Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-06 / 9. szám
A Marek-féle betegségről Ä Marek féle betegség csibéknél és tyúkoknál fordul elő leginkább. Állítólag a hús és tnjóhibridek érzékenyebbek a betegségre. Ritkán megbetegedhetnek a pulykák és a fácánok is. A betegség előfordulása kistenyészetekben nem gyakori, mégis említésre méltő, mivel megeshet, hogy a nagytenyé szetekböl szerezzük be a tar tásna szánt egyedeket. Ezek esetleg fertőzöttek lehetnek, mindannak ellenére, hogy védőoltásban részesültek. Bebizo nyosodott, hogy a Marekinnal való védőoltás nem egészen kielégítő, sőt az is megeshet, hogy az utódokra is átterjed. Nehéz az ebből eredő károkról tárgyilagosan beszélni. Feljegyzések szerint oltás nélkül elhullhat az állománynak akár 5G százaléka is. Az oltott állományokból megfigyeléseink sze rint kb. 5 százaléka hullott el és kb. 8—10 százaléka vált alkalmatlanná a továbbtartásra. Á károk persze, csak az állomány csökkenést mutatják, de számításba jön még a gyenge súlyszaporulat, a csökkent to jáshozain, az alacsony kelési százalék is, ami a kór következményeiből, nem pedig a megbetegedésből származik. A betegség okozója virus, melyről nagyon keveset tudunk. A ONS s azon belül a herpes vírusok közé tartoznak. , A betegség tömegesen vagy elszórtan fordul elő. Az inkubációs idő 1—8 hónap. Ellenanyagok kimutatása sokszor a friss tyúktojásokban is sikerül. Ismeretes az ún. idegi (neurotróp) és a szervi (organotróp) forma. Természetesen a baj lehet kevert is. Ebből kifolyólag jelen nek aztán meg a kórtünetek is. Leginkább az idegkötegek betegednek meg: a hónalji és a keresztcsonti keresztfonatok. A belőlük kiinduló idegek sokszor láthatóan megvastagodnak. A szervek elvesztik működőképességüket. A kór gyors lefolyása esetén semmilyen klinikai elváltozás nem érzékelhető. Csakis a boncoláskor derül ki a gyanúnk. Idültebb esetekben az állatok bágyadtak, kevesebb takarmányt fogyasztanak (a nehéz fajtáknál is csak 5—8 dkg), csökken a súlyszaporulat és a tojáshozam. A keltetés! száza lékarány is csökkenhet. Az állatok szárnyai lelógnak, elveszítik mozgásképeségüket. Megjelennek az idegi tünetek is (úszó mozgások, tehetetlenségi állapot). Kihalványodhat a szivárványhártya (iris) és szürkés színűvé válhat. Ez azonban na gyón ritka kísérő tünet. Mivelhogy az említett tünetek nagyon általánosak. többet mond a kórbonctani .lelet, bár azok sem mindig patugnomikusak (egy kórtünet, vagy tünetek komplexuma, mely csakis arra az egy kórra utal, s nem másra!). Az emlitett ideggyulladásokon kívül megfigyelhetők a szervi elváltozások. Leginkább a parenchimatikus szövetek változnak el, (szív, máj, lép és a vesék), de a többi sferv sem képez kiveleit. Ezek megnagyobbodnak, megkeményednek, s rajtuk kisebb-nagyobb szalunnás konzisztenciája elhalások keletkeznek a túlburján zott szövetben. A hevenyforma gyakoribb, fiatal állatok betegednek meg kb. 2 hónapos korig. Megbetegedhet az állománynak akár 80 százaléka isi A kór pontos meghatározása nem egyszerű. Még a tapasztalt állatorvos is habozik a diag nózissal. Egy komplex kiérté kelés már többet mondhat: az állatok eredete, epizoóciai helyzete (a kór helyhezkötött sége), egyéb kórok fokozatos kizárása (leukózis, vibrózis, kolera, A-vitaminhiány stb.), hasznosság csökkenése és egyebek. Persze a megbízható ered inényt csakis a laboratóriumi kivizsgálás ad. Ott kimutatható a vírus, az ellenanyagok, meg lehet ejteni a biológiai próbát és a szövettani kivizsgálást. A kórt ma ismereteink sze rint gyógyítani nem lehet. Következetes válogatással és állandó tökéletes fertőtlenítéssel a baj megelőzhető. A mai siker telenségek ellenére is jövője van a védőoltásnak. ~gaj -I i Jkz eredményes galambte** nyésztés egyik igen fontos tényezője a galambok gyűrűzése. A fontos adatokkal ellátott gyűrűk nagyban segítik • tenyésztőt, mind a tenyésztéssel kapcsolatos jegyzetek, mind a törzslapok vezetésében. Szinte képtelenség lenne több éven át visszaemlékezni galambjaink származására a megfelelő jegyzetek nélkül. Képzeljünk el egy 30—40 darab fekete strasszergalambből, vagy 80—100 darab postage kambból összetevődő állományt ’A szükséges jegyzetek htján egy két éven belül úgy össze kevernénk állományunkat, hogy a továbbiakban képtelenek lennénk tervszerű és átgondolt tenyésztői munkát végezni. Ezért 'feltétlenül szükséges a posta-, á haszon-, valamint a díszgalambok gyűrűzése. A gyűrűzés a galamb 8—10 napos korában történik, mégpedig úgy, hogy három első ejját egybefogjuk, ráillesztjük § gyűrűt és a negyedik ujját Oátrahajtva, azt ráhúzzuk. A- mennyiben a hátrahajtott ujj szorul, gyufaszállal vagy más hasonló tárggyal óvatosan feszegetjük ki. Gyflrűzés előtt ajánlatos a gyűrűt átnézni, nincs-e meghibásodva, mert a hibás gyűrű a későbbiekben megsértheti a galamb lábát. Sok gondot okoz tenyésztőinknek az elkésett gyűrűzés. Ilyenkor a tenyésztő, igyekszik a gyűrűt galambja lábára erőszakolni, gyakran eredménytelenül. A kosát. Ilyenkor ajánlatos a galamb lábát keskeny szalaggal becsavarni, mely leszorítja az ujjakat és a fakadó tokokat, s a gyűrűt szinte akadálytalanul felhúzhatjuk. Felhúzás után a szalagot eltávolítjuk. Különösen bevált ez a módszer a cseh do bos galambok gyűrűzésénél, melyeknél a gyűrűt egészen a combra húzzuk. A gyűrűzés négyféle nagysáA galambok gyúrűzéséről raí gyűrűzés szintén helytelen, mert a gyűrű az apró lábról lecsúszhat. Így kellő figyelmesség hiányában galambunk gyürözetlen marad. Ezért ajánlatos a már legyűrűzött fiókákat néhány napig figyelemmel kísérni. A tollas lábú (papucsos) galamboknál az elkésett gyűrűzés külön gondot okoz, mivel a mér fakadó tokok egyszerűen megakadályozzák a gyűrű felhúzágú gyűrűvel történik a galamb nagyságának és testi felépítő sének megfelelően. Külön csoportot képeznek a postagalam bök gyűrűi, melyek nagyságban és jelölésben is eltérnek a dísz és haszongalambok gyűrűitől. Itt említendő meg, hogy az előírtnál nagyobb gyűrűvel ellátott, vagy gyflrűtlen galamb kiállításon nem vehet részt, mivel kiállításainkon a galambok bírálásánál a gyűrűnek döntő szerepe van. Az alábbiakban találhatók a legismertebb galambfajtákra előírt gyűrünagyságok. A római számok a gyűrűk nagyságát jelölik. I. — brünni hegyes, prágai rövldcsőrű, budapesti rövidcsőrfl, bécsi rövidcsőrű, komáromi bukó, kassai bukó, lengyel szarka, keleti sirályka, kínai sirályka, pírókgalamb, angol páva . .. II. — nürnbergi pacsirta, sima lábú cseh szárnyszínes, al tenburgi dobos, angol pa rókás, fodros galamb, törpe angol begyes, cseh hágós, szlovák begyes, modenai galamb, keleti pergő . . . III. — morva strasszer, beheSovi galamb, lengyel hiúz, kóburgi pacsirta, bécsi tyúk, máltai, indus, sár kánygalamb, cseh bagdetta, karrier, német díszposta ... IV. — cseh dobos, bucharai dobos, cseh fonákszárnyú begyes, hanái begyes, római, amerikai királygalam (king), magyar óriás, mondáin ... Agócs József Magyar óriás Uázigalamb. M. metszés a növények éle tébe való természetedé nes beavatkozás, de szükséges, mert ezt a gazdasági érdek megkívánja. A természetes élettevékenységet ezzel tudatosan gazdasági céljainknak megfele lően irányítjuk. Ám, ami nekünk megfelelő és gazdaságos, nem biztos, hogy a fának is jó. De biztos, hogy távlati szem pontból nekünk is az a jő, ami legkevésbé tér el a fa termé szetes életfolyamától. Ezért termesztési célunkat ennek megfelelően keli egybehangolni a fa fejlődésével és élettevé kenységével. A METSZÉS CÉLJA: a fa növekedésének, termőké pességének alakítása, szabályo zása. A természetes célnak megfelelő koronaváz felépítése, amely a termést tartani képes. A felnevelés során egyidejűleg kell biztosítani a korai termő refordulást és a későbbi tartós, egyenletes jó termés alapját Metszhető a szőlő is. zöldmetszést a maguk hosszú időszakán belül különböző időpontokban végezhetjük. A kü Tudnivalók juk. Ez lehet suháng, vagy sudárhajtás 60—80 cm magasban történő eltávolításával koroná ba metszett kikatlanozott oltvány. A suhángot ültetés után a kívánt törzsmagasság fölött 3—4 egyenlően fejlett és egyenlő távolságban levő rügy felett viszszavágjuk. Ezekből a rügyekből 1 képező életerős koronát, a zö mök, életerős fa kinevelését A rendszeres metszéssel a fa életereje növekedésének szabá lyozását, rendszeres és bő termőképességét biztosítjuk. Elő segítjük a termőrügyképződést és szabályozzuk azok elhelyezkedését a vesszőkön és az egész koronában. Az elhalt, be teg és felesleges gallyakat, hajtásokat eltávolítjuk. Gondoskodunk a korona egyenletes fényellátottságáról, a termés színeződéséről, valamint a ve$2 szőálloinány kellő megvüágítottságáról. A termés mennyiségének és minőségének a sza bályozásárói, valamint a növényvédelmi munkák hatékonyságának elősegítéséről. A különböző metszéseket céljuk szerint a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. faiskolai nevelő metszés, 2. ültetéskor alkalmazott metszés, 3. korona alakító metszés, 4. termőfák metszése. A METSZÉS IDŐPONTJA Ä metszésnek két, lényegében igen eltérő időszaka lehet. Metszhetünk lombhullástól rügyfakadásig, vagyis a nyugalmi állapotban. Ezt fás metszésnek, rügyfakadás után a tenyészidőszakban végzett metszéseket pedig zöldmetszésnek nevezzük. Mind a fás, mind a az öszibarackfák tűk. Ha ezek a vesszők satnyák, 10 cm-nél rövidebbek, akkor ez oltvány életképtelen, ki kall dobni és újjal pótolni. Metszéskor kiválasztjuk a leendő korona alapvázágaiként szolgáló, egyenletes távolságban elosz tott, egyformán erős három vesszőt, a többit tőből eltávolítjuk. Ha a kiválasztott vesszők hossza 50 cm alatst van, qkkor a felére, hia 50 cm-nél hoszszabb, akkor kétharmadára, ki felé álló rügyre metszük. Vázág-elágaztatást ebben az évben még nem végzünk, mert szűk középpontú katlankoronát kapnánk. KÉTÉVES FÁK METSZÉSE Második évre már a fák gyökere megerősödött, amit az erősebb hajtásnövekedés is bizonyít, 80 cm vagy ennél hoszszabb hajtás a kívánatos, ame lyeken sok és elegendő másod rendű hajtást is találunk. Ha a hajtás növekedése gyeuge, 50 cm-nél rövidebb, akkor vet lami baj van. Oka a víz és a tápanyaghiányban keresendő, de oka lehet az oltvány rossz forradása, vagy más élettani hiba. Az ezévi metszési feladat még mindig az induló alapvázak további nevelése. Az elmúlt évben indított alapvázágak csiícsán levő erős vesz szókból a legjobb irányú és a többi vezérvessző erősségével egyenlő vesszőt választunk ki lönbözö időpontokban végzett metszések hatása többé kevésbé eltérő, ezért fontos a legideálisabb időpont megválasztása. Nagyüzemekben, ahol nagyobb kiterjedésű őszibarackos van, ott a nyugalmi időben szinte egész télen át folyik a fák metszése. Házikertekben viszont, ahol kevesebb az őszibarackfa, ott a legmegfelelőbb időpont ban végezhető el a metszés. Tudományos megfigyelések alapján terméshozamra nézve legajánlatosabb időpont közvetlen a tenyészidő beindulása előtti metszés. Legtöbb rügvpusztulás a mélynyugatom alatt végzett metszéseknél fordul elő. Hasonlóan kedvezőtlen a metszéséről kifejlődött hajtások szolgálnak majd a korona kialakítására. Általánosabb azonban már a faiskolában kialakított korona. Itt a törzsmagasság már adott és a tán levő 3—5 vesszőből választjuk ki a katlan alakú korona vázágainak megfelelő vesszőket. Leghelyesebb három vesszővel indítani a koronát. A meghagyott három alapveszszőt erősségüktől függően 20— 30 cm hosszban kifelé álló rügyre metsszük vissza. A gyenlomblmllás előtt és a virágzás gébb vesszőket rövidebbre, az után végzett metszés is. A met szés időpontjának a termés mi nőségére nincs hatása. Őszibaracknál legbeváltabb a katlan alakú koronaforma, így az ezt kialakító metszési módozatot ismertetjük. TELEPÍTÉSKORI, VAGYIS AZ ELSŐ METSZÉS Faiskolából az őszibarackfákat egyéves oltványként kaperösebbeket hosszabra hagyjuk. Fontos, hogy a meghagyott vesszők egyforma erősek legyenek, ellenkező esetben a korona egyoldalú lesz. EGYÉVES ÖSZIBARACKFÁK METSZÉSE Fáinkon ez a második metszés. Az ültetés és eredés sikerétől függően 3—6 különböző erősségű vesszőt találunk raj-Lovábbnc vetésre és ezeket a felükre kétharmadukra vágjuk vissza. A kétéves részeken a vezérvesszőkön kívüli egyéb rövidebb vesszőket kiritkítjuk. A ritkítást úgy végezzük, hogy a vesszők körkörösen egyenle tesen maradjanak, mivel céljuk a vázág erősítése. A vezérvesz szök hajlás szöge 45 fok legyen, meredeken felfelé álló vezérvesszők esetében célszerű a rajtuk levő másodrendű vesz szők valamelyikére visszavágva a koronát kifelé irányítani. HÁROMÉVES FÁK METSZÉSE Itt már a. vázág-nevelés döntő szakaszába érkezett. A vázágak növekedésével a köztük levő távolság is egyre nagyobb, így kívánatos a termőfelület növelése végett a vázágak számának növelése, vagy térkitöltő elágazások létrehozása. Gyakori a vázágiakon oldalirányú (Folytatás a 2. oldalon.i
