Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-10 / 14. szám

1978. április 10. SZABAD FÖLDMŰVES 7 illllllllllllllllllllllllll И mezőgazdasági terhelés jelenlegi előrehaladott összpontosítása és szako­sítása a hatodik ötéves tervidőszak folyamán már fokozottabb együttműkö­dést kíván az összterme­lés, valamint a vele köz­vetlenül kapcsolatban ál­lá ipari, kereskedelmi és szolgáltató szervek, továbbá a tudo­mányos ismereteket életrebívá intéz­mények között. A különféle üzemek és intézmények közötti mélyreható együttműködés le­hetőleg mindkét részről előnyös kell, hogy legyen, s a résztvevők jogi ön­állósága se szenvedjen csorbát. A ki­alakult társulások, egyesülések, célki­tűzése lehet például a tojástermelés vagy a pecsenyebaromfi-előáilítás. A termelés ezen a téren talán azért is a legelőrehaladottabb, mivel a barom­fifeldolgozó állami üzem — saját ér­dekét is {ekintve — hajlandó volt az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági üzemekkel együttműködni, közös be­fektetéssel gyárszerű nagyüzemeket létesíteni. Ma már tudjuk, hogy nem­csak a mezőgazdasági üzemeknek vagy a baromfifeldolgozó vállalatnak van haszna ebből a társulásból, de mindenekelőtt egész társadalmunk­nak.-Hasonlóan társulásos alapon kelle­ne a húsiparnak és a mezőgazdasági üzemeknek létrehozniuk sertéshús­­termelő farmokat, amelyektől ezidáig a húsipar idegenkedett. A borfeldolgozó ipar nagyobb kiter­jedésű, magas vezetékű szőlőtelepíté­sek létesítéséhez részvényesként hoz­zájárulhatna, viszont borfeldolgozó üzemek létesítésében a mezőgazdasá­gi üzemek szerepelhetnének „részvé­nyesként“. Ez vonatkozik a dohány­­termesztésre és feldolgozásra és a nálunk a hegyaljai körzetekben terje­dő komlótelepítésre és annak gyári feldolgozására is. Ezekben a társulásokban érdekeltté kell tenni a termelési szférán kívül álló kutatást, fejlesztést és nemesí­tést. A már említett feldolgozó iparon kívül a kereskedelmet, vagyis a fel­vásárló vállalatot lehetőleg be kell vonni a kombinátszerű vállalkozásba. A mezőgazdaságnak be kell vonnia az élelmiszeripart és a kereskedelmet a gyümölcstermesztés, a zöldségter­mesztés és a burgonyatermesztés sza­kaszán létesülő társulásba, hiszen a betakarítás utáni árukezelés és rak­tározás egyik fél részére sem közöm­bös. Nálunk elenyészően kevés a hű­tőtároló, pedig nagyon is ránk férne az egyenletesebb gyümölcs- és zöld­ségellátás. A mezőgazdasági üzemek­ben az egyes gyümölcsféleségeket ún. „pulppá“ lehetne feldolgozni, és ezt a félkész árut 100—200 literes hor­dókban tartósítóanyag hozzáadásával addig tárolni, amíg a konzervipar to­vábbi feldolgozásra átvenné. A tejiparnak és a mezőgazdasági üzemeknek közös befektetéssel kelle­ne a nagy tejgazdaságokban stabil hűtőberendezéseket és korszerű tej­szállító ciszternákat üzembe helyezni. A cukorgyárakkal, a szeszgyárakkal vagy a keményítő gyárakkal együtt­működésben ésszerű lenne nagy kapa­citású szarvasmarha-hizlaldát és szá­rító berendezéseket létesíteni. Ilyen lépésre határozták el magukat pl. Dunajská Stredán (Dunaszerdahe­­lyen), ahol 7600 hízómarha etetését végzik majd a szomszédos cukorgyár­ból kikerülő melléktermékek felhasz­nálásával. A jelenleginél nagyobb mértékben kellene feldolgozni, főleg szárítani a takarmányként felhasználható élelmi­­szeripari hulladékokat, pl. a tejipar­ban, a malátaüzemekben, a sörgyá­rakban, a húsfeldolgozó üzemekben és másutt. Az ilyen beruházások ese­tén a takarmánykeveréket gyártó ter­ményfelvásárló vállalatot is be kel­lene vonni. Olyan együttműködést is ki lehet­ne alakítani, amely kötelezné a fel­dolgozó ipart tanácsadói ssolgálat végzésére, esetleg bizonyos anyagok, pl. vetőmag, vagy műszaki felszerelés beszerzésére. Az együttműködés különféle formái­val azt is el lehetne érni, hogy az áru a termelőtől közvetlenül a feldol­gozó iparhoz jusson el, ami csökken­tené a többszöri áruátrakás költsé­geit, meggyorsítva az áruforgalmat. Az élelmiszeripari üzemeknek arra kellene a társulásos viszony kialakí­tásakor törekedniük, hogy a mezőgaz­daság fajta és minőség szempontjából javítsa a megtermelt nyersanyagot. Az ipari feldolgozásra különösen jól megfelelő növényfajták beszerzését az ipari üzem végzehetné, saját áruminő­ségi szükségleteinek előtérbe helye­zésével. A tudományos és a nemesítő intéz­mények együttműködésbe való bekap­csolása lehetővé tenné a fejlődés irá­nyítását, a biológiai anyag nemesíté­sét és szaporítását. A különféle szolgáltatások színvo­nalának emelkedése az összpontosítá­si és szakosítási folyamat növekedé­sével egyre fontosabbá válik. Ezen a téren ugyanis a mezőgazdasági üze­mek csak kivételesen lehetnek önellá­tók. A legújabb tudományos, valamint műszaki ismeretek „átplántálása“ a gyakorlatba éppen a szolgáltatások segítségével valósulhat meg a leg­gyorsabban. Az ún. biológiai szolgáltatások sza­kaszán a tenyészállat-nemesítő válla­latok, az állategészségügyi szolgálat, a vetőmagtermesztő vállalat és továb­bi hasonló intézmények tehetnek a mezőgazdasági üzemeknek nagy szol­gálatot. Meg kell teremteni az előfel­tételeket ahhoz, hogy az egyes sza­kosított kutatóintézetek munkájuk végzéséhez segítőtársra találjanak a mezőgazdasági üzemekben, amelyek viszont ebből az együttműködésből olymódon húzhatnak hasznot, hogy első kézből kaphatnak tenyészanya­­got, kiváló vetőmagot stb. Igen fontos a tudományos dolgozók által nyújtott tanácsadás is a mezőgazdasági üze­mek vezetői és gyakorlati dolgozói számára. Igaz ugyan, hogy pl. valami­felvásárló vállalatnak a mezőgazdasá­gi üzem és a feldolgozó ipar közé ékelődő tevékenységét, ami bonyolult­tá tette az áruforgalmat. Társulásos alapon együttműködés jön létre a me­zőgazdasági üzemek és a felvásárló vállalat között a termények betakarí­tás utáni kezelése és tárolása, vala­mint a takarmánykeverő üzemek és a már említett gabonaraktárak építése terén. A mezőgazdasági építészet a hato­dik ötéves tervidőszak folyamán áttér az iparilag gyártott panelek készíté­sére. A tipizált épületelemek az épü­lettervezőknek lehetővé teszik bizo­nyos állattenyésztésben és növényter­mesztésben használatos épületek egy­ségesítését. Ezzel az ilyen típuséplt­­mények létrehozásának ideje jelentő­sen lerövidül majd, de csökken a be­ruházási költség is. Az illetékesek úgy tervezik, hogy a mezőgazdasági építészetet egységes metodikai irányítás alá vonják. Foko­zatosan ezen egységes szervezeti rendszerbe csoportosítanák át az ösz­­szes állami és szövetkezeti mezőgaz­dasági építési szervezeteket, a mező­gazdasági üzemek és a meliorációs Szabó Imre Gallo Vladimír Macko ján Sodra Pavel Együttműködést az élelmiszeriparral, a biológiai, műszaki, terményfeldolgozói és építészeti szolgálattal vei több munkát jelent az agronómus részére, ha bizonyos kultúrát a ve­téstől kezdődően a betakarításig kell figyelemmel kísérnie és a tapasztal­takról feljegyzéseket vezetnie. Azon­ban ez részére is hasznos, mert meg­tanulja és megszokja a pontosságot és a technológiai fegyelem betartását, valamint azt, hogy a kicsiségnek lát­szó dolgok is nagy jelentőségűek le­hetnek a termelés fokozása és a mi­nőség javítása szempontjából. A műszaki szolgáltatások szakaszán elkerülhetetlen az együttműködés a gép- és traktorállomással, valamint a mezőgazdasági gépjavító vállalattal. Ezen vállalatok szakosítása folyamat­ban van, s ha pl. a mezőgazdasági üzem összekötetésbe kerül a fejőgé­pek szerelésére, kezelésére, és javítá­sára szakosított állami üzemmel, en­nek szakembereitől nagyon hasznos tanácsokat kaphat a legkorszerűbb fejőberendezésekről. így nem történ­het meg, hogy a helyi viszonyok kö­zött meg nem felelő gépet vásárolná­nak. Nagyon fontos az is, hogy a spe­ciális berendezések szerviz szolgálatát is ellátja az állami üzem, sőt a helyi gépkezelők szakoktatásáról szintén gondoskodik. A mezőgazdasági üze­mek részben kihasználnt műhelyeiket az említett állami vállalatok rendel­kezésére bocsáthatnák, (esetleg csak idényszerűen, bizonyos részfeladatok elvégzésére). A mezőgazdasági felvásárló és ellá­tó vállalat fő feladata a jövőben az ún. központi gabonakészletek megőr­zése lesz, továbbá a takarmánykeve­rékek készítése. A mezőgazdasági üze­mekkel mindkét szakaszon együttmű­ködik majd a felvásárló vállalat. A takarmánykeverékek készítése szaka­szán jelenleg komoly gondokkal küzd a felvásárló vállalat, mivel a közpon­tilag jóváhagyott receptúrák betartá­sához több takarmánykomponens hiányzik. Mivel a betakarított gabona elhelyezésére kevés a tárolóhely, ezért a felvásárló vállalat a mezőgazdasági üzemekkel együttműködésben főleg fából készülő raktárak építésén fára­dozik hazai és magyarországi minta szerint. Fokozatosan megszüntetik a szövetkezetek építőcsoportjaival e­­gyütt. Az építőanyag- és a fémanyag­ellátást, az építőipari gépek szerviz­­szolgálatát és pótalkatrész ellátását ez az új központosított egység végez­né. Ez azt jelentené, hogy a mező­­gazdasági üzemek ezentúl eddigi be­fektetésük arányában társulásos ala­pon lennének tagjai az új építészeti alakulatnak. Az üzemközi vállalkozások különle­ges formája az agrokémiai vállalat. Feladata a tudományosan megalapo­zott tápanyagellátás, a műtrágyák ésszerű kihasználása, és a növényvé­dő vegyszerek nagyüzemi alkalmazá­sa. A laboratóriumi szolgálatot ez év­től kezdődően egységesítik és körzeti laboratóriumokat alakítanak ki. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma elsőrendű fel­adata — a hatodik ötéves tervidő­szakra vonatkozóan — a mezőgazda­­sági termelés szakosításának és össz­pontosításának, valamint az élelmi­szeriparral való integráció megvalósí­tási tervezetének a kidolgozása. A mi­nisztérium az ökonómiai szabályokat olymódon tökéletesíti, hogy a mező­­gazdasági üzemek és az élelmiszer­­ipari vállalatok részére előnyös le­gyen a közös vállalatok és berende­zések létesítése. Elmélyítik a mező­gazdasági-ipari komplexum tervezési és irányítási rendszerének egységesí­tését, és kipróbálják ezek progresz­­szív formáit, a kombinát-típussal együtt. A mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar integrációs kapcsolatainak irány­elveit a CSKP Központi Bizottságának elnöksége az elmúlt év szeptemberé­ben hagyta jóvá a mezőgazdasági ter­melés összpontosításának és szakosí­tásának továbbfejlesztési elveivel együtt. Az elgondolások megvalósítá­sa több szempontból is előnyösnek te­kinthető a mezőgazdaság számára, ezért keresni kell a lehetőségeket olyan közös üzemek létrehozására, amelyek ismét továbbviszik szocialista mezőgazdasági termelésünk és élelmi­szeriparunk ügyét. KUCSERA SZILARD A Velký Krtíš-i (nagykürtösi) Gép- és Traktorállomás udvarán szinte egy­más hegyén-hátán sorakoznak a főja­vításra váró DT 54-es és 75-ös erő­gépek, kicsit arrébb egymás mellett gabonakombájnok, szalmaprésgépek, permetezőgépek, távolabb pedig trak­torok, pótkocsik és elszállításra váró vasszerkezetek vannak. Egyszóval alig akad az udvaron olyan térség, ahol ne volna valami. A nagykürtös! GTÄ a járás egyik legjelentősebb mezőgazdasági jellegű vállalata, ahol elsősorban a DT 54-es és 75-ös lánctalpas traktorok főjaví­tását végzik. A GTÁ dolgozói ezenkí­vül a kooperációs munkálatok, szer­viz-szolgálatok és a növényvédelem szakaszán végeznek felmérhetetlen szolgáltatásokat. A lánctalpas traktorok főjavításét egy 25-tagú munkaközösség végzi, melynek tagjai versenyeznek a szo­cialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. Ján Frečka műhelyveze­tő a következőket mondotta: — Szerelőcsarnokunk munkabrigád­ja a múlt évre tervezett 9 millió ko­rona értékű javítási tevékenységet 500 ezer koronával túlteljesítette! Az idén még igényesebb feladatok várnak ránk. A múlt évi 165 DT-vel szemben az idén 2000 DT 54-es és 75-ös lánc­­tapas traktor főjavítását végezzük el. Szeretném kihangsúlyozni azt is, hogy a kedvező termelési, javítási viszo­nyok mellett problémák, hiányosságok Is felmerülnek, főleg néhány pótal­katrész beszerzése terén. Ez a hiány fékezi a folyamatos javltástl Ján Frečka elvtárs bemutatta a Javítórészleg legjobb dolgozóit is, Pa­vel Bartoš, Vladimír Gallo és Szabó Imre szerelőket. — Hogy miért soroltak a legjobbak közé? Hirtelen nem is tudom. Egyéb­ként én a beérkezett gépek szétszere­lését végzem. Munkámat igyekszem becsületesen elvégezni, és szeretem, amit csinálok — mondta önmagáról Pavel Bartoš, a vigkedélyű, örökösen mosolygós fiatalember. — Egészen fiatalon kerültem a GTÄ-ra — kezdi önvallomását Vladi­mír Gallo. Jelenleg az erőgépek moto­rainak Javítását végzem. Munkámmal meg vagyok elégedve, az évek folya­mán megszerettem és azt mondhatom, szívemhez nőtt. —• Én is egészen fiatalon kerültem a vállalathoz, hiszen az inaséveimet is Itt töltöttem és azóta bizony már több mint tíz év telt el. A komplettl­­zációs részlegen dolgozom és igyek­szem tudásom legjavát adni — fejezi be nyilatkozatát Szabó Imre, akit már másodízben nyilvánítottak a vállalat legjobb dolgozójává. A szerelőcsarnok munkaközösségé­től elbúcsúzva a GTÄ más munkarész­legén érdeklődtem a legjobb dolgozók iránt. Többek között így ismerkedtem meg Ján Macko és Pavel Sudra trak­torosokkal. — Lassan már tizenöt éve lesz, hogy traktorozom. Szántok, szalmát préselek, trágyát szórok, permetezek, szóval az évszaknak megfelelően vál­tozik a munkám, nem vagyok váloga­tós. Úgy érzem, munkámat becsülete­sen végzem és ez jó, megnyugtató érzés — vallott magáról dióhéjban Ján Macko. — Igazán nem tudok semmi külö­nöset mondani magamról — szabad­kozik Pavel Sudra. A vállalat fiatal dolgozói közé tartozom, tagja vagyok a GTÄ mellett működő SZISZ alap­­szervezetnek, pártjelölt vagyok éz szeretek sportolni. Nem állt módomban a nagykürtösi GTA-ről átfogóbb képet adni, csupán a legjobb dolgozókat kerestük. Meg Is találtuk őket. Mindannylukra jel­lemző a szerénység és a munka sze­­retete. Elmondhatjuk róluk, hogy nem a szavak, hanem a tettek emberei! Bodzsár Gyula lllllllil Rejtett tartalék? Pártunk októberi plénuma arra hívta fel az élelmiszeripar, s vela együtt a kereskedelem dolgozóinak a figyelmét, hogy törekedjenek a forgalomba kerülő áruk minél Jobb minősé­géra. Ez ugyanúgy vonatkozik a feldolgozói teendők lelkiis­meretes végzésére, mint az élelmiszerek nyersanyagként való forgalmazására. A napokban történt, hogy egy Zelenina, üzlet előtt nézelődve a kirakatban sorban elhelyezett valamit vettem észre. Sokáig nézegettem, míg a formákból megállapítottam, hogy az a va­lami tulajdonképpen sárgarépa. Csakhát bizonyos Időbe tel­lett, míg az álcázó fekete mocsokburkolattől azt azonosítot­tam. Lehet, hogy betakarítása közben esős volt az Időjárás és kissé Szennyesen adták át a Zeleninának raktározásra. Az is előfordulhatott, hogy most azt a tavalyi szennyel szedték fel a raktárbői és szállították az üzletbe. Csak azt nem tudom, miért nem lehet egy-két kilogramm sárgarépát az elárusító­­helyen megmosni és úgy tenni a kirakatba, hiszen a fogyasztó az üzletben az áruval együtt a ráragadt sarat amúgyls jő pénzért megvásárolja. Esedékes, hogy a Zelenina vezetői az elárusítókat nagyobb Igényességre ösztönözzék. Mert ami ugyebár a kirakatba ke­rül, legalább az legyen vonzó a vásárló részére. Ugyanis a jól előkészített, tiszta áru megfogja a vevőt, viszont az olyan, mint amilyet a bratislaval Avion melletti Zelenina üzlet kira­katában láttam, csak elriasztja nemcsak a sárgarépa, hanem mús áru vásárlásától is. Arra gondolva, ha a répát képesek Ilyen mocskosán kirakatba tenni, akkor ml lehet bévül az üzletben?! Napjainkban sok helyen keresik, kutatják a tartalékokat. Esetünkben talán a tisztaság lehetne feltárás tárgya, a hiány pedig a törekvésben van —, legalábbis egyelőre. Mindenesetre a fekete mocsokkal álcázott sárgarépa nem éppen jó védjegy a Zelenina élelmiszerüzlet részére, —hal—

Next

/
Thumbnails
Contents