Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-10 / 1. szám
TT g A SZOPÖSMALACOK ÉS A SERTÉSEK ELHULLÄSI VESZTESÉGÉNEK MEGELŐZÉSE ■ A szopósmalacok és a sertések elhullását fertőző és nem fertőző betegségek okozhatják. A fertőző betegségek közül elsősorban a sertések fertőző gyomor-bélgyulladása, az Aujeszky-féle betegség, a malacok vírusos hasmenése és a légzőszervi betegségek komplexuma. A mezőgazdasági dolgozók sertésinfluenza és hörgősség néven ismerik. A fertőző betegségek többségének esetében a vakcinákat sikerrel alkalmazzuk, ennek ellenére nem érünk el megfelelő eredményeket. Ennek oka, hogy a fiaztatókban nem tartják be a szigorú higiéniai rezsimet, továbbá a rossz környezeti feltételek, amelyek az állatok szervezetét erős megterhelésnek vetik alá és stressz-helyzeteket teremtenek. A stresszt a fiaztató helytelen hőmérséklete is előhívhatja. A kocáknak elegendő a 16 C°-os hőmérséklet, mivel magasabb hőmérséklet esetén a kocák teje elapad és kevesebb takarmányt fogyasztanak. Ezzel szemben a szopósmalacok születésük után 32 C°-os hőmérsékletet igényelnek, mivel még nincsen kifejlődve a termoregulációs rendszerük (a hőmérséklet változásaihoz való alkalmazkodási. Ez a képesség csak néhány nap múlva fejlődik ki. Ezért a szopósmalacok által igényelt hőmérsékletet infrasugárzókkal biztosítjuk. Stresszt okozhat a levegőben található ammóniák- vagy széndioxid-felesleg is. Ezért van szükség a ventillátor segítségével biztosított jó szellőzésre. A kocák nagyobb tömegű összpontosítása esetén sokkal nagyobb vitamin-, ásványi anyag- és nyomelem-felhasználást figyelhetünk meg. Ezért minden állatgondozónak ismerie kell, milyenek ebben az időszakban a helyes táplálkozás elvei. Például az А-vitamin hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a fiatal állatok fejlődését, károsítja a szervezet nyálkahártyáját és gyakran elhullást okoz. A D-vitaminra a csontváz megfelelő képzéséhez és az általános növekedéshez van szükség. Ennek hiánya esetén a fiatal állatok angolkórosakká válnak. Asvánvi anyagokra, főként mészre és foszforra a csontképzés és a szervezet anyagcseréje szempontjából van szükség. Ezek hiánya zavarokat okozhat az állomány újratermelési folyamatában is. A nyomelemekre a szervezet némely létfontosságú folyamatának a biztosítása érdekében van szükség. A nem fertőző megbetegedések közül nagy veszteségeket okoz a szopósmalacok kannibalizmusa, amely abban nyilvánul meg, hogy a malacok egymás farkát, esetenként a fülét is rágják. Ennek oka ismeretlen. Túlzsúfolt kutricák, ivóvízhiány, a környezet magasabb hőmérséklete stb. esetén fordul elő. A kannibalizmus elleni legjobb védelemnek a farok megkurtítása bizonyult. A farokkurtítást 25 órával a malac születése után végzik el, speciális harapófogóval a farok tövénél. Kurtítás után a sebet fertőtlenítik. Erre a céla a Septonex vagy Chronicin szpré-készítmények felelnek meg - a legjobban. A nagyhizlaldákban gyakori a végtagok zúződása a rácspadló helytelenül méretezett rései, vagy a túlságosan síma padló következtében. Mezőgazdaságunk a választott malacok és a sertések súlygyarapodása és az 1 kg súlygyarapodáshoz szükséges takarmánymennyiség szakaszán nagyon jó eredményeket ér el. Ennek ellenére további javulással számolunk, amit a távlati tervekben is rögzítettünk. Az egyes szakaszok szerint 1990-ig a sertéstenyésztésben a következő termelőképességi mutatók elérésével számolunk: A MIRIGYES TÖGYGYULLADÄS MEGELŐZÉSE ÉS ELFOJTÁSA Szocialista mezőgazdaságunk állattenyésztési termelésének jelenlegi fejlődési szakasza néhány állategészségügyi problémát von maga után. A fejőstehenek istállózásának nagyüzemi technológiája az állatok szervezetét erős megterhelésnek veti alá és sztresszes állapotokat hív elő. A fejőstehénnek érzékeny szervezete van. Érzékenységének foka a nemesítés fokától és a fajtától függ. Ezért a fajta és az egyedek megfelelő kiválasztásával olyan fejősteheneket kell nyernünk, amelyek a lehető legnagyobb ellenállást tanúsítják a külső környezeti feltételek által előidézett sztresszhelyzetekkel szemben. A legnagyobb közgazdasági károkat okozó megbetegedések egyike a tőgy mirigyes gyulladása. TEJMIRIGY-GYULLADÄS A tejmirigy-gyulladás olyan megbetegedés, amely a tej minőségének és mennyiségének változását idézi elő. A fejőstehén egészségi állapota is leromlik A megbetegedést kórokozbó baktériumok — streptococcusok, staphylococcusok és más baktériumok és vírusok okozzák. A fertőzés főként a bimbó csatornákon keresztül jut a tejmirigyekbe. A tejmirigygyulladás lényegesen kisebb százalékban a csecsbimbók zúzódásának, a • romlott takarmány és a hirtelen hőváltozások következménye. Ebben a megbetegedésben része van a helytelen gépi fejésnek is. A helyes fejési technika növeli a fejőstehén termelőképességét, erősíti egészségét, lehetővé teszi a fejés időtartamának a csökkentését, fokozza a munkatermelékenységet, növeli a kifejt tej mennyiségét és egyúttal bizonyos védelmet nyújt a tejmirigy-gyulladásos megbetegedése ellen. TEJKÉPZÖDÉS A TEJMIRIGYEKBEN A tőgy egymástól teljesen független, csecsbimbóban végződő negyedekre oszlik. A csecsbimbókat záróizom zárja, amely meggátolja a tej önkényes távozását. A csecsbimbó belsejében bimbócsatorna van, amely a tőgybimbó medencéjébe szélesedik. Ez összeköttetésben áll a tejmedencével, ahová a tejutak hálózata torkollik. A tejmedence fala finoman ki van bélelve és védelmet nyújt a baktériumok tejmirigyekbe való behatolása ellen. A tej a tőgyalveolusok szekréciós sejtjeiben képződik, ezek a tejutak végén fürtökbe tömörülve helyezkednek el. A legtöbb alveolus a borjazás utáni kb. 8—10 nap után van (1 cm3-ben 75 000 is található). Ilyenkor a tejelválasztás is a legnagyobb. A tőgyalveolusok száma a laktáció ideje alatt a kíméletlen fejési technika következtében gyorsan csökken és így csökken a tejtermelés is. A tej a tejtömlőcskék szekréciós sejtjeiben marad, és csak nagyobb nyomás hatására nyomódik ki a tejmedencébe és a környező tejcsatornákba. Ha a tejmedencében túlnyomás keletkezik, akkor a szekréciós sejtek tevékenysége csökken, ezért a nagy termelőképesésgű fejősteheneket borjazás után legalább naponta háromszor kell fejni. A TEJ KINYOMÁSÁNAK ELVE — A FEJÉS A tejképződés folyamatának megvilágítása érdekében ismernünk kell a megtermelt tej tejmirigyiből való folyamatos kiválasztásának előfeltételeit a fejőberendezésbe. Meg kell teremtenünk az összhangot a fejőstehén Idegrendszere és hormonjainak működése között, ez a tej tőgybímbó medencéjéből való gyors és kíméletes elszívásának feltétele. A fejőstehén aktív segítsége nélkül gépi fejőssel a tejet csupán a tőgybimbó medencéségi állapotában Is. A magzatburkok távozása után figyelni kell a nemi szervekből távozó váladékokat és az esetleges változásokat. Esetenként a váladékok gennyesek és bűzösek. Ebben az esetben anyaméh gyulladásról van szó, amelynek következtében a tejtermelés és az élősúly csökken. A vemhesedés ezután elhúzódik és a tejelési görbe süllyed. Ezért kell rendkívüli figyelmet fordítani az anyaállat ellés utáni álapotára. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk a tehenek vemhesedésével kapcsolatos néhány fogalom közelebbi magyarázatát. Az űn. „service peried“ a leborjazástól az újabb megtermékenyülésig terjedő Időszak. A service perlodnak nem szabadna 60 napnál hosszabb ideig tartania, ami megfelel a nemi folyamat fiziológiájának. Az „intervallum“ a leborjazástól az első mesterséges termékenyítésig terjedő Időszak. A „vemhességi időszak“ [graviditas) a megtermékenyüléstől a leborjazásig terjedő Időszak. Az „inszeminációs index“ a tehén megtermékenyítéséhez szükséges inszemlnációk számát fejezi ki. A „születési arányszám“ a megszületett borjak 100 tehénre eső számát képviseli. Amennyiben mindezeket a mutatókat ismerjük, hozzáláthatunk az állomány és újratermelési folyamatának általános értékedéséhez. Az Állami Állategészségügyi Igazgatóság kötelezi az állategészségügyi szolgálat dolgozóit arra, hogy idejekorán megvalósított diagnosztikával kísérje figyelemmel a tehenek megtermékenyülését. Ez a tehenek kivizsgálása az inszeminációt követő 6 hét múlva. Így idejekorán sikerül felfedeznünk az üresen maradt állatokat és rövid időn belül ismét ínszeminálhatjuk őket. AZ OBJEKTUMOK ÉPÜLETTERVEZÉSÉBEN VALÖ RÉSZVÉTEL Az állategészségügyi dolgozók közvetlenül is részt vesznek a sterilitás elleni harcban mind az istállóban végzett munka, mind a népnevelői munkájuk révén. A szövetkezeti munkaiskola és a tanácskozások keretében a mezőgazdasági üzemek dolgozóit és az állatgondozókat tájékoztatják a sterilitás kérdéseiről, a helyes takarmányozás problémáiról és az újratermelési folyamat további kérdésétől. Az utóbbi időben fokozódik az új épületek tervezésével kapcsolatos együttműködés. Ez annyit jelent, hogy minden tehénistálló épülettervének három alapvető osztályt kell tartalmaznia: 1. az ellés előtt és az ellés után levő tehenek osztálya; 2. a maximális tejtermelés időszakában levő tehenek osztálya; 3. a szárazon álló tehenek osztálya. Ez a három osztály biztosítja a tehenek iránti megfelelő gondoskodást azokban az időszakokban, amikor erre a legnagyobb szükségük van. Csak így lehetséges optimális feltételeket teremteni a tehenek és a borjak számára. AZ EGÉSZSÉG ÜRÜKÜLHETŰSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE A mezőgazdasági vállalatnak olyan tulajdonságú apaállatokat és anyaállatokat kell kiválasztania a továbbtenyésztésre, amelyek érvényesülni tudnak a nagyüzemi technológia feltételei között. Ez hosszúlejáratú folyamat, de a mesterséges termékenyítés soha nem tapasztalt lehetőségeket kíván e folyamat meggyorsítására. Ugyanis egyetlen bikától kb. 25 000 inszeminációs adagot nyerhetünk a tehenek mesterséges termékenyítésére. Igaz, hogy ez bizonyos kockázattal jár. Ha a bika valamelyik nem kívánatos tulajdonsága elkerüli a figyelmünket, akkor ez többszörösen kiüt az Ragadós száj- és körömfájás. A paták heveny lefolyású vírusos fertőző betegsége. Ragályos betegség. Az állatok közvetlen érintkezése útján, vagy közvetve az emberek,, a takarmányok, a víz vagy az egyes háziállatok — a kutyák és a macskák közvetítésével terjed. Az állatoknak magas lázuk van, amely meghaladja a 41 C °-ot is, kísérő tünetei az étvágytalanság és a későbbi időszakban az erős nyálzás. A fényszájon és az orrlyukak körül, későbben pedig a tőgyön is hólyagocskák jelennek meg, és a patákon a pártaszélen levő bőr pirossá válik. A ragály gyorsan terjed, az állatállományban veszteségeket, csökkentett tejelést és súlygyarapodást okoz. A megbetegedés esetenként heveny lefolyású lehet és akkor elhullást és kényszervágást eredményez. A járvány kiütésekor elsősorban a megbetegedés körülményeit kell alaposan elemezni és ki kell kutatni a fertőzés forrását. A fertőzés forrásának a kikutatása igen nehéz feladat és nem jár minden esetben eredménnyel. Az Állategészségügyi Igazgatóság dolgozói az állambiztonsági szervekkel karöltve a szó szoros értelmében nyomoznak a fertőzés forrása után. A ragadós száj- és körömfájás közgazdasági következményeiről tanúskodik az a tény is, hogy egyetlen fertőzött góc felszámolása társadalmunknak 3—5 millió koronájába kerül. A keleti marhavész hazánkban már több mint 50 éve nem fordult elő. Ám Földünk más vidékein a kérődzők e rosszindulatú betegségét még nem sikerült gyökeresen elfojtani. Ugyanez vonatkozik az afrikai sertéspestisre is, amelyet az állati eredetű élelmiszerek, főként a hústermékek behozatalával hurcolhatnak be hozzánk. Ez a fertőzés az állomány 100 %-os felszámolásához vezet. Nyugat-Európa egyes államai, amelyek szoros kapcsolatokat tartanak fenn Afrikával, pl. Olaszország és Spanyolország, igen óvatosan kezelik a határállomásokon belépő, vagy az ország területén áthaladó utas- és állatforgalmat. A határállomásokon végzett tüzetes vámvizsgálat elsősorban az állati eredetű élelmiszerekre irányul. A nagyon veszélyes ragályok ismertetésekor nem feledkezhetünk el a baromfipestisről sem. Köztársaságunkban ezt a betegséget közvetlenül az álatok ivóvizébe adagolt vakcina segítségével sikerült felszámolnunk. VESZÉLYES RAGÁLYOS ÁLLATBETEGSÉGEK A veszélyes ragályos [fertőző) állatbetegségek közé elsősorban a gümőkórt, a fertőzéses elvetélést, a fehérvérűséget, a lépfenét, a veszettséget, a paratífuszt és a tarlósömört soroljuk. Szocialista társadalmunk az állam- és pártszervek hathatós segítségével lehetővé tette a fertőzéses elvetélés és a gümőkőr teljes felszámolását. Az állami pénztárból e két ragályos betegség felszámolására néhány millió koronát folyósítottak minden járásnak. A világ második olyan állama vagyunk, amely ilyen nagy sikerrel dicsekedhet. Mezőgazdasági dolgozóinknak azonban ennek ellenére minden óvintézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezt a két betegséget senki se hurcolhassa be tenyészeteinkbe. Az újonnan vásárolt állatokat bizonyos időre elkülönítő, zárlati istállókban kell elszállásolni. Ezeket az istállótérségeket az üzemrészleg többi részétől elkülönítve kell kiépíteni. Itt az állatok az egészségügyi szolgálat dolgozóinak állandó felügyelete alatt állnak. Elvégzik az összes meghatározott diagnosztikai vizsgálatokat és az állatokat csak a megfigyelés időtartamának letelte után, amely rendszerint 28 napos, vezethetik át a közös istállókba. A zárlati istállóban idejekorán fel lehet deríteni a lappangó fertőzéseket és meggátolni azok behurcolását a tenyészetekbe. A külföldről behozott állatok esetében a zárlati időszak hároméves. Ezzel az Időtartammal biztosítják a vér vontatott lefolyású megbetegedésének 14 1
