Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-13 / 10. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. március 13. 10 Békés családi életünket alapjában felforgatta egy nem oárt jövevény. Félreértések elkerülése végett meg kell mondanom, hogy az új vendég egy farkaskutya-kölyők volt, melyet édesapám egyik jóbarátjátöl kapott ajándékba születésnapjára. A kölyökkutya szép kis állat volt, mindössze három hónapos. Szemeiből értelem, okosság, csalafintaság sugárzott. Hamarosan a család szeretetének és gondosságának középpontjába került. Bizony sokszor a féltékenység ördöge szállt meg, mert úgy éreztem, hogy szüleim szeretete és gondossága megoszlott a kutya és én közöttem. Ďe Lumpira — ezt a nevet kapta — nem lehetett haragudni, mindenféle csínytevéseivel sokszor vidám hangulatot, Ül színt lopott egyforma, sztereotip életünkbe. De a farkaskutya-kölyök napról napra nagyobb méreteket öltött. A kutyaólat, melyet apám olyan nagy gonddal és fáradsággal eszkabált öszsze, hamarosan kinőtte. Különben sem szeretett benne tartózkodni, szerette a szabadságot, a kötetlenséget és így rendszerint a földön hált. Igen ám, de csakhamar jelentkezni kezdett nála farkas-ősei sztlajsága, forróvérüsége. Megtámadott és megkergetett mindent, amt élt és mozgott. Ezt a vadságát akkor vettük észre, mikor egy reggelen édesanyám halk sikongással és megütközéssel nézte darabokra tépett papucsait. De ezzel a pusztítással sem elégedett meg. Mikor egy szép napon édesanyám nagy felháborodással vette észre, hogy függönyünk szép csipkéi darabokra szaggatva a földön hevernek, édesanyám kimondta az ítéletet: — Ennek a haszontalan dögnek el kell tünnte házunkból. Ettől az időtől kezdve Lumpi teljesen kiesett édesanyám szeretetéből, sőt jelenléte csak fölösleges izgalmat jelentett számára. A felháborodás pohara végleg megtelt, mikor Lumpt, új, felháborító csínyt követett el. Édesanyám dicséretre méltó szokásai közé tartozott, hogy az ágyneműt hetenként kétszerháromszor kitette szellőzni a friss levegőre és napsütésre. Ez a művelet úgy ment végbe, hogy az udvarra két széket tett bizonyos távolságra egymástól, melyekre a padlásra vivő létrát fektette. Erre aztán szép sorjába elhelyezte a dunyhákat és vánkosokat. Lumpi újabb tettével maga felett meghúzta a végleges döntés harangját. Ugyanis a dunyhák és vánkosok végeit szép sorjában elrágta, szabad utat engedve a tollpihéknek. Mikor édesanyám meglátta a pusztítást, halottfehéren a falhoz támaszkodott és zokogva a következőket mondotta: — Vagy én megyek el a háztól, vagy ez az átkozott kutya. Édesapámnak mtt volt mit tennie, gondoskodnia kellett a kutya eltávolításáról, jóllehet ezt nagyon nehezen tette, mert mi tagadás, a kutya nagyon a szívéhez nőtt. Lumpt falura került, mely városunktól mintegy harminc kilométer távolságra feküdt. Teltek a napok, a hetek, sőt a hónapok is, mikorts egy reggel édesanyám sikoltozására lettünk figyelmesek. Berohantunk a szobába és majdnem szoborrá váltunk a nagy meglepetéstől. A díványon ott hevert Lumpi, nyakában egy vastag kötélhurok, melynek végét nyilván szétrágta. Lumpi, piszkosan, sáros lábakkal, lesoványodva hevert a díványon, csupán szemeiből sugárzottak az életöröm és a hűség apró szikrái. Meghatódottan álltunk és aztán megöleltük a hűséges állatot. Ennyi hűség láttán édesanyám te megbékélt, sőt azt vettem észre, hogy könnyek lopóztak a szemébe. Lumpi, mikor kissé magához tért, tovább folytatta előbbenl életét. Nappal aludt, éjjel pedig csatangolt. Hogy merre járt, azt sohasem tudtuk meg. Csak akkor rémültünk meg tgazán, mikor reggelenkínt a konyha küszöbe előtt szép sorjában feküdtek a tyúkok, baromfik és közöttük Lumpi, mely farkcsóválgatással fogadott minket. A szeme szinte nevetett a büszkeségtől, mintha azt mondta volna: „Nézzétek, mit hoztam nektek". A közeli és távoli szomszédokkal napirenden voltak a perpatvarok, sőt sor került a kártérítésekre Is. Bizony ezek a kiadások nagyon érzékenyen érintették édesapám zsebét. Rendszerint be szoktuk zárni az utcára vezető kaput. Nem tudom, hogy történt, édesapám megfeledkezett a kapuzárásról. Egyszerre csak hatalmas ugatásra és rémült kiáltásokra lettünk figyelmesek. Kifutottunk, és akkor megdöbbenve láttuk, miként szedi le a postásról a nadrágot, melynek részel cafatokban lógtak le lábszárairól. Ez már fele sem tréfa, gondolta apám ts, meg kellett nyugtatnia és kérnie a postást, hogy ne tegyen feljelentést. Oj ruhát kellett vennünk és úgy határoztunk, hogy Lumpinak örökre el kell tűnnie házunkból. így került Lumpi ismét nagyon messzire városunktól. Körülbelül jél év telt el azóta, hogy mészabadultunk a farkaskutyától. Már mégis feledkeztünk róla, mikor egy alkalommal édesapámmal sétálgattunk az utcán. Egyszeresük észrevettem, hogy egy kutya tart felénk. Megismertem, Lumpi volt. A kutya közvetlen közelünkbe ért, ránk nézett. Ö is megismert. De csak állt, meg sem mozdult. Lumpt, kiáltottam én. De még a farkát sem csóválta meg. Csak nézett, nézett és én úgy éreztem, hogy szomorú vád sugárzott szép szemeiből. Mintha azt mondotta volna: Látjátok, ilyenek vagytok ti emberek. A hűséget hűtlenséggel viszonozzátok. Aztán megfordult és loholva futott új gazdája után... Andrej Riftňovský ILLYÉS GYULA: DUPLA. VAGY SEMMI A varázsa ennek a Játéknak éppen abban áll, hogy Illyés Gyula nem tudóskodó magyarázatokkal szolgál, nem a maga előzetes vagy utólagos ismereteit „közli“ a nézővel, hanem azt a folyamatot adja, amelynek során maga ís eljutott a megértéshez. Valóságos személy a darab valamennyi szereplője Az igazi történetet sűrítve adagolja, a „hegyen-völgyön-erdőben zajló csatározásokat“, a személyes fordulatok fájdalmas Iróniáját, a hiúság és a mohó szerzésvágy keser űflntorjalt. Szociológiai körkép, néprajzi tanulmány, lélektani korrajz, amit látunk ebben a mesterien faragott bábfigurás játékban. Illyés témafelvetése magába foglalja az örök emberi érdeklődést is, amelyből nem veszett még ki az Ifjúi szemlélet frissesége. Legfeljebb kiegészült és gazdagodott a tapasztalatok és élmények érlelté bölcseséggel, olyan lényegkeresésben, amely feleslegesnek érzi a „szaktudományos“ okfejtéseket és minél rövldebb úton akar eljutni oda, ahol minden alkotásnak megvan a maga érvelő központja, ahol az ember, a maga sokrétű tapasztalatéval, sokszínű gazdagságával, küzdelmeivel, reményeivel, egy teljes, Igazibb, szabadabb lét és együttélés irányába szeretne végleg eljutni. Nemcsak követnivaló kezdeményezést, hanem egy nagyszerű előadást Is üdvözlünk, amikor Illyés Gyula: Dupla vagy semmi című Játékáról szólunk. Ezen a bemutatón kétfajta Igazolást kaphattunk Illyés korszerű drámaköltői képességéről és Területi Színházunk felemelkedésének legjobb útjáról, dramaturgiai érettségéről. Most érzékelhető valóban, mit Is Jelent, amikor igazi író, nagyszerű költő, kortárs humanista ember Írja a drámát. Hogyan csomózza el az epikus szálakat, hogyan formálja jellemében szereplőit, mit és hogyan emel ki, hogyan hangolja át színpadra drámailag érvelő gondolatait, hogyan szőlaltaja meg párbeszédeit, miként valósítja meg modern színpadán az „igazi“ természetet, életet. Mert a szereplők — a Bábjátékost, az Idegent és a Fogadóst kivéve — tulajdonképpen remekbefaragott lábfigurák, akiket az öres mester ébreszt életre, hogy időt nyerjen vélt igazának bebizonyítására. A nagyobb és kisebb szereplők és a cselekménymozzanatok itt nem „valamilyen“, korunkra jellemző tézisdrámát formálnak. Jelenlétük sem hézagpótló dramaturgiai fogás csupán. A gondolat kimoblását teszik lehetővé, mert forrásai és nem illusztrációi az írói szónak. Legszebb részletük Eszter és János egyre elmélyültebb szerelme. A legdrámaibb Márta és Péter gyűlöletig menő harca. A legtragikusabb a Bábjátékos önvallomása, vitatkozása a Halállal. De általában érdekes még a környező fakitermelő települések lakóinak irigykedő szóváltása, élesre menő dulakodása, a kapzsiság és a gőg tombolö határtalanságában. Pedig a játék végső eredménye azt Igazolja, hogy az emberek nem lesznek jobbak attól, ha látják önmagukat. Ahhoz több kell. Felfejlődni, művelődni, hasznos emberré válni. De bárhogy Is értelmezzük Illyés Gyula Intelmeit, mégis egyértelműen összeálló mesebonyolítást, szereplő-arcképet vetít elénk most bemutatott drámájában. Konrád József rendezése határozott és céltudatos. Elsősorban az ő érdeme, hogy a szereplők, szinte valamennyien, helyes felfogásban mintázzák meg Illyés Gyula karekterrajzos figuráit. Ügy állítja irányító helyre a Bábjátékos alakját, hogy körülötte érzékletesen vonultathatja fel a bábszínház egész világát, kopott rekvizítumalt, jellegzetes ruhatárát. Gyorsritmusú jelenetek váltják egymást. Filmszerű képváltások sora lendíti a meseszövés többrétű síkján a mondanivaló lényegét: a halál győzelmét az élet felett. S az ember legfeljebb csak annyit tehet, hogy az utolsó pillanatig védelmezze önmagát. A Bábjátékost Dráfi Mátyás alakítja őszinte szenvedéllyel. Alakja bátor és töretlen jellemű. Világos felfogásban egy alkotni képes művészembert formál sikeresen. Végig képes fokozni egy parasztasszony ösztönző erejét Udvardy Anna. Felfűtött kitöréseit bravúrral oldja meg Márta szerepében. Játéka Illik az Illyés-dráma stílusához. Németh Ica (Eszter), Ropog József (János) és Bugár Gáspár (Péter) tartalmas jelenléte őszinte drámatassággal, művészi eszközökkel erősítik fel alakjaik értelmi-érzelmi vívódását. Fazekas Imre (A fogadós) kedélyes hangvételű korcsmárosa pompás alakítás. Turner Zsigmond (Az Idegen] szerepértelmezése is kifogástalan. Mák Ildikó, egy fiatal legényke szerepében, főleg a játék elején, komoly színészi tehetségre utal. Nem volt viszont szerencsés megoldás ráosztani a siheder Máté alakját. A kis és epizód szerepek közül telitalálatnak számítható Palotás Gabi (Zsuzsanna), Bittó Eszter (Szomszédasszony) „pletykizó“ jelenete, valamint Tőth László, a borissza Zergevadász, maszkban Is érdekes szereplése. Jellemző megfogalmazásban kerül a néző elé, a favágó András alakja is, Bugár Béla személyében. Dömény Félix koreográfiájában, a közreműködő statiszták is jól mozognak, s így a többször ismétlődő tömegjelenetek is dicséretet érdemelnek. Kopócs Tibor díszlete és jelmezei újböl igazolják a fiatal képzőművész kitűnő térérzékét és ötletes kompozíclős rátermettségét. —szem— OXWNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVWKNXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XA.Xa A Dunajská Streda 1 (dunsszerdahelyl) Járási népkönyvtár dolgozói nagy munkát végeztek az elmúlt napúkban. A közel negyedmillió kötetes könyvtárban leltároztak. A könyv ünnepe Márciusban — a tavaszt Ígérő hónapban — évenként Ismétlődően megrendezik a könyv ünnepét. Bár egész évben nagy gondot fordítanak az ember legjobb „barátjának“ a terjesztésére, most különösen sokat tesznek azért, hogy a könyvek eljussanak a nép széles rétegéhez s tudatformáló hatása segítse a dolgozók politikai-szakmai műveltségét, kibontakozását, s váljanak a szép élmények forrásává; a könyv mondanivalója segítse a nemzedékek helyes világ- és életszemléletét. Ebből a célból márciusban a kulturális szervezetek, intézmények, népkönyvtárak különféle akciókat szerveznek a könyv népszerűsítésére, és az állandó olvasók táborának kiszélesítésére. A könyv népszerűsítése céljából Irodalmi vetélkedők, beszélgetések, Író-olvasó találkozók, könyvismertetések, mesedélutánok és könyvkiállítások egész sorát rendezik meg. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban elért gazdasági eredményeket jól Ismerik olvasóink. Arról talán kevesebbet hallottak, hogy a dolgozók sokoldalú művelődésével szintén sokat foglalkoznak. Ebben nagy szerepet töltenek be a népkönyvtárak. A járásban közel negyedmillió könyvből kölcsönözhetnek az olvasók. Az elmúlt öt évben több mint 40 ezer kötetet vásároltak a könyvtárak. Jelentősen növekedett a politikai és szakmai irodalommal foglalkozó könyvek száma, de egyben a kölcsönzése is. A járásban már kilenc könyvtárat hivatásos dolgozó irányit. Emellett 68 nyilvántartott könyvtár van a járásban. Az Iskolai könyvtárakban 86 345 kötet áll a diákok és több mint 43 ezer a tanárok rendelkezésére. A könyvtárakban a rendszeresen kölcsönzők száma 21017; ami állandóan emelkedik. Az utóbbi években a szépirodalom mellett egyre több politikai és főleg mezőgazdasági szakirodalmat kölcsönöznek, örvendetes tényként említhető, hogy topolníkyl (nyársad!) szövetkezetben 965 kötetes, a Zlaté Klasy (Aranykalász) Efsz-ben pedig 731 kötetes szakkönyvtárban válogathat a tagság. A Jöl működő könyvtárak közé tartozik az Orechová Potôň-1 (dióspatonyl), ahol a lakosság 18 százaléka kölcsönöz rendszeresen könyvet. Az 5293 kötetes könyvtárban szintén jelentős a politikai-szakmai kérdésekkel foglalkozó könyvek száma. Ä könyvtárakban fáradhatatlan könyvszerető emberek dolgoznak, mint például Méry Katalin Sárosfáról, Weráková Emma Šamorínból; de tovább lehetne sorolni azoknak a nevelt, akik különböző kitüntetésben részesültek kiváló munkájukért. A könyvhónap keretében több Jelentős akclö zajlik le ezekben a napokban. Sokoldali tevékenységet fejtenek ki azért, hogy több mint ezerrel növeljék az állandó olvasók számát és ezzel arányban a könyv kölcsönzését Is. öt Irodalmi vetélkedőt s ugyanannyi beszélgetést szerveznek az Ifjúság és a diákok részére. Mesedélutánokból egy egész sor lesz a gyerekek számára. Az olvasók véleménynyllvánításár Is sor kerül: ugyanarról a könyvről, a Római regék és mondák címűről fejtik ki nézetüket. Ebből a találkozóból hatot szerveznek a járásban. Kilenc író-olvasó találkozóra kerül sor, amelyen a csehszlovákiai magyar irodalom képviselői vesznek részt. Ezen kívül Irodalmi esteket rendeznek, a könyvhőnap jelentőségét kihangsúlyozva, s Dlóspatonyban sor kerül a versmondők találkozójára is. Nagy gondot fordítanak az agitációs és propagációs tevékenységre. Reprezentációs kiállítások lesznek az új és a legolvasottabb könyvekből, továbbá tematikus kiállításokra ís sor kerül. Több helyütt faliújságot készítenek és a hangszórót Is felhasználják az új könyvek propagálására. Gazdag programot valósítanak meg a könyv szeretetére való nevelés terén a csallóközi járásban. Ebben a nemescélú törekvésben segítik a könyvtárak Irányítóit, a társadalmi szervezetek és helyi nemzeti bizottságok. Ebből a szempontból a járási népkönyvtár legjobb partnerei közé tartozik a CSEMADOK, amelynek helyi és járási irányítói mindent megtésznek a betervezett akció színvonalas, sikeres megvalósítása érdekében. —tt— A fontos leltározási és selejtező munkát ellenőrzi az új igazgató, Pálinkás Károly és helyettese, Horváth Agnes. Foto: — tt— i
