Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-21 / 7. szám

1878. február 21. SZABAD FÖLDMŰVES s КОММУНИСТ Орган Сарптоосгв •бяастивг» ••кит»та КПСС A |ero8Ívi kerület Reflektor Kolho­za egyike a szaratovi terület legjobb gazdaságainak. Tizenhatezer hektár mezőgazdasági földje van. A júl fej­lett mezőgazdaság és állattenyésztés évente nagy jövedelmet eredményez. A földek és farmok dolgozói minden mutatót tekintve eredményesen befe­jezték a kilencedik ötéves tervet s az­zal ax elhatározással kezdték a tize­dik ötéves tervidőszakot, hogy ájabb lépést tesznek előre a termelés to­vábbi növekedésének biztosítására. A kolhozparasztok nemrégen emlé­keztek meg a kolhoz 50 éves fenn­állásáról. A gazdaságnak a megalaku­lás utáni első évben mindössze két­rák termesztését. A kommunisták és komszomolisták álltak annak a küz­delemnek az élére, amelyet a kom­­múna tagjai az új életért vívtak. A kommúnát 1937-ben kolhozzá szer­vezték át. Csehszlovák barátaink az orosz elvtársakkal vállvetve küzdöt­tük le a szocialista mezőgazdaság építésének összes nehézségeit, a Nagy Honvédő Háború következményeit, a népgazdaság háború utáni helyreállí­tásának időszakában. A kolhozparasztok a dicső jubi­leumra emlékezve mély elismeréssel adóztak 'a kommúna fennállásának első éveiben működő aktivistáknak. Így őrizték meg Jan Vostrak, Karel Kolhozjubil eum ezer hektár földje, két kerekes trak­tora, egy autója és egy villanymotor­ja volt. Akkoriban 260 hektár vetés­­területről csak valamivel több mint ezer mázsa szemes terményt takarí­tottak be. Most 16 ezer hektár föld­jük van, 4B különféle gyártmányú traktorral rendelkeznek, köztük há­rom hatalmas K—700 típusúval. Kiro­­veccel; van 32 kombájnjuk, 21 teher­autójuk, 92 villanymotorjuk. A nö­vénytermesztők évente átlagban 125 ezer mázsa szemes terményt termesz­tenek, az állattenyésztők 15—16 ezer mázsa tejet, 4—5 ezer mázsa húst, a kertészek sok zölséget és burgonyát termelnek. Hatszáz hektárra terjed ki az öntözés, amelyet tovább fejleszte­nek. Érdekes a kolhoz története. 1926 végén 38 csehszlovák család, a CSKP I. kongresszusának határozata alap­ján megszervezett Reflektor Kommú­na tagjai a szaratovi területre tele­pültek át. Az aszályos sztyeppén ne­kiláttak lakóházak, műhely, üzemhe­lyiség építésének, tavasszal pedig el­kezdték mezőgazdasági növénykultú-Hluchý, Karol Rác, Krepinský, Anton Dušak, a komszomol-sejt titkára em­lékét. Melegen és szívélyesen köszön­tötték a munka veteránjait, akiknek áldozatos munkássága a haza, a pro­letár internacionalizmus Ugye odaadó szolgálatának nagyszerű példája. A kolhoz jelenleg a Szovjet—Cseh­szlovák Baráti Társaság kollektív tagja. Tagjai aktívan részt vesznek a barátsági hónapok rendezvényeiben, melyek keretében tematikus esteket, kiállításokat, előadásokat és beszámo­lókat rendeznek. Az 50 éves fennállását ünneplő Reflektor Kolhoz tagsága magabizto­san tekint a jövőbe és arra a napra, amikor az SZKP XXV. kongresszusa elfogadja a kommunista társadalom további építésének új programját. Az építők első soraiban az ország egész népével egyetemben ismét ott fognak haladni annak a Reflektor Kolhoznak a dolgozói, amelyet a szaratovi terü­leten 50 évvel ezelőtt csehszlovák ba­rátaink alapítottak. ARKAGYIJ BOGATIRJOV- ч ‘ • - • A szaratovi terület volszkl Vörös Október Cementgyárá­nak dolgozói él­­munkás műsza­kot tartanak az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére. A képen: V. I. Scselkunov mű­vezető élenjárd csoportja. (Sz. Abramov felvétele.) A szaratovi ötéves terv a számok tükrében A terület dolgozói fél hónappal a határidó előtt fejez­ték be termelési és értékesítési ötéves tervüket. Több mint negyedmilliárd rubel értékű ipari árut termeltek terven felül. A termelés növekedésének több mint 87 százalékát a munka termelékenységének fokozásával érték el, amely a nyolcadik ötéves tervhez viszonyítva 36,7 százalékkal nagyobbodott. ★ ★ A szaratovlak méltán nevezhetik a kilencedik ötéves tervet a műszaki haladás tervének. 1971 és 1975 között több mint 40 ezer intézkedés történt az új technika és technológia bevezetésére, 285 részleget és műhelyt komplex módon gépesítettek, 525 automata, félautomata és folyamatos gépsort állítottak a termelésbe, mintegy 15 ezer új berendezési egységet állítottak be. ★ ★ A termékek minőségének javítását célzó szaratovi rendszer továbbfejlődött a terület vállalataiban; 227 gyártmányt most már állami minőségi védjeggyel bocsá­tanak ki. ★ ★ öt év alatt 2 337 300 rubelt fordítottak a mezőgazda­­sági termelés gépesítésére, kemizálására és talajjavítás­ra. A kolhozok és szovhozok mintegy 23 ezer traktort, 12 ezer kombájnt, 9800 teherautót kaptak. A K—700, K—701 típusú traktorok, Nyiva, Kolosz és Szibirjak típu­sú kombájnok alkalmazása — a gépesítettség minősé­gileg új fokát jelenti a mezőgazdaságban. ★ ★ Az öntözés a mezőgazdaság fejlesztésének fő útja, sőt ez a terület egész gazdaságára is vonatkozik. A szara­tovi talajjavítók szép eredményeket értek el. Az ötéves tervet négy év alatt teljesítették. 1971 és 1975 között 650 millió rubelt fordítottak talajjavításra, 240 ezer hek­tárnyi területet tettek öntözötté. A tizedik ötéves terv­­bén 300 ezer hektár földet tesznek termővé, főként a nagy állami öntözőrendszerek keretében. ★ ★ A terület építői mintegy ötmilliárd rubel munkát vé­geztek. Az Ipari állóalapok 40 százalékkal gyarapodtak. Több mint 200 létesítményt és kapacitást adtak át ren­deltetésének. Százezer család kapott új lakást. 70 200 tanulót befogadó iskolák, 18 300 férőhelyes óvodák és 1900 fekvőhelyes kórházak épültek. ★ ★ A terület mezőgazdasági dolgozói határidő előtt tel­jesítették ötéves tervfeladataikat a hús, tojás, gyapjú termelésében, öt év alatt 11902 400 tonna gabonát ad­tak el az államnak. (—) Д szocialista társadalom építésé­­ben elért és évről évre növek­vő eredményeink, valamint hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek har­­mónikus együttélése egyértelműen bi­zonyltja a fejlett szocialista társada­lom felé haladó népeink szilárd egy­ségét. Az egység létrehozásában és szüntelen szilárdításában rendkívüli érdemeket szerzett Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a lenini nemzetiségi politikai alapelvetvel összhangban létrehozta a cseh és a szlovák nemzet, valamint a hazánk­ban élő nemzetiségek összefogásá­nak, nemzetiségi előítéletektől men­tes elvtársi együttműködésének elő­feltételeit. A csehszlovák államiság és a szo­cialista hazafiság szellemének követ­kezetes térhódítása nyomán a múlt­ból „átmentett“ és a szocializmus el­lenségei által éveken keresztül mes­terségesen élesztgetett burzsoá-nacio­­nallsta csökevényeket, fóleg a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt évek fo­lyamén szinte teljesen sikerült sem­legesíteni Dél-Szlovákia vegyes lakos­ságú falvaibah és városaiban is. Ezt egy tipikus példa, a levicei járáshoz tartozó Sárovce szlovák és magyar nemzetiségű dolgozói kölcsönös köze­ledésének, fokazatos összefogásának folyamata is bizonyltja. Bizony, azoknak az elvhű kommu­nistáknak és pártonklvüll internacio­nalistáknak, akik a felszabadulást követó években a két nemzetiség sze­rint tömörülő — tehát egymástól el­szigetelődő — lakosság egységének, elvtársi együttműködésének kibonta­kozásán fáradoztak, sok akadályt kellett leküzdeni. A lakosság együtt­működésének, harmónlkus együttélé­sének kibontakozását egyrészt Sérov­­ce hagyományos ketté osztottsága (Kissáróra és Nagyséróra), másrészt a ténylegesen egy községet képező szlovák és magyar nemzetiségű lakos­ság közöt válaszfalként emelkedő köl­csönös bizalmatlanság gátolta. Ez persze nem jelenti azt, hogy a šárovceiek — a szlovákok vagy a ma­gyarok — a szocializmus építésének ebben az első szakaszában a kibonta­kozás fékezől voltak. Sőt! Dicséretükre válik, hogy aránylag hamar felismer­ték a CSKP gazdaságfejlesztési prog­ramjának helyességét, s már az öt­venes évek elején lerakták a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés alapjait. A szépséghiba — a­­mely némi veszélyt is hordozott ma­gában — az volt, hogy egyetlen köz­ségben — nem túlzás azt állítani, hogy nemzetiségi jelleggel — két egymástól független szövetkezetét alakítottak. Pártunk internacionalista politikájának győzelmét bizonyltja, hogy még az Ilyen elszigetelődési je­lenségek Is tartalmukban a haladás ügyét, a két nemzetiségű lakosság kö­zeledését szolgálták. Šárovceben a szlovákok és a magyarok együttélését mindjobban a két szövetkezet nemes versenye, valamint a lakosságnak a község fejlesztésében végzett közös munkája, a közeledés különböző meg­nyilvánulása Jellemezte. A község két nemzetiségű lakossá­gának összefogását és összeforrását lényegesen meggyorsította a CSKP XIV. kongresszusának határozata, a­­mely egyebek között előirányozta a mezőgazdasági termelés összpontosí­tását és belüzemi szakosítását, tehát a gazdaság- és termelésfejlesztés elő­feltételeinek létrehozását a mezőgaz­daságban. Bár az egyesülés, az erők összefogásának szükségességét mind­két szövetkezet tagjai elismerték, kezdeményezőknek azonban a „Maié Šárovceiek“ bizonyultak, akik 1973- ban egyesültek Szlovákia első egysé­ges földművesszövetkezetével, a Tu­­rá-i Efsz-el, majd 1974-ben került sor Sárovce két szövetkezetének egyesü­lésére. Az ötödik ötéves terv utolsó két esztendejében tehát az egykori kisebb, de példásan gazdálkodó szö­vetkezetek helyett 2875 hektár'mező­­gazdasági területtel rendelkező szö­vetkezeti gazdaság létezett. Mivel az egyesült szövetkezet tagságának nem­zetiségi összetétele — az egyesülés előtti helyzethez viszonyítva nem vál­tozott, így szinte hiteles képet alkot­hatunk arról, hogy a két kongresszus közötti időszakban milyen eredmé­nyeket szült a szlovák ás a magyar dolgozók összefogása. Hogy a község­fejlesztésben, a termelés- és gazda­ságfejlesztésben hova vezetett a la­kosság mindjobban kibontakozó kö­zös igyekezete. A két nemzetiségű lakosság össze­fogásához vezető körülményeket talá­lóan jellemezte Kajtár Ernő mérnök, az egyesült szövetkezet elnöke. Vé­leménye szerint a közös erőfeszítés­sel párosuló összefogást nemcsak a szövetkezetek formális egyesítésének köszönhetik. Hanem főleg annak, hogy a tömegpolitikal munka hatásá­ra elmélyült a két nemzetiséghez tartozó polgárokban az együvétarto­­zás tudata. Hogy mind a magyarok, mind pedig a szlovákok megszaba­dultak a káros nemzetiségi előítéle­tektől, mivel éveken keresztül „szőt­ték“ és szilárdították az elvtársi, ba­ráti és rokoni kapcsolatok szálait. S persze nem utolsó sorban annak, hogy a dolgozók nemzetiségre való tekintet nélkül tudatosították a közös felelősségvállalás jelentőségét a közös célokért folyó mindennapi küzdelem­ben. A három szövetkezet egyesítése nem vonta maga után a termelés szerkezetének módosulását. Ahogy a még külön gazdálkodó három szövet­kezetben a növénytermesztés és az állattenyésztés dominált, úgy ma is ez a két termelési ágazat „uralkodik“ — az összpontosítás és a céltudatos belüzemi szakosítás hatására — lé­nyegesen magasabb szinten. Ezt az öt év távlatában elért eredmények ösz­­szehasonlltása is bizonyítja. Az, hogy míg 1970-ben — a még külön gazdál­kodó három szövetkezet — mezőgaz­dasági össztermelése csupán 35 mii-1 lió 455 ezer koronát képviselt, addig 1975-ben, az ötödik ötéves tervidő­szak utolsó évében, az egyesített szö­vetkezet 44 millió 487 ezer korona értékű terméket produkált, arai 25,5 százalék növekedést mutat. Az áru­termelésben még nagyobb, vagyis 29,8 százalékos növekedést értek el. Ez a körülmény rendkívül kedvező hatás­sal volt az áruértékesítési tervek, te­hát a szerződéses kötelezettségek tel­jesítésére. S mivel a szövetkezet fő bevételi forrását a gabonafélék és a hús értékesítése képezi, a gazdasági mérleg alakulására jó hatást gyako­rolt, hogy 975-ben 46,6 százalékkal több gabonát és 31 százalékkal több húst értékesítettek, mint 1970-ben. Az Ismertetett fó mutatók határo­zottan érzékeltetik, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban a szövetkezet termelése minőségi fejlődésen ment keresztül. A minőségi változás a ter­melési folyamatok korszerűsítésében, az agrotechnikai követelmények szi­gorú betartásában, a nagyhozamú szovjet búzafajták és jugoszláv hibrid kukoricafajták meghonosításában, valamint a jó minőségű saját takar­mánybázis megteremtésében s a ta­karmányozás szakszerű módszereinek bevezetésében jutott kifejezésre. Ez­zel magyarázható persze az is, hogy búzából az 1970. évi 35 mázsával szemben 1975-ben 52,6, kukoricából pedig a 40 mázsával szemben 74 má­zsás hozamot értek el hektáronként. A šárovcei szövetkezet állattenyész­tésének fejlődését főleg az jellemzi, hogy a szarvasmarhák és a sertések számának lényeges növekedése mel­lett a súlygyarapodásban is jó ered­mények születtek. Az, hogy a szövet­kezet szarvasmarháinak száma az 1970-ben nyivántartott 1609-ről 1975-ig 2089-re, a sertések száma pedig 3423- ról 5219 darabra emelkedett, nem ve­zetett az állomány leromlásához, ha­nem a darabszám növekedésével pár­huzamosan emelkedett mind a tej-, mind pedig a hústermelés színvonala. Sajnos, Jelenleg kevés gazdaságban mondhatják el azt, amit a šárovceiek: hogy. a normalizált abrakfogyasztás mellett a sertéseknél napi 57,8 dkg, a szarvasmarha hizlaldában pedig szintetikus takarmányozással 1,02 kg napi átlagsúlygyarapodást érnek el. A szövetkezet fejlődése szempontjá­ból felmérhetetlen jelentősége van annak, hogy a megfontolt szót, az ésszerű javaslatokat a szövetkezeti tagok szinte egységesen támogatják. Lényegében így született meg az a döntés is, hogy a takarmápybázls leg­főbb tényezőjének a kukoricát tart­ják. S nem csalódtak a kukoricában! Főleg azért nem, mert a hozamok alakulását nem a véletlenre bízták, hanem ésszerűen, a saját kísérlete­zésük alapján választották és választ­ják ki a legnagyobb hozamot, Illetve termést adó szemes és szilázs hibri­deket, míg a tápanyagellátásban, a növényvédelemben és a termés beta­karításában szakmai elmélyültséggel párosuló lelkiismeretes helytállást ta­núsítanak. Nem véletlen tehát az sem, hogy a kukoricatermesztő gazdaságok járási versenyében már két alkalom­mal az első helyet foglalták el. De az sem, hogy az utóbbi években ta­karmányból önellátók voltak. A jó ta­pasztalatok, főleg azonban az, hogy a múlt esztendőben háromszáznyolc­van hektár területről hektáronként hetvenegy mázsa szemtermést ta­karítottak be, szülte azt az elhatáro­zást, hogy a szemes kukorica vetés­­területét az időn 650 hektárra bőví­tik. A szövetkezet gazdagodását a köz­ség általános fejlődése és a szövet­kezeti tagok életszínvonalának emel­kedése kísérte. A két kongresszus közötti időszakban — a társadalmi munkában is megnyilvánuló összefo­gás nyomán — felépült a helyi nem­zeti bizottság új épülete, elkészült a vízvezeték-hálózat, a több kilométer hosszú betonjárda, a hűtőberendezés­sel is ellátott halottasház, a tíz osz­tályos iskola és egy, igényességről árulkodó kávéház. A szövetkezeti ta­gok évi alapkeresete (prémium és nyereségrészesedés nélkül) a 17 ezer 500 korona átlagról, 22 ezer 400 ko­ronára növekedett. A személyi jövede­lem növekedésével magyarázható te­hát az is, hogy öt év alatt nagyon sok új családi ház épült és a sze­mélyautók száma, ebben az alig két­ezer lakosú községben, már megha­ladta a hatvanét. Az év elején a šárovcei szövetke­zet ismét növekedett. A Júr nad Hro­­nom-i — ugyancsak jó hírnevű — szövetkezet csatlakozott a „nagyobb testvérhez“. A hatodik ötéves terv első évében tehát már 4200 hektáros nagygazdaságként startolnak. Céljuk a termelés lényeges növelése, amit az évi termelési tervük is bizonyít. Hogy elérik és kedvező időjárás mel­lett túl Is szárnyalják a kitűzött ter­melési célokat, ahhoz nem fér kétség. Ennek egyik biztosítéka a dolgozók kezdeményezőkészségének széles körű kibontakozása, ami több kollektív és egyéni szocialista kötelezettségválla­lásban ölt testet. Ez, vagyis a politi­kai elkötelezettséget tükröző helyt­állás jut kifejezésre abban is, hogy a Šárovcei Egységes Földművesszövet­kezet, Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusának tisztele­tére, 2 millió 235 ezer korona értékű terméktöbblet elérésében határozta meg a szocialista kötelezettségválla­lásának kereteit. Szlovák és magyar nemzetiségű pa­rasztságot egy nagy családba tömörí­tő szövetkezettel ismerkedtünk meg. Egy olyan szövetkezeti közösséggel, amely már eddig is bizonyított, és a jövőben még hatványozottabban bizo­nyíthatja a testvéri összefogás jelen­tőségét, sorsformáló erejét. PATHÖ KÁROLY Nemzetiségi előítéletek nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents