Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-27 / 12. szám
1978. március 27. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Következetes ellenőrzés a takarmánytápok felhasználásában ♦ MÖDOSUL A NORMA ф BŐVÜL A VÁLASZTÉK ф JAVUL A MINŐSÉG ф A takarmánytápok gyártását nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló szemes termények mennyisége, amit a Mezőgazdaságellátó és Terményfelvásárló Vállalatok a központi alapba a termelőktől átvesznek. Köztudomású, hogy az állami, társadalmunkat ellátó alapokban tartalékolt szemes termények, malom- és sütőipari termékek, maláta és egyebek gyártásához szükségesek. Ez arra figyelmeztet, hogy a tápok gyártásához csak a takarmányalapba átvett gabonát használhatjuk fel. Tehát minél több szemes terményt és terimés takarmány-lisztet tartalékoljunk. A központi készlet behatárolja az egységnyi állati termékre felhasználható tápok mennyiségét is. Január elejétől ennek megfelelően szabták meg a tápgyártás tervfeladatát és elosztásának a módját, tehát a múlt évhez képest nemcsak a választék, hanem a mennyiség is módosult. A CSKP és az SZLKP KB, valamint a kormány irányelvei értelmében nagyobb mennyiségű fehérje-komponenst importálunk a tápok biológiai értékével, s a termelésbeni hatékonyság fokozásának céljából. ELEGENDŐ SZEMCSÉZETT ES MEDIKÄT TÄP KÉSZÜL Az állattenyésztésre méretezett tervfeladat teljesítése érdekében 1976 január elejétől július végéig mintegy 1,2 millió tonna tápgyártását szabták meg, tehát a múlt év hasonló időszakához képest — terv szerint — mintegy 115 ezer tonnával kevesebbet. Ezzel szemben bizonyos tápok jobb minőségével kell számolni, vagyis azzal, hogy a keverékek több állati fehérjét, olajnövény-pogácsadarát, zsiradékot, valamint szemcsézett medikát összetevőt tartalmaznak. Minőségi javulás várható a sertéshizlaló, a koca-, a baromfi-, a borjúnevelő, a tejtermelő és egyéb tápokban. Az egyes állatcsoportok nagyüzemi ellátására, — figyelembe véve a társadalom részére szükséges állati termék-mennyiséget — 1976 január elejétől június végéig — az alábbi tápnormát határozták meg: SERTÉSEK RÉSZÉRE. Tekintettel a fölözött tejből készített szárított termékre, számolni kell a malac elválasztását gyorsító tápok (ČOSi—ČOS2) gyártásának a fellendítésével. Ilyen tápokból választott malaconként 20 kg-ot adnak, vagyis 5 kg COSi és 15 kg COS: tápot. Amennyiben korlátozott lenne a szárított te] mennyisége, úgy a takarmánykeverők SOi és SO2 tápokat készítenek a válaszott malacok részére. Ezekből egy malacra összesen 36 kg-ot adnak. Ezzel szemben az Se táp gyártásával nem számolnak. Ha azonban valamely nagy sertésállományú mezőgazdasági vállalat ragaszkodna ehhez a táphoz, a keverő üzemmel megegyezhet legyártásában, persze csak úgy, ha lemond az Ai táp bizonyos hányadáról. Hizlaló tápból csak két fajtát (Ai— VUL) készítenek, azonban számolnak VU táp gyártásával is. A táphasználat határértékét 100 kg vágósertésnek a társadalmi alapba való tervezett eladása szabja meg. Tehát egy mázsa húsra 370 kg táp a norma. Ebből 121 kg Ai és 249 kg VUL hizlalótáp. A múlt évhez képest átlagban 0,15 kg-al kevesebb a juttatás. Az Ai keveréket 45—50 kg élősúlyig, a VUL tápot pedig a hizlalás befejezéséig kell használni. Felhívjuk a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy az Ai táp használata az 50 kg-os súlycsoporton felüli sertéseknél tiltott. Etetését ezért úgy kell végezni, hogy a kiutalt táppal az 50 kg-os élősúlyt problémamentesen elérjék, s aztán használják a VUL keveréket. Az illetékesek rendelkezése szerint a keverő üzemek csakis annyi Ai tápmennyiséget adhatnak ki, amennyit a norma a határértékben megszab! A VUL hizlalótápba több olajnS- vény pogácsadara és állati eredetű kiegészítő kerül. így a táp biológiai értéke kiváló. Tehát a takarmányra nagyon igényes hibridsertések részére is megfelelő. Ugyanakkor a VUL tápot zsiradékkal is készíthetik. Az ilyen tápnak a termelésbefolyásoló hatásfoka igen jó. A sertések hizlalásához VU táp készítésével nem számolnak. Azokban a nagytenyészetekben, ahol szemcsézett eleség etetésére álltak rá, a sertéshizlaló tápot préselt állapotban kell szállítani. Fiatal és a termelő kocáknak 6 tápfajta gyártásával számolnak. A termelő kocák részére két kiegészítő (PB— PK) valamint két komplett táp készül. A hagyományos tenyészetek részére 450 kg kiegészítő tápot adnak hét hónapra. Ebből 158 kg PB és 292 kg PK tápot. A nemesítő programba benevezett kocáknak — ahol a technológia szemcsézett komplett táp szükségességét írja elő — PBK tápból 268 és PKK tápból pedig 462 kg-ot kell juttatni hét hónapra. Ezekbe a tápokba túlsúlyban szárított terimés takarmányokat kevernek. A tenyészsertések részére a norma 200 kg tápot Ír elő, mégpedig 65 kg PCHi-et és 135 kg PCH2-őt. A mesterséges termékenyítéssel foglalkozó állomásokon egy-egy tenyészkan részére 800 kg KA vagy KAI táp jár. A kocák és a kanok részére csak a tervezett létszám terjedelmében adnak tápot. SZARVASMARHÁK RÉSZÉRE A legnagyobb változással a szarvasmarha-tápoknál kell számolni, mivel azok jól hasznosítják a terimés takarmányokat. Ezért csökkentik a tápokban a szemes termények részarányát. Ezzel szemben a tápok minősége lényegesen javul, hogy az etetett takarmány hasznosulhasson. Jelentősen javul a (TKŠ) tápok minősége, mely a borjak részére készül. A feljavításhoz szójadarát használnak. Ugyanakkor a HŽSD tápban kevesebb lesz a huggany mint régebben, hogy kockázatmentesen felhasználhassák azt az állatok közvetlen táplálásában, valamint a préselt terimés takarmányok dúsításában. A szarvasmarhák tápjába túlsúlyban terimés takarmányok lisztjét és malomipari melléktermékeket kevernek, ugyanakkor csökkentik a szemesek részarányát. MÖDOSUL A TÁPOK VÁLASZTÉKA A TKŠ helyében javasolják a TKi táp készítését, továbbá a standard tápok, MKDi MKD2 MŠD és a TKV keverékek gyártását. Ezek a DOB, a DOBT, a DOG és a HŽSD javított keverékeket helyettesíthetik. A préselt takarmányokhoz kiegészítőként csak egy fajta fehérje-koncentrátum készül, amely hasznosítható a szarvasmarha hizlalótáp, valamint a tejtermelő táp készítésénél. ÜJ termékként kerül forgalomba а ВО táp a törzskönyvezett bikák tenyészetei részére. A borjak neveléséhez Kolostrant bocsátanak a nagyüzemek rendelkezésére. Ebből felnevelt borjanként 5 kg-ot, Laktovitból pedig összesen 34 kg-ot, az egyénileg gazdálkodó földművesektől és a szövetkezeti tagoktól felvásárolt minden borjú után 20 kg Laktovitot számítanak. Laktovit használata esetén a takarmányadagot TKŠ táppal lehet kiegészíteni. Felnevelt borjanként ebből 85, vásárolt borjanként pedig 70 kg-ot juttatnak. Ezenkívül felnevelt borjanként 80 kg TK2 tápot is adnak. Az MDB és az MDG tápokat a fiatal szarvasmarhák részére csak a tervezett tehénlétszám arányában adják ki, mégpedig tehenenként 30,7 kg MDB és 10,3 kg MDG táp mennyiségében. Egy kg leadásra kerülő marhahús (tervezett) mennyiségéhez összesen 0,59 kg tápot számítanak. Ebből 0,30 kg HŽB, 0,22 kg HŽG és 0,07 kg HŽSD tápot. Szerződésre nevelt fiatal marhánkérit átlagosan 490 kg BBD tápot juttatnak a tenyésztő nagyüzemek. A tehéntápot a társadalmi alapba adott tej mennyisége szerint juttatják. Literenként legfeljebb 260 grammot. Ezen mennyiségen belül 200 gramm DOB, 28 gramm DOG, 28 gramm DOVP tápot. HŽSD keveréket mint a takarmány préseléséhez szükséges fehérjekoncentrátumot az igénylők tetszés szerinti mennyiségben igényelhetnek. Ennek megfelelően a gazdaságok teheneik részére HŽSD keveréket normán felül is rendelhetnek. Megjegyzendő, hogy a DOVP komplett tápot elsősorban olyan mezőgazdasági üzemeknek adják, ahol nagy az állomány, A tögygyulladás megelőzése A tőgygyulladás miatti tejhozamcsökkenés évi 30 millió font veszteséget okoz az angol tehenészetekben. Ezt a betegséget különféle baktériumok okozzák, s ezért a kutatók azt javasolták, hogy fejés után megfelelő antibintikumtartalmú oldattal mossák le a tehenek tőgyét. Az antibiotikumos kezelés azonban korlátlanul nem alkalmazható, mert a baktériumok és évente 3000 literen felüli tejhasznosságot érnek el tehenenként! A járási mezőgazdasági igazgatóságok feladata, hogy a Mezőgazdaságellátú- és Terményfelvásárló Vállalatokkal, valamint a termelőkkel való együttműködésben hónapokra feloszszák a rendelkezésre álló tápkészletet (1976 január—július). A Mezőgazdaságellátó- és Terményfelvásárlő Vállalatoknak nem áll médiában több táp kiadása, mint amennyit a norma a havi szükségletre előír. Erre vonatkozólag semmilyen módosító javaslatot nem fogadhatnak el! A JMI-k és a felvásárló üzemek feladata, hogy havonta mezőgazdasági üzemenként legalább egyszer ellenőrizzék a tápfogyasztási normák betartását. A tervezett takarmánytápok menynyiségének a gyártása és juttatása csak akkor lehet zavartalan, ha a mezőgazdasági üzemek a részükre meghatározott szemes termény, valamint terimés takarmány-liszt leadását hiány nélkül teljesítik. Amennyiben ezt elmulasztanák minden ezer tonna le nem adott termény és liszt után 1380 tonnával csökkenne a tápgyártás, s amely gazdaság elmulasztaná errevonatkozó feladatát, nem kaphatna tápot! A szemes termények és 6 terimés takarmány-liszt leadását a JMI-k, valamint a Mezőgazdaságellátő- és Terményfelvásárlő Vállalatok tíznaponként értékelik. Megállapítják, milyen fegyelmezetten teljesítik egyesek a rájuk méretezett időterv szerinti feladatot. Csak így érhető el a tápok folyamatos gyártása és juttatása, azok racionális felhasználása az állattenyésztésben. —г— nlöbb-utóbb alkalmazkodnak, ellenállóvá válnak. Ezért csak a már valóban fertőzött teheneket célszerfi antibiotikumokkal kezelni. Ehhez azonban a betegséget korán fel kell Ismerni, amikor még nem fejlődött ki teljesen. Erre van is lehetőség. Kimutatták ugyanis, hogy ha a tej egy milliliterében 250 ezernél több elhalt sejt kerül a tehén tőgyéből, már fennáll az ún. szubklinikai tőgygyuiladás. Ekkor már lényegesen kevesebb a tejhozam, de a betegségnek szemmel látható tünete még nincs. A Brit Nemzeti Tejipari Intézet két kutatója új sejtszámláló berendezést dolgozott ki, s ezzel könnyen és gyorsan megállapítható a tejbe került sejtek száma, s ennek alapján az, hogy fennáll-e a szubklinikai tőgygyuiladás. Antibiotikumos kezelésre csak a kritikus elhalt sejtszám elérése után kerül sor. (N. S.) Mezőgazdasági üzemeinkben az utóbbi évek során a szarvasmarha tenyésztés, valamint a tejtermelés szempontjából figyelemre méltó sikereket értek el. A legjobb átlagot a nyugat-szlovákiai kerület tartja, utat mutatva Szlovákia másik két kerülete mezőgazdasági üzemeinek is. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a kerületi párt- és gazdasági szervek állandó kapcsolatot tartanak a termelőkkel, a kimagasló eredményt elérőket, valamint a lemaradozőkat számontartják. A közelmúltban az SZLKP Nyugatszlovákia Kerületi Pártbizottságán a legilletékesebbek jelenlétében tárgyaltak a szarvasmarhatenyésztés, valamint a tejtermelés sikereiről, fogyatékosságairól és az ezzel kapcsolatos további feladatokról. A legjobbakat megjutalmazták, a sereghajtókat pedig bírálták. Az értékelés során megállapították, hogy kerületi méretben egy tehén átlagában tavaly 3047 liter tejet termeltek, s arra is fény derült, hogy a Dunajská Streda-i (dnnaszerdahelyi) járás 3550, a Bratislava-környéke járás pedig 3200 liter tejátlagot ért el teheneként a múlt évben, tehát jobb eredményt a kerületi átlagnál. Ezzel szemben a Ievicei (lévai), a Nové Zámky-i |érsekújvári), valamint • komárnoi (komáromi) járásban a tejtermelés terén jóval a kerületi átlag alatt maradtak. Sajnos, hogy a lemaradozők közül csak a Ievicei járás képviselője fejtett ki erőfeszítést a sikertelenség okának a feltárására, pedig a többi járások küldötteinek is lett volna mit mondaniuk. Az is szóba került, hogy manapság már tudományos alapossággal kell és lehet termelni, ezért nincs helye a sikertelenség okát mindenáron elkendőzni igyekvő, ún. „objektív körülmények" előráncigálásának. Ez azért időszerű, mer még ebben a kerület ben is 24 olyan mezőgazdasági válla lat található, ahol a múlt évben még 2500 liter tajátlagot sem értek el tehenenként. Ezzel semben 48 gazdaságban a 3500 litert Is túlszárnyalták, ami arra figyelmeztet, hogy a kullogőknak van mit tenniük a termelési aránytalanság eltávolításában. Főleg a hasonló feltételek közt termelő vállalatokban kell erre törekedni. Egyszóval amilyen a gazda, olyanok az eredmények. Rendszeresen gyenge tejátlagot ér el a Sufovcei szövetkezet (topoföanyi járás) 2317 literes évi tejhasznossággal, a stupa vei szövetkezet (bratislavai járás) 1872 literes tejátlaggal, a nededí szövetkezet (galantai járáa) 2480 literes, a vlíanyi szövetkezet 2480 literes, a chotíni szövetkezet (komáromi járás) 2335 literes, a modranyi szövetkezet 1885 literes tejátlaggal stb. Hasonló gyenge tejhasznosságot elérő gazdaságok egész sorát említhetném a Ievicei és a Nové Zámky-i járásokból is. Ennek oka természetesen az elégtelen tenyészmunkában, a szakszerűtlen takarmányozásban, az állatok lelkiismetlen gondozásában és a felületes ellenőrzésben keresendő. Gyakran hallani, hogy az abrakkal takarékosan bánjunk. Sok gazdaság megszívlelte az intő szót. Ezért eredményei jobbak, a régebbnél. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A szarvasmarha-tenyésztésben csak ott lehet sikeres és tartós az abrakkal való takarékosság, ahol elegendő jó minőségű terimés takarmányt készítenek be. Ahol pedig ezt elmulasztják, ott természetszerűleg több abrakkal próbálják helyrehozni azt a mulasztást, amit az állatok táplálásában elkövettek. így van ez a marhahizlalásban is. A múlt években például fokozódott az abrakfogyasztás, ami a hústermelésben többletként nem mutatkozott mag. A stagnálás mintegy három esztendeje tart és a súlygyarapodással nem jutottak tovább 0,88 kg-nál. Ahol azonban jú minőségű préselt terimés takarmányt etetnek a hizómarhákkal, elérik a napi darabonkénti 1—1,2 kg-os súlygyarapodást isi Pazarlásnak számit az is, hogy a múlt évben a kerület mezőgazdasági üzemeiben közel 14 ezer borjú pusztult el. Az illetékesek megállpították, hogy ezekből jől párezret meg lehetett volna menteni, ha a zootechnikusok kissé lelkiismeretesebben végezték volna feladatukat. Aggasztó, hogy a helyzet 1978 januárjában sem javult, amikor további 842 borjú pusztult el. Gyakori az olyan eset is, hogy a zootechnikus veszni hagyja a készet, aztán más járásokban keres borjút. Sokkal ésszerűbb volna, ha a jobb minőségre, a nagyobb mennyiségre odahaza törekedne. Nagyon időszerű, hogy a járási szervek aszerint értékeljék a mezőgazdasági üzemek egyes szakvezetőit, milyen eredményt érnek el a főfeladatok választék szerinti teljesítésében, mert az általános értékelés nem kielégítő. Mindenekelőtt az alapokból kell kiindulni. Az állatok hasznossága mindig a tenyészmunka minőségétől függ, s itt nem mellőzhető a mennyiség sem. A hatodik ötéves tervidőszak végére kerületi méretben 100 tehéntől 100 borjút kell elérni és 95-öt, idén pedig 91-et felnevelni. Ezt a felada tot a trenöfni és a senicai járás már a múlt év végén túlszárnyalta! Akadtak olyan szövetkezetek, amelyekben ICO tehéntől 115 borjút neveltek fel. Ugyanakkor a Ievicei járásban 86.75, a Nové Zámky-i-ban pedig csak 84,98 borjút értek el 100 tehenenként. A borjakon kívül aránylag sok tehén is elpusztult. Idén januárban 105 volt az elhullott tehenek száma. Ha csak a húsmennyiséget nézzük, azt mondhatjuk, hogy 8 vagonra tehető a veszteség. Ennyivel rövidítették meg a társadalmat. A veszteség azonban sokkal nagyobb, hiszen az elhullott állatok töménytelen takarmányt elfogyasztottak. Ez arra figyelmeztet, hogy lelkiismeretesebb bánásmódban keli részesíteni a teheneket, mert minden egyes állat elpusztulásával nagy kár és pazarlás keletkezik. A tehénállomány szaporítása pedig ma és a jövőben is egyike a legfontosabb feladatoknak. A hatodik ötéves tervidőszakban nyugat-szlovákiai méretben hatvanezerrel kell szaporítani a szarvasmarha-állományt, s ebből a tehénlétszám közel 11 ezer. A feladat többségét érthetően azon járások kapják, ahol nincs meg a tervezett szarvasmarhasűrűség. Ezek közé tartozik egyebek közt a Ievicei, a komárnoi, a Nové Zámky-i, a nitrai és több más járás. Célkitűzés, hogy az állományba sorolt üszők legalább 28 hónapos korban adják az első borját. Ugyanekkor a mezőgazdasági vállalatokban nagy figyelmet kell fordítani az elsőborjasok istállózására, takarmányozására és gondozására. Nem formális feladatokról van szó, hanem arról, hogy lényegesen Javuljon a tenyészmunka, ez pedig csak a biológiai anyag következetesebb válogatásával és gondozásával lehetséges. Megállapították, hogy a kis hozamot elérő tehenészetekben nem használják ki ésszerűen sem a munkaerőt, sem pedig a munkaidőt, s a szervezés színvonala is kezdetleges. Ne feledjük, az állomány minősége és hasznossága elárulja egy-egy zootechnikus és munkaközösség munkához való viszonyát! A kerületben több gondot kell fordítani a minőségi takarmányok termesztésére és készletezésére. A szarvasmarhák részére jú és elegendő alaptakarmányt készítsünk be, ami az agronómusok irányításával a gazdaságok minden egyes dolgozójának a feladata. A jövőben godoskodni kell a szárítóberendezések maximális kihasználásáról is. Évi átlagban egy-egy lucernaszárítót legalább 2550 órán át kell üzemeltetni. Célszerű lenne azonban, ha a szárítók kihasználása tekintetében áttérnénk az NDK-ban meghonosodott gyakorlatra, ahol ezeket a berendezéseket egész évben kihasználják. Nyáron terimés takarmányokat szárítanak, télen pedig préselt teljes tápértékű szarvasmarha-eieséget gyártanak. Ez azért is szükséges, mert a nagy hasznosságú állatok igényesebbek az eleségre, mint elődeik. Jelentős tartaléknak számít a kerületben a 84 ezer hektárnyi kevéssé kihasznált rét és legelő. A múltban ezen a területen hektáronként mindössze 18,5 mázsa szénaértéket értek el. Ügy kell gazdálkodni, hogy itt az ötéves terv végére minimálisan 25 mázsás hektárhozamot ér; “->4 el szénából. Ezzel bizonyos szántóterület felszabadulna. Akad teendő bőven. Csupán az a fontos, hogy ki-ki a maga szakaszán nézzen körül, dolgozzon jobban. Na csak azt figyelje, mennyi a bére, hanem főleg azt, hogy termelhetne többet, jobbat és olcsóbban, mert Bünden beosztásban ez az emberek munkadijazásának a mércéje. HOKSZA ISTVAT Amilyen a gazda, olyan az állatállomány!
