Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-02 / 31. szám

Nyárun, aiiiikur az átla­gosnál intenzivebben süt a Nap, a nyúltenyésztőnek fo­kozott figyelmet kell szentelnie ‘állatai gondozására. Ez főleg az angórák esetében érvényes. A jobb gondviselés eredménye az állatok egészségi állapotá­nak megszilárdulásában és a jobb minőségű gyapjú termelé­sében mutatkozik meg. Ebben az időben az állatokról való körültekintőbb gondoskodás nem a produkció növelését je­lenti, de az alapclvek elhanya­golása negatívan befolyásolhat­ja a gyapjú minőségét és meny­­nyiságéi is. Nyáron nagy mele­gek vannak, ezért az állatok szőrzete is ritkább. Az angórák is kevesebb gyapjút termelnek nyáron. Kevesebbet, de fino­mabbat, könnyebben uemezel­­hetüt. Az átlagosnál nagyobb hőmérséklet hatására az álla­tok izzadnak, s ez károsítja a gyapjút. A gyakorlatból tud­juk, hogy a tenyésztők ebben az időszakban — tehát nyáron — 20—30 százalékkal kevesebb és ráadásul az átlagosnál gyen gébb minőségű gyapjút nyer­nek. Az angóratenyésztés szem­pontjából — különösen a nyári időszakban — tehát igen fon­tos szerepet játszik az elhelye­zés. Legfontosabb, hogy a nyúlól vagy ketrec legalább részben árnyékolva legyen. A ketrectömböt szellős, de huzat­­mentes helyre állítsuk. A sza­badban elhelyezett ólakat úgy állítsuk fel, hogy a közeli fák vagy bokrok legalább a déli vagy délutáni tűző napsugarak­tól megvédjék az állatokat. A reggeli napsütés nem árt, sőt jót tesz az állatoknak. A fából készített nyúlőlak mellett nyáron előnyösek a tég­lából vagy betonból épített ólak is, mert kellemesen hűvös lég­kört biztosítanak. Az angórákat ne kínozzuk a kis ketrecekben, mert bár igaz, hogy itt egyedül van az állat és *senki semmi sem zavarja nyugalmát, tehát a gyapjúter­melés szempontjából kedvező nyugalomban él, ám ezek a ketrecek — vagy inkább „.ma­gánzárkák“ — gyakran olyan kicsinyek, hogy a nyúl alig bír megfordulni benne. Biztosít­sunk angóráink számára meg­felelő nagyságú életteret — fő­leg a növendékeknek —, mert csakis igy biztosítható a meg­kívánt hasznosság. Kifutók lé­tesítését csak ajánlani lehet. A kifutó főleg nyírás után tesz jó szolgálatot. A ketreceket rendszeresen — hetente legalább egyszer — ki kell tisztítani. Főleg a szopta­tós anyák ketreceinek tisztán­tartására fordítsunk nagy gon­dot, mert egyébként könnyen és gyorsan elszaporodnak az élősködők, amelyek fokozott veszélyt jelentenek az egész tenyészetre. Lehetőség szerint ajánlatos a legyeket és szúnyo­gokat is irtani a nyúlólak kö­zelében. Az angórák — főleg a kizá­rólag gyapjútermelésre megha­gyott egyedek — napi takar­mányadagja a szokásosnál va­lamivel kisebb értékű legyen a délben is adhatunk egy kevés zöldet. Az angórák esetében is érvé­nyes a nyulak takarmányozása ra vonatkozó általános szabály — csakis annyi eleséget te­gyünk az állatok elé, amennyit fél vagy egy óra alatt el bírnak fogyasztani! Az állat egyébként a maradékot letipurja, bepisz kítja, s ha később esetleg el­fogyasztja a már tisztátalanná vált vagy befülledi takarmányt, könnyen megbetegedhet, eset leg el is hullhat tőle. Szénát nyáron is adjnnk ked vertseinknek, mert ez szabá­lyozza a nyáron egyébként is gyakran megbontott emésztési folyamatot. A nyulak szeretik a változatos zöldtakarmányazást, ezért a megszokott takarmá nyok helyett néha mást, pél­dául gyümölcsfáról, akácról, nyáron nyári hónapokban. Az angórák hajlamosak az elhízásra, a kö­vér állatok pedig kevesebb gyapjút termelnek, s mi több, gyakran megbetegszenek. Egye­sek megbénulnak, másoknál szívműködési zavarok jelent­keznek. Az angórákat naponta két­szer, a szoptatós anyákat és a növendékeket háromszor etet­jük, de a délutáni adag legyen mindenkor a legkevésbé érté­kes. Reggel száraz, kemény ele­séget és vizet adjunk az álla­toknak. A hideg kútvíz adago­lása veszélyes! Kisebb edénybe már előző este készítsük el a reggeli ivóvizet! A túl hideg vizet fogyasztó nyulaknál gyak­ran nátha vagy orrgarat-gyulla­­dás (rekedten lélegzik az állat) tapasztalható. Este zöldet és szénát tegyünk az állatok elé. Az anyáknak és növendékeknek A pulykák görbe lábujjának vizsgálata Külföldi kutatók két generáción keresztül közepes és nehéz típusú állományokban vizsgálták a görbe láb­ujjak előfordulásának gyakoriságát és ennek genetikai hátterét. A kutatás során kitűnt, hogy a görbe ujjú szü­lők ivadékai között legalább kétszer annyi hasonló egyed található, mint a normális lábujjú szülök ivadé­kai között. Ügy tűnik, hogy a közepes testű pulykák között gya­koribb a görbeujjúság, mint a neliéztestű egyedeknél. A görbeujjú pipák 8 hetes korig gyorsabban növeked­nek, ezután viszont lemaradnak a normális lábujjúak mögött. (Bt) szederről, fűzről vagy tűlevelű fákról (a tuja és a tiszafa ki­vételével) tört ágacskákat ad­junk nekik . Vigyázat! A szop tatős anyáknak fűzfagallyakat nem szabad adni! Az angéráknál ==• a gyapjú termelés szempontjából — kü­lönösen fontos az itatás. Reg gél és este itassunk, mindig állott vízzel. Az el nem fogyasz tott ivóvizet — ha tiszta — nem fontos kiönteni az italokból, mert a nyulak többsége a zöld­takarmányok fogyasztásakor is iszik több kevesebb vizet. A frissen vágott herét nedvesen is etethetjük (pl. a júniusihoz hasonló esős időszakban), de a hosszabb ideig tárolt, befölledt zöldet már nem. A szokásos háromhónapos nyírási időt nyáron semmi esetre se lépjük túl az angó­­ráknál, inkább 1—2 héttel rö­­ridítsük le. Ez — főleg a ba­koknál — gyakran előnnyel jár, mert elejét veszi a filcesedés­­nek. Filcesedéskor az új gyap­jú túlnövi a régit, nehezebb a nyírás, a nyert gyapjú viszont kevésbé értékes. A nemes álla tot nem szükséges fésülni; a hozzáértő és megfelelő állo­mánnyal rendelkező tenyésztő ma már csak nyírás vagy kiál­lítás előtt veszi kezébe a kefét és a fésűt. Ha nem nyírjuk időben az állatokat, túl hosszúra nő a szőrük. A hosszú gyapjú visz­­ketegséget okoz, a nyúl rágni kezdi a szőrét, ami így az emésztőszervébe kerül ás e inésztési zavarokat okoz. Ezért van az, hogy boncolás után né­mely állat gyomrában egész csomónyi szőrt találunk. Az élő állatoknál is megfigyelhetjük az említett bajra figyelmeztető jeleket, mert az ilyen nyulak ürülékében emésztetlen szőr­szálakat találunk. Az ürülék néha olyan, mint a zsinórra fűzött gyöngysor. A szörrágás azonban egyáltalán nincs ösz­­szefüggésben a némely angóra combján vagy hátán látható csupasz foltokkal. Ezek a fol­tok ugyanis már a szőrzet nö­vekedésekor észlelhetők, s egé­szen más eredetűek. A nagy meleg esetenként a fülek bizonyos mértékű eltor­zulását is előidézheti. Ez a je­lenség lebet átmeneti vagy ál­landó jellegű. A fülek torzulá­sára való hajlamosság lehet öröklött tulajdonság. A fülhe­gyek — főleg némely növendé­kek esetében, melyeknek vé­kony vagy sok sok zászlócská­val tarkított fülük van — meg görbülnek, úgy is mondjuk, hogy fodrosodnak. Az őszi hó­napokban a hideg hatására ez a hiba eltűnik. Ennél rosszabb, ha a meleg hatására a nyúl le­­lógatja a fülét, vagy mindkét löt szétteríti. Ezt a hibát már nehéz orvosolni, s ha sikerül, akkor is csak részben. Az ilyen állatuknak — lehetőleg az első tünetek észlelése után azonnal — ajánlatos takarmánymeszet adni a takarmányban. Az angórákat nem ajánlatos nyáron szaporítani, legfeljebb június—júliusban. Legjobbak a tavaszi (március—május) és a téli (január—február) fiazás­ból származó utódok. Nyáron reggel vagy este fedeztessük a nyulakat, amikor a legkisebb a hőség. Ekkor termékenyül meg legkönnyebben az anya, s ilyenkor legaktívabbak a ba­kok is. Ugyanúgy nem szabad nyáron délben vagy a délutáni órákban tetoválni a nyulakat, mert ilyenkor a nagy meleg következtében gyorsabb a vér­keringésük, tehát jobban vé­resnek. A vér kimossa a teto­váláshoz használt tust és nehe­zen olvashatók lesznek a szá­mok. A körültekintő tenyésztő már a jövőre is gondol. A gyengébb süldőket fokozatosan kiselejte­zi, de a legerősebb, legfejlet­tebb egyedeket — bár ezekből több húst nyerne — sohasem vágja le. Nyáron ivartalanítani is lehet a nyulakat. Az ivartalanított angóranyulakat valamikor a legjobb gyapjútermelőknek tar­tották. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. A legtöbb és leg­jobb minőségű gyapjút a kizá­rólag gyapjútermelésre megha­gyott egyedektől nyerjük! Az ivartalanítással kapcsolatban egyébként ugyanazok az alap elvek érvényesek, mint a teto­válással kapcsolatban említet­tek. Záhradník J., angóratenyésztő Eredményesen tevékenykednek A hiidulovi földművesszövet­kezel (kuiice vidéki járás) Ja niky i részlegén valóban szép eredményeket érnek el a zöld­ségtermesztés terén. Ez nem csupán a természeti adottsá­goktól, az emberek odaadó munkájától is függ. Molnár László már tíz éve irányítja a kertészetben dolgozók tevé­kenységét. Negyvenévesen ült be az iskolapadba, hogy gazda­gítsa szakmai ismereteit, így azután természetes, hogy mun­kája és a kertészet tevékeny­sége még eredményesebb lett. A múlt évben már fólia alatt termelték a paprikát, tíz fólia­sátor alatt, 0,6 hektár terület. A kezdeményezés sikert hozott, így £Z idén további tíz sátort építettek, s most összesen 1,2 hektáron termelnek korai pap rikát. Előbb persze salátát és korai karalábét termeltek a fólia alatt, most pedig a pap rikán kívül uborkát is ültettek. A korszerű kertészetben nyele állandó dolgozó van. Mind nő. Terméshetakarítás idején azon ban kisegítő munkásokat, bri­­gádosokat is alkalmaznak. A palánták nagy részét pa lántanevelővé átalakított ba romfi istállóban nevelték ki. Az épület tetejét lebontatták s he lyette üveggel fedték be, így kedvező feltételt biztosítottak a növényzet fejlődéséhez. Terv­be vették egy 30 áras üvegház építését, melyben szociális he­lyiségek is lesznek a kerté­szetben dolgozók számára. A felvételen Molnár László zsefné,- Molnár Lászlóné, Helyei kertész és a szorgoskezű asz- Margit és Csík Gyuláné — lát­­szonyok — Eperjesi Istvánné, hatok. Tobák Gyuláné, Katuscsák Má- Kép és szöveg: ria, Tobák Jánosné, Dudás Jó- Firtko Istvánné A VÁGOTT VIRÁG KEDVELŐINEK Hogy tovább díszítse otthonunkat A vágott virágot sokan ked­velik, de csak kevesen tudják, hogy nem elég egyszerűen a vázába helyezni a virágokat, hanem gondozni is kell őket, mert csak így lesznek, tartós díszei lakásunknak. Aki azt akarja, hogy a vázába helyezett virágok sokáig megőrizzék üde­­ségiiket, pompájukat, ne tévesz­­sze szem elöl az alábbiakat: — lehetőleg bimbós állapot­ban levő jiatal virágokat (tuli­pán, rózsa, nőszirom, liliom, szegfű/ vágjanak vagy vásárol­janak; — a kardvirágot akkor kell levágni, amikor a két alsó vi­rág már kinyílt; — a rézvirágot és a csillag­virágot teljes pompája idején vágjuk; — sohasem szabad' napsütés­ben vagy esőben vágni a virá­got. Legmegfelelőbb idő a rég­gel; — a virágokat a lehető leg­nagyobb vágási felülettel — tehát ferdén —^vágjuk s vázá­ba helyezés előtt újítsuk fel a vágást; — az orgona, a rózsa és a krlzantén szárának végét aján­latos kemény tárggyal (pl. ka­lapáccsal) szétlapltani, szétka­lapálni; — a vágott napraforgóvirág vagy kúpvirág szárát kb. 2 cm hosszan forró vízbe kell márta­ni, mielőtt vázába helyeznénk; — a vágott virág száráról minden felesleges levelet tdvo­­lítsunk el; — a vágott virágot hidegebb helyiségben helyezzük el, s a váza lehetőleg ne legyen napon és huzatban; — a vázában naponta cserél­jük ki a vizet frissre, közben a virágok szárát pár centiméter­rel kurtítsuk meg, illetve újít­suk fel a régi vágási felületet; — tulipán, nárcisz, orgona, szegfű esetében a váza vizébe (literenkénti néhány szem koc­kacukrot tanácsos tenni, mert így a virágok tovább kibírják a vázában. A kardvirág vizébe még véletlenül se tegyünk cuk­rot) — rózsát, ibolyát és bazsa­rózsát ne tegyük más virággal egy vázába; — a vágott virágoknak leg­megfelelőbb az esővíz vagy a lágy víz. (Cof Az alma és a birs keresztezése Zuhanyozó a kertben Fülledt nyári napokon — kerti munka vagy pihenés közben — néha jól esne egy üdítő, felfrissítő zuhanyozás. Ám a vízcsapból kiömlő víz fürdésre hideg, a felhevült testre záporozva megfázást okozhat. Sok hétvégi házban még nincs vízvezeték, tehát nincs lehetőség a nap­közbeni zuhanyozásra. Érdemes ezért a kert­telepen, víkendtelken zuhanyozót felszerelni. Sőt, még a családi ház kertjében is, mert ak­kor a nap által felmelegített, kellemesen lan­gyos vízben fürödhetnek a család tagjai és a vendégek. Kerti zuhanyozó építéséhez elsősorban egy nagyobb tartály (fém vagy műanyag hordó), néhány vastagabb faág, négy görgő és még pár apróság szükséges. Mindenekelőtt az állványt állítsuk össze. A két hosszabb, függőleges darabot jól ássuk a földbe s azokra szegezzük fel a vízszintes, va­lamint az azokat alátámasztó ágakat. Nem árt az ágakat ácskapcsokkal összefogni. A víz­szintes ágakra kerül a négy görgő, azokra meg a jól kimosott tartály. A víz kivezetésére gumicső szolgál, amelynek végére zuhanyrózsát szerelünk. A „vízcsapot“ úgy nyitjuk ki, hogy a tartályt tengelye men­tén elforgatjuk. Ehhez a tartályra szereljünk lemezpántot, s ahhoz kapcsoljuk a húzóláncot. A tartályt rúgó húzza vissza eredeti helyzeté­be, s megszűnik a vízkifolyás. A tartály fellöl­­téséhez létrát használjunk! (Ország — Világ) Az aranysárga, gyönyörű al­mák szinte az érett birs illatát árasztják. Taskentben ilyen szokatlan gyümölcsöt termeszt kertjében az ismert növényne mesílő, Sz. Kalmikov. A tiensáni vadalmát keresztezte a japán birssel. Az új növény szülei értékte­lenek, kis és ízetlen gyümöl­csöt hoznak, csupán a vadon élő állatok táplálékául szolgál­nak. Mindkettő rendelkezik vi­szont értékes tulajdonságokkal. A birs például jól elviseli a szá­razságot és a hideget, a talaj szempontjából sem igényes. Az alma korai termésével tűnt ki. Az új fajta örökölte elődei valamennyi jé tulajdonságát. Az ültetéstől számított 4. év­ben már termést hoz, tehát 1 évvel korábban, mint az alma és a birs. A nyár derekára be­érik a körülbelül 25 dkg súlyú gyümölcs, amelynek íze igen emlékeztet az almáéra és a -birsére. (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents