Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-24 / 16. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. április 24. A termelés értelme a társadalmi hasznosság. E szempontbél kell megítélni minden termelési tevékenységet • gazdasági állatok tenyésztésében. A marhatenyésztés célja a lakosság ellátása kellő mennyiségű tejjel, marha- és borjúhűssal, a munkatermelékenység egyidejűleg emelkedő szintjén. E társadalmi feladatok teljesítése mellett a mezőgazdasági vállalat termelésének gazdasági hatékonyságát is el kell érni. Fő szempont a termelés jövedelmezősége is, mint a bővített újra-termelés folyamata biztosításának eszköze. MI TEKINTHETŐ MARHATENYÉSZTÉSI ÁGAZATNAK? Gazdasági szempontból ágazatnak tekinthető a mezőgazdasági termelés keretében folytatott, bizonyos végtermékhez kötődő mindennemű tevékenység. Az ágazat tágabb értelmezésben felöleli az egész termelési folyamatot a takarmánytermeléstől a végtermék értékesítéséig s az istállótrágyának a növénytermesztésbe juttatásáig. Szőkébb értelmezésben a megtermelt takarmányokat az állattenyésztési termelés külső költségének tekintik, azaz mindennemű takarmányt „vásárolt“ takarmányként kezelnek. A fejőstehenek tenyésztésének célja nemcsak elegendő és jövedelmező tejtermelés, hanem borjak tenyésztése is, amely tovább befolyásolja az üszőállomány újratermelődési folyamatát és így a további marhatenyésztés és hizlalás színvonalát is. Ha a selejtezett, azaz a tehenek mennyisége eléri a vágómarhák 33—40 százalékát, vágási erőnlétük sem elhanyagolandó. Az üszőtenyésztés gazdasági célja nem beszerzésük lehető legalacsonyabb költsége, hanem fajtanemesftési és tenyésztulajdonságaik optimális fejlesztése, amelynek hatása később a fejőstehenek hasznossági tulajdonságaiban s így az egész szarvasmarhatenyésztési ágazat gazdaságosságában érezteti hatását. A borjúnevelésben a munkaigényesség csökkentésére irányuló törekvés nem mindig feltétlenül kifizetődő, ha a „köztes“ termék gazdaságosságának vizsgálatát a végtermék síkjára viszszük át. Egy további alkalmazott módszer, amely komplex módon közelíti meg a gazdasági értékelést, abból az elvből indul ki, hogy a marhatenyésztésben a termelés célja egyrészt a tej, másrsézt a vágómarha és vágóborjú. Ezenkívül még köztes termék is termelődik, mely túllép a marhatenyésztés keretein, — az istállótrágya, amely szintén hozamnak tekinthető. A termelési folyamat megszervezésének az elmélyülő vállalatközi kooperációs tevékenységből eredő módosulása som változtat semmit a valóságon. Szűk szakosodású vállalatok jönnek létra marhatenyésztésre, amelyek keretében a termelési láncolat csupán bizonyos láncszemének a fejlesztésével foglalkoznak. Tévedés volna azt hinni, hogy ebben az esetben döntő kritérium ezen láncszem gazdasági helyzete (például a borjútenyésztésé, üszők tenyésztéséé vagy hizlalásáé) önálló, bár kooperáló vállalat keretében. E kooperáló vállalat termelésének alacsony színvonala törvényszerűen feltétlenül viszatükrözödik a hozzá kapcsolódó láncszemben, noha bizonyos időeltolódással. így például az első vállalat viszonylagos nyeresége (a válalatközi termék egyidejű nem tökéletes értékesítési módja mellett) a kapcsolódó vállalatokban veszteségekben nyilvánul meg. Gazdasági szempontból döntő az ágazat végtermékének globálisan kialakított ára és az egész ágazatra ráfordított költségek közötti arány. A köztes termék adás-vételi kapcsolatait a kooperáló vállalatok között irányító árpolitika kell, hogy a partnerek között a marhatenyésztési termelési folyamatban való részvételük alapján a végtermék ára és a költségek közötti különbség (nyereség) a globálisan kialakult tiszta jövedelem igazságos elosztására irányuljon. (A nyereség a tiszta jövedelem pénzbeli része. A készletek és az állatok azonos kezdeti és végső állománya esetében, azaz az egyszerű újratermelés feltételei között a nyereség azonos a tiszta jövedelemmel). A (lényegében zárt állományforgót alkotó) kooperációs csoportosulás keretében egyszerű szabály érvényesül: ha az egyik partner kisajátítja a tiszta jövedelem nagyabbik részét, akkor ez csak a többi kooperáló vállalat rovására történhet. A termelés egyes láncszemeinek Élenjárók termelési tapasztalatai gazdasági hasznosságát azaz arányát az előállított termékben a legegyszerűbb formában a külső (célszerűen ráfordított) költségekben való részarányukkal fejezhetjük ki. A hozzájárulás — a jövedelmezőség mértékfoka — részarányának átlagos értékelése alapján lehet megállapítani a tiszta jövedelem elosztásában való részarányt esetleg a köztes termék belső kooperációs árait a következő időszakra (a marhatenyésztési ágazaton belül). A SZARVASMARHA HASZNÁLATI TULAJDONSÁGAINAK JELLEGZETESSÉGE A szarvasmarha fő használati tulajdonságait 1. az állomány újratermelődési képességeit, 2. tejhasznosságát, 3. húshasznosságát, 4. technológiai alkalmazhatóságát jellemző mutatók csoportjaira oszthatjuk. Azzal szemben, hogy a mutatók első három csoportja mennyiségileg jellemezhető, az utolsó csoport mutatóit csak alternatív módon, az egyes tulajdonságok osztályozásának a segítségével fejezhetjük ki, (például fejhetőség stb.). Valamennyi használati tulajdonság (változásaik) vagy az önköltségek szintjén (változásában), vagy a végtermék volumenében, esetleg mindkét területen nyilvánul meg. E kategóriák változásainak jellege dönt a jövedelmezőségről és végeredményben a gazdasági hatékonyság színvonaláról is. Ezért célszerű az egyes gazdasági tulajdonságok és a gazdálkodás eredményét befolyásoló összes tényezők szem előtt tartása és vizsgálása, hogy alapul szolgáljon az ágazat fejlesztésére kiható objektív alapú további döntésre. A marhatenyésztés döntően fontos használati tulajdonságainak tekinthető: 1. a tehenek szaporodóképessége, az állatok elhullása, a mesterséges megtermékenyítés indexe, az üszők fejlődőképessége; 2. a tehenek tejhozama, a tejtermelés minőségi mutatói, mint a zsiradék, fehérje és szárazanyag tartalma stb.; 3. az állatok hízékonysága; 4. a vágóállatok súlyhatára (milyen élősúlyig előnyös a hizlalásuk), a vágómarha minősége (hozama, minőségi osztályba sorolása stb.). Mind a tejelési, mind a húshasznosság jellegzetességének figyelemmel követése mellett az állatok takarmányhasznosítási képességét is szem előtt kell tartani. E hasznossági tulajdonságok mindegyike bizonyos módon befolyásolja a gazdasági hatékonyságot. Hangsúlyoznunk kell, hogy adott állomány keretében káros dolog volna csupán bizonyos hasznossági tulajdonságok szerint ítélni. Például a nagy tejhozam negatív viszonyban lehet a hústermeléssel, hasonlóan a tejhozam is a zsírtartalommal, a szaporodással és további tulajdonságokkal. Az említettekből kitűnik, hogy gazdasági szempontból a nagyfokú hasznosság elérése egyetlen mutatóban vagy a mutatók egy csoportjában nem feltétlenül jelenti a tenyészetnek, mint egésznek a magas színvonalát. Ellenkezőleg, a használati tulajdonságok sokoldalúbb kibontakoztatása (ha egy irányban is) gazdasági szempontból többnyire előnyösebb. Dinamikusan la kell szemlélni az egyes hasznossági mutatók társadalmi fontosságát. Más volt a helyzet a marhatenyésztésben az ötvenes években, amikor a tejhozam olyan csekély volt, hogy a tej- és tejtermékek társadalmi szükségletét nem tudtuk teljes mértékben biztosítani, más volt a gazdasági fontossága az előző évtizedekben, s ismét változni fog a jövőben is. A marhatenyésztési előrejelzésekből például kitűnik, hogy Csehországban az önellátás biztosítására tejben, vajban és tejtermékekben (a borjúetetési tejfogyasztást is beleértve) 1990-ig 1 millió 400 ezer darab tehenet kell tartani (6,7 százalékkal többet, mint 1970-ben), ha egy fejőstehén évi tejhozama 3415 liter. Az 1985-ig érvényes szlovákiai marhatenyésztés fejlesztési koncepcióból kitűnik, hogy az önellátás biztosítására tejben, vajban és tejtermékekben (a borjúetetési tejfogyasztást is beleértve) 660 ezer darab, átlag háromezer liter tejhozamú tehenet kell tartani. Ha a tejhozam múltbeli növekedésének irányzatát előrevetítjük a közeli évekre, nyilvánvaló, hogy Szlovákiában teljesíthető ez a feladat. Másrészt viszont az említett távlati tehénállomány és újratermelődési képessége mellett eddig nem vagyunk képesek kielégíteni a húsfogyasztási követelményeket, amelynek egy lakosra számítva 30—39 kg marha- és borjúhús között kellene mozognia. Szlovákiában 1989 ben az egy tehénre számított vágómarha és borjú termelése 285 kg volt, 1985-ben feltehetően 371 kg-ra nő. Csehországban az 1970 —1973. évi 310-ről 410 kg ra emelkedik. Az említettek azt bizonyítják, hogy a tejelési hasznosságon kívül, amelynek ellenőrzése jelenleg már szolid alapon kibontakozott, mindenekelőtt a hús hasznosságának ellenőrzésére és az újratermelődési képesség problémakörére kell figyelhet fordítanunk és helyes, ha a zárt állatforgó keretében komplex módon szem előtt tartjuk a szarvasmarhák használati tulajdonságait. A GAZDASÁGI MUTATOK RENDSZERE Az egyes használati tulajdonságok megnyilvánulásainak összehasonlításakor fogyatékosság az a körülmény, hogy az eltérő természeti arányok minőségileg befolyásolják a gazdaságosságot, ezért ilyen helyzetben nem hasonlíthatók össze egymással. Olyan összehasonlítási alapot kell kijelölni komplex gazdasági értékelés céljából, amelynek segítségével egyrészt kompplex módon Ítélhető meg egyetlen szintetizáló mutató révén a tenyésztés általános színvonala, a továbbiakban pedig fel kell tárni ennek a színvonalnak az okait, azaz megmutatná, hogyan befolyásolják egyes tulajdonságok a végeredményt. Bizonyos használati tulajdonság (súly, pontosság) gazdasági jelentőségét akár a társadalom, akár a vállalat keretében történő értékelése adja meg. E feltétel mellett határozható meg az állomány komplex értékét mint egyes használati tulajdonságok összességét természetes formájukban és gazdasági mérlegükben (árak) a tenyészet alapjára átszámítva. Zárt állatforgó esetében ennek az alapnak az egy éven (365 takarmányozási napon) át istállózott fejőstehenet kell tartani. Ennek az a magyarázata, hogy a fejőstehén a tejtermelés mellett újratermelési tulajdonságok képviselője is s ezzel befolyásolja a hústermelést. A marhatenyésztés komplex színvonalát kifejező mutatók döntő rendszerének tekinthető: 1. a végtermék (azaz tej, vágómarha és borjú) volumene az évben istállózott átlagtehénre számítva; e végtermék a termelés intenzitását jellemzi; 2. a tiszta jövedelem mint e végtermék ára és a ráfordított költségek különbözeié az évben istállózott átlagos fejőstehénre számítva — ez a jövedelmezőség mutatója; 3. az Időegységre számított végterméket, esetleg reciprok értéküket (ún. munkaigényesség), amelynek segítségével az élő munka termelékenységének a színvonala jellemezhető. E mutatók kiszámítására a zárt állatforgó keretében elegendő: 1. az egy év alatt létrehozott végtermékek mennyisége és átlagos értékesítési ára (a termékek minőségének visszatükröződése); 2. a globálisan ráfordított külső költség (nem az egyik termelési szakaszról a másikra átvitt költségek mozgása); 3. a ráfordított munkaidő mennyisége. Ám tudatosítanunk kell, hogy ilyen elvonatkoztatott mutatók segítségével a marhatenyésztés általános színvonala állapítható meg, viszont analitikusan nem határozható meg, milyen használati tulajdonságok befolyásolják ezt az állatok egyik vagy másik kategóriájában. Az okok meghatározása végett az állomány szerkezetéből és forgójából kell kiindulni. Vannak olyan mezőgazdasági üzemeink, melyekben már úgyszólván a megalakulástól kezdve kedvező termelési eredményeket értek el. Ezek közé tartozik a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban az 1880 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó topol'níkyl (nyárasdi) szövetkezet is. Ha megfigyeljük a korábbi évek és a múlt év termelési eredményeit, megállapíthatjuk, hogy a szövetkezetben töretlen a fejlődés. Ha összehasonlítjuk az ötödik ötéves tervidőszak éveiben elért eredményeket, nem tapasztalhatunk lényeges eltérést, ami a mezőgazdasági termelés magas színvonaláról tanúskodik. Ezt a tagság és a vezetőség becsületes munkával, felelősségteljes hozzáállással érte el. Minden szakaszon megteremtették azokat a termelési módszereket; melyeknek gyakorlati alkalmazása lehetővé tette a legjobb eredmény elérését. Már a termelési-pénzügyi tervek kidolgozásánál is a maximumra gondolnak, ezért sok esetben elegendő, ha a tervfeladatokat százegy százalékra teljesítik. A FEJLŐDÉS TÜKRÉBEN Á szövetkezet fejlődéséről legjobban az 1970-es és a múlt évi eredmények összehasonlításából győződhetünk meg. Míg 1970-ben a mezőgazdasági bruttó termelés egy hektár mezőgazdasági területre 15 ezer 928, addig a múlt évben már 20 ezer 689 koronát tett kil Hasonlóan fejlődött az árutermelés is. A gabonafélék termesztésében a szövetkezet már évek óta az élenjárók közé tartozik. A múlt évben a járási átlaghoz viszonyítva pl. őszi búzából 18,5, tavaszi árpából 8,7, szemes kukoricából pedig 15,2 mázsával értek el nagyobb hektárhozamot! Cukorrépából ugyan kevesebbet termeltek, mint 1974-ben, azonban az 503,3 mázsás hektárhozam több mint száz mázsával volt jobb a járási átlagnál. Az állattenyésztésben szintén kedvező eredményeket értek el. Ez arról tanúskodik, hogy a növénytermesztés jól szolgálja az állattenyésztést. Különösen a szarvasmarhák takarmánybázisának a kialakítására fordítanak kellő figyelmet. A múlt évben pl. silókukoricát százkilencven, takarmányrépát húsz, lucernát pedig százkllencvenkét (ebből harminc hektáron magra) hektáron termesztettek. A hozamokkal a tagság és a vezetőség elégedett, hiszen a silókukorica több mint ötszáz, a takarmányrépa több mint ezer, a lucerna pedig (szénára átszámítva) százegy mázsás termést adott hektáron-, ként! A tehenek hasznossága tekintetében tavaly ugyan gyengébb eredményt értek el, mint 1970-ben, de a 3800 literes évi s egy tehénre számított tejelékenység is a jobbak közé sorolható. A kitűnő tejelékenység elérését és tartását a kanadai holstein-fríz marhával történt keresztezés, az állattenyésztési követelmények betartása és az állatgondozók, fejők áldozatkész munkája segítette eyő. A múlt évben a hízómarháknál 1,14, a hízósertéseknél pedig 0,617 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el. A kiváló eredmények elérése lehetővé tette a húsfelvásárlás állami tervének túlteljesítését. Marhahúsból több mint két, sertéshúsból pedig több mint három vagonnal értékesítettek többet a tervezett mennyiségnél. A tejfelvásárlás tervét 19 ezer literrel túlszárnyalták. SOK MCLIK A VEZETŐSÉGEN ÉS A TAGSÁGON Vajon minek köszönheti a tagság és a vezetőség a jó eredményeket? Annak, hogy minden termelési ágazatnak vzetőlvel, dolgozóival ismertetik az előirányzott terVfeladatokat. A tagságot és a vezetőket racionális munkadljazással teszik érdekeltté a termelési feladatok teljesítésében. Mindenki igyekszik a rájött feladatok tökéletes teljesítésére. A vezetők és a tagság részére Iskolázásokat (haladó tapasztalatok iskolája, szövetkezeti munkaiskola) szerveznek. Főleg az új, tudományosan megalapozott nagyüzemi termelési módszerek bevezetésével foglalkoznak. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben öt főiskolai végzettségű szakember felvételével számoltak, s ezekből négyen már a szövetkezetben dolgoznak, A jó eredmények elérésében szerepet játszott az is, hogy a vezetőség többsége a szövetkezet megalakulásától kezdve együtt van és a fiatalok — túlnyomórészt községbeliek — jól ismerik a körülményeket, az embereket, a szövetkezet természeti és talaj-adottságait. A dolgozók többsége elkötelezett és öntudatos. Nem az önző egyéni jogokért, hanem az egész tagság és társadalom érdekeiért száll síkra. A tagság sok esetben figyelmezteti a vezetőséget a munka jobb, szakszerűbb elvégzésére, valamint a felmerülő fogyatékosságok minél előbbi eltávolítására, tehát az együttműködés kölcsönös. A vezetőség ezzel szemben megköveteli a munkafegyelem betartásét, a munkaidő ésszerű kihasználását és a munka minőségi végzését. Az igényes feladatok maradéktalan teljesítése érdekében munkaversenyeket szerveznek és az embereket a szocialista brigádmozgalomra ösztönzik. Elsőrendű feladatként tartják a tudományos-műszaki haladás vívmányainak a gyakorlatban való széles körű alkalmazását. Gondot fordítanak a gazdasági álatok keresztezésére, a nagy termelőképességű egyedek kiválasztására, a haladó takarmányozási módszerek bevezetésére, az új, nagyhozamú gabonák termesztésére, az agrotechnikai intézkedések betartására, valamint a gépek és a berendezések maximális kihasználására. A növények (elsősorban a cukorrépa, gabonafélék és a szemes kukorica) új fajtáit kísérleti parcellákon próbálják ki, s a továbbiakban csakis sajátos természeti és talajtani adottságaihoz legjobban alkalmazkodó fajtákat igyekeznek termeszteni. A csapadékra igényes növényeknél jól kihasználják az öntözés adta lehetőségeket, ami nagy szerepet játszik a nagyobb hozamok elérése tekintetében is. TOVÁBBI TERMELÉSFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK A szövetkezetben találkozhattunk problémákkal is melyek még további kiaknázatlan termelés-fejlesztési lehetőségekre utalnak. Eltávolításukkal tovább fokozható a mezőgazdasági termelés hatékonysága és gazdaságossága. Az ipari trágyák felhasználása tekintetében pl. a múlt évben jóval több és drágább kombinált műtrágyát használtak és sok esetben felesleges tápanyagokat is a talajba juttattak. A múlt évben ezenkívül a zöldség- és gyümölcs termelésében is felmerültek nehézségek. Globálisan a szövetkezet csak 76 százalékra teljesítette zöldségtermesztési feladatait. Lemaradás volt tapasztalható a gyümölcs termesztésében. A tervezett 124 helyett csak 112 vagon gyümölcsöt értékesítettek! EZ ÉVI FELADATOK Á szövetkezet idei tervfeladatai igényesek, őszi búzából pl. 58, tavaszi árpából 50, szemes kukoricából 62, cukorrépából pedig 510 mázsás hektárhozammal számolnak. A növénvtermesztés termelési terve az idén a múlt évhez viszonyítva 550 ezer, az árutermelése pedig 600 ezer koronával növekszik. Az állattenyésztésben célul tűzték a 3800 literes évi és egv tehénre számított tejelékenység elérését és a több mint 76 vagont kitevő hús értékesítését. Globálisan a mezőgazdasági bruttó termelés a múlt évhez viszonyítva 0,8 százalékkal növekszik. Az igényes feladatok Ismertek mindenki részéről. Most már csakis rajtuk múlik, hogy tapasztalataikat, tudásukat hogyan kamatoztatják a gyakorlatban. A szövetkezet vezetősége és tagsága bízik abban, hogy feladataiknak az idén is eleget tesznek! Bara László A marhatenyésztés egyes mutatóinak közgazdasági fontossága
