Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-17 / 15. szám
é SZABAD FÖLDMŰVES 1Я7В. április 17, TÖBB TERIMÉS TAKARMÁNYT, HOGY KEVESEBB ABRAK FOGYJON Célunk az önellátottság növelése Szocialista mezőgazdaságunk nak továbbra is az a legfontosabb feladata, hogy az összes kínálkozó lehetőségek legtökéletesebb kihasználásával igyekezzen fokozni szemesekkel és legfontosabb élelmiszerekkel való önellátottságunkat. Az utóbbi őt évben r- főleg a gabonaprogram megvalósításában — jelentős sikereket értünk el, de még mindig vannak kihasználásra váró lehetőségeink. A hatodik ötéves tervidőszakban is kulcsfontosságú szerep jut a gabonatermesztés fejlesztésének, de vele összefüggésben számos további fontos problémát kell megoldanunk: például a kukorica termőterületének növelését, a tömegtakarmányok termelésének színvonalasabbá tételét stb. A gabonafélékkel való önellátottságunk növelését és megszi lárdítását egyrészt a termelési eredmények javitásával, más részt a kitermelt javak ésszerűen takarékos hasznosításával kell biztosftani. A termelés eredményesebbé tétele főleg azon áll vagy bukik, hogy milyen mértékben leszünk képesek kamatoztatni eddigi hasznos tapasztalatainkat, javítani a fajta-megválasztást és betartani az agrotechnikai követelményeket, csökkenteni в betakarítási. szállítási és tárolási veszteségeket, valamint attól is. megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a betakarítás utáni kezelés színvonalasabbá tételéért. A termelési eredmények javításának egyik leggyorsabban mozgósítható tartalékát a lemaradozó és az átlagos színvonalú üzemek és járások átlaghozamainak javításában, a hasonló adottságok közepette gazdálkodók eredményei közötti indokolatlan aránytalanságok felszámolásában kell látni. Persze nem elég többet termelni, a felhasználást is észszerűbbé kell tenni. Ez pedig már nem olvan egyszerű fel adat. Az állattenyésztésben Is szeretnénk előbbre lépni, állandóan növeljük az állatállományt, közben a hasznosság tervszerű fokozása is a legnemesebb célkitűzéseink közé tarfőzik, Vagyis — a szemesekkel való takarékosabb sáfárkodást az állatoknak nem szabadna megérezniiik. Egyelőre azonban sokhelyütt más a helyzet. Néhol sokat, de drágán termelnek, másutt meg csak tengődnek, alig tejnek valamit a tehenek, vagy alig híznak a marhák és a sertések. A szarvasmarhatenyésztésben a legtöbb esetben a jó minőségű tömegtakarmányok hiánya okozza a problémát. Dgy tűnik, egyes gazdaságokban a már megtermett ta karmányi sem becsülik meg kellőképpen. Nem ritkaság a felelőtlenül végzett betakarítás Az utóbbi óvekben a gabona termesztés fejlesztését szorgalmaztuk legintenzívebben. Az elkövetkezőkben legalább ekkora igyekezettel kell forszíroznunk a terimés takarmányik termesztésének fejlesztését a termés betakarításának fokozottabb gépesítését, a rétes legelőgazdálkodás hatékonyabbá tételét, valamint a termés legmegfelelőbb tartósítását és legésszerűbb felhasználását. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy ha csak egy százalékkal sikerül növelnünk a terimés takarmányok átlaghozamát, máris több mint ás tartósítás. Minden bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy az év első hónapjaiban végzett ellenőrzések alkalmával a silótakarmányoknak csak kis hánya dát találták kifogástalan álla pótban. A takarmány termesztéssel, az abrak és a terület kihasználásával kapcsolatban már több ízben szó volt róla, hogy észszerűbbé kell tenni a rét- és legelőgazdálkodást. Nem véletlenül került szóba ez a probléma. Szlovákia mezőgazdasági földterületének huszonöt száza léka rét és legelő, a szántónak pedig huszonnyolc százalékán termelünk takarmányokat. Tehát, korántsem lehet közömbös számunkra, hogyan használjuk ki ezeket a földeket! Az az igazság, hogy bár tapasztalható volt némi javulás az utóbbi években, összességében azonban nem lehetünk elégedettek sem a szántóföldi takarmány-termesztéssel sem a rétek és lege lök hasznosításában elért ered menyekkel. Az ötéves tervidőszak átlagában a rétekről 26,8— 29,8 mázsa, a legelőkről pedig csak 12—18 mázsa termést nyertünk hektáronként és évente. Ez pedig nem válik dicsőségére az egyébként fejlett mezőgazdaságunknak. százezer tonna szemes takar mányt takaríthatunk meg országos viszonylatban. Ez pedig már jelentős mértékben hozzájárulhatna a múlt évi gyengébb ga hnnaiermés nyomait magán vi selő, hiányos gabonakészletünk növeléséhez. A lehetőségek adottak, csak ki kell tudni használni azokat. Ahol továbbra is ki tudja, hányadrendü fel adatnak tekintik a rétek és a legelők gondozását, ápolását, trágyázását, esetleg a lehetősé gek szerinti öntözését, ott aligha lehet jobb eredményeket várni és aligha lehet a vezetők pártos elkötelezettségéről be szélni. Általában a legelők helyzete a legkritikusabb, az elhanyagolt területek helyen ként már egyáltalán nem vagy csak kevés hasznosítható termést adnak. Pedig ha megkap nák a szükséges tápanyagokat, bizonyára más lenne a helyzet. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy egyes mezőgazdasági üzemek ésszerűtlenül gazdálkod - nak a trágyákkal. A gabonákat és a cukorrépát a legtöbb helyen túltrágyázzák, a rétekre és a legelőkre, sőt néhol még a szántóföldi többéves takarmányokra sem jut műtrágya. Nemrég egy minisztériumi tájékoztatót tanulmányozva megtudtam, bogy 1974-ben az állami gazda ságok termőterületüknek 82,2 százalékát, az efsz-ok pedig termőföldjeik 88,2 százalékát műtrágyázták. Az állami gazdagé gok 198, a szövetkezetek pedig 209 kg tápanyagot adtak egy átlaghektárra. A tegszembetű nőbb az, hogy csaknem azonos gondot fordítottak a gabonafélék, a burgonya, az ipari kapá sok, az olajos növények és a szántóföldi takarmány növények trágyázására, ugyanakkor egyformán elhanyagolták a rétek és legelők gondozását. Ahol trágyázták a területeket, ott is csak kis adagokkal. Az állami gazdaságok például a réteknek 82.4 százalékát, a legelőknek pedig csak 52,1 százalékát miítrágyázták. s egy hektárra 91, illetve 58 kg tápanyagot adtak. A szövetkezetek valamivel nagyobb gondot fordítottak e tennivalókra. Ok a réteknek 74,8 százalékát, a legelőknek pedig 58.1 százalékát műtrágyázták, mégpedig hektáronkénti 111, illetve 52 kg tápanyaggal. Ennek megfelelően alakultak a hozamok Is. Az állami gazda ságok 24 és 12.5 q, a szövetkezetek pedig 28,4 és 15:8 q hektáronkénti termést értek el a rétek és a legelők egy hektárjáról. A hatodik ötéves tervidőszak igényes feladatokat ró mezőgazdaságunkra. Ilyen például az is, amely megköveteli a rétek és a legelők jobb kihasználását, a terimés takarmányok termesztésének tervszerű és hatékony fejlesztését. Ha csupán a trágyázást javítanánk és emelnénk a tudományosan meg állapított színvonalra — azon kívül ott van még az öntözési lehétóségek jobb kihasználása, a célszerűbb, veszteségmentesebb betakarítási és tartósítási módszerek alkalmazásának eredményjavító hatása stb. —, máris biztosíthatnánk a fentebb em Htett és óhajtott egy százalékos hozamnövekedést. Ez pedig nemcsak az abrak-megtakarítás hoz és az öneliátottság szilárd! fásához járulna hozzá, hanem nagymértékben elősegítené az állattenyésztés eredményesebbé tételét is, amire ugyancsak szükség van, hogy valóra vált hassuk a XV. pártkongresszus által jóváhagyott termelés-fejlesztési célkitűzéseket. KÁDEK GÁBOR Jó eredmények hagyományos palántaneveléssel A tófii (tanyi) szövetkezetben már néhány éve foglalkoznak a konzervpaprika termesztésével. Különösen a múlt évben értek el kiváló eredményeket, amikor hat hektár területen termesztették a soroksári, négy hektár területen pedig a Carmen fajtát. A legjobb hozamot a soroksári fajta adta, hektáronként 220 mázsás terméssel A szövetkezet túlteljesítette a konzervpaprika felvásárlási tervét is. Ugyanis a Nové Zámky-1 SLOVLÍK nemzeti vállalatnál a tervezett tizennyolc vagon konzervpaprikával szemben 19,8 vagonnyit értékesítettek! Egy hektár termőterületről 67 ezer korona bevételt értek el, ami — ha figyelembe vesszük a hagyományos palántanevelést — a jobb eredmények közé sorolható. Általában trágyázott cukorrépa után termesztik a konzervpaprikát. A múlt évben talajmintákat vettek a tápanyagtartalom meghatározása céljából, és ezek eredményeinek megfelelően adagolják az ipari trágyákat. A konzervpaprika szabadföldi termesztésénél maximálisan kihasználják az öntözés adta lehetőségeket. Erre nagy szükség is van, mert a szövetkezet többnyire homokos talajjal rendelkezik. Igényesek az immár egyesült szövetkezet Ide! feladatai is, hiszen harmincöt hektár területen fogják termeszteni a konzervpaprikát. Ebből öt hektár területen a soroksári, tizenöttizenöt hektár területen pedig a Granát és a Carmen fajtát. A SbOVLlK nemzeti vállalattal kötött szerződés értelmében az idén 72 vagon konzervpaprikát értékesítenek! Az ilyen nagy mennyiségű paprika kitermelésének egyik előfeltétele a szakszerű palántanevelés. Az idén 2070 négyzetméter területen nevelik a palántákat, amelyről egy tizenöttagú női kollektíva gondoskodik Varga Károly kertész vezetésével. A konzervpaprika kiültetése gépek segítségével történik olyan formában, hogy a hektáronkénti tőszám elérje a 70 ezer darabot. Reméljük, a konzervpaprika termesztésével foglalkozó női kollektíva tagjai az idén is becsületesen végzik feladataikat! Erre nagy szükség is lesz, mert a 20—25 dekagramm súlyú és vastag húsú soroksári paprika keresett termék a piacon. f Para1 Felvételünk a paiántanevelö kollektíva tagjait mutatja be. (A szerző felvételei A LEHETŐSÉGEK KIHASZNÄLÄSÄVAL AZ ARÄNYTALANSÄGOK FELSZÁMOLÁSÁÉRT A gazdálkodás eredményesebbé tételét szorgalmazzák A Košice-vidieki járás legnagyobb mezőgazdasági üzeme a budulovi egyesült szövetkezet. Mezőgazdasági földterülete 6653, szántója pedig ötezer hektár. A nagygazdaság egvre eredményesebben ténykedik. Az ötéves tervidőszakban mintegy megkétszerezte a nyerstermelését és az árutermelésben is jelentős javulást ért el. Soltész László elnökkel és Stark József alelnökkel, a közös üzemi pártbizottságának elnökével a múlt évi eredményekről és azokról a problémákról beszélgettem, amelyek megoldása nagyban hozzájárulhatna a termelési-eladási kötelezettségek még sikeresebb teljesítéséhez. A szövetkezet tavaly ismét tett egy lépést a haladás útján. A korábbinál jobban kihasználták a munka- és erőgépeket, s kamatoztatták a csoportos bevetés előnyeit is. A gabonatermesztés nem hozta meg a várt sikert és ez nemcsak a szélsőséges időjárás következménye volt. A tavaszi árpa esetében például a kényelmesség bosszulta meg magát. Későn láttak munkához, s a hosszadalmas esőzések miatt csak április derekán-végén kerülhetett földbe a mag. Eredmény? Harminc mázsa átlagtermés egy hektárról. Még szerencse, hogy legalább a szemes kukorica jól sikerült. Nem adott csúcshozamot, de az elért 60,2 mázsás átlag mér szépnek mondható, ha tudjuk, hogy összterülete 810 hektár volt. Lényegében ez teremtette meg a közös takarmányalapját. Aránylag jó eredmények születtek a takarmány-termesztés területén. A 432 hektáron termelt lóheréből 54,4 mázsát, lucernából pedig 69 mázsát takarítottak be hektáronkénti átlagban. A kis híjén hatszáz hektáron termesz tett silókukorica mintegy 365 mázsa átlaghozamot nyújtott. Sok kívánnivalót hagy maga után például a rét- és legelőgazdálkodás. A közös nagykiterjedésű, de rossz minőségű és gyengén termő rétekkel-legelőkkel rendelkezik. A legelőket — legalább is azok nagy részét — csak juhtenyésztéssel tudják hasznosítani. Ez a legelők fűtermésének negyven százalékos kihasználását jelenti. Az elkövetkezőkben bővíteni akarják a juhtenyésztést, így tökéletesebb lesz a nehezen hozzáférhető füves területek hasznostfása Is. Ahol lehet, talajjavítást végeznek és a lehető legtöbb földet vonnak be a szántóföldi termelésbe. A semmi hasznot sem hozó legrosszabb legelőket pedig átengedik erdőgazdálkodási célokra. A leglényegesebb azonban az, hogy a közös vezetői már tudatosítják, a múltban nem fordítottak kellő gondot a rétek és legelők gondozására, ápoláséra és trágyázására. Többnyire csak a maradék műtrágyát szórták ezekre a földekre, ha egyáltalán trágyázták a réteket és a legelőket, tehát nem is várhattak valami nagy hozamokat. Ezen már az Idén változtatnak, hogy a területek ésszerűbb kihasználásával Is előmozdítsák a jobb takarmányalap kialakítását és az állattenyésztés eredményesebbé tételét. A repce és a cukorrépa szintén gyengébben sikerült a tervezettnél. A cukorrépa például azért, mert senki sem fordított különösebb gondot a magágy megfelelő előkészítésére, a gépek is úgy dolgoztak, ahogyan egyszer beállították őket, így azután a veszteség tetemes volt. Szóljunk néhány szót a babtermeiésről is. Hatvan hektárnyit vetettek belőle és eredetileg zöldbabnak szánták. A betakarító gép nem érkezett meg, kézzel pedig ugyancsak sokáig tartott a szedés. Persze a termés Java része túlérett, meghagyták hát magnak. Kilencvenöt mázsa kiváló vetőmagot nyertek, ami ,a közösnek ugyan jó bevétel, de a konzervgyárból vagy a piacról hiányzott a zöldbab. A szerzett tapasztalatok arra ösztönzik a közöst, hogy az idén növelje a bab termőterületét, főleg a magra termesztettét. A zöldségkertészet lényegesen jobb eredményt ért el, mint 1974-ben. Ez részben annak köszönhető, hogy a kertészet üvegházat és fóliasátrakat kapott, tehát volt hol előnevelniük a palántákat, amelyek azután meg is hozták a várt sikert. Egy hektáron például 327 mázsa zöldpaprikát termeltek a kertészeti csoport dolgozói. A szőlészet és a gyümölcsészet viszont meg sem közelítette az előirányzott tervfeladatokat. Már javult, de még mindig nincs a megfelelő színvonalon a növényvédelem. A vegyszerek hiánya immár éppúgy közismerten általános problémává válik, mint amilyen probléma pl. a legszükségesebb pótalkatrészek beszerzése. Olykor akadozik a műtrágyával való ellátás is. Más lapra tartozik, hogy a szövetkezet vezetői odahaza is meglelhetnék a növénytermesztés eredményesebbé tételének egyik-másik segítőjét. Gondolok itt elsősorban az istállótrágya hasznosítására, vagy a még ezt megelőző tárolásra és kezelésre. Azt már elérték, hogy az állatok alól kikerülő trágyát naponta kihordják a gazdasági udvarról, de a helyes tárolás és kezelés kérdése vagy inkább feladata még ma is megoldatlan. Pedig nem akármilyen értékről, összesen mintegy 340 ezer mázsa trágyáról van szól A termelési eredmények javulását eredményezné az egyes gazdasági részlegek vagy udvarok által elért eredmények közötti aránytalanul nagy különbségek felszámolása is. Miért van az, hogy az egyik részleg több mint 110 százalékra teljesíti az évi tervfeladatait, a másik meg mindössze 65,5 százalékos tervteljesítésről tud számot adni? Gondolom, elsősorban az egyéni hozzáálláson múlik. Akkor pedig mielőbb változtatni kell ezen a helyzeten, mert az egyelőre legroszszabb eredményt felmutató részlegek adják a szövetkezet szántóterületének ötven százalékát, tehát döntően befolyásolják — s a jelek szerint cseppet sem kívánatosán — a nagygazdaság tevékenységének eredményességét. Remélhető, hogy az Idén már más lesz a helyzet, hiszen az őszi munkákat agrotechnikai határidőben és jő minőségben végezték él, s a tavaszi munkákra is jől felkészültek a részlegek. Az állattenyésztés terén lényegében csupán az állomány létszámának tervszerű növelése okozott gondot a gazdaságnak. Ezirányú feladataiknak nem is tettek eleget, viszont a hasznosság fokozására törekvés sikert hozott. Kilenc liter híján háromezer liter tejet fejtek tehenenként. És vannak még rejtett tartalékaik. Ismét az egyes részlegek eredményeinek különbözőségére kell utalnom. Mert a budulovi részlegen például 3407 liter tejet termelt egy fejős tavaly, a jánoki részlegen pedig csupán 2644 litert. Elsősorban a takarmányozás, az állatgondozás és a fejés javítása vezetne javuláshoz. Ugyanakkor szinte minden részlegen nagyobb gondot kell fordítani a tej zsírtartalmának növelésére és a tejkezelés javítására, mert a tisztasággal is baj van néha. A borjúnevelésben elért eredményükre büszkék lehetnek, hiszen mindössze 2,72 százalékos volt az elhullás. Viszont eltöprenghetnének egy kicsit a sertésgondozók, miért kevés a kismalac a somodi részlegen? A kocánkénti elválasztási átlag még tizenkettőre sem jött ki 1975-ben, holott pl. a budulovi gondozók 19,27 darabos átlaggal jártak az élen. A malacelhullást is csökkenteni kellene valahogy, hiszen tavaly 1124 sertésük hullott el, s ebbe még nincs beszámítva az a több mint 370 szopós malac, amely ugyancsak elhullott. És a hizlalda dolgozói is jobban igyekezhetnének. A péderi részlegen elért 53,7 dkg-os átlagos napi súlygyarapodás már szép eredmény, de még javítható. A makranci sertéshizlalók által felmutatott 46,2 dkg-os napi felhízási eredményről már nem is beszélek. Egy sző, mint száz: az egyesült szövetkezet a különféle nehézségek ellenére egyre javuló eredményeket ér el a termelés fejlesztésében. Áz Idei igényes feladatok teljesítésének feltételei is adottak, most már csak az a kérdés, hogyan használják ki azokat a közös ügy előbbremozdítása érdekében. Iván Sándor
