Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-24 / 16. szám

1976. április 24. SZÖVETSÉGI SZEMLE „ ... NÖVELNI MEGBECSÜLÉSÜKET, SZÉLESÍTENI SORAIKAT“ Egy lépéssel a többiek előtt Ember a talpán Köznép volt, dolgos hétköznap. Mégis ünnepi hangulat uralta a Du najská Streda-i (dunaszerdahelyi) Me­zőgazdasági Műszaki Középiskola diákotthonának tágas előcsarnokát, majd tágas tanácstermét. Ezúttal a zonban a jövő mezőgazdászai a házi gazda szerepét töltötték be, s szíves szóval köszöntötték a járásból ide özönlő kiváló dolgozókat, s nem utol só sorban a mezőgazdasági üzemek, vállalatok gazdasági és politikai ve zetőit. Büszkeség dagasztotta a ven­déglátók keblét, jóleső érzés bizser gette a szívüket. Ezt szóval is kifeje zésre juttatták... Nem érdemtelenül részesítették az ünnepi aktíva szerve zői a mezőgazdasági iskolát — annak tanári-nevelői testületét és diákságát — e megtiszteltésben, hiszen a szak mai művelődésnek ebben a csallóközi, korszerű és tágas „fellekváráhan“ nagy felelősségérzettel, s hangyaszor­galommal készítik fel a szocialista mezőgazdaság leendő szakembergár­dáját. Az ő hivatásuk, tisztségük be töltése nem jár majd annyi nehézség gél, gonddal, lemondással, mint elő­deiké, akik az ünnepi aktíva részesei. Mindjárt elöljáróban annyit: na­gyon szerencsés megoldásnak bizo­nyult az ünnepi találkozó színhelyé­nek megválasztása az SZLKP járási bizottságának szervezői részéről. Mi­ért? Merthiszen a vendéglátók dicsé­retes példáját láthatták ezúttal annak, szocialista társadalmi rendszerünk mi­ként becsüli mindazokat, akik egy lépéssel előbbre járnak, mint a töb­biek, s öntudatos fegyelmezettségük­kel, végtelen becsületességükkel, az új iránti fogékonyságukkal és önmű­velődésükkel, személyes példamutatá­sukkal magukkal ragadják a dolgozó reket, növelni megbecsülésüket, szé­lesíteni soraikat.“ Csallóköz szívében lényegében azt tették a legilletékeseb­­bek — ez esetben a járási pártbizott­ság! —, amit kellett. Közvetlenül a XV. pártkongresszus előtti napokban. A legjobbaknak erről a járási aktí­vájáról illik elmondani azt is, hogy nem fulladt az ünnepi külsőségek in­­goványába. Tartalmi gazdagsága, igé­nyessége, visszapillantása a megtett útra és az újabb igényes feladatok teljesítésére mozgósítása — jövőbelát­­ta,,;ra — példa volt arra, milyennek tömegeket. Ebben látjuk a jól meg­fontolt, előrelátó, alapos szervezés egyik legfőbb erényét. No meg abban is, hogy a járási pártbizottság dolgo­zói céltudatosan és következetesen igazodnak a CSKP Központi Bizottsá­gának a XV. pártkongresszusa előké­szítésével kapcsolatban kiadott párt­levél útmutatásaihoz. Ez a pártlevél többek között hang­súlyozza: „Minden munkahelyen, mun­kaközösségben gyarapszik azoknak a dolgozóknak a szánta, akik munká­jukkal és életmódjukkal példát mutat­nak. Igyekeznek többet adni a társa­dalomnak, mint az követel tőlük, le­­küzdik elavult szokásaikat, kérlelhe­tetlenek a fogyatékosságokkal szem­ben, nem félnek az igényesebb, s bo­nyolult problémák megoldásától sem, egész életükkel a szocializmnst, a ha­ladást szolgálják. A párt-, az állami-, a gazdasági-, a társadalmi szervek és szervezetek egyik fő feladata teljes mértékben támogatni ezeket az embe­kell lennie a politikus rendezvénynek, amely mélyen meggyőző, gondolko­zásra, tettekre késztető. Öllé Gyula elvtárs átfogó, tartal­mas, szívekhez szóló ünnepi beszéde is ilyen mélyenszántó volt, világosan és egyértelműen kifejezésre juttatta az élenjárók járási aktívájának leg­főbb célját, küldetését. Többek között azt is, hogy a Köztársasági Érdem­rend, amit a járás dolgozói kiváló eredményeikkel vívták ki, egyben to­vábbi tervcélok elérésére kötelezi mindannyiukat. Vagyis: az eredmé­nyek dicsfénnyel övezése nem célra­vezető, sőt káros. Önelégültséghez ve­zet, s elbizakodáshoz. Ehelyett a já­rás mezőgazdaságának és élelmiszer­­iparának gazdag, sokéves, értékes ta­pasztalatait általánosan hasznosítani kell, termelési, üzem- és munkaszer­vezési téren egyaránt. Az eddigieknél is jobban gyümölcsözzék a sok-sok tudományos-műszaki ismeret, amely előrevisz, új távlatokat nyit a munka­A szövetkezetek­ben sok Összetevő­je van a jó gazdál­kodásnak. Trsticén (Nádszegen) a jó irányítás mellett szintén a dolgozók százai járultak hoz­zá, hogy kiváló eredményeket ér­tek el a legutóbbi ötéves tervben. A sokat érő dolgozók közé sorolhatjuk Tóth Sándor ser­tésgondozót. Tóth elvtárs homloka már eléggé redős, az 55 küzdelmes év nem múlt el nyomtalanul. De azért nem „kese­rű“ ember, érti az élet értelmét. Sze­reti a munkatársait, őt is megbecsü­lik, példaként emlegetik. Nem vélet­len, a sertéstenyésztésben társával Biher c z Istvánnal kiváló eredmé­nyeket érnek el az „ezresben“. Négy deka híján 70 dkg volt tavaly a napi súlygyarapodási átlag. Ez azért is kiváló eredmény, mert 3,84 kg abrak­­takarmánu felhasználása mellett ér­ték el. — Nincsenek csodák — említette Sándor barátunk, amikor kissé hitet­lenkedve néztem rá, az említett szá­mok hallatára — szerintem a legfon­tosabb az állatok lelkiismeretes gon­dozása s természetesen a szakszerű etetés. Nyugodtan mondhatom, perc­nyi pontossággal „tálaljuk" a meleg keveréket. Szerintem a súlygyarapo­dásnál döntő tényező a rendszeres etetés. A hajdani mezőgazdasági munkás már tizenkét esztendeje tagja a kö­zös vezetőségének. Kevés szó embere, de ha valami nincs rendjén, nem hall­gatja el. Az eltelt hosszú évek alatt sok helyütt dolgozott szövetkezetben, tudja, hol szorít a „csizma“ nem vé­letlen tehát, hogy az igazságért, a jobbért, a többért síkra száll. A szövetkezet irányítói megbecsülik lelkiismeretes munkáját. Ez anyagiak­ban is kifejezésre jut. — Azt a 37—38 ezer koronát meg­keresem évente. De higgye el, csak pénzért csinálni nem lehet. Szív kell hozzá, szeretettel, odaadással lehet csak eredményes munkát végezni. A „lelketlen“ munka olyan mint a fal­ra hányt borsó. A Tóth Sándorhoz hasonló becsüle­tes tagok szorgos két keze, esze, hoz­záállása , emelte ki a szürkeségből a Nádszegi Efsz-t, amelyet napjainkban példaként emlegetnek a galántai já­rásban. TÖTH DEZSŐ termelékenység további fokozását ille­tően. Főleg akkor, ha ez a dolgozók széleskörű kezdeményezésével páro­sul. S kezdeményező készséget minde­nekelőtt a kiváló, élenjáró dolgozók tanúsítanak a dolgos hétköznapok sodrában. Ezzel azonban nem eléged­hetünk meg! Soraik szélesítésén kell munkálkodni, mégpedig olymódon, hogy nem is az anyagi, hanem az er­kölcsi elismerés eszközéhez nyúlunk gyakrabban. Természetesen, nem ér­demtelenül, mert ezzel az ellenkező­jét érnénk el. Az újabb rajt évében —, mint ahogy Öllé elvtárs nevezte az 1976-os évet — erre igen nagy szük­ség van. Szükség van ahhoz, hogy az eddigi legsikeresebb ötéves tervet, a legutóbbit még eredményesebb, még kiemelkedőbb kövesse. Erre a feltéte­lek adottak! Igen! Adottak. Főleg akkor, ha még­­inkább tudatosítjuk: a legtöbb — ed­dig kellően ki nem aknázott tartalék — főleg az emberekben, azok lelemé­nyességében, ötletgazdaságukban, ér­tékes tapasztalataik, szakmai-politikai tudásuk céltudatosabb hasznosításá­ban leledzik. Kérjük ki hát a sekszáz, a sokezer becsüjletes, a közös vagyont lépten-nyomon gyarapító, szívvel­lélekkel védelmező dolgozó vélemé­nyét, miben látják a még eredménye­sebb gazdálkodás nyitját, akár a nö­vénytermesztés, akár az állattenyész­tés, vagy az üzemirányítás és fejlesz­tés szakaszán. A sok-sok megszívle­lendő vélemény, hasznos ötlet, őszinte bíráló szó, a vezetőség iránti bizalom ilyszerű istápolása, a szövetkezeti de­mokrácia elveinek gyakorlati érvénye­sítése minden bizonnyal jelentősen hozzájárul az idei év tavalyinál jóval igényesebb feladatainak sikeres telje­sítéséhez. Meggyőződésem: a munkaérdemren­­des — Bartal Ferenc, Dömény János, Renczés Sándor, Kalmár János, vala­mint Tóth Gabriella. Pongrácz István, Angyal Erzsébet, a hatgyermekes Si­mon Mária, Kiss Géza, Hubert Szidó­nia, Tászli Ilona, Izsmán Gyula, id. Méri József, Németh Rozália, Öry Jú­lia, Vajas Anna, s többszáz további ki­váló dolgozó — az élenjáró munka­­közösségeket is beleértve — meghat­ványozza nevelő, tudatformáló tevé­kenységét, akaraterejét, s személyes példamutatással, célratörően szélesíti az élenjárók sorait. A tettrekész csallóköziek a párt iránymutatása nyomán felsorakoznak, s közös erővel, egységesen váltják va­lóra a merésznél merészebb elképze­léseket, Váczi Mihály költő mély ihletésű „Még nem elég ...“ című ver­sének soraival azonosulva. N. Kovács István Szociális gondoskodás a jó termelési eredmények fö záloga — Izük az ebéd? — kérdezte barát­ságosan az elnök a négy munkaruhás férfi asztalához lépve. — Ogy biz’ óm elnök elvtárs — fe­lelt mosolygósán egyikük —, majd­nem olyan mint az otthoni, az asz­­szony főztje. — Hát ez van. Ez az ebédlő meg a konyha a mi büszkeségünk — lépett hozzám örömtől csillogó szemmel a šahyi (ipolysági) „Vörös lobogó“ Efsz elnöke, Kecskés Károly, elvtárs. — Majdnem 700 ezer koronánk van ben­ne, de megérte — mondta megelége­déssel. Valóban — gondoltam elnézve a jó­ízűen falatozó szövetkezeti tagokat. A környezetet szinte ünnepélyessé va­rázsolta a tágas ebédlőben uralkodó tisztaság, az evőeszközök halk zöreje, az emberek beszélgetése. Megtudtam, hogy az üzemi konyhán mintegy 100—120 ember étkezik na­ponta. Az ebédért öt koronát fizetnek, tehát az összeg alig harminc százalé­kát. Nem csoda hát, hogy örömmel étkeznek itt a tagok. Akit pedig a munkája nem enged el a gépek mel­lől, a földekről, annak „helybe“ vi­szik az ebédet. így Jóval kevesebb az időveszteség, többet szentelhetnek a munkának. Jól átgondolt, megfontolt tervet váltottak valóra a közös veze­tői, amely a gazdasági hasznon túl a dolgozók érdekeit, kényelmét is szol­gálja. — Egyik távolabbi részlegünkön VySkovcén (Ipolyvisken) is tervezünk egy hasonló létesítményt — szakítot­ta félbe gondolataimat az elnök —, lehetőleg még az idén elkezdjük az építkezést. Most vettem észre, hogy az ebédlőt megkerülve egy szintén friss vakolású épületsor felé ballagunk. — Ez az átépített műhely — szólt kísérőm kérdésemre sem várva. — Képzelje, tavaly még csak a kovácsmű­helyünk volt fedett. A gépjavítók a szabad ég alatt végezték a munkát. Az átépített műhely szerelőcsarno­kait, a szociális helységeket — zuha­nyozó, öltöző, üzemi klub — végig­járva csak dicsérően szólhatunk a szövetkezet törekvéseiről. Sokat tet­tek a dolgozók munka- és életkörül­ményeinek javítása érdekében. El­mondta még az elnök, hogy a közös valamennyi részlegén (Pereslany, VyS- kovce, Tešmak) van hideg-meleg víz­zel ellátott szociális helyiség. Tavaly mintegy 150 ezer koronát költöttek ezen épületek karbantartására, felújí­tására. A munkálatokat nagyrészt a közös építőcsoportja végezte, sokszor szabad idejüket is feláldozva. A környezetszépítésről sem feled­keztek meg. A kertészeti dolgozók többnyire társadalmi munkában par­kosították az Istállók és a műhelyek környékét. Díszfákat, cserjéket ültet­tek ki, több mint egy hektárnyi terü­letet füvesítettek. A dolgozókról való gondoskodás minden módját kihasználják. Termé­szetes, ahol a körülmények megkíván­ják, munkaruhákkal látják el a tago­kat. Az idén már téli öltözéket is kapnak. A szövetkezeti tagok évente alapos orvosi vizsgálaton esnek át, így csökkentették a betegségek okoz­ta munkakiesést. Az új szövetkezeti törvény alapján bevezették a teljes fizetett szabadsá­got és minden második .szombatjuk szabad. Az így nyert szabadidő bőven nyújt lehetőséget kikapcsolódásra, művelődésre. Mintegy tízezer koronát Juttattak kulturális- és 25 ezret sport­célokra. Természetesen, részlegenként oszlott meg az összeg. A CSEMADOK tesmagi kultúrcso­­portja járás-, sőt országszerte ismert. A díszleteket, a felszerelést és ruhá­kat a szövetkezet vásárolta. Keresve sem találtunk volna jobb szövetkezetei, ahol ilyen nagy gon­dot fordítanak a dolgozók munka- és életkörülményeinek javítására, a köz­ségek kulturális- és sportéletének fej­lesztésére. Az Ilyen irányú intézkedé­sek jótékonyan hatnak a termelés fokozására. Alkonyodott már, amikor befejez­tük a beszélgetést, részlegenként vé­gigjártuk a szövetkezet új és felújí­tott szociális létesítményeit. A szö­vetkezet központi telepének kapuján jól öltözött emberek távoztak munka­helyükről. Egyesek személygépkocsi­val, mások autóbusszal indultak haza a jól végzett munka tudatában, elége­detten, bizakodóan. Barak László Gyorsan fejlődő járás A díszoklevelek. |utaliuak átadása a kiváló vezetőknek, élenjáró dolgozóknak. (A szerző, felv.) A levicei (lévai) járásban az 5. öt­éves tervidőszakban jelentősen fel­gyorsult a fejlődés üteme. Az előző ötéves tervhez hasonlítva, 90 százalék­kal növekedett az ipari termelés. Sor került a V. I. Lenin Gyapotfeldolgozó Üzem, a levicei pékség, a Milex tej­üzem, a baromfifeldolgozó átadására, s jelentősen bővítették a tlmaéel Pre­­ciosa üzemet. Az említett Járásban az utóbbi öt év alatt közel ötezer új lakás épült, hatszázzál több a tervezettnél. Ugyan­csak itt említendő: a szóbanlevő idő­szakban háromszáz különféle létesít­ményt fejeztek be, 136 millió korona költségráfordítással — köztük 15 kul­túrházat, 3 egészségügyi központot, 30 sportlétesítményt, 24 üzletet, ki­lenc óvodát. Az idén újabb félszáz létesítmény építését kezdik meg: óvo­da, kultúrház, tűzoltószertár létesül többhelyütt, hat községben korszerű­sítik a vízvezetékhálózatot, újabb sporttelepeket létesítenek — összesen 44 millió korona beruházási költség­gel. Említést érdemlő: a lakosság a vál­lalt kötelezettségeit 187 százalékra teljesítette, s közel 9 millió társadal­mi munkaóra keretében 171 millió korona értékű közjavat hozott létre. Jellemző a Nőszövetség szervezetei­nek aktivitására, hogy rendkívüli fi­gyelmet fordítanak a környezetvéde­lemre és a város-, valamint község­csinosításra: 169 ezer díszcserjét, bokrot, 68 ezer gyümölcsfát és 53 ezer egyéb haszonfát ültettek a járás területén. S végezetül: a járás egész területén, valamennyi termelési ágazatban — a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart is beleértve — összesen mintegy 800 csoport versenyez a szocialista bri­gádmozgalom keretében, közülük már 327 kollektíva, köezl ötezer taggal, a büszke cím bronzfokozatának tulaj­donosa. Járásunk lakossága a XV. párt­­kongresszus és az CSKP megalakulá­sának 55. évfordulója tiszteletére újabb szocialista munkafelajánlásokat tett, 84 millió korona összértékben. Abel Gábor, Levice

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents