Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-13 / 10. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. március 13, A növények vízgazdálkodása S növényi élettér nagyon bonyolult, hőrom halmazőllapotböl Összetevődő környezet. A szilárd talaj ős a talaj levegötartalma mellett a növények életében nagyon döntö szerepet tölt be a víz. Tartós hiánya, vagy káros bősége egyaránt terméscsökkenéshez vezet. A víz olyan funkciókat lát el a talajban, amire más anyag képtelen. A víz a gyökérzóna közelében oldószer, és a növényben minden anyagmozgás és energia csere „vízi úton“ játszódik le. A vízé a szállítás szerepe és általa Jut el minden a felhasználási és beépülési helyére. Párologtatással hűti a növényi szöveteket és ez teszi lehetővé, hogy a gyakran 30 fokott meghaladó hőmérsékleten is megtarthatja a növény normális hőmérlegét. Az életfolyamatokhoz szükséges belső feszültséget a sejtekben (turgort) szintén a víz biztosítja. A víz részben beépül a növényi szervezetbe is és így mintegy 2—5 ezrelékben mint elemi táplálék szolgál. A talajból felvett vízzel a növény úgy gazdálkodik, ahogy azt a kővetkező mérleg feltünteti: # túlnyomó többsége a levegőbe Jut vízgőz formájában a levélfelületen keresztül — transzpirálódik, # kisebb mértékben a növényben marad, mint a sejtek turgorját fenntartó víz, Ф elemeire bontva tápanyagként hasznosul a szénhidrátképződésnél. E három vízszükséglet közül a transzpiráció a fő energetikai mozgató. Mértékeként leggyakrabban a transzpirációs együtthatót használják. Ez azt fejezi ki, hogy egységnyi növényi szárazanyag-képződése közben menynyi vizet párologtat el a növény. Néhány növény transzpirációs együtthatója különböző hőmérsékleten a következő: Termények: 13 C fokon: 27 C fokon: búza 385 828 árpa 298 756 zab 403 760 lucerna 429 906 kukorica 249 210 rizs 2566 585 cirok 1236 223 Azokat a körülményeket, amelyek a természetben a transzpirációt a legjobban befolyásolják a következőképpen lehet összefoglalni: 1. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több nedvességet képes a levegő felvenni. A növények párolgását — transzpirációját tehát a hőmérséklet határozez meg. A hőmérséklet emelkedése következtében növekszik a gyökérzet által felszívott nedvesség áramlása, fokozódik az általa szállított tápanyagok mennyisége, és erőteljesebbé válik az anyagcsere. 2. Termőhelytól~és talajtól függően Is széles határok között változnak a transzpirációs együtthatók értékei. Kukoricánál ezeket az értékeket mérték: Moszkva Bencsuk Cherszon Briggs és Schantz Hank és Frank 178 239 246 368 314 S. Á trágyázás és a felvehető tápanyagtartalom is erősen befolyásolja a növények vízszükségletét. E fontos Ismereteket meggyőzően bizonyítják e következő táblázatban összegyűjtött transzpirációs együtthatók értékel: Növény Trágy ázat lan nitrogénnel trágyázott nitrogénnel foszforral trágyázott nitrogénnel foszforral káliummal trágyázott búza 800 977 545 480 len 1093 1198 1000 787 Á táblázat adatai jól bizonyítják a helyes műtrágyázás jelentőségét öntözés viszonyai között. Ha túlsúlyban van a nitrogén, ez még inkább növeli a búza vízigényességét. A komplett NPK műtrágyázással azonban a felére lehet a búza vízigényét csökkenteni! Ez már a két fő tápanyag {nitrogén is foszfor) helyes adagolásánál is jől mutatja a befolyását. 4. Az öntözővíz adagok fokozásával növekszik ugyan az egységnyi termés eléréséhez szükséges vízadag, azonban nő a vízpazarlás is. Az öntözővíz A transzpirációs koeficiensek 1,5 2 2,5 5 7 10-szeresőnek a felhasználásakor értékel 856 869 948 1038 1317 1530 A vízpazarlás mértéke 13 89 182 461 674 963 S. A fény befolyását a transzpirációs együtthatók értékére árpakísérleten állapították meg. Különböző fényben egységnyi száraz anyag képződéséhez lényegesen különbözött az egységnyi vízszükséglet: napfényben erős műfényben szórt fényben' gyenge fényben 439 483 519 676 8. A növények kora is hatással van a transzpirációs együtthatók értékére. A transzpirációs együttható értéke: nyár elején 1009 nyár közepén 1354 nyár végén 520 A NÖVÉNYEK VÍZIGÉNYÉNEK MEGHATÄROZÄSA Azt a vízmennyiséget, amely a növényből és a talajból együttesen elpárolog evapotranszpirált víznek nevezzük. A magyar kutatók országos evapotranszpírációs hálózatot létesítettek. Az összpárolgásl értékekből kiindulva számítják ki a vízszükséglet alapvető mutatóit. Az evapotranszpiráciős értékek alapján Petrasovics professzor módszere szerint a következő egységes számítási módszert vezették be: ETot — Cs « Évh ETot — evapotranszplrácié (mm) az országos hálózat szer. ßvh "Dy * Ovi Cs — csapadék (mm) Évh — éghajlati vízhiány (mm) Dv — a tálát vízkészlete (mm) Ovi — öntözővízhiány (mm) Ennek a módszernek az előnyeit a következőképpen lehet Jellemezni: — kísérletileg bizonyítottan megfelelő eredményeket ad; — figyelembe veszi a növényállományt mint fontos dinamikus tényezőt; — kukorica, őszibúza és cukorrépa esetében egyformán alkalmazható; — Jelenlegi agrotechnikára és fajtákra alapozott. E módszerrel végzett vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a kukorica és a víz kapcsolata szoros. A kukorica transzpirációs együtthatójának az értéke ugyan alacsony, de a hosszú tenyészidő folyamán mégis nagy a vízszükséglete. A vízellátás szempontjából a kukoricánál kritikus időszak a címerhányést közvetlen megelőző idő és utána 2—3 hét. Kukoricánál a helyes fajtakiválasztás 4—28 százalékos terméstöbbletet eredményez. Az öntözés általában 6 nappal hosszabbítja meg a tenyészidőt. A növényhabitása 7—20 cm-rel nő magasabbra és egy-egy növény föld feletti szárazanyag tartalma 19—50 grammal több. Cukorrépánál öntözetlen körülmények között a terméseredményekben 30—50 százalékos ingadozások tapasztalhatók. Az öntözés 40—70 százalékkal fokozhatja a termésátlagokat. Érdekes megállapítás, hogy az öntözött cukorrépa. 1 kg szárazanyag előállításához kevesebb vizet használ fel, , mint az öntözetlen. A cukorrépa a levélborulást megelőző és követő 30 nap alatt veszi fel az ásványi tápanyagok zömét. A cukorrépatermesztés lényeges sé nagyon vitatott problémája a cukortartalom alakulása. Az öntözött állományok cukortartalma alacsonyabb, azonban az egységnyi területen termelt cukor mennyisége több, mint öntözés nélkül. Minden öntözés után csökken a cukortartalom, ugyanakkor a gyökérsúly intenzíven növekszik. A cukortartalom az öntözés után 9—12 nappal érte el az öntözés előtti értéket. AZ ŰSZIBOZA és a víz Elérkezettnek látszik az az idő, hogy felülvizsgáljuk a szakirodalom régi fajtákra és évszázados hagyományokra alapozott megállapításait, melyek szerint az őszibűza nem Igényel öntözést. Ha összehasonlítjuk a kukorica és az őszibúza vízigényét, láthatjuk, hogy a bioszférája optimális víztelítettségét (statikus vízigény) kevésbé, de a hizonyos víztelítettség állandó szintjét (dinamikus vízigényt) jelentősebben megkívánja, mint a kukorica. Ezért az intenzív fajták megjelenésével újra időszerűvé vált a búza öntözése. Az őszibúza összes vízigénye 350—400 mm és transzpirációs koeficiense 141 1/kg. A naponkénti vízfogyasztása szárbaindulás és kalászolás között 1,4—36 mm. Az öntözéssel pótolandó vízmennyiség ezen időszakban lehetőleg 90—120 mm legyen. Az őszibúza terméseredményét az őszí, a téli, legfőképpen az április—június havi csapadék határozza meg. A megfigyelések alapján végzett számítások azt igazolják, hogy kétévenként mutatkozik mintegy 35 százalékos vízhiány. vízgazdälkodAst javító módszerek A gyökérzet által felvett vízre a növény lombozata irányában óriási szívóerő hat, amely a levelek felületén eléri a 3000 atmoszférát! A vízmozgáshoz hozzájárul ezen kívül á gyökérnyomás is. A víz, miközben a tápanyagok szállításának és az enegriaátadásnak a szerepét játsza úgy halad végig a növényen, mintha az egy nyitott kémény lenne. A kukorica, amint azt a transzpirációs koeficiensek értékel Is mutatják, egyetlen növény 2G9 liter vizet vesz fel a tenyészidőben és annak 98 százalékát elpárologtatja! Ezen erőteljes transzpirációs folyamat által a növények egyes fajtái nagyon vízpazarlék. A növényi vízgazdálkodással foglalkozó tudomány ezen pazarlás ellen háromféle módszerrel Igyekszik védekezni. Az első a nagyarányú vízpazarlásű növények növekvő légnedvességét használja ki, a másik a trágyák pontos optimalizálásával, míg a harmadik a modern antttranszpiráclós anyagok felhasználásával igyekszik javítani a növények vízgazdálkodását. Á kitranszporált vízmennyiség erősen növeli a növényi légtér nedvességtartalmát. A növényi légtér mérete kb. 1—2 m-re terjed ki a növényzet fölé. Célszerű, ha különböző növényeket úgy helyezünk el, hogy az erősen transzipráló növény közelébe kerüljön a vízigényes meleget kedvelő növény (sávos vetéssel). így az erősen transzpirálő növény 2—3 C fokkal emeli a hőmérsékletet és 6—7 százalékkal a relatív páratartalmat akkor is, ha a transzpirálő növény nincs öntözve. Ennek öntözése esetén magasabb lesz a hőmérséklet, és a gödöllői tapasztalatok szerint, a páratartalom elérheti a szokottnál 15 százalékkal magasabb értéket. így a szója öntözés nélkül is termelhető! E technológiával kapcsolatban intézetünk tanácsot adhat a termelőknek. Á klímaöntözés lehetőségeit nálunk még nem használjuk ki. Az ötvenes években telepített szélfogó fasávok klímajavító hatását sem értékeljük kellően, pedig nagyban hozzájárultak a légköri aszály mérsékléséhez, ami véleményem szerint Jelentősen befolyásolta az új búzafajták meghonosodását és hozamait. A tápanyaggazdálkodás jelentőségét a növényi vízgazdálkodással kapcsolatban már említettem. Amint ezt a mérési adatok is bizonyítják, e módon is a felére lehet csökkenteni a növények vízszükségletét, ha betartják az optimális NPK arányt a növények igénye szerint. Ez nem könnyű feladat és csak úgy lehet megoldani, ha szövetkezeti ellenőrző laboratóriumok könnyíthetik az agronómusok munkáiét. Nagyon időszerű figyelmeztetésként említem meg, hogy a nitrogén-túltengés nagyon rossz hatással van a növények transzpirációs koeflciensére, azaz vízgazdálkodásunkra. Á növények nagy vízpazarlását a legmodernebb módszer alapján az úgynevezett antitranszpirációs anyagokkal akadályozzák meg. Vékony film formájában vonja be a permet a levél felületét és ezzel csökken e felesleges transzpiráció. Sikerrel alkalmazzák ezeket az anyagokat a Kecskeméti Zöldségtermelés Kutatóintézetben paradicsom-termelésénél homoktalajokon. Nálunk még nem gyártanak ilyet és nem Is alkalmaznak hasonló eljárást. A növények vízellátottsága a növényi vízfogyasztás mértékét és a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait jellemző függvény (ábra) jól mutatja, hogy ahogyan növekszik a növények vízfogyasztása, általában úgy csökken a talajok vízkészlete. A hiányzó vízmennyiséget a vízgazdasági tudomány fejlődése folyamán sokféle módon igyekeztek meghatározni. A szakvélemények e téren általában még ma is nagyon megoszlanak. Pártunk irányelvei szerint mezőgazdaságunknak fokozottan ki kell használnia a tudományos ismereteket és eredményeket. A növények vízháztartásának az ismerete és a klímaöntözés adta lehetőségek nagy tartalékai a jobb eredmények elérésének. TARR GYULA mérnök. az Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója Д Rimavské Sobota-i (rima** szombati) járásban korábban a mezőgazdasági vállalatok vetőmaggal valő ellátása meglehetősen problematikus volt. Mivel túlsúlyban gabonatermesztéssel foglalkoznak, évente mintegy 68 ezer mázsa vetőmagra van szükségünk a kukoricán kívül. A gabonafélék terméseredményének szüntelen fokozása céljából már ml is a legjobb hozamot nyújtó fajtákat termesztjük, amelyek viszonyaink közt beváltak. Mezőgazdasági vállalatainknak vetőmaggal valő ellátása meghatározott alapelvek szerint történik. Ez a vetöroagcserére és a szaporításra Is vonatkozik. Az állami alapokból rendszerint a vetőmagmennyiségnek 68—70 százalékát kapjuk, a hátralevő mennyiséget pedig a gazdaságok saját tartalékukból fedezik. A múlt években bizonyos fogyatékosságokat tapasztaltunk Eredmények és fogyatékosságok a vetőmagellátásban a vetőmagellátásban. Elsősorban is a késel szállításról, továbbá a vetőmag elégtelen tisztaságáról van sző. Helytelen volt az is, hogy a legjobb vetőmagfajták lényeges késéssel jutottak el járásunkba. Csak akkor szerezhettük be azokat bizonyos mennyiségben, amikor másutt már általánosan nagy területen termesztették. Csak más járásokkal való csere formájában szerezhetjük be a nagyhozamú vetőmagfajtákat. Így terjedt el nálunk is a Mironovszkája 808 és a Kaukaz szovjet búza. Ezek foglalják el ma a vetésterület 97 százalé- A szemes és a silókukorica termesztéséhez szükséges vetőmagellátást pozitívan értékeljük, mivel időben és kellő mennyiségben kaptunk belőle. Mindamellett bizonyos probléma mégis akad, mégpedig az elégtelen választék végett. Járásunkban — tapasztalat szerint — a félkorai kukoricák a legkeresettebbek. S ebből van a legkevesebb. Ugyanis a kései kukoricák csak nagyon ritkán — rendkívül kedvező őszön — érnek be. Más éveken kénytelenek vagyunk szilázsolni, ami nem előnyös sem nekünk, sem a népgazdaságnak. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben járásunkban 1500 hektárra bővült a takarmányhüvelyesek termőterülete. A nagyon fontos növények termés-eredményének részbeni sikertelensége azért fordulhatott elő, mert a vetőmagot nagyon későn kaptuk! Például az 1973 és az 1974-es évben jóval az agrotechnikai határidő lejárta után érkezett a takarmányhüvelyesek vetőmagja és abból is jóval kevesebb, mint amennyit vetnünk kellett volna hektáronként. Komoly fogyatékosságnak tartjuk azt Is, hogy egy-egy új hüvelyes juttatásakor senki nem tájékoztat bennünket azok fajtaagrotechnikájáról. Például Lengyelországból származó Arvica tekarmányborsót kaptunk vetőmagtermesztésre, amely a nyár folyamán virágzott, s kénytelenek voltunk zölden betakarítani és megetetni az állatokal, mert senki nem nyújtott tájékoztató agrotechnikájáról. Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyesmi nagyon rossz hatással van a termelőkre, akik termelési és pénzügyi terv szerint gazdálkodnak. Érthető, hogy Ilyen esetekben jelentős kárt szenvednek. A jövőben hasonó problémáink nem lesznek, mert módosult a takarmányhüvelyesek vetési összetétele a lébab javára. Mária Uličná mérnök, a JMI agronőmusa
