Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-27 / 12. szám

SZABAD FOLDMOVES 1976. március 27. 12 sónak megfigyelései útján megállapí­tották, hogy az Olomouci Zöldségter­mesztő Kutatóintézetben e folyamat be­fejezése és a tenyésző csúcsok kiala­kulása után (a jövő évi virágkötésre] 1974. október 29-ig és Ofechovban no­vember 13-án végzett mintavételkor is megfigyelhették a tenyészcsúcsok egészséges fejlődését. A mikroszkó­pos vizsgálat 60 százalékarányú virág­kötésre alkalmas növényzetet muta­tott ki. A növényzet egy négyzetméte­ren mért sűrűsége szerint a virág­­kötésre alkalmas egyedek arányát 84—99 százalékban állapították meg. A téli Időszakban sajnos, a növényzet egész állománya nem maradt meg, mert ebben nagy kárt tettek a mezei pockok. Az 1975-ös évben a kömény növény­zetét átboronáltuk és a LAV—30 szá­zalékos nitrogénes trágyával két má­zsát adagolva trágyáztunk meg min­den hektárt. A kömény növényzete a рСЗЙИИЕШО I APASZT ÁLATOK S0 40 20 A-T-2 d 8 10 —T-11 Hím-Diagramunk a kömény gyökerei növekedésének négy szakaszát mutatja be az árpa learatása után, 1974 őszén. Az egyes csoportokba a kömény kb. 100 növényegyedét sorolták (A — augusztus 8; В = augusztus 30; C — szeptember 26; D >= november 13). (M. Chládek mérnök rajza és felv.) Tápanyag-felhasználás egy szövetkezetben Mészáros János, az Ivánka pri Nitre-i egyesített szö­vetkezet tőagronmusa elmondotta, hogy az elmúlt évben nagy figyelmet fordítottak a szerves és műtrágya keze­lésére és felhasználására. A szövetkezet ivánkai és berenői részlegén helyezték el az állatokat. Az ott felgyülemlő istállótrágyót naponta a földekre szállítják, majd kellé előkészületek után trá­gyázzák a földeket. Tavaly a berenől határban talajjavítősl munkálatokat is végeztek, s ennek következtében a rendelkezésükre éllé trágyát jól hasznosftották. Százhuszonhat hektár földterületre nyolcvan vagon szervesanyagot szórtak. Ebből negyven százaléknyi volt az istéllétrágya. Tavaly ősszel az ivánkai részleg határában elsősorban a cukor­répa és a szemes kukorica alá istállótrágyáztak. A száz­húsz hektárnyi földterület hektárjaként négyszázötven mázsát adagoltak. Ezenkívül bizonyos mennyiséget fel­használtak a kertészetben a melegágyak készítésében, valamint a paprika és a dohány alá. A műtrágyát provizórikusán tárolják a felhasználásig, mert nincs tárolóholyük. Felhasználáskor takarékosan bánnak vele. A múlt évben 320 hektáron termesztettek búzát (szovjet fajtákat) és hektáronként 350 kg NPK hatóanyagot adtak az egyes fajták szerint. Előfordult az is, hogy nem minden esetben tartották be a trágyázási tervet. Foszforból szükség szerint adagoltak. A nitrogén trágyázást a növény első és második fejlődési szaka­széban repülőgéppel végezték. Egy kilogramm műtrágya (NPK) felhasználásával 10,5 kg gabona termesztését tervezték. Ezzel szemben csak 14,2 kg-ot értek el. Az okot elsősorban a búzafajták helytelen megválasztásé­ban látják. Például a Mironovszkája búza 54,3 mázsát adott hektáronként, a Kaukaz 46, az Auróra pedig 43 mázsát. Az idén a jobb termésátlag elérése érdekében növelik a búza vetésterületét. Zömében a Mironovszkája, a Jubilejná és a Kaukaz búzákat termesztik. Az Aurórát kihagyták a vetésforgóból, mert a múlt évben ez adta a legkisebb hasznot. A cukorrépaföldeken az idén először alkalmazzák a repülőgépes műtrágyázást. Hektáronként 12 mázsa NPK hatóanyagot juttatnak a talajra. Ezenkívül két mázsa nitrogént adagolnak a zöldre az egyelés utón, a termés­átlag és a répa cukortartalma növelésének érdekében. A szemes kukorica termesztésére az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak. Tavaly 270 hektáron termesztették. Hatóanyagban 380 kg műtrágyát juttattak a talaj hek­tárjára s a terméshozam 54,7 mázsa volt, pedig a trágya­adag szerint hatvan mázsát is elérhettek volna. A gazdaság vezetői ma már tudják, hogy nagy tarta­lékaik vannak a rétek és a legelők kihasználásában. Ezért az idén nagy figyelmet szentelnek a többéves takarmányok szakszerű termesztésének. Az elmúlt évben a rétek hektárjára 320 kg NPK hatóanyagot juttattak, és hektáronként 78 mázsa takarmányt értek el. Ebben az évben megfelelő öntözéssel és szakszerű kezeléssel nyolcvan hektárnyi földterületen legalább száz mázsa száraz takarmányt szeretnének elérni hektáronként. A gazdaság 1975-ben 2 millió 800 ezer korona érték­ben használt fel műtrágyát. — nt— NOVÉNYVEDELEM Megakadályozzák a veszélyes növényi kártevők behurcolását ф A tudomány fegyvereivel a növényi kórokozók terje­dése ellen ф Internacionalista együttműködéssel ф Egészségünk láthatatlan őrei ф Bratislava egyik magaslati ré­szén, ahonnan már csak pár lépés választ el a Kls-Kárpátok féltve őrzött természeti közegétől, a Jas­­kový rad utca végén egy régi épü­let áll. Egykori, igen jómódú pol­gári család „kastélyának“ is vél­hetnénk, ha a kapusszoba, az autó­sokat figyelmeztető közlekedést jelzések nem sejtetnék, hogy Vala­milyen intézmény székel itt... — Az Idén fennállásának 50. év­fordulóját ünnepli intézetünk, a­­mely mint szocialista intézmény 25 éves, •— ismerteti a laikusoknak nem sokat mondó Központi Ellen­őrző és Vizsgálöintézet múltját és jelenét a létesítmény fiatal igaz­gatója, Ján Satko mérnök. Ha kutatóintézetről beszélnénk, talán világosabb volna küldetése az avatatlanok előtt, de ez nem akármilyen kutatóintézet; különle­ges rendeltetésű országos felada­tot teljesít. Létezett itt valaha a Kls-Kárpá­tok Természetvédő Egyesület, de az intézet közvetlen elődének az öt évvel ezelőtt alakult Állami Mezőgazdasági Kutatóintézet te­kinthető. A fennállásét ünneplő intézet feladata egyrészt a mező­­gazdaságban termesztett növény­fajták, vegyszerek stb. használa­tának ellenőrzése, és másrészt pe­dig az őrködés afölött, hogy egész­ségvédelmi szempontokból kifogás­talan, kőrmentes fajtákkal dolgoz­zanak. Az Intézet öt munkaszakaszának legfontosabbika a növényvédelem. Természetesen nem termelői érte­lemben, hanem úgy, hogy az Inté­zet munkatársai megakadályozzák veszélyes növényi kártevők vagy egyéb növénybetegségek behurco­lását az országba. E védekezésnek vagy munkának két fő szakasza van. Az első sza­kaszon a kihelyezett munkahelye­ken az ún. fitopatolögiai felügye­lők a hangadók. Igen kiterjedt ha­táskörrel rendelkeznek; elrendel­hetik vagy javasolhatják az ún. külső vesztegzár elrendelését, vagyis bizonyos külföldi növényi eredetű és élelmiszerszállítmányok feltartóztatását, be nem engedését az ország területére, ha egészség­­ügyi vagy növényvédelmi szem­pontból ez elkerülhetetlenül szük­ségesnek mutatkozik. Ismerkedjünk meg tehát egy ér­dekes, társadalmilag nagyon hasz­nos, mégis kevéssé ismert foglal­kozással, az Inspektorokéval. Kül­detésükből logikusan következik, hogy munkahelyük a nagy forgal­mú határállomásokon vagy közvet­len közelükben van. Szlovákiában a következő pontokon működnek: Rajka, Komárom, Hidasnémeti— Čaňa, Fiľakovo—Somoskőújfalu, Čierna nad Tisou—Csop. A legkor­szerűbben felszerelt ellenőrző te­lep a rajkai; hasonló magyar In­tézményt létesítettek és közösen dolgoznak Itt a két testvérország fitopatolőgusai, akik a két ország határsávjában szabad mozgásra jogosító szolgálati igazolvánnyal rendelkeznek. Amikor megérkezik egy külföldi szállítmány, például búza, az ellenőr cső alakú szerke­zettel találomra prőbamintát vesz az áruból. Laboratórumí vegyelem­­zés dönti el, kifogástalan-e, enge­délyezhetik-e behozatalát. Ugyan­csak laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá a faanyagokat, amelyek­nek kéreg alatti része számtalan veszélyes kártevő melegágya, bú­vóhelye lehet. Az ellenőrzött ős el­fogadott árucikkekről bizonylatot készít a fitopatolögiai szolgálat; e nélkül nem kerülhetnek az or­szágba növényi eredetű termékek. Szükséges-e ez a szolgálat és milyen hasznot jelent nemcsak a népgazdaságnak, hanem magán­­személyeknek Is, lássunk néhány példát a fitopatológusok gyakorla­tából. A Komárno—Komáromi ha­tárállomáson például előfordult, hogy jugoszláv burgonyaszálltt­­mányban veszélyes kártevőt, bur­gonyamolyt fedezett fel az ellenőr. A Čierna nad Tisou-1 határállomá­son nálunk ismeretlen, de Igen ve­szélyes gyomnövény nyomára akadtak. Štúrovoban nagy fogás­nak számít a Kaliforniai pajzstetű felismerése és ártalmatlanná té­tele. Megjegyzendő, hogy sok esetben postai küldemények nem kívána­tos, sőt veszedelmes növénybeteg­ségek terjesztői lehetnek; szeren­csére a legtöbb esetben a postai ellenőrzés is elejét veszi e kárte­vők behurcolásának, illetve terje­désének. Ez különösen a különbö­ző virágfajták külföldről szállított hagymáival kapcsolatban történt. Satko elvtárs tanácsosnak tartja, hogy ha tőlünk akar valaki ked­veskedni külföldi ismerőseinek va­lamilyen növényi maggal, fordul­jon Intézetükhöz szaktanácsért, illetve fitopatolögiai bizonylatért. Hivatkozik egy idősebb házaspár esetére: fokhagymát akartak kül­földi Ismerősüknek küjldenl, s bl­­földl Ismerősüknek küldeni, s bi­­szélyes atkák jelenlétét mutatta ki. Ez a küldemény bizony nem öregbítette volna hírnevünket kül­földön. A fitopatolögiai vizsgálat nagy előnye, hogy a kártevőknek egyébként nehezen kimutatható maradványaira is fényt derít. Ezen a téren Is lemérhető a szo­cialista országok internacionalista együttműködésének hatásossága. Satko elvtárs szavaival élve „szol­gálatunk nem nélkülözheti a szov­jet, magyar, lengyel és NDK-bell kollégákkal folytatott együttműkö­dést“. Ez is egyik területe a ba­rátság megszilárdításának, ugyan, akkor a szaktudás növelésének, a felelős és érdekes munka állandó javításának. Természetesen az intézet nem­csak szocialista országok hasonló rendeltetésű intézményeivel és szerveivel folytat együttműködést, hisz a növényi kártevők behurco­lásának és terjedésének megaka­dályozása közérdek és az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet betetőzéseként aláírt hel­sinki záróokmány értelmében a különböző társadalmi rendszerű országok békés gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködésé­nek egyik fontos területe. A külföldi, főként trópusi és más, a miénkétől eltérő éghajlatú országokból behozott növényi ere­detű áruk és élelmiszerek által terjeszthető betegségekkel kapcso­latban annak idején különféle alaptalan hírek keringtek. Lehet­séges-e olyan kórokozók behurco­­lása, amelyet nálunk ismeretlen betegségeket okozhatnának? — erre a kérdésre vártunk választ Satko elvtárstől. Alaptalannak tartja az ilyen ag­godalmakat. Egyrészt szigorú a már ismertetett fitopatolögiai vizs­gálat, másrészt bizonyos sajátos regionális kórokozók nálunk ha­tástalanok. Például az egyiptomi burgonya gyakori betegsége a rák. A hazai kísérletek azonban bebi­zonyították, hogy nálunk nem ter­jed el, nem fertőz. Így van ez szá­mos más, nálunk ismeretlen nő­­vénybetegségek esetében Is. •.. Huszonnégyórás szolgálatot tartva éberkednek a növényegész­ségügy! ellenőrök, hogy a külke­reskedelmi csere áldásait zavarta­lanul élvezhesse a lakosság. A vizsgálat során a helyzet sokszor akrobatamutatvényokra kényszerí­ti őket, mert olykor hóviharban, esőben a vagonok tetejét is meg kell mászniuk. A növényvédelem a közellátás névtelen hősei ők, akik megérdemlik, hogy munkájukba legalább futólagosán bepillant­sunk. Lőrincz László AAAAAAAAAAA©AA©AAA©A©AAAAAAAA^^^^^^VW> Kömény termesztése áráéval A Brno melletti Orechov község „Győzelmes Február“ nevű szövetke zetének tagjai az Olomouci Zöldség termesztő Kutatóintézettel együttmű ködve még 1974-ben kipróbálták a: árpa és a kömény együtttes vetésénei! javított „ritkás“ módszerét. Ez « módszer abból áll, hogy az árpát (as Ametiszt fajtából 135 kg-ot használ nak hektáronként) és a mezei kö ményt (a Moravsky fajtából 7 kg/ht vetőmagmennyiséggel) egyszerre ve tik a kombinált SEX—48 jelű vető géppel. A vetőgép köményt adagok vetőcsoroszlyáit egymástól 45 cm tá­volságra állították be, köztük pedij kb. 12,5 cm távolságban helyezkedtél •1 az árpa vetőcsoroszlyái. A vetést : oldatával permetezték be a gyomok növekedésének és az elhullott árpa­szemek kicsírázásának meggátlására. Fontos azonban, hogy a herbicíd jobb : hatása érdekében ezt a műveletet a csírázás korai Időszakában, a szikle* vél kialakulásának időpontjában vé­­; geztük el. Az említett esztendőben igen elszaporodtak a mezei pockok, melyeket Endrín permetezőszerrel igyekeznek kiirtani. (1974. november 18-án). Hogy a következő évben (a takaró­növény learatása után) a kömény le­hető legnagyobb terméshozamának el­­: érését biztosítsuk, gondos agrotechni­kával segítjük elő. hogy a tenyészidő első esztendejének őszéig a növény erős gyökeret fejlesszen. A gyökerek növekedésének folyamatát 1974-ben négy szakaszban augusztus 8-án, au­gusztus 30-án, szeptember 26-án, no­vember 13-ig figyeltük meg. A gyö­kérmintákat az összefüggő sorokból, a terület különböző helyeiről találom­ra vettük. Egy mintavételnél 100 szö­­vénygyökeret (egészséges, hibátlan) mértünk meg. A mérést a szik alatti gyökérnyakon mérövíllával, tizedmil­­liméteres pontossággal végeztük. A kömény valószínű virágkötése kiszá­mításának leegyszerűsítés© érdekében a gyökereket 4, 5, 6, 7 mm és ennél nagyobb vastagság szerinti csoportok­ba soroltuk. A gyakorlatban a gyökér osztályozását jelentősen megkönnyíti a tájékoztató vonalzó használata, a­­melynek részletes leírását a Szabad Földműves 1975. április 19-én megje­lent 16. számában (a 12. oldalon) kö­zöltük. Azonnal az árpa learatása 'után az első gyökérminta-vételkor a kömény gyökerei kb. 3 mm-esek voltak. A i gyökérvastagodás további folyamatát ■ a kettes számú ábra mutatja be. Dön­tő időszak a szeptember, amikor le­hetőség nyílik a gyökerek gyorsabb I megvastagodását nitrogénes trágyá­zással elősegíteni. A kömény gyökér­vastagsága szerint az 1975-ben várha­­. tó virágkötési arányt 55—64 százalék­­' ra becsültük. A növények jarovizálá-A tarló állapota az árpa learatása után, amikor a sorközökben helyez­kedik el a kömény növényzete. 1974. március 10-én végezték el 20 hektár területen. A kömény egyik ve­­tőcsoroszlyájának kicserélésével szab­ták meg a kömény számára szükséges távolságot és a kömény későbbi sor­közi gondozásának javítása érdekében az árpa sorai között kétszeresen na­gyobb (25 cm széles) távolság kelet­kezett, így könnyebbé vált az árpa növekedése idején a fény és a ned­vesség behatolása a sorok közé. A kömény növényzete e módszer alkal­mazásakor Jobban fejlődött, mint az árpával sűrűn bevetett területeken. Tehát ez a módszer célszerűbb, mint a korábban alkalmazott, amikor a kö­ményt külön, az árpától függetlenül, sok esetben az árpa soraira merőlege­sen vetették. Az árpa betakarítása után 1974. augusztus 5-én (az árpa átlagos terméshozama 43 mázsa volt) gyorsan eltakarították a szalmát, hogy ez a kömény további növekedését ne gátolja. (Első számú ábra, a fénykép 1974. augusztus 8-án készült.) A növényzetet kétszer boronálták. Az 5 mázsa/ha adagú NPK műtrágyá­val, valamint 2 mázsa/ha hugyannyal végzett sörhöz! trágyázás után a kö­mény növényzetét átsarabolták és Se­­lektln—50 herbicíd 3 kg/ha adagos teljes erettseg tokát junius 13-án erte el, learattuk, majd egy E—512-es kom­bájnnal június 20-án kicsépeltük. Ha­bár a betakarításkor és a csépléskor további veszteségekkel számoltunk, végereményben az így termesztett kö­ményből 12 mázsás hektárhozamot ér­tünk el. E ritkított módszer előnyének tart­hatjuk egy további vetési művelet megtakarításét (kombinált vetőgép használata esetében), valamint a kö­mény növényzetének nagyobb arányü virágkötését a takarónövényként ve­tett árpa learatása után. A köményt egy tenyészidőre hagyjuk, mivel a nö­vények túlnyomó többsége egyazon évben virágzik. A kömény virágkötésének elősegíté­sére és a nagyobb terméseredmény elérése érdekében ajánljuk a kiadós nitrogénes trágyázást a takarónövény learatása után (a tél folyamán híg­trágya használatát), valamint kora tavasszal a gyorsan feloldódó salét­rom alkalmazását. A kömény után felszabadult földterület igen kedvező összetételű, kellő tápanyagtartalom­mal rendelkezik. Utána e talajon a búza termesztése célszerű. L. Ludvík — M. Chládek

Next

/
Thumbnails
Contents