Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-21 / 7. szám

f'

Jelen, múlt és jövő járásunk aimatermelésében

[Folytatás az 1. oldalról.)

szükséges 95—98 százalékos

relatív légnedvességet. A Starkingnál akkor észlelhetők nagy tárolási veszteségek, ha az átlagosnál nagyobbak a gyümölcsök.

Tárolhatóság szempontjából elsősorban a Starkrimsont tartjuk perspektív fajtának.

ÉS MÉGEGYSZER STARKRIMSON

Gazdaságosság tekintetében mindig is fontos tényezőként szerepel az elérhető értékesítési átlagár. Erre kihatással van az elért minőségi osztály, az értékesítés ideje — kertből vagy tárolás utáni eladás — és az üzleti kapcsolatok. Akinek van hűtőtárolőja, az jelentős mértékben befolyásolni tudja az értékesítési átlagárat. Járásunkban csak két esetről lehet szó, ezek viszont nem olyan nagy tételek, hogy különösebb kihatással lennének a járási átlagra.

A legfontosabb téli almafajták értékesítésekor a Starkrimson biztosította a legnagyobb bevételt, mázsánkénti átvételi átlagára 372 korona volt. Ezt a fajtát a Jonathán, majd a Staymared, a Star-king és a Golden Delicious követte. Tény, hogy a Golden Delicious igen bőtermő, de mivel a színes, piros alma iránt nagyobb a kereslet, a piros termést adó fejtákat sokkal előnyösebben és drágábban lehet értékesíteni, mint például a Golden Delicioust.

A VÁSÁRLÓK A JONATHANT KERESIK

Igen, a fogyasztók a piros almát keresik, abból is főleg a Jonathánt. Még ma is ez a legszebb és legjobb ízű gyümölcsünk. Gyakorlatból tudjuk, hogy az Ontário és a Golden Delicious ugyancsak érzékeny a nyomásra, az ütődésre, tehát nehezen szállítható és nem is olyan mutatós.

Az NDK-ban például nem sokat törődnek a fogyasztók igényeivel, egyszerűen kilencven százalék erejéig Golden Delicioust termelnek. Olcsó és sok van belőle. Mi viszont a fogyasztók igényeit szem előtt tartva arra törekszünk, hogy ötven százaléknál is több piros almát termeljünk, forgalmazzunk. Sokan még ma is kizárólag csak Jonathánt keresnek, mert ezt a fajtát kedvelték meg. Sokat importáltunk

belőle és kezdetben mi is sokat termeltünk. Az igény már a kellemesen savanykás, zamatos íze miatt is helytálló. A Starking, a Starkrimson és Golden Delicious inkább édeskés, ezért többnyire a nők és a gyermekek kedvelik. A Staymared is savanykás, de vastag héja miatt kevesen szeretik. A Starkrimson szedés után sokáig megőrzi nagy keményítőtartalmát, a hűtőtárolóban februárban—márciusban válik fogyasztásra éretté, de még akkor sem lesz olyan finom ízű, mint a Starking.

Az Ontário fajtánál kezdetben nagy a rothadási veszteség, később azonban igen jól tárolható. Egyszerű tárolóbn január —februárig, hűtőtárolóban március végéig is eltartható. Az üzletekben sokáig eláll, később barnulni-feketedni kezd, de belső értékét — főleg nagy vitamintartalmát — még a téli almák forgalmazási idényének végére is megtartja.

A fogyasztói igények szempontjából járásunkban a Jonathánt kell első helyre sorolni. Öt követi a Starking, a Starkrimson, a Golden Delicious, a Staymared és végül az Ontário. Persze mind a négy

szempontnak — vagy ha úgy tetszik követelménynek — termelői, tárolási, értékesíti és fogyasztói igények — egyetlen említett és járásunkban termesztett almafajta sem felel meg teljes mértékben. Ezért a jövőben sem lesz elég egy vagy két fajtára összpontosítani a figyelmet gyümölcstermesztésünk fejlesztésekor. Legésszerűbbnek látszik 40—50 százalék Golden Delicioust, 20—30 százalék Starkingot és Starkrimsont, 10—15 százalék Jonathánt és változatait, a felmaradó területen [15—20 %) pedig új fajtákat (pl. Spartan) termelni.

Végezetül még annyit: járásunk gyümölcstermesztésének hathatós és ésszerű fejlesztése érdekében célszerű volna létrehozni a Piešťany-i Növénytermesztési Kutatóintézet kihelyezett munkahelyét — pl. a Dunajská Streda-í Agrofrigorban —, melynek dolgozói egyebek között a járás igényeinek és viszonyainak legmegfelelőbb új fajtákkal végeznének kísérleteket és más irányú tanácsokkal is ellátnák a termelés fejlesztésén szorgoskodó mezőgazdasági üzemeket.

Belucz János, mérnök,

Efsz, Topofníky (Nyárasd)

kor leveleik összeérnek — „széthatjuk“ a földlabdáikat és így kerülnek egymástól megfelelő távolságba. Ezt igen egyszerűen megoldhatjuk.

Bármilyen műanyag fóliaivből vágjunk le egy méisr hoszszú és 20 cm széles csíkot. Fektessük asztalra és a hosszanti felső felén terítsünk végig 1—2 cm vastagon nyirkos (lehetőleg levegő- és nednességtartó közeggel kevert) földet. Utána a fóliacsík alsó részét hajtsuk a leterített földre. így egy lapos, földdel töltött fólia hurkát kapunk, amit úgy tekerhetünk össze, mint a szőnyeget szokás. Óvatosan dolgozzunk, hogy a „hurkából“ minél . kevesebb föld hulljon ki. Miután összegöngyöltük, zsineggel vagy rafiaszállal kössük körül, nehogy szétessen, majd állítsuk nyitott részével fölfelé. A földréteg felszínét nyomkodjuk le, hogy kissé tömörödjön. így lesz helyünk ahhoz, hogy a magvakat a földbe szórhassuk és be is takarhassuk.

A bevetett és megöntözött fóliagöngyöleget ugyanúgy helyezzük el fóliatasakba, mintha tányér vagy cserép volna. Amikor a növénykék kifejlődtek és a növények már elérik egymást, átültetés helyett csak az összetartó zsineget vágjuk el, majd a tömlőt nyissuk ki egyenesre. A kinyitott tömlő csak úgy áll meg, ha ládába tesszük vagy már kint a szabadban, védett, napos helyen földbe süllyesztjük. Az egymástól távolabb kerülő növénykék szépen megnőnek és ültetéskor csak a tömlőt kell két palánta között késsel szétvágni. (Ek)

Д z előnevelt palántákat

** korábban kiültethetjük, így azok egyrészt hamarabb erősödnek meg, másrészt ellenállóbbak lesznek szabadba ültetett társaiknál. Némi hozzáértéssel és ügyeskedéssel meglepő eredményeket érhetünk el.

PALÁNTANEVELÉS '

FÖLIAZACSKÖBAN

Átlátszó műanyag taeakokban eredményesen nevelhetünk palántákat. Válasszunk ki, vagy erősebb fóliából ragasszunk össze legalább 10 cm átmérőjű tasakot. Keressünk beleülő, 5— 8 cm peremnagyságú műanyag tálkát, esetleg cseréptálat, vagy alacsony oldalú cserepet. A tálkába tegyünk laza földet, vessük el a magvakat, majd jól öntözzük meg és a tálkát helyezzük a tasakba. A tasak szájnyílását kössük össze erős zsineggel vagy huzallal úgy, hogy a kötözőanyagnál fogva fel is függeszthessük. Parázsló cigarettával égessünk 5—6 lyukat a tasakon, hogy a csírázó magvak és a belőlük kikelő növények elegendő levegőhöz jussanak.

A tasakot vagy tasakokat valamely szem előtt nem levő ablak belső keretére, illetve a felső ablakdeszkára erősítsük fel úgy, hogy elegendő fényhez is jussanak. A rendszeres öntözésről sem szabad megfeledkeznünk, nehogy kiszáradjon a föld. A tasak aljába összegyűlt felesleges vizet is távolítsuk el. Ha a növénykék annyira megerősödtek, hogy leveleik összeérnek, ültessük — tűzdeljük — szét őket, egymástól legalább

2 cm távolságra, különben elnyomnák egymást.

PALÄNTANEVELÖ „házikó“

A Szabad palántanevelés legegyszerűbb módja: lécekből szereljünk össze legfeljebb 30 X 60 cm méretű és 5—В cm oldal magasságú ládát és töltsük meg földdel. A magvakat vagy szórva, vagy sorban vessük el, takarjuk be földdel, permetszerűen öntözzük meg és utána a ládát fedjük le üveglappal, hogy alatta párás tér alakuljon ki. Meleg helyen a magvak néhány nap alatt kicsíráznak. Ha a láda elegendő fényt kap, a palánták egyha

mar elérik az üveglapot és azt le kell venni, azonban Uvegborítás nélkül, a rendszerint száraz lakásokban meglassul a fejlődés, ezért jobb, ha szorosan a láda oldalai mellett fémhuzal keretet szúrunk a földbe és 15—20 cm széles üveglapokkal az oldalakat megmagasítjuk, majd erre helyezzük a takaró üveglapot. Így valóságos „házikónk“, szabályos üvegbázunk lesz. A vázra üveg helyett fóliaburkolatot is teríthetünk.

PALÁNTÁK HÜVELYBEN

Érzékeny gyökérzetü, tehát az átültetést nehezen tűrő növényeket is előnevelhetjük (pl. fenyőmagoncokat) műanyag hüvelyekben. Vastagabb, kb. 0,3

mm es műanyag fóliából, vagy hajlékony, hőre lágyuló műanyag lemezből vágjunk ki 10 X10 cm es darabokat és hüvelyszerűen ragasszuk össze. A műanyag lemezdarabokat nem szükséges ragasztani, elegendő ha forró vízben meglágyítjuk és hüvely alakúra összesodorva huzalkarikával rögzítjük, amíg alakjukat megtartva kihüluek. A kész hüvelyeket töltsük meg földdel, vessünk el mindegyikbe 2—3 magot és egymás mellé állítva tegyük a szaporító „házikóba“ vagy tálkába és helyezzük fólia tasakba.

Amikor a kikelt növények levelei már összeérnek, a hü

velyek szétrakásával tehetjük egymástól távolabb őket. Az még nem baj, ha néhány gyökér kissé kinő a hüvely alján és szétrakáskor megsérül, leszakad, de ha sok gyökér bújik ki, terítsünk a hüvelyek alá is műanyag fóliát, ami meggátolja a nagymértékű legyökeresedést. A szabadba való kiültetéskor egyszerűen kiszabadítjuk a növénykék gyökereit, csak szét kell feszíteni a gyökereket. Az üres hüvelyeket ne dobjuk el, mert azokat később ismét felhasználhatjuk.

„HAJTOGATOTT" MAGVETÉS

Szétültetéskor nem kell megbolygatni a palánták gyökereit, ha az előnevelés során — ami-Palánták fóliabölesőben

A gépesített baromfitartás állategészségügyi követelményei

Az intenzív baromfitenyésztés gépesítési-iparosítási folyamata nem mirfden esetben volt fejlődése folyamán töretlen. Sok esetben — különösen a kezdeti időszakokban a berendezéseket kialakító szakemberek — nem tartották következetesen szem előtt az álatok biológiai Igényeinek optimális kielégítését és sok berendezés esetében az a látszat jelentkezett, hogy az állatok igénykielégitése csak másodlagos és a baromfinak kell alkalmazkodniuk a gépi berendezéshez. A kezdeti időszak hiányosságainak felismerése nem kis áldozatok árán számos állami gazdaságban és szövetkezetben bebizonyította, hogy a berendezéseket nem elég úgy tervezni, hogy azok tetszetősek és megfelelő kivitelűek legyenek, de minden tekintetben feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeknek.

A több éves fejlesztő — kutató munka, a biológiai és műszaki szakemberek együttes tevékenysége tette lehetővé, hogy a baromfitartás valóban intenzív, és eredményessége a gépesítési színvonalnak megfelelően „többszöröse“ legyen a régi rendszernek. A különböző munkafolyamatok gépesítése lehe- - tővé teszi az állatok biológiát igényeit kielégítő technológiák kidolgozását és a baromfitartás magasabb szintű ütemezését, a pontos rotációs tevékenységet.

A férőhelyigény meghatározásában különbséget kell tennünk a hasznosítási irány és a testnagyság alapján. Az egy négyzetméteren betelepített db-szám meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy az etető-, itató-tér, továbbá a ventillációs-szükséglet biztosított-e. A megengedett értékek túllépése, ha az a takarmányitatótér és ventillációs kapacitás hiányosságokkal is párosul, súlyos egészségügyi problémák kiindulópontja lehet. Az átnedvesedett, „belepényesedett“ alom mélyalmos tartásnál nagy veszteséget előidéző kokcidiózist eredményezhet, és egyéb parazitózisok kiindulópontjaként szolgálhat. Az itató-etetőtér probléma az állományok „heterogenizálódását“ eredményezheti. A szellőztetési hiányosságok súlyos légzöszervi megbetegedések kiváltásában játszanak szerepet.

A megfelelő mikroklíma biztosítása elsősorban a szellőztetés és a fűtés függvénye. A szellőztetést általában egy számmal jelöíjük: 5 légköbméter/óra élősúly kg. Ennél a számnál sokkal lényegesebb, hogyan történik a szellőztetés és milyen szellőzőberendezéseket alkalmazunk. Gyakorlatunkban legjobban bevált a depressziós túlnyomásos szellőztetés a battériás tar-’ tásnál. A beáramló friss levegőt minden esetben nem az állatok magasságában, hanem felfelé irányuló terheléssel vagy mennyezeti beejtéssel és tereléssel kell biztosítani. A Bábolnai rendszerű istállókban bevált szellőzőkürtők olyan rendszerűek, hogy egy rendszerben, de elkülönített csatornákon biztosítják az elszívást és a friss levegő beáramlását. Ez feleslegessé teszi külön szellőző nyílások kialakítását, de ugyanak1 kor hatásfoka és eredményessége megfelelő.

A batteriás-rendszereknél legjobban bevált szisztéma az oldalsó. alsó elszívás és a mennyezeti friss levegő-beejtés, levegőterelés biztosításával. Az oldalsó elszívásnál hatékonyabb az a rendszer, amikor az elszívás az istálló padozatában mélyített aknában történik. Ügyelni kell arra, hogy az istállóban a iégsebesség mértéke ne haladja túl a 0,2—0,3 m/sec értéket. A szellőztetés mindig szoros összhangban legyen az istálló fűtésével.

Az istálló mikroklímáját jelentősen befolyásolja az alom minősége, illetve a padozat rendszere. Mélyalmos és kombinált trágyaaknás rendszernél Igen fontos az alom gondos, rendszeres kezelése. A gondozatlan rossz minőségű alom több állategészégügyi probléma előidézője lehet: broiler-állománynál mellhólyagosodást, tyúkoknál és kakasoknál izületgyulladást, talpfekélyt okozhat. Ha a rossz alom-minőség ventillációs problémákkal is párosul, a komplex hajlamosító tényezők hatására „mikroplasmosis“ kialakulásával is lehet számolni.

A takarmányozás gazdaságossága továbbá a takarmányozással kapcsolatos állategészségügyi problémák nagymértékben függenek az alkalmazott etetőberendezéstől, azok megfelelő beállításától, A húshibrid és tojéhibrid állományoknál gyakorlatunkban elsősorban a „felsőpályás“ köretetős rendszert részesítjük előnyben. Célszerű az üzemben az etetőberendezést felugrást megakadáklyozó huzallal ellátni. Bármilyen típusú etetőberendezést is használunk, kívánalom a takarmánykiszérás megakadályozása és a takarmány bélsárral való szennyezettségének kiküszöbölése. A rossz takarmányozás, a kivitelezés problémái miatt — különösen a mélyalmos rendszernél — jelentkeznek a takarmány — „toxikózisok“ különböző formái. A legmegfelelőbb a battériás takarmányozási rendszer, mert ennél a takarmánykiszórődási veszteség a legkisebb, takarmány toxikőzisokkal nem kell számolni, a bélsár eredetű szennyeződés kizárt.

Az itatótípusok megválasztásánál minden esetben úgy kell eljárni, hogy az az állat hasznosítási irányának és a tartási rendszernek a legjobban megfeleljen. Az itatási rendszernek lényeges feladata hogy a berendezések ne a direkt vízellátásba legyenek bekapcsolva hanem olyan napitartály közbeiktatásával, amelyben a víz temperálása lehetőtvé válik. A napitartály csap rendszereinek biztosítani kell a szakaszosan adagolt gyógyszerek megfelelő koncentrációjának beállítását, az eredményes gyógykezelést.

A köritatós rendszerek higiénikus szempontból megfelelőbb, mint a vályús, túlfolyás rendszerű itató, de ez csak abban az esetben elégítheti ki az igényeket, ha a kivitelezés megfelelő, az ivóvíz ellátás folyamatos és nincs vfzkiszórás. A szelepes megoldások nagyon sok gondot okoznak az eltömődések és a vízelfolyások miatt. Itt is az itató felett felugrásgátlót kell alkalmazni, amely megakadályozza a vfzkiszóródást, vízelfolyást és az ivóvíz nagyobbmérvfl bélsárral történő szennyeződését. A battériás rendszerűéi higiénikus szempontokból a szelepes önitatókat (szopókás) tartjuk a legmegfeleőbbnek.

A világítás élettani hatását hem célom részletesen ismertetni. Lényeges az istálló egyenletes megvilágítása, a foltos világítás elkerülése, a technológiában előirt fényerősség biztosítása. Kívánatos a világítás intenzitásának a szabályozása a világítási program érdekében. Lényeges a lámpatest kiképzése, könnyen tisztítható, az izzócsere egyszerű, könnyen végrehajtható legyen. A célnak legjobban megfelel a gyakorlatban az „univerzális lámpateset“.

A tartási rendszerek értékelése.

a) Mélyalmos, trágyaaknás és rácspadlós tartásnál: adottságaiból eredően nem teszi lehetővé a maximális férőhelykíhasználást, az épület leggazdaságosabb kihasználását. Az alom és a trágyakezelési hiányosságok miatt súlyos fertőzési lehetőségek alakulhatnak ki, nagy veszteséget okozó betegségek jelentkezhetnek (kokcidiózis, Clostridium fertőzés, orsóiérgesség, hajszálférgesség, colifertózés). Az itatóberendezések kialakításánál csak csökkenthető, de nem elkerülhető a bélsárfertőzés, a vizkiszóródás. Az etetőberendezéseknél csak csökkenthető, de nem elkerülhető a bélsárszennyéződés, a takarmánykiszóródás, pazarlás és alomban történő bomlás. Takarítás esetén minden berendezést szét kell szedni, és külön kell tisztítani, fertőtleníteni. A menetközben! trágyázás nehezen kivitelezhető, a környezet szennyeződésével jár, a végleges trágyaeltávolítás gépesítése «nehezen kivitelezhető.

b) Battériás tartási rendszernél: az épületek kihasználása optimális, nagyobb létszám telepíthető. Az egy darab állat férőhelyének kialakitaásánál nagy gonddal kell eljárni különben „kannibalizmus“ jelentkezűik. A ventillációs szükségletet minden esetben optimálisan biztosítsuk és gondoskodjunk tartalék-kapacitásról. Ennél a rendszernél az állat közvetlen kapcsolata megszűnik a bélsárral, a „reinfectiós“ lehetőségek kizártak. A bélsár eltávolítása folyamatosan és gépesítve történik, nem kell számolni a mikroklímára gyakorolt Íratással. A takarmány és az ivóvíz bélsárszennyeződése elhanyagolható. Az élőmunka felhasználás a legkisebb, a takarmányozás, a tojásgyüjtés automatizálható. Lényeges feltétel az alapos folyamatos megfigyelés, az állatok egészségi állapotának, viselkedésének gondos vizsgálata. A bélsár minősége könnyen megfigyelhető, „enteriális“ betegségek figyelemmel kísérhetők.

összefoglalóan megállapítható, hogy a férőhelykihasználás, a takarmány-, ivóvíz-, energia- és élőmunka-felhasználás és a betegségek jelentkezésének tükrében a battériás tartási rendszernél a baromfi közvetlen kapcsolata megszakad a bélsárkárosító tényezőkkel, ezáltal az infectiős és reinfectiós lehetőségek jelentősen csökkennek. A battériás rendszer azonban csak akkor felel meg a vele szemben támasztott magasabb szintű követelményeknek, ha minden tekintetben szem előtt tartja az állatok biológiai igényeinek optimális kielégítését.

Dr. László László, tudományos kutató