Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-10 / 14. szám

1878. április 10. .SZABAD FÖLDMŰVES 18 Még igényesebben a feladatok teljesítésében A nitrai járás mezőgazdasági üze­meiben az állattenyésztés az utóbbi években dinamikusan fejlődött. Növe­kedett a gazdasági állatok létszáma ás azok hasznossága. Ennek következ­tében a járás az állattenyésztési ter­mékek felvásárlásának valamennyi mutatóját teljesítette. Az állattenyész­tők igen fontos feladat előtt álltak a szarvasmarha-állomány és a tejelé­­kenység növelése terén. Az ötödik öt­éves tervidőszak első éveiben ala­csony volt a tehenenként! tejhozam, ezért a mezőgazdasági üzemek a hasz­nosság fokozását helyezték előtérbe. Az utóbbi években a párthatározat értelmében figyelmet fordítottak a tehénállomány bővítésére; 1970-től 1975-ig a tehenek létszámát 13 377-ről 17 007-re növelték, jelenleg száz hek­tár mezőgazdasági földterületre 23,23 fejőstehén jut. A mezőgazdasági üze­mekben gondot okozott az, hogy az állomány egy részét üszők képezték. Ez kihatott a tehenek takarmányozá­sára és hasznosságára is. Az ered­mény csak a későbbi években mutat­kozott meg. így 1970-hez viszonyítva a tejtermelés jelentősen emelkedett, s az állomány bővült. A tehénállo­mány növeléséhez hozzájárult az is, hogy különös gondot fordítottak az üszők nevelésére, kiválasztására és megtermékenyítésére. A hetvenes években száz tehénre, harmincnál kevesebb üszőt soroltak tehénsorba, 1975 végéig pedig 38,7 db-ot. A tehén­­állomány szelektálása lehetővé tette, hogy járási viszonylatban az évi fejési átlag 3000 liter lett, kevesebb a kerü­leti átlagnál. A borjak nevelése még nincs meg­felelő szinten. A korábbi években is problémát jelentett a borjúnevelés, és ma is. Száz tehénre csak kilencven borjú jut. Az állomány fokozatos javításának további fontos része az igénynek meg­felelő takarmányalap kialakítása. En­nek érdekében az efsz-ek dolgozói igyekeztek több takarmányt termesz­teni. Tavaszi keverékeket 2200 hektá­ron, kukoricát zöldtakarmányozásra 2900 hektáron termesztenek. A több­éves takarmányok viszonylagos hiá­nya ellenére nyáron is folyamatos volt a zöld takarmányok etetése, ami a tejtermelésben is megmutatkozott. A múlt év első negyedévében az érté­kesített tejmennyiség 43 millió 727 ezer, a másodikban 17 millió B84 ezer, a harmadikban 12 millió 198 ezer, a negyedik negyedévben pedig 10 millió 198 ezer Her volt. így vált lehetővé a tejeladási terv teljesítése, illetve túlszárnyalása, ami 109,9 szá­zalékos tervteljesitésnek felel meg. A siker mellett azonban egyes gaz­daságok tejtermelésében fogyatékos­ságok is mutatkoznak. Nagyok az aránytalanságok az alapállomány fel­újításában, s újabban a borjak elhul­lásában, a növendékállatok nevelésé­ben, s magában a tejtermelésben is. Háromezer literen aluli tehenenként! évi fejési átlagot a Topoföiankyi (2903), a Mojmirovcei (2871), a V. Zálnžie-i (2789), az Inovec Volkovce i (2851), a Pohranicel (2885) Efez ek­ben értek el. Járási viszonylatban a VýCapy—Opatovce-i Efsz-ben érték el a legnagyobb fejési átlagot (3480 li­tert). Felsorakozott melléjük a Jelžov­­cei (3378), a Nevericei (3347), a Ne­­vidzanyi (3325) stb., mezőgazdasági üzem is. Amint kiderült, vannak még rejtett tartalékok és javítani valók. Ha azok a gazdaságok is, amelyek alacsonyabb tej hasznosságot értek el, felfedik hi­báikat, kiküszöbölik a tejtermelést gátló tényezőket, akkor tovább foko­zódik a tejtermelés és javul a járási átlag is. Azért, hogy a járásban a kö­vetkező években a szarvasmarha­tenyésztés, illetve a tehénállomány bővítése még dinamikusabb legyen, tökéletesítik az irányító-szervező munka színvonalát annak érdekében, hogy a 8. ötéves tervidőszak végéra növekedjék a száz hektár mezőgazda­sági földterületre számított tehénlét­szám. Csak így valósítható meg az állatállomány minőségi javítása, hi­szen évi átlagban el kell érniük a 3300 literes tejhasznosságotl Ehhez az is szükséges, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemben ele­gendő és kiváló minőségű terimés ta­karmány-mennyiséget készítsenek. Ez­zel lényegesen javul a felhasználásra kerülő abraktakarmány hatékonysága. A bizonyos fokú javulás ellenére is az állattenyésztésben a legnagyobb problémát a takarmány jelentette és jelenti ma is. Az elmúlt években a tömegtakarmányok minőségében mu­tatkozó hiányt a fokozott szemes ta­karmány-mennyiséggel fedezték. Az elkövetkező időszakban egyértelmű takarékossággal igyekeznek hasznosí­tani a takarmányokat. Megszabott, hogy idén egy liter tej termelésére 28 dkg abraktakarmány fogyasztható, míg tavaly elérte a 33 dkg-ot is. En­nek oka a tömegtakarmányok elégte­len minőségében keresendő. Tavaly ez agrokémiai központban hatvankilenc mintát elemeztek. Megállapították, hogy a minták 21,80 százalékában 20 százaléknyi volt a szárazanyag. Kide­rült, hogy a silókukoricának több mint a felét nem takarították be idő­ben, ezzel csökkent a takarmány táp­­értéke, amely döntően befolyásolta az állatok hasznosságát. Ez mindenekelőtt abból következett, hangsúlyozta Hanzlík mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főzootech­­nikusa, hogy a gazdaságokban nem dolgozták ki kellően a kukorica siló­zásának technológiáját. Ha javítani, illetve fokozni akarják a tejtermelést, annak gazdaságosságát — márpedig akarják — többet várnak a növény­­termesztőktől, s a gépesítőktől is. A kerületi mezőgazdasági igazgatóság ez év február 8-í rendelete megkülön­böztetetten szabta meg a szemes ta­karmányok adagnormáját, ami 20—50 dkg-ig terjed a hasznosság, illetve te­­jelékenység szerint. A mezőgazdasági üzemek részére vegyelemzés alapján a mezőgazdasági főiskola számítóköz­pontjában dolgozzák fel az optimális takarmányadagot. A nitrai járás szövetkezeteinek dol­gozói a CSKP KB ülésein megszabott utat követik. Ezen az úton haladnak tovább a hatodik ötéves tervidőszak­ban is. Nagy Teréz Szenázs és hugyany a marhahizlalásban A szemes takarmányok megtakarításának, valamint a terme­lékenység fokozásának lehetőségeivel és a marhahústermelést érintő egyéb fontos kérdésekkel foglalkozik Rica Ján mérnök, CSc., tudományos dolgozó és Nosál Viliam mérnök CSc., tudo­mányos dolgozó a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézetben, s a megfigyeléseket lehetővé tevő efsz-ek gazdaságaiban. A ku­koricasiló, valamint a szemcsézett takarmánykeverékek eteté­se során különböző gazdaságokban elért gyakorlati eredmé­nyekről lapunk Korszerű Termelés rovatában ez év februárja* ban már beszámoltunk, ezért jelenleg a szenázs és a hugyany etetésének, illetőleg adagolásának kérdéseiről adunk tájékoz­tatást a kutatók gyakorlati eredményei alapján. Jobb eredmények elérésére törekednek A burgonya, akárcsak a kenyér, különleges szerepet játszik életünkben. Ügyszólván nélkü­lözhetetlen napi táplálékunk, ugyanakkor az ipar nyersanyaga is. A keményítő és a szesz­­gyártás fontos alapanyaga, azonban vidéken­ként jelentős szerepet tölt be az állatok takar­mányozásában. Ezzel magyarázható, hogy pár­tunk mezőgazdaság-fejlesztési politikájában központi helyet foglal el. A burgonyatermesztési eredményeinket te­kintve — magyarázta Pavol Baran elvtárs, a munkaérdemrenddel kitüntetett Nový Spiš-1 szövetkezet elnöke — „az 1975-ös évit jó köze­pesnek mondhatjuk. Olyan ősz, tavasz és kora nyár után, mint amilyen 1975-ben volt, ez jó eredmény. Sikert Jelent számunkra a 257 mázsás átlagos hektárhozam, de nem elégedettséget. Panaszra nincs okunk, hiszen a tervezett hek­tárhozamokat túlteljesítettük és így az 500 va­gon árutermelést 170 vagonnal túlszárnyaltuk“. ф Hogyan érték el a szép eredményt? — Nincs ebben semmi titok. Tisztában vol­tunk a burgonya talajjal szembeni igényével. Számunkra nem mindegy, hogy a burgonya mi­lyen helyet foglal el a vetésforgóban. Gazdasá­gunkban legjobban a könnyű, tápanyagban gaz­dag, homokos talajon terem. Tapasztalatból mondom, hogy rosszul szellőzött, hideg, kötött agyagtalajokon csak kis termést ad. Sőt, telje­sen tönkremegy, ha esős az időjárás. Vitathatatlan, hogy a túlságosan csapadékos Időjárás tavaly károsan befolyásolta Kelet- Szlovákia burgonyatermesztését. Az objektív okok mellett azonban számos szubjektív ténye­ző is közrejáttszott ebben. Legtöbbször apróság­nak tűnő figyelmetlenségek, mulasztások, a lát­szat ellenére döntö módon befolyásolják a ter­mést, mivelhogy nem tulajdonítanak nekik kellő fontosságot. Tavaly ugyancsak meggyűlt a burgonyater­mesztők baja a nedves és párás időben támadó burgonyavésszel. Előfordult, hogy egész parcel­lákon elszáradt a növényzet. A kétszeri perme­tezés elégtelennek bizonyult. Ellenben ott — mint például Nový Spiš-i szövetkezetben —, ahol körültekintően megszervezték a növény­­védelmet, a termést megmentették. Amint Ján Sopko, a 32 tagú gépesítési szocia­lista brigád vezetője mondta: „addig járt a permetezőgép, amíg fokhagymaszagú lett“. A- mikor a burgonya olyan nagyra nőtt, hogy per­metezőgéppel már probléma volt behajtani a sorok közé, szárterelőket szereltek a trakto­rok elejére. Visszatérve az előbbi kérdésre, Baran elvtárs elmondotta, hogy burgonyaterületük 250 hek­tár volt. Pontosan elfelezték: fele maradt a ha­gyományos termesztési eljárásban, ugyanannyi terület pedig a burgonyának legalkalmasabb szerkezetű, fekvésű, előveteményű „program­­földinek, melyet teljes egészében Istállótrá­gyáztak, s az előírt technológia szerint műtrá­gyáztak. A talaj elkészítése és a növényápolás mind a 250 hektáron azonos volt. De a hagyo­mányosan gondozott 125 hektáros tábla trá­gyákból — szervesanyagból és műtrágyából — csak annyit kapott, amennyi jutott. A specifikus technológiával termesztett bur­gonya tehát kétszer annyi trágyát kapott, úgy­hogy a költségráfordítás is jóval nagyobb volt. Am egy mázsa burgonya termelési költsége mégis a programparcellán lett végűi jóval ki­sebb I Az ápolásban, mint már említettük, nem mu­tatkozott semmiféle különbség. Az ültetésnél viszont Igen. A hagyományos parcellán 70 cm­­re, míg a programföldeken 62,5 cm sortávol­ságra ültettek. így aztán egészen eltérő volt hektáronként a fészkek száma: 43—45 ezer, illetve 52—55 ezer. Az 1975-ös évi terméselóirányzatuk 200 má­zsa volt hektáronként, s a 250 hektár átlagá­ban elérték a 275 mázsás hektárhozamoit. Több ez, mint egyszerűen jő termés! A 125 hektáros programföldön háromszáz mázsán felüli hek­tárhozamot értek el, a hagyományos területen pedig a tervezett hektárhozamot sem. • Milyen tervekkel indultak a hatodik öt­éves tervidőszakban? — érdeklődöm a szövet­kezet elnökétől. — A kormány által meghirdetett burgonya­­termesztési program megvalósítása érdekében a hatodik ötéves tervidőszakra komplex terme­lési tervet dolgoztunk ki. Már az első évben célul tűztük ki a 300 mázsás átlagos hektár­­hozam elérését. Ennek érdekében megtettük a szükséges intézkedéseket. Időben biztosítottuk a szerves- és műtrágyákat, valamint a szüksé­ges vegyszereket és a gépeket. Az őszi mély­szántással egyldőben 300 kg szuperfoszfátot és 200 kg 40 százalékos kálisöt szórtunk szét hek­táronként. Á nitrogéntartalmú műtrágyát most tavasszal adjuk. Istállőtrágyáből több mint 400 mázsát dolgoztunk a talajba hektáronként. A hozam növelésével fokozatosan csökkentjük a burgonya termőterületét, s aszerint növeljük a búza vetésterületét. —ib— A szenézsra alapozott takarmányo­zásnak legnagyobb létjogosultsága a hegyaljai és hegyi termelési körze­tekben van. Itt főként a hereszenázst, a here-füves szenázst, vagy a füsze­­názst alkalmazzák a hízőmarhák ete­tésére. Mezőgazdasági üzemekben végzett kísérleteikből kitűnik, hogy a hereszenázs etetésének akkor van gyakorlati értelme, ha ez a takar­mányféleség megfelel az első, de leg­feljebb a második minőségi osztály követelményeinek. Az ennél rosszabb minőségű szenázs alkalmazásakor le­hetetlen elérni a hízómarhák növeke­désének kívánt intenzitását, és a hiz­lalás ideje túlságosan megnyúlik. Mi­vel a szenázs mindenekelőtt fehérje­­takarmány, ezért a hízómarhák takar­mányadagját energiahordozó kompo­nenssel szükséges kiegészíteni. Az emészthető nitrogén-anyagok kemé­nyítő egységhez mért helyes aránya átlagosan 1:5,5-höz. A herefüves szenázs alkalmazásá­nak ugyancsak tág tere nyílik, ameny­­nyiben az jő minőségű, vagyis az első vagy a második minőségi osztályba tartozik, és legalább 35 százalék szá­razanyagot tartalmaz. A hegyi körzetekben a fűszenázs etetése is számításba jöhet, ha ezt zsenge fűből készítették. Ugyanis az elöregedett fűből készülő szenázs túl­ságosan nagy mennyiségű rostanyagot tartalmaz és ez rontja a takarmány­adag emészthetőségét, ami kihat a súlygyarapodás ütemére is. Hereszenázs-etetéssel kapcsolatos kísérleteket a Vefký Krltíš-i (nagy­kürtösi) járásban a Kamenné Kosihy-1 (Kőkeszii) Efsz-ben végeztek. Itt hl­­zómarhánként naponta átlagosan 13— 14 kg hereszenázst etettek 2 kg kö­rüli mennyiségű szemes takarmány hozzáadásával és a hizlalás egész időszakának átlagában 1050 gramm napi súlygyarapodást értek el. A hegyi és a hegyaljai körzetek számára az egyik here-füvesszenázs etetési kísérletet a Žiar nad Hronom-i járásban a Lovčlcel Efsz-ben végez­ték. Itt a takarmányadagot általuk javasolt összetételű abrakkeverékkel egészítették ki, amelyet az energia­­szükségletnek megfelelően állítottak össze, és elkészítéséről a járási felvá­sárló vállalat gondoskodott. Az álla­tokat átlagosan 200 kg-os súlytői 550 kg-os vágási súlyig megszakítás nél­kül, egyöntetűen takarmányozták, s a hizlalás egész időtartama alatt átla­gosan napi és darabonkénti 980 gram­mos súlygyarapodást értek el. Kamenné Kosihyn a már említett kísérleten kívül továbbit Is végeztek, lucernaszenázs etetésével. Arra a vég­következtetésre jutottak, hogy tisztán lucernaszenázzsal nem helyes etetni a hízómarhákat, mert az emészthető nitrogén-anyagok aránya a keményí­tő-egység mennyiségéhez mérten nagy és ezt nehéz a szükséegs tápanyag­szintre hozni. Az ilyen takarmányo­zásnak csupán a fiatal állatoknál, — legfeljebb 350—400 kg-os élősúlyig létjogosultsága — van. Jó eredménye­ket lehet viszont elérni a lucernasze­názs és a kukorlcasllő kombinált ta­karmányozásával, mert a tápanyag­­arány kiegyenlítődik. Ez esetben 1 kg feletti napi és darabonkénti súlygya­rapodást lehet elérni, minimális ab­raktakarmány felhasználással. Tapasztalat szerint marhahizlalásra alkalmasabb a hereszenázs vagy a here-füvesszenázs, mert ez esetben nagyobb abraktakarmány-mennyíség nélkül Jő eredményeket lehet elérni a hozzávetőleg 300 napig tartó hizlalást időszak. átlagában. A szenázsokkal kapcsolatosan különösen ki kell hang­súlyozni azok minőségét, ami főleg á betakarítás időpontjától és a növény rosttartalmától függ. A szárazanyagá­ban több mint 30 százaléknyi rost­anyagot tartalmazó szenázs gyakor­latilag a szalma csekély értékével egyenlő. Ezért a szárazanyag rosttar­talmának nem szabad túllépnie a 25 százalékot, amit a növény virágzás előtti szenázsolásával lehet elérni. Takarmányozni csakis az első és leg­feljebb a második minőségi osztályba tartozó herefélékből készült szenázst gazdaságos. Sajnos, a gyakorlat a me­zőgazdasági üzemekben olyan, hogy • hízőmarhák rendszerint a fejőstehe­neknek meg nem felelő takarmányt kapják. Ez a hizlalás szempontjából nem gazdaságos, mert rendkívül nagy abrakfogyasztást kíván. A kukoricasiló etetésénél fontos en­nek megfelelő abrakkeverékkel törté­nő kiegészítése. A keveréknek egy­részt ki kell egyenlítenie a tápanyag­­szükségletet, másrészt Ízletesnek és aránylag olcsónak kell lennie. Manap­ság, amikor a takarékosság rendkívül előtérbe lépett, a kívánt súlygyarapo­dást a lehető legkisebb szemes takar­mány-mennyiséggel kell elérnünkl Abból a célból, hogy feltárják az in­tenzív súlygyarapodás elérésének a feltételeit a szarvasmarha-hizlalásban a korábbinál kisebb szemes takar­mány-mennyiség felhasználásával több kísérletet végeztek. Ezekben az álta­luk javasolt receptúra szerint össze­­őllitott keveréket 4 százalék mennyi­ségű hugyannyal, majd összehasonlí­tásképpen 2,5 százaléknyi hugyany­­nyal egészítették ki. A keveréktakar­mányt granuláltan etették, amely la* cernalisztet, esetleg melaszt Is tar* talmazott, hogy a hugyany kihaszná­lása optimális legyen, és ne forduljon elő állatok megbetegedése. A keveréktakarmány összetétele az intézet gazdaságában az első esetben a következő volt: 51,5 százalék szemes takarmány; 10 százalék takarmányrozsliszt; 10 szá­zalék extrahált napraforgódara (III. osztályú); 12 százalék repcepogácsa­­dara (III. osztályú); 10 százalék lu­cernaliszt; 4 százalék hugyany; 1 százalék ásványi takarmánykiegészítő; 1 százalék takarmányső; 0,5 százalék Hexametafosfát. Ilyen kiegészítő takarmánykeverék hozzávetően 88,5 százaléknyi száraz­anyagot tartalmazott, és ebben 20 szá­zaléknyi emészthető nitrogénanyagot, valamint 100 kg-ra számítva 64 kemé­nyítőegységet. Jó minőségű kukorica­­siló etetésekor (ad libitum), amelyhez a hízómarhák élősúlya szerint 1,5—2 kg ilyen granulált takarmánykeveré­ket adtak, napi és darabonkénti 1100 —1150 grammos súlygyarapodást ér­tek el. A nagyjából hasonló összeté­telű kiegészítő takarmánnyal való összehasonlításban, amelyben azonban kisebb mennyiségű 2,5 százaléknyi hugyany volt, gyakorlatilag hasonló eredményeket értek el, sőt darabon­ként és naponta 10 grammal nagyobb súlygyarapodást, miközben megtaka­rították az extrahált napraforgődarát, azonban a tápanyag össz-mennylsége hasonló színvonalon maradt. A két cikkben felsorolt gyakorlati kísérletek eredményei alapján a ta­karmányadagot a mezőgazdasági üzemben rendelkezésre állő takarmá­nyok alkalmazásával lehet a felsorolt kombinációban összeállítani, s a híző­marhák kedvező súlygyarapodása a szemes takarmányok megtakarítása ellenére sem marad el. Kucsera Szilárd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents