Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-28 / 8. szám
TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 12 SZABAD FÜLDMOVES 1976. február 28 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK g Tapasztalataink az árpatermesztésben (4 A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban a búza vetésterülete 26, a tavaszi árpa pedig 9 százalékát foglalja el a szántóterületnek. Ezt a százalékarányt a búza és az árpa között hűen tükrözi az, hogy már a negyedik ötéves terv időszakában a búza átlagos hektárhozáma 6,34 mázsával jobb volt, mint az árpáé. A vetésterület ilyen százalékarányát az is indokolttá teszi, hogy 1974-ben, amikor a legjobb gabonahozamot értük el, a búza járási átlag-hektárhozama 58,1, az árpáé pedig 53,4 mázsa volt. Az árpa összhozamát az ötödik ötéves tervben 128,3 százalékra teljesítettük, a negyedik ötéves tervvel szemben a búza összhozamát pedig 148,5 százalékra. Az ötödik ötéves terv idején az árpatermesztést 114, a búzáét pedig 131,5 százalékra teljesítettük. Ez tette szükségessé járásunkban az árpaterület csökkentését, de ehhez hozzájárult az is, hogy az 1975-ös évben a kukorica járási átlag-hektárhozama 76,5 mázsa voltl Ez nem jelenti azt, hogy járásunkban az árpatermesztéssel kevesebbet foglalkoznánk, mint a búzáéval. Az árpatermesztésnek is megvan járásunkban, országos és világviszonylatban a gazdaság-politikai jelentősége. Az állattenyésztésben jé dietikus hatása miatt nélkülözhetetlen. A sörgyártásban pedig pótolhatatlan termék. Nem beszélve arról, hogy exportálása jelentős valutát hoz társadalmunknak. Az 1975-ös év árpa hektárhozamának az 1974-es évvel szembeni csökkenését a következőkkel magyarázhatjuk: Az 1974-es őszi esőzések alkalmával a betakarításnál a gépek a talajt összegyúrták, a szántás sem lehetett tökéletes. Mivel téli fagyuk nem voltak, a talaj struktúrátlan maradt. Ez az állapot a növény részére vetés utón fékezte a tápanyagfelvételt a talajból. Ennek következtében az árpák a fejlődésben megkéstek, megsárgultak, ritkák maradtak. A bokrosodást a száraz meleg időjárás kedvezőtlenül befolyásolta, megrövidítette a fejlődési szakaszokat. Az árpák közül a kedvezőtlen behatásra legérzékenyebben reagált az Ametyst-fajta, annak ellenére, hogy ebből több egyedet vetettünk hektáronként — a szár szilárdságára való tekintettel — mégsem értünk el optimális sűrűséget. Ezt a kedvezőtlen hatást kevésbé vette észre a Trumpf-, a Favorit- és az Elgínafajta. Az árpákat nálunk az 1975-ös évben a lisztharmat jobban károsította, mint az előbbi években és ez a termés rovására ment. Feltétlenül említésre méltó az, hogy a Trumpf-fajta volt a legellenállóbb a lisztharmattal szemben. A Favoritot pedig legjobban támadta az összes fajta közül. A vázoltakon kívül az időjárás szeszélye a termést aratás előtt is károsította, mert a szokottnál korábban beköszöntött nagy forrőság gyorsította az árpa beérését, a magvaknak nem maradt elég idejük a teljes kifejlődésre, mert a nagy melegben lerövidült a virágzás és az érés közötti időszak. A kényszerérés kapcsán pedig nagyon csökkent az 1600 magsúly. A kedvezőtlen időjárás az egész tenyészidő alatt alkalmat adott a termelőknek, hogy környezetükben megállapítsák, melyik fajta ellenállóbb az említett káros tényezőknek. Járásunkban a nagy hozamok elérésében a következőkre ügyelünk: A múlt években a gabonatermesztés agrotechnikája betartására nagy figyelmet fordítunk. Ebben jelentős sikert értünk el. Véleményem szerint ezen a téren járásunk felveheti a versenyt a gabonatermesztő államok legjobbjaival. Tudjuk, hogy a tavaszi árpa a gábonanemúek közül a legérzékenyebb a talajművelésre. Éppen ezért ezt a műveletet különös gonddal kell végezni. Vannak ugyanis olyan agrotechnikai tényezők, amelyeknek korábban nem tulajdonítottunk kellő figyelmet, de helyes alkalmazásuk feltétlenül a nagy hozam eléréséhez vezet. Eddig pl. az irodalom és a gyakorlati termesztők is azt bizonyították, elegendő az árpánál a 3 cm vetőmélység. A magam részéről ezt a nézetet helytelennek tartom, mert amikor a talajt száraz tavaszon a vetés előtt elmunkáljuk, felszíne 3 cm mélységig kiszárad, s ha nincs eső, hiányos lesz a kelés. E hiba elkerülése miatt a tavaszi árpát 4—6 cm mélyre kell vetni! Ennek a vetőmélységnek a helyességét igazolja a legjobban, ha az időjárás vetés után száraz marad. Tehát jobban bírja a szárazságot az olyan növény, amelynek a magja 5—6 cm mélységből bocsájtott gyökereit, mint amelyik 3 cm mélységből kelt. Természetesen a vetőmélységet úgy kell beállítani, hogy a vetőmag semmi esetre ne kerüljön mélyebbre, mint 6 cm. Azért ne, mert a 6 cm-nél mélyebbre kerülő magvak kelése nemcsak egyenletlen. hanem a növénykék vékonyak, megnyúltak és elgyengültek maradnak. Az egyenletlenség nemcsak a kelésnél, hanem a virágzásnál és az érésnél is megmutatkozik. Fajta-összetétel tavaszi árpából 1971—1975 % az össz-árpaterületből Fajta 1971 1972 1973 1974 1975 Jantár 18,4 11,8 — — . — Diamant 21,9 23,7 30,5 11,1 12,2 Dvoran 51,2 45,5 37,6 15,3 — Sladár 1,7 — — — — Denár 3,6 14,7 5,3 0,9 — К—64 1,4 2,2 21,6 — — Ametyst — 1,2 1,5 54,6 47,0 Elgina — — — 15,4 30,3 Topas — — — 0,6 — Favorit — — — — 4,6 Trumpf — — — — 1,6 KM—1192 — — — — 0,5 H—593 — — — — 1,2 Kísérletek 1,8 0,9 3,5 2,1 2,6 Az árpa alá a talajt a fajta tulajdonságainak megfelelően készítjük elő. A hosszúszárú, megdőlésre hajlamos árpafajták, mint a Dvoran, a Denár, az Elgina, sekély talajmüveléssel jobb hasznot adnak, mint mély talajmüveléssel. Azért, mert a mélyművelésnél, vagyis 25 cm mélységű szántás esetén könnyebb és nagyobb a tápanyagfelvétel a növények részére, mint a sekély művelésnél. Főleg nitrogénből, amely megdőlést idéz elő és kisebb a termés. Ha azonban az utóbbi időben kinemesített rövidszárú fajtákat vetjük — amelyeknek a szárszilárdsága jó, mint pl. a Diamant, az Ametyst, a Trumpf és a 4593-as, amelyek a nitrogént képesek nemcsak felvenni, de hasznosítani is — szükséges a szántást 25 cm mélyen végeznj, s a talaj felső rétegét 10 cm mélyen lazítani, különben nincs nagy hozam. A tavaszi árpa tápanyagellátása nagyon fontos művelet. Ettől függ. a hozam nagysága és minősége. Az árpa legfontosabb tápanyaga a nitrogén. Ennek helyes adagolásához nagy gyakorlatra van szükség. Ismerni kell a talajt és az árpa fajta igényét. Tudnunk kell a következőket: A rövidszárú árpafajták több nitrogént és foszfort igényelnek, mint a hosszúszárúak, de kevesebb káliumot. A hosszúszárú fajták pedig több káliumot vesznek fel és kevesebb nitrogént, valamint foszfort, mint a rövidszárúak. Járásunkban a nitrogén-adagolás hektáronként hatóanyagban a hosszúszárú fajtáknál 40—50, a rövidszárú árpáknál pedig 50—70 kg. A típusanyag aránya a hosszúszárú fajtáknál 1:2:3, a rövidszárúaknál pedig 1:2:2. A hosszúszárú fajtáknál akkor helyes a tápanyagellátás, ha az NPK kétharmad részét beszántottuk s egyharmadát a vetés előtti talajelökészítésnéi dolgozzuk a talajba. A rövidszárú fajták esetében jobb a hozam, ha az NPK teljes mennyiségét vetés előtt dolgozzuk a talajba. (Folytatjuk) SZUTTER PÄL Céljuk: az 50 mázsán felüli hektárhozam elérése! A Simonovcei szövetkezet (rimaszombati járás) egyike azon gazdaságoknak, ahol a gabonatermesztés tekintetében jó eredményt értek el. A szövetkezet 1939 hektár mezőgazdasági, illetve 1307 hektár szántóterületen gazdálkodik. Rét- és legelőterülete 632 hektár. Földjeinek többsége a Rima-folyó és a helyt patakok völgyében terül el. Mível a talaj jelentékeny mennyiségét alagcsövezték, elvezették a károsító vadvizeket, a földek termőképessége eléggé jó. A múlt évben a szántó 61,6 százalékán termeltek gabonát. Idén azonban előreláthatólag további 1,9 százalékkal bővítik az ősziek vetésterületét. Cukorrépát a szántó 9,2; hüvelyeseket, dohányt és zöldséget a szántó 5,3; szántóföldi takarmányokat pedig a terület 22 százalékán termesztenek. Szemes terményekből több egymást követő évben jő eredményt értek el. Így pl. 1973-ban 41,8 és 1974-ben 48,4 mázsát. Az 1975-ös évet rendkívülinek tartják, mert az árvíz a földterület jelentékeny hányadán károsított, így az őszi búza, de a tavaszi árpa hektárhozama sem nyújtotta a várt eredményt. Mindamellett nem, hogy a szemes kukorica termésátlaga 48,2 mázsa volt. Az említett kedvezőtlen feltételek mellett a szemesek átlagos hektárhozama 38 mázsa lett. A szövetkezet dolgozóit az elemi csapás nem törte le. Ez abból is látható, hogy a hatodik ötéves tervidőszak éveiben a gabonafélék hektárhozama tekintetében egyre kimagaslőbb sikerekre törekednek, s ezzel hozzá akarnak járulni a tartalékok gyarapításához. Ezt pedig csak következetes agrotechnikával érhetik el. A szövetkezet egyike azoknak, ahol a gabonatermesztés fogyatékosságairól érdemben tárgyaltak, s a jobb eredmény — az önellátás —■ elérése céljából kellő intézkedést tettek. Egyike ezeknek a talaj szakszerű elmunkálása, ami abból áll, hogy az elővetemény begyűjtése után a talajt rögtön megszántják, s egészen a vetésig porhanyós állapotban tartják, s a kibújt gyomokat megsemmisítik. A szántást a vetés előtt hat héttel fejezik be, hogy a talaj jól „megpihenhessen“. A vetést olymódon végzik, hogy a magvak 6 cm mélyre kerüljenek a földben. Ezzel a kelés egyenletes s a zsenge növényt kevésbé károsítják a téli hónélküli fagyok. A vetés idejét a fajták határolják be. Kedvezőnek tartják a szeptember 15—20 és az október 5— 10 közti vetést. Az alaptrágyát kétszerre munkálják a talajba, éspedig kétharmadát az őszi szántással, egyharmadát pedig vetés előtt. Esetünkben a foszforról és a káliumról van szó. A fejtrágyát szintén két adagra osztják. Az egyik adagot ősszel, a másikat pedig tavasszal adják a növényre. A hozamok fokozásában fontosnak tartják a fajtaválasztékot. A szövetkezetben ebben az esztendőben és a következőkben is 90 százalék erejéig a szovjet búzákat vetik, s a hátralevő 10 százalék lesz a kísérletet képező egyéb búza. Foglalkoznak továbbá tavaszi árpa- és kukorica-termesztéssel is. Az árpát az időjárás adta lehetőségek szerint, a lehető legkorábban teszik a talajba, hogy maximálisan kihasználhassák a télen felgyülemlett nedvességet. Komoly fogyatékosságnak számít azonban a körzetre jellegzetes szegényes kukorícavetőmag-választék. A múltban félkorai és kőzépkései kukoricát kaptak vetésre, melynek a beérése a gyakori koraőszi fagyok végett bizonytalan volt, ezért a jövőben számolnak azzal, hogy vetésre korai, vagy félkorai hibrideket kapnak, melyeknek a beérése biztonságos. A nagy hozamok elérésének további feltétele a szakszerűen végzett vegyszeres kezelés. Előfordultak olyan esetek, hogy a tavasszal gyomtaíannak talált gabonákat nem vegyszerezték, a tenyészidő további felében ezért eléggé elgyomosodtak, ami hozamcsökkenéssel Jártl Ebből tanultak s úgy döntöttek, hogy a jövőben a gab'ona teljes területét gyomirtóval kezelik. Az agrotechnikai eljárások betartásával a szövetkezetben a hozamok javulásában jelentékeny szerepe volt a jól szervezett begyűjtésnek is. Ügyeltek a betakarító-kombájnok munka-sebességének a betartására és a cséplőrendszer helyes beállítására, ezzel csökkentették a veszteséget. A jövőben erre még jobban ügyelnek. Céljuk, hogy gabonafélékből belátható Időn belül elérjék az 50 mázsán felüli hektárhozamot. Ez azonban nemcsak a Slmonovceíek, hanem egyben a Járás többi mezőgazdasági üzemének az óhaja Is. Du&an Kováč mérnök, a JMI főagronőmusa MOXVTVXZSVdVX IS3T3WH3X 4 MOXVTVXZSVdVX IS3T3W33X 4 MOXVTVXZSVdVX IS313WH3X ♦ NÖVÉNYVÉDELEM A növényi betegségek elleni biológiai védekezés perspektívái A biológiai védekezés fejlődésének története azt mutatja, hogy minél gyengébben kapcsolódott az elmélet a gazdanövény szerkezetének és funkciójának ökológiai, mikrobiológiai tanulmányozásához, annál kevésbé volt érdemes alkalmazásuk a növényvédelem gyakorlatában. Ebből következik, hogy a bioló-' giai védekezés területén elért haladás kapcsolatban van a környezet különösen a gazdanövény környezete élő elemeinek tanulmányozásában elért elemekkel. Ezen a területen új kutatási módszereket kell alkalmazni (például a biotikus Sorok módszere) és ezeket a módszereket szakadatlanul tökéletesíteni kell. A biológiai védekezés új formáinak keresése feltehetően sok irányban fog folytatódni, de véleményünk szerint legvalószínűbbek a kővetkező Irányzatok: 1. biológiai védekezési folyamatok megszervezése a gazdanövény környezetében; 2. a gazdanövény környezetében folytatott védekezéshez szükséges biológiai készítmények előállítása és alkalmazása; 3. a hasznos növényfajták megengedhető terhelésének meghatározása. Az első irányzat — ez mindenekelőtt a gazdanövény környezetében az agrotechnikai, mechanikai, fizikai, stb. eljárások következményeként végbemenő ökológiai, mikrobiológiai változások tanulmányozása, és ennek alapján a környezet tudatos alakításának lehetőségeit kell kialakítani a biológiai védekezés következményeinek megfelelően. A lényeg — a gazdanövény környezetében olyan biológiai folyamatok indulása, amelyek megvédik a növényt a patogénektől. A második irányzat — olyan biológiai eljárások, amelyek többé-kevésbé felválthatják a jelenleg alkalmazott kémiai védekezéseket. A kémiai készítmények biológiai készítményekkel történő felváltásáról van szó. Már ma is megemlíthetünk különböző típusú biológiai készítményeket, amelyek bedolgozhatók akár a talajba, akár a talaj felszínére por vagy folyadék formájában, és amelyeknek profilaktikus és terápiás hatásuk van, tartalmuk egyszerű vagy összetett. Megfelelő kutatási módszerek birtokában igen bonyolult biokészítmények előállítására is törekedhetünk, amelyek különböző antagonista mikroorganizmusokat tartalmaznak és különböző ökológiai feltételek mellett (nedvesség, hőmérséklet, stb.) képesek aktivizálódni, olyan mikroorganizmus-csoportokat tartalmaz, amelyek stimulálják az előbbiek aktivitását, valamint táp- és egyéb, a készítmény hatástartalmát növelő anyagokat. Az ilyen készítményt még a környezetben élő antagonista mikroorganizmusok aktív élettevékenysége számára kedvezőtlen környezeti feltételek között is lehetne alkalmazni vagyis, amely körülmények nem biztosítják a készítményben levő kísérő mikroflóra-tartalmat és nem táplálkoznak a készítményt energiát adó anyagaival. (n, sz.) A mocsár helyén - termő föld Jól terem a kelet-szlovákiai föld, de a nehéz réttalajokon ugyancsak sokat kell bajlódni vele. Ki kell fogni a megfelelő talajnedvességet a munkálatokhoz, mert esőzések után hol elmerül a traktor, hol kettő húzza a két vasú ekét, s még jé ha nem szakadnak le a fejek. Ilyen körülmények Jellemzők Bodrogközre. Ung-vidékére, a Moldavai síkságra és a Gömörre. Megvédeni termőterületeinket a talajromboló erők s gyakran az emberi hanyagság káros következményeitől — mindnyájunk elsődleges, állandó feladata. Ámbár törvénybe iktatott kötelességünk, s mégis újból szólnunk kell róla, mindaddig, mig a vlzmosásoktől úrkolt szántóföldeket, elhanyagolt, gyomlepte, pusztuló legelőket látunk. Csakis örömmel nyugtázhatjuk az utóbbi években azt, hogy egyre rohamosabb ütemben tűnnek el a sivár pusztaságok, gyengén termő földek a keletszlovákiai kerület falvainak határából, egyre Inkább megvalósulnak a tudományos igényességgel készült talajvédelmi és területrendezési tervek. A belvizek lecsapolását és az egész övezet ármentesítísét kívánták rendezni a Latorca folyó szabályozásával, amit csak részben sikerült megoldani, mert a Tisza magas vízállása esetén a Bodrog, Latorca és a Labore, valamint a Latorca mellékfolyója továbbra is kiönt, a termőterületet elvizenyősíti és a talajt kilúgozza a talajvíz gyakori emelkedése. Ezt hivatott helyrehozni az új, építés alatt levő lecsapoló rendszer, a mellékágak csatornázása és szivattyútelepekkel való bekötése. Szép hasznos munka a lecsapolás, amelyet a kelet-szlovákiai kerületben az utolsó öt év alatt 46 688 hektáron végeztek el, csupán az ötödik ötéves terv utolsó évében 18 ezer hektáron csapolták le a földekről a vizet. Ugyanakkor több panaszt la hallottam. A kiásott földet bulldózerrel ugyan olteregetfk, de az árkok mentén 30—40 cm magas peremet képeznek. Mindez rendben van, de az elteregetés következtében a táblák felülete tányérhoz hasonlóvá válik, a nagy záporok vagy hóolvadások idején a viz összefut rajtuk. A Moldovai síkság övezetében tapasztaltuk, hogy ilyenkor mozgósítják a tagságot a víz levezetésére, mert hiába a tábla szélén a csatorna, a nehéz kötött talajon lassú az átszivárgás. Mire az összegyűlt víz lefut a csatornába, a kultúrnövények jelentős része megsínyli a vízpongást. Egyszóval ily módon csökken ugyan, de nem kerülhető el a károsodás. Kelet-Szlovákiában a szövetkezetek elnökeivel arról beszéltünk, milyen nagy szükség van nehéz traktorokra, mert a mi régi traktoraink gyengék, a kerekek pedig csúsznak, amikor a réttalajokat szántják. Szükséges a mélyszántás. A nagy teljesítményű traktorok ha megfelelő ekékkel lesznek ellátva, ugyancsak feltörhetik a talajt és legalább 30—40 cm-es mélyszántásokkal lényegesen jobb eredményeket lehet majd elérni az összes növényeknél. A kerületi pártbizottság titkárától Miien Sukuba mérnök elvtérstól megtudtam, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban a kerület mezőgazdasági üzemeiben a tervezett 30 ezer hektár alagcsövezés helyett 30 380 hektárt csöveztek. A hatodik ötéves tervben a kerületben újabban 100 ezer hektáron kell alagcsövezni a talajt. Ha elkészülnek a lecsapolással s munkába állnak a nehéz traktorok, valamint az új technológiához szükséges gépsorok, ha megfelelő mennyiségben és összetételben használják a műtrágyákat és gyomirtókat, ez a kerület is felfejlődhet — és biztosan fel is fejlődik, mert hozzáértésben, szorgalomban, odaadásban nincs hiány — az útmutató nyugat-szlovákiai kerület színvonalára. I. B.
