Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-13 / 10. szám
1878. március 13. SZABAD FÖLDMŰVES ft A tejtermelés megoldásra vár ф Ha rossz a kezdet... Növekszik az adósság ф Jó takarmány kell ф Amikor az állattenyésztő szereti a jégkorongmérkőzést ф Minden az embereken múlik ф A levlcei (lévai) járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói mindent megtettek annak érdekében, hogy teljesítsék a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból rájuk háruló feladatokat, és sikeresen kezdjék a hatodik ötéves tervet. Csupán az állattenyésztőknek nem sikerült teljesíteniük múlt évben a tejeladási tervet. Ebben a tekintetben a nyugat-szlováklat kerület versenyében az utolsó helyet foglalták el. Fájó, hogy a kezdés ez évben sem sikerült. A tervhez viszonyítva az első hónapban már több mint 300 ezer liter tejjel kevesebb került a piacra a termelésben mutatkozó fogyatékosságok miatt. HOL A HIBA? — Nem csupán hibáról, hanem hibákról van szó — mondotta Milan Gábri mérnök, a jmi főzootechnikusa. — Ugyanis több hiba is akad. Amíg a Dolná SeC-l (alsószecsei) Efsz-ben egy tehéntől naponta 7,5 liter, a Farnai (farnadi) Efsz-ben 7 liter, a Bešai (besei) és a V. Ludince-i (nagyölvedi) Efsz-ben 6,5 liter tejet adnak el egy tehéntől, addig a Šahy-i (ipolyságl) Efsz-ből 3,7, a Santovkal (szántói) Efsz-ból sem több, a Demandicel (déméndlj Efsz-ból alig 4 liter tejet adnak el naponta egy tehén átlagában. Sorolhatnánk persze a többieket is, ahol igen alacsony a napi tejhozam és a felvásárlás. Ezen okokból a járásban egy tehéntől naponta átlagosan csak 5,3 liter tej jut eladásral Ha ezt az átlagot napi 5,8 literre fel tudnánk hozni, akkor törleszthetnénk az adósságot és a tervet is teljesítenénk. Itt jegyzem meg — mondja Gábrš mérnök, — hogy a tejtermelés fellendítése nemcsak az állatgondozók, hanem a mezőgazdasági üzemek elnökeinek, az állami gazdaságok igazgatóinak, növénytermesztőinek és gépesltőinek is a feladata. A mezőgazdászoknak nem kell külön magyarázni, hogy az állatok hasznosságát az állomány biológiai értéke, a takarmány minősége és az állatgondozók, az emberek munkájának minősége határozza meg. Ezen feltételeket szem előtt tartva végeztük el felméréseinket az elmúlt év végén s megállapítottuk, hogy járásunk szarvasmarha-állományának 13 százaléka a tejtermelés szempontjából értéktelen, amit a teljes értékű táplálék hiánya Idézett elő annak ellenére, hogy az 1975. évben javult a takarmányok minősége és terimés takarmányokból a szükségletet is fedezzük. Ezen a téren kedvezőtlen a helyhet a šahyl, a demandicel, az Ip. Sokolec-i szövetkezetekben, ahol az Ipoly nagy károkat okozott a takarmányokban. A szálas takarmányok minőségével nem lehetünk teljesen elégedettek. A növénytermesztők elegendő tömegtakarmányt termelnek ugyan, de az időbeni betakarításra, a silózásra nem fordítanak elegendő gondot! Ez pedig emberi „hozzáállás“ kérdése. Ott ahol szorgalmasan és szakszerűen dolgoznak, az eredmények is megmutatkoznak. Sok múlik az állatgondozókon, a fejőkön is. Bizonyításképpen elmondom, hogy a munka szüneteket követő napon járásunk majdnem valamennyi istállójában csökken a fejési átlag, amit a takarmányok helytelen előkészítése, adagolása, az állatok hanyag gondozása idéz elő. A téli hónapokban ezáltal heti 1500—2000 liter, a nyári hónapokban pedig 4500—5000 liter tejjel kerül kevesebb a felvásárlókhoz! MIT TESZNEK? Fel kell újítani, frissíteni a Járás szarvasmarha-állományát, ami igényes feladat. Már tettünk intézkedéseket ezen irányban is. Nagy segítséget várunk az efsz-ek és az állami gazdaságok vezetőitől, az agronómusoktől, de főleg a gépesltőktől, akik sokat tehetnek az állattenyésztők munkájának megkönynyítésében. A rétek, legelők Jobb karbantartása és kihasználása is sok tartalékot rejteget. Az állattenyésztők pedig a tehenek, üszők és borjak Jobb gondozásával, a munkafegyelem szilárdításával Járulhatnak hozzá a fogyatékosságok kiküszöböléséhez. TAKARMÁNY KELL! MVDr. Milan Suba, a Járási Állategészségügyi Központ igazgatója szerint a jő takarmány, a jó siló, a jó ízű széna és a helyes gondozás az egyetlen titka a gazdasági állatok kívánt jövedelmezőségének és a tejtermelés fokozásának. A teheneknél főleg télen ütközik ki a teljesértékű táplálék hiánya. Járásunkban aránylag kevés a legelő, de a meglevőket sem gondozzák kellőképpen. A takarmányozással főleg az Ipoly völgyében gazdálkodó szövetkezetekben vannak problémák. Ugyanakkor az Ipoly szabályozásával éppen ott nyerhetnének 15 ezer hektár jó minőségű legelőt. Ezzel megoldódhatna a járás tejtermelésének problémája. Az emberek is sokat tehetnek. Látogatjuk, Ismerjük az egyes munkahelyeket, a dolgozók igyekezetét. Ezt szoktuk összehasonlítani statisztikai adatainkkal. Az eredmények nem különböznek. A jó munkát, az eredményeket tükröző számok is bizonyítják. A régi közmondás az állattenyésztőkre is vonatkozik: KI MINT VET... A Levicei Járási Fejtanemesítő Központ Igazgatója, MVDr. Berényi Tibor, véleménye szerint akár milyen bonyolult is a tejtermelés problémája a Járásban, végül is belátható időn belül megoldható. — Alapvetőnek tartom és azt hangsúlyozom — mondta dr. Berényi — a jő fajta állatok, szakszerű, gondos nevelését. Éppen erre fordítunk kevés figyelmet. Hasonló a helyzet az üszők gondozásában és válogatásában. Akkor lenne jő állatállományunk, ha e járásban 100 szarvasmarhára 45 üsző jutna s ebből 35 tehénsorba kerülhetne. Besán 100 szarvasmarhára 18,6, Farnán 19,9, Cajkovban 6,5, Kalná nad Hronomban pedig már csak 3,6 jut. Ez mindenképpen hiányosság. A Pohr. Ruskov-i (Oroszkai) társult Efsz-ben 22 zootechnikus dolgozik az üszők gondozásában mutatkozó fogyatékosságok mégis szembetflnőekl A Zeliezovcei Állami Gazdaság ágotai részlegében az istállókban csirkéket neveltek, az üszők pedig a szabad ég alá szorultak. Több helyen nem fordítanak kellő gondot az állatok nyilvántartására. Az üszőket korkülönbség nélkül kötik be egymás mellé. Hogyan biztosítható ilyen feltételek közt az egyedekről való gondoskodás? Ismerem, nagyon jól ismerem a régi közmondást! Ne szólj szám, nem fáj fejem! Azt hiszem, hogy ha a dolgokon segíteni akarunk, akkof „nevén kell nevezni a gyermeket“. Ezért beszélek NYÍLTAN, ŐSZINTÉN. Valamennyi istállóban javítani kell a tenyésztés színvonalát. Minden mezőgazdasági üzemben előneveldét kell létesítenünk. Jól tudom, ez sok munkát igényel. Munkatársaimmal együtt vállaltuk, hogy havonta figyelemmel kísérjük a gínekológlai vizsgálatra vagy kezelésre szoruló tenyészüszőket és az állatgondozókat arra neveljük, hogy naponta Jelentsék a folyató üszők számát és azt is megköveteljük, hogy az ilyen üszők megkülönböztetett gondozásban részesüljenek. Biztató jel, hogy a Dolná Seő-i (alsószecsei) és Veľký Dur-i állattenyésztők és számos más gazdaság állattenyésztői is jó eredményeket érnek el állatálományuk minőség-javításában. Nagyon szeretném, hogy ne hangozzék frázisnak, amikor a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak arra hivom fel a figyelmét, hogy — egyedül a lenini munkamódszer alkalmazásával a termelésben, nem az íróasztalok mellől irányított munkára gondolok — a munkahelyeken való gyakorlatbani megvalósításával lehetséges csak pozitívan befolyásolni az irányító munka hatékonyságának növekedését, mert ez irányító munkában mutatkozó fogyatékosságok felismerése segíti elő a felelőtlenség, a könynyelműség, a nemtörődömség káros következményeinek a felszámolását. — A járás valamennyi mezőgazdasági üzemében havonta kell megtekinteni a fejőstehenek istállóját — mondja František Koceőek elvtárs, a Mílex levicei üzeme tejfelvásárló részlegének vezetője. A tejminták begyűjtése végett idejében érkezem munkatársaimmal. Elmondhatom, hogy a legutóbb megtett tíz látogatás közül, csupán két istállóban a Dolný Pial-l és a brhlovcei efsz-ek istállóiban találkoztam vezetőtechnikussal. Alapvető és nagy hibának tartom, hogy az etetésnél és fejésnél nincs ellenőrzés. Ezért aztán előfordulhat, hogy „vizezik“ a tejet. Egy alkalommal az egyik efsz elnökével az esti fejeskor végeztünk ellenőrzést. A zootechnikust azonban odahaza a televíziókészülék előtt találtuk. Amikor megkérdeztük, miért nincs a munkahelyén, a készüldkképernyéjérél le aem véve a tekintetét válaszolta: „Mert szeretem a jégkorongmérkőzést!“ Van tennivaló a tej tisztántartása területén Is. Jól kezelik a tejet Farnadon, Sárovcén (Sárőban), Nagyölveden é* máshol is. De már kívánni valót hagy maga után a bátovcei, a Lulai, a Zselízí Állami Gazdaság Karolina! üzemrészlege fejőinek munkája is. A nyári időben előfordul hogy egy МЯ mennyiségű tej a 6000 literes tartályban szállltottnak az értékét társadalmunk kárára csökkenti. Felkerestük Milan Smolka mérnök elvtársat a jmi igazgatóját is. Tőle azt kérdeztük, milyen az állattenyésztés, de különösen a tejtermelés távlata a járásban. — Az elmúlt év végén tüzetes elemzésnek vetettük alá az állattenyésztést. Az elemzés eredménye számos intézkedés bevezetését tette kötelezővé számunkra, amelyek a fogyatékosságok kiküszöbölését szolgálják. Hibánk, hogy amíg mezőgazdaságunk növénytermesztését gondosan gépesítettük, negyteW jesítményű gépekkel láttuk el, addig az állattenyésztés nagy részét korszerűtlen berendezésekkel, mechanizmusokkal termel, de az állattenyétsztésben dolgozók átlagos életkora Is magas. Modern mechanizmusok beszerzésével azonban ezt a problémát Is meg kell oldanunk. Az elmúlt napokban a mezőgazdasági üzemek vezetőivel és főzootechntkusalnak részvételével tanácsokozást tartottunk. A tejtermelés problémáját vitattuk meg tüzetesen. Mindenki tudja feladatát, tudja mit kell tennie. Többet nem vitázunk. Dolgozni kell. Ez volt a tanácskozás lényege. Most örömmel mondhatom, hogy a javulás jelei már észlelhetők. Tejtermelésünk javul. A tennivaló azonban sok. Ott, ahol arra lehetőség nyflik, a zootechnikusok munkaidejét úgy osztjuk be, hogy a fejés Időszakában a munkahelyükön tartózkodjanak. Ma már minden állattenyésztő tudja, hogy csak egy lehetőség van: TELJESÍTENI FELADATAINKAT. A járás vezető mezőgazdasági szakembereinek lényegében egybehangzó a véleménye: MINDEN AZ EMBEREKEN MÚLIK! Az embereken múlik, hogy a járás mezőgazdasági üzemel a tejeladási verseny alsó fokáról a legelsők közé küzdjék fel magukat a nyugat-szlovákiai kerületben. Ehhez azonban szívós, önfeláldozó, kitartó, becsületes munka, szakértelem és derekas küzdeniakarás kell! N. Považský, Levice Sokan felteszik a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy a Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyl) járás egyebek közt szarvasmarha-tenyésztés, pontosabban tejtermelés tekintetében is az élre került. Ennek az a magyarázta, hogy mind a járás, mind a mezőgazdasági üzemek vezetői következetes intézkedéseket tettek a termelés általános é:s konkrét fellendítésére. A napokban dr. Melcsický Gyula elvtárssal, a járási Állategészségügyi Központ igazgatójával arról beszélgettünk, ml mindent tettek ők az utóbbi esztendőkben az állatállomány hasznosságát nagyon befolyásoló egészségi állapot megőrzésében. Egyáltalán nem a véletlen hozta úgy, hogy 1960 júliusának utolsó napjaiban a JPB határozata értelmében megoldásra várt a szarvasmarha-állomány minőségi fejlesztése. A pártplénum feladatul adta az állategészségügyi központ Igazgatójának az állománynak tbc és brucellózistól való teljes megtisztítását, s ezt olyan helyzetben, amikor a szarvasmarhaállomány többségben fertőzött volt. Már akkoriban azt a célt tűzték ki, hogy beláhatő Időn belül a járásban el kell érni az évi tehenenként 3500 literes tejhasznosságot és erre kidolgozták az egészséges borlűnevelés programját. Ezt a feladatot egy évvel a határidő előtt sikeresen teljesítették. Természetesen az állomány szüntelen javításának egyik nagyon fontos alapvető követelménye volt az igénynek megfelelő takarmányalap kialakítása, mert 1960-ban a szántónak mindössze 7,5 százalékán termeltek (járási átlagban) lucernát és a minőség is kifogásolható volt. Ezért a lucerna termőterületét a földterület 18 százalékára bővítették és a lehető legjobb minőség elérésére s hozamfokozásra törekedtek. A cél tehát két fontos feladatnak egyszerre való teljesítésére irányult, vagyis a szarvasmarha-állomány egészségi Г Állatorvosok állapotának a javítására, betegségektől való megtisztítására és az ideális, hasznosságot fokozó takarmányalap megteremtésére. Az állategészségügy dolgozói különös gondot fordítottak az üszők és a borjak nevelésére. Erre nagy szükség volt, hiszen i980-ban 100 tehenenként mindössze 72 borjút választottak el, ezzel szemben a múlt évben már 92, idén pedig 94-et. Az 1960-as évben sok probléma volt a lárásban az üszők tehénsorba állításával is, mert 100 teheneként mindössze 20 üsző került tehénsorba. Ezzel szemben tavaly már 33, a minőség pedig szinte megduplázódott, s újabban a szelektálás jóval Igényesebb, mint hajdanában. Az Irányító szervek, a tenyésztők és az állategészségügyi dolgozók Jől összehangolt, áldozatkész munkája révén 1980-től 1975-lg egy tehén tejhasznossága mintegy 1600 literrel javult, ami valóban nagy eredmény, s közben teljesen kiküszöbölték a korábban nagy károkat okozó betegségeket. Ebben az állategészségügyi szerveknek nagy segítségére volt a laboratóriumi vizsgálat bevezetése. Három évvel ezelőtt kezdték és azóta minden egyes mezőgazdasági üzemben rendszeresen mintát vesznek a terimés- és az abraktakarmányokből, megállapítják azok beltartalmi értékét és aszerint adnak tanácsot az adagolásra, esetleg a takarmányok kiegészítésére. Kezdetben az üzemek zootechnlkusal maguk vették a mintákat, újabban azonban az állategészségügy dolgozói veszik az általános megbízható mintákat és maguk szállítják azokat a laboratóriumba. A vizsgálatok eredményei alapján a körzeti állatorvosok közvetlenül beavatkoznak az állatok takarmányozásába. Ugyancsak három áve végzik a szarvasmarhák vérében az ásványi anyagok és az A-vitamin laboratóriumi vizsgálatát. Megállapítják ezeknek a készletét, és szükség esetén a hiányzó részt bepótolják. A vizsgálatok eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a teljes biológiai értékű takarmányok bekészítésében ás felhasználásában a mezőgazdasági üzemekben még sok a tennivaló. Megállapították például, hogy a múlt évben a szilázs 81 százaléka jó 12 százaléka kifogásolható, 5 százaléka pedig rossz minőségű; a lucernaszéna 50 százaléka jó, 43 százaléka kifogásolható, 7 százaléka pedig rosszminőségfl voltl Ez arra figyelmeztette a mezőgazdasági üzemeket, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsanak a takarmányok bekészítésére, mert azoknak a minősége döntőn befolyásolja az állatok hasznosságát. Az állategészségügyi szolgálat az elmondottakon kfvül a mezőgazdasági üzemek ellető istállóiban rendszeres bakteorológiat vizsgálatokat is végez. Az átlagos minták vételéből megállapítják, milyen baktériumok találhatók az éltetőkben és a vizsgálat alapján elrendelik a fertőtlenítést és az itatott borjak takarmányozásának gyógyszeres vagy más módját. Ezzel tulajdonképpen a fertőződés elterjedését előzik meg. A társulással létesült nagygazdaságokba a legjobb tapasztalatokkal rendelkező állatorvosokat osztják be. Nem csupán egyet, hanem minden állatfajtához egy-egy szakosított állatorvost, akinek sok a teendője, hiszen nem egyszerű, hanem Jól kiszelektált nagy haszonhozamü állományról van szó, mely jobb gondozást Igényel, mint a hajdani. A sertések állategészségügyi gondozása sokkal több problémával jár, mint a szarvasmarháké, azért ezt egy külön szakbizottság vette kézbe. Ez részben az állomány rohamos szaporodásából adódik, hiszen 1971-től 1975-ig több mint 75 ezerrel szaporodott a létszám, az istállőkapacitás pedig lényegesen nem bővült. Az is problémát okoz, hogy a kifinomult szervezetű, nagyüzemi tartástechnológiára nemesített sertés nem mindig kapja meg a részére szükséges takarmányösszetételt, s erre a sertés a maga módján reagál, könnyebben fogékony a különféle betegségekre. A Járási Állategészségügyi Központ dolgozói a CSKP KB októberi plénumát követően úgyszólván elsőnek dolgozták ki 9aját akciótervüket, mely magában foglalja a legfontosabb állategészségvédelmi teendőket. Abban körvonalazták egyebek közt a laboratórium további kibővítésének a feladatait és a takarmányok biológiai értékének, valamint a vér ásványianyag és vitamin szintjének tudományos alapon való kivizsgálását. Továbbvitelét annak, amit három esztendővel ezelőtt elkezdtek. Nagyobb következetességgel végzik a szarvasmarhák származásának az ellenőrzését is, s az adatokat felhasználják az állategészségügyi Intézkedésekben, amire leginkább a hibridizációs program következetes végzésében van nagy szükségük. További fontos teendő a tőgygyulladás megelőzése, ami rendszeres és nagyon alapos munka függvénye, s főleg a nagy hasznosságot nyújtó tehenek állandó vizsgálata teszi szükségessé ennek a betegségnek a felszámolását, máskülönben nem lehetne kelló szinten tartani a nagy hasznosságot. Vállalták, hogy mindent megtesznek a járásban a választott malacok elhullásának a megakadályozása érdekében, csupán a malacelhullást kell csökkenteni, ami viszont nemcsak állategészségügyi, hanem sokkal inkább tenyésztői és termelői teendő. Некем Ietvín a jó hasznosság eléréséért
