Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-06 / 9. szám

1878, märota» 8

SJfÄBftO

....... »">

%

Ahol a „vezérkar" tagjait nők képviselik

Valami hétköznapi dologról társa- át a számtalan feladattal járó tisztsélogtam egy kalapot viselő bácsival, get, amit a lakosok általános megeléazfán egy kis szünet után beszélő- fedettséggel fogadtak. Mikor a fent partnerem indulatosan más témára idézett János bácsi szavai révén elláváltott át: togattam oda, ahol nő, sőt nők „vise— Képzelje, ml történt a falunkban, lík a kalapot“, semmiféle „rendelle- A múlt év májusáhan a hnb elnökünk nességet“ nem tapasztaltam. Itt is

gondokat, személyes és nem személyes problémákat igyekeztek megoldani ugyanúgy, mint más falvak, községek helyi nemzeti bizottságain. Ezeket idézve szóljunk először arról, Holýné hogyan, milyen körülmények között kapta ezt a nem könnyű megbízatást. A negyven év körüli asszony erre így válaszolt:

Hogy szóljak néhány szót a múltamról, a falu szövetkezetében mint fejőnő 16 éven át dolgoztam. A foglalkozásom és a család gondjai mellett mindig érdekelt az egyes szervezetek munkája, s mint tag én is részt vettem tevékenységükben. így volt alkalmam nekem is mint munkásasszonynak szólnom ott és akkor, amikor ennek — a köz érdekében — szükségét láttam.

A fejőnői beosztásban Holýné munkáját csakis érdemlegesen emlegethetjük. Erről tanúskodnak azok az eredményei is, melyek sok fejő becsületére válhatnának. A kezdeti tehenenként! hét literes tejátlagot a későbbiek folyamán 14,2 literre növelte.

A becsületes szövetkezeti dolgozót, a lelkes párttagot — amint már a fentiekben említettük — a múlt év nyugdíjba vonult, s egy nőt állítottak májusában megválasztották a Kútníhelyébe. Hát ez döbbenetes, nemde? ky-i Helyi Nemzeti Bizottság elnöké- Egy asszony viseli most már a kala- nek. Mivel az asszony számos szervepot. Hogy ml lesz ebből? . .. zetben —• vezetőségi tagként — dolgozott, a Nemzeti Front járási képvi- AKI A „KALAPOT“ VISELI... selője volt, nem okozott számára gondot a munkakezdés. Az ott szerzett Igen, a múlt év májusában változás tapasztalatok, a számtalan megoldott állt be a Dunajská Stredá-től (Duna- és megoldásra váró probléma jó isszerdahelytől) két kilométerre fekvő kola volt számára.

Kútniky (Hegyéte) életében. Holý Má — Mint ahogyan ez már lenni szoria személyében új hnb-elnök vette kott, a korábbi hnb-elnök, Kustyán

Holý Mária, a Kútníky-i HNB elnöknője: ,,A hnb összes alkalmazottja nő.'

Hejda Ilona, a hnb titkára (balról), zottal.

elvtárs bevezetett a „szakmába“, s természetesen „örököltem“ a még be nem fejezett akciókat is. Munka tehát akad bőven. Egy hnb-elnök ritkán mondhatja- ei magáról, minden rendben. Persze az a tudat, hogy a járási nemzeti bizottság képviselői eddig — problémáinkhoz mérten — mindenben támogatnak, számomra megnyugtató, jóleső érzés.

A VOLT FEJÖNÖ AKTÍV, SZORGALMAS ASSZONY

Az elnökasszony szavait tettek támasztják alá. A gyermekjátszótérépítésében, melyet a falu szélén már el is kezdtek — nem éppen financiális alapokra, jóformán csak bizonyos ötletekre tudtak „támaszkodni“. A jő szervezés, a hnb és a szövetkezet segítsége, a lakosság támogatása eredményt hozott.

Ötosztályos alapiskola építése kezdődött meg, ahol elkészültével 1,60 tanuló kap majd elhelyezést. Ennek beindulásával lehetővé válik, hogy az alapfokú iskola növendékeinek nem кеП majd minden nap más falvakba utazniuk.

Povodán (Pődafán) egy új tűzoltószertár építése van folyamatban, s az egyes akciók között az „óvoda-gond“

az egyik — szintén női — alkalma(A szerző felvételei.]

sem veszett el. Egy üres lakást ren-4 deztek be óvodának,

— Persze a folyamatban levő akciókon kívül, šok olyat szükséges még beindítanunk, ami szorosan hozzátartozik községünk életéhez — említette továbbá az einöknő. — Gyengén állunk az üzlethálózatukkal. Az öreg épületek nem felelnek meg sem egészségügyi, sem más szempontból. Ezeknek kiépítése a jövőben elsőrendű feladataink közé kell, hogy tartozzék.

Holýné gondjaiban nincs egyedül. A hnb többi alkalmazottjával közösen tárgyalják meg a legégetőbb problémákat, keresik a gondok „kulcsát“.

Amint már erre utaltam, a szóban forgó nemzeti bizottság minden egyes alkalmazottja — nő. Hejdová Ilona például már 16 éve alkalmazottja a hnb-nek s mint titkár fejt ki — gazdag tapasztalatait hasznosítva — tevékenységet.

Tehát a „női vezérkar“ jelző egyáltalán nem volt túlzás akkor, mikor a bevezetőben erre céloztam. S hogy a Kutníky-i hnb jól végzi munkáját, erről személyesen, mind az illetékes szervek véleményein keresztül meggyőződhettem. Az említett János bácsi tehát nézeteivel egyedül maradt a „csatában“.

Kalita Gábor

v ♦> ♦> ♦> ♦> <• «$♦ »*« »;• •;< *♦ *•* »** •** »*♦ *** *** «$♦ ♦♦♦ *> ♦>»;»♦> ♦> «J« ♦> »> ♦> •> ♦> ♦♦♦ »> *J* •> *1* ♦> ♦>

A tudományos - műszaki tájékoztatás fejlesztése

Az SZSZK Fejlesztésiigyi és Műszaki Minisztériumának vezető dolgozói — Prof. Ing. Juraj Buša, CSc„ miniszter és helyettese Ing. Júlis Pavlis, sajtótájékoztatón ismertették az újságírókkal a tudományos-műszaki tájékoztatási rendszer fejlesztésében elért eredményeket és a 6. ötéves tervidőszak ilyen irányú leiadatait.

A központi párt- és kormányszer veink határozatainak teljesítése alapján jelentősen megerősödött az SZSZK tudományos-műszaki és gazdasági tájékoztatási rendszere, hiszen Szlovákiában jelenleg mintegy 2800 dolgozó tevékenykedik ezen a szakaszon. A tudományos technikai forradalom korszakában a tájékoztatást is a követelményeknek megfelelő szintre kell emelni. Fontos feladatnak kell tekinteni a tudományos és műszaki dolgozók — különösen a kutatók, újítók és feltalálók — rendszeres és pontos tájékoztatását az egyes népgazdasági ágazatokban elért fejlesztési eredményekről. Tájékoztatási rendszerünkön belül már szakosított intézmények (pl. a Bratislava! Szlovák Műszaki Könyvtár), szakágazati és szakosztályi központok is alakultak, melyek elősegítik a tudományos-műszaki ismeretek gyorsabb Ütemű elterjedését, valamint a tudományra és fejlesztésre fordított költségek 10—15 százalékos csökkentését. Ez hazánkban körülbelül 1,2—1,0 milliárd korona értéknek felel meg!

Viszonylag nagy segítséget jelent, hogy tájékoztatási rendszerünk 1971 óta közvetlen kapcsolatban van a KGST-tagállamainak és 1972 óta pedig a Szovjetunió tudományos-műszaki tájékoztatási rendszerével.. Ez lehetővé teszi azt, hogy az érdeklődök közelebb kerüljenek a Szovjetunió, a szocialista országok és az egész világ tudományos-műszaki ismereteihez. Hiszen e kapcsolatok révén hazánk az egész világ ilyen irányú ismereteinek már körülbelül 80 százalékát tudja közvetíteni. ( —b—)

■ endütetesen üti az írógép btl” lentyűit. Az évzáró taggyűlésre írja a beszámolót. Hogy ne fázzunk, tesz a tűzre és kérdés nélkül árad belőle a szó.

— Gépelési tudományom egyidős a közszolgálati múltammal. Már a Szlovák Nemzeti Felkelés alatt is kopogtattam. Néhány évet dolgoztam a nemzeti bizottság vonalán és immár 25 éve a szövetkezetben tevékenykedem.

— Milyen volt az út az elnöki tisztségig?

— Huszonöt évvel ezelőtt, amikor megalakítottuk a közös gazdaságot, a szövetkezetnek könyvelőre volt szüksége. Én vállaltam ezt a munkát. Közben helyettesítettem a zootechnikust, az agronómust, sőt ha kellett, a csoportvezetőt is. Tavaly megbetegedett az elnökünk és a tagság egyhangúlag engem választott meg.

— Tölt be több nő is elnöki funkciót a járásban?

— A járásban csak én.

Mária Baštinová, a Tisoveci SZNF nevű, négyezer hektáros szövetkezetben elnöki funkciója mellett számos társadalmi tisztséget is betölt. Többek között a SZFSZ JB elnöke, a járási pártbizottság elnökségi tagja, a helyi nemzeti bizottság képviselője és már 15 éve a helyi pártszervezet jegyzőkönyv-vezetője.

A Nőszövetség és a Vöröskereszt szervezetről nem is tesz említést, ahol szintén derekasan tevékenykedik.

Kint nagy pelyhekben hull a hó. Szűziesen fehér minden. Itt bent az Irodában kellemes a meleg. Lassan belemelegszünk a beszélgetésbe.

— A huszonöt év alatt sok mindent csináltam — vallja magáról —, amit megkövetelt az idő. Mentem, tettem. Csak néha magamról feledkeztem meg. Szerencsére kárpótolt az élet: fejlődik a közös gazdaság, a falu s ebben részem van nekem is. Nemcsak úgy, hogy már nem tudják, milyen autót, milyen ruhát vegyenek. A házakban minden megvan, amit a modern háztartáshoz el lehet képzelni. Látta, milyenek ezek a házak?

Belülről is látta?__De hosszú volt

az út eddigi

— A szövetkezeti elnök funkcióját jelen időszakban betölteni nem könynyü feladat.

— Valóban igaz, hogy szövetkezet elnökének lenni manapságban nem könnyű, s én még nő is vagyok. Egy kicsit talán meg is ijedtem, amikor megválasztottak. Hiszen a közös gazdaságunk hat község határát foglalja

magába No. Mária. mondtam magamnak, most vagy tudsz bizonyítani, vagy pedig ... Bevallom eleinte, amikor késő este holtfáradtan tértem haza, sokat mondtam magamba: hagyd az egészet, Mária, ez nem neked való. De később úgy tűnt, mintha az ember a harctérről megfutamodna.

— Milyenek az emberek a közösben?

— Ki lehet jól jönni velük. Ha kell, én a szívemet is bele adom . .

— Az mit jelent?

— Nézze, ha valamiből egyszer határozat lett, ha a törvényt végre kell hajtani, akkor a 'büntetétstől sem riadok vissza ... Másképp nem lehet. Akit szép szóval nem lehet megértetni, azzal... Előfordult már persze az

Is, hogy a saját ítélőképességemre, ahogy mondják „a saját szakállamra“ is vállaltam valamit. De többször előfordult, hogy később eljöttek hozzám és azt mondták: elnök elvtársnő, ne haragudjon, magának volt igaza akkor ...

A mindennap előforduló problémák felől érdeklődöm.

csak azért is válaszolnom kellv mert a törvényesség betartásán túl. a közösség szolgálatában levő embereket nagyra becsülöm.

Ha már a közös munkánál tartunk, szükségesnek tartom elmondani, hogy a tisoveci szövetkezét a Rimavská Sobota-i járásban a legjobbak közé tartozik. Járási méretben állandóan a harmadik helyen van. Ez arra vall, hogy a közös munkával nincs probléma. Az iroda falaira, kiakasztott grafikonokról leolvastam, hogy az ötödik ötéves terv feladatait teljesítették. Tavaly a tejtermelésben szép eredményeket értek el. az átlagos tehenenként! évi fejési átlag 3100 liter volt; de ami a legbiztatóbb 1 liter tej kitermelésére még 0,20 dkg abraktakarmányt sem használtak fel. Jövőbeni terveikről az elnöknő elmondotta, hogy a szakosítás megvalósításával a szarvasmarha tenyésztésére rendezkednek be. Már tavaly megkezdték egy 300 férőhelyes borjúnevelde építését, de még az idén rövidesen hozzákezdenek egy másik 300-as borjúneveidéhez.

Mária Baštinová borral kínál. Koccintunk — savanykás bor hűsíti beszélgetéstől felhevült torkunkat —, s közben arról beszél, hogy évente mintegy 100 hektár legelőt tesznek termőfölddé. A közös gazdaságnak még így is 2500 hektár a legelője. Itt még mindig nagy a rejtett tartalékuk.

— Ügy érzem, egyik legnagyobb feladatunk az öregekről és a fiatalokról való sokrétű gondoskodás. Nemcsak anyagiakra gondolok. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ismerjük mindennapi gondjaikat. Az egyik családfőt most küldtük elvonókúrára. Nem egyszerű dolog, de meg kell tenni, mert nem bírja nézni az ember, hogy a szülő lszákossága miatt tengődnek a gyerekek. A másikon betegség miatt kellett segíteni. Amíg az asszony kórházban volt, a nyolc gyerekéről kellett gondoskodnunk. Érezni a falu lüktetését — ez a legfontosabb.

— Hogy gondolja, megbecsülik?

— Azt hiszem igen. Bizalommal fordulnak hozzám. Mindenki az elnökhöz jön a gondjával. Dönteni kell, okos tanácsot adni. Tegnap is jött az egyik asszony, hogy ott hagyja az emberét, mert már nem bírja vele tovább. Mit mondjon az ember? Gyermekkoruk óta ismerem mindkettőt. Megtisztel a bizalmával, válaszolni kell. Hiszen Itt dolgoznak mindketten, az ember az állattenyésztésben, az asszony pedig az irodában. Már

— Nem is hinné —■ mosolyogja el magát —, hogy a közös gazdaságunknak milyen nagy károkat okoznak a vadállatok. A sok őz gabonáink egyharmadát teszi tönkre, a vaddisznók pedig a burgonyáinkat dézsmálják.

— És a vadászok? — kérdezem mosolyogva.

— Nem félnek azok a vadászoktól. Annyi emberünk meg nincs. • hogy meg tudnánk védeni a termést. Körülkeríteni a parcellákat pedig lehetetlen.

Közben egymás után jönnek az emberek, vezetőségi gyűlésre készülnek. Kicsi az iroda, alig férünk, így búcsúzom Mária Baštinovátél, a tisoveci szövetkezet elnöknőjétől.

Kézfogás után még biztatóan megjegyzi:

— Ha legközelebb eljön, már kész lesz az új központi székházunk.

Az autóbuszhoz menet, elgyönyörködtem abban, hogy itt fent a hegyekben milyen fehér az egész világ, milyen üdítő a havas, téli idő.

Illés Bertalan

Egyszer

van

nőnap

— Gyere csak, gyere pajtás! Éppen rád can itt most szükségem —J mondta Józsi barátom, amikor tavaly, március nyolcadikán reggel becsengettem modern, négyszobás szövetkezeti lakásukba.

Levetettem kabátomat és amíg a fogasra akasztottam, kérdőn mosolyogtam egykori ískolatársamra.

— Majd abbahagyod te a mosolygást mindjárt — jegyezte meg vendéglátóm. — Dolgozni kell most itt komám! Nagy munkában vagyok. Segíts, ha ráérsz! Úgy tudom te is szabadnapos vagy. Tudod, egyszer van nőnap egy évben, hát úgy döntöttem, hogy nagytakarítást rendezek. Pihenjen legalább ma egy kicsit az asszony, amikor megjön a szövetkezetből.

— Igazad van — szóltam — fő a figyelmesség, a segíteni akarást Az én nejem is később jön ma haza, mivel az irodában is köszöntik őket a férfi kollégák. Itt gyorsan végzünk, átmegyünk hozzánk, kitakarítunk ott is, Jó?

Megegyeztünk és az alkut néhtíny kupica pálinkával is megpecsételtük.

Ment is a munka, mint a karikacsapás. Lelkesedésünket még az sem csökkentette, hogy a vitrines szekrényből, amikor odébb toltuk, kiesett és összetört az egyik üveg.

— Oda se neki — nyugtatott meg barátom. Máris lódult a portvisért.

Csupán akkor tűnt egy kicsit idegesnek, midőn söprés közben, a takarító szerszám hosszú nyelével véletlenül megbillentette a heverön addig büszkén álló, porcelánból készült Ludas Matyit. A Döbrögit megcsúfoló legény ugyanis erre a váratlan háborgatásra úgy ugrott le parkettra, hogy nemcsak a fejét, de még az egyszem lüdját is elvesztette.

Erre aztán megint innunk kellett egy-egy üveg sört. Később, amikor ismét a pálinkás kupica került sorra, már teljes egyetértésben szidtuk a régi, rossz világot, amely a szép nemet több száz éves sötétségben és jog) osztottságban tartotta.

Még nem volt dél, mire végeztünk a munkával. Hamar eltüntettük a csiszolt üveg-gyümölcstál és a felborult kávéskészlet két poharának cserepeit és jó hangulatban indultunk hozzánk.

Otközben lelkesen dicsértük aszszonyainkat, és magasztaltuk a nemzetközi nőnapot.

Nálunk a változatosság kedvéért vodkával kezdtük el a rendteremtést. Hatásosnak is bizonyult ez, hiszen alig három óra alatt készen lettünk. Nagyobb baj nem történt.

Csupán a nagy majolika váza osztódott többfelé, egy cserép virág hullt a szőnyegre és a cigarettától kiégett a fotel üf huzata.

Több is veszett Mohácsnál — csitítottám magunkat. Még egy kicsit gyakorlatlanok vagyunk.

— A szívemből beszélsz — érzékenyült el erre barátom. Azért történt ez is, mert az asszonyok többnyire visszaélnek a nehezen megszerzett fogaikkal. Nálunk teljesen kivették a háztartást a férfiak kezéből. Tudod, testvér — sóhajtott — az lenne az ideális, ha nemzetközi férfinap is lenne, amely visszaadná a teremtés koronáinak fogait a háztartás irányításában.

— Bizony — hagytam jóvá élénken bólogatva — fog kellene. Legalább is, ami a családi kassza kezelését illeti.

Ezen aztán hosszan elábrándoztunk. Még akkor is ez volt a központi témánk, amikor Vili barátunkkal összetalálkozva, a közeli étteremben, a jól végzett munkára és szeretett, drága asszonyaink egészségére, boldogságára emeltük, az egyik poharat a másik után.

Kanizsa lets!