Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-24 / 16. szám

1978. április 24. SZABAD FÖLDMŰVES 13 ИШШШПШ aTfehér arany ПОШЗЕЗШШШШЕ A szovjet mezőgazdaság fejlődéséről Az önellátottság, valamint a valutaszerzési export­­lehetőségek teszik össztársadalmi szempontból is szük­ségessé a cukorrépa termesztésének növelését. Előttünk álló feladat a cukorrépa hozamának magasabb szintű stabilitása és hektáronként legalább 50 métermázsa fino­mított cukor elérése. Ez gyakorlatilag, az ötödik ötéves tervidőszak átlagos eredményeihez viszonyítva a hatodik ötéves tervidőszakban a cukornyereség 35 százalékos nö­velését jelenti. A CSKP KB múlt évi októberi plenáris ülésén jóváhagyott ilyen értelmű célkitűzés elérésének módjával foglalkozott háromszáz szakember a március­ban tartott trenőíni répatermesztési értekezleten. A felszólalók keveselték a répagyökér elmúlt évben ki­mutatott 12,37 százalékos átlagos cukortartalmát, ugyan­is a tervben 15 százalék szerepelt. A cukorrépa elő­irányzott, 383 métermázsás átlagos hektárhozama he­lyett mindössze 357,8 métermázsát sikerült elérni a 60 598 hektáros répa összterületén. Szlovákia cukorgyár­tása a tervezett mennyiségnek több mint 48 ezer tonná­val maradt alatta. Az úgynevezett polarizációs cukor­mennyiség hektáronként mindössze 44,3 métermázsát, a finomított cukor pedig nem egész 30 métermázsát muta­tott az optimális 75 és 50 métermázsa helyett. A felszólalók rámutattak arra, hogy a hektáronkénti répanövény-egyedszám 80 ezer helyett átlagosan mind­össze 60 ezer körüli volt. A 16,4 százalékos betakarítási veszteség rendkívül nagy százalékaránynak számít, de sajnos voltak olyan mezőgazdasági üzemek is, ahol a veszteség aránya 30 százalékot ért el. A hiányosságok további oka az 1974 őszén rendkívül hosszantartó esőzés volt, amely főleg a kelet- és közép-szlovákiai kerületben nem tette lehetővé a rendes és idejében történő őszi ta­­lajelőkészltést. Ennek következtében számos helyen ta­vasszal a talaj még éretlen volt, így annak vetésre való előkészítése nem érte el a kívánt minőséget. Különösen a kelet-szlovákiai kerületben még áprilisban, sőt részben májusban is annyira nedves volt a talaj, hogy a vetést csak megkésve végezhették. A cukorrépa egyenetlenül kelt és 4000 hektárnyi répavetést ki kellett szántani. Az elmúlt évben 649 mezőgazdasági üzem foglalkozott cukorrépatermesztéssel, amelyek közül négy üzemben 600—650 métermázsa, további 47 üzemben 500—600 mé­termázsa, 161 üzemben pedig 400—50Ď métermázsa kö­zötti volt a hektárhozam. Tervezett mennyiség-körüli, vagyis 350—400 métermázsa közötti hozamot 124 üzem ért el. A mezőgazdasági üzemek több mint 50 százaléka a Szlovákiában tervezett 383 métermázsánál nagyobb cukorrépa-hektárhozamot ért el. összesen 313 üzem mu­tatott ki 250—350 métermázsa közötti, 107 üzem pedig 250 métermázsa alatti cukorrépa-hektárhozamot. Az ötödik ötéves tervidőszak folyamán több mint 10 millió tonna cukorrépát termelt mezőgazdaságunk ipari célokra, s a tervet 101,9 százalékra teljesítette. A 434 mázsás átlagos hektárhozamot 1974-ben a 312 mázsás leggyengébb átlagos hozamot pedig 1973-ban értük el. Az átlagos 15 százalékos cukortartalmat mindössze 13,64 százalékkal sikerült megközelíteni, s így a cukorrépa­­összmennyiség túlteljesítése ellenére a cukorgyárakból a tervezettnél 173 ezer tonnával kevesebb finomított cukor került ki. Ez valutában kifejezve 1,5 milliárd devizakoronának felel meg. Ez az összeg például 250 ezer tonna mennyiségű olajpogácsa vásárlására volna elégséges, esetleg fedezhetné a kukoricaprogramhoz szükséges gépek behozatalát és egész növénytermeszté­sünk részére szükséges növényvédő vegyszerek ellen­értékét. A hatodik ötéves tervidőszak folyamán a gyári feldol­gozásra termesztett cukorrépa terjedelme évenként 60 ezer hektár. Míg az idei tervben 2350 ezer tonna, 1980- ban pedig már 2600 ezer tonna — egyforma nagyságú területről nagyobb cukorrépa-mennyiség — átvétele sze­repel. A hozamnövelő intézkedésekkel számolva az Idei tervezett hektárhozam átlagosan 392 métermázsa, ami öt év múlva 433 métermázsára növekedik. A cukoripar feladata idén 7000 tonna híján 2 millió tonna cukorrépa feldolgozása. Ebből 232 ezer tonna mennyiségű finomí­tott cukrot kell előállítani, amely cukormennyiség öt év múlva évi 270 ezer tonnára növekedik. A cukoripar fel­adata idén 18 ezer tonna mennyiségű finomított cukor exportálása. A nem kielégítő feldolgozó kapacitás miatt Szlovákia cukorgyáraiban a kampány befejezése a téli hónapokra tolódik ki, ami nagy cukorveszteséget Jelent a tárolás és feldolgozás folyamán. Ez a veszteség kisebb, ha már szeptemberben megkezdődik a feldolgozás. Szlovákia cu­korgyáraiban a legutóbbi 15 év folyamán 81—147 napig tart a kampány, míg Csehországban mindössze 60—79 napig. Megoldást cukorgyáraink korszerűsítése és újak építése nyújtana. A törekvések arra íránýulnak, hogy a Nitra melletti Dražovcén új cukorgyárat építsenek napi 600 vagonos kapacitással, de úgy látszik, hogy ez a je­lenlegi ötéves tervidőszak folyamán még nem sikerül. Ezért továbbra is Csehországban dolgozzák majd fel a cukorrépatermés egy részét. A mezőgazdasági üzemek követelik, hogy a cukorgyá­rak korszerűsítése során gondoskodjanak a takarmányo­zásra használt melléktermékek szárításáról, vagy leg­alább víztelenítéséről, mert a több mint 90 százalék vizet tartalmazó friss répaszelet silózása nem gazdaságos. Igen fontos meggyorsítani a szilárd aljú répaprizmázó felvásárló helyek létesítését; kiegészíteni a műszaki fel­szerelést a cukortartalom szerinti répaátvétel előké­szítésére szolgáló műszerekkel. Tavasz lévén nem árt megemlíteni az őszi talajelőké­szítéssel kapcsolatos hibákat. A cukorrépa legjobb elő­­veteménye a búza. amelynek betakarítása után azonnal el kell végezni a tarlóhántást. Egyes mezőgazdasági üze­mek a középmélyszántást szeptember helyett októberben végizk el. Ez alkalommal nem szántják le az istállőtrá gyát, bár a vizsgálatok szerint ez a terméshozamot 24 százalékkal csökkenti. Tavaly ősszel a répaterületek 50 százalékába nem dolgozták be a foszfort és a káliumot. A mélyszántást sokhelyütt nem végezték el októberben, hanem csak novemberben, sőt esetenként december fo­lyamán. A topoíöanyl járásban végzett felmérések sze­rint a novemberi mélyszántás esetén 12, a decemberi mélyszántás következtében pedig 23 százalékkal volt ki­sebb a cukorrépa hektárhozama. A foszfor és a kálium őszi alkalmazásakor 30 százalékkal volt nagyobb a ter­més, mint ezen műtrágyák tavaszi talajbajuttatása után. A tavaszi simítózást leghelyesebb az árpa vetésével egyidőben végezni a talaj-nedvesség megőrzése végett. Idén sajnos, 140 mm rétegű téli talajnedvesség hiányzik, ami a szükséges mennyiség felét jelenti. A tavaszi talajelőkészítéskor legalkalmasabb a kombl­­nátor, mert így a gépek járatát minimumra csökkent­hetjük. Csak annyi talajt szabad vetés alá sekélyen elő­készíteni, amennyit még aznap bevethetünk. Nagy hiányosság, hogy a műtrágyák alkalmazását a mezőgazdasági üzemek rendszerint a talaj tápanyag­vizsgálata nélkül végzik. Idén a szakemberek hatóanyag­ban hektáronként 160, öntözéses körülmények között legfeljebb 200 kg nitrogén, 90 kg foszfor és 250 kg ká­lium alkalmazását ajánlják. Egyébként egy métermázsa répagyökér kialakításához 0,40 kg nitrogén, 0,18—0,20 kg foszfor, 0,50—0,80 kg kálium és 0,20 kg mészanyag szükséges. Általános hiányosság, hogy ősszel a savanyú talajokba mezőgazdasági üzemeink rendszerint nem jut­tatnak cukorgyári mésziszapot. Hektáronként 350 mázsa istállótrágyával hatóanyagban 1,58 mázsa nitrogént, i mázsa foszfort és 2,10 mázsa káliumot juttatunk a talaj­ba, amelynek 40—50 százalékát használja fel a cukor­répa. Megállapították, hogy a Dobrovicei-A cukorrépafajta 25 cm-es tő- és 50 cm-es sortávolság esetén hektáron­ként legfeljebb 150 kg hatóanyagú nitrogént képes ren­tábilisán kihasználni a gyökérsúly növelésére. A fosz­forhiány a cukor- és a fehérje-képzés leállítását okozza, csökken a sejtosztódás és ezzel a gyökér növekedése is. A káliumhiány az asszimilációs képesség csökkenését okozza és az asszimilátumok nem tárolódnak a gyökér­ben. A mechanikailag, illetőleg genetikailag egycsírás vető­magot tavaly a cukorrépaterület 90 százalékán vetettek. Fajtaösszetétel tekintetében az utóbbi évekhez mérten idén sem kerül sor jelentősebb változásra. Az egyéves, kétcsírájú gyomok ellen legjobban az ún. szelektív gyökérvegyszerek váltak be, mint a Burex vagy a Pyramin. A szakemberek ezen vegyszerekből hek­táronként a könnyű talajokon 4 kg, a középkötött tala­jokon 5 kg, a nehéz talajokon pedig 6 kg alkalmazását ajánlják vetés előtt. A vadzab ellen 3,5 kg Avadex-BW talajba juttatását tartják célravezetőnek egy hektárnyi területen. Jól bevált a Bétánál kontak vegyszer haszná­lata 6—7 liter mennyiségben hektáronként a répa két leveles növekedési időszakában. Gyakorlati tapasztalatok szerint vetés előtt jól bevált a Burex 3 kg-os és a Venzar 0,75 kg-os adagjának kombinált alkalmazása hektáron­ként. Az egycsírájú gyomok ellen jól bevált a RO-Net 5 kg-os, valamint a Burex 3 kg-os kombinált hektáron­kénti vetés előtti alkalmazása. A cukorrépa egyelését követően a gyakorlatban jő eredményt értek el a Bétá­nál 6 literes, valamint a Burex 4 kg-os hektáronkénti mennyiségének alkalmazásával, ez esetben azonban 4—5 százalékos perzselődéssel kell számolni. Az egycsírájú gyomok ellen az egyelés utáni időszakban előnyös a Treflan 2,5—3 literes hektáronkénti adagú alkalmazása, azonban nálunk ehhez kevés a speciális gép. A cukorrépa-kultúra egyik legádázabb ellensége a ví­rus eredetű cukorrépasárgaság, amelyet legnagyobb mér­tékben a máktokbarkó terjeszt. A fertőzés korai fellé­pése esetenként még 60 százalékos termésveszteséget is okoz, sőt csökkenti a cukortartalmat is. Terjesztői ellen rovarirtó szerekkel védekezhetünk, mint az Ultracíd-40, a Dimecron-20, a Bi-58-BC, a Pirimor és a gyakorlatban jól ismert Metation-50. A Buöanyban működő Növénynemesítő és Kutatóállo­más idén a 2,5—3 cm mélységre vetett cukorrépamag távolságát 8 cm-re ajánlja. Egyeléskor helyesnek tartja hektáronként 90—100 ezer répa egyed meghagyását, hogy betakarítás idején 80—85 ezer növényegyed legyen hektáronként. A cukorrépa minimális vízszükséglete áprilisban 4, májusban 60, júniusban 75, júliusban 90, augusztusban 70, szeptemberben és októberben 35 mm, vagyis tenyész­­időben összesen 410 mm, miközben az optimális téli csa­­padékszlnt 240 mm. Amennyiben a nyári időszakban nin­csen kellő csapadék, úgy ezt június második felétől kez­dődően, augusztus végéig öntözéssel kell pótolni, még­pedig a talajviszonyok szerint 2—3 adagban. Az öntö­zött területeken hektáronként 100—120 ezer cukorrépa növényegyed az optimális. Az idei tervfeladatok teljesítése érdekében az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, miután megjutalmazta a tavalyi legjobbakat, új szocialista ver­senyfelhívást tett közzé, amelynek legfontosabb pontja egy hektár vetésterületről 75 métermázsa polarizált cu­kor elérése. Hasonló felhívást tett közzé a Rohovcel (Szarvai) Állami Gazdaság, amely egy hektár cukorrépa területről 50 métermázsa finomított cukor elérését tűzte célul. Az utóbbival azonos felhívást hoztak nyilvános­ságra a trenőíni járás mezőgazdasági üzemei a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére. A szovjet mezőgazdaság gyorsütemű fejlődését nagyban elősegítette a SZKP Központi Bizottságának 1965-ös határozata, amely körvonalazta a me­zőgazdasági politikát és megalapozta a helyes gazdasági-műszaki fejlődést. A célkitűzések, valamint a mezőgaz­dasági termelés megszilárdítása érde­kében különböző intézkedéseket való­sítottak meg. Többek között a dolgo­zók anyagi érdekeltségének fokozását, a falvak közellátásának javítását, va­lamint a terményfelvásárlás jobb megszervezését. A tervszerű felvásár­lás javította a szervezést, amely arra ösztönözte a vezetőket és a kollektí­vákat, hogy jobban kihasználják a ter­mőföldet, a termelőeszközöket és fo­kozzák a munka termelékenységét. A mezőgazdaság jobb anyagi és műszaki feltételeinek biztosítására növelték az állami beruházást. 1985—1974 között a mezőgazdaság állami és szövetke­zeti alapbői 195 milliárd rubelt ruhá­zott be, ami 2,8-szorosát teszi ki az előző évtized átlagának. Csupán ta­lajjavításra 33 milliárd rubelt fordí­tottak, így 12 milliárd hektár földte­rületet tettek termékennyé. A felhasz­nált műtrágyamennyiség ezen időszak alatt 22 ezerről 72 ezer tonnára emel­kedett. A géppark 3 millió traktorral, 1,6 millió autóbusszal és egymillió kombájnnal gyarapodott. A gazdaságilag megszilárdult üze­mekben fokozatosan iparszerüvé vált a termelés, valamint érvényesültek a tudományos kutatás eredményei. A Szovjetunióban 1961—1965 között az évi átlagos gabonahozam 130,9 millió tonna volt. A nyolcadik ötéves terv­időszakban évi átlagban 167,6 millió tonna gabonát termeltek, míg a kilen­cedik ötéves tervidőszak négy évi át­laga 191,9 millió tonna — vagyis az 1965 ős határozat előtti hozamok más­­félszerese. Az egyes termelési ágak eredményei (millió tonnákban) a következőkép­pen alakultak: 1985 1974 hús 8,3 14,5 tej 83,3 91,8 tojás 26,7 55,0 gyapjú 341,0 461,0 Ezt főleg a takarmányalap javításá­val sikerült elérniük. A többtermés nagyban javította a lakosság élelmi­szerellátását. Tíz év alatt az egy főre jutó állati termékek mennyiség-fo­gyasztása húsból huszonegy, tejből nyolcvanhét kg-mal, tojásból pedig százegy darabbal emelkedett. Az állattenyésztés fejlődése (millió darabban) így alakult: az - utolsó évtizedben Évek Szarvasmarha Tehén Sertés Juh Kecske 1965 87,2 38,2 52,8 125,2 5,5 1975 109,1 41,9 72,0 145,3 5,9 Ezen időszak alatt az átlagos évi tejhozam 1684-ről 2404 kg-ra emelke­dett, a tojástermelés pedig 117-ről 193 db-ra. A szarvasmarha-állomány szemes takarmányszükséglete 1973- tól napjainkig 48,4-ről 92,2 millió ton­nára emelkedett. Kedvezően alakult a helyzet a szántóföldi legelők léte­sítésében. A kilencedik ötéves terv­időszak alatt 13,4 millió hektár szán­tóföldi legelőt létesítettek, ebből két millió hektárt öntöznek. A Szovjetunióban hatszáznegyven­­egy nagyüzemi baromfifarm működik: 492-ben tojást, 110-ben húst termel­nek. Ezen kívül 485 szovhozban ne­mesítenek baromfit, és 756-ban csir­két keltetnek, illetve szaporítanak. A tyúkok egyedenkénti évi tojáshoza­ma 1965—1974 között átlagosan 158-ról 218 db-ra növekedett, miközben a ta­karmányszükséglet 3,9-ről 2,2 mázsára csökkent. 1971—1975 között 228 sertésnevelő-és hizlaló, 307 borjúnevelő- és hizlaló, valamint 635 tejtermelő üzemet épí­tettek. Az állattenyésztésben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a legcélszerűbb 12, 24, 54, 108 ezres sertés, 5, 10, 20, 30 ezres merha hiz­laló telepet, és a fejőstehenek részé­re 400, 800. 1B00. 2000 férőhelyes is­tállókat építeni. Folyamatban van a kolhozok és a szovhozok szarvasmarha telepeinek az átépítése, mégpedig az 1971—1975-ös időszakban bevált típusok szerint. Az alkalmazott technika megfelel a leg­korszerűbb tudományos Ismeretek színvonalának. A nemesítők és zoo­­technikusok hosszú-éves munkájának eredményeképpen nyolc új állatfajtát ismertek el, szarvasmarhák közül a Kárpáti barnát, sertésekből a Lett és a Litván fehéret, valamint a Dél­­kazach és a Merin juhokat. Szovjet anyag nyomán feldolgozták: Santa és Tarr mérnökök NÖVÉNYVÉDELEM IDŐBENI VÉDEKEZÉS A jó termésátlag feltétele Évente repcéből csak akkor várha­tunk jó termésátlagot, ha növényzetét időben permetezzük a kártevők távol­tartása céljából. Ilyenkor tavasszal leginkább a nagy repceormányos, és a repceszárbarkó támadja a zsenge növényzetet. A bogarak 9—12 C fok hőmérsékleten lepik el a repcét. A nagy repceormányos a szár fejlő­désének az időszakában, illetve a bimbózás idején okoz kárt. Május kö­zepe táján tojásait egyesével rakja a becőkbe fúrt lyukakon keresztül, majd lárváit a repceszárbarköéval hason­lóan ellepik, és károsítják a növényt. A repceszárbarkó tojásait 1—4-es csoportokba helyezi a növény szárára, a levélnyél tőre stb. A szár belsejé­ben vájatokat fúr. A kiüregezett szár könnyen eltörik. A lárvák kártétele előidézheti a magtermés 30—32 száza­lékos veszteségét is. Az ormányosok_ elleni vegyi véde­lem a növényre repülés Időszakában esedékes, amikor négyzetméterenként a nagy repceormányosból kettő, a rep­­cebarkőból legalább négyet észleltünk a növényen, mintegy öt négyzetméter­nyi átvizsgált területen. Jól bevált az ormányos elleni véde­lemben az Elocon WP 50 (2 kg/ha) vagy pedig a Thiodan—35 ЕС (2 lit./ hektáronként). A repceföldek további károsítója a repcefénybogár, mely 15 C fok hőmér­sékleten röpül a növényre. Kártétele nagyban függ a rajzást követő Időjá­rástól. Hűvös időben a repce fejlődése eléggé lassú, ilyenkor rendszerint nagy a repcefénybogár étvágya. Me­leg időben viszont gyorsabb a növény fejlődése, s a repcebogár kártétele Is kisebb. Ezt szem előtt kell tartani a vegyszeres kezelésnél. Az ellene történő védekezés a nö­vény bimbózása kezdetén esedékes. Amikor ugyanis a repce virágba bo­rult, a vegyi védelemnek már kevés az értelme. A növény fejlődésének eb­ben az Időszakában a repcefénybogár túlsúlyban virágporral táplálkozik, s csak ritkán károsítja a becőket. A virágzásban levő repce vegyszeres kezelésével egyedül a növényt meg­­porző, nagy hasznot hajtó méhekben tennénk kárt, aminek semmi értelme. Ez nem szolgálná a nagyobb repce­termés elérését. •Akkor védekezzünk a repcefénybo­gár ellen, amikor a növényeken át­lagban 3—4 bogarat észleltünk. Erő­sen támadottnak minősíthető az a repcetábla, amelyen mintegy 20 he­lyen 5—5 növényen sok bogarat álla­pítottunk meg. A repcefénybogár ellen Thlodon 35 ЕС (1,5 kg/ha), Birlan ЕС 24 (0,7 lit./ha) vagy Melipax (20 kg/ha) szer­rel védekezhetünk. Amikor 15 C fok­nál nagyobb a hőmérséklet, este 17- től reggel 7 óráig sok bogár tartóz­kodik a repcén, ezért ilyenkor sikere­sen permetezhetünk. A repce kártevői irí'sának az elha­nyagolásával sok kárt tennénk nép­gazdaságunknak, ezért időben véde­­kezztu. ellenük! —hai— I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents