Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-10 / 1. szám
Л jóbor „birodalmában“ A kellemes hőmérsékletű pince falát különböző értékű pénzérmék díszítik. Az idegen kissé csodálkozóan néz erre a „szokásra“, de a gazda magyarázatot ad: „Régi szokás ez minálunk, aki ide bejön, egy érmét ragaszt a falra..." Az „érmés“ élmény után főn a következő. Az ovális — lehet, már nem is élő mesterek kezenyomát dicsérő —, ízléses fafaragással díszített hordók igazi pincehangulatot teremtenek. Persze a fokoló, a kellékek, a modern rézcsapok arról árulkodnak, nem egy — teszem azt — XVIII. századbeli pincemester birodalmában járunk, hanem a mai kor pincéjében, ahol korszerű eljárások, ismeretek alapján kezelik a bort. Bugár Lászlóval, a Horná Potôň-i (felsőpatonyi) Efsz vincelléréjével a gazdaság hangulatos pincéjében beszélgettem a termésről, a borkészítés titkairól. — Az év alaposan „bejött“ — említette megelégedettséget rejtő hanglejtéssel a szakember, s állítását figyelemre méltó adattal támasztotta alá. — Nem is igen merem elmondani, de ez a valóság: Müllerből tavaly egy hektárról 200 mázsát értünk ell Szerencsénk is volt, az biztos, mivel az 52 hektár termőszőlőt meg tudtuk menteni az ugyancsak károsító növényi betegségektől. Mint arról hírt adtunk, a Szabad Földműves 25. évfordulója alkalmából megrendezett borversenyen, többek között a Horná Potôtí-l szövetkezet borai is előkelő helyezést értek el. Ez a tény jogosított fel arra, hogy megkérdezzük Bugár Lászlót: ml a jó bor készítésének titka? — Aki jó bort készít — válaszolta a vincellér —, sok-sok kudarc árán szerzett jó tapasztalattal kell hogy rendelkezzék. Meg aztán van a dologban olyasmi is, hogy minden tájnak megvan a maga jellegzetessége, mindenütt más-más a föld összetétele, másként reagál a szőlő az éghajlatra. Egyhelyütt a borkészítésben egy bizonyos valami törvény, másutt korántsem az. Így minden hozzáértő a saját portáján kell hogy kitapasztalja a kimondottan jó bor készítésének módját, lehetőségeit. \ i Alapkövetelmény, hogy a nyél jól kézhez álljon, és a végzett munkának megtelelő erősségű legyen. Ezt a különféle szerszámokhoz legalkalmasabb, más és más fafaj felhasználásával, a görcsmentes és egyenes szálú törzsrészek kidolgozásával lehet elérni. A kisebb szerszámokhoz — például a kis kapához, kis gereblyéhez, kis baltához — gyertyánból legcélszerűbb nyelet készíteni. Igen szívós, szilárd, mégis kellemes „meleg fogású“, nem töri a kezet. A nagyobb erőkifejtést igény lő szerszámok nyelét inkább bükkfából készítsük (kapa, gereblye). Az ilyen nyél erős, de barátságos. Persze hasított, ne fűrészelt legyen, mert a fűrészelt leginkább keresztszálas lesz, az pedig hamar elroppan. Ezért jobb az otthon készített nyél, mert a famegmunkáló üzemek sajnos, fűrészeléssel készítik a nyeleket s gyakran még az eleve gyengébb rostú gallyakat is felhasználják. Ez persze á felhasználónak drága Hilgen ^ mulatság, mert az ilyen nyél csak dísznek jó. A legnagyobb erőt közvetítő szerszámokhoz (irtókapa, ásó, csákány, fejsze) is megfelel a bükkfa-nyél. Ha nincs, akácfát használjunk. Ez ridegebb, töri a kezet, sújt, de a legerősebb. Az akácnyél ne bedugott, hanem húzott legyen. Ennek lényege, hogy a fa a szerszámtest köpülyénél — vagyis az acélnak a nyélbedugó részénél — legyen a legerősebb. Kapához, villához harsból, szilfából vagy öreg bodzából is készíthetünk nyelet. Villa és lapátnyélnek az enyhén hajló mogyoró is kifogástalan. A kivágott vastagabb cseresznye vagy meggy szíjácsmentes, bélnélküli törzsrészéből is készíthetünk hasított szerszámnyeleket. Nyélkészítéskor tudni kell, hogy sohasem a fa széléből, hanem a bélmentes közepéből kell nyélnek valót hasítani. A „haja“ alatt húzódó 2 cm es rész nyélkészítésre alkalmatlan. (Sza) MIBŐL VÁLASZTHATUNK? Áz alábbi tájékoztatót azok számára állítottuk össze, akik — a többi között — karalábét is szeretnének termeszteni a rendelkezésükre álló területen. Legkorábbi beszerezhető fajta a fólia alatt és szabadföldben egyaránt termesztett Knaufs Fruhweiss. Az NDK-ból származó fajta virágbafutással szembeni ellenálló képességével tűnik ki, ellenben tápanyag- Jgényes, sok vizet és korai szedést igényel. A Moravia leginkább fűtött üvegházakban termesztett ha-zai fajtánk, de szántóföldre is megfelel, mint korai fajta. Ellenáll a korai virágbafutásnak, belterjes agrotechnikát és sok nedvességet Igényel, különben fásodik. Nyári termesztésre alkalmatlan. Legigényesebb, de optimális feltételek között legtöbb hasznot biztosító fajtáink egyike a Libochovická bílá ranná. A palánták érzékenyek a hidegre, egyébként 10 C fokon kell előnevelni őket, egyébként virágba futnak. Haj tatásra és tavaszi szabadföldi termesztésre egyaránt alkalmas. A hajtatásna szaporított Pražská bílá fűtött üvegházakban és fűtetlen fóliaházakban egyaránt termeszthető, sőt a melegebb vidékeken a szabadföldben is megállja a helyét. Az időnkénti hideg-hatás korai virágbafutást idéz elő. A talaj nedvességtartalmának túlzott ingadozása a karalábé repedezését Idézi elő. Stupická polní ranná: csaknem gömbölyű termést hozó, fásodással szembeni ellenálló képességéről ismert fehér termésű fajta. Termései aránylag nagyobbak, mint a többi fehér fajtáéi. A Matouškova pražská modrá ranná fajta vöröseslila termést hoz. Tavaszi és nyári szedésre Hajtatásra legalkalmasabb karalábé fajta a Pražská bílá és a Matouškova pražská modrá ranná. Felvételünkön februárban melegágyban előnevelt, márciusban kiültetett szabadföldi kultúra látható, az alkalmazott fajta Pražská bílá. is termeszthető; ez utóbbi esetében a közvetlen vetés is bevált. A legkorábbi hazai kék fajta. Hajtatásra nem alkalmas, mert üveg alatt nem tökéletes a színeződés, másrészt a fiatal palánták hajlamosak a megfázásra, aminek eredménye a korai virágba-szökkenés. Kvetoslavovský modrý: Dél- Szlovákia körzeteiben ad legmegbízhatóbb hozamot. Korai vagy közvetlen vetésből származó nyári szedésre termesztik. Sok napfényt igényel, egyébként márványos termést hoz. Hajtatásra nem alkalmas. Má-. sodnövényként, őszi szedésre is termeszthető. Termése igen jó minőségű. Kozmanova modrá —■ erőteljesebb növekedésű fajta, vöröses-lila terméssel. Félkései — kései őszi fajta, a koraiaknál kevesebb nedvességet igényel és kevésbbé fásodik. Palántázással vagy helybevetéssel termeszthető, csomós vagy levél nélküli betakarításra és rövid ideig tartó tárolásra. A Détenická modrá levél nélküli betakarításra szolgáló kései fajta, igen alkalmas a tárolásra. Közepesen vízigényes, száraz földben könnyen fásodik. Három-négy hónapos tárolást is jól elvisel a Violeta, ugyancsak kései kék-karalábé, jő minőségű termést adó, bőtermő fajta. A számítások szerint fokozatosan fel kell váltania a Détenická modrá fajtát. Palántáról és magról termesztve egyaránt kiváló eredményt biztosít. (h—h) j* «j* «*« »j« »2» ♦$* *2* *J* »2* «J* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* ♦♦♦ *2* *2* *2* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ *2* *2* *2* ♦♦♦ *2* *2* *2* **• —kalifa— A téli hónapokban az átlagosnál is nagyobb jelentősége van a helyes takarmányozásnak. A tyúkok csak akkor termelnek megfelelő intenzitással, ha a napi adagban megkapják a számukra feltétlenül szükséges tápanyagokat. Azok járnak el helyesen, akik télire is tartalékoltak takarmánykelt s most tudnak némi zöldet is adni a baromfinak. Kel hiányában búzakorpával megszórt reszelt karottát is etethetünk. Ha túl hideg van, az esti takarmányba ne feledjünk el tenni egy kevés kukoricát. A kacsatartók közül sokan szeretnének tenyésztojást termeltetni állataikkal. Nos, ha a lehető legkorábbi keltetés hívei, akkor a korai keltetési tojástermelés érdekében kiadósán etesssék a kacsákat a búza-, árpa- és kukoricadarából készített házi keverékkel. Munkájuk sikeresebb lesz, ha e keverékbe egy kevés konvitot vagy más vitaminos kiegészítőt is adnak. Faluhelyen általában a különlegesség kedvéért tartják a gyakran látható pézsmakacsákat. A párban tartott pézsmakacsák inkább díszei az udvarnak, mint haszonállatok. Arra kevés háznál gondolnak, hogy a pézsmagácsér fehér pekingi tojókkal együtt tartása gazdaságosabbá tehetné a hústermelést. Pedig így vanl Több éves gyakorlati megfigyelés eredményeként ismeretes, hogy a pekingi és a pézsakacsák keresztezéséből származó utódok sokkal nagyobb, nehezebb májat termelnek és viszonylag Jobban értékesítik a takarmányt is. Még kialakíthatók a vegyes törzsek; öt hat fehér tojóhoz egy pézsmagácsért kell beosztani! Ugyanez fordítva is érvényes, vagyis öt-hat pézsamatojóhoz is adhatunk egy pekingi gácsért. Egyre azonban ügyelni kell, hogy a vegyes törzsben a fehér tojók mellett még véletlenül se tartsunk egyetlen pézsmatojót se, mert akkor a pézsmagácsér csak a saját tojójával párosodik és nem fogadja el a fehéreket! Kiadósán kell etetni a ludakat is, mert már kezdetét vette a párzás, s a tápanyaghiányban szenvedő állatok rosszul megtermékenyített és keltetésre alig megfelelő tojásokat termelnek. Ne sajnáljuk az állatoktól a takarmánykelt, vagy ha ez nincs készletünkben, akkor legalább reszelt sárgarépával gazdagítsuk a napi adagjukat. januárban még nemek szerint elkülönítve tartjuk a galambokat, így februárban könynyebb kialakítani a tenyészcélnak legmegfelelőbb párokat. A napi adag most is legyen változatos, de borsót és bükkönyt ne keverjünk bele. Zimankós napokon viszont feltétlenül tanácsos némi kukoricát adni a galamboknak. Ügyeljünk a tisztaságra és főleg ne feledkezzünk meg az ivóvíz biztosításáról, mert erre ugyancsak érzé kenyek a galambok. Az egzotikus madarak egész nap a lakásban vannak, ezért fokozott gondot kell fordítani a kalitkák tisztogatására. Változatosan, de a tenyészidényben szokásosnál valamivel szerényebben tápláljuk kedvenceinket és lehetőség szerint — meleg helyiségben — naponta biztosítsunk számukra fürdési lehetőséget. A kanárikat szintén nemek szerint elkülönítve — más más helyiségben — kell tartani, hogy ne hallják egymás hangját. A hónap utolsó napjaiban feljavítjuk a napi adagjukat, hogy februárban kezdetét vehesse a párzás. Persze nem kell elsietni a dolgot, hiszen elég, ha február végén kelnek az első fiókák. A nyúlhús sok könnyen emészthető fehérjét tartalmaz, ezért főleg az idősebbek és a gyermekek számára előnyös a fogyasztása. A házinyúl télen különösen ízes fehér húst ad és greznája is ilyenkor a legtöbbet érő. A huzatos, nedves környezet árt a nyulak egészségi állapotának és a hideggel együtt csökkenti a hasznosságot. Ezért úgy készítsük és helyezzük el a ketreceket vagy ketrectömböket, hogy az állatok jól érezzék benne magukat és megfelelően értékesítsék a takarmányt. A kecsketenyésztés sikerességének egyik alapfeltétele szintén a megfelelő istállózás. januárban már előrehaladott a kecskék vemhességi állapota, s ilyenkor különösen igényesek az állatok az elhelyezésre. Legmegfelelőbb a tágas, száraz, de nem hideg istálló. Az is fontos, hogy elég fény legyen a helyiségben, jó minőségű réti szénával, száraz herével és szemessel etessük az állatokat, mert a hiányos takarmányozás gyakran ellési nehézségeket okoz, s még gyakoribbak a szoptatás idején jelentkező problémák. Nem beszélve arról, hogy a rosszul táplált anya csak gyenge, rosszul fejlett, kevésbé életképes utódot hozhat világra, ami bizony nem válik dicséretére egyetlen tenyésztőnek sem. — bor— Aligha akad olyan kis állattenyésztő, akinek állatai között nem volna olyan kedvence, amellyel többet foglalkozik, amelyiket jobban eteti, tisztogatja, szereti a többinél. Varga Sándor, a matúS- kovoi (taksonyi) kisállattenyésztők helyi szerve zetének tagja igen megkedvelte belga óriás nyulát. Már több esetben akadt rá vevő, de: — Nem adom semmi pénzért! — hangzott az egyszerű válasz. — Miért? Megszerettem. Megcsodálták minden kiállításon, amelyiken részt vettem. A bíráló bizottság is minden egyes alkalommal érdemben értékelte. Ezért nem válók meg a 8,7 kg-os és többszörösen díjnyertes kedvencemtől. Kép és szöveg: K. F. < i < t „Kékróka“ jeligére üzenjük Dunajská Streda-i olvasónknak: kérdésével felkerestük a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Központi Bizottságának illetékes dolgozóját. Kubán Jozef mérnök, a KB titkára úgy nyilatkozott, a szövetség nyilvántartásában egyelőre kékrókák tenyésztéséve foglalkozó tagok nem szerepelnek, ellenben a Cseh Szocialista Köztársaságban többen is foglalkoznak rókatenyésztéssel s így feltételezhető, hogy kékrókát is tartanak néhányan. Javaslatunk, forduljon kérésével a csehországi kisállattenyésztők szövetségének vezetőihez (Český svaz hovatelu drobního zvírectva, ÜV, Na Kozačce Č. 3, 125 00 Praha 2-Vinohrady), ők minden bizonnyal kielégítő válaszszal tudnak szolgálni. Kérdésének második része — tudniillik, hogy időnként a kékrókák tenyésztésének kérdésével is foglalkozhatna szakrovatunk —, illetve az abban támasztott igény nem egészen jogos, mert — ahogy az a már elmondottakból is kitűnt — egyetlen nyilvántartott kékróka-tenyésztő sincs Szlovákiában, tehát a közlésre kerülő cikkek sem teljesítenék küldetésüket. Ennek ellenére, amikor a prémes állatokról van szó, gyakran megemlítjük azt is, a vitatott probléma milyen vonatkozásban érinti a rókákat vagy tenyésztőiket. Sarlós Lászlónak R.-be: Ä keltetés bizony komoly szakértelmet igényel, ennek hiányában kockázatos volna nekivágni a dolognak. Még van idő átlapozni a szakirodalmat, megkérdezni a tapasztaltabbakat. Kifutős tartásra, kezdőnek a hampshire fajtát javasoljuk. Zárt tartásra megfelelőbbek a hibridek, mert többet termelnek. Ha több csirkét akar nevelni, ajánlatos lesz jól fűthető nevelő helyiséget berendezni. A helyiséget meszelni, takarítani és almozni kell. E célra leginkább a 10—15 cm vastagon elterített gyaluforgács felel meg. A csibék érkezése előtt 32—33 C fok hőmérsékletet (az alom fölött mérve) kell biztosítani a nevelőben. Kályha helyett villannyal, infravörös lámpákkal is füthet, fontos az, hogy meleg helyiség várja a fiatal állatokat. —dek—•
