Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-20 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 19761 március 2dt 10 ttssárnap délután. Kancsó " Illés bátyámmal üldögélünk a szövetkezeti major előtt, a lócán, ö a majorságot vigyázza, mivelhogy kapuőr, én pedig haza készülődve, az autóbuszra várakozom. S míg a lócát nyergesük, addig a mostoha időjárás miatt kesergünk, miközben a falu felől egy bősz motoros hajt megveszekedett sebességgel. A majorhoz érve azonban váratlanul lelassul a robogás. Köhögni, fuldokolni kezd a Pannónia, mint akit fojtogatnak, aztán váratlanul leáll. A legényke, akinek orcáján kinn ül az első motorozás öröme, ideges sietséggel ugrik le a nyeregből. Gyors, kapkodó mozdulatokkal lábára állítja a Jármüvet, élőkotorja a szerszámokat, s elsőnek a motorgyertyát veszt szemügyre. Aztán, amikor végez a szikravető magkapirgálásával és tisztogatásával, nekirugaszkodik az indításhoz: rugdalja a berúgókat, megszalaszt- Ja az egész behemót alkotmányt, s amikor az nem hajlandó Indulni az Istennek se, akkor az erőlködéstől pihegve támasztja a kilométerkőhöz. Kancsó Illés, a majorság mindenható fókapusa, föltdpászkodik mellőlem a pádról. Nagy szuszogások közepette odakaptat a verejtékben úszó legénykéhez, körülókumlálja a masinát, s így szól: — Az a gyanúm — pillog kaján mosollyal a kalap alól —s hogy nem abrakoltad meg ezt a pléhparlpát, amikor elindultál hazulról. Erre aztán beszalad a madtag. — Idefigyeljen, maga tudás tatus! — csatolja ki bukósisakja szíját az ifjú'motoros. — Ha azt hiszi, hogy a motorkerákpárom olyan, mint a régen — volt gebéje, akkor maga összetéveszti Visegrddot a viselt nadrággal. Mert Itt aztán nem segít a Jézus segíts! Még a Jézus Mária sem! A technika, az technika. Szakértelem nélkül a Jene eszi. Máskülönben ... Abbahagyja a hittérítésnek ts betllő győzködést. Villámgyorsan lecsavarja a benzintartály kupakját, s amikor azt tapasztalja, hogy a tartályban nincs üzemanyag, elvörösödött orcával odébbáll, kancsó Illés bátyánk pedig, látva a megjutamqdást, visszalépked hozzám, gangoson. — Látod?! — húzza ki magát a kakaskodó hangulattól. — Ez a zsendült agyú azt hiszi — int a tovaiszkoló után —, hogy ő az iparos. Dohogva telepedik ismét mellém. Néhány szóval még fölhánytorgatja a mai fiatalok vi-PÜSPÖKI MIHÁLY: Tydtam, hogy a feleségem vidám teremtés, de az a magatartás, még a legnagyobb gondoknál .is, ahogy a dolgokat felfogta, meglepett. — Próbáljunk a saját lábunkra állni! — bíztatott. — Az összetakarított pénzecskénk megtoldásához adjuk el mindazt, ami csak eladható a háznál. Hogy venni tudjunk egy nem híres, de használható lovat, hozzá egy tlngli-tangli szekeret, hiszen elkezdődik a kövesút építése ■— keresztkománk seit dolgait, majd amikor megbékél az általa tapasztaltakkal, egy másik Indítási históriával hozakodik elő. + 1931 márciusának derekát jelezte a naptár. Március első hetében megjártam Pestet, hogy munkát keressek, de egyhetes téblábolás után, gyalog jöttem haza. Akkoriban már ötödmagammal ültük körül az asztalt: szaporodott a család, nem kellett attól tartani, hogy magva szakad a Kancsó famíliának. Azt mondja egyik reggel az oldalbordám: — Illésem, te drágalátos éhenkórászom! Ha még nem gondolkodtál el azon, hogy immár három csemetéd kapaszkodik a szoknyámba, akkor sürgősen gondolkozz el rajta. S ha az érzéseim nem csalnak, már a negyedik is jelentkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy sokasodunk, s illő a további sorsunkról valamiképpen gondoskodnunk. lett az útkaparó s majd beszervez a fuvarozásba. Összesikeritettünk százpengönyi készpénzt, amivel aztán, adandó alkalommal, elmentünk a hatvani lóvásárra. Már harmadszor környékeztük meg az egyik kiszemelt, pejszínü, kicsit roskatag tartású lovat, úgy gondolván, hogy zsebünknek és igényünknek megfelel, amikor a gazdája, ravasz nézésű jász atyafi, ránkszólt a pipa mögül. — Isten az atyám — húzta a szót jászosan —, a sógorék az én aranyos lovacskámra, a Dajkára pályáznak! Ügy látszik, örökbe akarják fogadni. A jász sógor egykettőre észrevette rajtam, hogy nem sokat értek a lovak felbecsüléséhez. Minden elődöm munkásember volt, s a kubikosszerszám is úgy maradt rám, mint szamárra a legelő. Hogy teljes legyen a bizalmunk, befogta lovát a szekér elé, kötéllel gúzsbakőtőttük mind a négy kereket, s mindannyian, néhány bámészkodóval egyetemben, fölilleszkedtünk a saroglyába, s aztán, jézus segíts!... Uramisten, úgy húzott az az átkozott dög, hogy öröm volt nézni. A feleségem meg is Jegyezte a íenyérbecsapás előtt. — Mondja, bátya, semmi hibája nincs ennek a jószágnak? — Már hogyne volna! — bazsalygott az öreg. — Hiba mindenben van. Például a Dajkának az a hibája — kacsintott ravaszul a lovára — hogy nem szeret kender között járni. De hát, ha ezt a hibáját elnézik, jól meglesznek vele. Ügy belebolondultunk a jószágba, hogy amikor elhangzott a vételár, kilencvenöt pengő, cakk-pakk az egész fogatra, alig alkudtunk le három-négy pengőt, máris fizettünk. Mentünk haza boldogan, ültünk a rozoga jász-szekéren kezemben a madzaggyeplő, s meg-megcsattogtattam a szíjostort. Másnap reggel, amikor megraktam a szekeret kővel, akkor világosodott meg előttem annak az égetnivaló jász-sógornak a kétértelmű mondása. A Dajka, amikor indítani kellett volna, valóban bebizonyította, hogy nem szeret a kender között, mármint a kenderből font istrángok között járni. Ügy táncolt a szekér előtt, mint az elkényeztetett kisasszony: csak illegett-billegett, majd végül ráült a hámfatartóra. En pedig, szinte elsüllyedve a szégyentől, megfordítottam az ostor boldogabbik végét és csép ... Ügy kiabrakoltam a Dajkát, hogy az végül is nekidurálta magát, s kiugrott a hámból. Azazhogy: szétroppantotta az összemadzagolt hámot s félórás hajkurászással tudtuk csak elfogni. A történet befejezése előtt Kancsó Illés visszanézett a mögöttünk magasodó majorság épületeire, majd a következőket mondotta: Az a r> lóvásárlás úgy agyonvágott, hogy többé nem bírtam föltápászkodni. A lovat egy minden hájjal megkent lókereskedő adta el féláron, nnmeg a cenzárpénzt is kikövetelte a közbenjárásért. A szocialista realizmus szlovák úttörője 75 ÉVE SZÜLETETT PETER JILEMNICKÝ 1901. március 18-án, a Csehország északkeleti részében fekvő Letohradon, egy mozdonyvezető családból született a szocialista realizmus egyik szlovák úttörője, Peter Jilemnický, nemzeti művész. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a huszas évek elején Levicén (Léván) a tanítóképzőben tanítói oklevelet szerzett és Szlovákia akkor legszegényebb vidékein tanítóskodott. 1928 nyarán a fiatal szovjet állam megsegítésére alakult egy nemzetközi munkabrigád, az Interhelpo és Jilemnický mint e brigád krónikása és a brigád csehszlovák tagjai gyermekeinek tanítója utazott a Szovjetunióba, ahol előbb Pispek (a mai Frunze) városában, majd Kraszno-Csehovka községben működött. Innen került a Moszkvai Ojságíréképző Intézetbe. Hazatérése után néhány évig a Pravda szerkesztőjeként dolgozott, majd 1930-ban ismét a tanítói katedrára került és Szlovákia több községében tanítóskodott 1939-ig. Cseh származása miatt el kellett hagynia az 6n. klérofasiszta szlovák államot. A fasiszta megszállás idején Csehországban, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális központi bizottságának összekötője tevékenykedett egészen 1942-ig, amikor a Gestapo letartóztatta. 1943-ban koncentrációs táborba zárták és fogságának csak a győzelmesen előretörő Szovjet Hadsereg vetett véget. 1945 júniusában érkezett vissza Szlovákiába, a CSKP-t képviselte. A Nemzetgyűlésben és az Iskolaügyi Megbízotti Hivatalban dolgozott osztályvezetőként. 1947 ben a belgrádi Szláv Tanács munkatársa, majd 1948- tól Csehszlovákia moszkvai nagykövetségén kulturális attasé. Ott is halt meg szivszélhfidésben 1949. május 19-én. Csehországban fiatal költőként kezdte irodalmi tevékenységét. Expresszionista költeményei a sajátos hangvételű, igen tehetséges cseh költő, Petr Bezruč hatását mutatják. Később, mint szlovákiai tanító, több kommunista lapnak lett állandó munkatársa. Cikkeket, karcolatokat és elbeszéléseket irt a Proletárka, a Pravda chudoby, a Hlas fiidu és a DAV című lapokba. A huszas évek végén és a harmincas években jelentek meg regónyei, melyek a haladé világban, elsősorban a Szovjetunióban akkor tért hádité új ' korstílusban, a szocialista realizmus stílusában Íródtak. Első regénye, a „Győzelmes bukás“ (Víťazný pád) 1929-ben jelent meg. Kysuce népének nyomorúságát és élniakarésát, a jobb élet utáni vágyódását mutatta be a regényben, még a kritikai realizmus eszközeivel. A regény főhőse, Mat'o Ногой nem igazi forradalmár, ösztönösen küzd a kizsákmányoló kapitalista rendszer ellen, abban a reményben, hogy egyszer sikerül kiharcolni a jobb világot. Ugyancsak 1929-ben jelent meg egy külföldi kiadónál (Chicagóban) Jilemnický nagy sikerű riportkönyve, a „Két esztendő szovjetföldön (Dva roky v kraji sovietov), amely karcolatok, riportok egész során keresztül mutatja be a Szovjetunió sikeres erőfeszítéseit, a szovjet nép munkalendületét, tenniakarósát és optimizmusát a szocialista társadalom feltételei közt. Egy évvel később, 1930-ban újabb regénnyel jelentkezett Peter Jilemnický. Megjelent a „Dübörgő léptek“ (Zuniaci krok) című regénye, amelynek élményanyagát a Szovjetunióban eltöltött két esztendő szolgáltatta. Jilemnický ebben a regényében alkalmazta elsőízben a szocialista realizmus alkotó módszerét. Regényének főhőse, Matúá Repka, a Gorkij által megörökített Pavel Vlaszovhoz hasonló igazi szocialista realista hős, aki pozitív jellemvonásaival, őszinte emberi magatartásával nyeri meg a regényben ábrázolt szovjet falu népét — szimpatizánsokat és töprengőket egyaránt — a falu szocializálása gondolatának. Az 1932-ben megjelent „Töretlen föld“ (Pole neorané) című újabb Jilemnický-regény cselekménye a kapitalizmus nagy válsága idején, a huszas évek végén és a harmincas évek elején játszódik. A regény főhőse Pavol HušCava, Vltko vicéi gyárimunkás, volt szegényparaszt, aki cseh munkás elvtársainak segítségével a proletariátus jobb életéért folyó harc öntudatos sorkatonájává válik. Ebben a regényben már teljes mértékben érvényesül a szocialista realizmus alkotó módszere és az Író egyre inkább kibontakozó tehetsége. A harmincas évek gazdasági válsága képezi a hátterét Jilemnický 1934-ben megjelent regényének is, amely „Egy kocka cukor“ (Kus cukru) címmel látott napvilágot. Cukorrépát termelő kisparasztok, gyári munkások, béresek a szereplői a történetnek, akiknek sorsán keresztül az irő azt mutatja be, hogy a kapitalizmus válsága elsősorban a nincsteleneket, a proletariátust sújtja. Három évvel később jelent meg Jiiainnický újabb érdekes szerkezetű ás felépítésű regénye, az „Iránytű“ (Kompas v nás). Az Íré az emberi boldogság problematikáját fejtegeti ebben a regénvoen és mondanivalójának az a végkövetkeztetése. hogy csak az igazságos szocialista társadalomban érhető el a boldogság, ha az ember megleli a helyes utat annak az „iránytűnek“ a segítségével, amely ott van minden emberben, amely minden ember cselekvéseinek ösztönzője. Bár Jilemnický — mint a koncentrációs tábor foglya — nem lehetett aktív résztvevője a Szlovák Nemzeti Felkelésnek —. Kiszabadulása után azonnal felkereste a Felkelés számos színterét, és anyagot gyűjtött egy újabb regényhez, amelyben a Felkelésnek kívánt örök emlőket állítani. Így került ,el a Felsö-Garam vidékére is és megírta „Garammenti krónika (Kronika) című regényét, amely a Felkelést a Cierný Balog község közelében folyt harcokon keresztül mutatja be és a regény hőseiként bátor partizánokat, illegális pártmunkásokat, egyszerű, de egyszerűségükben is kiváló hősök egész sorát vonultatja fel, Így adózva a szlovák nép történelme legnagyobb eseményének. Peter Jilemnickýt ma a szlovák irodalomtörténet, a szocialista irodalom egyik úttörőiéként és megteramtőjeként tartja számon. Irótársával, az ugyancsak kommunista tanító Fraúo Král-lal együtt ők honosították meg a szlovák szépprózában a szocialista realizmus alkotó módszerét, ők irányították a figyelmet a dolgozó tömegek életére és sorsára, Így szolgálták a szlovák irodalomban a haladás nagy ügyét a toll fegyverével is. Születésének 75. évfordulóján szeretettel emlékezünk a nagy Íróra, akinek emberi, Írói és kommunista helytállása példaképül szolgálhat valamennyiünk számára. SÁGI TÖTH TIBOR A mesebeli várkastély kicsinyített mása Františkovô Láznéban. Foto: —tt-> A művelődés korszerű hajlékai Toll- és kukoricafosztás; A pislákoló petróleumlámpa fényénél beszélgető család; fáradt, álmodozó lányok és fiúk „kispadi“ suttogásai... így jellemezhetnénk rövid jelmondatokban a falu „kulturális életét“, ha fél évszázaddal visszaforgatnánk a történelem kerekét. Persze voltak akkoriban Is citerások, dalosszájú lányok, asszonyok, alkalomadtán reggelig ropták a táncot a fiatalok, elfeledve a hétköznapok „taposó malmát“. Mégis más volt az, mint manapság. Nem léteztek többmilliós költséggel épült művelődési otthonok, nem volt szövetkezeti klub, csak a verejtéket fakasztó robot utáni feledés, néhány órányi gondtalanság, megvalósíthatatlan álmok. Sok minden változott azóta. A múltkoriban a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Művelődési Központ igazgatója, Héger Károly elmondta, hogy a járásban hét olyan kultúrház van, melyben hivatásos vezető irányítja a kultúrtevékenységet. Šamorínban (Somorján) Fiisi Tibor, Čalovon (Nagymegyeren) Morva Pál, Vidranyban (Hódosban) Balody Viola, Horná Potdűban (Felsöpatonyban) Horina Mátyás, Orechová Potôňban (Dióspatonyban) Pörge Béla, Topofnikyban (Nyárasdon) Molnár József és Lehnicán (Nagylégen) Péterfi György tevékenykedik nagy ügybuzgalommal. Elsőrendű feladatuk a tömegszervezetek tevékenységének összehangolása. A CSEMADOK, valamint a SZISZ alapszervezetei mindenütt oroszlánrészt vállalnak a munkából. A kiváló irodalmi színpadok, az énekkari tevékenység magas színvonala, táncegyüttesek és zenekarok kerületi, sót országos szinten Is megállják hel'yüket. Az említett népművelési központok helyi műkedvelőin kívül, gyakran fellépnek hazai és külföldi, élvonalbeli művészek Is. Jó szórakozást és kellemes időtöltést nyújtanak a különböző érdekkörök, Ismeretterjesztő előadások és filmvetítéseket is. Mozgalmas tehát felvaink élete. A Jól végzett munka után, a céltalan semmitevés helyett, hasznosan tölthetik szabad Idejüket dolgozóink. Barak László Korszerű művelődési otthonok egész sora épült a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban. A felvételen a felsőpatonyiaké látható, ahol szintén hivatásos dolgozó irányítja a kulturális tevékenységet. Foto: — tt—
