeket érjenek el. Ennek érdekében már elvégezték a szükséges munkálatokat. Pécsi-elvtárs azon a véleményen van, hogy a silókukorica nagyon meghálálja az ápolást. Ezért nem a legrosszabb földekbe vetik, mint évekkel ezelőtt, hanem számára a legmegfelelőbbe. Ötvenöt hektár területet öntöznek is. Az SPC 6-os vetőgépet úgy állítják be, hogy vetéskor meglegyen a 71—72 ezer egyedszám (10 %-ot a veszteségekre számítanak) Pécsi elvtárs a múlt évben betakarítás előtt ellenőrizte az egyedszámokat. Kiderült, hogy betakarításkor is megvolt a tervezett egyedszám; azaz 55—57 ezer db hektáronként. A fent említett vetési módot az idén is alkalmazzák. A komárnoi járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói mindent elkövetnek, hogy a kukoricatermést fokozzák. Ottjártamkor az illetékes szakemberek még nem tudták, hogy az idén milyen fajtákat kapnak termesztésre. Kocsis elvtárs, a mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa örömmel újságolta, hogy az idén a tavalyinál kedvezőbben alakult a helyzet. Több korai és középkései, és kevesebb kései vetőmagot kapnak a járás mezőgazdasági üzemei. Főleg jugoszláv (OSŠK—218, ZPDC—448, OSSK—440 stb.) magyar (KSC—360, MVSC—429 stb.), valamint LG—13, LG—11) francia fajtákat. A hatodik ötéves tervidőszak első évében a mezőgazdaság dolgozói gondosan, szakszerűen, hozzáértéssel végzik az egyes tavaszi munkálatokat. Arra törekednek, hogy az állatállomány részére minél több jó minőségű szemes és tömegtakarmányt termeljenek. Nagy Teréz /
