Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-06 / 9. szám

1878, märota» 8 SJfÄBftO ....... »"> % Ahol a „vezérkar" tagjait nők képviselik Valami hétköznapi dologról társa- át a számtalan feladattal járó tisztsé­­logtam egy kalapot viselő bácsival, get, amit a lakosok általános megelé­­azfán egy kis szünet után beszélő- fedettséggel fogadtak. Mikor a fent partnerem indulatosan más témára idézett János bácsi szavai révén ellá­­váltott át: togattam oda, ahol nő, sőt nők „vise­— Képzelje, ml történt a falunkban, lík a kalapot“, semmiféle „rendelle- A múlt év májusáhan a hnb elnökünk nességet“ nem tapasztaltam. Itt is gondokat, személyes és nem szemé­lyes problémákat igyekeztek megol­dani ugyanúgy, mint más falvak, köz­ségek helyi nemzeti bizottságain. Eze­ket idézve szóljunk először arról, Holýné hogyan, milyen körülmények között kapta ezt a nem könnyű meg­bízatást. A negyven év körüli asszony erre így válaszolt: Hogy szóljak néhány szót a múl­tamról, a falu szövetkezetében mint fejőnő 16 éven át dolgoztam. A fog­lalkozásom és a család gondjai mel­lett mindig érdekelt az egyes szerve­zetek munkája, s mint tag én is részt vettem tevékenységükben. így volt alkalmam nekem is mint munkás­asszonynak szólnom ott és akkor, amikor ennek — a köz érdekében — szükségét láttam. A fejőnői beosztásban Holýné mun­káját csakis érdemlegesen emleget­hetjük. Erről tanúskodnak azok az eredményei is, melyek sok fejő becsü­letére válhatnának. A kezdeti tehe­nenként! hét literes tejátlagot a ké­sőbbiek folyamán 14,2 literre növelte. A becsületes szövetkezeti dolgozót, a lelkes párttagot — amint már a fentiekben említettük — a múlt év nyugdíjba vonult, s egy nőt állítottak májusában megválasztották a Kútní­­helyébe. Hát ez döbbenetes, nemde? ky-i Helyi Nemzeti Bizottság elnöké- Egy asszony viseli most már a kala- nek. Mivel az asszony számos szerve­­pot. Hogy ml lesz ebből? . .. zetben —• vezetőségi tagként — dol­gozott, a Nemzeti Front járási képvi- AKI A „KALAPOT“ VISELI... selője volt, nem okozott számára gon­dot a munkakezdés. Az ott szerzett Igen, a múlt év májusában változás tapasztalatok, a számtalan megoldott állt be a Dunajská Stredá-től (Duna- és megoldásra váró probléma jó is­­szerdahelytől) két kilométerre fekvő kola volt számára. Kútniky (Hegyéte) életében. Holý Má — Mint ahogyan ez már lenni szo­­ria személyében új hnb-elnök vette kott, a korábbi hnb-elnök, Kustyán Holý Mária, a Kútníky-i HNB elnök­nője: ,,A hnb összes alkalmazottja nő.' Hejda Ilona, a hnb titkára (balról), zottal. elvtárs bevezetett a „szakmába“, s természetesen „örököltem“ a még be nem fejezett akciókat is. Munka tehát akad bőven. Egy hnb-elnök rit­kán mondhatja- ei magáról, minden rendben. Persze az a tudat, hogy a járási nemzeti bizottság képviselői eddig — problémáinkhoz mérten — mindenben támogatnak, számomra megnyugtató, jóleső érzés. A VOLT FEJÖNÖ AKTÍV, SZORGALMAS ASSZONY Az elnökasszony szavait tettek tá­masztják alá. A gyermekjátszótér­építésében, melyet a falu szélén már el is kezdtek — nem éppen financiá­lis alapokra, jóformán csak bizonyos ötletekre tudtak „támaszkodni“. A jő szervezés, a hnb és a szövetkezet se­gítsége, a lakosság támogatása ered­ményt hozott. Ötosztályos alapiskola építése kez­dődött meg, ahol elkészültével 1,60 tanuló kap majd elhelyezést. Ennek beindulásával lehetővé válik, hogy az alapfokú iskola növendékeinek nem кеП majd minden nap más falvakba utazniuk. Povodán (Pődafán) egy új tűzoltó­szertár építése van folyamatban, s az egyes akciók között az „óvoda-gond“ az egyik — szintén női — alkalma­(A szerző felvételei.] sem veszett el. Egy üres lakást ren-4 deztek be óvodának, — Persze a folyamatban levő ak­ciókon kívül, šok olyat szükséges még beindítanunk, ami szorosan hozzátar­tozik községünk életéhez — említette továbbá az einöknő. — Gyengén ál­lunk az üzlethálózatukkal. Az öreg épületek nem felelnek meg sem egészségügyi, sem más szempontból. Ezeknek kiépítése a jövőben elsőren­dű feladataink közé kell, hogy tar­tozzék. Holýné gondjaiban nincs egyedül. A hnb többi alkalmazottjával közösen tárgyalják meg a legégetőbb problé­mákat, keresik a gondok „kulcsát“. Amint már erre utaltam, a szóban forgó nemzeti bizottság minden egyes alkalmazottja — nő. Hejdová Ilona például már 16 éve alkalmazottja a hnb-nek s mint titkár fejt ki — gaz­dag tapasztalatait hasznosítva — tevé­kenységet. Tehát a „női vezérkar“ jelző egy­általán nem volt túlzás akkor, mikor a bevezetőben erre céloztam. S hogy a Kutníky-i hnb jól végzi munkáját, er­ről személyesen, mind az illetékes szervek véleményein keresztül meg­győződhettem. Az említett János bácsi tehát nézeteivel egyedül maradt a „csatában“. Kalita Gábor v ♦> ♦> ♦> ♦> <• «$♦ »*« »;• •;< *♦ *•* »** •** »*♦ *** *** «$♦ ♦♦♦ *> ♦>»;»♦> ♦> «J« ♦> »> ♦> •> ♦> ♦♦♦ »> *J* •> *1* ♦> ♦> A tudományos - műszaki tájékoz­tatás fejlesztése Az SZSZK Fejlesztésiigyi és Műszaki Minisztériumának vezető dolgozói — Prof. Ing. Juraj Buša, CSc„ miniszter és helyettese Ing. Júlis Pavlis, sajtó­­tájékoztatón ismertették az újságírók­kal a tudományos-műszaki tájékozta­tási rendszer fejlesztésében elért eredményeket és a 6. ötéves tervidő­szak ilyen irányú leiadatait. A központi párt- és kormányszer veink határozatainak teljesítése alap­ján jelentősen megerősödött az SZSZK tudományos-műszaki és gazdasági tá­jékoztatási rendszere, hiszen Szlová­kiában jelenleg mintegy 2800 dolgozó tevékenykedik ezen a szakaszon. A tudományos technikai forradalom kor­szakában a tájékoztatást is a követel­ményeknek megfelelő szintre kell emelni. Fontos feladatnak kell tekin­teni a tudományos és műszaki dolgo­zók — különösen a kutatók, újítók és feltalálók — rendszeres és pontos tá­jékoztatását az egyes népgazdasági ágazatokban elért fejlesztési eredmé­nyekről. Tájékoztatási rendszerünkön belül már szakosított intézmények (pl. a Bratislava! Szlovák Műszaki Könyvtár), szakágazati és szakosztá­lyi központok is alakultak, melyek elősegítik a tudományos-műszaki is­meretek gyorsabb Ütemű elterjedését, valamint a tudományra és fejlesztés­re fordított költségek 10—15 százalé­kos csökkentését. Ez hazánkban kö­rülbelül 1,2—1,0 milliárd korona ér­téknek felel meg! Viszonylag nagy segítséget jelent, hogy tájékoztatási rendszerünk 1971 óta közvetlen kapcsolatban van a KGST-tagállamainak és 1972 óta pe­dig a Szovjetunió tudományos-műsza­ki tájékoztatási rendszerével.. Ez le­hetővé teszi azt, hogy az érdeklődök közelebb kerüljenek a Szovjetunió, a szocialista országok és az egész világ tudományos-műszaki ismereteihez. Hi­szen e kapcsolatok révén hazánk az egész világ ilyen irányú ismereteinek már körülbelül 80 százalékát tudja közvetíteni. ( —b—) ■ endütetesen üti az írógép btl­­” lentyűit. Az évzáró taggyűlésre írja a beszámolót. Hogy ne fázzunk, tesz a tűzre és kérdés nélkül árad belőle a szó. — Gépelési tudományom egyidős a közszolgálati múltammal. Már a Szlo­vák Nemzeti Felkelés alatt is kopog­tattam. Néhány évet dolgoztam a nemzeti bizottság vonalán és immár 25 éve a szövetkezetben tevékenyke­dem. — Milyen volt az út az elnöki tisztségig? — Huszonöt évvel ezelőtt, amikor megalakítottuk a közös gazdaságot, a szövetkezetnek könyvelőre volt szüksége. Én vállaltam ezt a munkát. Közben helyettesítettem a zootechni­­kust, az agronómust, sőt ha kellett, a csoportvezetőt is. Tavaly megbetege­dett az elnökünk és a tagság egyhan­gúlag engem választott meg. — Tölt be több nő is elnöki funk­ciót a járásban? — A járásban csak én. Mária Baštinová, a Tisoveci SZNF nevű, négyezer hektáros szövetkezet­ben elnöki funkciója mellett számos társadalmi tisztséget is betölt. Többek között a SZFSZ JB elnöke, a járási pártbizottság elnökségi tagja, a helyi nemzeti bizottság képviselője és már 15 éve a helyi pártszervezet jegyző­könyv-vezetője. A Nőszövetség és a Vöröskereszt szervezetről nem is tesz említést, ahol szintén derekasan tevékenykedik. Kint nagy pelyhekben hull a hó. Szűziesen fehér minden. Itt bent az Irodában kellemes a meleg. Lassan belemelegszünk a beszélgetésbe. — A huszonöt év alatt sok mindent csináltam — vallja magáról —, amit megkövetelt az idő. Mentem, tettem. Csak néha magamról feledkeztem meg. Szerencsére kárpótolt az élet: fejlődik a közös gazdaság, a falu s ebben részem van nekem is. Nem­csak úgy, hogy már nem tudják, mi­lyen autót, milyen ruhát vegyenek. A házakban minden megvan, amit a modern háztartáshoz el lehet kép­zelni. Látta, milyenek ezek a házak? Belülről is látta?__De hosszú volt az út eddigi — A szövetkezeti elnök funkcióját jelen időszakban betölteni nem köny­­nyü feladat. — Valóban igaz, hogy szövetkezet elnökének lenni manapságban nem könnyű, s én még nő is vagyok. Egy kicsit talán meg is ijedtem, amikor megválasztottak. Hiszen a közös gaz­daságunk hat község határát foglalja magába No. Mária. mondtam ma­gamnak, most vagy tudsz bizonyítani, vagy pedig ... Bevallom eleinte, ami­kor késő este holtfáradtan tértem ha­za, sokat mondtam magamba: hagyd az egészet, Mária, ez nem neked való. De később úgy tűnt, mintha az ember a harctérről megfutamodna. — Milyenek az emberek a közös­ben? — Ki lehet jól jönni velük. Ha kell, én a szívemet is bele adom . . — Az mit jelent? — Nézze, ha valamiből egyszer ha­tározat lett, ha a törvényt végre kell hajtani, akkor a 'büntetétstől sem riadok vissza ... Másképp nem lehet. Akit szép szóval nem lehet megértet­ni, azzal... Előfordult már persze az Is, hogy a saját ítélőképességemre, ahogy mondják „a saját szakállamra“ is vállaltam valamit. De többször elő­fordult, hogy később eljöttek hozzám és azt mondták: elnök elvtársnő, ne haragudjon, magának volt igaza ak­kor ... A mindennap előforduló problémák felől érdeklődöm. csak azért is válaszolnom kellv mert a törvényesség betartásán túl. a kö­zösség szolgálatában levő embereket nagyra becsülöm. Ha már a közös munkánál tartunk, szükségesnek tartom elmondani, hogy a tisoveci szövetkezét a Rimavská Sobota-i járásban a legjobbak közé tartozik. Járási méretben állandóan a harmadik helyen van. Ez arra vall, hogy a közös munkával nincs problé­ma. Az iroda falaira, kiakasztott gra­fikonokról leolvastam, hogy az ötö­dik ötéves terv feladatait teljesítették. Tavaly a tejtermelésben szép eredmé­nyeket értek el. az átlagos tehenen­ként! évi fejési átlag 3100 liter volt; de ami a legbiztatóbb 1 liter tej ki­termelésére még 0,20 dkg abrakta­karmányt sem használtak fel. Jövőbe­ni terveikről az elnöknő elmondotta, hogy a szakosítás megvalósításával a szarvasmarha tenyésztésére rendez­kednek be. Már tavaly megkezdték egy 300 férőhelyes borjúnevelde épí­tését, de még az idén rövidesen hoz­zákezdenek egy másik 300-as borjú­neveidéhez. Mária Baštinová borral kínál. Koc­cintunk — savanykás bor hűsíti be­szélgetéstől felhevült torkunkat —, s közben arról beszél, hogy évente mintegy 100 hektár legelőt tesznek termőfölddé. A közös gazdaságnak még így is 2500 hektár a legelője. Itt még mindig nagy a rejtett tartalékuk. — Ügy érzem, egyik legnagyobb feladatunk az öregekről és a fiatalok­ról való sokrétű gondoskodás. Nem­csak anyagiakra gondolok. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ismerjük mindennapi gondjaikat. Az egyik csa­ládfőt most küldtük elvonókúrára. Nem egyszerű dolog, de meg kell ten­ni, mert nem bírja nézni az ember, hogy a szülő lszákossága miatt ten­gődnek a gyerekek. A másikon beteg­ség miatt kellett segíteni. Amíg az asszony kórházban volt, a nyolc gye­rekéről kellett gondoskodnunk. Érez­ni a falu lüktetését — ez a legfonto­sabb. — Hogy gondolja, megbecsülik? — Azt hiszem igen. Bizalommal fordulnak hozzám. Mindenki az elnök­höz jön a gondjával. Dönteni kell, okos tanácsot adni. Tegnap is jött az egyik asszony, hogy ott hagyja az emberét, mert már nem bírja vele to­vább. Mit mondjon az ember? Gyer­mekkoruk óta ismerem mindkettőt. Megtisztel a bizalmával, válaszolni kell. Hiszen Itt dolgoznak mindket­ten, az ember az állattenyésztésben, az asszony pedig az irodában. Már — Nem is hinné —■ mosolyogja el magát —, hogy a közös gazdaságunk­nak milyen nagy károkat okoznak a vadállatok. A sok őz gabonáink egy­­harmadát teszi tönkre, a vaddisznók pedig a burgonyáinkat dézsmálják. — És a vadászok? — kérdezem mosolyogva. — Nem félnek azok a vadászoktól. Annyi emberünk meg nincs. • hogy meg tudnánk védeni a termést. Kö­rülkeríteni a parcellákat pedig lehe­tetlen. Közben egymás után jönnek az em­berek, vezetőségi gyűlésre készülnek. Kicsi az iroda, alig férünk, így bú­csúzom Mária Baštinovátél, a tisoveci szövetkezet elnöknőjétől. Kézfogás után még biztatóan meg­jegyzi: — Ha legközelebb eljön, már kész lesz az új központi székházunk. Az autóbuszhoz menet, elgyönyör­ködtem abban, hogy itt fent a hegyek­ben milyen fehér az egész világ, mi­lyen üdítő a havas, téli idő. Illés Bertalan Egyszer van nőnap — Gyere csak, gyere pajtás! Ép­pen rád can itt most szükségem —J mondta Józsi barátom, amikor ta­valy, március nyolcadikán reggel becsengettem modern, négyszobás szövetkezeti lakásukba. Levetettem kabátomat és amíg a fogasra akasztottam, kérdőn mo­solyogtam egykori ískolatársamra. — Majd abbahagyod te a mo­solygást mindjárt — jegyezte meg vendéglátóm. — Dolgozni kell most itt komám! Nagy munkában va­gyok. Segíts, ha ráérsz! Úgy tudom te is szabadnapos vagy. Tudod, egyszer van nőnap egy évben, hát úgy döntöttem, hogy nagytakarí­tást rendezek. Pihenjen legalább ma egy kicsit az asszony, amikor megjön a szövetkezetből. — Igazad van — szóltam — fő a figyelmesség, a segíteni akarást Az én nejem is később jön ma ha­za, mivel az irodában is köszöntik őket a férfi kollégák. Itt gyorsan végzünk, átmegyünk hozzánk, ki­takarítunk ott is, Jó? Megegyeztünk és az alkut né­­htíny kupica pálinkával is megpe­csételtük. Ment is a munka, mint a karika­­csapás. Lelkesedésünket még az sem csökkentette, hogy a vitrines szekrényből, amikor odébb toltuk, kiesett és összetört az egyik üveg. — Oda se neki — nyugtatott meg barátom. Máris lódult a port­­visért. Csupán akkor tűnt egy kicsit idegesnek, midőn söprés közben, a takarító szerszám hosszú nyelével véletlenül megbillentette a heve­­rön addig büszkén álló, porcelán­ból készült Ludas Matyit. A Döb­­rögit megcsúfoló legény ugyanis erre a váratlan háborgatásra úgy ugrott le parkettra, hogy nemcsak a fejét, de még az egyszem lüdját is elvesztette. Erre aztán megint innunk kel­lett egy-egy üveg sört. Később, amikor ismét a pálinkás kupica került sorra, már teljes egyetértés­ben szidtuk a régi, rossz világot, amely a szép nemet több száz éves sötétségben és jog) osztottságban tartotta. Még nem volt dél, mire végez­tünk a munkával. Hamar eltüntet­tük a csiszolt üveg-gyümölcstál és a felborult kávéskészlet két poha­rának cserepeit és jó hangulatban indultunk hozzánk. Otközben lelkesen dicsértük asz­­szonyainkat, és magasztaltuk a nemzetközi nőnapot. Nálunk a változatosság kedvéért vodkával kezdtük el a rendterem­tést. Hatásosnak is bizonyult ez, hiszen alig három óra alatt készen lettünk. Nagyobb baj nem történt. Csupán a nagy majolika váza osztódott többfelé, egy cserép vi­rág hullt a szőnyegre és a cigaret­tától kiégett a fotel üf huzata. Több is veszett Mohácsnál — csitítottám magunkat. Még egy ki­csit gyakorlatlanok vagyunk. — A szívemből beszélsz — érzé­kenyült el erre barátom. Azért tör­tént ez is, mert az asszonyok többnyire visszaélnek a nehezen megszerzett fogaikkal. Nálunk tel­jesen kivették a háztartást a fér­fiak kezéből. Tudod, testvér — só­hajtott — az lenne az ideális, ha nemzetközi férfinap is lenne, a­­mely visszaadná a teremtés koro­náinak fogait a háztartás irányí­tásában. — Bizony — hagytam jóvá élén­ken bólogatva — fog kellene. Leg­alább is, ami a családi kassza ke­zelését illeti. Ezen aztán hosszan elábrándoz­tunk. Még akkor is ez volt a köz­ponti témánk, amikor Vili bará­tunkkal összetalálkozva, a közeli étteremben, a jól végzett munkára és szeretett, drága asszonyaink egészségére, boldogságára emeltük, az egyik poharat a másik után. Kanizsa lets!

Next

/
Thumbnails
Contents