Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-27 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. március 27. 10 II. Rákóczi Ferenc — háromszáz évvel ezelőtt — 1070. március 27-én egy kelet-szlovákiai faluban, Borsiban született. Elődei közül többen hírneves szabadságharcosok voltak. Édesanyja Zrínyi Ilona, asszony létére is hősiesen védte Munkács várát a császári seregek ostroma elől. A vár feladása után a tizenkétéves Ferencet elszakították édesanyjától s Prágában, majd a bácsi udvarban a jezsuiták nevelték. Nősülése után visszatért Sárospatakra, az ősi birtokra. A császári udvarban azt hitték, elég volt a sokéves nevelés, s a fiatal Rákóczi nem követi ősei nyomdokait. Rákóczi hazatérése után Magyarország észak-keleti részén újból fellángolt a jobbágymozgalom. Esze Tamás regimentje újból Rákóczit szerette volna az elnyomás elleni harc élére állítani. Ezt a felkelést leverték s Rákóczira, akire lényegében hatott a német nevelés, Bécsbe sietett tisztázni magát. Kérte, ha nem hisznek neki, cseréljék ki birtokát. A császár udvaronca azonban elszólta magát „a császár csere nélkül Is elveheti földjét, ha akarja“. Rákóczi most már világosan látta a helyzetet, és a szabadságharc oldalára állt. Fellelkesül a szomszédos földesurakat, kapcsolatot teremt XIV. Lajos francia királlyal, aki segítséget ígér a Habsburgok elleni harcban. Levelezését a francia királlyal elárulják az uralkodó háznak, Rákóczit kastélyában elfogják és Bécsújhelyre szállítják. Onnan azonban megszökik, majd Lengyelországba menekül, ahol már várják a földesurak, polgárok, a robotos jobbágyok, bujdosók, magyarok, szlovákok, ruszinok. A „hazáért és szabadságért“ zászló alatt tízezrek sorakoztak fel, hogy lerázzák magukról a Habsburg zsarnokságot. Rákóczi Ferenc nemcsak jó hadvezér, hanem kiváló politikus is volt. Arra törekedett, hogy a szabadságharc európai ügy legyen és a Habsburgok ellenségeit szövetségesként megnyerje. А XVIII. század ©lején nagyon bonyolult volt a helyzet Európában. A spanyol örökösödési háborúban egymás ellen harcolt a Habsburg uralkodőház. Ezt a lehetőséget kihasználták a franciák, és a bajorok választófejedelmének, Miksa Emánuelnek hadaival szövetkezve vonultak előre osztrák földön. A francia nagy törekvésektől félő Anglia és Hollandia közben szövetséget kötött az osztrák császárral. Ezt a helyzetet igyekezett kihasználni Rákóczi és többször felkereste a francia királyt, hogy támogassa a magyar szabadságharc ügyét. Közben a Rákóczi zászlaja alá tömörült hadak — 1703-bnn támadást indítottak a népeket elnyomó zsarnokok ellen. A kurucok katonai sikerei meggyőzték XIV. Lajos francia királyt az együttműködés hasznosságáról. Ettől az időtől bizonyos anyagi támogatásban részesítette a szabadságharc vezérét. A válságos 1703-as évben égy tűnt, hogy a császári hadak nem tudják megállítani a francia csapatok előrenyomulását. Ennek a reményében indítja csapatait Rákóczi Bécs irányába, melyek gyors ütemben haladtak céljaik felé. Közben a francia csapatok fővezére el is küldte emberét Rákóczi táborába, hogy az együttműködés részleteit kidolgozzák. Ha akkor sikerül győzelmet aratni a franciáknak, az Magyarország függetlenségét Jelentette volna. Sajnos, a remény szertefoszlott, mert az egyesült angol és császári seregek megállították a francia— bajor csapatok előrenyomulását, majd hamarosan ellentámadásba lendültek és Bajorország megszállása után nemsokára francia területen folytak a csatározások. Ez lehetővé tette, hogy a Habsburgok egyre nagyobb erőkkel támadták a kuruc csapatokat. Franciaországgal a diplomáciai tárgyalások annak ellenére tovább folytatódtak, hogy a „Napkirály“ nem tekintette Rákóczit egyenrangú szövetségesnek. A francia király végül 1705-ben mégis elismerte Rákóczit erdélyi fejedelemnek. II. Rákóczi Ferenc annak ellenére, hogy jól látta a francia politika huzavonáját, mégiscsak rájuk számíthatott, mert más szövetségest nem sikerült szereznie. Pedig a fejedelem sok helyütt „kopogtatott“. Megpróbálta szövetségesként megszerezni a lengyel királyt, s puhatolődzótt a svéd és porosz királynál. De azok elzárkóztak. „Nem támogatták a törvényes uralkodó ellen fellázadt rebelliseket“. A fejedelem a törököknél is próbálkozott, de a belső bajokkal küzdő Török Porta végül is semleges maradt. Rákóczi tehát mindent megtett a szövetségesek megnyeréséért, de ez akadályokba ütközött. Egy hatalom volt, Oroszország, amely a vezérlő fejedelemmel — mint egyenrangú féllel — titkos szerződést kötött. De az I. Péter cár fiatal államának képviselőivel megkötött szerződésnek sem volt különösebb eredménye. Á magyar szabadságharc vezérének minden doplomáciai igyekezete ellenére sem sikerült európai üggyé tenni Magyarország felszabadításét a Habsburgok rabigája alól. A háborúkat befejező nemzetközi béketárgyalásokon Rákóczinak az a reménye is szertefoszlott, hogy a „nagyhatalmak“ kiállnak az erdélyi fejedelemség önállósága mellett. Elbukott egy szabadságharc, amelyben több nép fiai küzdöttek vállvetve az elnyomók ellen. Nem volt elég a hősiességük, a vezérek rátermettsége, a döntő győzelmet külső segítség nélkül nem tudták kiharcolni a többszörös túlerő ellen. Beigazolódott a közmondás: „Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét“. Az isten kegyelméből uralkodó királyok, — bár egymás ellen harcoltak — az uralkodó ház ellen támadó „lázadókkal“ szövetségre nem léptek. Nem sikerült a magyar nemzet ügyét nemzetközivé tenni sem Rákóczinak, sem 1848—49-ben Kossuthéknak, ezért a nemzeti függetlenségi harcok kudarccal végződtek. A szatmári békekötés végetvetett a kuruc felkelésnek. Rákóczinak, a szabadságharc szellemi és katonai vezetőjének nagysága abban mutatkozott meg, hogy Inkább vállalta az önkéntes számkivetést, minthogy hajbókoljon az emberi hatalmasság előtt. A hőslelkű fejedelem 1738-ban Rodostóban halt meg. A szabadságharc vezérének hamvait — a nemzet kérésére — 1908 októberében szállították haza. Földi maradványai azóta. a kassal Dóm kriptájában pihennek. Kassán, amelyet a fejedelem mindig kedves városának tartott s hol oly nagy lelkesedéssel fogadták kétszáz évvel ezelőtt, 1706-ban. A kuruc szabadságharc hőslelkű vezérének több szobrot állítottak Magyarországon. A zólyomi várudvarban is állott egy mellszobra. Több mint negyven év után — különleges körülmények között — a legilletékesebb helyre, Borsiba, (trebišovi járás) Rákóczi szülőfalujába szállították a szobrot. A családi kastély előtt 1969. július 1-én bensőséges ünnepség keretében leplezték le II. Rákóczi Ferenc imponzás mellszobrát, amelynek talapzatára évről évre koszorút helyeznek s kegyelettel gondolnak arra a vezér egyéniségre, aki internacionalista szellemben gyűjtötte zászlaja alá az elnyomott népek egyszerű fiait, hogy közös összefogásban legyőzzék az elnyomók hatalmát. Ezekben a napokban a magyar történelem olyan kimagasló egyéniségéről emlékeznek meg szerte Magyarországon, hazánkban és másutt, aki a hazáért és a szabadságért bontotta ki zászlaját egy zsarnoki uralom ellen. —tt— Kettős kiállítás a Dunamenti Múzeumban Szinte már megszokott dolog, hogy egyazon napon két kiállítást nyitnak meg a Dunamenti Múzeumban. Két fiatal képzőművész került most egymás mellé. Egy dunaszerdahelyi festőművész és egy komáromi rajztanár festői munkásságának keresztmetszetét láthatják az érdeklődők. Több mint figyelemre méltó ez a két, egymástél független kiállítás. Olaj- és vízfestmények, vegyes eljárással készült színes képek, figurális kompozíciók, portrék és tematikus alkotások tárulnak elénk, többsíkú és változatos megoldásokban. A 1 m á s 1 Róbert nagyob lépteket alkalmaz a megszokottnál. Kocsis Ernő inkább kamarásméretekben akarja és tudja magát a legjobban kifejezni. Kocsis Ernő szinte ösztönösen fedezte fel a festészet művészetét, ünmagát tanította meg festeni. Mégsem laikus, hiszen rajztanári diplomával rendelkezik. Számos kiállításon vett részt az utóbbi öt esztedő során, s fme most második önálló tárlatát láthatjuk a Dunamenti Múzeumban. Kocsis Ernő kitartó szorgalommal érkezett el arra az útra, ahol egyre határozottabban fejezheti ki az egyes stílusok és technikák sajátos átértékelésé ben egyéni nézeteit, egyre határozottabban megfogalmazott ecsetkezelését. Alkotásaiban szoros kapcsolatot tart fenn az alakuló, változó világgal. Figyelemmel kíséri a természet és a társadalom jelenségeit. Elkötelezett világszemlélete a különböző tárgykörökbe tartozó munkáiban is érvényesül, nemcsak a politikai tfmájúakban. Kulturált hangú piktúrájával találkozunk most, amikor szakmai fejlődését tapasztalhatjuk, amikor már nemcsak a jelenségek puszta esemény-ábrázolását tekinti feladatának, hanem átgondoltabb színvariánsokkal, tér- és fényhatásokkal keresi, témáinak grafikai megoldásában is, mondanivalójának a lényegét, képeinek tartalmi-formai korszerűségét. Almás! Róbert tájképeit, épületeit, tárgyait, figuráit a látvány egységében ábrázolja. Mozzanatokat hangsúlyozva számol be a látvány nyújtotta érzelmi hatásokról, azok tartalmi lüktetéséről. Eddigi munkássága is sajátos hangfelvételt igazol már a képzőművészetben. Nagy méretű képei, de kisebb formátumú alkotásai is felrúznak, olykor meghökkentenek, pedig ő is a természeti valóság lelkeket megejtő lírai arculatát keresi, és ábrázolja is, itt látott munkáiban. Képein rendszerint egy-egy ihletett tónus vagy éppen drámailag fel - izzasztót! szfnváltozat uralkodik. Vörösek, pirosak, karminok; szépiák és sárgák tombolnak olykor bizarabb hatásukkal, holott éppen ezeknek a képeknek kompozíciős ereje forrasztja egybe tárgyait, a fákat és a rájuk borulú égboltot, az alakok és a szobabelsők vonalait, az épületek ritmusát vagy az eivontabb és az átstilizált témák tömörebb kifejezésmódját támogatják. Termékeny meditáció, igazi festőmunka eredményei ezek a képek, ettől lesz vonzó harmóniájuk, már-már letisztult expresszivitásuk. Suchý M. Emil Napjainkban korszerű iskolákban tanul a jövő nemzedék túlnyomó többsége. Foto: —tt— Tanítók napján Hazánkban régi hagyomány, hogy a nagy cseh pedagógus, JAN AMOS KOMENSKÝ születésének évfordulóján ünnepeljük a tanítók napját és ebből az alkalomból kitüntetik pedagógusaink legjobbjait. Társadalmunk ezzel fejezi ki elismerését, háláját az új nemzedék nevelőinek. Az alábbiakban bemutatunk kettőt azok közül, akik március 28-án átvették az „érdemes tanító“ cím adományozásáról szálá oklevelet. Ebből az alkalomból szerkesztőségünk szívből köszönti ifjúságunk fáradhatatlan nevelőit, akik odaadó munkájukkal segítik elő a jövő nemzedék sokoldalú szocialista nevelését. AKINEK ÉLETELEME A KÖZÉLETI MUNKÁSSÁG A mintegy ötezer lélekszámú Dvory nad Žitavou-ban, (Udvardcn) ritkán találkozhatunk Sáfi Árpáddal, a helyi kilencéves iskola igazgatójával. Sáfi elvtárs ugyanis igazgatói és pedagógusi teendőinek ellátása mellett nagyon aktív közéleti munkásságot is kifejt és ez bizony, minden idejét Igénybe veszi. Tréfásan azt mondják róla, hogy otthon is csak vendég. Igaz, pedagógus feleségével is többet találkozik ez iskolában, mint otthon. Sáfi elvtárs megerősíti: — Igen, nekem már szinte hobbym a politika. Egyszerű családból származik, keményen meg kellett küzdenie a régi világban azért a lehetőségért, hogy képezze magát. A losonci gimnáziumban tett érettségi után Budapestre került és a bölcsészkaron szerzett történelem-magyar-latin szakos tanári oklevelet. Pedagógiai pályája stabil állomásának bizonyult Udvard. Csaknem negyedszázada iskolaigazgató, az ő keze alól is szárnyrakelt egy nemzedék. 1951 óta tagja a pártnak, 1963 óta pedig a községi pártszervezet elnöke. Népszerű ember. Népszerű a kollégák körében, ahol különösen pedagógiai tanácsaival segít a pályakezdő fiataloknak, népszerű diákjai körében. Jó vezető hírében áll. Mi ennek a titka? Ha magáról kell beszélnie, szűkszavú, de a lényeget megállapíthatjuk: szereti hivatását, él-hal érte, de pedagógiai munkásságát nem tudja elképzelni közéleti tevékenység nélkül. A szerény, meggyőződésből, belső szükségletből angazsálódott, értelmiségi típusa. Tudja, mit köszönhet a szocialista társadalomnak, a néphatalomnak, ezért ezt szolgálja minden törekvésével. Nincs olyan rendezvény, ahol ne tudna tanácsot adni. Mindenütt segít, ahol csak tud. Pedig igen elfoglalt: járási pártfunkciója van és a járási iskolai és kulturális bizottság elnöke, s tisztségeiből eredően sokat utazik. Sáfi igazgató elvtárs különösen büszke arra, hogy az Iskolájából kikerülő tanítványok megállják helyüket az életben, érvényesülnek a felsőbb iskolákon. Nagy gondot fordítanak rá, hogy az udvardi iskola tanítványai olyan fokon sajátítsák el a szlovák nyelvet, hogy az életben, sem a főiskolán, sem a gyakorlati hivatásban ne kelljen nyelvi nehézségekkel küszködniük. Ebben pedagógus feleségének Is nagy érdeme van. Egyébként az udvardi tantestületben is van egy-két régi tanítványa, ma kollégája. Büszke rá, hogy az udvardiak a felvételiken mind helytállnak és rendszerint be is jutnak valamelyik főiskolára. ötvenhárom éves az udvardi igazgató. Az itt elkezdett munkának eredményeit már konkrétan tapasztalja, s ez elégtétel neki minden fáradozásáért. Kedvelt tantárgya a latin (szaktárgya), ennek a „hobbyjának“ is hódolhat, mivel latint tanít az egészségügyi iskolában. A közért él, a köznek cselekszik, másként nem tehet — vallja átszellemült hivatásérzettel, kommunista magatartással. Nem véletlen tehát, hogy március 28-án ő is átvette az érdemes tanító cím adományozásáról szóló oklevelet. TELJESÜLT VAGY Gyermekkora óta csillapíthatatlan tudásvágy hajtotta a szegény sorú parasztfiút, aki a burzsoá rendszerben gondolni sem mert arra, hogy egyszer majd ott áll a katedrán. A felszabadulás meghozta Bartal Vincének azt a lehetőséget, hogy az egyszerű falusi fiú művelődhessen, elérhesse vágyai netovábbját: tanító, fiatal lelkek formálója lehessen szocialista társadalmunkban. Mint falusi gyereket örökösen vonzotta a természet, ezért nem véletlen, hogy a tanárképző főiskolán biológiával párosított szakra iratkozott be. Bartal elvtárs a háború utáni csehszlovákiai magyar nyelvű iskolai oktatás úttörői közé tartozik. Mint sokan mások, ő is levelező hallgatóként végezte tanulmányait, mint mondani szokás, menet közben képezte magát pedagógussá. 1951-ben kezdte el tanítói hivatását, 1952 óta Lakszakállason tanít, 1958 óta pedig az iskola Igazgatója. Olyan pedagógusok közé tartozik, akik szel leinformáló munkásságukat eredményes közéleti tevékenységgel párosítják. Kezdetleges, elmaradott mezőgazdasági épületekben kapott helyet az egykori iskola. Bartal elvtárs érdekeltté tette a szülőket az iskola környékének csinosításában, Közéleti tevékenysége párttuztségek betöltésére is kiterjed. Tagja a járási pártel lenőzrő és revíziós bizottságnak, falujában a helyi nemzeti bizottság alelnöke 1954 óta, ideológiai tanácsadója a SZISZ-nek, politikai munkát végez a szülők és Iskolabarátok közösségében ... Tovább sorolhatnánk a lakszakállasi igazgató közéleti tisztségeit és feladatvállalásait. Szívesen vállal és végez mindent, abban a tudatban, hogy a köz javát szolgálja, kiveszi részét a szocialista társadalom építéséből. Pedig bajok vannak az egészségével, kímélnie kellene magát, ö mégis helytáll munkájában a tantestület élén, melyben nagyon közkedvelt. Bizalommal fordulnak hozzá jó tanácsért. Egy egész nemzedék került ki az 57 éves pedagógus keze alól. Hétszáz tanuló hagyta el az „alma mater“ falait azóta, hogy Bartal Vince a lakszakállasi általános iskola Igazgatója. Hogy nem vesztek el az életben, azt az is bizonyítja, hogy tanítványai közül öten itt tanítanak helyben, többen máshol teljesítik pedagógust küldetésüket. Közülük sokan lettek orvosok, mérnökök. 1968-ban a Példás pedagógus címmel tüntették ki Bartal Vince Igazgatót. Bár szerényen, meghúzódva él tanítványai és kollégái között, úgy érzi, elérte élete vágyát; most araija munkája gyümölcsét, ott áll a kitüntetett érdemes tanítók sorában. Lőrinci László
