Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-02 / 31. szám
1975. augusztus 2, SZABAD FÖLDMŰVES Korszerű élelmiszeripari üzem hazai gépekkel Társadalmunk ax utóbbi években megkülönböztetett figyelmet fordít egyebek közt az élelmiszeripari kapacitás korszerűsítésére és bővítésére is. Ez érthető, hiszen ez a feldolgozó iparág rendelkezett a legkorszerűtlenebb termelési feltételekkel s az élelmiszeriparral szemben támasztott népgazdasági igények sikeres teljesítéséhez szükségessé vált a termelés technológiájának a tökéletesítése, a munkatermelékenység fokozása. Ismerve a Dun. Streda-1 (dunaszerdahelyl) Baromfifeldolgozó Üzem korábbi termelésének feltételeit, ma azt kell mondanunk, hogy nagyon időszerű volt az új feltételek megteremtése. Ma ez az új üzem hazánkban egyike a legkorszerűbbeknek. Sípos Mihály igazgató tájékoztatója szerint a mintegy 70 millió koronára becsülhető építkezést 1971-ben a bratislavai Stavoindustria n. v. vállalta magára és üzemképes állapotban 38 hőnapon belül átadta. Terv szerint az átadásnak a múlt év negyedik negyedében kellett volna bekövetkeznie, azonban bizonyos időeltolódással ez év május elején került erre sor. Az eltolódás azonban jóformán szóra sem érdemes. Az igazgatónak és környezetének már az épülő új üzemben minden apróságra kiterjedt a figyelme. Így Ismerkedtek meg a korszerű gépekkel, berendezésekkel. Amikor megkezdődött a próbaüzemelés, a vezetők már alaposan Ismerték a berendezéseket és ennek köszönhető, hogy üzemközben segíthetnek a dolgozóknak. A korszerű termelési technikához hozzá kell szokniuk az embereknek, mert itt minden más mint a régi üzemben. Nagy előny, hogy a gépek mindegyike hazai gyártmányú. Így a későbbiek során az esetleges meghibásodás nem okoz gondot, ha esetleg valamilyen alkatrészt ki kell cserélni. A korszerű — automatikám működő — gépek azonban sok fejtörést okoznak az egyszerű technikához szokott dolgozóknak. Menetközben kell hozzá idomulniuk az új helyzethez. Az üzemi iskoláztatás keretében kell elsajátítaniuk az új technológia minden vonatkozását. Amíg az nem ldegződik be az emberekbe, kissé bizonytalanok lesznek. Az ember szorgalma azonban szinte kimeríthetetlen, Így biztosak vagyunk abban, hogy a próbaüzemelés alatt mindegyikük elsajátítja a szükséges ismereteket. A feldolgozáshoz a baromfi, valamint a piac ellátását és más célt szolgáló tojásfelvásárlását a környező járások mezőgazdasági üzemeiben végzik. Idén a Dunajská Streda-1 járásból 1600, a komárnoiból pedig 3200 tonnányi mennyiségben szállítanak baromfit a feldolgozó üzembe. A fordított arány azzal magyarázható, hogy a Dun. Streda-i járásban az utóbbi években a tojástermelési feladatok kívánt megoldására törekedtek. A társadalmi igényt szolgáló programot máris figyelemreméltó sikerrel teljesítették. fgy már a következő esztendőben rátérhetnek a vágóbaromfiállomány szaporítására. Elképzelés szerint ez a program az 1976—77-es években valósul meg, amikor a vágóbaromfi termelése eléri a 8—7 ezer tonnányit. Az - üzem vezetői a dolgozókkal együtt jelenleg arra törekednek, hogy sikeresen lezárják az 1975-ös évet és jó alapot teremtsenek a soronlevő ötéves tervfeladatok megalapozásához. Ebben az évben az említett két járás mezőgazdasága a feldolgozó üzemnek még nem szállít annyi baromfit, amennyinek a feldolgozására képes volna, ezért mintegy 600—700 tonnányi nyersanyagot a Nové Zámkv-i (érsekújvári) és a levicei (lévai) járásból szerez be. A feldolgozó üzem ebben az évben tojásból 88—90 millió darabot vesz át a mezőgazdasági üzemektől, s ebből a mennyiségből 54 milliót a Dunajská Streda-i járásból. Ez is bizonyítja a tojóstermelési program sikeres megvalósulását. Tulajdonképpen nehéz párhuzamot vonni a régi és az új üzem termelése közt, mert itt is, ott is mások a feltételek. Mindamellett-érdemes említést tenni arról, hogy az új üzemben óránként 2600 csirkét, 1200 kacsát, valamint 10 500 tojást dolgozhatnak fel. A konzervrészlegen óránként 70D kg készárut gyárthatnak. Van az üzemnek egy 500 tonnás hűtötárolója a készáru elhelyezésére és 30 tonnás fagyasztója. Idén a gyárban mintegy 44 fajta termék készül, s ezekből jelentős mennyiségű az új áru. Piacra kerül például a tálcázott, porciózott baromficomb, mell, aprólék stb. Idényben porclózzák a pulykacombot, pulykamellet, valamint a szeletet, továbbá a leveshúskeveréket. Nagyon sok tojást tartósítanak és szállítanak a fogyasztói piac részére. Az üzem új termékeként kerül forgalomba többek közt л túlsúlyban pulykahúsból készített baromfisonka, hasonló kivitelben, mint a prágai sonka. Ilyen termék hazánkban csak három üzemben készül. Ez is azt bizonyítja, hogy a baromfifeldolgozó üzemek rátérnek a kor szellemének megfelelő szakosításra. Szólni kell arról is, hogy az új üzem nyerstermelésének az értéke — egy év átlagában — eléri a 272 millió koronát, vagyis 24 millió koronával többet, mint amennyit a múlt évben a régi üzemben elértek. Az árutermelés értéke pedig 14 millió koronával javul, ezzel szemben az áruértékesítés 5,5 millió koronával fokozódik a múlt évhez képest. Ez mindenképpen nagy igényességet támaszt mind a vezetőkkel, mind pedig a dolgozókkal, de az elsődleges termeléssel szemben is. jelenleg ugyanis még elég sok a probléma a nyersanyag kései beérkezése végett. Ugyanis az üzem termelése meghatározott programra épül. Amennyiben a napi szállítmányok nem érkeznek be ritmikusan, azaz percre pontosan, az üzemelés sem lehet programszerű. Ez bizonyos időeltolódást okoz és fokozódnak a költségek. A problémát a jövőben valószínűleg úgy oldják meg, hogy a járásokban, meghatározott körzetekben vásárolják fel a baromfit, ahonnan feltételezhetően egyenletesebb Piacképes csomagolás. A korszerű baromfifeldolgozó üzem bejárata. szállítmányok érkeznek az üzembe, s ezzel elkerülhető az időveszteség, csökkenthető az energiaköltség. Az export feladatok teljesítéséről annyit, hogy az idényben felvásárolt vadhúsnak mintegy 75—80 százaléka kiviteli cikként szerepel az üzem tervében. Ennek kapcsán a múlt évben mintegy 100 tonna vadhúst szállítottak külföldre. Ez a tétel azonban a kínálat és a kereslet függvénye, a terv is ehhez igazodik. Az igazgató tájékoztatója kiterjedt az időtervek teljesítésére is. Kitűnt, hogy az új helyzetben magától értetődően jelentkező problémák ellenére is sikeresen teljesítik feladataikat. A 12 munkabrigád tagjai mindent elkövetnek a feladatok sikeres teljesítése érdekében. Nagyon jó jel az is, hogy a múlt évben az üzemben serénykedő 14 újító összesen 32 ésszerű javaslatot nyújtott be a termelés tökéletesítésére és fokozására, amelyek realizálásával lehetővé vált a költségek csökkentése is. Annak ellenére, hogy az új üzemben sokkal jobbak a termelési feltételek mint a régiben, az újítók munkájára Itt is szükség van, hiszen előfordulhat tökéletesítésre szoruló művelet, így a belső tartalékok talán soha nem merülnek ki. Ezért támogatják továbbra is az újító mozgalmát. HOKSZA ISTVÄN Gabonasiló hároméves késedelemmel Nyolc éve éptíik Šuranyban a Takarmánykeverő Ipari Üzem és Felvásárló Központ gabonasilóit, takarmánykeverő üzemrészeit és raktárait, ami rendkívül hosszú Idő, ezért a helyi köztudatban mint „történelmi“ építkezés él. Az építkezés befejezését, átadását és üzembehelyezésót eredetileg 1972-ra tervezték, azonban ezt az időpontot többször is elodázták. A lemaradás okai felől érdeklődtünk a beruházó és a kivitelező vállalat felelős dolgozóitól. A Bratislavai Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatot, mint fő beruházót KI nő к a Otto a Nové Zámky-i (érsekújvári) járási felvásárló üzem műszaki igazgatóhelyettese. Cvik Dušan technológiai felügyelő, Kecskeméti János építési felügyelő, valamint Oborák Jozef technológiai felügyelő képviselte. A fő kivitelező, vagyis a bratislavai PRIEMSTAV n. v. nevében Strassar Miroslav a nitral központ vezetője, valamint Varga Julius építésvezető fejtette ki véleményét. A Nové Zámky-i járásban a gabonatermés gyorsütemű növekedése szükségessé tette olyan gabonaraktárak, illetve silók építését, amelyeknek befogadó képessége megközelítően 6000 vagon termény. A műszaki tervek elkészülése után az építkezést Suranyban 1968 májusában kezdték meg azzal, hogy használatba vételére 4 óv múlva kerül sor. Ez azonban sajnos, nem történt meg. Az egész építkezés költségvetése közel 113 millió korona. Ebből a technológiai felszerelések értéke közel 28 millió korona. A gépi felszerelések fő szállítója a pardublcei Malomipari Gépgyár. A hatalmas építkezés befejezésének késése több okra vezethető vissza. Egyik fő ok az, hogy a helyszínen végzett geológiai vizsgálat nem vdlt tökéletes. Az épület alapjainak lerakása addig lehetetlen volt, amíg terven kívül előbb nem létesítettek 24 fúrt kutat. Ezekből állandóan szivattyúzták a feltételezettnél magasabb szintű altalajvizet. £zt a nagymenynylségű vizet a Nltríca medrébe vezették, előbb azonban az ipari vágány alatt hidat kellett építeniük. Amikor megállapították, hogy a főépületek alatt hordalékkavics van, a silótornyok alá 5,70 méter mélységig szilárdított alapként vasbeton lapot „fektettek“. A silótornyok 42 méter magasak, sőt a tetejükön levő gépházzal együtt 54 méteresek. Az épületek egyensúlyának fenntartását célzó ún. statikai többlet és egyéb munkálatok az építkezés befejezésére új határidő kitűzését tették szükségessé, amelyet az 1973-as év végéig határoztak meg. Az új határidőt azonban sajnos, az acélkonstrukció körüli nehézségek miatt nem volt módjukban betartani. A silótornyok gépházának a létrehozását ugyanis acélszerkezetből tervezték, ami köztársaságunkban jelenleg a legkorszerűbb megoldás. Mivel a vasszerkezet gyártásától a Košice! Vasmű elállt, kénytelenek voltak új gyártóvállalatot keresni, még Lengyelországban is. Végül is a 2100 tonnás acélszerkezet elkészítését a Chemosvit n. v. vállalta, de annak szerelését nem. A vasszerkezet egyes részelnek gyártását az egész építkezés főtervezőjének a trenčíni Keramoprojekt vállalat és a kosicet Vasműnek tervei alapján végezték. Eredeti megegyezés szerint a vaskonstrukciót a Vítkovice! Klement Gottwald Vasmű n. v. szakemberei szerelték volna, azonban ez a vállalat Is meghátrált a feladat teljesítése elől, s a végén a beruházónak kellett gondoskodnia a szerelésről. Ezt végül is a Priemstav 9-es számú igazgatósága volt hajlandó vállalni. Munka közben rájöttek, hogy az acélszerkezetet hibásan tervezték és rossz méretei miait nem illik egybe. Ezt a hiányosságot szerelés közben kényszerültek eltávolítani. A vasszerkezet megkésett gyártása és szerelése ismét új határidő kitűzését követelte meg, s az épület, valamint berendezésének üzembehelyezését 1975 október végéig odázták el. Az építkezésen résztvevő összes kivitelező vállalat, valamint érdekelt szervezet dolgozói társas szocialista munkavállalása és a pillanatnyi helyzet alapján, a munkálatok befejezésének végső tényleges határideje valószínűleg a következőképpen alakul: Az I. és а II. számú gabonasilót ez év augusztus elején helyezik üzembe. Egy silóban azonban csak 700 vagon mennyiségű száraz gabonát helyezhetnek el. Az építkezési előírásoknak megfelelően három hónap elteltével geometriai ellenőrzést végeznek az épület esetleges süllyedésének és megdőlésének a megállapítására. Ha minden rendben van, akkor további 700 vagon mennyiségű gabona tölthető- a sllótoronyba. A harmadik ellenőrzést egy év múlva végzik. Ha az épület kifogástalan, akkor minden silótorony teljesen feltölthető és mindegyikben 2100 vagon mennyiségű magtermény tárolható. A silótoronyban a gabona kezelhető, szellőztethető, azonban a szükséges gépek felszerelése híján még nem engedhető le, nem zsákolható. Az elhelyezett gabona legfeljebb 14,5 százalék nedvességet tartalmazhat. Szükség esetén az ún. nyersanyag zsákoló raktár is felhasználható kezelt gabona ideiglenes tárolására, 250 vagon mennyiségű termény erejéig. Ezzel együttesen 650 vagon mennyiségű gabonát képesek a technológiailag még befejezetlen épületekben tárolni. Az októberi terminus betartását veszélyezteti a 111. számú olajpogácsasilótorony és a takarmánykeverő ipari üzem technológiai berendezésének átszerelése. Ugyanis az 50 százalékban már beépített eredeti berendezést a pardubiceí Malomipari Gépgyár n. v. szakemberei ismét leszerelték, mivel ma már nagyobb teljesítményű, tökéletesebb és korszerűbb technológiai berendezéseket gyártanak, mint 1963- ban az épülettömb terveinek készítése idején. A menet közben végzett korszerűsítéshez az új technológia felszerelését ez év végéig gyártják és szállítják le. Addig az építési munkálatokkal is elkészülnek és megkezdhető a szerelés, amely előreláthatólag 1976 májusáig tarthat el. Az építkezés befejezését késlelteti továbbá annak az utólag önálló akcióként tervbe vett Párdubicén gyártott két terményszárító berendezésnek a beépítése, melynek munkálatait 1975 októberében kezdik és 1976 novemberében fejezik be.' Ezzel ugyanis összefügg a víllanytranszformátor teljesítőképességének bővítése (háromszor ezer kilowatt-amperra és egyszer hatszázharminc kilowattamperra), valamint további transzformátorház építése. Az iparvágány, szakemberek hiányában ez év októbere helyett előreláthatólag csak év végéig készül el. A laboratórium építését sem fejezhetik be októberig, mivel az egészségügyi berendezések addig nem készülnek el. Az építkezést csak ez évben sorolták a SZSZK kormányának közvetlen ellenőrzése alá tartozók közé, azonban az előnyben részesítés jogát még így sem élvezi. Pedig ezt a jogot meg kellett volna kapnia a köztársaságban kivitelezés alatt levő minden hasonló építkezésnek, amelyekből 50 már üzemel. A PRIEMSTAV n. v. mint fő kivitelező az elmúlt években munkaerőhiánnyal küzdött. Jelenleg 70 saját és 20 melléküzemégi munkaerő dolgozik az építkezésen, s ezek számát 100-ra kerekítik a gépszerelők. Három évvel ezelőtt csak feleannyi munkaerő dolgozott az építkezésen. Mivel a technológiai felszerelést sajnos, nem tudták tető alá helyezni és bezárni, sok motor és egyéb felszerelés „eltűnt“ s ezeket utólag nehéz beszerezni. KUCSERA SZILÁRD
