Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-24 / 16. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. április 24. rádöbbentek a rétek fis legelők Ésszerűbb kihasználásának szükségességére Fontos feladat takarmánygazdálkodás javítása A Horné Semerovce-i Május 1. Eisiben az utóbbi időben jelentős nehézségekbe ütközik az állattenyésztés fejlesztése. Az egyesült szövetkezet már jé ideje nem képes eleget tenni legalapvetőbb termelési-eladási kötelezettségeinek sem. Az elmúlt ötéves tervidőszak utolsó évébeu összesen száz mázsa sertéshússal, 400 mázsa marhahússal és 10 ezer liter tejjel maradt adósa a népgazdaságunknak. Az egyedenkénti hasznosság alakulásáról csak annyit: a hízósertéseknél 50 dkg, a hízómarháknál 94 dkg, a borjaknál viszont 90 dkg volt az átlagos napi súlygyarapodás, egy tehén pedig 2600 liter tejet termelt az év folyamán. Tavaly gyakran hangoztattuk, hogy a tervfeladatok sikeres teljesítésével lehet leghatékonyabban megalapozni az elkövetkező még igényesebb feladatok teljesítésének sikerét. Néhány gazdaságban alig figyeltek oda a mondott szóra. Például az emlegetett szövetkezetben. Így azután nincs min csodálkozni, hogy a múlt évi rossz eredmények kedvezőtlen feltételeket teremtettek az új év és egyben az új ötéves tervidőszak megkezdéséhez. Az első negyedévet ismét foghíjasán zárta az állattenyésztés. Például a tejtermelésben 26 ezer literes, az eladási kötelezettségek teljesítésében pedig 10 ezer literes hiány mutatkozott. Három hónap átlagában mindössze 5,8 literes napi és egyedenkénti tejtermelést értek el a tehenek. A közös vezetői az egyéb — szintén nagy jelentőségű — tényezők mellett a hiányos takarmányellátásban látják az állattenyésztés fejlesztésére irányuló törekvések eredménytelenségének legfőbb okát. A növénytermesztés a szükségesnél jóval kevesebb takarmányt nyújt az állattenyésztésnek. Sőt! Az esetek többségében nemcsak a mennyiséggel van baj, hanem a minőséggel is. Az egyébként is kétes minőségű szilázsból például olyan kevés állt az állattenyésztők rendelkezésére, hogy április elején már kénytelenek voltak tizenöt kilogrammra csökkenteni a tehenek napi adagját, csakhogy valamilyen úton-mődon kitartsanak a készlettel. Széna helyett már úgyis szalmát tettek az állatok elé, ráadásul még az idő is meggondolta magát és csak mintegy három héttel későbbre ígérte az első zöld takarmányt. Csoda, hogy fejcsóválva beszéltek az állattenyésztők a második negyedévi tervfeladatok teljesítésének kilátásairól? A fentiek ismeretében Szabóvá Viera mérnöktől aziránt érdeklődtem, hogyan tervezik megoldani az említett takarmány-problémákat. — A helyzet megértéséhez tndni kell, hogy egyesült szövetkezetünkg^lanapság, amikor az abraktakar“ * mányokkal való takarékos bánásmód elsőrendű feladat, rendkívüli előnyökkel jár a hüvelyesek termesztése. Tudjuk, hogy a szója nagy menynyiségben tartalmaz emészthető fehérjéket. A takarmánykeverékek jé minősége pedig elsősorban a fehérjebőségtől függ. A múltban mezőgazdasági üzemeink bizony eléggé elhanyagolták a szója termesztését. Az utóbbi évek jó tapasztalatai azonban bizonyították, hogy igen is megéri nagyobb figyelnek mindössze másfélezer hektár szántója van, — mondotta a többi között a fiatal növénytermesztő. — Ezen a területen elsősorban szemeseket keli termelnünk, mert az önellátottságról egyelőre csak álmodozunk, az állatok létszáma meg egyre nő. Tavaly a gabonaféléknél 41,8 mázsa átlaghozamot értünk el. Az őszi búza 40,5 mázsa, az árpa pedig 44,7 mázsa szemet adott egy átlaghektárról. Sokhelyütt a szemes kukorica termőterületének bővítésével igyekeznek megoldani a többtermelés égető kérdését. Tehetik, náluk megy a kukorica. Nálunk nem. annyit sem terem mint az árpa. Tavaly csak 41,5 mázsát adott egy hektárról. Meglehet, ha a kukoricákat tennénk a gabonáknak fenntartott legjobb földekbe, akkor másként alakulna a helyzet. Csakhogy, akkor meg búzából kerülne kevesebb az állami alapokba. Tebát inkább az árpa termőterületét növeljük, hogy több gabonánk teremjen. Persze azért a kukoricánál is elkövetünk mindent, hogy javuljon a hozama. Belátható időn belül szeretnénk elérni legalább a félszáz mázsás átlagot, ami az itteni homokon — öntözés nélkül — már szép siker volna. — A terimés takarmányokkal gondolom még több a probléma. Az állattenyésztők főleg a hiányos szilázs- és széna-ellátásra panaszkodnak. — Igen. A terimés takarmányokkal még több a gondunk. No nem mintha kevesebb volna mint ezidáig. A helyzet főleg azóta élesedik ki ennyire, mióta nálunk is körmére néznek az állattenyésztőnek, mennyi abrakot is etet meg valójában egy egységnyi állati termék előállításához. Kevesebb abrakot etethetnek, tehát fokozódnak az igények a tömegtakarmányok iránt. Kxek termelését meg ugyancsak elhanyagoltok as utóbbi években. Sok kíván! valút hagy maga után például a termés-betakarítási és a tartósítási munkák minősége is. — A takarmány-ellátásra kedvezően hat az ésszerű rét- és legelőgazdálkodás. A rétek és legelők jobb kihasználása egyúttal lehetőséget nyújt az erőtakarmányokkal való ésszerűbb sáfárkodásra. Mi a helyset szövetkezetükben e téren? — összesen 104 hektár rétünk és 296 hektár legelőnk van. A rétnek csaknem negyed része állandóan víz alatt van, takarmánytermesztésre alkalmatlan. Oe a többi területtel sem nagyon törődtünk a múltban. Ami tér-Ľ■ mett azt lelegeltettük vagy lekaszál tűk és kész. Tavaly a rétek 27 mázsa, a legelők pedig alig 14,5 mázsa szénatermést nyújtottak hektáronként. Mi is rájöttünk, hogy ez így tovább nem mehet. Azon a negyedszáz hektáron, ahol pillanatnyilag is mintegy másfél méter mély víztenger áll, víztárolót létesítünk. Vizéből kétszáz hektárt szeretnénk öntözni, legalább háromszor évente. Hosszú idő óta először került sor a rétek és legelők ápolására. Kora tavasszal megtisztítottuk a területeket, majd hektáronként száz mázsányi nitrogénnel fejtrágyáztunk. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy lényegesen növeljük az évelő takarmányok, köztük a rétek és a legelők tér méshozamát, s ezzel is kedvezőbbé tegyük állatállományunk takarmányellátását. Úgy számolunk, hogy a réteken 45 mázsa, a legelőkön pedig legalább 28—30 mázsa átlagos hektáronkénti szénatermést érünk el. Ha ezzel párhuzamosan a szántóföldi takarmány termesztést is sikerül eredményesebbé tennünk, máris nyert ügyünk van, és akkor minden bízonynyal kedvezőbb eredményeket fog el érni az állattenyésztésünk is. (kádek) A szakszerűen végzett vegyszeres növényápolás kedvezően hat a gabonafélék fejlődésére és hozamának alakulására, tehát jelentős szerepe van a gabona-önellátottságunk növelésében és megszilárdításában is. ' Foto: —bor Szóját vetettek met szentelni a hüvelyeseknek, ugyanis nem egy szövetkezet takarmánygondjait oldotta meg a szója. Ezért az efsz-ek jó része — főképpen az ország déli részén — foglalkozik szójatermesztéssel. Követendő példa ez, hiszen az időjárási viszonyok is megfelelőek; a szója ugyanis vetéskor 10-11 C°-os nyel. hőmérsékletű talajt igé-Felvételünk a Pohronský Ruskuv-i egyesült szövetkezet Maié Ludince-i részlegén készült, ahol Brachna György traktoros és Méri Béla, valamint Kohút György gépkezelők szúját vetettek. A látottakkal kapcsolatban több kérdés merül fel bennem. Az egyik: miért nem dolgoztak nevezettek körültekintőbben? A szakemberek szerint ugyanis nagyon fontos, hogy a szója a földbe kerüljön, ne a talaj felszínére, mint ahogy ftk vetették. A második kérdés: vajon minek osztottak be két gépkezelőt is a traktoros mellé, amikor az univerzális vetőgép működésének ellenőrzését a traktoros menet közben elvégezheti a fülkében elhelyezett jelzöpult jóvoltából. S végül: vajon kinek az utasítására ült fel a dolgozó a vetőgépre és menynyire érzi ott biztonságban magát? S egyáltalán mit csinál olt, hiszen attól, hogy ő ott ült, még nem lett jobb a vetés minősége. • Foto: —bor A verőfényes tavaszi időjárás kicsalogatta a földekre a mezőgazdasági dolgozókat, teljes ütemben folytak a tavaszi munkák. Határjárásunk során a Pohronský Ruskov-i (oroszkai) „Virágzás“ egyesült efsz Maié Ludince-i fkisölvedi) részlegére vetődtünk. Itt találkoztunk Brachna Györggyel, - a közös 24 éves traktorosával, aki munkatársai társaságában — délidő lévén — éppen jóízűen falatozott. — Mit vetnek? — kérdeztem. — Szójababot — felelt a fiatalember. Alighogy befejeztük a cukorrépát, rögtön áttértünk a szójára. — Mennyi a teljesítménye? Hány hektárt vetnek be naponta? — kíváncsiskodtam tovább, közben közelebbről Is szemügyre vettem a SEPUS jelzésű 12 soros gépet. — Amikor cukorrépával dolgoztunk, naponta 12—13 hektáron került tőidbe a mag. A szója nagyobb gondot igényel, már csak azért is, mert eléggé laza a talaj. Átlagosan nyolc hektárt végzünk el naponta. Ha a szeszélyes április nem szól közbe, előreláthatóan egy héten belül végzünk a tervezett 50 hektárnyi területen a szója vetésével. Vidáman, mosolyogva beszélt. Személyes, családi kérdésekről Is sző esett, amíg befejezték . a falatozást s elrakták a maradék elemózsiát. Rövid időn belül aztán felkerekedtek, „nyeregbe“ ültek s folytatták a félbe hagyott munkát. (barak) Most kell megalapozni a gazdag hozamokat Napjaink legfontosabb tennivalói közé tartozik a szója vetése. A szóját a legfontosabb hüvelyesek között tartjuk nyilván. Ezt negyven százalék körüli emészthető fehiérje-tartalmának köszönheti. Ugyanakkor olajtartalom szempontjából vetekszik a kimondottan olájosmagvú növényekkel. Húsz mázsa átlaghozam esetén mintegy 800 kg fehérjét nyerünk egy hektárról, ami igen szép eredmény, íőleg ha figyelembe vesszük, hogy a szója fehérjéje csaknem azonos értékű az állati eredetű fehérjével. Dél-Szlovákíában csaknem mindenütt termelhető. Nem kedveli a túlságosan kötött talajokat, de mivel aránylag vízigényes, a mélyrétegű talajokat hálálja meg leg- ‘ inkább. Szóját szója után a legjobb termelni, vagyis legjobb előveteménye önmagának. Ez a módszer azonban fényűzés volna, már csak azért Is, mert köztudott, hogy a búzának nagyon nehéz éppen olyan kiváló elővetemőnyt találni, mint amllven a szója. Ugyanakkor a búza is jó előveteménye a szójának, akárcsak a cukorrépa. A kukorica után vetett szója már nem sikerül olyan Jól. A szója' alá nem adunk istállótrágyát. A búza után vetett szója alá — az aránylag jó táperőben levő földbe — hektáronként 60— 70 kilogramm nitrogént, 120—130 kilogramm foszfort és 140—150 kilogramm káliumot kell juttatni. [6 mélv talajművelést végzünk, hogy a magot kellő mélységre juttathassuk a földbe. A tapasztalatok szerint április utolsó harmada a legmegfelelőbb a vetésre. Fajtaválasztékról úgyszólván alig beszélhetünk. Egyelőre csak a hazai Zora és a román Merit vetőmag áll rendelkezésünkre. A Merít talán egv árnyalattal bőtermőbb. Mindkét fajta tenyészideje meghaladja a 120 napot, ami sokszor hátrányos, mert veszélyeztetve van a beérés. Viszonyaink között szükség volna korábbi, 100—110 napos tenyészidejű fajtákra 1s. A vetéssel kapcsolatos nézetek megoszlanak. Egyesek a 45 cm sortávolságra történő vetés létjogosultsága mellett kardoskodnak, mások a 45 cm-es, de Ikersoros, megint mások a 25 cm-es sortávolságot javasolják. A két évvel ezelőtt Nové Zámkyban megrendezett hüvelyes-termesztési szaktalátkozón Is sokat vitatkoztunk e kérdésen. En akkor a 25 cm-es sortávolságot népszerűsítettem, s máig kitartottam mellette. Döntésem helyességét a borsótermelésben elért sikerek Is igazolják. A borsó gabona-sortávolságra vetésének köszönhetően megduplázódtak a hozamok. Igaz, közben meg kellett oldani a borsó vegyszeres gyomirtását. hogv mellőzni lehessen a kézi vagy gépi kapálást. Ugyanez vonatkozik a szójára Is. Mihelyt megoldjuk a vegyszeres gyomirtás kérdését, máris nyugodtan áttérhetünk a 25 cm-es sortávolságra történó vetésre és a Pillanatnyilag rendelkezésünkre álló két fajtánál egv millióra növelhetjük a területegységenkénti egyedszámot. A vetés mélysége ne haladja meg a hat centimétert, főleg a kötött találok esetében ne. mert nehéz lesz a kelés. Arra viszont nagvon-nagvon ügyeljünk, hogv földbe kerüljön a mag, ne a talaj felszínére. Á' szója talaikártevói ellen talaifertótlenítéssel védekezünk. A gyomirtás komoly szakértelmet igényel. Az egyszikű gyomok ellen könnyű talaion 4 liter, kötött talaion 5 liter Treflant kell lói bedolgozni a talajba. Az oldat kinermetezése után azonnal lénienek működésbe a bedolgozó gének. Vetés után azonnal permetezzünk Afalonnal; hektáronkénti adagja 2 liter. Az Afalont nem fontos bedolgozni, ám ha mégis jónak látjuk, legfeljebb könnyű boronával dolgozhatunk. Levélre juttatva nagyon hatásosnak bizonyult a Basagram, amiből hektáronként 3 kg-ot kell adni, amikor a gyomok még zsengék és nem borították be a szóját. A megerősödött, elhatalmasodott gyomok elleni permetezéskor 4 kg-ot Is adhatunk hektáronként 300 liter vízben. Azért írok kilogrammot, mert nagy a fajsúlya: 0,75 liter egyenlő egy kilogrammal. Ha bízunk benne, hogy a Basagramos kezelést megfelelő időben és jól el tudjuk végezni, akkor az Afalonnal való kezelést ki is hagyhatjuk. A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy az Afalon csak akkor hat, he kijuttatását követően tíz napon belül legalább hat milliméter csapadék hullik. Ezért aki teheti, természetes csapadék hiányában feltétlenül öntözzön. Ha a leírt gyomirtási formát biztosítani tudjuk, nyugodtan vethetünk 21 cm sortávolságra. Több vetőmagra lesz szükségünk, de nagyobb hozamot várhatunk. Azon túlmenően kizárhatjuk az összes ápolási tennivalókat. Kivéve az öntözést. Ügyeljünk a varjakra és a házi galambokra — nagyon kedvelik a rögöcskék alól előbújó zsenge növényeket, csapatokba verődve keresik fel vetéseinket és tetemes károkat okozhatnak. Külön fejezetben kell említést tenni a szója öntözéséről. A szója különösen júliusban igényel sok csapadékot. Ha kevés a természetes csapadék, feltétlenül oldjuk meg az öntözést, a szója gazdagon meghálálja. Az augusztusi öntözés már inkább káros, mint hasznot hajtó. Ilyenkor már magas a növényzet, ráadásul a tenvészldö is feleslegesen megnyúlik és nő annak veszélye, hogy esetleg nem érik be időben és megfelelően a termés. A termés betakrításának legmegfelelőbb módja a közvetlen kombájnos aratás. Vannak ugyan rendvágóink, amelyek jó és szép munkát végeznek, csakhogy szeptember végén már aránylag szeszélyes — olykor többnyire csapadékos — az időjárás, nehezen szárad a rendre vágott növényzet. Inkább néhány nappal később kezdjük az aratást, hagyjuk lábon száradni a szóját. Ä szója nehezen pereg, elég erős a hüvely, no meg amúgy is jobb, ha a száron érik be a termés. Sokan azért mellőzik a közvetlen aratást, mert a kombájnok hizonv elég veszteségesen dolgoznak. En azon a véleményen vagvok. mindig jobb néhánv mázsát kockáztatni, mint az egész termést Végezetül hadd szóljak néhány szót saját eredményeinkről is. Ezerkilencszázhetvenkettőben még 45 cm-es, ikersoros vetést alkalmaztunk és 18 mázsa hektárhozamot értünk el. A következő évben ugyanilyen módszerrel 17 mázsa termést nyertünk egy hektárról. 1974-ben tértünk át a 25 cm-es sortávolságra és a , vegyszeres gyomirtásra. Júliusban még bizakodtunk. de a hűvös nvár és a csapadékos ősz keresztül húzta a számításokat. Mindössze 15 mázsa szóiánk termett egv hektáron. Tavaly azonban már 21 mázsa volt az átlaghozamunk. Á kedvező időjáráson kívül ebben nagv szerepe volt a sűrűsoros vetésnek is. No meg a véletlennek. Mert a vetőmag laboratóriumi vizsgálata igen alacsony csfrakénességet mutatott ki. s mi ezen eredményhez viszonyítva számítottuk ki a hektáronkénti vetőmagszükségletet. Érdekes, a földben iobb volt a kelés! aránv. s íev sűrűbb volt a növényzet és jobb a hozam. Az idén úira ezt a vetési módszert alkalmazzuk, reméljük sikerrel. Gáspár Imre mérnök, Efsz, Horná Potôii
