Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-10 / 14. szám
♦ »SZABAD FÖLDMŰVES 1978. április m t > Az eredmények és fogyatékosságok tükrében A trebišovl Járásban értékelték az 1975-ös év termelési eredményeit a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés szakaszán. Az értékelés megmutatta, hogy a mezőgazdasági üzemekben elért eredmények változóak, de vannak olyan üzemek Is, melyek már évek óta az élenjárók sorába tartoznak. A kalászosok termelésében a voj- Clcei szövetkezet végzett az első helyen, átlagosan 47,5 mázsás hektáronkénti szemterméssel. Ugyancsak kedvező eredményeket értek el a zatlni, a boll, a Maié Trakany-1 és a Malý Horeš-l szövetkezetben, valamint a Streda nad, Bodrogom-í ÄG-ban. Az értékelésen bírálták a legkisebb hozamokat elért üzemeket, melyek közé a parchovanyi, a seőovcel, Veiké Kapušany-1, a plechotícei és a Zemplianske HradiSte-i szövetkezet [csak 22,3 —24,3 mázsa), valamint a Slovenské Nové Mesto-1 Állami Gazdaság f 1473 hektárról csak 21.7 mázsás átlagos ha-onkénti magtermést takarítottak be) tartoztak. Az 1970-es évi eredményhez viszonyítva a járási átlag csak 3.93 mázsával növekedett. Itt azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a gabonafélék múlt évi hozamait befolyásolta az 1974-es őszi csapadékos időjárás és az 1975-ös júniusi forróság. A szemes kukorica termesztése szakaszán szintén eltérőek voltak az eredmények. A legjobb eredményt az oborini szövetkezetben érték el, még pedig 75,2 mázsás hektáronkénti magterméssel. Kedvező eredményeket értek el ezenkívül a Zemplianske Hradlšte-i, ciöarovcei, zatíni, vojčicei és a cejkovi szövetkezetben. A 40,6 mázásás járási átlagon aluli eredményt a múlt évben tizenegy szövetkezetben és két állami gazdaságban értek el, ami még további kiaknázatlan termelés-fejlesztési lehetőségekre utal! A múlt évben szemes kukoricából az 1970-es évi eredményhez viszonyítva 19,4 mázsával értek el Jobb eredményt. Cukorrépából a járás mezőgazdasági üzemei átlagosan 300 mázsás hektáronkénti termést takarítottak be. Voltak üzemek, melyek ezt az átlagot jóval túlszárnyalták, mint pl- a svinical (547 mázsa), a cejkovi (477 q) és a zatlni (450 q) szövetkezet, de többségük járási átlagon aluli eredményt ért el, így nem Is csoda, hogy a tervezett 1 millió 214 ezer mázsával szemben a járás mezőgazdasági üzemel csak 896 ezer mázsányl répát adtak el a cukorgyárnak. A növénytermesztés többi ágazataiban szintén különböző eredmények voltak, amelyekből arra következtethetünk, hogy a hektárhozamok további fokozásának elősegítésére vannak még lehetőségek. Itt elsősorban a földalap ésszerűbb kihasználására, a jobb minőségű vetőmagvak beszerzésére. az ipari trágyák gazdaságosabb felhasználására, az agrotechnikai Ismeretek, valamint a tudomány és a technika adta lehetőségek maradéktalan kihasználására kell gondolnunk. Az állattenyésztésben a tejhozam és a súlygyarapodások szakaszán kedvező fejlődés volt tapasztalható. Amíg 1970-ben az évi ős az egy tehénre számított tejelékenység 2488 literes volt, addig a múlt évben már elérte a 2796 litert. A legjobb eredményt (3490 literes évi tejelékenység) a sirniki szövetkezetben érték el. Ezenkívül még további kilenc szövetkezetben értek el háromezer literen felüli évi tejeiékenységet. lárási átlagon alul tíz szövetkezet végzett. A leggyengébb eredményeket (2111— 2268 liter) a Veľký Kamenec-i, a svinicai és a Veľké Kapušany-i szövetkezetben érték el. Az égy liter tej előállítására eső abrakfogyasztás 25 és 38 dkg közt ingadozott. A tervezett ebrakfogyasztást csak a Veíký Horeš-i és a seőovcei efsz-ben érték el, tehát e téren is vannak még kiaknázatlan tartalékok. A hízómarhák súlygyarapodásánál a Veľký Horeš-i szövetkezet végzett az első helyen, 1,20 kg-os átlagos napi súlygyarapodással. Egy kg súlygyarapodás eléréséhez 2,30 kg abraktakarmányra volt szükség. Kedvező eredményeket értek el ezenkívül a Veiké Raškovce-i, bochovi, čičarovcei, Malý Horeš-i és a kystai szövetkezetben. Az utóbbiban csak 1,92 kg abraktakarmányt használtak fel egy kg súlygyarapodás kitermeléséhez. Ezzel ellentétben a Veľký Huskov-i szövetkezetben csak 0,41 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el, ami még a járási átlag (0,87 kg) felét sem tette kil Ebben az üzemben még az is hátrányos, hogy egy kg súlygyarapodás előállítására 3,20 kg abraktakarmányra volt «zükség! Az átlagos napi súlygyarapodás a járás mezőgazdasági üzemeiben a múlt évben az 1973-as évi eredményhez viszonyítva ugyan 0,05 kg-al kevesebb volt, de az eladott hús mennyisége 9666 mázsával több. Az egy anyasertéstől elválasztott malacok száma a Járás területén a múlt évben 15,5 darabot tett ki, ami az 1970-es évi eredményhez viszonyítva két darabbal volt több. E téren a legjobb eredményeket — sorrendben — a vojkai, a seőovcei, a őelovcei, a vojőicei, az oborini és a parchovanyi szövetkezetben (17,9—19,5 db) érték el. Ezzel szemben a plechoticel. Veľký Horeš-í kuzmicei és a Maié Trakany-i szövetkezetben csak 10,6—11,3 darabot választottak el! A malacelválasztás az alapja a sertéshizlalásnak. A növekvő feladatoknak pedig csak úgy lehet eleget tenni, ha a hátul „kullogó“ mezőgazdasági üzemek az átlagos, ezek pedig az élenjárók közé sorakoznak. A sertéshizlalás terén kedvező eredményeket (0,53—0,58 kg-os átlagos napi súlygyarapodás), a Veľký Horeš-i, a őelovcei, a vojkai, a sirniki és a plešanyi szövetkezetben értek el. Egy kg súlygyarapodás előállítására pl. a parchovanyi szövetkezetben 3,05, a cejkoviban 3,27 és plešanyban pedig 3,32 kg abraktakarmányra volt szükségl Ezzel szemben pl, a hraiíí szövetkezet 4,98, a poíanyi és a vojkai 4,38, a Veľký Horeš-i pedig 4,30 kg-ot fogyasztóul , Az értékelés megmutatta azt is. hogy mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés szakaszán vannak olyan termelés-fejlesztési lehetőségek, melyek gondos munkaszervezéssel és becsületes munkával feltárhatók. Az eredmények — mind a jók, mind pedig a gyengébbek — elsősorban az embereken múlnak. Ezek közül pedig egyre több a nagyobb szaktudással rendelkező, mert ma már a fiatalok szakiskola elvégzésével kerülnek mezőgazdasági üzemeinkbe. Az 1975-ös év végével a trebišovl járás földművesszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban 17 főiskolát és 837 középiskolát végzett szakember dolgozott és csak 210 volt az olyan vezető dolgozók száma, akik alapfokú végzettséggel rendelkeztek, de ezeknek viszont nagy a gyakorlati tapasztalatuk. Ezért a gyakorlati tapasztalatot egybe kell kapcsolni a fiatalok elméleti tudásával, melynek segítségével megvalósíthatók az egyre igényesebb mezőgazdasági tervíeladatok Is! Parajos László, mérnök ésszerűen j)| HASZNOSÍTJÁK A TAKARMÁNYOKAT A gaiantai Május 9. egyesült sző* vetkezet elnökével. Mézes István elvtárssaí, valamint Dudás Károly mérnökkel és Ján Lehocky állattenyésztőkkel a múlt évi állattenyésztési feladatok teljesítéséről és az abraktakarmányok ésszerű felhasználásáról beszélgettem. A szövetkezetben a múlt év folyamán 3206 szarvasmarhát, ebből 1215 tehenet tartottak számon. Az évi és az egy tehénre számított tejelékenység 3358 litert tett ki, ami a tervezett mennyiségtől 158 literrel volt több. Hasonlóan alakult a tejfelvásárlás állami tervének teljesítése is. A tervezett 2 millió 640 ezer litert kitevő beadási tervüket 278 ezer literrel szárnyalták túl. Napjaink egyik aktuális kérdése: száz tehéntől száz borjút elválasztani. E tekintetben már bizonyos előrehaladás volt tapasztalható a szövetkezetben, mert a múlt évben száz tehénre számítva 97,8 borjút választottak el. Komoly figyelmet szentelnek az abraktakarmányok ésszerű felhasználásának. A múlt évben a szakszerű takarmányozási módszerek bevezetése eredményeként egy liter tej előállítására csak 0,27 kg abraktakarmányt használtak fel! A hízómarháknál 0,952 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el. Múlt év októberéig egy kg súlygyarapodás kitermeléséhez 2,5, októbertől — az abraktakarékossági intézkedések gyakorlati megvalósítása utáni időszakban — pedig csak mindössze 1,4 kg abraktakarmányra volt szükkség. Ezt elsősorban a jó minőségű siló és szálas takarmányok etetése eredményezte. A silókukorica betakarítása ideién karbamidot is adagoltak 0,5 %-os mennyiségben, főleg a fehérjetartalom biztosítása érdekében. A takarmánygazdálkodás ésszerűbbé tétele eredményeként a siló takarmányokat egészen június végéig etetik. A marhahús felvásárlási tervét 218 mázsával szárnyalták túl. Sertésekből a múlt évben 8033 darabot, ebből 670 kocát tartottak számon. Egy anyától 17,36 malacot választottak el, ami közel egv darabba! volt több a tervezettnél. Ennek elérését a malacelhullás csökkentése is elősegítette. Ugyanis az állatorvosi és az állathigiéniai intézkedések betartása, valamint az állatgondozók — mint pl. Frankó Mária, Anda Sándor, Gyurik jános és felesége — lelkiismeretes munkája révén a malacelhullás csak 3,85 százalékot tett kil Kedvező eredményeket értek el a sertések hizlalása szakaszán is — az előhizlaidában 0,415, a hizlaldában pedig 0,599 kg-os átlagos napi súlygyarapodást. Egy kg súlygyarapodás előállításához 4,1 kg abraktakarmányt használtak fel. A sertéshús felvásárlási tervét (7617 mázsa) a szövetkezet 107,6 százalékra teljesítette. A baromfiak közül csak hízócsirkéket tartanak. A csirkék felhízása hét hétig tart, amikor az élősúlyuk eléri az 1,5 kg-ot. A múlt évi eladási tervüket 130 mázsával szárnyalták túl és egy kg súlygyarapodás előállítására 2,70 kg abraktakarmányt használtak fel. Mézes István, a szövetkezet elnöke említést tett arról is, hogy a távlati terveknek megfelelően kialakítják a szakosított szarvasmarha-tenyésztést, de ez csak a régi istállók felújításával vagy új farmok építésével oldható meg. A szövetkezetben a kedvező eredmények elérésének alapját a lelkiismeretes munka, a szaktudás és a becsületes hozzáállás alkotta. A vezetőség és a tagság közötti viszony megfelelő volt, a legjobb eredményeket elért dolgozókat pedig megtutalmazták Reméljük, a gaiantai egyesült szövetkezet vezetősége és tagsága az idén is mindent elkövet igényes állattenyésztési feladatainak teljesítése érdekében! Hofer Lajos A cukorrépa-termelés a Rimavská Sobota i járás mezőgazdaságának azon termelési ágazatai közé tartozik, amelyek fejlesztése a legtöbb gondot okozta és okozza a járás vezetőinek és a mezőgazdasági üzemeknek. A répatermelőknek nem sikerült teljest teni az ötödik ötéves tervidőszakra előirányzott termelés-fejlesztési fel adatokat. Igen-igen kevés répát termeltek, abban is kevés volt a cukor. S mivel ők a járási székhelyen üzemelő cukorgyár legnagyobb nyersanyag-szállítói, bizony a feldolgozó üzem sem dicsekedhet az utóbbi idényben elért eredményeivel. A hatodik ötéves tervidőszak megnövekedett feladatokat rő a termelők re, ezért talán nem haszontalan időpazarlás, ha közelebbről is megvizs géljük azokat a tényezőket, amelyek minden kétséget kizáróan a legnagyobb mértékben befolyásolták a járás cukorépa-termelési eredményeinek alakulását. A Rimavská Sobota-i járás mezőgazdasági üzemei az 1971—1975-ös időszakban 314,4 mázsa hektáronkénti átlaghozamot értek el cukorrépából. Persze az egyes üzemek eredményei között esetenként igen nagyob voltak az eltérések. A hosticei szövetkezet bizonyult a legjobb répatermelőnek. Út év átlagában 473 mázsás hektárhozamot ért el. A sorbán Káloša követi 450 mázsás átlaggal. A leggyengébb eredményi a šafarikovoi Állami Gazdaság (245 q) és az ivanicei szövetkezet (259 q) mutatta fel. A járási mezőgazdasági igazgatóság vezetői még a tervidőszak kezdetén elhatározták, minden erejükkel oda hatnak, hogy a korábban lemaradozó mezőgazdasági üzemek az átlagosak színvonalára emelkedjenek, az átlagosak pedig mielőbb felzárkózzanak az élenjárók, a kiváló eredményeket elérők sorába. A terv, az elképzelés sajnos, lényegében papíron masadt, mert a helyzet nem sokat változott. Az azonos, vagy hasonló feltételek közepette tevékenykedő üzemek termelési eredményei között továbbra is nagyok az aránytalanságok. De legyünk konkrétek. A Rimavská Seft-í szövetkezet például 337 mázsa átlaghozamot ért el. a hasonló adottságokkal rendelkező martinovái csak 280. az ivanicei pedig mindössze 259 má zsa cukorrépát termelt hektáronként, és öt év átlagában. Vagy nézzük a következő párosításokat: Otročok 363 mázsa. Gemerská Ves 307 q; Vöelince 335 q, Gemer 280 q; Veiké Teriakovce 378 q, Rimavské Janovee 271 q. A jelzett aránytalanságok, az elért eredmények közötti lényeges különbségek csaknem teljes egészében a helytelen hozzáállásnak, a rossz munkaszervezésnek, az agrotechnikai követelmények be nem tartásának és a felelőtlen, szakszerőtten munkavégzésnek a következményei. Csoda tehát, hogy kudarcot vallott a jmi dolgozóinak igyekezete, amikor maguk a mezőgazdasági üzemek, vagy azoknak egyes vezető dolgozói jóformán semmit sem tettek a jobb eredményekért?! A járásban gyors ütemben folyik a termelés összpontosítása és szakosítása. Ez rendjénvaló, de az illetékeseknek behatóbban kellene foglalkozniuk a társadalmi munkamegosztás eme mennyiségi és minőségi változásainak időszerű kérdéseivel, a felmerülő problémák rugalmas megoldásával. Mert egyenlőre úgy néz ki az ábra, bugy mennél előbbre halad a termelés összpontosítása és szakosítása, annál kevesebb cukorrépa terem a járásban. Általános tapasztalat, hogy a legnagyobb termelők nem remekelnek. A lenartovcei szövetkezet például immár 204 hektáron termel cukorrépát, de csak 307 mázsás területegységenkénti átlaghozammal. A bát kai Állami Gazdaság 195 hektáron 302 q, a gemeri szövetkezet pedig 191 hektár termőterületen csak 280 mázsa átlaghozamot tudott felmutatni. Nem szabad fékezni a korszerű gépek és termelési módszerek terjedését, de azt sem szabad megengedni, hogy a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati kihasználása az eredmények rovására menjen. Az új gépek es módszerek térhódítása következtében egyre rosszabb a helyzet a hektáronkénti optimális nüvénysűrűség tekintetében. Az egyedsűrüség pedig, »mint tudjuk, közvetlenül hal az átlaghozamra és az utóbbi időben oly fontos mutatóvá váló cukortartalomra. A répatermesztők országos konferenciája a hektáronkénti nyolcvanezer egyedet jelölte meg a legmegfelelőbbnek. Nos, az ezt követő évben, tavaly csak 86 ezer 400 egyed jutott a szóbanforgó járásban egy átlaghektárra. Šafárikovoban, Ivanicén, Martinovában stb. még ennyi sem. Az utöbbi öt év alatt 1974-ben ért el a járás legjobb növénysürűséget. Ekkor 70,5 ezer répaegyed volt egy átlagliek táron, az átlaghozam pedig csaknem 412 mázsa volt! Tehát megéri következetesebben és szakszerűbben dolgozni! Az egyedsűrüséggel szorosan összefügg a répaegyedek átlagsúlya. Az élenjáró termelőknél ez 59—77 dekagramm volt, a sor végén kullogóknál pedig az átlagot sem érte el, és alig 37—44 dkg között váltakozott. Mire jé ez a sok szám, mondhatnák és mondják is sokan. Valamikor nem számoltunk ennyit, mégis termeltünk. Nos. van aki ma sem számol, csak termei, akarom mondani termelget. Közülük kerülnek ki a rangléta utolsó fokain szorongok. Aki Ismeri a szükséges számadatokat könnyen kiszámíthatja pl., hogy az elért 47 dkg-os átlagos egyedsúly esetén 71 ezer egyed kellett volna ahhoz, hogy a járás elérje az ötéves tervfeladat által meghatározott átlagos hektárho zamot. Avagy: az egyedek átlagsúlyát kellett volna 50 dkg ra növelni, és meg lett volna a kívánt nyersanyagmennyiség. Más lapra tartozik, hogy a cukorgyár egyáltalán nem örül a nagy répáknak, mert sok a nyersanyag, kevés a cukor. A tapasztalatok szerint nem lebet elégszer hangsúlyozni, hogy a cukorrépa őszi talajelókészítést igényel. Még most is számos gazdaságban elhanyagolják ezt a feladatot. A Rimavská Sobota-i járás termelői közül az egyébként kedvezőtlen időjárású 1974. év őszén bizony kevesen készítették elő megfelelően a répaföldet, közülük is sokan kénytelenek voltak mást vetni a répa számára kiszemelt parcellába. Mások az istállétrágyázást halasztották tavaszra. Kérdés, érdé mes volt-e tavasszal trágyázniuk, hiszen az időben és szakszerűen adott szerves trágyának is csak mintegy felét képes az első évben hasznosítani a cukorrépa. Volt gazdaság, amelyik egyszerűen nem adott istállútrágyát a répa alá, műtrágyát is csak úgy találomra. Megint mások (pl. a martinovái és a H. Ves-i szövetkezet] puszta kényelemből és patőpáloskodásből két három hetet késtek a tavaszi magágykészítéssel. Aki megkésik, kapkod. Későn kezdték a munkát, de időben akartak végezni. Túllépték az optimális vetési gyorsaságot, s ez is megbosszulta magát. Az egyelés szinte mindenütt elhúzódott. Az ellenőrzést végzők megállapították, hogy a gazdaságok zömében helytelenül egyeltek. A martinovái, az Uzovská Panica i, a Veľký Blh-i és a Rimavská Sobota-i szövet kezeiben, valamint a bátkai és a je senskéi Állami Gazdaságban úgy egyeltek, mint valaha — 25 cm egyedtávolságra. Eredmény? Jesenskében pl. alig 35,8 ezer répaegyedet számláltak hektáronkénti átlagban, s őszszel 184 mázsa átlaghozammal kellett beérnie a gazdaságnak. A tudomány újabbnál újabb vívmányokkal jelentkezik, e járásban meg már évek óta nem tudják megoldani a vegyszeres gyomirtás kérdését. Та valy a termőterületnek mintegy 25 százalékán egyáltalán nem végezték el a vegyszeres gyomirtást, másutt meg nem éppen a legszakszerűbben permeteztek. Az elgyomosodott parcellákon csak nehezen boldogultak a korszerű betakarító gépek, kicsi volt a teljesítményük, nagyobb a betakarítási veszteség. Mindez elgondolkoz taté és egyszersmind figyelmeztető is a termelők számára! A központi irányelvek, a termelésfejlesztési elképzelések szerint a ha todik ötéves tervidőszakban is nagy gondot kell fordítani a cukorrépa termelés eredményesebbé tételére. Ja vítaní kell az agrotechnikán, növelni a termőterületet és az átlaghozamot, s megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az egy hektárról kitermelt cukormennyiség növelésének. Szlovákia cukorrépa termelői márciusi érte kezletükön behatóan foglalkoztak e kérdésekkel és azzal is, hogyan lehetne előbbre lépni a feladatok meg oldásában. A résztvevők megegyeztek abban, hogy az élenjárók példáját követve és gyakorlati tapasztalataikat hasznosítva, más gazdaságoknak is törekedniük kell a jobb eredmények elérésére. Hangsúlyozták, az azonos feltételek közepette gazdálkodók eredményei között tapasztalt aránytalanságok felszámolása lényeges eredményjavuláshoz vezetne. Ezt a lehetőséget azonban csakis úgy lehet kihasználni, ha elsősorban maguk a gyengébb termelési eredményeket elérők tesznek határozottabb lépéseket a javulásért. A robovcei Állami Gaz daság dolgozói felhívással fordultak Szlovákia cukorrépa termelőihez, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a párthatározatokba foglalt ötven mázsa tiszta cukrot kitermeljék egy hektár termőterületen. A Rimavská Sobota-i járás répatermelői az elsők között fogadták el a felhívást. Ebből is látszik, a járás répatermelői maguk is érzik és tudják, vannak még lehetőségeik az eredmények javítására. Bízunk benne, hogy a felismerést konkrét tettek követik. KÁDER GÁBOR KÖVETKEZETESEBBEN A LEHETŐSÉGEK KIHASZNÁLÁSÁBAN
