Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-28 / 8. szám
1871. február 28. SZABAD FÖLDMŰVES IS A problémák ellenére is kedvező eredmények Egyre több az olyan mezőgazdasági üzem, mely a problémák és nehézségek ellenére teljesíti a tejtermelés! feiadatokatl Ezek közé tartozik a koltai egyesült szövetkezet is, ahol száz hektár mezőgazdasági területre hatvanöt szarvasmarha — ebből 25 tehén — jut. A szarvasmarha-állomány tervezett darabszáma a múlt évben 1747 volt, ebből a tehén 635. Év végével az előbbit nyolc, az utóbbit pedig hét darabbal túlteljesítették. A tehenek évi tejelékenységében — az 1974. évi eredménnyel szemben — ugyan némi csökkenés tapasztalható, azonban fgy is tizenöt literrel túlszárnyalták a tervezett (3635 literes) évi tejelékenységet, ami már a jobb eredmények közé sorolható. Kedvezően alakult a tejfelvásárlás is. Terven felül 83 ezer liter tejet adtak el. Egyébként a szövetkezet egy hektár mezőgazdasági területre számítva 800 liter te|et és 325 kg húst értékesített. Hogyan sikerült a szövetkezetben elérni a kedvező eredményeket? Ezzel a kérdéssel fordultam Ladislav Pekárik mérnökhöz, a főállattenyésztőhöz. A szövetkezetben a szlovák tarka marha fajtatiszta tenyésztése folyik. Ez, amint tudjuk, a nemesítés alapvető anyaga és tartása hazánk azon a tájain indokolt, ahol célunk, hogy kiegyensúlyozott kettős hasznosítású, tej és hústermelő marhatípust alakítsunk ki. A szlovák tarka marha olyan típusáról van szó. amely gazdaságosan, bőségesen tejel és ugyanakkor jól hizlalható. A kottái szövetkezet ilyen állománnyal rendelkezik. A tehenek takarmányozását illetően ngyan a mennyiség megfelelő, azonban a minőség annál inkább nem. A pillagósok közül csakis a lucernát termesztik, melyet egyrészt zöld állapotban feletetnek, másrészt szenézsoljók. A borjak részére kevés szénát is készítenek. A szenázs minősége a múlt évben gyengébb volt. A lucerna begyűjtése elhúzódott, mert a gépesítés nem megfelelő. Általában a többéves takarmányokat a szántóterület IS—18, az összes takarmányféléket pedig 22—23 százalékán termelik, ami mennyiségben elegendőnek mondható. A silókukoricát — ami a szövetkezet takarmánybázisának alapját képezi — ugyan időben betakarították, de nem tudták 'jól légteleníteni. Így bizonyos mennyiség megpenészedett. A betakarítás is hosszadalmas volt, a kukorica növényzete megvénült, a minőség gyengébb lett, a tejsavas erjedést a nem kívánatos vajsavas váltotta föl. A szövetkezet takarmánykészlete egyébként január elsejével 11 vagonnyi szénából, 427 vagonnyi silóból (ebből 45 vagonnyi szenázs) és 12Ü vagonnyi leveles répafejsilóból tevődött össze. Ezenkívül takarmányozásra felhasználják a friss cukorgyári répaszeletet is. A főállattenyésztő szerint a takarmánykészlet kb. május végéig tart. A cukorgyári répaszelet szállításával kapcsolatosan egy érdekességgel is találkozhatunk: a harminc kilométer távolságra levő burányi cukorgyárból saját gépjármüveikkel szállítják a szeletet! Az ökonómiai elemzés azt mutatta, hogy a nagy távolsággal járó költség nem drágítja a termelést! Naponta gondoskodnak friss répaszeletről, a veszteségek minimálisak. A tehenek takarmányadagja 8 kg szenázsból, 2D kg cukorgyári répaszeletből, 3 kg takarmányszalmából és 3 kg abrakból áll. A szövetkezet állattenyésztői már huzamosabb ideje elégedetlenek az abrakkeverék minőségével, ami a tehenek hasznosságának a csökkenésében is megmutatkobik. Egyébként a múlt évben egy liter tej termeléséhez 0,31 kg abraktakarmányra volt szükségük, ami a 3850 literes évi tejelékenység mellett kedvezőnek mondható. A szövetkezetben kellő . figyelmet fordítanak az üszönevelésre. E téren ugyan problémákkal küszködnek, a múlt évben mégis 158 üszőt csoportosították át a tehenek sorába, ami hét db-val volt több a tervezettnél. Sajnos, — az Aujeszky-féle betegség következtében — a részlegek között az állatok átszállítása, összpontosítása nem lehetséges, fgy mindkét részlegen kénytelenek foglalkozni borjú- és üszőneveléssel. A férőhelyek és a legelő hiányában általában négy öt átcsoportosításra van szükség, amíg az üszők az elsőborjasok istállójába bekerülnek. Az üszőket 350—360 kg-os élősúly elérésekor 15—18 hónapos korban fedeztetik be. Napjaink egyik aktuális kérdése: száz tehéntől száz borjút elválasztani) E téren már némi javulás tapasztalható a szövetkezetben. A múlt évben pl. 95 borjút sikerült elválasztani, sőt a öechyi részlegen az elválasztás több mint száz db-ot tett ki. A kedvező tejtermelési eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárultak az etetők, fejők, akik lelkiismeretesen végzik feladataikat. Hátrány, hogy többségük már ötven éven felüli és a fiatalság valahogy vonakodik az állattenyésztési munkáktól. A szövetkezetben havonta kiértékelik az eredményeket (fejési átlagot). A legjobb etetőket, fejőket ez is aerkenti a tejtermelési feladatok maradéktalan teljesítésében. Mindkét gazdasági részleg (a koltai és a öechyi) első helyezettje elnyeri a vándorzászlót és pénzbeli jutalmat kap. A múlt évi kiértékelés alapján a koltai részleg legjobb etetői és fejői Jozef Svinöák és Jozef Kopáč elvtársak voltak. Az előbbi tizenhét tehéntől 66 ezer, az utóbbi ugyanannyi tehéntől 65 ezer liter tejet fejt, ami több mint 10,5 literes napi átlagnak felel meg. A öechyi részlegen Júlia Barancová és Anna Majeröáková fejőnek érték el a legjobb eredményt 11—11 literes fejési átlaggal. Említést kell tenni az istállók helyzetéről és a férőhelyek alakulásáról is. A szövetkezetben csak a régi, már elavult К—98, 98-as tehénistállók vannak, ahol a gondozók munkáját csak a takarmányok kiosztására és az istállótrágya kihordására szolgáló függővasút ,.könnyíti“. Részben ezzel is utóbbi Időbon elégedetlenek az állategészségügyi szolgálat munkájával. Ez részben az állatorvosok hiányával magyarázható, mert néha csak három mezőgazdasági üzemre jut egy állatorvos, nem beszélve az állategészségügyi technikusokról, közülük egy jut három állatorvosra! A főállattenyésztő nem tartja helyesnek azt sem, hogy a tehenek selejtezését kimondottan az állatorvosok engedélyezzék és irányítsák. Ugyanis gyakori jelenség a szövetkezetben, hogy az állatorvos nem engedélyezi kiselejtezni a takarmányt és az abrakkeveréket pazarló, tejet már nem termelő teheneket! Ez szerintem sem helyes eljárás, főleg az olyan időszakban nem, amikor takarmány- és abrakhiánnyal küszködünk. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a koltai szövetkezetben a kedvező eredmények elérése mellett rengeteg probléma adódik, melyek kiküszöbölésével még tovább fokozható a termelés. Annyi bizonyos, hogy a kedvező eredmények eléréséhez legnagyobb mértékben az állatgondozók járulnak hozzá. Csakis az ö becsületes és lelkiismeretes munkájuk tette lehetővé az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek teljesítését. Hiszen a szövetkezet a tervezett mezőgazdasági termelést 108 százalékra teljesítette, ami több mint öt millió korona értéket képvisel. A tejtermelést idén is nagy gond-Felvételünk a koltai gazdasági részleg szarvasmarha-telepét mutatja. (Foto: Kováč Pavel) magyarázható a fiatalok vonakodása ettől a munkától! Mivel a szövetkezet kevés tehénistállóval rendelkezik, a teheneknek mintegy fele üszőneveldékbe került, ahol a tudományosműszaki haladás vívmányait nem tudják alkalmazni. Volt már ugyan korábban arról szó, hogy a szövetkezetben az ötödik ötéves terv éveiben egy 600-as tehénfarmot építenek, de az előrejelzések alapján erre még a hatodik ötéves terv éveiben sem lehet számítani! Így tehát a jövőben is nehézségekbe ütközik a fiatalság megszervezése, hacsak nem korszerűsítik a régi istállókat, mint azt máshol teszik. A szövetkezet állattenyésztői az dal végzik. A szarvasmarha-tenyésztésben, elsősorban a tehenészetben dolgozók jól értelmezik azokat az intékedéseket, melyek tejtermelésünk további fokozását szorgalmazzák. Ezt bizonyltja az is, hogy a január tizedikéi tejfelvásárlási kiértékelés alakján a Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban a koltai szövetkezet értei el a legjobb eredményt 8,59 literes napi, egy tehénre számított árutermeléssel! A szövetkezet főállattenyésztője és a tehenészet dolgozói a jövőben mindent elkövetnek a tejtermelés! feladatok teljesítése érdekében, hozzájárulva ezzel lakosságunk tejtermékekkel való ellátásához! BAKA LÁSZLÓ Csehszlovákiában 1951. február 15-én államosították az állategészségügyet. Az államosításig az állategészségügy hatósági emberei a járási és a kerületi állatorvosok voltak. A főhatóságot a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztérium, illetve a Megbízotti Hivatal mezőgazdasági osztályán alkalmazott állatorvosok képviselték. Az állatorvosi gyakorlatot megánállatorvosok végezték mint községi-, Illetve városi állatorvosok. Huszonöt évvel ezelőtt az állatállomány nagyobbik része magántulajdonban volt, ahol az állatorvosi praxis, kevés kivételtől eltekintve, a beteg állatok gyógyításából, kezeléséből állt. Az ipari üzemek államosítása után hamarosan megalakultak az efsz-ek, ami az állatállomány összpontosításával járt. Az eddigi állatorvosi gyakorlat már nem volt megfelelő. A nagy állattelepeken a járványos betegségek megelőzése, a prevenció jelentette a fő célt. A nagy állatszámú gazdasági udvarokban érvényét vesztette az a gyakorlat, amely szerint csak a már fellépett járványos betegségek ellen végeztünk védőoltásokat. Oltani kellett az állatokat mindazon fertőző betegség ellen, amelyek tíz éven belül előfordulhattak az országban. Mindehhez nagy anyagi befektetésre volt szükség, amit csak állami támogatással lehetett megvalósítani. Az állategészségügy államosítása után ingyenes lett ügy az oltóanyag, mind az oltási munkák végzése. Ez lehetővé tette, hogy a fertőző betegségek elleni küzdelem eredményesebbé váljon. 1951-től központi irányítással állami akciók indultak az egyes Járványok megszüntetésére. Ennek az eredményeképpen kimagasló sikert értünk el a sertéspestis, a sertésorbánc és a baromfipestis elleni oltásoknál. A rendszeres oltásoknak köszönhető, hogy volt körzetemben — ahol pedig több mint 30 ezer állategység volt — megEgészen más volt a helyzet az állami gazdaságokban és az efszekben, ahol sikeresen lehetett felvenni a küzdelmet a legkülönbözőbb járványos betegségekkel szemben a megfelelő és a már központilag irányított állategészségügyi óvintézkedésekkel, mint a tuberkulinizáció és a vérvizsgák. Sikerült megszüntetni az óriási nemzetgazdasági károkat okozó és az emberek egészségét is veszélyeztető gümőkórt és a brucellózist. Huszonhat éves az állami állategészségügy! szűnt a veszettség, a lépfene, a sercegő üszög és az Aujeszky-féle betegség. A rendszeres védekező eljárásoknak és a megelőző óvintézkedéseknek köszönhető, hogy megmenekültünk olyan ragályos betegségektől, amelyek a háború után előfordultak, mint pl. a takonykór és a lovak tenyészbénasága. Az egyes járványos betegségek, mint a sertésorbánc és a baromfikolera teljes megszüntetését sokáig akadályozta az egyes állattulajdonosok maradi gondolkodása. Nem engedték az állatokat beoltani, annak ellenére, hogy az állam milliókat áldozott az állatoltásokra. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy a védőoltásban nem részesült állatok járvány idején sorra elpusztultak, ugyanakkor a beoltottak megmaradtak még akkor Is, ha közvetlen érinkeztek a beteg vagy az elhullott állatokkal. Kezdetben az efsz-ek gazdálkodásának akkori keretek közötti küzdelme nagyon nehéz volt az úgynevezett Istállójárványok ellen; egyrészt azért, mert nem voltak megfelelő istállók, valamint az ötvenes években még szakemberek is hiányoztak. Így szinte lehetetlen volt a gümőkór és a fertőző elvetélés elleni küzdelem mindaddig, amíg a legelemibb védőintézkedéseket sem tudták megvalósítani, mint pl. a nyílt gümőkórban szenvedő állatok levágatását, vagy a fertőzött egyedek elkülönítését. A járványos betegségek elleni küzdelem sokkal eredményesebbé vált amikor kiépültek a modern gazdasági udvarok, s az efsz-ek állattenyésztésének a vezetése főiskolát végzett zootechnlkusok kezébe került, akik megértették az állategészségügyi előírások Jelentőségét és igyekeztek azokat betartani. Így sikerült aztán a legveszélyesebb járványokat is felszámolni, mint amilyen a gümőkór, a brucellózis, a sertéspestis, az Aujeszky-féle betegség stb. Mint magánorvos 1948-ban úttörőként kezdtem a kancák lnszeminálását. Az államosítás után hamarosan tanfolyamok indultak az inszeminátorok kiképzésére és így lehetővé vált az inszemináció bevezetése országos viszonylatban már a teheneknél is. Az ún. mesterséges megtermékenlyítéssel sikerült kiküszöbölni az állatok különböző nemi és egyéb fertőző betegségét, több meddő állatot kikezelni és sikeresen megtermékenyíteni. Ma már a tanyákra s csaknem minden gazdasági udvarra is aszfaltozott utak vezetnek, amelyek nemcsak a személyek, hanem a takarmány szállítását, a trágyahordást, az Összes termény behordását, továbbá a felügyeletet és az irányítást is könnyebbé teszik. Az állategészségügy államosítása tette lehetővé, hogy az államhatáron, az átkelő helyek mindegyikénél határmenti állategészségügyi szolgálat létesült, s ezzel hathatósan védhetjük állatállományunkat a külföldről fenyegető ragályos betegségektől. Ugyancsak az államosításnak köszönhetjük, hogy kiépültek a kafilériák, amelyek gondoskodnak az állati hullák ingyenes elszállításáról és azok ipari célra való felhasználásáról, és tápokban való felhasználásáról. Azonkívül minden járási székhelyen épültek modern állategészségügyi intézmények, amelyek laboratóriumokkal és más fontos kellékekkel rendelkeznek. Or. Patus Sándor Miért kevés a tej? Ez a kérdés joggal foglalkoztatja a Rimavská Sobota-1 (rimaszombati) járás mezőgazdasági szakembereit. A múlt évi feladatok közül csupán a tejeladás tervét nem sikerült teljesíteni. Az egy tehénre Jutó tejhozam 2464 liter volt, s ez az 1974-es év eredményéhez képest 310 liternyi visszaesés. A tejtermeléssel szorosan összefügg a tejfelvásárlás. Az elmúlt évi terv 36 millió 900 ezer liter eladását írta elő az efsz-ek és az állami gazdaságok számára, a valóságban azonban 532 ezer 240 literrel kevesebb került eladásra. • Miért? Ezt a szakembertől, Elláé Ján mérnöktől, a JMI zootechnikasétől kérdeztük meg. — Elsősorban is az állatok elégtelen táplálását említeném. Mezőgazdasági üzemeink többségében még mindig a szokványos gazdasági tömegtakarmányokra támaszkodnak, s annak csak kis hányadát készítik elő Ipari módon, gyakorlatilag csupán tápokat. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a tömegtakarmányok begyűjtése és tartósítása is a kezdetleges színvonalon történik. Ebből eredően aztán az állatoknál gyakoriak az emésztőszervi rendellenességek, amelyek nem mindig kimondottan betegségben nyilvánulnak meg, azonban csökkentik és zavarják a szfvonalas újratermelést. A tehenek etetése az ellés előtti utolsó napokban és a borjazás utáni 4—5 héten a legigényesebb. Viszonyaink közt éppen ebben az időszakban nem ■ fordítanak kellő figyelmet a teendőkre, elégtelenül végzik a differenciált etetést és gondozást, az elenyésző kivételtől eltekintve nincsenek megfelelő elletőik. Akárcsak a többi állatnál, a fejőstehenek esetében is veszélyeket rejt magában a másféle takarmányokra való hirtelen átállás. Így minden meggondolatlan gyors átmenet kedvezőtlenül befolyásolja mind a tejhozamot, mind a vemhes tehenek utódainak és szervezetének az ellenállőképességét. Anyagcsere-zavarokat azonban nemcsak az etetés hirtelen változtatása okozhat, hanem az egyes tápanyagoknak a takarmányba való szakszerűtlen vegyítése is. Járásunkban a nyári hónapokban gyakran pazarolják a fehérjéket. A legeltetett állatokkal kizárólag lucernát és lóherét etetnek, mig télen a tápanyagok túlsúlyban a szénhidrátos táplálékra tolódnak át. Az ilyen takarmány még a fenntartó adagokra sem megfelelő, a termelésről nem is beszélek. A további okok közül az újratermelés rossz szervezését, a gondozás hiányosságát, a tenyésztési technológia és koncentráció hibáit, valamint a zoohigiénta elhanyagolását kell nyomatékkel hangsúlyoznom. • Néhány mezőgazdasági üzemünk az ismert nehézségek ellenére la megbirkózott a feladatokkal. — A tejeladási kötelezettségüket tudó és teljesítő mezőgazdasági üzemek, DrienCany, Hrnč. Zalužany, Martinová, Nová Bašta, Rím. Janovce, Štrkovec és Veiké Teriakovce Jó példát muttnak a sereghajtóknak. Ezekhez csatlakozik még a Bátkal Állami Gazdaság. Komoly tartozással zárták az évet a Gemerská Ves-i, a husinál, a lenártovcei, az toročoki, a Rimavská Seö-i, az Uzovská Panica-i és a vöelincei efsz-ek, valamint a Jesenskél Állami Gazdaság. • Ezekután mit várhatunk ai 1976-os esztendőtől, milyen feladatok várnak mezőgazdasági üzemeinkre a következő időszakban? — Az idei tejtermelést és felvásárlási feladatok igényesek. Teljesítésük érdekében feltétlenül meg kell szervezni a fejőstehenek optimális táplálását, éspedig a növénytermesztési és állattenyésztési ágazatok vezetőinek és dolgoziónak együttműködésével. Meg kell oldani a takarmányalapban felmerülő problémákat és az etetési technikát. Számolni kell az alaptehénállomány mennyiség fokozódásával, gyorsítani kell az üszők átcsoportosítását, következetesen kell végezni a tenyészkíválasztást, növelni kell a tehenek arányát. El kell érni, hogy 100 tehéntől száz borjút válaszszanak el stb. Egyrészt a kezdeményezés fokozására, másrészt az irányítás tökéletesítésére van szükség. A JMI mindenekelőtt a fejlődésben lemaradt mezőgazdasági üzemek termelésének a fellendítésére törekszik. Hacsi Attila, Kim. Sobota
