Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-06 / 9. szám
Tenyésztői teendők márciusban A baromfitartók általában a február és az április közötti időszakban vásárolják a naposcsibét. Az eredményes nevelés feltétele a jóminőségű naposcsibe, tehát érdemes arról szólni, milyenek vásárlására törekedjünk. Bármilyen fajta vagy hibrid csibéről legyen szó, a vele kapcsolatos igény szigorú. A naposcsibe a fajtára vagy a hibridre jellemző súlyú, élénk tekintetű, 24 óránál fiatalabb legyen. Köldöke felszáradt, sziktömlője felszívódott legyen. Görbe csőrű, ragacsos tollú, gunnyasztó, lábon állni nem tudó csibe neveléséhez nem szabad hozzákezdeni. Nagyon kell rá ügyelni, hogy a csirkét megbízható tenyésztelepről, keltetőből kapjuk, vagy ismert helyen keltessék. Ha a kelés gyorsan, időre történt, s a csibéket a vizsgálat során jónak tartjuk, nem lesz hiba a felneveléssel. A tyúkok tojáson át is fertőző betegsége a tífusz és a pestis, ezért ha kotlőval keltetett csibét vásárolunk, figyeljünk arra, hogy vérvizsgálással, ellenőrzött tyúkok tojásait keltették-e? Aki jól tojó tyúkot akar, piacon ne vásároljon szedettvedett csirkét, de olyat se, amelyel a keltetőállomás kocsija már a fél országot bejárta. rendesen, nagy lesz a tülekedés az etető- és ttatóedények körül, nem lehet rendben tartani az almot, biztosítani az oxigéndús levegőt. A nevelés kezdetén 16—20 csirkét számíthatunk egy-egy négyzetméterre. A „takarékoskodás“ a hellyel és fűtőanyaggal már sok tenyésztőnél megbosszulta magát. Egyes községekben ketrecekben nevelik a csirkéket. A ketrecek 3—4 emeletesek lehetnek, s fából, vagy fémből készülhetnek. A ketrecet szobában, konyhában helyezik el, ahol a 20—22 fok hőmérséklet biztosítható. A ketrec egyik sarkát használják műanyaként azzal, hogy zárttá teszik, villanyégőt lógatnak bele, s a bebújó nyíláson oda járhatnak a csibék melegedni. A ketrecben müanya-fűtéssel is nevelhető a csibe. Igen jó eredményt értek el e nevelési módszerrel. Ha almozott padlón nevelünk csibéket, az első napokban 50— 60 cm magas, lekerekített sarkú kartonkerítést is használjunk, mert a naposbaromfi nem érzékeli kellőképpen a meleget, a hűvöst s otthagyja a műanyát. Ovális; vagy kerek legyen az ideiglenes kerítés, bogy Február végén a libák általában elkezdték a tojást. Már ilyenkor fontos arra gondolni, hogy a felvásárló szervek, s a toll iránt érdeklődők a fehér libatollat és az ilyen tollú hízott libát igénylik, kedvelik. Sajnos, az ország egyes területein nagyon elszaporodtak a tarka, vagy teljesen szürke tollú libák. Ezek tolla erősen csökkent értékű, a nem fehér tollú hízott liba szintén. Ezért a lúdtartőknak helyes arra törekedniük, hagy csakis fehér tollú törzsállataik tojásait keltessék, vagy ilyenek naposlibáit vásárolják rrteg. A liba két legértékesebb terméke a toll, valamint a máj. A tarka tollú, kevert állományok semmivel sem nagyobb májúak a fehéreknél, ezért semmi sem indokolja szaporításukat. A baromfitartó háromnégyszeri tépéssel jelentékeny mennyiségű tollat tud értékesíteni, fontos, hogy jó pénzért eladható fehér tollat nyerjen állatairól. Akad baromfitartó, aki nem mer naposállatot vásárolni, s ezt a következőképpen indokolja: „nálam mindig elhull, ha viszont néhány hetest vásároAz elöregedett — 24 óránál idősebb — csirke nehezen és nagy veszteséggel nevelhetől A nevelés sikere érdekében a naposállatok fogadására kellőképpen fel kell készülni. Ez a nevelőhelyiség alapos kitakarításából, meszeléséből, befűtéséből, almozásából, az etetők, itatók, műanyák elhelyezéséből áll. Egyre kevesebb háztáji tenyésztő tartja szívesen a kiscsirkét a lakásban, a tűzhely alatt, mint ahogyan az korábban szokás volt. Akár kotlóval, akár anélkül neveli ugyanis a csirkéket, azok zajosak, piszkítják a lakást, s nem szívesen kerülgeti őket az ember. Célszerűbb, ha használaton kívüli melléképületet, ólrészt rendezünk be csirkenevelésre. Fontos ez azért is, mert akárhogyan is fűtsünk a konyhában, a tűzhely körül, nem tudjuk azt a hőmérsékletet biztosítani, amit a tojásból kikelt állatok igényelnek. A csirkék megérkezése vagy kelése előtt 2—3 nappal, a kitakarított, meszelt, fertőtlenített nevelőhelyiséget szecskázott szalmával — a törekes árpaszalma nem alkalmas e célra — vagy fűrészpor-mentes faforgáccsal almozzuk be 15—25 cm vastagon. Különösen vigyázzunk arra, hogy az állatoknak elegendő helyük legyen. Egymás zavarása nélkül ehessenek, ihassanak, pihenhessenek. Ne zsúfoljuk őket, mert akkor nem fejlődnek Szállításra készítik a naposcsibéket. (Fényképezte: P. Matis) az állatok ne tömörülhessenek a sarkaiban, mert akkor összenyomják egymást. Kéthetes kor után ezeket a kis kerítéseket már eltávolíthatjuk az alomról, mert ilyen korban a csirkék már maguk is tudják, hogy mikor menjenek a melegre, és mikor távolodjanak el onnan. Mire a csirke megérkezik, a fűtött és almozott nevelő-helyiségben helyezzük el az itatóedényeket, szórjuk papírra, vagy körbenyírt oldalú csibeszállítódobozba az első eleséget. lók, akkor megmarad. Pedig a meleg konyhában szoktam őket tartani“. Sokan nem tudják, hogy a tojásból kibújt baromfi az ember számára szokatlanul nagy meleget igényel. Lehet, hogy a ház lakói nem fáznak a 20—22 C fokos melegű konyhában, fázik, didereg azonban a kiscsirke, a liba és egyéb baromfiféle. Ha kotló neveli őket, alábújnak, viszont ha megéheznek, szomjaznak, elő kell jönniök. A kotló testének hőmérséklete 40 fokos, érthető hát, hogy kellemes meleget biztosit a baromfinak. Ha azonban kotló nélkül neveljük a baromfit, vagy többet teszünk alája, mint amennyit melegen tartani képes, akkor már fáznak a kicsik. A fázó csirke gunnyaszt, hangosan sipít, keveset eszik s a fázás következtében hasmenést kap, elhullik, szervezetének ugyanis nincs meg az a képessége, ami más állatok tulajdonsága,, hogy bármilyen hőmérséklet esetén tartani tudná normális testhőmérsékletét. A fiatal baromfi teste, ha nem kapta meg a szükséges hőmennyiséget, „kihűl“ s ez elhulláshoz vezet. A baromfi életének különösen első négy hetében szükséges az előírt magas hőmérséklet biztosítása, akkorra képes a környezeti hőmérséklettől függetlenül biztosítani testének állandó fokát. A legjobban úgy tudjuk biztosítani a fiatal baromfi számára nélkülözhetetlen hőmérsékleti viszonyokat, ha 20—22 C fokra fütjük a nevelő-helyiséget és a kotló melegét valamilyen műanyával pótoljuk. Műanyának alkalmas lehet bármilyen sugárzó felület, amely lefelé irányítja a hőt. Üzletekben kapható az ún. háztáji vagy parabolatükrös műanya, de megfelelő a háztartási hősugárzó is. Régen petróleummal töltött ernyős lámpákat, vagy melegvízzel töltött edényeket használtak műanyának. A különböző baromfifajok naposállatai esetében a következő műanya alatti hőmérséklettel kell számolni: csibe 33— 34, liba 30—32, pulyka 36, gyöngyös 33, kacsa 30. Ezt hetenként két fokkal lehet csökkenteni. Hathetes korban már nincs szükség a műanyára, a nevelőhelyiség 20—22 C fokos hőmérséklete is elegendő. Fontos, hogy a szükséges hőmérsékletet ne csak nappal, hanem éjszaka is biztosítsuk, különösen a nevelés kezdetén. A fiatal baromfi jelzi, hogy megfelelő-e vagy sem a fűtés. Ha fázik, összebújik, a melegforrás közelébe húzódik, s ha éhes, sem szívesen megy az etetőkhöz. Ha a műanya alatt túlzott a meleg, elhúzódik tőle. Ha megfelelő mind a nevelőhelyiség, mind, a műanya alatti hőmérséklet, akkor az állatok szétterülve pihennek, alszanak, csendben vannak, gyakran táplálkoznak. A nevelés során az első 4 hót a legkritikusabb. Ha megfelelő hőmérsékletet biztosítunk, akkor biztos, hogy elhullás nélkül nevelhetjük fel az arra alkalmas egyedeket. В. T. £k gyümölcsösben. Márciusban tovább folytatjuk az előző hónapban megkezdett munkát, amit a kedvezőtlen időjárás miatt esetleg nem fejezhettünk be. Az új ültetésű gyümölcsösben, valamint az ősszel kiültetett csemetefákon befejezzük a koronaalakító metszést. Az alakító metszést március 20-ig, az őszi- és kajszibarack esetében március kö-. zepéig végezzük el. A metszési felületet éles késsel elegyengetjük és oltóviasszar kezeljük, nehogy kiszáradjon. Ifjító metszést minden öt évben végzünk. Kedvező időjárás esetén kajszi- és őszibarack csemetéket, diófát, esetleg más fákat és bokrokat ültethetünk, szőlőtőkét telepíthetünk, ha ezt a munkát ősszel nem tudtuk elvégezni, illetve az ültetőanyagot nem tudtuk idejében beszerezni. A típusalanyra oltott alma- és körtecsemeték kiültetésekor ügyelnünk kell arra, hogy az oltás helye a talajszínt felett maradjon. Ha mélyebbre ültetjük, vagy ha az oltás helyét földdel takarjuk, a beoltott nemes rész gyökeret ereszt, elveszti jellegét, az alanyra gyakorolt hatását. A pöszméte, a ribizke, a málna- és a szeder kiültetése maradjon utoljára, mivel ezek hajtanak a legkorábbiján. Ne siessünk az őszibarack kiültetésével sem, mert legjobban akkor fogamzik, ha már hajtani kezd. Ha foszfor- és kálitartalmú trágyákkal az ősz folyamán nem trágyáztunk, úgy a gyümölcsfákat minél hamarább — még a hajtás előtt — áranként öt kg Cererittel trágyázzuk meg, hogy a talajban lassan felszívódó trágyák (foszfor, kálium) még az év folyamán legalább részben éreztessék hatásukat. A Cereriten kívül, még a virágzás előtt 1 kg nitrogéntartalmú trágyát adagolunk minden ár területre és június 15-ig további 1 kg nitrogént terítünk szét. A már termő őszibaracknál ilyenkor jól megkülönböztethetjük a virágrügyeket (gömbölyűbbek) a hajtásrügyektől (karcsúbbak), és elvégezhetjük a javító metszést. A hajtáson négy-hat rügypárt hagyunk meg, a többit két-három rügyre visszametsszük, amelyekből jövőre újabb termőrész nő ki. Ebben az időszakban, közvetlen virág4zás előtt, ha a virágrügyek már rózsaszínűek, óvhatjuk meg legjobban az őszibarackot a levélfodrosságtól (Taphrina deformans) a félszázalékos Kuprikol permetezésével. A rügyfakadás előtt minden fát kezelhetünk Nitrosen N—25 háromszázalékos töménységű, vagy Nitrosen N—50 másfél százalékos töménységű oldatával. Ezt lehetőleg még a hónap elején végezzük el. A Nitrosanos permetezést a kökény virágzásáig kell befejezni. A Nitrosen elpusztítja a San Jósé hernyó és más hernyók, továbbá a levéltetű, a cseresznyevirágmoly és más kártevők tojásait. A szamóca-ültetvényen a hónap végén, amikor eltávolítottuk a téli takaró réteget, az el' halt leveleket lecsípjük, nedves időben levágjuk. A szamóca első kapálásakor egy árra 5 kg Cereritet használva megtrágyázzuk a növényzetet, hogy támogassuk a gyökérzet és a gyökérnyak fejlődését. Jó fejlődéséhez elegendő káliumra is szüksége van a szamócának, ezért a Cereriten kívül még 2—3 kg káliumszulfidot vagy 2 kg kálisót is adunk- minden árnyi területre. Ügyeljünk azonban arra, nehogy a szamóca szívlevelét földdel vagy trágyával fedjük be. ját szabad földbe vethetjük. Ugyancsak kiültetjük a hagyma és fokhagyma palántáit. A palánták kiültetésekor arra ügyelünk, hogy a növény vége a talajjal egy szintben legyen. A hagymapalántákat 20 cm-es sortávolságra egymástól 8—10 cm távolságra ültetjük. A fokhagyma gerezdeket ültetés előtt 5 százalékos Sulka-oldatban csávázzuk 6—12 óra hosszat. Megkezdjük a korai burgonya előcsíráztatását, amelyeknek Időszerű tennivalók A ribizke bokrokról a verebek és a rigók nagy előszeretettel csipegetik le a rügyeket, ezért kedvező védekezésnek tekintjük, ha a hajtásokat ideiglenesen összekötjük és fehér cérnával áttekerjük. A madarak a ribizketermés felét is el tudják pusztítani. A nálunk gyakori, aránylag száraz gyümölcstermesztő területeken igen fontos a nedvesség megőrzése. Ezért, amint a talaj csak egy kissé is megszárad, azonnal porhanyítsuk a földet a gyümölcsfák alatt. A gyakori porhanyítással megbontjuk a kapilláris rendszert, amelyen a nedvesség elillanhat, és ezáltal jelentős talajnedvességet őrizhetünk meg. A zöldségeskertben. Kedvező időjárás mellett egyes zöldségfajták, mint például a sárgarépa, petrezselyem, borsó, retek, paraj, hagyma, kapor magegy részét fóliatakaró alatt előnevelhetjük. Az ősszel felásott talajt áranként 3 kg Cererittel trágyázzuk, még 14 nappal az ültetés előtt. Ezt a mennyiséget legalább 10 cm mélyre dolgozzuk be a talajba és a felszínt el.egyengetjük. Ha azonban ősszel nem tudtuk a talajt előkészíteni, a vetés előtt legalább 14 nappal felásstik, 3—4 kg Cereritet adagolunk, a talajt elegyengetjük és tömörítjük. Csak ezután kezdünk a vetéshez. A vetés mélységét a kiültetésre kerülő magok nagysága szabja meg. Minél kisebb a mag, annál sekélyebb mélységre vetjük. Általában ajánlatos betartani azt a követelményt, hogy a magot takaró földréteg ne legyen több, mint a mag nagyságának 2—3-szorosa. A túl sekélyre vetett mag vagy kiszárad és nem csírázik, vagy a madarak kicsipegetik. Ezért az apró magokat körülbelül fél Az utóbbi években egyre nagyobb tért hódit a fólia alatti zöldségtermesztés. Természetesen, ez még csak a kezdet; a tapasztalatlanság következtében a szélvihar jelentős károkat sok esetben okoz, letépi a fólia „vásznat“, sót a konstrukciót is megkárosítja. A felvételen látható fóliasátor az egyik legújabb megoldást jelenti, amely nemcsak a fóliát védi meg az esetleges viharoktól, de a konstrukció úgy van összeállítva, amely ellen áll a legnagyobb szélvaszélynek és öntözőberendezése Is a legkorszerűbbek közé tartozik. Foto: —tt— centiméter mélyre vetjük, a nagyobbakat egy, esetleg másfél centiméter mélyre. A késón csírázó fajtákhoz saláta- vagy retekmagot keverünk, hogy a talaj megművelésekor a sorok észrevehetők legyenek. A téli saláta és a paraj ágyúsairól levesszük a takaróréteget és áranként számítva 2 kg Cererittel trágyázunk, majd a talajt porhanyítjuk. A saláta ágyúsai fölé fehér fonalakat feszítünk ki, hogy a madarakat elriasszuk. A virágoskertben. A díszbokrokat, esetleg díszfákat a tél folyamán átfagyott földdel együtt más, alkalmasabb helyre telepíthetjük. A díszbokrokat megmetsszük és az élösővényeket alakítjuk. Metszéssel azonban nem rövidítjük az orgonabokrokat (Syringa), az aranyesőt (Forsythie), a labdarózsát (Vitrunum opulus sterile) és másokat, mert ezek a múlt évi hajtásokon virágzanak. Kellőképpen gondozzuk a gyepszőnyeget, komposzttal, s ha van, fahamuval hintjük be. A rózsákról eltávolítjuk a takaró földet, a rózsatöveket a támasztó karókhoz kötözzük, majd elvégezzük a metszést. Ä futórózsák egyharmadával, a bokorrózsákat 2—3 szemre, a rózsafákat ritkítva szintén 2— 3 szemre metsszük. Eltávolítjuk a gyenge, száraz hajtásokat. Előkészítjük a talajt a rózsa tavaszi ültetésére, hogy a hónap végén a kiültetést elvégezhessük. A szőlőkertben, amint az időjárás megengedi, megkezdjük a metszést. A metszés után azonnal eltávolít] u ka levágott veszszőket — ha egészségesek, komposztálásra felaprítjuk, a betegeket azonban elégetjük. Kijavítjuk a kordonhuzalokat és nitrogéntartalmú trágyával — 3 kg mészsalétromot, valamint 2 kg ammóniumszulfidoť használva — trágyázunk minden árnyi területet. Á káliumot és a foszfort már ősszel adagoltuk. Ä metszés után a szőlőt 3—4 százalékos Polybarittal vagy Sulka 4—5 százalékos oldatával kezeljük. Ha a szőlőt komposzttal vagy istállótrágyával trágyázzuk tavasszal, feltétlenül megfelelő adagokat használjunk, mint a legigényesebb mezei növények esetében, azaz 4—6 mázsát áranként, amit legalább 25 cm mélyen dolgozunk be a talajba. Általános tudnivalók. Ha őszszel zöldtrágyázás céljára keveréket vetettünk, ezt a növényzetet márciusban hengereljük és jó komposzttal hintjük meg. Csak ezt követően dolgozzuk be a talajba, ami eddig ugyan kevéssé elterjedt és értékelt, de nagyon jó módszer a kerti talaj termőerejének fokozására. CVICELA ALEXK1
