Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-17 / 15. szám

1878. 8ргШя ГГ. SZABAD FÖLDMŰVES. 9 A húsvéti ünnepekhez fűződő sok régi hiedelem és szokás közül nap­jainkban az egyik legnépszerűbb ténykedés a locsolás, a szagos vízzel való öntözés. Húsvét másnapján, hét­főn a városok és falvak apraja-nagyfa már korán reggel útra kel, ünneplő­­sen házról-házra, rokontól az ismerő­sökhöz, barátokhoz járva kölnivel megöntözi az asszonyokat s lányokat. A szimbolikus öntözés lényege min­denkor az, hogy a meglocsoltak egész évben frissek, egészségesek legyenek, el ne hervadjanak. A felnőtt öntözők előbb ilyenkor tréfásan mindig meg­kérdezik, hogy meg szabad-e locsolni a gyönge virágszálat? A legfiatalabbak többnyire versíkét is szoktak mondani a kísérő apuka és a meglátogatóitok örömére. A húsvéti köszöntőt szavalják — néha a meg­­illetődéstől egy kicsit akadozva —, amely így hangzik: ló reggelt, jó reggelt Kedves Itliomszál. Megöntözlek rózsavízzel, Hogy el ne hervadjál. Kerek erdőn tártam Piros tojást láttam. Bárány húzta csengő kocsin Sn utána szálltam. Nesze hát rózsavíz Gyöngyöm, gyöngyvirágom Hol a tojás, pirostojás Tarisznyámba várom. A köszöntő után a háziasszony rendszerint mindenütt leülteti az is­merős öntözőket és a hagyományos szokás szerint megvendégeli őket. Sonka, kalács, sütemény, bor, likőr és pálinka kerül az asztalra a festett piros, vagy az üzletben vásárolt cso­koládé tojás, nyuszi s kakas mellé. A felnőttek a harapnivalóhoz néhány po­hárka italt, a fiatalok tojást, csokolá­dét, esetleg több-kevesebb koronát kapnak jutalmul. Mindez így rendben lenne, de a fia­talok esetében, sajnos — az elmúlt évek tapasztalatai alapján — itt-ott még disszonáns jelenségek is rontják a locsolkodás kedves hagyományának jókedvét és derűjét. A legszembetű­nőbb az, hogy esetenként gyerekeket, felnőttes szabású kiskamaszokat itat nak le egyes felelőtlen vendéglátók, beláthatatlan és veszélyes következ­mények lehetőségét idézve ezzel fel. — Egy pici ital igazán nem árthat — mondják gyakran a locsolkodásra érkezett gyerekeknek, a hosszúra nyúlt kamaszoknak és megtöltik a pálinkás, likőrös vagy boros poharat. Nem gondolnak rá — tényleg nem gondolnak rá? — hogy a gyerekek nem egyetlen helyre látogatnak el ilyenkor, ahol esetleg szintén „egy pi­ci“ itallal kínálják meg őket. A sok kicsi azután ez esetben is valóban sokra, végül a fiatalok egészségének rovására megy, az elvétve előforduló tragédiákról, meggondolatlan cseleke­detekről nem is szólva. Az elmúlt évben, húsvéthétfőn vá­rosunk utcáin magam is láttam né­hány gyanúsan csillogó szemű gyere­ket, félrecsúszott nyakkendőjű, sápadt arcú, dülöngélve hangoskodó, gyűrött­poros ruhás kamaszfiúkat. Szánalma­sabb és visszatetszöbb volt a látványuk, mint a déltájban, rogyadozó lépések­kel hazafelé igyekvő néhány felnőtt­nek. A másik — főleg az új városi lakó­telepeken észlelhető — húsvéti ünne­pi torzulás, hogy gyermekek, kettes, hármas csoportokban, lakásról-lakás­­ra járva idegenekhez Is becsengetnek. Sok esetben fogalmuk sincs a húsvéti népszokás lényegéről, nem mondanak versikét, nem várnak hímes tojásra, csak — nem egyszer vlzzgl felhígí­tott kölnivel — locsolnak, azt gondol­ván, hogy régen is így volt, a szagos vízért pénz jár cserébe. Az már föl sem ötlik bennük, hogy ezzel ■— egyes közönyös felnőttek közreműködésével — egyszerűen koldussá teszik, tünte­tik fel magukat ezen a különben szép napon. Eltűnt koldussá degradálódnak, akiknek jókívánságaira, a hagyomány­nak eleget tevő locsolkodásra — mi­vel ismeretlenek, idegenek, valójában a felcsengetettek, nem is tartanak igényt. Mivel azonban kidobni szégyen lenne — talán a szomszédoknak is meglenne erről a véleménye —, ám ajándékokra nem ítélik méltónak, hát aprópénzzel, egy-két koronával és gyűszünyi itallal kifizetik őket. Ezeknek a gyerekeknek tulajdon­képpen nem is több a vágyuk. Azért is számolják kipirult arccal már a lépcsőházban és a kapu előtt a koro­nákat, ketteseket-ötösöket, hogy meny­nyit kerestek. Máris eluralkodott raj­tuk a könnyű pénzszerzés mohósága. Ezért nem örülnek, ha valahol vélet­lenül mégis festett piros tojást, csoko­ládéfigurát, almái, vagy más csekély ajándékot kapnak. Már nem tudnak örülni. A gyerekek minden — vagy a leg­több — esetben a felnőttektől kapnak jóváhagyást arra. amit tesznek. Vi­gyázzunk tehát reájuk, mert mind­annyiunkon múlik, hogy a kedvelt tavaszünnep, a húsvét, a hétfői locso­lás megtartsa eredeti, régi jó szoká­sát és vidám derűjét, jókedvét. Ne rontsa meg azt semmiféle megbotrán­koztató torzulás, a gyermekek részé­ről rosszízű és lehangoló látvány. Pi­ros tojás és üdvözlőlap helyett min­denkinek ezzel kívánok kellemes hús­véti ünnepeket! Kanizsa István A fekete csóka Hiszitek-e vagy se, én bizony nem bánom, túl a Kásahegyen, s Gyémánt­óceánon, volt egyszer egy kedves libapásztor-lányka, senkije a földön, mint az ujjam, árva. Ámde olyan jó volt, mint egy falat kenyér, a jósága pedig minden kinccsel felért. Kihaj­totta minden reggel a libákat, s köz­ben ajakáról forró nóta áradt. Hát egy arany krajcárt lel a libapásztor, a cifraság rajta ugyan fénylik, lángol. — No, ha megleltelek, én bizony felveszlek — mondta a leányka s a­­zonmód úgy is tett. S arra gondolt a szép libapásztor leány, egy nap a pénzének hasznát látja talán. S játszik nagy vidáman a libalegelőn, legelnek a libák szerte­szét a mezőn. Gyenge meseszóval su­sog a lágy szellő, integet az égről a rózsaszín felhő. Hát a felhők közül lelibben egy csóka s kinyitja a csőrét, emberi szót szólva: — Hallod-e te leány, bizony, meg nem bánod, dobjad fel háromszor szép lyukas krajcárod, dobjad jel háromszor a levegőégbe, ragyogjon a napon tündöklő szép fénye. No, állt ott a leány, szinte megder­medve és bizony a kérést nem telje­sítette. Elrepül a madár, elszontyolodottan, ámde másnap újra megjelenik ottan. S ha hiszitek, ha nem, könny égett szemében, bánat sötétedett harmatos fényében. — Kérve kérlek, szép lány, dobjad jel krajcárod háromszor az égre, soha meg nem bánod. De a szép lány most sem mozdult meg a szóra, s elrepült nagy búsan a fekete csóka. Ámde harmadik nap újra csak ott terem, két szép szeme ragyog könnyesen, fényesen. — Te szépséges leány utoljára kér­lek, nem kérhetlek többet, soha, soha téged.. Váltsd meg szenvedésem, dob­jad fel krajcárod háromszor az égre, soha meg nem bánod. Ňo, ez már nem tréfa. Erőt is vesz magán nagy vasakarattal a szépséges leány s feldobja krafcárát háromszor az égre csillogott a napon gyönyörű szép fénye. De mit karattyoljak? Egy színarany mente hull a krajcár helyett a lengő füvekre. Csillog a suftdsa, villog arany gombja, s felkapja magára a fekete csóka. Hát ahogy felkapja, szép deli. királyfi, áll a csóka helyén, megcso­dálná bárki. S a pásztorleánykát, el, haj lári-flári, feleségül vette az a szép királyfi. Hét országra szóló lakodal­mat csaptak, hej táncoltam én is, rezgett ajtó, ablak. Olbey Irén Daloló pionírok A járás legjobb diákkórusainak mi­nősítési versenyét rendezték a leg­utóbb Nitrán, a Párovce utcai gim­názium aulájában. Az öttagú zsűri elnöke Bartolomej ürbanec érdemes művész volt. A legmagasabb értékelést — az Aranysávot — a Zl. Moravce-i .és a branői (berencsi) alapiskola kórusai kapták és egyúttal képviselik a nltrai járást a Tr. Teplicén április végén sorra kerülő kerületi fesztiválon. Ha­sonló elbírálásban részesültek még Nitra—Zobor alapiskolájának pionír­jai is. EzUstsévval három kórust jutalmaz­tak, köztük a Simek Viktor vezette jelened (gímesi) Iskola diákkarát. Bronzsávot a pohranicei (pogrányi), a Dol. Krškany-í és a nltrai (Sopóci utcai) alapiskola dalosai kapták. Dicsérendők a mélyen átélt előadá­sok, az érthető, szép szövegmondás, a tiszta intonálás, a mértéktartó, s a tartalmat jól visszaadó művészi meg­formálás. További sikereket: pionírdalosok, karvezetők, hangvernyrendezök! A rendezvény méltó volt a pártkong­resszushoz, a jelentős politikai ese­ményhez, melynek tiszteletére ezt a minősítési versenyt lebonyolították. Kazán J., Branfi Meseországi kaland A trsticel (nád­­szegl) Kilencéves» Alapiskola József' Attila pionlrcsapa­­tá nagy sikerrel mutatta be „Mese-, országi kaland“ cí­mű mesejátékát, Almás! Mária taní­tónő rendezésében. A ruhákat az iskola tanítói tervezték és készítették, s az anyagi kiadások­hoz 800 koronával járultak hozzá. A felvételen — a mesejáték szereplői és a rendező. Győri Irén, Trstice Költészet és zene A Samorini fsomorjai) Kilencéves Alapiskola és a gimnázium tanulói Költészet és zene címmel értékes kul­turális műsort mutattak be, mellyel a felszabadulás évfordulóját és Bartók Béla születésének 95. évfordulóját kö­szöntötték. A műsor első felében népköltészeti és népzenei alkotások hangzottak el, többnyire Bartók és Kodály művei, népdalfeldolgozásaiból. A műsorban citerások. énekesek, szavalók, próza­mondók, táncosok egyaránt felléptek. Az alapiskola irodalmi színpada ez­­űttai mutatkozott be a nagyközönség előtt. A megérdemelt sikert, reméljük, hogy újabbak követik. (Kirnernú) Tornaórán. Foto: nki Nyolcvanéves múlott, hajlott hátú, szikár öregember volt. Egykor sokan ismerték nevét, s nemcsak nevét. Az öregségét falun töltötte, a világ csak levelekben jutott el hozzá. A teraszon szokott üldögélni, onnan látta a tavat. A zöldopál víz volt élete szerelme. Ezt a házat is maga építet­te, a templomnyi diófákat saját kezű­leg ültette. Meg a fenyőket, ahol a vadgalambok fészkeltek. Egyik este az öreg kukoricát mor­zsolt. Fél marékkai kiöntött a korlát­­a madarak. féltek. De mert az öreg hát közelebb óvatoskod­­tánclépésekkel, rebbe- Másnap megint szőrt nekik, s mindennap. Két-három vad­galamb odajárt, olykor „vendégek“ is akadtak. Volt egy, amelyik nem félt. Ez egy hónap múlva a kezéből is el­vette a kukoricaszemet. Később pedig a Dáliára, fejére szállt, ha kijött az udvarra. Az öreg beszélt hozzá, különös, ért­hetetlen szavakat. A madár fekete szeme értően figyelt, a halk durzsolő hang megnyugtatta. Már hívásra is jött — előrobbanva a fák közül, vagy valahonnan messziről. Reggel már tutulásukra ébredt. Az öntudat első perceit ezek a hangok jelentették. Napközben ide-oda röp­ködtek, alkonyaikor megtértek az udvar fáira, újra tutultak. Az öreg akkor már ismét a teraszon ült, a zöld pádon. Nézte a fák felett söté­tülő eget, a tóparti fények születését. Negyedóránként megkondult a torony­óra. olykor hajókürt szava tört át a diófák lombján. Az öreg ült esténként, nézte. A vad­galamb odajött akkor is, ha jóllakott; el-elüldögélt a korláton, tollászkodott. Nem egy estét töltöttek így el, ket­tesben. Nagyapám és a vadgalamb. Egyszer hiába jött a galamb, s at­tól fogva mindennap. Az öreget nem látta többé. Tétovázva sétált ide-oda a teraszon; nem tudta, mt a halál. Aztán nem jött többet. N. I. ERŔZTREJTVÉRY VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré sze. 10. Március 18-án van névnap ja. 11. Vegyjele „U“. 12. Szovjet vadászgép-típus a II. világháborúban 13. Kettős mással­hangzó. 14. Étel­ízesítő. 15. Olasz névelő. 16. Zenei kifejezés (második betű kettőzve). 17. Folyó Kongóban. 18............Mikulás, híres cseh festő­művész. 19. Egyik személy sem. 21. .... Vilmos, svájci szabadsághős. 22. Egyformák. 23. Lá tás szlovákul. 24. Gyilok-e? 25. For­radás. 26. Gléda. 27. Európai fővá­ros. 28. Kevés szlo­vákul. 29. Kötőszó. 30. Ada ___ kis sziget az Al-Dunán, Orsovával szemben (é. h.j. 31. Kőmű­ves teszi. 32. Köszöntés. 34. Hangszer és virág. 36. Burgonyafajta. 38. Be­cézett női név. 39. Kefe betűi felcse­rélve. 40. Két darab. 42. Szerint szlo­vákul. 43. Sok víz. 44. Égési termék. 45. Ella Olga. 46. Végzet. 47. A mon­da szerint rossz tanácsadó. 48. Ruhát készít. 49. Azonos a vízszintes 36-tal. FÜGGŐLEGES: 1. Nagy magyar for­radalmi költő. 2. Megszólítás. 3. Finn­ország eredeti neve. 4. Három hang­szerre írt zenemű. 5. ... női Ikersza­va. 6. Betű kiejtve. 7. Nagy magyar zeneszerző {Bánk bán). 8. Ázsiai or­szág. 9. Étrendben van! 10. A rejtvény harmadik része. 14. Erős fizikai és lelki megrázkódtatásra történő hirte­len összeomlás. 16. Mind németül. 17. Ibsen drámai hős (ford.) 18. Levegő latinul. 20. A szerelem istene az óko­ri görög mitológiában. 21. A rejtvény második része. 22. Francia névelők. 24. Lök-e? 25. Állj németül. 27. Egy­forma helyragok. 28. Via___ John Knittel ismert regénye. 30. Nagy euró­pai félsziget. 31. ötven százaléka. 32. Nem egészen józan. 33. Az első ame­rikai űrhajós neve (az utolsó betű kettőzve). 35. Párolgó. 37. Keret. 39. Több mint meleg. 40. Spenót. 41. Gép­­alkatrész. 43. Elcsúfított. 44. Nagyobb terem. 46. A madarak királya. 47. Lásd szlovákul. 48. Hangtalan vita. 49. Le­gelő része. Beküldendő a vízsz. 1., függ. 21. és 10. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 12. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: A tanítók a nemzet napszámosai, a • legnehezebb hivatás elkötelezettjei. Könyvnyertesek: Karika Vince, Cen­­kovce (Csenkej, ifj. Piszton Boldizsár, Svodin (Szőgyén), Pilát Katalin, Pav­­lovce (Páld). •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents