Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-09 / 32. szám
1973. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A tudomány termelőerővé válik A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásárl Mezőgazdasági Kutatóintézete komoly hírnévre tett szert mind belmind pedig külföldön. Jól ismertek az itt kinemesített hibridkukoricák, melyek „családja“ ma már 26 tagú. Csehszlovákiában is kedvelik ezeket a kukoricákat, mert közülük sok rövid tenyészidejű és korán beérik. Igaz, hogy hektárhozamuk nem olyan nagy, mint egyes jugoszláv fajtáké, azonban ha több egyedet hagynak belőlük, akkor gazdag termést adnak. A kutatóintézetben jelenleg főleg búza-, kukorica- és árpanemesítéssel, valamint ezek vetőmagjának szaporításával foglalkoznak. Az egyes növények nemesítése a hosszú tenyészidő miatt SAVÄ szlovák berendezéssel sikeresen mélyhütik a virágport, amelynek életképességét tanulmányozzák. A berendezésekkel már 196 mínusz fokot Is elértek! Egy kukorica vetőmagját négy hónapig tartották mélyhűtött állapotban, mindamellett 60—65 százalékos volt a csíraképessége. Bíztató kísérletek folynak a vetőmagvak tavasziasítása és ősziesltése terén is. Mikroszkópokkal figyelik a növények virágainak fejlődését. Nagyon szép felvételeket láttunk például arról, hogy milyen a virág közvetlen nyílás előtt, nyíláskor és nyílás után. Ezek a megfigyelések mind elengedhetetlenül szükségesek a nemesítés! munkáknál. A Szovjetunióban, Krasznodarban helyeztek üzembe hasonló „növényházat“, most igen élénkek a kétoldali kapcsolatok és valószínű, hogy közös erőfeszítéssel az eddiginél mégjobban kihasználhatják a tudomány és Balia László, a tudományuk kandidátusa a gyönyörű kalászt nevelő Martonvásári-4-es búzában gyönyörködik. Magyarországon is a szovjet búzafajták jelentették. Ugrásszerűen nagyobbodtak a hektárhozamok s egyre jobban elláthatták a dolgozókat liszttel és pékáruval. Még a felszabadulás előtt született az óhaj, hogy el kell érni azt a szintet, amikor minden magyaj? ember elegendő kenyeret fogyaszthat. Sajnos, a kapitalista világban — a há-A Száva bűzafajta is elterjedt Magyarországon. lassan halad. Időbe telik az egyedek tulajdonságainak és képességeinek megfigyelése is. Annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változtassanak, 1973 őszén jelentős beruházással „Fitotront“ létesítettek. A berendezéseket kanadai és az előzőleg tapasztalatokat szerzett hazai mérnökök szerelték fel. Dr. Koltai Árpád, tudományos dolgozó, búzanemesítő és Barabás Beáta a „növényház“ szakosított munkaerője készségesen mutatta meg a fény- és a hőszabályozó kamrákban fejlődő búza, kukorica, árpa és gyógynövény fajtákat. Elmondották, hogy a berendezések nagyon megbízhatóak, úgyszólván üzemhiba-mentesek. A hőmérsékleti viszonyok alakulását automata berendezés, a „Conviron“ ellenőrzi. Pontosan lejegyzi, hogy időszakonként milyen volt a hőmérséklet a kamrában és azt is, milyen a fényerősség. Jelenleg egy csehtechnika nyújtotta előnyöket. A búzafajták nemesítésével 1955-től Rajkai Sándor igazgató foglalkozik. Nehéz volt az indulás, mert a magyarországi búzafajták többsége sztyeppe jellegű volt. Ezek, bár kiváló malom- és sütőipari értékű termést adtak, hektárhozamuk aránylag kicsi volt. A búzatermesztésben a nagy fordulatot rom millió koldus országában — sok család asztaláról hiányzott a kenyér! A Szovjetunió nagyon sokat segített a magyar népen. Jelenleg már azon gondolkoznak, hogy a jő malom- és sütőipari értékű búzát külföldre is szállítsák. Ehhez azonban olyan búzafajtákat kell kinemesíteni, amelyek nagy hozamot adnak, Barabás Beáta, a „Fitotron“ hdszabályozó kamrájában szemléli a növekedő növényeket. Mikroszkópos vizsgálat. (A szerző felv.) de ugyanakkor minőségük is eléri a kívánt színvonalat. A nemesítők munkája bizony egy cseppet sem könnyű. Az olasz búzafajták, többek között a „Libelula“ nagy termőképességűek, azonban ez főleg az állatok takarmányozására alkalmas. Felvetődik tehát a kérdés, hogy kenyér- vagy takarmánygabonát termesszenek-e? A martonvásári tudományos dolgozók szerint eljön az idő, amikor előtérbe kerülnek a jó sütőipari értékű búzafajták. Takarmánygabonát pedig csakis az állatok részére termesztenek. Persze, ehhez nem mindig vannak meg az ideális feltételek. Egyelőre olyan irányzat uralkodik, hogy az új fajták létrehozásakor törekedjenek a sütőipari minőségre és a nagy hozamra is. A fertődi búza például a közismert bán•kúti és a kanadai „Kalovale“ búzafajtából jött létre. Az. MV—2e-s és MV—3-as búzák a fertődi és „Bezosztája“ fajták eredménye. Az MV—4-es búza a „Mironovszkája“ és a „Bezosztája“ többszörös keresztezésének a- Iapján született meg. Balia László, a tudományok kandidátusa, a búzanemesítő részleg vezetője, birodalmában számtalan búzafajtát mutatott a kísérleti parcellákon. Ezek közül kimagaslottak a szovjet búzafajták. Ezek mind Magyarországon mind világméretben „verhetetlenek“, mert jó a malom- és sütőipari minőségük s ugyanakkor nagy hozamokat adnak. A kinemesített négy fajta tulajdonságai eltérőek. Változó az ellenállóképességük a betegségek ellen. Kiemelhetjük talán a Martonvásári 3-ast, amely a Bezosztája-1 + fertődi 293 + Bezosztája-1 nemesítése után jött létre. Télállósága és szárazságtűrő képessége kiváló, korán érik, malom- és sütőipari minősége is rendkívül jó. Kedvezőtlen időjárás esetén is csak nagyon kevés a szempergés. Ebből a fajtából a jövőben exportra is jut! A Bezosztája-1 egyedszelekció útján jött létre a Bezosztája-4-ből. Télállósága, szárazságtűrő képessége kiváló. Malom- és sütőipari értéke is nagyon jő, azonban kevésbé áll ellen a lisztharmatnak. Tápanyagigényes, jól előkészített magágyba kell vetni. Az öntözést is meghálálja. A Martonvásári-4-es búzafajta az első helyet foglalja el a korai csoportban és a kísérleti parcellákon Szlovákiában is sikeresen szerepelt. Megadta a 69 mázsás hektárhozamot is, de a szaporító parcellán 80 mázsás hektárhozammal jeleskedett. Megvan rá minden feltétel hogy az engedélyezett búzafajták közé sorolják. A Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetben a felszabadulás óta többször jártunk és azt tapasztaltuk, hogy dolgozói igyekeznek felhasználni a tudomány- és technika legújabb vívmányait igényes munkájukhoz. A szovjet szakemberekkel együttműködve sikeresen nemesítik és szaporítják a legmegfelelőbb búzafajták vetőmagját. A szovjet tapasztalatok felhasználásának köszönhető, hogy Magyarország mezőgazdasága világviszonylatban az élenjárók közt van búzatermesztésben. Balia József HIÖVÉNYVÍMLÍM Kemizálás a mezőgazdaságban A gazdasági és társadalmi fejlődés megköveteli, hogy a mezőgazdaságban dolgozó emberek száma évről évre csökkenjen. Ez a folyamat a műszaki színvonal emelkedésének következménye. A mezőgazdasági üzemek termelési tevékenysége és ennek ökonómiája, komplex kérdés. Szorosan kapcsolódnak egymáshoz a különböző tudományágak, melyek közül elsősorban a gépesítést, a kemizálást, a növénynemesítést, üzemszervezést és a közgazdasági tudományt kell kiemelni. Hazánkban a mezőgazdasági termelést a kemizálás forradalmasította. A kemizálás ma már nem csupán a növényvédelmet foglalja magába, hanem a tápanyagvisszapótlást és a talajművelést is. A vegyszeres gyomirtás minden növénytermesztéssel foglalkozó szakembert érdekel. Több mint egy évtized tapasztalatai azt igazolják, hogy a vegyszerek kizárólagos használata nem oldja meg a gyomirtás problémáját. Az egyes kultúrákban használatos szerek, a kultúrnövényt nem irtják, azonban vannak olyan gyomfajok, amelyek a kemikáliától sem pusztulnak el. Ennek következtében e gyomfajok *— ha egyes növényeket # monokultúrában termesztenek — nagymértékben elszaporodnak és előbbutóbb a kultúrnövény termesztését lehetetlenné teszik. Különös veszélyt jelent a mélyen gyökerező tarackos egy- és kétszikű gyomok elszaporodása, például a tarackbúza, a folyandár, a szulák, a keser,űfűfélék, a fekete nadály stb. A fentiek ismeretében az üzemek vezetőségének meg kell valósítania a komplex vegyszeres gyomirtási rendszert és minden termesztett kultúrát gyomirtásban kell részesíteni. így a kalászos kultúrákban olyan gyomfajok irtását lehet elvégezni, amely fajok irtása egyes kapás kultúrákban eredményesen nem oldható meg. Ezen túlmenően vannak olyan gyomfajok, amelyek sem a kalászos, sem egyes kapás kultúrákban — a kultúrnövény károsodása nélkül — nem irthatók. Ilyen például a tarackbúza, amely nagy veszély a burgonya intenzív termesztésében. Ebben az esetben, ha a burgonya előveteménye kalászos — rendszerint a talaj erősen fertőzött tarackbúzával — aratás után a tarlót NaTa-szerrel kell kezelni 35 kg/ha adagban. A készítmény ezt a veszélyes gyomot kiirtja és elősegíti a következő évi növény sikeres termesztését. A vegyszeres gyomirtószerektől csak akkor lehet elvárni megfelelő eredményt, ha az üzem agrotechnikája kifogástalan. A tarlók nyári és őszi szántás lezárásával elősegíthető a gyommagvak korábbi kelése, s a kikelt gyomok magkötés előtti mechanikai irtásával — tárcsák, kultivátorok — csökkenthető a talaj gyomtartalma. Az állati kártevők a rendszeresen használt rovarirtó szerekkel szemben — hoszszabb-rövidebb időn belül — ellenállóvá válnak. Ezért szükséges a különböző szerek váltása. Igen fontos teendő, hogy csak szükség esetén használjunk rovarirtó szereket. Sokszor tapasztalható, hogy egyes helyeken indokolatlanul is permeteznek nem kímélve a hasznos rovarokat sem! Övni kell a méhállományt Is, ezért virágzó növényeket sohase permetezzük rovarirtó szerekkel I A mézelő méh az ember segítőtársa, nagy részt vállal a növények megtermékenyítésében. Néhány veszélyes kártevő ellen, következetes agrotechnikával is védekezhetünk, például a múlt évben a dohányültetvényekben nagy károkat okozott a mocskospajor. Amennyiben dohánykultúrákat és a tábla környékét gyommentesen tartják, a vetési bagolypille tojásrakása megakadályozható, kizárják lehetőségét a hernyók vándorlásának. A gombakártevők elleni küzdelemben az egyes kemikáliákkal szembeni ellenállőság kialakulása lassú folyamat. Helyesen táplált, egészséges növény ellenállóbb a betegségekkel szemben. Itt szeretnénk kihangsúlyozni a lombtrágyázás hallatlan je- lentőségét. Ma a Wixal-féle folyékony lombtrágya, a makroelemeken kívül igen sok mikroelemet, vitamint, hormont Is tartalmaz, melyek elengedhetetlen tápanyaguk a növényeknek, és tartozékuk a helyes korszerű növényi táplálásnak. A gyökéren keresztül történő táplálás jelentőségét a lombtrágyázás nem csökkenti! —íb— 11 Haszonállatokat mérgező növények Jakabnapi aggófűvel (Senecio jacobaea) benőtt útszéleken és árokpartokon a nyári időszakban legelő 9—10 hónapos 75 hízóborjú közül 40 betegedett meg az NDK- ban. A tünetek jelentkezése,után azonnal istállózott állatok közül 4 napon belül 5 elpusztult, további ötöt kényszervágtak. Az állatokon nyálfolyást, a szutyak szárazságát, száraz bélsárüritést, erős kondíci'óromlást figyeltek meg. A boncolt állatokban tüdő emphysemát, szívizomelfajulást, a bendő, a vékony- és vastagbél nyálkahártyájá ban stasist figyeltek meg. Mind a bendő-, mind a csekély mennyiségű béltartalom száraz volt. Erdei peremizs (Inula conyza) mérgezést állapítottak meg elsősorban jól tejelő tehenek és a hizlalási idő végéhez közeledő bikaborjak között, kb. 30 %-ban erdei peremizst tartalmazó zöldtakarmány etetése után; 8 órán belül. Étvágytalanság, levertség, szubnormális hőmérséklet, a bendőmozgások szünetelése, enyhe tympania, véres bélsárürítés, izomremegés, nyálzás jelentkezett. Az állomány 30 %-át kitevő elhullások lelete: májduzzanat, vérzések az emésztőcsatorna nyálkahártyáján. Hasonló tünetekkel járó mérgezést észleltek december elején, többhetes zárt tartás után legelőre hajtott juhnyájban. Az évelő I. conyza földrelapuló, dús levélrőzsáit a legelőn nagy számban találták meg. (M. V.)
