Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-09 / 32. szám

1973. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A tudomány termelőerővé válik A Magyar Tudományos Aka­démia Martonvásárl Mezőgaz­dasági Kutatóintézete komoly hírnévre tett szert mind bel­­mind pedig külföldön. Jól is­mertek az itt kinemesített hib­ridkukoricák, melyek „család­ja“ ma már 26 tagú. Csehszlo­vákiában is kedvelik ezeket a kukoricákat, mert közülük sok rövid tenyészidejű és korán beérik. Igaz, hogy hektárhoza­muk nem olyan nagy, mint egyes jugoszláv fajtáké, azon­ban ha több egyedet hagynak belőlük, akkor gazdag termést adnak. A kutatóintézetben je­lenleg főleg búza-, kukorica- és árpanemesítéssel, valamint ezek vetőmagjának szaporítá­sával foglalkoznak. Az egyes növények nemesí­tése a hosszú tenyészidő miatt SAVÄ szlovák berendezéssel sikere­sen mélyhütik a virágport, a­­melynek életképességét tanul­mányozzák. A berendezésekkel már 196 mínusz fokot Is elér­tek! Egy kukorica vetőmagját négy hónapig tartották mély­hűtött állapotban, mindamellett 60—65 százalékos volt a csíra­­képessége. Bíztató kísérletek folynak a vetőmagvak tavasziasítása és ősziesltése terén is. Mikroszkó­pokkal figyelik a növények vi­rágainak fejlődését. Nagyon szép felvételeket láttunk pél­dául arról, hogy milyen a virág közvetlen nyílás előtt, nyílás­kor és nyílás után. Ezek a megfigyelések mind elenged­hetetlenül szükségesek a neme­sítés! munkáknál. A Szovjet­unióban, Krasznodarban he­lyeztek üzembe hasonló „nö­vényházat“, most igen élénkek a kétoldali kapcsolatok és va­lószínű, hogy közös erőfeszí­téssel az eddiginél mégjobban kihasználhatják a tudomány és Balia László, a tudományuk kandidátusa a gyönyörű kalászt nevelő Martonvásári-4-es búzában gyönyörködik. Magyarországon is a szovjet búzafajták jelentették. Ugrás­szerűen nagyobbodtak a hek­tárhozamok s egyre jobban el­láthatták a dolgozókat liszttel és pékáruval. Még a felszabadulás előtt született az óhaj, hogy el kell érni azt a szintet, amikor min­den magyaj? ember elegendő kenyeret fogyaszthat. Sajnos, a kapitalista világban — a há-A Száva bűzafajta is elterjedt Magyarországon. lassan halad. Időbe telik az egyedek tulajdonságainak és képességeinek megfigyelése is. Annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változtassanak, 1973 őszén jelentős beruházással „Fitotront“ létesítettek. A be­rendezéseket kanadai és az előzőleg tapasztalatokat szer­zett hazai mérnökök szerelték fel. Dr. Koltai Árpád, tudomá­nyos dolgozó, búzanemesítő és Barabás Beáta a „növényház“ szakosított munkaerője készsé­gesen mutatta meg a fény- és a hőszabályozó kamrákban fej­lődő búza, kukorica, árpa és gyógynövény fajtákat. Elmon­dották, hogy a berendezések nagyon megbízhatóak, úgyszól­ván üzemhiba-mentesek. A hő­­mérsékleti viszonyok alakulá­sát automata berendezés, a „Conviron“ ellenőrzi. Pontosan lejegyzi, hogy időszakonként milyen volt a hőmérséklet a kamrában és azt is, milyen a fényerősség. Jelenleg egy cseh­technika nyújtotta előnyöket. A búzafajták nemesítésével 1955-től Rajkai Sándor igazgató foglalkozik. Nehéz volt az in­dulás, mert a magyarországi búzafajták többsége sztyeppe jellegű volt. Ezek, bár kiváló malom- és sütőipari értékű ter­mést adtak, hektárhozamuk aránylag kicsi volt. A búzater­mesztésben a nagy fordulatot rom millió koldus országában — sok család asztaláról hiány­zott a kenyér! A Szovjetunió nagyon sokat segített a magyar népen. Jelen­leg már azon gondolkoznak, hogy a jő malom- és sütőipari értékű búzát külföldre is szál­lítsák. Ehhez azonban olyan búzafajtákat kell kinemesíteni, amelyek nagy hozamot adnak, Barabás Beáta, a „Fitotron“ hdszabályozó kamrájában szemléli a növekedő növényeket. Mikroszkópos vizsgálat. (A szerző felv.) de ugyanakkor minőségük is eléri a kívánt színvonalat. A nemesítők munkája bizony egy cseppet sem könnyű. Az olasz búzafajták, többek között a „Libelula“ nagy termőképessé­­gűek, azonban ez főleg az ál­latok takarmányozására alkal­mas. Felvetődik tehát a kérdés, hogy kenyér- vagy takarmány­­gabonát termesszenek-e? A martonvásári tudományos dolgozók szerint eljön az idő, amikor előtérbe kerülnek a jó sütőipari értékű búzafajták. Takarmánygabonát pedig csak­is az állatok részére termesz­tenek. Persze, ehhez nem min­dig vannak meg az ideális fel­tételek. Egyelőre olyan irány­zat uralkodik, hogy az új faj­ták létrehozásakor törekedje­nek a sütőipari minőségre és a nagy hozamra is. A fertődi búza például a közismert bán­­•kúti és a kanadai „Kalovale“ búzafajtából jött létre. Az. MV—2e-s és MV—3-as búzák a fertődi és „Bezosztája“ fajták eredménye. Az MV—4-es búza a „Miro­­novszkája“ és a „Bezosztája“ többszörös keresztezésének a- Iapján született meg. Balia László, a tudományok kandidá­tusa, a búzanemesítő részleg vezetője, birodalmában számta­lan búzafajtát mutatott a kí­sérleti parcellákon. Ezek közül kimagaslottak a szovjet búza­fajták. Ezek mind Magyaror­szágon mind világméretben „verhetetlenek“, mert jó a ma­lom- és sütőipari minőségük s ugyanakkor nagy hozamokat adnak. A kinemesített négy faj­ta tulajdonságai eltérőek. Vál­tozó az ellenállóképességük a betegségek ellen. Kiemelhetjük talán a Marton­vásári 3-ast, amely a Bezosztá­­ja-1 + fertődi 293 + Bezosztá­­ja-1 nemesítése után jött lét­re. Télállósága és szárazságtű­rő képessége kiváló, korán érik, malom- és sütőipari minősége is rendkívül jó. Kedvezőtlen időjárás esetén is csak nagyon kevés a szempergés. Ebből a fajtából a jövőben exportra is jut! A Bezosztája-1 egyedszelek­­ció útján jött létre a Bezosztá­­ja-4-ből. Télállósága, szárazság­tűrő képessége kiváló. Malom- és sütőipari értéke is nagyon jő, azonban kevésbé áll ellen a lisztharmatnak. Tápanyagigé­nyes, jól előkészített magágyba kell vetni. Az öntözést is meg­hálálja. A Martonvásári-4-es búzafajta az első helyet foglal­ja el a korai csoportban és a kísérleti parcellákon Szlová­kiában is sikeresen szerepelt. Megadta a 69 mázsás hektár­­hozamot is, de a szaporító par­cellán 80 mázsás hektárhozam­mal jeleskedett. Megvan rá minden feltétel hogy az enge­délyezett búzafajták közé so­rolják. A Martonvásári Mezőgazdasá­gi Kutatóintézetben a felszaba­dulás óta többször jártunk és azt tapasztaltuk, hogy dolgozói igyekeznek felhasználni a tu­domány- és technika legújabb vívmányait igényes munkájuk­hoz. A szovjet szakemberekkel együttműködve sikeresen neme­sítik és szaporítják a legmeg­felelőbb búzafajták vetőmagját. A szovjet tapasztalatok felhasz­nálásának köszönhető, hogy Magyarország mezőgazdasága világviszonylatban az élenjárók közt van búzatermesztésben. Balia József HIÖVÉNYVÍMLÍM Kemizálás a mezőgazdaságban A gazdasági és társadalmi fejlődés megköveteli, hogy a mezőgazdaságban dolgozó emberek száma évről évre csökkenjen. Ez a folyamat a műszaki színvonal emel­kedésének következménye. A mezőgazdasági üzemek termelési tevékenysége és ennek ökonómiája, komplex kérdés. Szorosan kapcsolód­nak egymáshoz a különböző tudományágak, melyek kö­zül elsősorban a gépesítést, a kemizálást, a növényne­mesítést, üzemszervezést és a közgazdasági tudományt kell kiemelni. Hazánkban a mezőgazda­­sági termelést a kemizálás forradalmasította. A kemi­zálás ma már nem csupán a növényvédelmet foglalja magába, hanem a tápanyag­­visszapótlást és a talajműve­lést is. A vegyszeres gyomirtás minden növénytermesztéssel foglalkozó szakembert érde­kel. Több mint egy évtized tapasztalatai azt igazolják, hogy a vegyszerek kizáróla­gos használata nem oldja meg a gyomirtás problémá­ját. Az egyes kultúrákban használatos szerek, a kul­túrnövényt nem irtják, a­­zonban vannak olyan gyom­fajok, amelyek a kemikáliá­tól sem pusztulnak el. En­nek következtében e gyom­fajok *— ha egyes növénye­ket # monokultúrában ter­mesztenek — nagymérték­ben elszaporodnak és előbb­­utóbb a kultúrnövény ter­mesztését lehetetlenné te­szik. Különös veszélyt jelent a mélyen gyökerező tarac­­kos egy- és kétszikű gyo­mok elszaporodása, például a tarackbúza, a folyandár, a szulák, a keser,űfűfélék, a fekete nadály stb. A fentiek ismeretében az üzemek ve­zetőségének meg kell való­sítania a komplex vegysze­res gyomirtási rendszert és minden termesztett kultúrát gyomirtásban kell részesí­teni. így a kalászos kultú­rákban olyan gyomfajok ir­tását lehet elvégezni, amely fajok irtása egyes kapás kultúrákban eredményesen nem oldható meg. Ezen túl­menően vannak olyan gyom­fajok, amelyek sem a kalá­szos, sem egyes kapás kul­túrákban — a kultúrnövény károsodása nélkül — nem irthatók. Ilyen például a tarackbúza, amely nagy ve­szély a burgonya intenzív termesztésében. Ebben az esetben, ha a burgonya előveteménye ka­lászos — rendszerint a talaj erősen fertőzött tarackbúzá­val — aratás után a tarlót NaTa-szerrel kell kezelni 35 kg/ha adagban. A készít­mény ezt a veszélyes gyo­mot kiirtja és elősegíti a következő évi növény sike­res termesztését. A vegyszeres gyomirtósze­rektől csak akkor lehet el­várni megfelelő eredményt, ha az üzem agrotechnikája kifogástalan. A tarlók nyári és őszi szántás lezárásával elősegíthető a gyommagvak korábbi kelése, s a kikelt gyomok magkötés előtti me­chanikai irtásával — tár­csák, kultivátorok — csök­kenthető a talaj gyomtar­talma. Az állati kártevők a rend­szeresen használt rovarirtó szerekkel szemben — hosz­­szabb-rövidebb időn belül — ellenállóvá válnak. Ezért szükséges a különböző sze­rek váltása. Igen fontos teendő, hogy csak szükség esetén használjunk rovar­irtó szereket. Sokszor ta­pasztalható, hogy egyes he­lyeken indokolatlanul is permeteznek nem kímélve a hasznos rovarokat sem! Övni kell a méhállományt Is, ezért virágzó növényeket sohase permetezzük rovar­irtó szerekkel I A mézelő méh az ember segítőtársa, nagy részt vállal a növények megtermékenyítésében. Né­hány veszélyes kártevő el­len, következetes agrotech­nikával is védekezhetünk, például a múlt évben a do­hányültetvényekben nagy károkat okozott a mocskos­pajor. Amennyiben dohány­kultúrákat és a tábla kör­nyékét gyommentesen tart­ják, a vetési bagolypille to­jásrakása megakadályozha­tó, kizárják lehetőségét a hernyók vándorlásának. A gombakártevők elleni küzdelemben az egyes kemi­káliákkal szembeni ellenál­­lőság kialakulása lassú fo­lyamat. Helyesen táplált, egészsé­ges növény ellenállóbb a betegségekkel szemben. Itt szeretnénk kihangsúlyozni a lombtrágyázás hallatlan je­­- lentőségét. Ma a Wixal-féle folyékony lombtrágya, a makroelemeken kívül igen sok mikroelemet, vitamint, hormont Is tartalmaz, me­lyek elengedhetetlen táp­anyaguk a növényeknek, és tartozékuk a helyes korsze­rű növényi táplálásnak. A gyökéren keresztül történő táplálás jelentőségét a lomb­trágyázás nem csökkenti! —íb— 11 Haszonállatokat mérgező növények Jakabnapi aggófűvel (Senecio jacobaea) benőtt útszé­­leken és árokpartokon a nyári időszakban legelő 9—10 hónapos 75 hízóborjú közül 40 betegedett meg az NDK- ban. A tünetek jelentkezése,után azonnal istállózott ál­latok közül 4 napon belül 5 elpusztult, további ötöt kényszervágtak. Az állatokon nyálfolyást, a szutyak szá­razságát, száraz bélsárüritést, erős kondíci'óromlást fi­gyeltek meg. A boncolt állatokban tüdő emphysemát, szívizomelfa­julást, a bendő, a vékony- és vastagbél nyálkahártyájá ban stasist figyeltek meg. Mind a bendő-, mind a cse­kély mennyiségű béltartalom száraz volt. Erdei peremizs (Inula conyza) mérgezést állapítottak meg elsősorban jól tejelő tehenek és a hizlalási idő végéhez közeledő bikaborjak között, kb. 30 %-ban erdei peremizst tartal­mazó zöldtakarmány etetése után; 8 órán belül. Étvágytalanság, levertség, szubnormális hőmérséklet, a bendőmozgások szünetelése, enyhe tympania, véres bélsárürítés, izomremegés, nyálzás jelentkezett. Az állo­mány 30 %-át kitevő elhullások lelete: májduzzanat, vérzések az emésztőcsatorna nyálkahártyáján. Hasonló tünetekkel járó mérgezést észleltek december elején, többhetes zárt tartás után legelőre hajtott juhnyájban. Az évelő I. conyza földrelapuló, dús levélrőzsáit a lege­lőn nagy számban találták meg. (M. V.)

Next

/
Thumbnails
Contents