Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-27 / 12. szám

1978. március 27. SZABAD FÖLDMŰVES u Vény, hogy szövetkezeteink az 9 elmúlt évben nagyot léptek elére, ami pártunk előrelátó, tömeg­mozgató gazdaság-politikájának az eredménye. Történelmi igazság, hogy minden érték létrehozója az ember, aki társadalmi formációkon kérész tűi jutott el a mába, sajátította el a korszerű gazdálkodás tudományát. Most azonban nem is az előző társa dalmi rendszerek, hanem a ma embe­réről van sző, aki a múlt öt év alatt is nagyot nőtt, szinte felülmúlta ön­magát. Ennek a termelés nagy len­dülete a legkézzelfoghatóbb bizonyí­téka. A közelmúltban az ímelyi szövetke­zetben eszmecserét folytattam jaku­­bács Imre agronómussal, Koszon Már­ta állattenyésztő mérnökkel és Varga Tibor közgazdász mérnökkel. Beszél­getésünk során kiderült, hogy a gaz­daságban az elmúlt öt évben a mező­gazdasági brutto termelést — az 1970-es év valóságához képest — 44, az árutermelést 61, az összteljesítmé­nyeket 50, a tiszta jövedelmet pedig 59 szaázalékkal fokozták. Ezt az át­gondoltabb, szakszerűbb vezetés, a dolgozók alkotó kezdeményezésének tudatos kibontakoztatása tette lehe­tővé. Különösen a növénytermesztésben észlelhető figyelemreméltó előrehala­dás, mely 1970-ben 54, tavaly pedig 56.2 százalékban részesedett az ösaz­­üzemi bevételekben, amit a speciális növénykultúrák tettek lehetővé. Az 1913 hektár mezőgazdasági, il­letve 1601 hektár szántóterületen gaz­dálkodó szövetkezet 88 hektáros sző­lészetéből 73 hektár már termőre for­dult és 41 hektáros kertészetéből 5 hektár fóliával beépített. Ugyanakkor a szántó 64 százalékán szemeseket termesztenek a kukoricával együtt, s ezen terményekből jó átlagot érnek el. Múlt évben 255 hektáron a szemes kukoricából — norma nedvesség-tar­talommal — 84,8 mázsát értek el. A szilázsra termesztett kukoricából meg­hagytak bizonyos területet szemter­mésre, s ez az átlagot 58,6 mázsára lerontotta. Lucernát 234 hektáron termeltek, s 160 hektárnyi területről a zöldnö­vényt lisztté dolgozták fel. Így 80,6 mázsa lisztmennyiséget értek el hek­táronként. Szénát főleg borjak részé­re készítettek, s a zöldanyag többi mennyiségét pedig feletették az álla­tokkal. A legyártott lucernaliszt mi­nősége persze, lehetett volna jobb is! A vizsgálat azt mutatta, hogy annak csak 22 százalékánál érték el az első minőségi osztályt, 50 százalékánál a második, a hátralevő mennyiségnél pedig a harmadik osztályt. A lisztből 80 vagonnyit adtak át a Mezőgazda ságellátó és Terményfelvásárló Válla­latnak, s ahelyett komplett tápokat vásárolhattak. A megmaradt lucernalisztet főleg a tehenek kapták. A múlt évben 3029 liter tejmennyiséget értek el tehenen ként, vagyis kevesebbet a kerületi átlagnál. Ezzel szemben 1 liter tej­­mennyiséghez csak 28 dkg tápot fo­gyasztottak, s ebben a tekintetben a járásban a legjobbak közé sorakoz tak. Gyakorlatilag a napi 9 liter alatt termelő tehenek részére nem adnak tápot. A hasonló tejhasznosságú tehe­neket összpontosították s azoknak a valóságos tejhasznosság alapján adják a keveréket. Korábban komoly fogyatékosság volt a szövetkezetben a sertések ala­csony súlygyarapodása. Állatonként a napi súlygyarapodás sokáig 45 dkg volt. Tavaly azonban jóval meghalad­ta az 50 dkg-ot. Nagy hibának tartják, hogy tápok­ból nem mindig kapnak elegendőt, ezért többször rákényszerülnek a hazai, nem teljes tápértékű szemes termények etetésére, nem beszélve a hasznosság romlásáról és a nagy pa­zarlásról. Felvetődik a hogyan tovább kérdé­se. Elsősorban is, idén arra töreked­nek, hogy jobban fellendítsék az ál­lattenyésztést, amihez hatékonyan hozzá kell járulna a növénytermesz­tésnek. A múlt évi valósághoz viszo­nyítva a szemes kukorica vetésterü­letét 160 hektárral bővítik, ugyan­akkor 30 hektárral csökken az árpa, 110 hektárral a búza vetésterülete. A lucernatermesztésben főleg a jobb minőség elérésére törekednek. Ugyan ez vonatkozik a silókra is, ami már nem termelés, hanem inkább feldol­gozás, konzerválás, tehát jobb oda­figyelés kérdése. Ez pedig azt jelenti, hogy az igényes ember legyen magá val szemben még igényesebb, jó vol na, ha azt a partnerek, vagyis a tápok gyártói szintén megszívlelnék. Dicséretet érdemel a szövetkezet igyekezete a szójatermesztést illetően. A múlt évben ugyan a talajvíz „meg vámolta“ a szóját, azonban a megma radt területen így is 18 mázsás hek­tárhozamot értek el. Szükséges, hogy a szóját a következő esztendőkben is termeljék, hiszen zsírtalanított darája a tápokban kiváló pótlója az állati fehérjéknek. Felfigyeltem arra is, hogy a követ­kező időszakban a tavalyi év tervéhez képest a növénytermesztésben 15 szá­zalékos fellendüléssel számolnak, ez­zel szemben az állattenyésztésben leg­feljebb 3—4 százalékos javulást fel­tételeznek, amit túlságos óvatosság­nak tartok. Igaz, a sertéshús-terme­lésben elérték az átlagos színvonalat, ami az árutermelési értékben is meg­mutatkozott. Ezzel szemben a szarvas­marha-állomány genetikai és általá­nos feljavítása, a tehénállomány hasz­nosságának a fokozása további sür­gető követelmény marad. Lehet, a szövetkezet teheneinek e tejhasznossága járási méretben elég jó, ez azonban nem maradhat mérce, mert a komárnoi járás ebben a tekin­tetben a nyugat-szlovákiai kerületben a három leggyengébb eredményt el­érő járások egyike. Mindenkinek so­kat kell tennie, hogy feljebb jussanak a ranglétrán. Ebben az is kötelezi a mezőgazdasági üzemeket, hogy olyan járásról van szó, mely nem is oly régen Munkaérdemrendet kapott. Az ilyen járás mezőgazdaságának pedig mindenben jó példát kell mutatnia! —bei— Bonyodalmak a bab A bab jelentős szerepet tölt be a lakosság élelmiszerellátásában, azon­ban fehérjedús komponensként a ta­karmánykeverékek gyártásánál is he­lyet kapott. A CSKP KB októberi plé­numa határozatában a hüvelyesek, ezen belül az étkezési bab vetésterü­letének a növelése ts fontos feladat. A kedvező termelési feltételek elle­nére a trebišovi járásban a vetéste­rületnek csak jelentéktelen hányadán termelik. Juhász elvtárs, a JMI főagronőmusa tájékoztatott, hogy a járásban már korábban is termeltek babot, de a rendelkezésre álló fajták, vegyszerek, valamint a betakarító gépek hiánya silány eredményt biztosított. Sokan felhagytak termesztésével, így a JMI- nek nagy erőfeszítést kellett kifejte­nie, hogy újra meghonosítsák a babot. Tavaly három gazdaságot szakosítot­tak a járásban babtermesztésre, s ezekben 180 hektáron teremitek ki­sebb sikerrel babot. Járási átlagban a bab 10 mázsa körüli hektárhozamot adott. A babtermesztéssel összefüggésben azt Is megtudtam, hogy járási méret­ben idén 190 hektáron termelnek ba­bot. Iván András mérnöknek, a lelesi szövetkezet elnökének, a bab elég sok bosszúságot okozott: — Tavaly a JMI úgyszólván ránk kényszerítette a babtermesztést. Ké­ső tavasszal kaptuk meg a termeszté­sére szőlő utasítást, amikor a jobb földeket már bevetettük. Annak elle­nére, hogy a bab rossz földbe került, sót vegyszerünk, s a betakarításhoz szükséges gépünk sem volt, étkezési babból 40 hektárról mégis 310 mázsa össztermést értünk el, ami 7,7 mázsás átlagos hektérhozamnak felel meg. Hüvelyeseket egyébként 65 hektáron termeltünk. A babot, SPC—6-os vető­­géppel vetettük, 80 kg vetőmagot jut­tattunk a talajba hektáronként. A be­takarítást E—512-es gabonakombájn­nal végeztük. Igaz, cséplés előtt a növényt kézzel kellett kitépnünk, s ez nagy veszteséggel járt. — Milyenek a jövőbeni terveik? — érdeklődtem a szövetkezet elnökétől. — A bab vetésterületének bővítése nem rajtunk, hanem a járási mező­­gazdasági igazgatóságon múlik. Ott határozzák meg, hány hektáron enge­délyezik termesztését. Erre az évre 60 hektár bab vetését irányozták elő. — Ezt soknak, vagy kevésnek tart­ja? — Kevésnek, mert az elmúlt év őszén a bab intenzív termesztésére rendezkedtünk be. Vásároltunk egy magyar gyártmányú rendvágót és 200 ezer koronáért egy babkombájnt. Az utóbbinak a napi teljesítménye több mint 10 hektár. Ahhoz, hogy a költ­séges gépeket gazdaságosan kihasz­náljuk, legalább 100—150 hektáron kellene babot termesztenünk. Ezért nem értjük, miért nem irányoztak elő részünkre babbői nagyobb vetésterü­letet, amikor egyes növényfajták nagy területen való termesztése össztársa­dalmi érdek. Ezzel szemben a JMI a lelesi szö­vetkezetnek 25 hektár mákot és 80 hektár tavaszi kalászos vetését tette kötelezővé, holott így is sok a mun­kaigényes növény. Az idén 70 hektá­ron cukorrépát, 70 hektáron korai burgonyát, 45 hektáron zöldséget, 15 hektáron dohányt termelnek, ugyan­akkor nagy kiterjedésű szőlőjük és gyümölcsösük is sok munkaerőt igé­nyel. A szövetkezet területének 11,4 százalékán foglalkozik emberi erőre alapozott munkaigényes növények ter­mesztésével. — Mi helyett vetik a mákot és a tavaszi kalászost? — A föld nem nyújtható, tehát a takarmányok rovására. Kénytelenek vagyunk kiszántani 105 hektár pillan­góst, hogy az előirányzott feladatnak eleget tehessünk. A bab vetésterületének növelésére az ismert okok miatt nincs lehetősé­günk. Viszont javítani szeretnénk az átlaghozamon. A pontos agrotechnika betartásával a vegyszeres növényápo­lás tökéltesítésével, a gépi betakarí­tással 20—22 mázsára szeretnénk nö­velni a bab átlaghozamát. Ehhez min­den feltétel adva van szövetkezetünk­ben. ILLÉS BERTALAN A szerk. megjegyzése: A lelesi szövetkezet a költséges gé­pek vásárlásával bizonyította, hogy magáévé tette pártunknak a termelés összpontosításáról szőlő irányelveit, a járási szerveknek ezt méltányolni kellene, hiszen egyes terményeket el­sősorban olyan gazdaságokba célsze rű összpontosítani, ahol erre gépekkel is jól felkészültek. Tanácsos volna, ha a termelés össz­pontosításának és szakosításának ezen lényegbe vágó alapvető kritériu­mát a járási szervek figyelembe ven­nék, hiszen a leleszi szövetkezetnek nem ütközne nehézségbe 100—120 hektár hüvelyes termesztése, mert van hozzá betakarító technikája. Azt ki nem használni ésszerűtlen volna! Persze még van idő arra. hogy a JMI illetékes vezetői úgy módosítsák a lebontott tervet, hogy a lelesi szö­vetkezet a költséges berendezést maximálisan kihasználhassa. Ez azon­ban csak úgy lehetséges, ha a mák helyett is babot termesztenek. —hai— A. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA •Wč í> O-Q tejpOtlö TAKARMÁNY A .Szótjetiimé egyik húsipari kutatóintézetében új tejpótló takarmánykészftmónyt állítottak elő. Ez az anyag zsírt, fehér­jét és szénhidrátot tartalmaz. A kutatók a fehérjét állati vérből, valamint alkáliákat tar­talmazó anyagokból, a zsírt pedig állati csontokból nyerték. Az új készítményt nagyüzemi méretekben a krasznodari kör­zet egyes állattenyésztő telepein próbálták ki. Az eredmények azt mutatták, hogy az új tejpótló takarmánykészítménnyel etetett borjak napi súlygyarapodása lényegesen nagyobb volt a hagyományos módon tápláltakénál. (MT) TEJELŐ TEHENEK TÖGYELÖKÉSZÍTÉSE közt sem lehet lemondani, amíg azt a munkafolyamatot techni­kai berendezések, mint pl. az előbbi készülék, automatikusan el nem végzik. A tehenek erő­sen eltérő módon reagálnak a laktáciő utolsó harmadában bi­zonyos, a laktáciő egészén ke­resztül alkalmazott előkészítési módszerre. Ezért a fejésl mód­szerek vizsgálatára nem elég a laktáciő egy rövid szakaszára terjedő kísérlet. A fejés után adott 20 NE oxytocin injekció a reziduál tej meghatározására egymagában nem elegendő mint értékelési kritérium a tejési el­járás elbírálásához. (—) AZ ÖNTÖZÉS SZABÄLYOZÄSA A Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság egyes részein nagyon kevés a csapadék, ezért itt különösen fontos az öntö­zés. Az ottani öntözési és talajjavítási kutatóintézetben olyan készüléket szerkesztettek, amely jelzést ad, ha szükség van az adott mezőgazdasági kultúra öntözésére. A készülék a ta­lajjal szinkronban párologtatja el a nedvességet és ennek alapján adja a Jelzéseket. A kutatók szerint ez a készülők a jövő automatikus öntözőberendezéseinek egyik fontos eleme lesz. (T) Német íeketetarka és kana­dai holstdin fríz tehenekkel végzett kísérletekben az 1 per­ces masszálást és a 0,2 perces tőgyelökészítést összehasonlítva a rövid idejű, elégtelen stimu­­lációs hatású fejés előtti tőgy­­elökészítés a laktáciő utolsó harmadában jelentékenyen csökkenti a termelést. Az Im­­pulsa-Pllysiomatik sűrített leve­gős automatikus stimuláló be­rendezés alkalmazásakor a ter­melés nem csökkent a kontroll­csoporthoz viszonyítva. A kéz­zel végzett stimuláló hatású tőgyelökészítésről az optimális gépi fejés technikai adottságai I--------- 30 ÖTLET «Н— 1 HASZNOS ÚJÍT ás Egy menetben két művelet Gyakran szóba kerül, hogy ésszerű módszerek alkalmazásával keresni kell metőgazdaságunkban a munka­műveletek csökkentésének a módját. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy­­egy műveletről lemondjunk, hanem azt, hogy két vagy több műveletet egy menetben végezzünk, mert gazdasági szempontból előnyös. így sikeresen csökkenthetjük a költségeket. A Celovoi (nagymegyeri) Nagyhiz­­lalda műhelye mir számtalan újítás melegágya volt. Az újítók a gazdaság különféle szakaszain dolgoznak. Köz­tük van Nagy Ottó is a füzesi részleg­ről, aki azon fáradozott, hogy egy me­netben két művelet végzését tegye lehetővé. / Újításának lényege, hogy az SPC— 6 os vetűgépre házilag készített pneu­matikára működő adaptert szerelt, mely üzemelés közben hat gumicső -vön ét Juttatja a Difonáte-vegyszert a vetőcsoroszlyék mügé éppen abba a talajprofilba, ahol a növény elhelyez­kedik. Korábban szórással hektáronként 35 kg Difonátet juttattak a talajra. Az újítással azonban ugyanerre a ve­tésterületre elegendő belőle 18,5 kg, s a kevesebb vegyszer — helybe ada­golva — sokszorta hatásosabb a talaj telszinére szórtnál. Itt természetesen az is számításba jön, hogy a Difonáte kilója több mint 17 koronába kerül. Tehát a vegyszer megtakarítása koro­na értékben 282 és egy munkamenet megtakarítása pedig hektáronként 4S korona. Ha figyelembe vesszük, hogy a múlt évben 700 hektárt vetettek bs ezzel a géppel, úgy láthatjuk, hogy összesen 230 ezer korona megtakarí­tást értek el. Persze nem álltak meg félúton, hi­szen idén 1100 hektár bevetésénél al­kalmazzák a jól bevált gépeket. Már nyolc átállított berendezésük van eh­hez. Cegan mérnök — az újmajori rész­legen — azon fáradozik, hogy még jobban tökéletesítse a berendezést, mert a pneumatika a szélső sorokba nem jól adagolja a vegyszert. Ügy véli, az adagoláshoz célszerűbb a mechani­kai, vagyis a kanalas módszer, mely a szélső sorokba is egyenletesen jut­tatja el a Difonátet. —hai-— A fejés technológiája A fejé* technológiája megköveteli a tei képzésével és kiválasztásával összhangban álló bizonyos elvek betartását. A fejést meghatározott idő­ben kell elvégezni, és ki kell zárni mindennemű zavaró behatást. A tehén fejéire való előkészítése a tőgy 45—50 °C meleg vízzel való lemosásával, valamint egy előzőleg fertőtlenítő oldatba mártott, használat előtt kicsa­vart, tiszta ruhával való megtörlésével kezdődik, miközben enyhe tőgy­­masszésl végzünk, amelyre a tejleadási reflex beindítása végett van szük­ség. Az első tejsugarakat ellenőrző edényekbe fejjük, majd elbíráljuk a tej minőségét. Azt a fejőstehenet, amelynél változást észlelünk utolsóként fejjük meg. A fejő a változást azonnal jelentse a zootechnikusnak. Nagyon fontos betartani azt az elvet, amely kimondja, hogy a tejet sohasem fej­jük vagy utánfejjük a földre. A fejőcsészéket a tehén fejésre való felké­szítése után a tőgyre helyezzük. Amennyiben valamelyik fejőcsésze az alomhoz érne, tiszta vízzel azonnal leöblítjük. Ha fejés közben a fejőcsé­szék a tögvbimbókról leltullanak, vizsgálni kell a fejőgépek vákuum-rend­szerét. Minden egyes fejőnek figyelemmel kell kísérnie a fejést, könnyű masszázzsal kell elősegítenie a tej leadását. A fejés időtartama ne haladja meg a huszonhat percet. Az utánfejést is géppel végezzük, olyképpen, hogv a fejőcsészéket kissé lefelé húzzuk. A gépi csepegtetésnél kerülni kell az úgynevezett üres fejést. Amikor a lég ritkítás a fejőcsésze szívóterében fo­kozódik a tejmirigy túlzott ingerlésnnek van kitéve. Fejés után a csecs* bimbók végét fertőtlenítő oldattal telt edénybe mártjuk, így fertőtlenítjük. A csecebimbők végén a fertőtlenítő oldat megakadályozza azt, hogy a baktériumok « bimböocetoroán keresztül в tejmirigybe jussanak, M, K,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents