Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-02 / 31. szám
Gyümölcsfacsemeték nevelése a házikertben ■ A nagyüzemi gyümölcstermesztés mondhatnám „uniformizálja“ a gyümölcspiacot. Ha jól körülnézünk gyümölcsöt árusító boltjainkban, akkor azt látjuk, hogy téli almából pél dául csak bárom fajta (Jona than, Starking, Deleious) között válogathatunk. Az utóbbi időben csak elvétve, de légin kább egyáltalán nem kapható például Sárgaszépvirágú, Batul, Kanadai Ranet, London Pepin, Ontário stb. Pedig ezek jelleg zetes ízükkel, zamatukkal, tét szetős külsejükkel ugyancsak bővítenék a választékot! Hasonló a helyzet a többi gyümölcsnél (körte, szilva, kajszi -és őszibarack stb.) is. Faiskoláink a nagyüzemi telepítési igények kielégítésére vannak beállítva, ezért főleg azokat a gyümölcsfajtákat szaporítják, amelyek iránt érdeklődést tanúsítanak a nagyüzemi telepítések. így ha a kiskertészkedök közül valaki ragaszkodik vala mely különleges fajtához, legjobb ha azonnal hozzálát és maga neveli ki a kívánt csemetét. A magasabb rendű növények kétféle módon szaporíthatok: ivaros és ivartalan úton. Ivaros szaporítással a gyümölcsfajok többsége azonban nem örökíti át az anyanövény tulajdonságait. Itt egészen más a helyzet, mint például a gabonaféléknél vagy zöldségnövényeknél, amelyeknek magvaiból pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkező növények fejlődnek, mint amilyenekkel a magot adó anyanövény rendelkezett. A legszebb gyümölcsök magvának elvetésével sem lehet reménykedni abban, hogy a magból kikelt csemete maradéktalanul átörökíti az anyanövény jó tulajdonságait. Felesleges fáradozás volna tehát azért vetni a gyümölcsök magvait, hogy megfelelő tulajdonságokkal rendelkező csemetéket neveljünk. Ennek eredménye — kis kivétellel — értéktelen gyümölcsöt adó fácska lenne. Az általános törvényszerűség alól természetesen vannak kivételek, ezek azonban csak erősítik a sza bályt. A kajszi például öntermékenyülő gyümölcsfaj, amelynek egyes fajtái magról is relnevelhetök. Esetenként a magoncok tulajdonságai szinte az összetéveszthetőségig hasonlítanak az anyanövényéire. Ez vonatkozik az őszibarackra is. Az alma és a körte önmeddő, tehát a fák virágai idegen pollentől termékenyülnek meg. Magoncaik tulajdonságai nemcsak a szülőegyed, de még egymás tulajdonságaitól is külön bűznek. A végeredmény tehát minden esetben értéktelen gyümölcs. Kivételt képez a dió és a gesztenye — ezeket ivaros úton (magról) szaporítjuk, bár ezek sem öröklik minden esetben maradéktalanul az anyanövény jó tulajdonságait. A szaporítás másik módja az ivartalan, vegetatív szaporítás. Ennek lényege, hogy a kiváló tulajdonságokkal rendelkező anyanövény valamely fiatal részét kiválasztjuk és ezt neveljük föl önálló egyeddé, vagy az anyanövény egy sejtcsoportját növesztjük rá az általunk megválasztott alanyra. Ez esetben a tulajdonságok változatlanul átörökíthetők. A házikertekben leginkább az ivartalan szaporítási módot alkalmazzuk. Gynmölcsöskertünk választékbővítésének legismertebb és legnépszerűbb módja az oltás és a szemzés. Az ivartalan szaporításnál egy kis növényi részt ültetünk át a gyökeres alanynövényre. Az átültetést pontosan hajtjuk végre olymódon, hogy az azonos funkciójú szövetek találkozzanak, összenőjenek. Az összenövés következtében az alany és a nemes rész szállítóedényei összekapcsolódnak, a vízben oldott tápanyagok hatására megindul a nemes részbsn a sejtosztódás, hajtás képződik, majd kialakul a nemes növény, amely teljesen azonos tulajdonságokkal rendelkezik, mint az anyanövény, amelyről a szemzőhajtást vagy oltóvesszöt vettük. A vérségi kapcsolatokra az oltásnál és sZemzésnél is figyelemmel kell lenni, mert csak a származásilag és rendszertanilag egymáshoz közelálló gyümölcsfajok szövetei forrnak össze. Ezért például az alma nem oltható a körtére vagy fordítva. Egyes gyümölcsfajok között azonban van áthidalható összenövési hajlam is. A kajszi például egyaránt oltható vagy szemezhető vörös mirabolánbesztercei szilvára, tengeri barackra, sőt még kökényre is. Az őszibaracknak egyaránt jó alanya az édes és keserű mandula, sőt maga az őszibarack is. Csupán a fa későbbi termőhelye dönti el, melyik alanyt válasszuk. Az oltásnál és szemzésnél úgy kell megválasztani a partnereket, hogy azoknak megközelítően azonos igényei legyenek az éghajlattal és talajjal szemben. Gyakran előfordul például, hogy a gyenge alanyra szemzett erős fejlődési képességű nemes rész nem kap elegendő tápanyagot az alanytól, vagy megfordítva — az alany túlságosan nagy mennyiségű tápanyagot szállít a gyengébb fejlődési tulajdonságú nemes résznek. Mindkét eset káros következményekkel jár. Az oltás inkább tavasszal, a nedvkeringés megindulásakor időszerű, így most csak a szemzéssel foglalkozom, annál is inkább, mivel a szemzés most, a nyárutó folyamán esedékes. A szemzés az oltásnál egyszerűbb, könnyebben elsajátítható ivartalan szaporítási módszer. Nagy előnye, hogy sikertelenség esetén megismételhető. Ennél az eljárásnál egy meghatározott kis szüvetcsoportot (szemet) ültetünk át a kiválasztott alanyra. A sejtek gyorsan osztódnak, minden szempontból az anyanövény tulajdonságait öröklő növényeket hoznak létre. A kertészetileg ismert gyümölcsfajták fenntartása évszázadok óta így folyik. A szemzés gyakorlatilag számtalanszor megismételhető. Mit mire szemezzünk? Gyakran foglalkoztatja a kiskertészkedöket ez a kérdés. Nos, a házikertben általában akad olyan magról kelt alany, amelyet érdemes beszemezni abból a célból, hogy a csemetét később állandó helyre telepítsük. Több idős kertész véleménye, hogy az őszibarack alanyának szánt magoncokat (mandula, őszibarack) jobb mindjárt a telepítés helyére vetni, és helyben beszemezni a csemetéket. így а fa nem kerül átültetésre, ellenállóbb és hosszabb életű lesz. A csonthéjasok inagoncait célszerű szemzésre felhasználni. A kajszinak legjobb alanya az apró vadbarack, a gömbölyű aprószemű kék vagy sárga szilva. Cseresznyének, meggynek a vadcseresznye és a sarjmeggy, szilvának a szilvafélék a legjobb alanyai. Vadkörte és vadalma magoncokat is felhasználhatunk körtének vagy almának, középmagas és magas törzsre nevelve. Törpe vagy tarmókaros orsófának inkább az úgynevezett típusalanyokat használjuk. Alma esetében az MM I., II., IV., IX., XI. vagy a svéd alanyokat, körte esetében pedig a birset (Gdula A) tanácsos al kalmazni. A gyümölcsöskertben mindig nyár végén (augusztusban) szemzőnk. Ilyenkor az alanyra átültetett szemek megerednek ugyan, de nem hajtanak ki, alva maradnak a következő tavaszig. Innen az elnevezés — alvószemzés. A magoncok szemzés előtt némi előkészítést igényelnek. Mivel a szemet a gyökérnyakba célszerű beilleszteni, ezért az alanynak ezt a részét meg kell tisztogatni az uldajhajtásoktól és a levelektől. Az eredés annál jobb és biztosabb, minél életerősebb az alany, minél jobb a nedvkeringése, és könnyebben elválik a héja, pontosabb a szem behelyezése. A nedvkeringést száraz időben alapos öntözéssel segítjük elő. A szemzőhajtást mindig egészséges, bőtermő, fajtatiszta fáról szedjük. Azok a szemek érettek, amelyek a kifejlett levelek hónaljában helyezkednek el. A hajtás csúcsán levők még fejletlenek, a hajtás tövénél találhatók pedig már legtöbb esetben elrúgták a levelet, ezeket tehát ne használjuk. Lehetőleg a fa déli oldaláról vegyünk hajtást, a leveleket pedig úgy vágjuk le a szem mellől, hogy kb. 1 cm es levélcsonk maradjon a hajtáson. Hogyan szemezzünk? Legfontosabb eszközünk egy éles szemzőkés. Az előkészített alanyon előbb egy T-alakú bevágást készítünk és a héjat kétoldalt felhajtjuk. Bal kézbe fogjuk a szemzőgallyat úgy, hogy a hajtás csúesa felénk nézzen és egyetlen biztos késhúzással kimetsszük a szükséges szemzőpajzsot. Ezt a T- alakú nyílásba toljuk úgy, hngy a szem a T bevágás vízszintes szára alá kerüljön. Minél gyorsabban dolgozunk, annál biztosabb az eredés, ezért egy értéktelen fán nem árt begyakorolni a mozdulatokat. A behelyezett szemet, illetve a sebet rafiával vagy igelit-szalaggal kötözzük be, hogy a levegő ki ne szárítsa. Az eredmény 6—8 nap múlva megmutatkozik: ha a levélnyél csonkja könnyed érintésre leválik és a szem már duzzadt, biztos az eredés. Ha a levélnyél barnul, aszalódik és rászárad a szemre, kezdhet jük élőről az egészet, megismételhetjük a szemzést. Az alany az ősz folyamán tovább fejlődik, vastagodik. A kötést idővel ajánlatos felvágni, nehogy bevágjon a vasíagodó alanyba. A megeredt alvószemzés kora tavasszal, a nedvkeringés megindulásakor hajt ki. Az alanyt biztosítócsapra visszavágjuk és a gyenge hajtást a csaphuz kötjük. Az alany vadhajtásait rendszeresen el kell távolítani. Fe lületüket olyan mértékben csökkentjük, ahogy a nemes rész fejlődik. Második évben azután a suhángot visszavágjuk a ki vánt törzsmagasságnak megfe lelóen és kialakítjuk, kinevel jük a koronát. Megéri a csemeteneveléssel fáradozni, mert tapasztalatból tudom, a saját nevelésű fa gyű mölcse mindig jobban ízlik! VARGA JÓZSEF a BAROMFITENYÉSZTÉS. A tyú koknál kezdetét veszi a vedlés, minek következtében jelentősen csökken a tojástermelés intenzitása. Helyes takarmányozással — a napi adag módosításával — meggyorsíthatjuk a tollváltás lefolyását. Ebben az időszakban fokozott figyelmet kell szentelni a baromfiszállás tisztogatásának. Ez a legmegfelelőbb időszak a nagytakarításra és a baromfiól, valamint az összes használati kellék fertőtlenítésére. Ha azt akarjuk, hogy elismert szaporító vagy törzsállománnyá nyilvánítsák tenyészetünket, hívjuk ki az illetékes állatorvost, tartsa meg a szükséges állategészségügyi vizsgálatot. A vizsgálat eredményét tartalma zó állatorvosi igazolás nélkül ugyanis a szakbizottság nem folytathatja le az elismerési eljárást. A KACSÁK is váltani kezdik tollúkat, ezért itt is körültekintően kell takarmányozni. A na pi adag szemeleséget is tartalmazzon. A fiatal kacsákból — tüzetes válogatás után — állítsuk össze az új falkát. a többit hagyjuk meg hizlalásra. A LUDAKAT ismét meneszteni kell, hogy ne hullajtsák el feleslegesen az érett tollat. Augusztusban egész nap kint lehetnek a legelőn az állatok. NYOLTENYÉSZTÉS. Itt az ideje, hagy — ha eddig nem gondoltunk volna rá — bekészítsük nyulaink számára a téli eledelt: szénát, sárgarépát, sőt lehetőleg a takarmánykelt is. Sárgarépára főleg akkor van szükségünk, ha téli szaporítással szeretnénk foglalkozni. Nyár végén már a harmadik ellésből származó utódokat választjuk el. A fiókákat minden tekintetben jól kell tartanunk, nehogy lemaradjanak a fejlődésben, növekedésben. A konyhakerti zöldségféléket vagy konyhai hulladékokat is hasznosítsuk, mert ilyenkor már egyre kevesebb jó minőségű természetes zöldtakarmány áll rendelkezésünkre. KECSKETENYÉSZTÉS. Köze ledik a hasznossági ellenőrzés alatt tartott kecskék tenyészállatvásárának ideje. A vásárokra általában augusztus végén vagy szeptember első napjaiban kerül sor. Ezeken csak a folyó évben — pontosabban az első negyedévben — született kiskecskék — tenyészgödölyék és gidák — vezethetők föl, mivel a fiatalabb állatok a vásárok idejére még nem érik el a megkövetelt élősúlyt. A vásáron való részvétel előtt az állatokat állatorvosi vizsgálatnak kell alávetni! Értékeléskor figyelembe veszik a szülők hasznosságát és elbírálják az állat egészségi állapotáról való gondoskodást is. A tenyésztőnek gondoskodnia kell a téli takarmány alap — jó minőségű széna, takarmányrépa és sárgarépa — biztosításáról is. A GALAMBOKNAK augusztusban be kellene fejezniük a tenyészidényt. A tenyészpárok váltani kezdik tollúkat s ilyenkor nem fészkelnek. Gondoskodni kell a takarmányadag feljavításáról, a szükséges ás ványi kiegészítők adagolásáról. Ezzel a tollváltás gyors és zavarmentes lefolyását segítjük elő. Kiadósabb takarmányozás esetén kedvenceink megőrzik jó kondíciójukat, jól betollasodnak, s később sikerrel szerepelhetnek a kiállításodon. Ne feledkezzünk meg a galambszállás nagytakarításáról és a fertőtlenítésről. A fészkeket végleg távolítsuk el, nehogy újra feszkelni kezdjenek a galambok. I Az EGZOTIKUS MADARAKAT még kint hagyjuk a madárházban. Madárkáink többsége még fészkel, ezért továbbra is kiadósán etessük őket. A KANÁRIK MÄR júniusban befejezték a szaporodást. Most a fiatal hímek „énekiskolára“ való felkészítése a legfontosabb teendő. Egyelőre még a' madárházban vagy nagyobb kalitkában tartjnk okét, ahol röpködbetnek is. Azonban már itt is rendszeresen figyeljük őket, hogy már első éneklési kísérleteik alkalmával megfigyelhessük az esetleges hibákat. Az énekiskolába az idősebb énekeseket is soroljuk be — ezek lesznek az előénekesek —, de ügyeljünk, hogy hiba nélküliek legyenek* mert a hibásan éneklő madártól csak hibásan tanulhatnak meg a fiatalok énekelni. Most a napi adag fő összetevője a repcemag, ehhez pl. egy kevés kender vagy lenmagot, kanárikölest, hántolt zabot és időnként némi kék mákot is kell adni. Ameddig csak lehet, zöldet — metélt gyermekláncfű, paraj, saláta stb. — is adjunk a madaraknak! —dp— A^rWWN^/WWVW4/WW4/WWWWWWS/WWVNA/W»A/WVVVWV4<WWWWWV Mihelyt „bekapta“ az ebédet Szombat délután volt. Az utcaajtó ba! szobrán egymás után többször megnyomtam a csengőt, s türelmesen várakoztam. Am hiába. Senki sem jött ki a házból. Szerencsémre a hosszú szőrű, bozontos eb — talán akkora lehetett mint «gy süldő-macska — észrevett, s erőteljes ugatásba fogott. A hatás nem maradt el. Középkorú hölgy sietett ajtót nyitni, s tudtomra adta, hogy férje mihelyt „bekapta“ az ebédet, nyomban munkahelyére sietett. Másnap ebéd után ismét elmentem Mliečnora (Tejfalura). A házigazda Németh László, vonakodás nélkül válaszolt kérdéseimre. Egyébként zootechnikusként dolgozik a mliečno! Kék Duna Efsz-ben. s tíz éve tagja a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége sainoríni (somorjai) alapszervezetének, ü is, mint a falusi emberek áltálában, még gyermekkorában jegyezte el magát a kisállattenyésztéssel. — Soha sem felejtem el azt a napot — mondotta —, amikor édesapám, bennünket, apró gyerekeket, húsvétkor odahívott a rozoga istállóhoz. A jászol mellől néhány hónapos, feketeszőrű bárány nézett ránk, piros szalaggal a nyakában. Akkor határoztam el, ha felnövök, sok birkát tartok majd. így nem véletlen, hogy alapszervezetünkben öt éven keresztül én tenyésztettem a legtöbb juhot. A fajta-megválasztáskor a merino mellett döntöttem és nyugodtan állíthatom, nem bántam meg. Évente egy-egy állatról öt, öt és fél kilogramm gyapjút nyírtam le. Sajnos a későbbiek során gyermekkori kedvtelésemet a legelöhiány zsákutcába Juttatta. Fájó szívvel mondtam le a juhok további tartásáról. Azóta szabadidőmben tyúktenyésztéssel foglalkozom. A siker e téren sem marad el. Tavaly például a lever tojótípus tartása mellett döntöttem, s az óvvégi elszámoláskor egy tojóra 240 darab tojás jutott. Tenyésztésükről mégis lemondtam, mivel selejtezéskor a baromfi legtöbbje alig érte el élősúlyban az 1,80 kilogrammot, — pedig én szeretem a tyúkhúslevest. Ezért idén a plimut fajtával kísérletezek, s eddigi tapasztalataim jónak mond-Я и hatók. A kiscsirkék — kellő takarmánytáp adagolásával — gyorsabban fejlődnek, s az elhullás is jóval kisebb az előző típuséhoz viszonyítva. Persze azzal is tisztában vagyok, hogv a plimut tojáshozama csak a fele a leverének Ezen úgy kívánok segíteni, hogy amikor a tyúkok ..kitojják“ magukat, elkezdem a selejtezést. Természetesen arra majd ügyelek, hogy a törzsállományban 15 hónaposnál idősebb baromfi ne legyen. Németh László munkájával a szövetkezetben elégedettek. Mint részieg-zootechnikus éjt nappallá téve dolgozik, hogy a tejtermelés szakaszán az egyesített közös gazdaság megállja a helyét. Nem csodálkozom hát most utólag azon, hogy mihelyt „bekapta“ az ebédet, nyomban munkahelyére sietett. ÖVARY PÉTER Hogyan etessük a nagytestű galambokat? A napi adagnak változatosnak, sokféle alapanyagból készülőnek kell lennie. A jó keverék borsót, lóbabot, búzát, kukoricát, ' evés bükkönyt és zabot tartalmaz. Az olajos növények magvainak sem szabadna hiányozni — lenmag, napraforgó —, mert ezek szép lányt adnak a tollazatnak. Pontosan kimért adagokkal naponta háromszor etessünk úgy, hogy a galambok maradék nélkül elfogyasszák az eledelt a következő etetésig. Helytelen egész napra kihelyezni a takarmányt, hogy akkor egyenek az állatok, amikor nekik tetszik. A telt hegyű galambok csak üldögélnek az etetők vagy itatók körül s elfeledkeznek a fiókákról. Ne feledjük: a fiókák csak úgy fejlődnek megfelelően, ha szüleiket kimért adaggal etetjük! Ha az eledel elfogy, a galambok úsznak egyet, azután mennek éc megöletik kicsinyeiket. Ha az időnk nem enged meg a háromszori etetést, s egyszerre kell minden eleséget a galambok elé tennünk, csak árpát adjunk nekik Ettől nem híznak el A kövér galamb értéktelen a tenvészetben. to'ásai nincsenek megtermékenyítve, könnyen megsérülnek, mert túlsúlyban vékony héjúak. Ne tévesszük össze a „nehéz és a „kövér“ fogalmakat! (eb) »
