Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-10 / 1. szám

z \ ílgSgsáuo49J»q tASt) -8gszsg8e sg tggsepzeg MBUgsgjjilgaq sosmunj MOJBII? ze Bljgi uaqtM -g AJomBJgojd pinÄupji BjgsgjtABfiaj чвирюйвцр iSsszsaSa Auguiongspjjas в jjpzQM jjibAuozsia igies jpUsaiaiaiiQI АЗвл Заш jjBfijsgiBA ивАЗон 'Z Ajgí uibüSojő 4Bug[Biugigi4 isgjaj (а), в jjpzpjf ibAuozsia 4Quq zb snjisajamQ} ивАЗон 'T :>jssap.iíi>f ozjpuaii3 •uassaqiosaAuaAjg uaqiigiJgúi safiaj чп[йв1виэЗ Agoq ‘ajgsgpgt -taj jqqgAo; в чвивдвп? zb ^au^aza luajuiaja; цэч jaifaiaiajiaj stigunjcío jiqzqm ibAuozsia mojbibhfa igpsepzBggzaui v 'чеиивл ^regpsíioplBini' Siaiaj -Зэш чэщэЛиэицэ1эло51 JiajazsgAuajASBU в sa чэигэщэриэ! iBddBjB !вчиэи -эЗ qí ijaAiauiB ‘iubjzsbipaim 4b[8oj jaiiapaASa zb jbijozb jjb'SO ejsajzsaiuai -qqgAoj siA3ba TJJ4QJQ Bjjiopgjn zb jtaggssadasi piBAiJf Атэшв ‘ja 4P(jg iba -pjBipuzseq P4IQ ojtabí j[osodB4 aqsgjtÄuasiauijaj sa8asjajsatu в jgsgiiABl >[aua3asoiuni Аиршоц? z v 'laspjaAOjt lamraaiaASij ruoájzs npqiq sajaijfpjp ze sp 40JBABZ ozasijuaiat uaqggssadg4Qiatnjaj в ‘jodBnp iggszsgga zb izs -ai aAOjaqai ‘чпйаАи jB^gJflPzsaAuaj в igj^aAiauiB ‘ачогвцрвЛив* zb рчогв siASba ‘ajazspuaj чрАив siiBiouajod -up z v ■MDfiaAgij ja^agassauanapuaj Пэгэщэтэч uaqasappjjpui чоЗв}8ал в ‘jbmojbabz jjaizsa uaqgasAuaifgm -aaj в ‘jeggsojaqlaj в ‘jsBimjBiBAggj в UBqjososia uaqpjasa mojbiibbAub zv •aiuuat ЦЭЧ MoosaliajSassgiaiaj traši jjbubsbjzsbibaih ^ojbiipbAub zb sa 5foj -BitBBdB zv 'ajifajazspAuajBjfBj sazsso zb sa ‘aqsajtAuasfauuaj saSgsjejsaui в BAiosodBii чвиивл aq ^aAjaiuB ‘BJnojBUPBdB sazsso zb 4miajzsaíjaji>i jaspzjouana zb ^auagasgjgqiQgojg Saszsaga zb sp jodenp igpszsaga zv •jpgpsojaqipjipjp gpszspga zb тигиоиэцэ sa jgjod •вцв igpszsaSa ^bubIAub mozb sa ч?Ч19 jiojzsbifajm BJiBfiao sgiguraiazstn zb mjaApu iaraiuaiaA3ij jjojBAm Jazspuaa sa8asA8a zb za ■jgtmjjazspgui в jiaupsazjguana aSpsojaqip>ipjp SpszspSa zb sa ‘aSaszsaSa ^asajjas в sa 494 -jbuisbajbzs в Bjzo3iopi>i 3BsgjP3zB8i lA8n8aszsp8ajBHP zb jjgzg 41040Р91П '2JBUUBA lajaupj snipdij >fau>ta3psSajaq soAipSbj в jjauijaza -jinfiojos jsijsadtjuiojBq smnzssBi4 в sp jsijsadspjjas íbmijjb zb ‘jzspABqJBui цехам в ‘jsgípjinpjgji sp -tpzs sgpBgBJ в uBqjospsja azpn 40A198BJ sauiiapazsaA ua8i gjBqjoojnqaq BqijungpsBSjpjzgu v 'J?s?}Bin4 i8psBpzB8 лодочвАЗ BJ^unggsBpzBSdpu sp jpSpssaAipzsaA mozb BzzoÄpis -Зивцщ si A3j ÄSoq ‘jjpzB Bfjzso aJ3ia8ps8ajaqjBng saSainpj sbui sp ajifaspz -ojjoj saÁjpzsaA ‘buioÁipSbi saAjpzsaA иоАЗви jp^agpsSajaqjBitg ozgjjaj в ejaiapuaj mníjpjzsiUTW lAgnspzaraiaig sp j8BSBpzB8ozap4 igpsjaApzs v aasaaiaa soaiysvh saAiazsaA nsoi ä33n •4Pfjauisi laSauipj 4gzo8iop !8psBpzB8ozam a1 jiajaunj jjozb A8ba ‘ja>ia3as2ajaq gzojjaj ppatjaj ej^ojbu? saASa zb Ä8oq ‘sojuoj igqpíjuoduiazs (asazgjagain ijaSpsgajaq} gtouaAejd v ■jjnzzaAau sjBUifosisouoozoďojjuB jaijaSpsSajaq ozgjjaj в jaiiazg "jBqzosio si jtpiBq Sajjasa ‘J089SJUB440J sgjJBj АЗвл jsppaSajaqSaui Aioinoij sp patjajjp si ajjaqtna zb aipAiainau na8as8ajaq ozgjjaj v ‘pafjaj bjiiisbui b igjj&ijp зрАЗэ AiauiB ‘jsppaSajaqSaui gzanjuajaJ uojbiip qqpj ‘QJp[ la^iiajaunj souozb zv Aifausazgjjaj sjunjisguiin jiiu uaqpuiiajjp jaiapuaj jjajntna zv ’iubjjbj -aq ijasaiajQH JigzoSjop gpgijgin upzsB’ijBzs }(osbjbjib8iozs i8BSBpzB8gzaui в sp uBqSpsBpzBggzaiu в jjgiaiiauapuiui ap ‘sfOJgSiod в jBsjoAugAqBzs nlaja -ÄupAjgj в ja>(azg jpspjaiujaj noAupuiJBiiBj sp 3io8B'AuBSjaAu ‘ijajazsiiuiaip njapajo ijBiip P4?JJg saljaj sp UBiBjsgSojtii [cqjuodinpzs iA8p8pszsp8a ze Bsjjsojziq [BjjriASa s ‘jasppatjaj jjagpsgajaq opafjajjg si ejjaquia zb azzgia -Зэш sp jaSaszspSa sjauiajazspAuaj ijojbii? iSpsBpzBg в Bsjjsojziq ‘jpspp -Pl(aj njazsAJaj чвиив BssBSoragj ‘naujaAupraiajaAQii spiamiaj imazpAgBU igBSBpzBggzaui Bjsnepozs v uaASaj ja8aia uaq^pjjpm satjaj АЗоц ‘Bfjisopgm uaqraapjjp ubA]o jsppojtsopuoS jAgngpszspSajBn? zb Ajam ‘si jappuaj gzo>t -JBUOA BJsppo>isopuo8 jAgnSaszspgajBii? pmgzs -qz ‘^SI/99 JJopBiij uaq-i96i zb aq JJPJIQJ jadajazs sojuoj uaqqg ’jpsppafjaj sa’Saraoj spzpjjaj в ifBjíoj -рЗЗэш цэАхэшв ‘j(unuBjisojBUB'8oj jaipsgpaiizgjuj ubAio upjo^alapt JlBJa>[ -is uaqpSpsqqgj ifajasa zb ajpuaua цаиид 'jjozojio je^ojpif АЗви za sp aq >jBJioojnq ja8ps8ajaq gzojjaj saAipzsaA ajpjaiDJaj чивгвц лшршв ‘lupgzpAS -Зэш si uasaAiptuazs чипш1В5пв jioa ubotbAioj чэлр лрштэ zb igjAjpzsaA в igjjg ‘jaAipzsaA jjozosjoj HBUBsptoojniiaq giBA oq^ajazsaAuaj sa8pszsp8a >(aspzgjjaj в Bzzoq 1влр8вш Bspjjsojuodzssg njjajjpra АЗви JfojBHg zw X3Ä13ZS3A M3S3Z0IH33 V VZZ0M03 VSVXISOXNOdZSSQ ПМЯХЗЗИ A3VN MOXV11Y ZV ■j[nAu ja^aSpsgjeqat АЗви ajaspiaApu spiamjai ispjzspAuajjBn? zb ^unspiarajaj !шагрА8ви ejsiiPpozs 'чшии uo5)gzo3iop jjbzb8b zb 8biojbzi>i BspjisouzsBq sp Bspjpjiaj чага sa ‘эдгэчтэриэл ]вч -4043IBJJBJ jjajtaJ Зтриш Зрш 4un§?SBpzB'8gzaj'j 'цалэлоч jpsajisaAupAJp sajaza4J3AQ4 sppBiEq i^Bzsnm-soAupraopnj в juiraBjBA ‘jagaszsp^pzaAuam -аргэч АЗви igjigzo8iop 4°s?JBJip8iozs sp spieuwaj [8psBpzB8gzara в jbpb -iaj в zg "indBiB upsBjisojziq spjgipuö-sPU s? -BuoqBg в uaq^aAp iqqajaz -048Э1 в BspjisgiBAgara ^ojBZOJgjBq qqBSOjuojSai jjopcgojp uiaspip supu -aid ям dMSO V "st uiaspia suguaid jjojjBjSaui uaqajaqgj^o ‘SZ6T s9 uaqpj -aqmaAOU "pi6T ЯМ dMSO в mbjibASjbj ja^asapjp^ в ja^aza usqjospsia sp ‘PMMasppjpM в рччэгэ ^bjzo^ibiSoj uasajaizsaj ib8bäub 4Bu?snzssaJ8uo4 ’Л1Х dMSD V "jamiaAgij Bfjisojuodzssg BJBÍBmpiqojd sajzsaAuaj-BqjBmsBA -jBzs в sa aJsapjpMBuoqBS в ‘BiBuipiqoJd piaAdBiB* ja^ MdnSBSBpzBSgzaw S3X3Z3A38 telén áttérés. A fejlett szarvasmarhák elhullásának gyakori oka a mozgási apparátusban beállott zavarok, amelyek kényszervágáshoz vezetnek. Több­nyire az istállózás helytelen technikája okozza. Sajnos, a veszteségek már azért is nagyobbak, mivel a fejőstehenek legtermelékenyebb életkorában következnek be. A bekötéses tartású zárt istállózás esetén használt hely­telen megoldású rácsozat, amely nem teszi lehetővé a fejőstehenek mozgá­sát, gyakran tejeléscsökkenést okoz. A hagyományos bekötéses rendszerű istállókban a fejőstehenek elhullásának gyakori oka a fulladás. Ez olyan üzemekben fordul elő, ahol az istállóban nincsen állandó ügyelet. A vál­lalat számára kifizetődő lelkiismeretes, jól fizetett éjjeliőrt tartani. A BORJAK ELHULLÁSÁNAK OKAI A szarvasmarha-tenyésztés sikerének alapja a borjúnevelés. A legna­gyobb elhullási vagy kényszervágási veszteségekre a fiatalkorú borjak esetében kerül sor A fiatal állat életrevalóságának alapjait már az anya­állat testében való fejlődés rakja le. A fejőstehenek rossz takarmányozása következtében kis életképességű, gyenge, a külső környezeti behatásokkal szemben kevésbé ellenálló szervezetű borjak születnek. A borjú életének kritikus időszaka a születés és az utána következő néhány óra. A borjú szervezete születéskor sok védőanyagot tartalmaz, ezt azonban csak a föcstej fogyasztásával pótolhatja. A föcstej olyan táplálék, amelynek védő­anyag tartalma meggátolja a fiatal állat megbetegedését életének első szakaszában. Az elléssel kapcsolatban meg kell említenünk az ellés lefolytatásának helyes elveit. Minden istállóban ellető boxnak kell lennie. Ez egy külön­álló, legalább két méter széles, megfelelően fertőtlenített falú és padló­zató helyiség. Ide kell helyezni a tehenet ellés előtt legalább két nappal. Az ellés kezdete előtt a hüvelyt és annak környékét fertőtlenítő oldattal f0,5 %-os famosept- vagy kloramin oldattal] le kell mosni. A szülészeti kötelekét fertőtlenítő oldatban kell tartani. Ellés előtt tiszta, fertőtlenített műanyag alátétet készítünk elő, amelyre az újszülött borjút helyezzük el, hogy így megakadályozzuk a köldökzsinór szennyeződését. A köldökzsinór csonkját jódtinktúrával, ajatínnal vagy clironicinnel, esetleg septonexel fertőtlenítjük. A köldökcsonkot még legalább háromszor vagy négyszer kell fertőtleníteni a következő három nap alatt. A borjút törlőruhával megszárítjuk és tartózkodási helyére tesszük. Helytelen, ha hagyjuk, hogy a tehén az újszülöttet lenyalja. A borjút alaposan fertőtlenített borjúkutri­­cába helyezzük el. A borjú az első föcstejet születése után legkésőbb 12 órán belül és na­ponta legalább háromszor fogyassza el. A föcstej védőanyagtartalma az ellést követő első órákban a legnagyobb. Később a föcstejben található védőanyagok nagyon gyorsan — már 16 órával a szülés után eltűnnek. Tudatosítanunk kell, hogy az újszülöttek legideálisabb élelme a föcstej és az anyatej. Az ellés utáni első föcstej-sugarakat ki kell vizsgálni, nem tartalmazza-e a tőgygyulladás jeleit. Amennyiben a tehéij tőgyének vala­melyik negyedéből származó föcstej konzisztenciája vagy színe megváltoz­na, nem engedjük, hogy a borjú szopja. A borjú megfelelő fejlődése szem­pontjából döntő fontosságú a zsenge korú állatok iránti egyéni gondosko­dás, amely a borjak megbetegedés elleni védelmének egyik legfontosabb előfeltétele. Későbben, amikor a borjú tejpótlékot kezd fogyasztani, ügye­lünk az itatásos borjúnevelésre való fokozatos áttérésre. A borjút válasz­tott, amennyiben ez lehetséges, egyéni kutricában szállásoljuk el. Kezdet­ben Laktosan A, későbben Laktosan В borjútáppal etetjük, majd áttérünk a növényi táplálékra. jének körzetéből tudjuk kifejni, ami a tejmirigyek által termelt tejnek csupán a 30 %-át képezi. A feltételes reflexek hatására az idegrendszer útján és a rendszeresen Ismétlődő műveletek alapján az érintéses inger­lések a nyúltagyvelőn át már 10—15 másodperc alatt a tejmirigyekbe jut­nak. Az oxicitin hormon vérkeringésbe való felszabadításával, amelynek hatására az izomsejtek összehúzódnak és a tejet a mirigysejtekből a mi­rigycsövecskékbe nyomják, a tej a tejmedencébe kerül és a hormon hatá­sának ideje alatt kiürül. Ez az egész folyamat 4—6 percig tart és ez alatt az idő alatt a tehenet teljesen ki kellene fejni. Az egész folyamatnak, a fejőstehén fejésre való előkészítésének a tulajdonképpeni fejéssel együtt nem szabadna 7 percnél tovább tartania. A FEJES TECHNOLÓGIÁJA A fejés technológiája megköveteli a tej képzésével és kiválasztásával összhangban álló bizonyos elvek betartását. A fejőst meghatározott idő­pontban kell elvégezni és ki kell zárni mindennemű zavaró behatást. A fejőstehén fejésre való előkészítése a tőgy 45—50 °C meleg vízzel való le­mosásával, valamint egy előzőleg fertőtlenítő oldatba mártott és használat előtt kicsavart tiszta törlőruhával való megszárításával kezdődik. Közben enyhe tőgymasszálást végzünk, amelyre a tejleadási reflex előhívása végett van szükség. Az első tejsugarak sötét aljú ellenőrző edénykébe való kife­­jése után megbíráljuk a tej kinézését. Azt a fejőstehenet, amelynek tején változásokat észlelünk, utolsóként fejjük meg és a fejőnő a változást a zootechnikusnak jelenti. Betartjuk azt az elvet, hogy a tejet soha sem fej­jük vagy utánfejjük a földre. A fejögépet a fejőstehén fejésre való előké­szítése után legkésőbb egy percen belül felhelyezzük. Amennyiben vala­melyik fejőcsésze hozzáérne az alomhoz, tiszta vízzel azonnal leöblítjük. Ha fejés közben a fejőcsészek a tőgybimbókról lehullanak, meg kell vizs­gálni a fejőgép vákumrendszerét. Minden egyes fejőnőnek figyelemmel kell kísérnie a fejést és könnyű masszálással kell elősegítenie a tej leadását. A fejés időtartama ne haladja meg a 6 percet. Az utánfejést is géppel végezzük olyképpen, hogy a fejőcsészéket kissé lefelé húzzuk (gépi cse­pegtetési. Kerülni kell az ún. üres fejést, amikor a légritkltás a fejőcsé­sze szívóterében (fejőterében) fokozódik és a tejmirigy túlzott ingerlésnek van kitéve. Fejés után a csecsbimbók végét fertőtlenítő oldattal telt edénybe mártjuk és így fertőtlenítjük. A csecsbimbók végén fertőtlenítő oldatból kialakult film megakadályozza, hogy a baktériumok a bimbócsa­tornán keresztül a tejmirigybe jussanak. GÉPI FEJÉS A fejögépek minden egyes rendszere a légritkításon alapul. Vákuum ke­letkezik a fqjőcsészék fejőterében is. A fejőtérben levő légritkulás ha­tására a bimbőcsatorna kinyílik és így lehetővé teszi a tejmirigyben talál­ható tej kiszívását. A tej szívása nem lehet megszakítás nélküli, mivel ez megzavarná a csecsbimbó vérkeringését, s ennek következtében fájdalmat időzne elő a tőgyben. A szívás és az összenyomás két szabályosan ismét­lődő ütemben szakadatlanul váltakozik. A két ütem váltakozásával a csecs­bimbókat masszáljuk és a vérkeringésüket szabályozzuk. A vákuumrend­szer részét képezi a szabályozószelep, amely a csőrendszerben uralkodó légritkítás mértékét szabályozza olyképpen, hogy különböző mennyiségű levegőt szív fel. A vákuumtartály, az ún. légüst feladata a vákuumvezeték­ben a légnyomás in adózásának a kiegyenlítése és a szennyeződések összegyűjtése. A szabályozó elemek sorába tartozik a szívószelep is, amely 10 Z

Next

/
Thumbnails
Contents