Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-20 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. márnlus 20. A gépesítés irányítása egyesített szövetkezetekben szolgAltatAsok A NAGYÜZEMI TERMELÉSBEN X mezőgazdasági termelés szakosításának Bratlslavában és a Bratislavavidéki Járásban már 15 éves gazdag hagyománya van. A mezőgazdasági üzemek az utóbbi években termelésüket az üzemen belüli szakosítás szélesebb körű érvényesítésére koncentrálják. E koncentráció leginkább a szövetkezetek egyesítésekor tűnik ki, ez pedig körzetünkben tervszerű és rendszeres Jellegű. A szövetkezetek egyesítése formájában történő termelés-összpontosítás a gépesítés terén is érzékeny beavatkozást jelent az irányításba. Az egyesülés előtt a vezető elnök — gépesítő) közvetlenül irányította a gépesítést a mezőgazdasági üzemekben. Az egyesített szövetkezetek koncentrált gépparkjában 50 és 100 között mozog a traktorok száma. Ilyen géppark közvetlen irányítása mér lehetetlen. Ezért keresték és még keresik a gépesítés irányításának lehető legjobb formáit. MINŐSÉGI változás A szövetkezetek nagyobb egységekbe való összevonása alapjában minőségi változást jelent, összefüggőbb, nagyobb termelő egységek keletkeznek. Ezekben létrejönnek a feltételek a második és harmadik generáció, nagyobb teljesítőképességű technika felhasználására. Az új üzemekben nagy teljesítőképességű gépek vásárlására halmoznak fel eszközöket. Ezek a gépek csoportosan alkalmazhatók, ami teljesítmény és gazdaságosság szempontjából további előnyöket jelent. Az első tapasztalatok az egyesítés gyakorlati előnyeit bizonyítják. Az azelőtt Skoda 180 vagy K—700 traktorokkal rendelkező egyesített szövetkezetek már további gépeket vásároltak (például a Záhoran Efsz), s ezeket nemcsak két, hanem három műszakban is üzemeltetik. Az aratás szervezése is megmutatta a technika alkalmazásának előnyeit az egyesített szövetkezetekben. Egy. gabonakombájn megterhelése nem haladta meg a 85 hektárt, míg a kisebb mezőgazdasági üzemekben 100—115 hektár volt. Az olyan üzemek, mint az Üsvit Efsz, a Gajary-i és a Pezinoki Efsz, teljes mértékben kihasználták a kombájnok csoportos bevetésének előnyeit, amelyek a gabona kombájnoktól való elszállításában is megmutatkoztak, ugyanakkor a szállítás folyamatos volt, kevesebb szállítóeszközt igényelt. Hasonló tapasztalatokat szereztek a silózással is; itt a szecskázók csoportos bevetése egy tartalékgéppel a lehető legelőnyösebbnek bizonyult. Szavatolja a teljesítőképességet, főként az elszállításba bevont szállítóeszközök teljes kihasználását. Tekintettel az elavult, fizikailag elhasználódott autóparkra, meg kell gyorsítani felújítását, főként a nehéz tonnatartalmű autókét. AZ IRÁNYÍTÁS két formája Ilyen új feltételek között keressük a géppark irányításának leghatékonyabb, leghatásosabb formáit. A mezőgazdasági igazgatóságnak hatáskörébe tartozó egyesített szövetkezetek elhatározták, hogy kétféleképpen fogják irányítani a gépesítést. Az első csoportot azok a szövetkezetek képezik, amelyekben a gépeítést szakosított üzemekre osztják, éspedig a gépek funkciója szerint a következőképpen: növénytermesztő részleg (a növénytermesztés biztosítására szolgáló öszszes gépek); állattenyésztési részleg (az állattenyésztési termelés biztosítására szolgáló gépek); javító és szállító részleg (műhelyek, autópark, nehéz gépek. Így van ez a pezinoki Üsvit Efszben és a gajaryi Záhoran Efsz-ben. E szakosított termelési részlegeknek saját terveik vannak, melyek szerint termelnek, és gazdálkodnak. Az ágazat vezetője, gépesítő! révén gondoskodik a gépek jő kihasználásáról. E módszer előnye az azonnali közvetlen reagálás bizonyos gépek szükségletére, hátránya viszont az, hogy a géppark nem koncentrált és gondozása, ellenőrzése megosztott. A második csoport: a gépesítés, valamint a javítás egy szakosított üzemrészlegen összpontosul, amelynek élén a vezető áll, aki kellő hatáskörrel rendelkezik és felelősséget visel az egész gépparkért. így van ez a Podhorie—Pernek-i Efsz-ben, a Devín— Záhorská Bystrioa-i Díszben. A gépesítő üzemrészleg, más termelési ágazat (növénytermesztő- és állattenyésztő) kérésére gépeket bocsát rendelkezésre, illetve szolgáltatásokat nyújt, megvannak a maga tervei, a végzett munkát kiszámlázza az illetékes termelési csoportnak.. A szolgáltatások díjazására azonban nincsenek megállapodott árak, keresik megállapításuk legelőnyösebb formáját, aminek egyelőre az egy átlagos hektárra számított ár mutatkozik. Majd a további tapasztalatok mutatják meg, milyen formát ölt a gépesítés irányítása az egyesített szövetkezetekben. A gépesítés irányítását elsősorban a szokosított nagyüzemi termelésnek kell alárendelni úgy, hogy a nagy teljesítőképességű gépeket maximálisan használják ki és gondozásuk megfeleljen a műszaki követelményeknek. Ernest Kálmán, a Bratislava-vidéki Járási Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozója. Főleg télidőben a mezőgazdasági dolgozók közül is sokan üdülnek a Magas-Tótra óriáshegyei alatt, ahol a korszerű szállodákban kényelmes körülmények között tölthetik el megérdemelt szabadságukat. Foto: — tt— ELŐTÉRBEN A politikai nevelömunka Modranyba (Madarra), a helyi sportszervezet évzáró gyűlésére, amely szintén nemrégiben zajlott le. Szabó Lajos elnök tájékoztatta a jelenlevőket tavalyi eredményekről, problémákról. Mindjárt előjáróban leszögezte, hogy a felnőttcsapat következetes felkészüléssel sokkal szebb eredményt is elérhetett volna. Nem titkolta, hogy az őszi bajnoki idényben hosszú időn át a kiesési zónában volt a csapat, s csak a végefelé sikerült felzárkózni a XI. helyre tizenkét ponttal, 24:36-os gőlaránnyal. Talán ez az idény volt a iegvölságosabb a csapat számára. örvendetes, hogy ebben a sportszervezetben a fiatalok nemcsak labdarúgással foglalkoznak, hanem asztalitenisz- és sakkszakosztály is működik. Az asztalitenisz falubajnokságába húsz fiatal kapcsolódott be, a legjobbak majd a járási bajnokságban is indulnak. A sakkozók szintén „otthoni berkekben“ mérték össze tudásukat, s szintén szeretnének részt venni a járási bajnokságon is. Szó volt továbbá az anyagi támogatásról is. A szövetkezet vezetősége az elmúlt évben 5500 korona anyagi segítséget nyújtott a szervezetnek, további összeggel hozzájárult a „labdarúgó-torna“ megrendezéséhez és fedezi a csapatok szállítási költségeit. A hnb-től 1500 korona anyagi támotást kaptak, ugyanakkor a sportszövetség járási szerve sem kezeli őket mostohagyerekként. A vitafelszólalások tárgyilagosan mérlegelték a való helyzetet. Soóky elvtárs például bírálta a csapatok teljesítményét, egyes játékosok magatartását. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezet még nagyobb anyagi segítséget nyújtanak, ha ez jobb eredményekhez vezetne. Többen az új sportlétesítmény építésével kapcsolatban tettek fel kérdést a vezetőségnek. Egyesek nehezményezik, hogy az építés megkezdésének időpontja még mindig bizonytalan. A türelmetlenkedőknek meg kell érteniök hogy az ilyen nagyszabású építkezés szervezőmunkája időt igényel. Egy azonban bizonyos, amenynyiben a tervek megvalósulnak, abban az esetben a járás legszebb sportlétesítménye Modranyban lesz. A taggyűlés egyhangúlag bizalmat szavazott a régi vezetőségnek az eddigi jö munkáért. Reméljük, a jövőben sem okoznak csalódást. Andriskin József Munka nélkül nehéz lenne Cokoloén (Lakszakállason) a kO• zelmúltban tartotta meg évzáró taggyűlését a Družstevník sportszervezet. Az értékelő beszámolót Bajost Imre, a szervezet elnöke tartotta. Röviden foglalkozott az elmúlt év legfontosabb bal- és külpolitikai eseményeivel, majd rátért a sportszervezet életét taglaló beszámolóra. Megelégedéssel állapította meg, hogy a felnőtt labdarúgócsapatnak végre sikerült bejutni a járási bajnokság II. osztályába, s rámutatott arra Is, hogy a játékosok nem tudatosították kellően ennek fontosságát. Nem Jártak rendszeresen edzésre, sportszerűtlenül viselkedtek, ami aztán az eredményekben mutatkozott meg. Pedig felkészülésre kevés helyen van olyan lehetőség, mint Sokolcén. A téli alapozó edzéseket például a helyi AKI tornatermében végezhetik. Elsősorban a Játékosoknak kell tudatosítaniuk, hogy a labdarúgás olyan sport, amelyet csak sportszerüne, fegyelmezetten és felkészülten lehet játszani. Éppen ezért Bajcsi sporttárs hangsúlyozta és szorgalmazta a politikai nevelőmunka hatékonyabbá tételét. Különösen az elkövetkező bajnoki idényre való felkészülések során. Nem csoda tehát, hogy a határozati javaslat első pontjaként éppen a politikai nevelőmunka fokozását tűzték célul. + Mátyás László sporttárssal, a Járási sportszövetség titkárával érkeztünk ... — A legjobb dolgozónk? — kérdez vissza Gulyás András, a V. Kamenec-i szövetkezet főgépesítője, aki egyben az üzemi pártszervezetének az elnöke is. Aztán azonnal rávágja: — Hát, az csak Polák János lehet. Sertésgondozó. Itt is megvárhatja, egyéb ügyben is jönnie kell. Középtermetű, jókötésű ember lép be az ejsz-irodába. Tekintetünk összetalálkozik. Aztán tovább várakozunk. A pártelnök elmosolyodik. — Ö az —- mondja. Kezet Jogunk és bemutatkozunk egymásnak. — Sertésgondozó vagyok már harmadik éve — mondja Polák János. — Most éppen malacokat választottam el. Látja, milyen rossz idő van odakint? Azóta jobban kell vigyázni a malacokra, nehogy megfázzanak. — Korábban mivel foglalkozott? — Traktoros voltam, tizenkét évig egyfolytában. — A traktorosok között is a legjobb volt — szólt közbe a főgépesítő. — Azért ne túlozd el, András, mert megharagszom — zsörtölődik Polák János. Igaz, elvégeztem mindent, amit rám bíztak, sosem idegenkedtem a munkától. — Hogy került a sertésekhez? — Gyomorbetegség miatt kellett megválnom a traktortól. A sertések mellett sem panaszkodom. Keményen kell markolni a lapát nyelét, de amíg erő van bennem, csinálom. Nekem nem számít, hogy milyen munkához állít a vezetőség. Ezzel Albert Arpád, a szövetkezet fiatal zootechnikusa is egyetért, mert amióta Polák János a sertésekhez került, azóta lényegesen megjavultak az eredmények. — Ha az ember valamit szeretettel csinál, akkor az eredmény sem marad el, — magyarázza, és hogy szavának hitelt adjon, a belső zsebéből noteszt véve elő, néhány számadatot diktál: — Jelenleg itt, a nagykövesdi gazdaságban nyolcán 1700 sertést gondozunk, ebből 1236 az anyakoca. Tavaly anyakocánként évi átlagban 20,27 malacot választottunk el 116 kilós súlyban. Ahogy Polák János noteszából megtudom, dicséretes ereményeket értek el a hizlaldában is, hiszen évi átlagban tavaly 0,59 kilós volt az átlag súlygyarapodás. Polák Jánostól a családja felöl érdeklődöm. — Két lánygyermekem van, Kassára mentek férjhez. Magunkra maradtunk a feleségemmel, ketten élünk. — A felesége is dolgozik? — Sajnos, 6 beteges, nem dolgozhat. — Várja a nyugdíjazását? — Mit mondjak? Mindegy lesz az. Nyugdíjba vonulásom után is dolgozni fogok. Munka nélkül elárvulna az életem, anélkül nem tudnék meglenni. Kifelé indulunk, Polák János bácsi még behív az egyik istállóba, hogy nézzem meg az állatokat.: Közben elmondja magáról, hogy elégedett embernek tartja magát, mert érzi, hogy a vezetőség és a munkatársai is megbecsülik. Ahogy sorra járjuk az istállókat, elgyönyörködöm a szebbnél szebb állatokon. Fejbólintással nyugtázom, hogy tetszenek. — Tudja, nem is volna semmi baj, ha a kiskövesdiek is tartanák a színvonalat — mondja kissé lehangoltam — Miért, ott talán mésként van? — Mi már régebben egyesültünk a kiskövesdiekkel, sajnos, ők tavaly mindössze 11,7 malacot választottak el anyakocánként, és ez az eredmény nagyon lerontotta az efsz átlagát. A jövőbeni tervekről faggatom Polák Jánost. — Mi itt, a nagykövesdi gazdaságban nem elégszünk meg az elért eredményeinkkel. Megszerveztük a szocialista munkabrigádot. Nyolc tagú brigádunk vezetőjévé Albert Árpádot választottuk. Jó szakember, érit a munkáját. Kötelezettséget vállaltunk, hogy az idén terven felül 200 mázsa húst adunk közellátásra, malacelválasztási tervünket pedig 150 darabbal túlteljesítjük. Lassan kezdődik a délutáni etetés, én pedig elbúcsúzom Polák János bácsitól. SZOVJET TAPASZTALATOK Növekszik a szociális feladatok részaránya Néhány évvel ezelőtt szovjet mérnökök, közgazdászok, szociológusok arra -a következtetésre jutottak, hogy a technikai haladás szociális következményeinek átértékelése gazdasági veszteséghez és komoly szociális kiadásokhoz vezet. Ez a következtetés adta meg a jelt az első vállalati komplex szociális fejlesztési tervek létrehozására. Ma huszonötezer termelő kollektíva és intézmény rendelkezik ilyen tervekkel. A szociális tervezés úttörői feladatul tűzték a munkások és alkalmazottak életszínvonalának emelését, a munka jellegének és a kollektívák szociális struktúrájának átalakítását. A legújabb tapasztalatok azt mutatják, hogy a szociális problémákat teljesen nem lehet az egyes vállalatok keretein belül megoldani. Az ellátás, a közszolgáltatások, az oktatás, a közegészségügy, a kultúra szférájának fejlesztése, a munkaerő ésszerű felhasználása csak körzeti vagy városi viszonylatban mint szociális gazdasági szervezet egészében lehetséges, tgy jöttek létre gzok a komplex körzeti és városi fejlesztési tervek, amelyek lehetővé tették a szociális struktúra valamennyi láncszeme fejlesztésének összehangolását. Ugyanakkor a város sem az utolsó lépcsőfoka a szociális tervezésnek. A Szovjetunióban most már nagyobb területi-közigazgatási egységek válnak a tervezések tárgyévé. Így például a tizedik ötéves tervben (1978—80) az egész csernovici terület fejlesztése a gazdasági és szociális átalakítások egységes, komplex terve szerint folyik majd. Hasonló terveket dolgoznak ki a terület minden városa és falva, minden ipari vállalat, kolhoz és szovhoz számára. A termelés fejlődése, a tudományos-technikai haladás ugyanis a szocializmusban — csupán eszköz a fő cél elérésére: az ember növekvő szükségleteinek kielégítésére. Annak érdekében azonban, hogy a termelés a legteljesebben szolgálja az embereket, mindenekelőtt egy magasan fejlett gazdaság létrehozására van szükség. Alighogy megoldódott ez a feladat, azonnal napirendre került a nép anyagi és kulturális életszínvonala jelentős emelésének és més szociális problémák mielőbbi megoldásának kérdése. A csernovici (8,1 ezer kmz-es) területen 875 ezer ember él. Ide tíz város, tíz vidéki közigazgatási terület és 398 település tartozik. A terület szociális fejlesztésének fő iránya — a városok és falvak közötti különbségek megszüntetése. E folyamat gazdasági támaszéul a mezőgazdasági termelés szakosítása és koncentrőciója, valamint ipari vágőnyokra terelése szolgál. A nagy kolhozközi komplexumok létrehozása és a technika széles körű alkalmazása lehetővé teszi a munkaerő vidékről városba áramlásának ellensúlyozását. Ez lényeges társadalmi folyamat. A terület gazdasági és szociális fejlesztési tervének egyik legfontosabb részét az iparban végbemenő tudományos-technikai haladás ügyének szentelték. A terv a vállalatok felszerelésének korszerűsítését, a számítástechnika bevezetését, az irányítás tökéletesítését és a termelés színvonalának emelését irányozza elő. A terv figyelembe veszi a munkaerőtartalékok ésszerűbb felhasználásának, a káderek képzésének és ágazatok szerinti elosztásának, valamint a szakemberek továbbképzésének kérdéseit is. Külön fejezetben foglalkozik a környezet védelmének és a munkakörülmények javításának feladataival. Előirányozták — többek között — olyan nagy teljesítményű tisztító berendezések építését, amelyek az ipari szennyvíz 99 százalékát újra felhasznáhatóvá teszik. Ugyanakkor számolnak a városi ipar továbbfejlesztésével és a munkaerőszűkséglet növekedésével is. Következésképpen az általános stratégiai tervtől függően jelölik ki az egész területi struktúra minden láncszemének szerepét. így a vállalatok sem kerülhetik el egy komplex terv kidolgozását. Központilag ugyanis lehetetlen pontosan meghatározni minden egyes kollektíva reális lehetőségeit, belső erőforrásait, s ezek felhasználási módjait. Az egyes vállalatok, városok, területek világos, konkkrét, komplex fejlesztési tervei a szocializmusban a termelés hatásfoka növekedésének tartalékai. Ezek a tervek lehetővé teszik, hogy a tömegek energiáját a legfontosabb gazdasági és szociális feladatok megoldására irányítsuk. (APN)
