Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-09 / 32. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES H 1975. augusztus 9. VAJDA SÁNDOR: A lány zavarban volt, egyszerű, tiszta szépségéhez fél állt, megfogta a fiú kezét és. nem szólt semmit. — Miért nem szólsz? Vagy már nem szeretsz? — Félig komolyan mondotta a fiú, alig észrevehetóen összerezzent. Így ültek, és mindkettő tudta, hogy mennyire összetartoznak, és ehhez nem is kell sok szó. Válluk összeért, hajfürtjeik, a világító, szóke fürtök és ajkuk találkozott. A víz szélén ültek, a lány kicstt hátradőlt, mint aki aludni akar, pedig csak egy mozdulat volt, szorongását és boldogságát hogyan Jehetne másképpen kifejezni. Azzal, hogy elnyúlt a homokban, úgy érezte, mindent kimondott. A fid megérezte a lány nyugtalanságát, lehajolt, megcsókolta karfát, és elnyúlt a homokban. Szépek voltak, bronzbarnák, izmosak, ajkuk piros volt, mint alkonyaikor az ég, csak a lágy szél szólt, egyedül voltak a nagy part mentén, a távolban vitorlások tűntek fel. A lány felült, nem nézett a fiúra, a vizet nézte, a vitorlásokat, sirály röpült, a nap lehanyatlóban volt, mintha vonakodna eltűnni. A fák között heverésztek, mint két ártatlan angyal, akik szeretik egymást, és csak a szerelmüket értik, mást nem fogtak fel. A lány a fiú kezét simogatta. Ez az izmos lebarnult kéz hozzátartozott, simogatta, és ez annyi volt, mintha szólna, szeretlek, és azt is, nagyon boldog vagyok. « * « Valamit meg kell mondani a fiúnak, de várt még, akár a hullám, lassan elsimul, és néhány levél a fákról hullott arcukra. Az idő megállt, a lány kinyújtotta karját, mintha mutatni akarna valamit, fel is tűnt egy vitorlás fehér szárnyaival, és a sirály mintha lebukott volna a vízbe, a percek nem peregtek, válluk összeért, egybeolvadt életük, lélegzetük is, szívük dobbanása, és ekkor a lány elsírta magát, nem hangosan. — Miért sírsz? — Mert boldog vagyok. A fiú nem válaszolt. Es nem csodálkozott semmin, minden olyan természetes volt, ajka fölé a lány hajolt Ígéretként. — Menjünk a vízbe! — Már futott a lány, és futás közben szólt: —• Menjünk fürödni! A víz a két fiatal testet magához ölelte, hasította a két test elnyúlva a vizet, a fiú üzóbe vette a lányt, hol elérte, hol lemaradt, a lány kisiklott, de követte, hullám csapott át rajta, zúgott a hullám, és már megfogta, magához ölelte. Kimerültén lihegtek, a vízcsöppek ragyogtak bőrükön. A lány feje, szőke feje a fiú mellén pihent mozdulatlanul, ránézett és megmondta: — Gyerekem lesi — és a meglepett fiútól már elinalt, elszökött, utána, kergetőztek, a nap lebukott, esteledett, a lány még hallotta a fiú hangját: — Megesküszünkl Este. Tüzet raktak ágakból, galylyakból, a lány fésülködött, a fiú gyönyörködve nézte. Aztán a tűznél leültek, a parázs világított és a csillagok. A fiú már elrendezte életüket. — A mamáékhoz költözünk, a mama szereim fog, apám szeret a pohár fenekére nézni, hangos, sokat kiabál, de téged szeretni fog. Olyan nagy darab ember apám, veri a kártyát, és alább nem adja, mint egy nagy kristályüveggel, dugig borral, kártyázik a két szomszéddal és iszik, olykor megstketülünk, úgy kiabál, de téged szeretni fog. Átölelte a lányt. — Ne félj. A lány hagyta, hogy a fiú ölelje. — Miért is félnék? Es a fiú csak beszélt, ennyit soha nem beszélt. — Megleszünk. Beállítunk még egy ágyat, de minek? Ott az enyém, és félreteszünk minden pénzt. Két Tv múlva lesz lakásunk. A lány csöndes voljt, közbevetette halkan: — Anyádnak fizetünk, ez természetes. A fiú felkelt, magas volt, szőke és magas. Megrázta fürtjeit. — Azt apám nem engedi. Múltkor megfenyegetett, megver, ha nem nősülök, unokát akar. Minek magának unoka, ott a kristályüveg a vörössel, jó másfél liter. Hát nekem jött, anya tépte le rólam az öreget rimánkodott, én eltűntem, tanácsos volt. Megsimogatta a lány haját. — Nem fogadnak el pénzt, erre ne legyen gondod. — És megint az apjáról beszélt. — Az öreg szeretni fog, már mondtam. Csak azért olyan nekivadult, mert anya sohase szól hozzá, fáradt, mos, takarít, hajnalban már fen, kikészíti az ebédet, amit elviszünk, este az asztal terítve, tányérok, eszcájg, poharak, minden ragyog, villog, de az öreghez nem szólt. — Es az asztalon a kristályüvegben a piros bor, olyan piros, mint valamilyen vörhenyes színű róka. De miért nem szól az öreghez? En nem mondhatom a mamának, az öregnek ez hiányzik. — Aztán nekidurálom magam. Csak szólok az öregnek, fater, mit rendel? Piros legyen, a többi nem fontos. Es iszunk. A fejünkbe megy á tütü, ülünk az asztalnál, mint a gyertya, egyenesen, apa, mit rendel? Pirosat, harsogja, és orrom alá tartja a cigarettát. Füstölj. Es sorakoznak az üvegek, csend van és iszunk, és énekelni kezd az öreg, katonanótákat, és A sokhelyütt .sikeresen szereplő bussai énekcsoport, a gombaszögi völgykatlanban. Az észak-csehországi Frýdland főtere egyben turista látványosság is. Foto: — tt— Negyven éve fűzik a barátságot kíséri mandolinnal. Apa, csendesen, szól anyám. Mtért? — harsogja, és még hangosabban énekel. Hagyja, énekeljen, szólok. Részegek vagyunk, de ülünk merev-egyenesen, mint a gyertya, és aztán anyám levetkőztet, mint gyermekkoromban, apámnak odaszól, eredj aludni. Szól az öreg, ne nyúlj hozzám, gyűlölettel nézi, és pengett mandolinját. Es anyám nem enged. Nem szól. Apám sokszor megverte, régen, szeretői is voltak, ezért nem enyhül a mama. De eszének kellene lenni, együtt öregedtek, miért vadítja? — Es én, reggel együtt az öreggel, még sötét van, csak megyünk, nem szólunk egymáshoz, csak haladunk, és egy szó se, pedig az öreg várja, tudom, de hogyan tegyem, nem tudom, hogyan, és aztán haragosan rám néz, és elmegy. Az öreg büszke, szeretné, ha puhulnék, és sírni tudnék, hisz szeretem. Olyan vagyok, mint ő, mintha némának születtem volna. Fáj ez, legszívesebben elmennék ilyenkor világgá. Kezébe veszi a lány ujjait. — Csak teneked tudok beszélni, de most meglesz az unoka. — Ezt már remegve mondja. A parázs lassan kihuny, és a cstllagfényben a lány arcát kutatja, beszél, inkább suttog: — Tudod, szeretlek. A lány könnyeit nézi. — Sírj, ha az ember a boldogságtól sír, az jó, az nagyon jó. Es megcsókolja d lány lábát, és a földet is, amin a lány lába pihen. — Mit csinálsz? — kiabálva, boldogan, felriadva, édes-ijedten szól a lány. — Szeretlek, Elalvás előtt. A fű erős illata a fejükbe száll. A lány csitítja a nyugtalan fiút. Álomittas már a fiú hangja, szeme már lecsukódóban, mint a gyereké, és alicj érthető, amit mond, kicsi mama, a lány megérti. Es mielőtt elragadta az álom: — Te jó leszel az öreghez, mert én nem tudok jó lenni hozzá, az ő fia vagyok. Már elragadta az álom, lélegzetét lehet hallani, homloka verejtékes, keze forró,. nyaka lebarnult. A lány virrasztóit az alvó fiú fölött, a közelben harmonika szólott, a húszéves mama, virágzó, szőke lomb, nehéz, szőke haja csillagfényben, kakóbarna karján az aranypihék csillogtak. A kicsi mama, a csillagfény, és a szíve alatt egy új élet, már most reszket érte, a csillagfény lesz ő. A fiatal apát nézi. Á fiú elmosolyodott álmában, egy csillag lehullott az éjszakában, és egy bagoly uhuzott. A két fiatal aludt, egészséges lélegzetük hallatszott, reggeledett, észrevétlenül felkelt a nap, a vizen vitorlások, bárkák tűntek fel, a kakukk aludni tért, és néhány fiú, lány a nap felkeltekor berohant tárt_ karokkal a vízbe, gyöngyszínű habok között felvillogott testük, a reggel szép volt, az élet szép volt. ^ Negyven évvel ezelőtt alakult I meg Luőenecen (Losoncon) a J „Szovjetunió Barátainak Szerveze- I te“. Bizony akkoriban nagy érdek- J lődést keltett az erről szóló hír. I Komoly esemény volt, hogy a I Szovjetunió itt élő barátai szer- I vezett formában igyekeztek mélyí- J tani a barátságot a két ország néí peí között. A napokban elbeszél- I gettem Simkó Sándorral, és Denk* meyer Ernővel, a szervezet alapító I tagjaival. Simkó Sándor volt az N első elnöke az 1935-b^i alakult I szervezetnek, ezért hozzáintéztem S néhány kérdést. A válaszok elém- I rajzolták az alakulás körülmé- S nyeit és a tevékenységet a cseh- I szlovák burzsoázia idején. J A Szovjetunióval való akkori I megbékélés és kulturális egyez£ mény megkötése eredményeként I alakulhatott meg az alapszervezet. V A Szovjetunió igaz barátai július I első szombatján a városháza nagy- S termében gyűltek össze. Az ala- I kuló közgyűlésen falragaszok hív- S ták fel a város lakóinak figyel- I mét. Annak ellenére, hogy az ak- У kori hivatalos körök nem nézték к jó szemmel a megmozdulást, mégis ' háromszázan vettek részt a gyűlé- I sen. A részvevők többsége munkás * volt, de képviseltette magát az к értelmiség is. jónéhány orvos és J ügyvéd szintén a gyűlésezők kö- I zött volt. Nedved' tanár, cseh nyel- 4 ven ismertette a szovjet rendszer J előnyeit és konkrét tényekkel cá-4 folta meg a burzsoá sajtó hamis ^ híreszteléseit a szovjet nép életé- I vei kapcsolatban. Utána Sacher ^ István, magyar nyelven beszélt ra \ Szovjetunióval való barátság je- N lentőségéről. Több felszólalás után I választották meg a vezetőséget, 5 amint már említettük az elnöki k tisztségbe Simkó Sándor került, az alelnöki funkcióba pedig Kollár Károly városi képviselőt választották meg. A szervezetnek, olyan nagy vonzóereje volt, hogy pár napon belül újabb polgárok kérték felvételűket. Az értelmiségiek közül megemlíthetjük Sándor Lászlót, Dankmeyer Ernőt, Keleti Ferencet és Lados Andort is. Többek között az alapító tagok soraiban volt a három éve elhunyt Szabó Gyula, érdemes festőművész is. A tagság nagyon élénk szervezeti életet élt. A megalakulás után orosz nyelvtanfolyamokat is szerveztek Stark tanár vezetésével. Rendszeresen tartottak taggyűléseket, a mai zeneiskola épületében. A legtöbb előadást a Buzitán élő Steinek kapitány tartotta. Mivel kint járt a Szovjetunióban, hitelesen népszerűsítette a szocializmust építő szovjet nép eredményeit. Kulturális tevékenység keretében a városháza nagytermében Gorkij-estet tartottak. Többek között ezen fellépett Lukács János, az alapszervezet későbbi elnöke, Máj Imre, Mecislav Krhous tanár, Vass László és Kürti János. Ebben az időben látogatott el az alapszervezetbe Stanislav Kostka Neumann cseh költő, aki előadását csak a rendőrkapitány jelenlétében tarthatta meg. A terem zsúfolásig megtelt. Az Októberi Szocialista Forradalom 20. évfordulójának ünnepségei keretében, 1937 november 20-án nagysikerű emlékestet tartottak. Az élénk tevékenység nagyon sok fiatalt vonzott a szervezetbe. Az 1936-os évben Füleken fiőkszervezetet létesítettek. Ebben a kisvárosban is nagyon sokan kapcsolódtak be az alapszervezet életébe. Sólyom László Ógörög világból a mának A nitrai Kerületi Színház 25. jubileumi évét Grigori] Gorin szovjet író: Felejtsétek el Herosztratoszt! című tragikomédiájának bemutatójával zárta. Az előadás érdekessége, hogy a szerző első színdarabját láttuk hazánk dobogóin először. A nyitrai előadás a szovjet színmű csehszlovákiai ősbemutatója volt. A hagyomány a világ hét csodájának nevezte el az ókor legszebb és legmonumentálisabbb műemlékeit, mint az egyiptomi piramisokat, az alexandriai világító tornyot, a Pharost, Szemirámisz babilon függőkertjeit, Pheidiosz Zeuszát Olimpiában, a rhodosi kikötő Kolosszusát, a halikarnasszoszi mauzóleumot és az efezusi Artemis templomot. Nos, az efezusi Artemis templomot egy Herosztratosz nevű kereskedő Időszámításunk előtt 356-ban (épp Nagy Sándor születésének éjjelén) felgyújtotta. Mivel a falakat előzőleg szurokkal kente be — a templom porrá égett. Kihívta ezzel polgártársainak jogos haragját, akik követelték, hogy a gyújtogatót legkésőbb másnap végezzék ki. Ezzel indult el a darab cselekménye. Efezus kis-ázsiai partján, az Égei-tenger melletti 13 ión városok egyike volt, de perzsa uralom alatt élt akkoriban, élén perzsa szatrapa állott — fiatal feleségével Klementinával. Az uralkodó nem végeztette ki másnap Herosztratoszt, mert az közben elindította szennyes intrikáit a börtönben. A templomot csupán azért gyújtotta fel, hogy híres ember legyen és bekerüljön a történelembe. Lepénzelte a fegyőrt, eladta „emlékiratait“ az uzsorásnak, a szerzett pénzen leitatta a város embereit, nev^ kezdett „híressé“ lenni, úgy hogy még a szatrapa hívő felesége is felkereste és arra kérte, mondja azt, iránta érzett szerelmének fájdalma következtében gyújtotta fel a telmplomot. Csak Kleon, a bíró volt hajthatatlan. Maga a szatrapa iá menekülés ígért a gyújtogatónak különböző zsaroló kijelentései alapján, kést is adott neki, hogy a közben fegyőrré lefokozott Kleont megölje, de a vég fordítva következett be. A bíróból lett gyilkos, hogy az igazság győzedelmeskedjék. Akkor, amikor a gyújtogató már előkészítette a talajt a szökés és dicsőség felé. A tragédia az antik világban játszódik le, mégis minden szavából éreztük, hogy a szerző a máról ír. Maga a szerző úgy nyilatkozott: „Be akartam bizonyítani, hogv az emberi értékek elhanyagolása, a saját egyéniségnek módfeletti kiemelése, a kalandvágy és hazugságok kedvező talajt készítenek elő, melyen kinőhet a fasizmus, ez az emberiséget fenyegető legveszélyesebb betegség.“ Mint volt orvos tudom, hogy minden betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyítani és a színház nem állhat félre olyan problémák, előtt, melyek a világot fenyegetik. A nyitrai ősbemutató fergeteges sikert aratott, s valóban színvonalas előadás volt. Fő érdeme ez a rendezőnek, Jifí Slobodának, a bratislavai Zeneművészeti Főiskola rendezéstani magántanárának, aki vendégként rendezett Nitrán. Vendégként szerepeltek a színpad és kosztümök tervezői — Vladimír Suchánek és Helena Bezáková — is. A színészek közt Herosztratosz főszerepében Jozef Bednárik talán egyik legjobb színészi teljesítményét nyújtotta. De igen jók voltak a szatrapa szerepében Jozef Dóczy érdemes művész, felesége Klementina szerepében Hilda Augustoviőová, Kleon a bíró szerepében Jozef Kraus, a papnő szerepében Žofia Martišová és az uzsorás szerepében Ondrej Rimko. Mártonvölgyi László
