Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-10 / 1. szám

2 SZABAD FÜLDMOVES 1976. Január 10. Példamutató ország A KUBAI FORRADALMI ELCSAPAT ELSŐ KONGRESSZUSA Forradalma győzelmének XVII. év­fordulóját ünnepelte Kuba népe 1978. január 1-én. A kubai forradalom nem­csak az elnyomott nép életében volt nagy esemény. A kubai forradalmi átalakulás fáklyája a latin-amerikaiak millióinak szivében reményt keltett, hogy megszabadulnak az amerikai Imperializmus gazdasági, politikai és katonai elnyomása alól. A kubai for­radalmárok győzelme örökre megdön­tötte a burzsoá propagandának az úgynevezett geográfiai fatalizmusról terjesztett mítoszát, amely szerint az Egyesült Államokkal való földrajzi közelségük miatt lehetetlenek a gyö­keres forradalmi átalakulások a latin­­amerikai országokban. A kubai dol­gozók tapasztalatai igazolták a latin­amerikai kommunisták történelmi Igazságát — ugyanis 6k éveken át előkészítették a szocialista forrada­lom politikai és ideológiai alapjait. A forradalom győzelme után a ku­bai nép a kommunista párt vezetésé­vel megvalósította a földreformot, ál­lami tulajdonba vette az üzemeket, bankokat és a nemzetközi monopóliu­­kat kiszorították az országból. A föld­reform nyomán új élet kezdődött a falvakon, s .fokozatosan létrejöttek a korszerű gépekkel felszerelt mező­­gazdasági üzemek. Kuba nehéz harcát megkönnyítette a szocializmus léte, mindenekelőtt a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág erkölcsi, politikai és gazdasági segítsége. Hazánk is sokoldalú gazda­sági és kádertámogatást nyújtott a szocializmus útjára lépett első latin­­amerikai országnak a legnehezebb éveiben. A szigetország szocialista átalaku­lását különböző forradalmi pártok és szervezetek egyesítésével 1985. októ­ber 1-én létrejött egységes marxista­­leninista élcsapat, a Kubai Kommu­nista Párt irányítja. és az Albán Kommunista Párt képvi­selőit. A kongresszuson a központi bizott­ság beszámolóját Fidel Castro, a Ku­bai Kommunista Párt KB első titkára tartotta. A több mint tízórás beszá­molóban mélyen elemezte az ameri­kai világrész első szocialista országa létrejöttének körülményeit és jelen­tőségét és azt a segítséget, amelyet a nehéz években a szocialista orszá­gok nyújtottak. Továbbá arról szólt, miként változtak meg a nemzetközi erőviszonyok a szocializmus javára annak ellenére, hogy az amerikai im­perializmus mindent megtett a forra­dalmi mozgalmak megakadályozására. A beszámoló nemcsak az elért ered­ményeket emelte ki, hanem kritiku­san rámutatott az elkövetett hibákra, amelyek akadályozták a még gyor­sabb ütemű fejlődést. Hangsúlyozta azt is, hogy a legfontosabb feladatok közé a cukornád termesztésének nö­velése és a nikkelbányászat fejlesz­tése tartozik. De az ötéves .terv so­rán sokkal többet kell törődni más iparágakkal és a különböző mezőgaz­dasági termények előállításával. Kije­lentette, hogy a forradalom tovább­fejlesztése érdekében jelentős válto­zásokat kell hozni az állami és a tár­sadalmi szervek rendszerében. Castro elvtárs külpolitikai vonatko­zásban hangsúlyozta, hogy Amerika első szabad földje következetesen fej­leszti kapcsolatait a szocialista orszá­gok közösségével és a világ minden haladó erejével. A Kubai -Kommunista Párt első kongresszusán részt vett a CSKP kül­döttsége is, amelyet Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezetett. Bifak elvtárs felszó­lalásában meleg szavakkal üdvözölte a kongresszust és kiemelte a két párt és ország között elmélyülő kapcsola­tokat. Az SZKP részéről Mihal Szusz­­lov, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára szólalt fel és egyben tolmá­csolta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának személyes üdvözletét. Brezsnyev elvtárs a kongresszushoz idézett levelében többek között hang­súlyozta: „Az SZKP Központi Bizott­sága, Politikai Bizottsága és Titkársá­ga figyelmének állandóan a közép­pontjában áll a Kubával fenntartott testvéri kapcsolatok további megerő­sítése és fejlesztése. Meg lehetnek győződve arról is, hogy én magam, mint az SZKP KB főtitkára a jövőben is mindent megteszek azért, hogy a teljes kölcsönös bizalom, a szocia­lista internacionalizmus nemes elvein alapuló szovjet—kubai együttműködés még elmélyültebbé és gyümölcsözőb­bé váljon, hogy tovább erősödjön pártjaink megingathatatlan harci szo­lidaritása, bővüljön és virágozzon népeink megbonthatatlan barátsá­ga • - •“ A Kubai KP első kongresszusának küldöttei alapos vita után elfogadták a párt porgramtervezetét, az alkot­mánytervezetet, továbbá az ország új közigazgatási felosztását és a nép­­hatalmi szervek létrehozását. Az új politikai-közigazgatási rendszer meg­szünteti a járásokat, amelyek eddig az állami és pártirányításban köztes láncszemet alkottak a tartományok és községek között. Kubának 14 tar­tománya és 169 községtanácsa lesz a jövőben. A kongresszuson egyhangúan jóvá­hagyták a központi bizottság tevé­kenységéről szóló beszámolót és meg­­. választották az új központi bizottsá­got, amelynek első titkára Fidel Castro lett. A kongresszus is bizonyítéka volt annak, hogy Kuba a szocialista világ­­rendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom alkotórészének a szocialis­ta építés szakaszában él. Külpolitiká­ját összehangolja a szocialista közös­ség többi országával, gazdasági fel­adatait a KGST-vel szoros együttmű­ködésben valósítja meg, fő célja a marxizmus-lenínizmus tudományos el­méletének gyakorlati alkalmazásával felépíteni a szocializmust, elindítani az országot a kommunizmus felé ve­zető úton. —tt— A Kubai Kommunista Párt gondos előkészítés után a közelmúlt napok­ban tartotta első kongresszusát. A kongresszus napirendjén szerepelt: A forradalom óta megtett út értékelése, a párt szervezeti szabályzatának el­fogadása, valamint a szocialista Kuba alkotmánytervezetének jóváhagyása. Továbbá a jövő évben esedékes vá­lasztás előkészítése; valamint a gaz­dasági építő munkával összefüggő fel­adatok, többek között az 1976—80-ig terjedő időszak ötéves népgazdasági tervének jóváhagyása. A kubai nép, Latin-Amerika és az egész nemzetközi munkásmozgalom számára nagyjelentőségű kongresszu­son mintegy 200 ezer kommunista képviseletében, 3136 küldött vett részt. A havannai Marx Károly Szín­házban megtartott tanácskozáson 85 testvérpárt, haladó mozgalom és szer­vezet küldöttsége vett részt. A ta­nácskozásra nem hívták meg a kínai Fokozódik a chilei nép ellenállása Chilében az 1975-ös évben lényegesen megerősödött a haladó erők el­lenállása a katonai juntával szemben. A Chilei Kommunista Párt képvise­lője egyik nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy minden lehetőséget fel­használnak a demokratikus kibontakozás érdekében. A nép érdeke, hogy a fasiszta tábornokok és tengernagyok uralma ne tartson sokáig. Az elle­nük . való küzdelemben egyre többen vesznek részt, mert saját bőrükön tapasztalják a gazdasági válság elmélyülését, amelynek következtében egy­re többen válnak munkanélkülivé. Az ország természeti kincseit az üzemek vezetői kiszolgáltatják a külföldi tőkéseknek. Az amerikai monopóliumok busás hasznot húznak a nép verejtékes munkájából. A fasiszta uralom tehát nyomorba döntötte azokat a polgárokat, akik a Népi Egység Kormánya intézkedéseinek következtében több szociális in­tézkedés eredményeként a sok nehézséggel küzdő fiatal demokratikus rendszerben egyre Jobb körülmények között éltek. Ismeretlen fogalom volt a munkanélküliség, a munkások tulajdonába kerültek a gyárak, földet kapott a parasztok nagy része. A legújabb jelentések szerint, a katonai junta már a legtöbb üzemet visszaadta volt kapitalista tulajdonosainak és a földreformot sem folytatják tovább, sőt elvették a földet azoktól is, akik az Allende kormány idején jutottak hozzá. A legkiválóbb üzemek és szervezetek küldöttei a köztársasági elnöknél Az ötödik ötéves népgazdaságfej­­lesztási terv alapvető feladatainak határidő előtti teljesítése alkalmából Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, köztársasági elnök, szerdán a prágai várban fogadta az ipar, az épí­tőipar, a mezőgazdaság, az erdő- és vízgazdálkodás, a szállítóipar és a távközlés, a kül- ás belkereskedelem, a helyi gazdálkodás, a kisipari ter­melő- és fogyasztási szövetkezetek, vállalatok, üzemek és szervezetek képviselőit. Azoknak a dolgozóknak csaknem 250 képviselője között, akik a legna­gyobb érdemeket szerezték az ötödik .ötéves tervidőszak feladatainak határ­­'idő előtti teljesítésében, s ezzel hoz­zájárultak az anyagi bázis megerősí­tésére szolgáló további anyagi esz­közök képzéséhez — ami forrása az életszínvonal emelkedésének, ott vol­tak a Prágai Várban megrendezett találkozón a szocialista munka hősei, élenjáró munkások, parasztok és újí­tók, művezetők és szocialista brigád­vezetők, a komplex racionalizációs brigádok vezetői, mesterek, Igazgatók és vezető műszaki-gazdasági dolgo­zók. A fogadáson a résztvevők megbízá­sából Rudolf Ry check ý, a CSKP KB póttagja, a prágai ČKD vállalati vezérigazgatója mondott beszédet. A jó munkáért köszönetét Gustáv H u­­s á к elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök mondott. A CSKP KB, a szövetségi kormány és mindkét nemzeti kormány a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának, vala­mint saját nevében köszöntötte és üdvözölte az ötéves terv feladatait határidő előtt teljesítő üzemek kép­viselőit. Beszéde további részében méltatta, mit jelent a terv célkitűzé­sének határidő előtti teljesítése, a dolgozók becsületes helytállása. A kiváló dolgozók érdemeinek mél­tatása után Husák elvtárs a találkozó minden részvevőjének és minden dol­gozónak további sikereket kívánt a munkában és magánéletükben, szocia­lista társadalmunk fejlesztésében, s boldogabb életünk építésében. Elkötelezetten (Folytatás az 1. oldalról.) vagyis terven felül 17 ezer liter tej kitermelését. A brigádtagok rendsze­res szakmai-politikai oktatáson vesz­nek részt, s tanulmányi kiránduláso­kon is gyarapítják szaktudásukat. • A Lépes József vezette munka­­csoport a felszabadulás 30. 'évfordu­lója tiszteletére kapcsolódott a brl­­gádmozgalomba. Vállalták négy la­kásegység terven felüli építését a hviezdoslavovi üzemegységben, továb­bá az ellető istálló építkezésénél a tervezett költség csökkentését 50 ezer koronával. Vállalásukat adott szavukhoz híven, maradéktalanul tel­jesítették. # A szőlészeti brigád két éve ver­senyez a büszke címért, Kárník Ja­roslav vezetésével. Múlt évi termelési tervüket túlszárnyalták. A éenkovcei részleg állatgondozói ugyancsak a szocialista brigád címért versenyeznek. Többek között 15 ezer liter tej terven felüli kitermelését és 40 mázsa abraktakarmány megtakarí­tását vállalták. Az állami gazdaság dolgozói — élen a szocialista brigád címért ver­sengő kollektívákkal — a korszerűbb termelési eljárások alkalmazását, a tartalékok feltárását és célszerű hasznosítását szorgalmazzák, hogy magasabb hektárhozamokat, s az ál­lattenyésztésben nagyobb jövedelme­zőséget érjenek el. Ennek érdekében a felszabadulás 30. évfordulója tiszte­­letére vállalt kötelezettségeiket ki­egészítették а XV. pártkongresszus tiszteletére. Terven felül 1700 mázsa cukorrépát, 2200 tf szemes kukoricát, 100 mázsa szőlőt adtak a népgazda­ságnak. Az állattenyésztésben vállait kötelezettségük árűértéke kétmillió korona. Ez terven felül kitermelt tejből, tojásból, ' sertés- és baromfi­húsból tevődik össze. Továbbá 88 ezer naposcsibével többet keltetnek, mint tervezték. Vashulladék-gyűjtési ver­senyt hirdettek az egyes üzemegysé­­■ gék között, s vállalták 10 ezer koro­na értékű ócskavas átadását a hul­ladékgyűjtő vállalatnak. A széles körűen kibontakozott kez­deményezés, valamint a kongresszusi munkaverseny minden bizonnyal elő­segíti majd az 1976. évi gazdasági tervfeladatok teljesítését, illetőleg túlszárnyalását. Svinger István A maoizmus az imperializmus szövetségese A múlt évi nemzetközi események megítélésekor arra a következtetésre jutunk, hogy az 1975-ös évnek rend­kívüli jelentősége volt a nemzetközi élet normalizálásáért folyó küzdelem­ben. Tehát kedvezőeknek minősíthet­jük azokat az eredményeket, amelye­ket a múlt esztendő folyamán a szo­cializmus, a béke és a nemzeti fel­szabadító mozgalmak erői a történel­mi jelentőségű harcukkal elértek. Indokínában totális vereséget szen­vedett az amerikai imperializmus, Dél- Vietnam, Kambodzsa és Laosz népe hozzálátott haladó társadalmi rend­szerű és független hazája építéséhez. Az amerikai kontinensen a szocia­lista Kuba leküzdötte az imperialista blokád káros következményeit és a Kubai Kommunista Párt — a közel­múltban tartott I. kongresszusán — a dolgozó nép legszélesebb tömegei­nek támogatását élvezve, meghatá­rozta a szocialista társadalom fejlesz­tésének nagyszerű programját. Az európai viszonyok alakulása a már harminc éve tartó béke megszilárdu­lását tükrözi. A társadalmi haladás és a nemzetközt enyhülés folyamata tehát annak ellenére tért hódított, hogy a népeknek és nemzeteknek ez a nemes küzdelme hatalmas ellenál­lásba ütközött. Magától értetődik, hogy a haladá­sért és a békés egymás mellett élés előfeltételeinek megteremtéséért fo­lyó harc a jövőben sem lesz könnyű, nagyon sok akadályba ütközik. S an­nak ellenére, hogy ma már az embe­riség fejlődésének Irányát a nemzet­közi munkásosztállyal és a világ ösz­­szes forradalmi erőivel való szövet­ségben a szocialista világrendszer ha­tározza meg, feltétlenül számolni kell azzal a hatalmas ellenállással, ame­lyet az imperialista államok legreak­­ciósabb és legagresszívabb körei a társadalmi haladás és az enyhölési folyamat megakadályozása céljából kifejtenek. Ugyanis ezeknek az erűk­nek — mivel jövedelmük az esztelen fegyverkezésből fakad — arra irá­nyul minden törekvésük, hogy a hi­deg háborút élesztgessék és nemzet­közi konfliktusokat idézzenek elő. Az imperialista államok legreakció­­sabb és legagresszívabb körei — mint azt a tények egész sora is bizonyítja — az emberiség ellen készülő me­rényletükhöz hű szövetségesre talál­tak a Kínai Népköztársaság maoista vezető klikkjében. A hideg háború hívei, a szocializmus ellenségei szinte csodálkoznak azon, hogy a szocializ­mus renegátjai, a Mao Ce tung köré tömörült csoport tagjai, milyen elán­nal küzdenek a Szovjetunió és a töb­bi testvéri szocialista ország által kezdeményezett, s határozottan támo­gatott békés nemzetközi légkör meg­szilárdulása ellen. Kétségtelen, azáltal, hogy a maoiz­mus a béke és a társadalmi haladás akadályozójává vált, nyílt ellensége lett a szocialista nemzeteknek, vala­mint a békéért és a haladásért küzdő világ forradalmi erőinek, vagyis mint az imperializmus szövetségese a ba­rikád másik oldalára került. Joggal vetődik fel a kérdés: Milyen célok vezérlik a maoistákat, s miért válhattak az imperializmus szövetsé­geseivé? Azért, mert a KNK maoista vezetősége nagyhatalmi soviniszta po­litikát folytat. S a céljához vezető utat abban látja, hogy bátorítja és támogatja az imperialista erők szov­jetellenes törekvéseit, s olyan méretű fegyveres konfliktust szeretne az im­perialista és a szocialista közösség országai között kiprovokálni, amely világháborúhoz, majd mindkét fél le­­gyengüléséhez vezetne. S hogy akkor majd Kína, mint a „nevető harmadik1* világot uraló nagyhatalommá válhat. Természetes persze az is, hogy a maoista csoport igyekszik igazolni az imperialistabarát és szovjetellenes po­litikájának helyességét. Abból a cél­bél tehát, hogy leplezze világuralmi törekvéseit és megtévessze a békét és a társadalmi haladást óhajtó népmil­­liúkat, kölönböző elméleteket agyai ki, melyek ellentétben vannak a té­nyek és események osztályjellegű, marxista értékelésével. A maoista teória szerint például a szocialista világrendszer nem létezik. Tehát tagadják a nemzetközi munkás­mozgalomnak ezt a hatalmas vívmá­nyát, amelynek csupán már a létezé­se is azt jelzi, hogy az emberi társa­dalom fejlődése új történelmi kor­szakba. a szocialista társadalom ter­jeszkedésének korszakába lépett. S ebből a tényből, hogy tagadják a szo­cialista világrendszer létezését, arra a következtetésre jutottak a maoisták, hogy „ahhoz ami nincs“ őket semmi kötelék nem fűzheti. A maoisták te­hát tagadva a szocialista világrend­­szer létét mentesíteni akarják magH- kat a világra kiterjedő szocializmus iránntt elkötelezett magatartás köve­telménye áléi és szabad kezet akar­nak osztályáruló polUikójuk, a Szov­jetunió és az egész szocialista közös­ség elleni harcuk folytatásához. A KNK maoista vezetőségének mar­xistaellenes álláspontja van a jelenlegi történelmi korszak megítélésében is. Tagadja például annak a marxista meghatározásnak a helyességét, hogy jelenleg a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet korszakában élünk. Ezzel szemben azt állítja, hogy az emberiség jelenleg az imperializ­mus és a proletár forradalmak kor­szakában él. Tehát lényegében figyel­men kívül hagyja azokat a világot for­máló változásokat, amelyek Lenin ha­lála óta keletkeztek. A maoisták szerint tehát jelenleg csak egyetlen társadalmi rendszer, az imperializmus létezik. Dgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy volt Októ­beri Szocialista Forradalom, s nem vennék tudomásul azt sem, hogy a második világháború után a világ egyharmadán létrejött a szocialista rendszer. A maoisták kispolgári na­cionalista tévelygése oda fajult, hogy állításuk szerint „ma a világon még senki nem tudja, mi a szocializmus, mert az csak kísérleti stádiumban van, a kísérletek pedig a Kínai Nép­­köztársaságban folynak.“ A marxista világnézet tagadása és szocializmusellenesség jellemzi a maoistáknak azt a módszébét is, ahogy a világ országait csoportosít­ják. Első csoportba a Szovjetuniót és az Amerikai Egyesült Államokat, a második csoportba az összes fejlett országokat, a harmadik csoportba pe­dig a fejlődő országokat sorolják. Eb­ben az esetben is tagadják a szocia­lista országok létét, nem veszik tudo­másul azt, hogy az egyes országok­ban melyik társadalmi osztály kezé­ben van a hatalom. Tehát a maoista * elmélet, a munkásosztály és az egész dolgozó nép osztályérdekeinek eláru­­lására épülve, tagadja azokat az osz­tályellentéteket is, amelyek világmé­retekben az imperializmus és a szo­cializmus között törvényszerűen létez­nek. Milyen célt követnek a maoisták ennek a történelmi tényeket megha­zudtoló elméletnek a terjesztésével? Azt, hogy igazolják az imperializ­mussal való paktálásuk helyességét, továbbá, hogy megtévesszék a fejlődő országok népeit és a nemzeti felsza­badító mozgalmakat elválasszák tény­leges szövetségeseiktől, a szocialista közösség országaitól, lényegében te­hát azt, hogy felbomlasszák az impe­rializmusellenes frontot. J A maoisták a szocializmusellenes elméletüket — az Amerikai Egyesült Államokban kiagyalt „szupernagyha­talmak“ jelző marxistaellenes, min­den osztólytartalmat nélkülöző elmé­lettel egészítették ki. A maoisták egy „kalap“ alá veszik az imperialista USA-val a szocialista Szovjetuniót. A Szovjetuniót, amely felmérhetetlen ál­dozatokat hozott az emberi társada­lom fejlődéséért, a kizsákmányolástól mentes társadalmi rend terjeszkedé­séért, valamint az elnyomott nemze­tek szabadságáért és függetlenségé­ért, a maoisták szociálimperialista nagyhatalomnak nevezik, amelyet szerintük meg kell semmisíteni. A Kínai Népköztársaság maoista vezető­sége a szovjet- és szucializmusellenes magatartásával nyilván biztosítani akarja az imperialista reakciót „meg­bízhatóságáról“, vagyis arról, hogy az imperializmus Iegreakciösabb és leg­­agresszivabb körei a maoistákban megbízható, hű szövetségesekre talál­tak.

Next

/
Thumbnails
Contents