Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-24 / 16. szám

1 1976. április 24. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A gyár termékei országszerte Ismertek. A munkához való pozitív viszony sikert eredményez Élelmiszeripari létesítményeink terv­teljesítése, termékeik minősége há­lánk egyetlen állampolgára számira sem lehet közömbös, mivel termékeik az ember élelmiszerszükségletének javarészét képezik. A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) konzervgyár fennállása óta a múlt évet zárta a legsikeresebben, ami a hagyományokra támaszkodó üzem életében nagy'fordulatról tanúskodik. Ez az eredmény abból a szempontból is jelentős, hogy az ötödik ötéves terv feladatait már az 1975-ös év augusz­tusában teljesítették. A termelés viszonylatában jelentős szerepet játszott a gyártási terv túl­teljesítése. A kilencféle készétel-kon­­zerv skáláját újabb ételféleségekkel bővítik. Ezt kívánja a közérdek, mivel „rohanó“ világunkban a családok ét­kezésében nagy szerepe van a kész­történtek, az össztermelés mutatói mégis biztatóak. Az 1975-ös évben az össztermelés terve 113 millió 46 ezer korona volt, a valóság viszont 114 millió 489 ezer korona értéket tett ki. Az árueladás tervét 117 millió korona értékben határozták meg, ezt az üzem dolgozói kétmillió koronával teljesí­tették túl. Érdemes megemlíteni a készételekkel kapcsolatos eredmény­­mutatókat is. A gyár а 2100 tonnás tervezett termékmennyiség helyett 2694 tonna készételt állított elő, ösz­­szesen 17 millió 600 ezer korona ér­tékben. Az aránylag korszerűtlen termelési eszközökkel rendelkező gyár vezető­sége nagy súlyt fektet a jó kollektí­vák, a szocialista brigádok szervezé­sére, munkájuknak irányítására. A 430 állandó dolgozót foglalkoztató üzemben nyolc csoport versenyez a szocialista brigád címért, két csoport ezüst és három pedig a bronzfokozat tulajdonosa. A brigádok hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója tiszteletére — társadalmi munka keretén belül — 1 millió 302 ezer korona értéket pro­dukáltak. Az egyéni vállalások száma 304 volt, melyeket 479 ezer korona értékben hiánytalanul teljesítettek. Az üzem igazgatóhelyettesének, Má­­cha Ladislavnak szavai szerint, a szo­cialista brigádok munkájának, a vál­lalások teljesítésének óriási vissz­hangja, jelentősége van. Ez ösztönözte a vezetőséget és a dolgozókat arra. hogy a CSKP XV. kongresszusa tiszte­letére vállalt kötelezettségek tényle­gesen kötelezettségek, s ne csupán „álcázott“ számok legyenek. Amint ez a fentiekben is érzékel­hető, az ismétlődő gondok, problémák — jó szervezéssel kiküszöbölhetők. Persze, a még fokozottabb beruházá­sokkal a dolgozók szociális ellátásá­nak javításával ez a népgazdaságilag fontos üzem minőségileg színvonala­sabb, még több tonna termékkel já­rulhatna hozzá élelmiszeriparunk hír­nevének ápolásához. KALITA GÄBOR ételeknek. A múlt év második negyedévében — néhány hónapos kiesés után — az üzem ismét „ráállt“ a különböző dzsú­szok, szörpök gyártására. A külföld­ről importált alapanyagokból készí­tett frissítők iránt olyan nagy volt télen is az érdeklődés, hogy a gyár nem győzte teljesíteni a megrendelé­seket. A nyári idényben viszont már aránylag elegendő dzsúszt szállítottak a megrendelőknek. A Liptovský Mikuláš i konzervgyár Rimavská Sobota-i részlegében évek óta gondot okoz a különböző befőt­tek, zöldség konzervek gyártása. Ez főleg a minőségileg gyenge — nem időben szállított — termékek, alap­anyagok és kifogásolható raktározási körülmények „kontójára“ irható. Er­ről tanúskodik az is, hogy a múlt év­ben a tervezett 3000 tonna kompót helyett csupán 1800 tonnát gyártot­tak. Hasonló volt a helyzet a sterilizált borsó- és babkonzervek gyártásánál is. Borsóból 500, babból pedig 120 tonnával konzerváltak kevesebbet a tervezettnél. Mácha Ladislav mérnök, igazgatóhelyettes (balról 1 „vlllámértekezletet“ Annak ellenére, hogy az üzem egyes tart Kovács István és Sztrecsko István részlegvezetőkkel, munkaterületein jelentős kiesések (Foto: Kalita, Kádek) Uilllíliíilllílilllililiiillllliillíllilliilillllllllillll Újabb sikerek felé A Rimavská Söbota-i (rimaszombati) „Gemer“ Sör- és malátagyárat, méltán sorolhatjuk világszerte ismert üze­meink közé; a Szovjetunióba, Magyarországra, Kubába, VDK-ba, Jugoszláviába. Japánba, Brazíliába és Venezue­lába exportál termékeiből. A külföldi megrendelések igényes teljesítése mellett ez üzem dolgozói fő feladatnak tartják a hazai fogyasz­tói piac ellátását. Nyolc járásban kedvelik, fogyasztják nagy előszeretettel a „Gemer“ sört. A feladatok tehát tekintélyesek, komoly, zökkenő­mentes munkát igénylők, s hogy a gyár vezetői és dol­gozói „fel tudnak nőni“ feladataikhoz, ezt bizonyítja néhány szám, amely a múltévi eredményeket tükrözi: A sörgyártás előirányzott tervét 112 százalékra teljesí­tették. Malátából 106,7 százalékra teljesítették a tervet. Bátran állíthajuk, hogy előirányzót terveiket minden téren túlszárnyalták — beleértve az exportot is, hiszen 14 milliós haszonnal zárták az évet. A kiváló eredmények, a jó! megszervezett szocialista munkaversenynek köszönhetők. Az üzem dolgozóinak 67 százaléka — kilenc brigád — kapcsolódott be a szocia­lista munkaversenybe. Két kollektíva már elnyerte a „szocialista brigád“ büszke címet. Az üzemben 221 egyéni és tizenhat csoportos kötele­zettségvállalás született a XV. pártkongresszus tisztele­tére, amelynek értéke 2,5 millió korona. „Nagy becsben“ tartják az újítókat is. Tavaly tizenegy benyújtott újítást „ültettek át“ a gyakorlatba, amelyek több mint százezer korona tiszta hasznot „hoztak a kony­hára“. Visszatérve a konkrét termelésre, az idén 355 ezer hektoliter sört és 15 ezer 500 tonna malátát gyártanak. Ennek harminc százaléka exportra megy. Terveik teljesítése nagymértékben függ a nyersanyag­­ellátástól. Ez elsősorban a sörárpa mennyiségére és mi­nőségére vonatkozik. A gyár vezetői szakemberei szerint az utóbbi Időben sajnos, romlott az árpa minősége; emelkedett a fehérjetartalom. A szövetkezetek, állami gazdaságok nem fordítanak kellő gondot a megfelelő agrotechnikára, a betakarításnál, szárításnál nem tart­ják be az íratlan törvényt. Az ilyen és hasonló hiányos­ságok miatt minden mázsa árpán mintegy harminc koro­nát vesztenek a mezőgazdasági üzemek, tehát úgymond „maguk alatt fűrészelik az ágat“. Gondok tehát vannak itt is, de mivel „mindent a ve­vőért“, az idén is kapható lesz megfelelő mennyiségben a 8, 10, 12, 16 fokos világos és barna „Gemer“ sör. Meg­lepetésnek szánják a „Píto“ elnevezésű, alkoholmentes sör gyártását is. A „becses nedű“ palackozását is meggyorsították, kor­szerűsítették, új gépsorokkal szerelték fel a palackozó részleget. Nyáron a „Gemer“ háromdecis üvegben is a fogyasztók asztalára kerül. Az említett korszerűsítés, a kötelezettség-vállalások — amelyek elsősorban a munkatermelékenység növelésére, az energiamegtakarításra és a nyersanyagok ésszerű ki­használására irányulnak — valamint az árukészlet bő­vítése, minden bizonnyal eredményes lesz, természetesen az igényes fogyasztók legnagyobb megelégedésére. —barak— Tény és való, hogy hazánk ■ mezőgazdasága az utolsó évtizedben sokat fejlődött. A mezőgazdasági termelés színvo­nala emelkedett. A tudományos alapokon nyugvó termelési módszerek, a céltudatos irányí­tás, a jó terméseredmények mind azt bizonyítják, hogy tu­dunk sokat és jól is termelni, de gyakran megfeledkezünk a termelés igen fontos tényezőjé­ről, a gazdaságosságról; pedig nem mindegy, hogy pénzben ki­fejezve mennyiért termelünkl Ha elgondolkozunk a termelés gazdaságossága fölött, rájövünk a koronában kifejezett gazda­sági károkra. Nem azokról a károkról akarok beszélni, ame­lyeket elemi csapások Vagy más elháríthatatlan, váratlan okok váltanak ki, hanem azokról, a­­melyek nagyobb gondossággal, hozzáértéssel elkerülhetőek, és amelyek a szövetkezet pénzügyi gazdálkodására negatívan hat­nak. Ezért a mai szövetkezeti dolgozónak, de elsősorban és főként az irányitó szervek ve­zetőinek ismerniük kell a tör­vényt és kötelesek betartani mindazokat a jogszabályokat, amelyek kapcsolatban állnak a termeléssel, az értékesítéssel, az ellenőrzéssel, a szövetkezeti vagyon védelmével. Ha a jog­dásznak nem lett volna szabad kifizettetni a számlát a tej mi­nőségéért felelős zcjotechnikus előzetes nyilatkozata nélkül. Ha a zootechníkus nem írja alá a számlát, reá hárul a felelősség és bizonyítás, hogy a számla jogilag nem megalapozott. A jelen esetben pedig az történt, hogy a jogilag nem megalapo­zott kötbér kifizetéséért teljes egészében az üzemgazdász fe­lelt. Tanulság: az üzemgazdász­nak nem szabad a kifizetést el­rendelnie addig, amíg a kötel­mi pénzről szóló számlát az illető vezető dolgozó nem látja, hanem annak írásbeli nyilatko­zata alapján kell eljárnia. Eb­ben az esetben az üzemgazdász nem ismerte az 55/67. sz. tör­vényrendeletet, sem a szövetke­zeti alapszabályzatot és „házi­rendjének1'’ rendelkezéseit. Jo­gilag bírálva az esetet: a tej­felvásárló üzem a döntő bíró­ságon az ügyet elvesztette vol­na, tehát az üzemgazdász fölös­leges kárt okozott az efsz-nek. Másik példa: az efsz perme­tezési-gazdasági szerződést kö­tött a permetezési munkálato­kait végző vállalattal. A porozás megtörtént, de eredmény nél­kül. Mit tesznek ebben az eset­ben az efsz-ek illetékes szak­emberei? Reklamálnak, jó két A törvény nem ismerése senkit sem mentesít szabályokat megszegik — akár készakarva, akár gondatlanság­ból — felelősség terheli őket. Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy minden Jogszabályt ismerjenek: de legalább azo­kat, amelyekkel szinte naponta találkoznak. Minden szövetke­zeti vezető dolgozónak (elnök­nek, agronómusnak, zootechni­­kusnak, üzemgazdásznak stb.) feltétlenül szükséges, hogy ren­delkezésére álljon legalább a mezőgazdasági termények és szükségletekről szóló 55/67 sz. törvénytár! rendelet. Ismernie kell a vezetése alá tartozó ága­zatot illető előírásokat. Ezért is tartanak időszakonként iskolá­zásokat, aktívákat s főként ezért van minden járási mező­­gazdasági igazgatóságon jogi osztály. Az alábbiakban felhozok egy­két gyakorlati példát arra vo­natkozóan, hogy milyen félre­értésekre kerül sor abban az esetben ha az illetékesek nem ismerik eléggé a törvényes elő­írásokat, vagy elhanyagolják, illetve mellőzik. Például az egyik efsz zootechnikusa bosz­­szankodott, amikor a tejátvevő üzemtől megkapta a pénzbün­tetésről szóló számlát (faktú­rát). — Miért frjam én alá a számla helyességét — kérdezi, hiszen tudtával az üzemgazdász utasítására már kifizették. A zootechníkus a számlát nem ismeri el, mert nincs alapja, mert a tejfelvásárló vállalat csak a saját laboratóriumi vizs­gálata alapján állította ki, hol­ott az efsz a reklamációra nem reagált. Az 55/87. sz. törvényrendelet világosan leszögezi: a tej tisz­tasága miatti reklamáció ese­tén az illetékesek vagy egyez­séggel intézik el ügyeiket, vagy ha a tejeladó üzem nem reagál a tejfelvásárló üzem reklamá­ciójára, akkor a tejmintát köte­les elküldeni az állami vizsgá­ló- és ellenőrző szervnek (UKSUP), melynek döntése vég­leges. Az efsz az átadási szelvényen (blokkon) feltüntette a tej mi­nőségi kritériumait. Ha az nem egyezik a tejfelvásárló üzem la­boratóriumi vizsgálatával, ak­kor természetes, hogy két kü­lönböző adatot kapunk. Ebben az esetben nem lehet mérvadó a tejfelvásárló üzem egyoldalú laboratóriumi vizsgálata, hanem egy harmadik — semleges — hivatalos vizsgáló szerv döntése szükséges. Mi történt ebben az esetben tulajdonképpen? Ki kö­vette el a hibát? Az üzemgaz­hét elteltével, méghozzá telefo­non. Két jogi probléma áll egy­mással szemben: nem írásban reklamáltak, holott a gazdasági törvény 136. paragrafusa (37/ 1971 szám alatt jelent meg) vi­lágosan előírja; a szocialista vállalatok közötti gazdasági­jogi ügyeket írásba kell fog­lalni (eme törvény 23. paragra­fusa), mert bizonyítani kell, hogy a reklamáció tényleg meg­történt. A telefonon tett rekla­mációt pedig igen nehéz bizo­nyítani! A másik hiba: a mező­­gazdasági üzemek részére vég­zett munkálatokat, amelyek a növénytermesztésre vonatkoz-" nak a 73/67. sz. rendelet értel­mében szerződéses alapján vég­zik. A megnyilvánuló hibákat, a munka befejezésekor írásban kell reklamálni, különben a jogorvoslás elévül. Azokat a hi­bákat, amelyek az átvételkor még nem észlelhetők hét napon belül reklamálni kell, mégpedig attól a naptól számítva, amikor a csehszlovák norma vagy a ta­pasztalat szerint a munka ered­ményének mutatkoznia kellett volna. Ellenkező esetben a rek­lamálást határidő elévül. A tör­vény nem ismerése senkit sem mentesít. Az efsz kifizette az elvégzett munkáért járó össze­get, „csak az eredmény“ ma­radt el, vagyis a szövetkezet anyagilag károsult. Az előreha­ladott agrotechnikai határidő miatt már nem lehet kárcsök­kentő intézkedéseket tenni. Vég­eredményben a szövetkezet le­írhatja a kárát, felelősségrevo­­nás nélkül. A hibák kiküszöbölése, a fél­reértések elkerülése végett és nem utolsósorban a szövetkezet gazdaságosságának az érdeké­ben igen fontos, hogy a mező­­gazdasági üzemek illetékes ve­zető dolgozói alaposan ismerjék a gazdasági törvényeket, a jog­szabályokat és ennek értelmé­ben időben intézkedjenek. Az időszakonként megtartott isko­lázásokon, az efsz-eknél tett látogatások, megbeszélések, a vezetőkkel folytatott eszmecse­rék alkalmával több ízben utal­tak arra, hogy az elévülési időt nemcsak a gazdasági törvény, az 55/67. számú rendelet, ha­nem sok más rendelet és tör­vény is szabályozza, ezért ne­hézségekbe ütközik ezek kike­resése, tanulmányozása. Nos, hogy ezen segítsünk a követ­kező időszakban közlünk né­hány főbb, efsz-eket érintő jog­­szabálykat, hogy ezzel is elejét vegyük a sokszor figyelmetlen­ségből, gondatlanságból eredő károknak. K. ö.

Next

/
Thumbnails
Contents