Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-06 / 9. szám
SZABAD FÖLDMCVES 1976. március 6. Ä szocializmus milliomosai Szökőnap volt az Idén Mátyás-napja. De nem erről marad sokáig emlékezetes ez a nap sokaknak. A falvak legkorábban kelői közül több mint kétszáznak. Néhány kivételével nők: családanyák, nagymamák. Ezen a napon indultak útnak Szlovákia hegyesvölgyes tájairól, rónáiról. Ezúttal azonban nem ez állattenyésztő-telepre, a tehenészetbe, hanem szépen klelcomázva-parádézva — az öröm viruló rózsájával az arcukon, felemelő, Jóleső érzéssel a szivükben — a fővárosba. Mert két rövidke —, de annál felejthetetlenebb — napra a vén Duna-partl metropolis ölelte őket keblére ... Szöktek a dolog elől? Ah, dehogyis! Ez sosem volt kenyerük. Meleghangú, kedves hívásra Jöttek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága hívta, s tisztelte meg őket. Mármint azokat, akik eddig nyolcszázezer liternél több tejet fejtek a mezőgazdasági nagyüzemben, tizenöt, húsz, vagy még ennél Is több éven keresztül... Vagy is, a milliomos fejőket, a legpéldásabbakat, a hangyaszorgalmúakat, a dologtői, a fagyos széltől, a nyári forróságtól, lucskos Időtől, a tervteljesítéstől soha meg nem rettenőket. S ők jöttek. Szívesen. Kurta időre..'. Városnézőbe? Arra Isi Hiszen Bratislava bővelkedik történelmi és kulturális értékekben, s nevezetességekben. Vendéglátó gazdáik színházba invitálták őket a főváros megtekintése után, ami sok-sok élményt nyújtott számukra. A kényes-fényes Kíjev Szállóban hajtották fejüket nyugovóra. S másnap még örömteljesebb, Izgalmasabb volt az előbbinél. Egyrészt Rudolf Vančo mérnöknek, az SZLKP KB osztályvezetőjének fóbeszámolójából és Németh Jenő mérnöknek, mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterhelyettesnek tájékoztató beszédéből megismerkedhettek a legfontosabb tennivalókkal, amelyek a mezőgazdasággal, pontosabban a tejtermeléssel és a takarékosabb szemes takarmány-gazdálkodással, valamint dolgozó népünk zavartalan tejellátásával függnek össze; másrészt a fejő-milliomosok közelebb kerültek egymáshoz, hasznos véleménycserét folytathattak egymás közt. Méginkább tudatosíthatják, mennyire fontos helyet töltenek be a népélelmezés szakaszán, s példamutatásukkal, derekas helytállásukkal a többi fejőtársukat Is a tervfegyelem betartására, újabb és újabb munkkezdeményezésre serkenteni hivatottak. No meg arra Is, hogy az eddiginél többet törődjenek általános műveltségi színvonaluk emelésével, hogy közülük a legfejlődőképesebhek fontos, felelősségteljes társadalmi tisztségeket Is betölthessenek. A beszédeket követően elérkezett a legbensősőgesebb, a legmeghittebb és legörömteljesebb néhány perc, amikor a felsorakozás után — filmesek, fotóriporterek, újságírók gyűrűjében — a párt Központi Bizottsága, a minisztérium, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága és a Szlovák Nöszövetség hivatott képviselőinek kezéből hatvanhétén átvehették „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ miniszteri kitüntetést, százötvenhatan az elismerő díszoklevelet, s mindvalahányan egy nagyon értékes, szépmívü ólomkristályvázát — sokéves áldozatkészségük, szorgalmuk, végtelen becsületességük, eredményes munkásságuk, társadalmi, erkölcsi és anyagi elismerését. A fejőmílliomos kitüntetettek nevében Kocureková Mária, a Poprádl „Barátság“ Efsz különdíjas fejőnője mondott köszönetét a vezetőszervek nyilvánította nagyrabecsülésért, a társadalmi elismerésért. Ezt követően az ugyancsak poprádl Gergešová közvetlen, keresetlen szavakkal emlékezett a kezdeti nehézségekre, s összehasonlította azt a mostani sokkal jobb munka- és életkörülményekkel. Majd a tvrdošovcei Hrubá Mária olvasta fel a fejőmilliomosok kétnapos bratislavai értekezlete résztvevőinek az SZLKP Központi Bizottságához intézett levelét, amelyben többek között azt ígérik, hogy közös erőfeszítéseikkel azon fáradoznak majd, hogy az 1976-os év tejtermelésí tervfeíadatalt ne csak teljesítsék, hanem azt túlszárnyalják. Blcháč elvtárs, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke zárszavában köszönetét fejezte ki a fejőmilliomosok eredményes munkásságáért majd a Nemzetközi Nőnap alkalmából további sikereket kívánt mind a közös munkában, mind a családi életet Illetően. (kovács) Élenjáró asszonyok Justyák Jolán Jaszkó Mária Nálunk is vannak milliomosoki No, nem mondom, hogy világszerte ismertek, de országszerte rövidesen azokká válnak, az biztos. • JUSTYÁK Jolán középkorú aszszony. Barátságosan, mosolyogva beszélget. Ruházata egyszerű, hétköznapi. Sem ez, sem a környezete — a sokolcei Jlakszakállasi) szövetkezet telepe — nem emlékeztet a közhitben élő „normalizálf milliomosra. Tizenhat éve fejőnö. Ez idő alatt vált „milliomossá“. Férje szintén szövetkezeti tag. Két Jelnőtt családjuk van. Egy lány és egy húszéves fiú. Munkájáról annyit, hogy átlagosan évente 26 tehenet fej. Ünnepnapot nem ismer, hisz mindig hívja a kötelesség. Persze, nyaranta azért elmegy a család ide-oda, kihasználják az egy hónapi szabadságot. ф — Ne tessék engem fényképezni — mondta szerényen JASZKÖ Mária, a másik „milliomosnő“ aki szintén a sokolcei szövetkezet tagja. Egy istállóban dolgozik Justyák Jolánnal, ö 25 tehenet fej. Elismerő oklevelet is kapott már jó eredményeiért. Elmondta, hogy bár munkája igényes, néha fárasztó is, szeretettel végzi. Ügy jár dolgozni, mint egy gyári munkás, tisztán, hisz a szövetkezet vezetősége korszerű szociális helységet létesített a fejők és állatgondozók részére. 9 A közös harmadik „milliomos' fejőnőjével, BALASKÖ Irénnel sajnos, nem beszélhettünk, mert Magyarországra kirándult férjével. De ahhoz kétség nem fér, hogy ő is olyan iparkodó és rokonszenves asszony, mint munkatársnői. Valamennyien már több mint tíz éve dolgoznak fejőnőként. A szövetkezet vezetőségének az SZESZ komáromi járási bizottságára beküldött értékelése alapján sorolják őket a milliomosok' közé. Tévedés ne essék, a milliót nem koronákban számolják, de literekben. A szövetkezetben eltöltött idejük alatt egymillió, vagy annál több liter tejet fejtek ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a közös élmunkásai közé tartoznak, hiszen ilyen eredményt, csak alapos munkával érhettek el. A múlt évben például Justyák Jolán 65 652, Jaszkö Mária 73 508 liter, Balaskö Irén pedig 83 300 liter tejet fejt ki. Az eredmények közti különbség nem mérvadó, hiszen a sorrend évente változik a tehenek létszámától és tejhozamátöl függően. Az egészségügyi előírásokat és a fejési időpontot pontosan betartják, így mutatnak példát társaiknak. Rendszeresen látogatják a szövetkezeti munkaiskola előadásait ts. Egyértelmű véleményük: a fejés is bizonyos szakértelmet kíván, követelményeket támaszt a dolgozókkal szemben. Munkatársnőik Iránt segítőkészek a munkában és a magánéletben. Rászolgálnak az elismerésre. —barak— Csilizközi mérlegelés A Csillzköz Efsz országos méret** ben, egyike a legnagyobbaknak. Taglétszáma Jóval meghaladja az 1300-at — ebből 243 női munkaerő. Azt, hogy a szövetkezet nemcsak a legnagyobbak, de a legeredményesebbek egyike Is, gazdasági eredményei Igazolják. A szövetkezet termelésének összértéke 129 millió korona volt a múlt évben, összevetve az 1970-es évi össztermelés értékével, kiderül, hogy az ötödik ötéves terv folyamán 79 százalékkal emelkedett az évi össztermelés értéke. Nyilván a tagok sem „jártak rosszul“, hiszen amíg 1970-ben 22 millió koronát fizettek ki a dolgozóknak, 1971-ben ez az összeg jóval meghaladta a 33 milliót. „Annak ellenére, hogy az 1975-ös gazdasági évet általában eredményesnek tekintjük, az üzemi pártbizottság, a közös vezetősége, valamint a választmányi testület tagjai nem értékelték egyértelműen pozitívan az eredményeket. Elsősorban a termelést kell gazdaságosabbá tennünk a Jövőben. Manapság már nem elég a termelés mennyiségi mutatóinak fokozására törekedni, hanem a minőségre Is ügyelni kell, sőt a termelési költségeket csökkenteni. A gazdálkodás minőségi Javítása, a ráfordítások hatékonyságának növelése érdekében kell mozgósítanunk a tagságot az idén, valamint a hatodik ötéves tervidőszakban“. Halász János mérnök, a szövetkezet elnöke szólt ekként a tagsághoz, a közös Čilízská Radvaň-i (csilizradványi) részlegének évzáró taggyűlésén. Ennek érdekében mindent meg is tesz a szövetkezet vezetősőge. Elsősorban a szövetkezeti dolgozók, a szakemberek továbbképzését szorgalmazzák, hiszen a jövőben csak megfelelő szakmai tudással rendelkező dolgozók, érhetnek el az eddigieknél is kiválóbb eredményeket. A termelés gazdaságosságának növeléséhez nagyban hozzájárult a szocialista munkaverseny ts. Huszonegy kollektíva verseng a Szocialista brigád megtisztelő címért. Mielőtt megemlítenénk az 1976-os évre előirányozott terveiket, nem árt, ha betekintést nyerünk a szövetkezet tavalyi eredményeibe. A növénytermesztésre a legújabb módszerek alkalmazása volt jellemző. Á búza vetésterülete volt a legnagyobb — 1205 hektár. Mivel 159 hektárt talajvíz sújtott, a tervezett menynyiséget nem sikerült elérniük. Azokon a területeken, melyeket nem érintett a természeti csapás, 63,8 mázsás átlagos hetkárhozamot értek el. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy kellőképpen megválasztott, bőtermő fajtákat vetettek (Kaukáz, Jubilejná 50, Száva). Árpát 550 hektáron vetettek. A vetésterület 17,2 százaléka szenvedett vízkárt, Így 52,3 mázsás átlagos hektárhozammal sem teljesítették a kitűzött tervet. A kukorica termesztése szintén rangos helyet foglal el a növénytermesztési tervben. Annak ellenére, hogy a kukoricát szintén vízkár sújtotta, a tervezett 708 vagon helyett 802 vagonnal takarítottak be. Elsősorban a szakosított gazdálkodás eredménye ez, de a kiváló eredmény elérését nagyban elősegítette a korszerű, adapteres betakarítási mód, a szárítóberendezések teljesítményének összehangolása a betakarítási munkálatokkal. Cukorrépából szintén túllépték a tervet, de megállapították, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a „fehér arany“-ra, gondolva itt a jó talajmegválasztásra, a gyomok, a kártevők és betegségek elleni védelem tökéletesítésére. Az abraktakarékosság sikere elsősorban a szálastakarmányok mennyiségétől, minőségétől függ. A közös nem panaszkodhat hiányosságokra ilyen szempontból, azonban nem ártana a jövőben kdrszerűsfteni a tárolást. Az állattenyésztés tervcéljait úgyszólván minden ágazatban elérték, ám a számszerű értékelés azt mutatja, hogy a termelési költségek a tervhez viszonyítva aránytalanul növekedtek, tehát a régi, elavult gazdasági épületekhez való erős kötődés miatt, alig láthatók a szakosodás nyomai. — Kissé göröngyös úton halad nálunk a tejtermelés — mondta felszólalásában idős Rácz Mihály, részlegzootechníkus. Éz így igaz. Míg a szövetkezetben az átlagos napi tejhozam 9,76 liter, addig a radványi farmon 8,97 liter. A gyűlés szünetében a lemaradás okait tudakoltam a felszólalótól. — A termelés kellő előfeltételei nálunk is éppúgy megvoltak, mint a többi részlegen, mégis lemaradtunk. Sajnos, ezt csak a dolgozók hanyagságának tulajdoníthatom. Néhányan csak másodlagosnak tekintik a közös munkát. Nálunk vannak nagyon jó eredményeket elérő dolgozók. Van egy, a „szocialista brigád“ címért versengő öttagú csoportunk, ök például ifjú Gál Arpád vezetésével, nagyon szép eredményeket értek el, jóval túlteljsítették az évi tervüket. A GONDOZOK Ifjú Gál Árpád brigádvezető: „Eredményeink annak köszönhetők, hogy mindig pontosan betartjuk az etetési és fejési időpontot, az egészségügyi előírásokat. No meg őszintén szólva az „italozást“ sem tűrik az állatok.“ Rác* Valéria viszont a gyengébb teljesítményű dolgozók egyike: „Nézze, öt családom van. Nekem Is jobban jönne, ha többet kereshetnék. Meg aztán amikor „szülési szabadságon“ voltam, háromszor cseréltek gazdát a teheneim. Megérzik ám az Illatok az ilyesmit. Pontosan bejárok, pontosan etetek. Mi tegyek, ha csak ennyire vagyok képes?!“ így van. De azt már nem tette hozzá a fiatalasszony, hogy hatan vannak egy istállóban s valamennyiüknek gyenge a fejési átlaga. Vajon miért? „A rossz nyelvek“ azt Is rebesgetik, hogy egyesek gyakran túlzott „jókedvvel“ állnak munkába. Ez aztán meg is látszik nem kielégítő eredményeiken. Meggyőződésünk, hogy a tavalyi hibákból okulva, az Idei évet sokkal jobb eredményekkel zárják majd a radványi állatgondozók. Az évzáró gyűlésen a kiváló eredmények mellett nem borítottak fátylat a hiányosságokra sem. Az idei tervmutatók még magasabbak, mint a tavalyiak. A szövetkezet Idei össztermelésének tervezett értéke több mint 133 millió korona, a 113 milliót jóval meghaladja a piaci termelés értéke, az előirányzott tiszta haszon 28 millió 348 ezer korona. Úgyszólván a termelés valamennyi ágazatában emelték a „határokat“ hisz Ismerik lehetőségeiket, tudják, hol „szorít a cipő“, a hibák kiküszöbölésének érdekében már tettek hathatós intézkedéseket. Persze a jő eredmények legfőbb záloga, a dolgozók igyekezete, munkakezdeményezése, szorgalma. Barak László A gépet szeretni kell... Egyszerű, keresetlen szavakkal így fejezte ki viszonyát a technikához a nagylégi Németh Lajos traktoros, a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági gépesítési versenyének egyik kitüntetettje. A gépek szerelmesének vallja magát, de ez a vallomás a valóságban többet jelent a gépekhez való vonzódásnál. . Nemcsak Németh Lajos, hanem a versenyben jeleskedők mind a technika térhódítása iránti viszonyukat fejezik ki magatartásukkal, ezzel válaszolnak a párt gazdaságpolitikai irányzatára, amelyben mind nagyobb meghatározó szerepe van a tudományos-műszaki haladás vívmányai érvényesülésének. A traktorosok és kombájnosok kerületi szocialista munkaversenyében négy kategóriában törekedtek élre jutni. Az első két kategóriában a szemes kukorica és a cukorrépa gépi megművelése és betakarítása terén a gépi egységre számítva elért lehető legnagyobb terület volt a kritérium, a harmadikban a szárítóberendezések lehető legnagyobb fokú kihasználásáért versengtek, a negyedik pedig a technika, a gépkarbantartás, illetve a biztonságos, kímélő elhelyezés, garázsolás volt a verseny célja, illetve fő kritérium. Mint látjuk, nem öncélú, találomra választott kritériumok eléréséért folytatott verseny egyéves szakaszát zárták le, hanem a nagyon konkrét versenycélok — mint bevezetőjében Jaromír Algayer oki. mérnök, a Nyugatszlovákial Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója is kidomborította, — a párt gazdasági programja mezőgazdasági irányelveinek az érvényesítését szolgálták: az önellátottságot a szemes terményekben, a mezőgazdasági technika teljesítőképességének maximális kihasználását, a gépek rendes karbantartását és kímélő elhelyezését, amely üzemképességüknek, élettartamuknak, üzemmeneti hatásfokuk növelésének egyik fő biztosítéka. Örömünkre szolgál a megállapítás, hogy a dél-szlovákiai járások traktorosai, kombájnosai különösen jól szerepeltek a vervenyben, amit a kitüntettek és jutalmazottak nagy száma Is bizonyít. A szemes kukorica gépi megművelésében és betakarításában például a holicei (gellel) Klepanec Mihály vezet — 402 hektáron ért el kiváló teljesítményt. Utána mindjárt Mester József neve következik a „ranglétrán“. Ugyancsak a cukorrépában ért el kiváló helyezést a lehnicei (nagylégi) Reichel István. Az ő teljesítménye 159,5 hektár. Arra a kérdésre, ml a titka sikerének, szerényen Így válaszolt: — Jó gépek kellenek. Ez volna minden? Kiderül, hogy a siker titka nemcsak a technikában, hanem jórészt az emberekben is rejlik. — Éjjel-nappal dolgoztunk, ha kellett... — jegyzi meg. — A vezetőség is segített... Igen, ez fontos, hogy a szövetkezetek vezetőségei konkrétan is ápolják, ihlessék a versenyszellemet, segítsenek a versenyzőknek a nehézségek leküzdésében, elhárításában. Reichel István fiatalember, pályája kezdetén áll. Semmi pénzért nem hagyná ott a mezőgazdaságot. Az idén is az elsők között szeretne lenni a versenyben. És természetesen tanulni is szeretne, mert tudja, hogy a szakismeretek növelése, az egyre korszerűbb mezőgazdasági technika megismerése és kezelésének elsajátítása nélkül nehéz győzni a mind igényesebbé váló versenyben. Németh Lajos közvetlen kollégája Reichel Istvánnak. Operátor-karbantartó a nagylégi szövetkezetben, húsz éve jár traktoron. Nagyon szereti a gépeket, ebben látja a siker egyik fő feltételét. Egyébként megerősíti azt, amit Reichel István mondott. Még valamit kiemelt: a gépekkel törődni is kell, meg keli nekik adni, amit kívánnak. így Nagylégen központi fűtésű garázsokban helyezték el a gépeket. Idejében elvégzik a szükséges és megelőző karbantartást s ha a helyzet úgy kívánja, operatíven, éjidőben is nekilátnak a meghibásodott gép kijavításának, különösen az idénymunkák során, hogy másnap már „csatasorba“ állhasson a gép. Ezt a szemléletet erősítette meg a zemnéi (szimői) Balogh Béla is, aki a kukorica gépi megművelésében ёз betakarításában ért el jó helyezést. A 32 éves vérbeli mezőgazdasági gépész a technika hatékonysága, nagy teljesítőképessége mellett nagyon fontosnak, a siker elengedhetetlen részének tartja az emberi tényezőt. Vagyis nem mindent bíznak a gépre, hanem maguk is „ott vannak“, fizikailag és lélekben Is, amikor — például a csúcsmunkák Idején — éjjel-nappal, kétműszakos munkában vívják csatájukat a nagy hozamokért. Balogh Béla egész életre elkötelezte magát a mezőgazdasági gépesítésnek; sokat vár a nagy teljesítményű Nyiva és SZK—4 kombájnoktól és majd az újabb, még tökéletesebb gépek „nemzedékétől“. A versenynek kollektív győztesei is voltak, éspedig a szárítóüzemek kihasználása terén. Ezen a téren a Senkvlcei vitte el a pálmát, de nagyon jő helyezést ért el a C. Radvaň-1 (Csillzköz) Efsz szárítóüzeme, 4831 óra teljesítménnyel, ugyancsak a kiemeltek között volt a Dunajská Stredai- (dunaszerdahelyi) üzem is. ... Lezárták egy év eredményeit. A kitüntetettek és díjazottak, s reméljük példájuktól ihletve követőik is, tapasztalatokkal gazdagodva, az elismeréstől és jutalmazástól ösztönözve, öntudatosan készülnek az idei szocialista munkaverseny még nagyobb céljainak elérésére, öntudatosan és nagyobb lendülettel, mert pártunk XV. kongresszusának határozataiból bizonyosan nagyobb Ihletet merítenek és a verseny szervezői a részvevők műszaki tudásszlntjének emelése mellett politikai látókörük szélesítésére s tgy öntudatosságuk fokozására is nagyobb gondot fognak fordítani. Lórincz László