Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-06 / 9. szám

Tudnivalók az ószibarackfák metszéséről (Folytatás az 1. oldalról.) térkitöltő ágak, vagy a vázágak alá helyezett „gallér“-ágak ki­nevelése. Ezeket a kétéves vesszőkön kell kialakítani megfelelő erős vesszőkből és össznövekedésük felére visszavágni. A hajtás­szög itt is a vezérvesszőnek megfelelő legyen. A vezérvesz­­szőket itt is a felükre-kéthar­­madukra metsszük. A három­éves fákon már igen nagy szá­mú egyéb vesszőt is találunk. Ezeknek az a jelentőségük, hogy levélzetük által a fa kon­dícióját gyarapítsák. Ezek a vesszők általában hosszúak és tekintettel a termőrügyek elhe­lyezkedésére összhosszuk felére vagy kétharmadára metsszük. A vesszők ritkításakor egyenle­tes elosztásban minél több vesszőt hagyjunk meg. Befelé növő, felfelé álló vesszőket is meghagyhatunk, de azokat a következő metszéskor eltávo­lítjuk. NÉGYÉVES FÁK METSZÉSE Ez a metszés az első jelentő­sebb terméshozam évét vezeti be. Metszési feladat legyen a vázágak további nevelése, tér­kitöltő elágazások képzése. Ha az előző években a vázágak térbeli elosztását és kívánt szögállását megoldottuk, akkor az ez évi metszésnél már köny­­nyű a dolgunk. Legfőbb feladat, hogy jó elosztású, elegendő számú termővessző legyen a koronában. Ez a kezdeti ter­méshozam mellett a következő évek termőfelületének alakulá­sát is szolgálja. TERMÖFÄK metszése Az őszibarack természetes tulajdonsága a koronaágak leg­felső részeinek, az egyéves vesszőknek, hajtásoknak fej­lesztése. Ennek következménye, hogy ezek igen erősen fejlőd­nek, míg a koronaágak alsó részein fejlődő vesszők gyen­gék, satnyák maradnak, lassan­ként elszáradnak és a fa felko­paszodik. , A vezérvesszők visszametszé­­sének a célja az, hogy elága­­zódva kellő számú termővesz­­szőt hozzanak. Ezáltal a fa minden ága alulról felfelé kel­lőképpen berakódjon termő­­vesszőkkel. Hogy a vezérvesz­­szőkből évenként mennyit kell visszavágni, arra az előző évi metszés eredménye a mérvadó. Az őszibarack legértékesebb termőrésze a termővessző, ame­lyen sok hármasrügy és hajtás­rügy is van. A termővesszők visszakurtításának célja, hogy a gyümölcsök a korona ágaihoz minél közelebb fejlődjenek és a vesszőkön póthajtások, a jövő évi termővesszők is kifejlődhes­senek. Minden termővesszőt a fajta tulajdonsága szerint 4—8 hármasrügyre visszametszünk úgy, hogy a felső hármas rügy feletti hajtórügyet meghagyjuk. Az így megmetszett vesszőn 4—8 esetleg még több gyü­mölcs kötődik, amiből gyü­mölcshullás, vagy ritkítás után 4—5 gyümölcs tökéletesen ki­fejlődhet. Ugarvesszőn értjük azt a vesszőt, amelyet rövidre visszametszve meghozza a jövő évi termést és ugarhajtást. Nemcsak a jó termővesszőket kell megmetszeni, hanem min­den vesszőt minősége szerint. Azokat a vesszőket, amelye­ken csak hajtórügyek vannak, 2—3 rügyre metsszük és ezek­ből neveljük a jövő évi termő vesszőket. A rövid gyenge vesz­­szőket, vékony nyársakat, ame lyeken csak itt ott egy egyedül­álló termőrügy van, tőből el­távolítjuk, mert ezek sem gyű mölcsöt, sem megfelelő hajtást nem hoznak. Metszésnél figyelembe kell venni még a fajta tulajdonsá­gait is. Vannak fajták, melyek hármasrügyeiket a termővessző egész hosszában hozzák, (Ams­­den, Miflower stb.) ezeknél a termővesszők ritkítása is szük­séges 20—30 cm-re. Más fajták, mint pl. az Elberta a rövid és középhosszú vesszőkön, a vesz­­szők közepén vagy felső felén és a másodrenű vesszőkön is teremnek. Itt már csak a feles­leges, kevésbé termékeny vesz­­szőket távolítjuk el. Azoknál a fajtáknál, amelyek a vessző csúcsa felé teremnek (Champion, Fertilia mór.) a termövesszőket hosszúra, az ugarvesszőket pedig 2—3 rügy­re metsszük. Az ilyen fajták ha­marabb felkapaszkodnak, ezért ezeket időnként ifjítani kell. Teljes termőkorban már csak a vázágak fenntartására kell gon­dot fordítani. A letört vázága­kat a szomszédos térkitöltő ág továbbnevelésével vagy a törés alatt, a vázág csonkjából elő­tört vízhajtás felhasználásával pótoljuk. A hanyatló termések korában már szükségessé válik a vázágak ifjítása. Az őszibarackfa zöld metszé­sével a későbbiek során külön foglalkozunk, amikor az a te­­nyészidő folyamán időszerű lesz! A fák fejlődését a környezet nagy mértékben befolyásolja és ennek következtében a metszés szabályai is változnak. A kör­nyezeti tényezők olyannyira kü­lönbözőek, hogy minden vi­szonynak megfelelő metszési eljárást nem lehet általánosí­tani, csak az alapelvek a mérv­adók. Az általánosan közölt metszési módszert mindenki a saját körülményeinek megfele­lően módosíthatja. Termékeny, tápanyagokban gazdag talajon az őszibarackfát másképpen kell metszeni, jobban lehet ter­helni, mint pl. sovány homok­talajon. A talaj vízkészlete, a trágyázás, az alany, a fajta stb. ugyancsak esetenként befolyá­solják a metszési módot. Ezért a metszés módját csak mint irányadót tudjuk körvonalazni. Varga József, Búcs (Fényképezte: Kádek) —Hfg—— ■ ma« "jfflay-A korszerű nüvénytermesz­** tést pillanatnyilag el sem lehetne képzelni hatásos növényvédő szerek használata nélkül. Azért pillanatnyilag, mert bár egyre szélesedik a biológiai védekezés lehetősége, egyelőre mégis a vegyszereké a fő szerep. S tegyük hozzá mindjárt — sajnos! Igen, mert a természet nem lesz képes végtelen mennyiségben befo­gadni és „megemészteni“ e sok­sok mérget, amihez évente „hozzájut“. S van itt még valami, amiről ugyancsak érdemes beszélni: a vegyi készítmények alkalmaz­hatóságának pontosabb megha­tározása. Illetékes szakembe­reink elég sokat kísérleteznek a hazai és külföldi készítmé­nyekkel, tehát pontosabban Is meghatározhatnák hol, mikor és hogyan használhatók az egyes gyártmányok. Miért mon­dom el mindezt? Azért, mert az ntőbbi időben egymást követik a „felfedezések“, miszerint ez meg ez a készítmény nem jó, vagy teszem azt — alkalmazá­sával több kárt akozunk, mint hasznot! Jelen esetben konkré­ten a Perozin 75-B gombaölő­szer káros mellékhatásaira fi­gyelmeztető tudományos tájé­koztatást tanulmányozom. A hazai piacon a negyedik ötéves tervidőszakban megje­lent szerves hatóanyagú gomba­­ölőszerek legelteriedtebben használatos képviselője ma a Perozin 75 B. A szőlő- és bur­gonyatermesztök használnak el legtöbbet belőle, mégpedig pe­­ronoszpőra, illetve fitoftórás levélbetegség ellen. Kár, hogy többnyire csak a kártevők és betegségek elleni hatást figyel­jük és eszünkbe sem jut olykor azt is értékelni, vajon milyen befolyással vannak az alkalma­zott hatóanyagok a növények anyagcseréjére. Valahogy így történt ez a Pe­­rozinnal is. A környezetvéde­lem szilárdítása megköveteli néhány vegyi készítmény hatá­sának ismételt ellenőrzését. Egyúttal azt is megvizsgáljuk, milyen mellékhatással vannak a készítmények a növényekre és hogyan reagálnak ezen ha­tásokra a kezelt kultúrák. A Szlovák Tudományos Aka­démia Ivanka pri Dunaj-i Nö­­vénykórtani és Rovartani Kísér­leti Intézetének, valamint a ra­­došinái nemesítő állomás tudo­mányos dolgozói megállapítot­ták, hogy a szőlöpernnoszpóra elleni védekezésben használa­tos készítmények közül éppen a sokak által kizárólagos előnyben részesített Perozin 75 В a legkevésbé hatásos. U- gyanakkor azt is megfigyelték szakembereink, hogy a Perozin nal kezelt szőlőben háromszor nagyobb kárt tett a lisztharmat, mint ott, ahol Kuprikol 50 ké­szítménnyel permeteztek. Igaz, minden peronoszpóra ellenes szerv s hatóanyagú készítmény segíti a lisztharmat terjedését, de nem ilyen hatalmas mér lékben) A Perozin! 0,3 százalékos tö­ménységű permetlében használ­juk. A tudományos megfigyelé­sek azt mutatják, hogy a kijut­tatott hatóanlag kezdetben ser­kenti, később viszont nagyon is fékezi a szőlő asszimilációs folyamatait. Ez a káros hatás végső fokon csökkenti a sze­mek fakadását és a terméskö­tést. A megfigyelés három éve alatt a szemek fakadása és a terméskötés 30—50 százalékkal volt gyengébb a Perozinnal ke­zelt növényzetnél, mint a Kup­­rikolial kezeltnél. A PEROZIN 75 В GOMBAÖLÖSZER MELLÉKHATÁSAIRÓL Több kárt okoz, mint hasznot A Vinohrad műit évi nyolca­dik számában a fentebb neve­zett intézmények dolgozói rá­mutattak arra, bogy a Perozi­­nos kezelés káros mellékhatá­sainak nagysága részben az időjárás milyenségének függvé­nye. Pontosabban, ha a perme­tezést csapadékos időjárás kö­veti, nő a kedvezőtlen mellék­hatás, mert a növényzet számá­ra kedvező csapadékviszonyok fokozzák a káros anyagok fel­szívódását is. A termelőknek tehát ezentúl nem szabad szem elől tévesz­teniük, hogy a legfrissebb is­meretekből kiinduló szakembe­rek nem ajánlják tiszta permet­lében használni a Perozin 75 В készítményt! Akkor hogyan? Kuprikol 50 nel kombinálva és mindkét szer eredetileg aján­lott töménységét felére csök­kentve. Vagyis: a permellé 0,15 százalék Perozin 75-B és 0,3 százalék Knprikol 50 készít­ményt tartalmazzon. A megol­dás előnye, hogy a réz mini­mumra csökkenti a vitatott ké­szítmény hatóanyagának felis­mert káros hatását. A szerkombinációt az elsó két permetezés alkalmával le­het használni. Később inkább réztartalmú készítményeket használjunk. Főleg abban az esetben, ha kedveznek a felté­telek a lisztharmatnak. A réz­­készítmények ugyanis gátolják a lisztharmat elhatalmasodását. —dek— Szász Jenő gyermekkora óta foglakozik kisállatot: te­nyésztésével. Szülei mindig tartottak házi­állatokat: nyu­­lakat, galambo­kat, kanári ma­darakat stb. Volt ügy, hogy a szülők egyéb elfoglaltságuk miatt rábízták az állatok eteté­sét, gondozását. Már ekkor megszerette az állatokat. A felszabadulás után húsz­éves volt, amikor tagja lett a kisállattenyésztők petržalkal helyi szervezetének. Mint álta­lában a kezdők, a sok szép ál­lat közül ő sem tudott válasz­tani. Azonban az ötvenes évek­ben a házkörüli gazdaságokban a kisállatok szakszerű tenyész­tése, különösen az angóra nyúl­­fajta eléggé elmaradott volt. Ugyanakkor a fehér szőrmés bőr, az angóra gyapjú iránt nagy volt az érdeklődés. Egy tapasztalt tenyésztő javaslatá­ra az angóranyúl tenyésztése mellett döntött. 1951-ben for­galmibaleset érte, megrokkant. Ettől az időtől kezdve még ko­molyabban foglalkozott külön­böző kisállatok tenyésztésével. Tevékenysége az anyagi hasz­non kívül lelki felfrissülést is jelentett mindennapi életében. A helyi szervezetben tapaszta­latokat szerzett, böngészte a hazai- és a külföldi szakirodal­mat, meghallgatta az idősebbek tanácsait, miközben a tenyész­­munka színvonalának állandó javítására törekedett. Első an­góra nyulait idősebb tenyész­tőtől vette, majd Németország­ból tiszta vérvonalú nyúlfajtá­­kat vásárolt. A későbbiek so­rán saját maga alakította ki törzsállományát. Az ötvenes­hatvanas években kétszáz da­rabot is tartott, melyek gyap­jút a Bystré u Poličky-i gyapjú­­felvásárló vállalat (1956-tól a bratislava Ankara üzem) vásá­rolja fel. — Mivel ennél a fajtánál a tenyésztői munka a szőrzet mi­nőségére, mennyiségére és sű­rűségére irányul, Igyekeztem a legjobb, a követelményeknek legmegfelelőbb gyapjút termel­ni — mondotta Szász elvtárs. A- mint ismeretes, az angóranyúl gazdasági hasznot hajt gyapjú­val. Ezért tenyésztését minde­nekelőtt a gyapjú termelésére Irányítjuk, ennek alapja a jó tenyészkiválasztás. Szaporításá­nak főleg a kisebb gyapjúter­melő képességgel rendelkező egyedek kicserélése szempont­jából van jelentősége. Egy nyáltól évente húsz egyedet is nyerek, de ekkor csökken a gyapjú mennyisége. Azt is fi­gyelembe kell venni, hogy a nőstények több gyapjút nyújta­nak, mint a hímek. Ezért te­nyészetemben csak jó minőségű gyapjúval rendelkező szülőktől származó egyedeket hagyom meg. Nagy körültekintéssel ne­velem a továbbtartásra szánt egyedeket, pontos nyilvántar­tást vezetek róluk, hogy a kö­vetkező években még jobbakat tarthassak . — A nyulakat évente négy szer nyírom. Először tfz-tizen­­két hetes korban, ezt követően minden harmadik hónapban. Az utolsó nyírást decemberben, még a nagyobb hidegek beállta elótt végzem. Az év folyamán többször, de főképpen nyírás előtt átfésülöm a nyulakat, hogy a gyapjúból eltávolítsam a tisztátatlanságot. Nem dicsek­vésből mondom, de mindent el­követek annak érdekében, hogy a gyapjú kifogástalan legyen. A nyulakról három-hat centi­méter szálhosszúságú gyapjút nyerek és 70—80 dkg-ot dara­bonként. Az illetékes szakem­berek a gyapjút első vagy má­sodik osztályba sorolták be. Ki­logrammjáért 380—420 koronát kapok, ami nagyon jól jön a nyugdíj mellé. ф Természetesen nemcsak az eredmények, hanem a módsze­rek is érdekelnek. Ezzel kap­csolatban mit tud mondani? — A nyulakat téglából épí­tett, tágas ólban tenyésztem. Az ól tíz méter hosszú és 1,50 méter széles. Belső berendezé­sét saját elgondolásom szerint készítettem, ügyelve arra, hogy a nyulaknak elegendő helyük legyen (80X80 cm). Á lejtős rácspadozat fából készült. Az ürülék a rácspadozaton átesik a kátránypapírral bevont le­­csurgó padozatra, amely bizto­sítja a vizelet kifolyását és a­­honnan az ürüléket havonta egyszer kitakarítom. Így a nyúl állandóan tiszta, száraz helyen van, ami igen fontos a gyapjú minősége szempontjából. Eteté­sükre betonból készült vályút készítettem. — A nyulak pontos napi ta­karmányadagját nehéz össze­állítani. Közvetlenül a főváros közelében lakom, a szükséges takarmányalap biztosítása ne­hézségekkel jár. Egy nyúl napi adagját szükség szerint állítom össze. Például tólidőben egy nyúlra öt dkg szemeleséget és kb. tíz dkg marharépát, ha van, sárgarépát számítok. Szénát szükség szerint egész évben. Nyáron zöldeteséget is kapnak az állatok. Abrakként a felvá­sárló vállalattól kapott tápot és egyéb szemeleséget is etetek. A nyulakat naponta itatom. Vi­tamin, valamint a szőrme dúsí­tására csukamájolajat is adago­lok az állatoknak. Szász elvtárs a nyúltenyész­­tésen kívül kaparóbaromfi, fá­cán, egzotikus madarak te­nyésztésével is foglakozik. A kaparóbaromfi közül fehér leg­horn és a vörös rodejland ket­tős hasznosásgú fajtát tenyész­ti. Jelenleg tizennyolc darab tyúkot és három db kakast tart. Ezt a két fajtát azért válaszot­­ta, mert az előbbi Igen jő tojó, másrészt jól alkalmazkodik a rosszabb élekörülményekhez is és kevés takarmányt fogyaszt. Egy tyúktól évente kétszáz­negyven darab tojást is nyer. Tyúkjai az „A“ hasznossági te­nyésztési osztályba vannak be­sorolva. A tyúkokat tojásterme­lésre tartja, a kakasokat pe­dig, amikor elérik az 1,20 kg-ot (nyolc hetes korban), levágja. A csibéket pár napos korban részben a Selicel Efsz-bő.l, vala­mint az Ivánkái baromfikeltető­ből vásárolja. A kitermelt tojás egy részét a család szükségle­teinek fedezésére használja, a fölösleget a Jednotán keresztül értékesíti, no meg a környék­beli lakók is gyakran felkere­sik. Szász elvtárs a baromfit nap­jában kétszer eteti, pontosan meghatározott időben. Eteté­sükre szemeleséget, nedvesített lágyeleséget és konyhahulladé­kot használ. Konyha- és kert­hulladék idényszerű össze­gyűjtésével változatos és ízle­tes, valamint értékes takar­mánykeveréket készít. Bizo­nyítéka ennek tyúkjainak nagy termelőképessége. Egzotikus madarak tenyészté­sével kedvtelésből foglalkozik. Tenyészetében tíz fajta díszfá­cán: arany, sárga arany, gyé­mánt, kék füles, nyerges, kirá­lyi stb. található. Volt olyan időszak, amikor kétszázat is tartott belőlük. Számukat az utóbbi időben huszonnégyre csökkentette, mert kevés az eleség. Évekkel ezelőtt főleg a palárikovől erdészet vásárolt tőle fácánokat. Száz elvtárs állatkedvelő em­ber. Nemcsak azért foglalkozik velük, hogy jövedelemhez jus­son, hanem azért is, mert nem tud nélkülük élni. Hiszen te­nyészetében a haszonaprőállá­­tokon kívül galambok, papagá­jok különböző fajtája stb. lát­ható. Az ebédlöszoba dísze a hatalmas akvárium. Munkáját szakszerűen, hozzáértéssel vég­zi. Elismerésként számtalan he­lyi, járási, kerületi s országos viszonylatban nyert elismerő oklevelet kapott. Például 1961- ben a kisállattenyésztés fejlesz­tésében elért érdemeiért arany­érmet, az 1973-ban országos ba­romfi kiállításról elismerő ok­levelet hozott haza. 1960-től tizenkét éven ke­resztül mint tanácsadó tagja volt az SZKSZ KB-nak. A gaz­dasági kisállatok tenyésztése a személyi kedvtelésen és a vele összefüggő aktív pihenésen kí­vül társadalmi szempontból is értékes terméket nyújtott (an­­góragyapjú), valamint azt a célt követi, hogy segítségére legyen mindazoknak az érdek­lődőknek, akik apróállatok te­nyésztésével foglalkoznak. Nagy Teréz A tenyészmunka színvonaláért A tojás olajozása 7 A tojás olajozásának elő­nye, hogy tovább tartható el házi körülmények között is. A feldolgozó üzemek ezt ke­vésbé tartják fontosnak. Vizsgálatok szerint azonban az olajozott tojások között kevesebb lesz a szennyezett­ség miatti kiesés (1,23 И J. Ezzel szemben áll, hogy több a repedt tojás. A jelen­ség okai ismeretlenek. Nagy előnye lehet az olajozásnak akkor, amikor jérceállomány kezd termelni és a súlyvesz­teség elkerülése fontos. Lé­nyeges a megfelelő, íz nél­küli olajhasználat. (C. P.) A kacsák vírusos májgyulladása Az egyik baromfiállományban fokozódott a kacsák elhullásé, főleg 3—12 napos korban és azzal végződött, hogy a kikelt kiskacsaállomány 47 %-a elhullott. A gazdaságnak megtiltot­ták, hogy tenyésztojást adjon el. A tojások forgalmazását bel­ső használatra és tojáskészítmények ipari feldolgozására enge­délyezték. A gazdaságban kikelt 1—2 napos kiskacsáknak vér­savót vagy rekonvaleszcens állatokból származó vért adtak. A kezelt állatok 96—97 %-a életben maradt. Az egész anyai állományt húsra értékesítették. Az életben maradt növendéke­ket felnevelték és ugyancsak húsra értékesítették. Ezzel egy­idejűleg betegségtől mentes állománybél vásároltak anyákat, amelyeket elkülönítve tartottak. A kiürült helyiségeket alapo­san fertőtlenítették. í v*tl

Next

/
Thumbnails
Contents