Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-24 / 16. szám
1978. április 24. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 is® A Zs. D. aláírásű „Tava” szí feladatok“ című cikkel kapcsolatban volna egynéhány megjegyzésem. Előrebocsátom, a cikk tartalmával normális feltételek közt egyetértek, de az idei időjárás annyira rendkívüli helyzet elé állított minket, s ezt szokásosan nem értelmezhetjük. Hiszen a cikk Írója arra figyelmeztet, hogy április elején négy öt kereten kiterjedt fiasltásnak kellene lennie, most pedig jé, ha két kereten egy-egy tenyérnyi fiasltás van. Ennyinek már február közepe táján kellett volna lennie, tehát a méhcsaládok a fejlődésben másfél hónapot késnek. Nem is volna nagy baj, ha a növények fejlődése is ennyit késne, csakhogy azok fejlődése a meleg következtében egyre gyorsul, így jó ha, 10—12 nap késésünk lesz a főhordásig. A családok fejlődése törvényszerű, ami azt jelenti, hogy a petelerakástól a mé-Ha a méz »»keretet, ahogyan többen, ón sem fedelezném le, akkor a méhek lebontanák és a viasznak semmi hasznát nem venném. Azonban lefedelezem és vízzel felfűzöm, majd kihűlés után a megfagyott viaszt kiveszem, a szirupot pedig felhasználom serkentésre. A kamrázást mindaddig alkalmazom, amíg mézes keretem van. Aztán sziruppal, vagy mézes tésztával serkentek. A szirupot etető kerettel adom be, mert azzal tarthatom legjobban a fészek melegét. A mézestésztát a keretre fektetem, hogy az a felmelegedés következtében ne folyhasson a méhekre. A fóliát csak kissé nyitom meg, hogy a méhek hozzáférhessenek a mézestésztához. Az elkésett fiasltás meggyorsítására a fenti módon tanácsos szűkíteni a családokat és a főhordás előtt azok egyharmadát tartalékként használhatjuk fel úgy, hogy a fiasitást széjjelosztjuk a termelőcsaládok közt. Mindig azt kell szemelőtt tartani, hogy egy erős család többet gyűjt, mint tíz gyenge. Azok a családok, amelyeket megfosztottunk az öszszes Hasítástól, amennyiben nincs flasftásuk, amit etetni és melegíteni kellene, átállnak a kinti munkára és így A tartalék családok jelentősége hek kikeléséig 21 napra van szükség. Az anya csak anynyira terjesztheti ki a Hasítást, amennyire a család azt fedni képes és az optimális + 35 C fok meleget kifejlesztheti. Tehát a fiasltás nagy kiterjedésére hagyományos módon nem számíthatunk. Mesterséges eszközükhöz kell folyamodnunk, ha azt akarjuk, hogy családaink a főhordásra termelőképesek legyenek. Tíz éve az egyik méhészgyűlésen felvetődött a kérdés, mit tehetnek a Tátrából hozzánk, akácra vándorló méhészek családjaival, hiszen esetenként erősebbek, mint a mi méhcsaládjaink. holott náluk a tavasz egy hónappal is későbben érkezik. A kérdésre egyikiik elárulta, hogy ők tartalék-családokkal méhészkednek, vagyis méhállománynk 1/3-át főhordás előtt széjjelosztiák a többi családok között Azóla én is így teszek, és az eredménnyel elégedett vagyok. Az első tavaszi tisztulásnál szűkítem a családokat. Azon kereteket, melyeket a méhek nem lepnek sűrűn. kiszedem a kaptárból. A műveletet annál könnyebben teszem, mivel felülről kezelhető kaptáraim keretei 10 mm-es lécekkel zártak, ami meggátolja a fészek me legének elillanását. Ha valamelyik kereten csak néhány méh van. azt vfsszasöpröm a kantárba Ekkor arról is meggyőződök. mennyi az élelme a családnak és van-e Hasítása Attól nem kell tartanom. hogv a fiasitás meg fázik, mert a vizsgálódás csupán pillanat műve. Ha látok Hasítást, az anyát nem kel) keresnem, ha pedig nem találok akkor úgysincs minek megfáznia, mert a méhek amúgyis röpködnek. Ilyenkor annyira szűkítem a családokat, hogy a méhek sűrűn fedjék a lépeket. A szélső keret mellé teszek egy lyukas válaszdeszkát, aminek felső harmadában 25—30 mm-es lyuk van. Ez mellé egy lefedelezett mézes keretet akasztok, utána egy tele válaszdeszkát és az üres terel kitömöm száraz melegtartó anyaggal. az egyébként hordástalan időben kevés serkentéssel is kitartanak főhordásig. Ezt követően őszig annyira felerősödnek, hogy termelőképesekké válnak. A felerősítést nem szabad találomra végezni. ha ugyanis Így tennénk, túlzsúfolnánk a családokat s azok még a főhordás előtt rajzanának. Az erősítésre szánt családokat előzőleg alaposan át kell ellenőrizni. Meg kell figyelnünk nem épltenek-e heresejteket, nem húznak-e anyabölcsöket, esetleg nincs-e petés vagy fias anyabölcsőjük. Amennyiben fias anyabölcsőjük volna, akkor az anyát kevés méhhel pároztatóba helyezhetjük át. Ha pedig rajzásra készülnek, akkor bővíteni kell Hasításra alkalmas kerettel vagy mfiléppel. Ha fias anyabölcső található a családban. akkor számítsuk ki, mikor esedékes az anya kelése. A felerősítésnél arra is ügyelni kell, nehogy túl sok Has keretet adjunk olyan családnak, amelyben kevés a takaróméh. Ilyen családot csak fokozatosan erősíthetünk, először egy kelőfélben levő keretet adunk be neki, majd egy hét múlva két ilyen keretet. A fedett fiasltás maga is fejleszt meleget, de a méheknek minden lehetőséget meg kell ragadniuk ahhoz, hogv a családokban elősegítsék a meleg tartását. Csak Így ellensúlyozhatjuk az idő mostobaságát. Ehhez nersze nem mindenáron a naev számú családokra kell törekednünk, hanem ki kell használnunk a tartalékosa ládok nyújtotta lehetőségeket is. Még valamit! Az anyátlan családokat legcélszerűbb egyesíteni. Kovács Lajos Egy kipusztult állatfajról Azt kevesen tudják, hogy valamikor Csallóközben ún. réti-nádi farkas élt. Ezt a fajtát nem szabad összetéveszteni a Kárpátokban még ma is élő sokkal testesebb, nagyobb erdei hegyi farkassal. Bebizonyított tény, hogy a réti-nádi farkas a farkasok önálló fajtáját képviselte. A kárpáti hegyifarkast népiesen ordasnak, a nádifarkast Csallóközben pedig csikasznak nevezték. Főtápláléka a hal, mégpedig a csallóközi mocsarakban akkoriban nagy számban élő csikhal. Innen ered a népies elnevezés is. A valaha Csallóközben élő nádifarkasnak van másik elnevezése is, mégpedig a toportyánféreg. Ezzel Arany János Toldijában találkozunk. A nádifarkas pusztulását a csallóközi mocsarak lecsapolása, nádasainak kiirtása okozta. Létezésének az emlékét ma már csak a Csallóközben fennmaradt néhány dűlő neve őrzi: farkasverem, ravaszuk, stb. Közép-Európa utolsó nádi farkasát 1937-ben Magyarországon az ecsedl lápon, Tyúkod környékén lőtték. Csiba László Gyenge a vadállomány A Szlovák Vadászszövetség Vŕbová nad Váhom-i (vágfüzesl) helyi szervezetének nyolc tagja van. Nagy Mihály vadászgazdával és Sudák András elnökkel az élen. A tagság által birtokolt terület kb. 850 hektár, amelyet egyrészt a Vág folyó, másrészt pedig az állami erdészet erdői határolnak. A közelmúltban Nagy Mihály vadászgazdával vitattuk meg a vadvédelemmel kapcsolatos problémákat, aki a következőkről tájékoztatott: — Az utóbbi két évben lényegesen kevesebb apróvad található vadászterületünkön, mint korábban. Ez annak tulajdonítható, hogy területünkön az utóbbi években gyakori a talajvíz, ami kedvezőtlenül befolyásolja a nyulak és a szárnyasok szaporodását. Nyúlállományunk elég gyönge, — amit az ellenőrző vadászat is bizonyít — egy-egy puskára csupán egy nyúl jutott. Hasonló a helyzet a fácánállománnyal is, mert még az előirt kilövési tervet sem teljesíthettük. A fácán- és fogolyállománv fejlődésére kedvezőtlenül hat a vegyszeres gyomirtás, de a mezőgazdaság gépesítése is hozzájárul ahhoz, hogy csökkent a szaporulat. Például lucerna kaszálásakor sok fácán vagv fogoly a gép áldozata lesz. A tojásokon ülő anya csak az utolsó pillanatban vagv egyáltalán nem repül el, s amikor a gépkezelő észreveszi, már késő. őzben sem Valami gazdag területünk, mégpedig azért, mert az állami erdészet érdélé jobb védelmet nyújt részükre. Ott viszont más veszedelem fenyeget) az őzet. Mégoedig a róka. mely ragadozóból sok van nemcsak vadásztedületünkön, hanem az erdőben, valamint a Vág töltésének oldalában Is. Volt olvan Időszak, amikor egv napon át 35—40 klsrókát ástunk ki a kotorékból. Nem egvszer az öregek Is terítékre kerülnek. Mípden alkalmat megragadunk, hogy gvérítsük soraikat. így véd- 1ük a vadállományt. Télen rendszeresen etettük az állatokat. A szövetkezei vezetősége Szénássv Ferdlnánd elnökkel az élen e téren minden támogatást tnoan Hotf A beszélgetésbe bekapcsolódott Vass Imre elvtárs Is, a szövetkezet gépjavítója, aki elmondotta, hogy az elmúlt évben kombájnnal dolgozott, s egy napon arra lett figyelmes, hogy előtte nagy területen le van gázolva a búza és kellemetlen Illatot hozott feléje a szél. Leszállt a gépről, hogy meggyőződjön róla, ml idézhette elő azt. Meglepetésére két őzbak hullájára bukkant, amelyeknek agancsa olyan szorosan összeakadt, hogy szinte emberi erővel Is alig lehetett szétszedni. A leletnek nagy visszhangja volt vadászkörökben Is. A két trófea, a „szerencsés“ megtaláló birtokában van. A szervezet tagjai 200 brigádórát dolgoznak le a szövetkezetben, hogy legalább részben viszonozzák a közös segítségét. Évente agyaggalamb-lövő versenyt Is rendeznek. Kötelezettségvállalásukban két előadás szerepel a lakosság részére, ami a természetvédelemmel és a természet lakóival kapcsolatos. Ez évben Is megrendezik az agyaggalamb-lövészetet, további 10 új tag beszervezését tűzték ki és a szövetkezetben Ismét 200 brigádórát dolgoznak le. Továbbra Is fontos feladat marad a vadvédelem. A vadásztársaság tagjai féltő gonddal őrködnek az állomány további szaporodása felett és gyérítenl fogják a ragadozókat, a kóbor kutyákat és macskákat. Erre a tanyavilágban szükség is van, mert vadászterületükön még Igen sok magános ház található, ahol kutyákat és macskákat tartanak. A vezetőség döntése értelmében a nyúlállomány vérfelfrissítésére kerül sor, hogy az elkövetkező Időszakban egészségesebb nyúlállomány nevelkedjen vadászterületükön. Andriskin József így akadt össze a két őzbak szarva, mutatja Nagy Mihály vadászgazda (jobbról) és a megtaláló Vass Imre gépjavító (balról). (A szerző felvétele). Egy híres halról Már 1871-től Ismeretes a Vörös-tengerben élő Bardachirus marmoratus, de csak 100 év elteltével sikerült ezen hal tulajdonságait kivizsgálni a halak életét kutató Intézetben. A vizsgálatok eredménye szenzációként hatott. Megállapították, hogy ez a homok színezetű hal nagyon érdekes, s fölötte nagyon hatásos mérget termel. A közelébe került kishalak és puhatestűek nyomban elpusztulnak. Ezen halat még a cápák Is respektálják, — kimondottan félnek tőle. Ugyanis a kiválasztott méreg ezeknek a nagy ragadozóknak légzési szerveiben görcsöket idéz eló, amely rendszerint a pusztulást Jelenti. Magát a mérget a hátúszó hosszában elhelyezett 240 nyirokmlrigy tejes szekrétumában találjuk. Minden kétséget kizáróan megállapították, hogv a méreg 1:5000 arányban hígítva Is képes a kishalakat percek leforgása alatt tönkretenni. Az alapos elemzés bebizonyította azt is, hogy a kísérlett állatoknál a méreg a vörös vérsejtek bomlását Idézte elő, valamint az idegrendszerre is káros hatással volt. Az igazi meglepetés akkor állt elő, amikor az analízis kimutatta, hogy a méreg egyidejűleg ellenmérget is tartalmaz, amely hatással van az eredeti méregre, továbbá a többi vérmérgek ellen is, például: a skorpiónak, kígyók — mint a kobrák, korálvíperák — és a félelmetes mambók mérgeire. A kutatásnak gyakorlati jelentősége Is van: a búvárok ezzel a méreggel védekezhetnek a támadó cápák ellen; ezen méreg már most Is nagyon jelentős szerepet játszik az orvostudományban. • J. M. H. Ha a villantóí elkerülik a halak Azokon a vizeken, amelyeken gyakran villantéznak, már nem sok sikert biztosítanak az elterjedten használt villantók. Helyettük inkább a mellékelt ábrákon látható szerelést, vagy ahogy a horgászok nevezik „rendszereket“ használjuk. Az X. és a 2. ábrán látható kellékek acéldrótból és ólomnehezékből készíthetők. Az acéldrótot a rajz szerint meghajlít- 2 juk, átvezetjük az ólom nehezéken és visszagörbltjük. Az acéldróton kiképzett hurokra egy rövidebb és egy hosszabb zsinóron ®8УеЙУ hármas horgot kötünk, majd az egészet karabiner segítségéve! erősítjük a vontató készség zsinórjára. A csalihalat az ábra szerint kell felerősíteni, alakját — a vízjellegnek megfelelően — a hármashorgok csalihalba szúrásának módjával változtathatjuk. A folyókban az egyenes J testtartás az előnyösebb, az állóvizekben inkább jobban görbítsük, hajlítsuk meg a csalihalat. A 2. ábrán látott rendszer abban különbözik az előzőtől, hogy itt kétszárú drótkapocs helyett erősebb acéldrótból készült tüskét, szeget szúrunk az ólomba és a dróttövis végét nem hajlítjuk vissza. Éppen ez az ólomból kiálló drótdarab segít majd kialakítani a feltűzött csalihal kívánatos testtartását. (Fr) Hasznos tudnivalók Kapáskor a ragadozók többsége maga vág be, vagyis úgy ragadja meg a csalétket, hogy a horog beleakad a szálába. Persze nem minden hal ügy fogja meg a csalétket, hogy szájába kerüljön a horog. Ha ilyenkor nem vágunk be a legalkalmasabb pillanatban, a ragadozó rádöbben, hogy hibázott és már ki is köpi az „ elnézett" zsákmányt. Ez leginkább a oillantókra vonatkozik Ugyanez az eset áll fenn, ha a horog — legyen az едуйдй, kettes vagy hármas — kisebb, mint a 'villantó. (Pr) i I
