Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-26 / 30. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. Július 26. Növelik a cukorrépahozamot Az ötéves tervidőszakunk kezdetén, végyls 1971-ben Martovcen (Martoson) 34 hektáron foglalkoztak cukorrépatermesztéssel és 250 métermázsás hektárhozamot értek el. Az efsz elnökének, Finta Ferdinándnak, valamint agronórausának, H ü b s Istvánnak szavaiból kitűnt, hogy ezzel az eredménnyel nem elégedtek meg. Az elmúlt évben már 50 hektáron termesztettek cukorrépát és az átlagos hektárhozam elérte a 374 métermázsát. Az ötéves tervidőszak idei, azaz befejező évében további hozamnövekedést Irányoztak elő és cukorrépából legkevesebb 400 mázsás hektárhozamot szeretnének elérni. Idén a répa vetésterületét 62 hektárra bővitették. A múltban annak ellenére sem öntözték a répát, hogy határukat keresztiil-kasul szelték a folyók, mégpedig a Nyitra és a Zsitva. Az elmúlt év őszén sikerült egy öntözőberendezést szerezniük, s azzal kimondottan a cukorrépát öntözik. A bolgár gyártmányú Marica elnevezésű öntözőberendezés alumíniumcsöves rendszerű, s ami igen fontos. Diesel motor meghajtású. Ugyanis a répaterület közelében nincs villanyhálózat. Ez a tipus az egyéb kultúrákban használatos, a másik, hasonló öntözőberendezéssel együtt 409 ezer koronába került. (Ennek 50 százalékát az állam téríti.) Az öntözőberendezés nyilvánvalóan jelentős mértékben elősegíti a tervezett terméseredmény elérését, de ebben egyéb intézkedések is közrejátszanak majd. Az elmúlt őszön jó területeket választottak ki a cukorrépa alá, s ezeken hektáronként 500 mázsányi istállótrágyát szántottak le. Ezenkívül hatóanyagban hektáronként 370 kg műtrágyát is adtak a répaföldekre. Konkrétan fizikai egységben 3,5 mázsa kénsavas ammóniumot, 4 mázsa szuperfoszfátot és 4 mázsa káliumot. A cukorrépa egész vetésterületén kelés előtt Burexel védekeztek az elgyomosodás ellen. Ebből hektáronként 5 kg-ot használtak. A cukorrépa kikelése után 7 kg Betanalt alkalmaztak hektáronként, mivel kevés állt belőle rendelkezésükre, így mindössze 33 hektárra futotta. A fennmaradó területet kapálniuk kellett! A 400 mázsás cukorrépa hektárhozam elérésében idén az eső is besegít. Kár, hogy a cukorrépa alá — a legmegfelelőbb területeken — nincs kiépítve a vízhálózat, a többi talaj azonban túlságosan agyagos. Idén a cukorrépa 38 hektáron homokos talajba, 24 hektáron pedig agyagos ne héz talajba került. Az agyagos talajon a probléma már vetéskor kezdődik, mivel a csoroszlyák a talaj felszínén járnak. Porhanyós talaj híján az elvetett mag egy részét nincs mivel betakarni. Ennek következtében a répa kikelése igen hiányos. Az új öntözőgépet már vetés után használták s a felszínre került magot megmentették a kiszáradástól. Az első öntözővíz adag 35—40 mm volt. Ha a cukorrépa betakarításakor — ősszel — eső lesz, úgy az említett agyagos nehéz talajon rendkívüli küzdelemmel kell számolniuk. Rendelkezésükre áll egy hatsoros répakiemelő rendrakó berendezés, valamint a kétmenetes betakarításhoz egy háromsoros karajozó és egy ugyancsak háromsoros répakiemelő. Okvetlenül szükségük volna egy további háromsoros karajozóra, mert anélkül egy hónapnál tovább tart a cukorrépa betakarítása. A szövetkezet gépesltöjének eddig nem sikerült a karajozót beszereznie, sőt még ígéretet sem kaptak annak kiutalására. Rendes körülmények között a burányi cukorgyár nesvadyi (naszvadi) gyűjtőhelyére kell szállítaniuk a cukorrépát, azonban az elmúlt évben tekintettel a túlságosan esős őszre — megegyeztek a cukorgyárral, hogy a répát a falu belterületén, jól járható út mellett prizmázzák. Innen a ČSAD gépkocsijai a répát a gyárba szállítják. Ez nagy segítség számukra. Vetőmag tekintetében helyi körülmények közt legjobbnak tartják a Dobrovicei fajtát, mivel ez nyújtja a legnagyobb hektárhozamot. Ezzel a cukorgyár is elégedett, mert a répa cukortartalma még rossz évben is 14—16 százalék körüli. A szövetkezetben a cukorrépatermesztést érdemesnek tartják, mert melléktermékként értékes takarmányhoz jutnak. A karajozó földmentes, tiszta répafejet produkál, amelyet kukoricakóréval rétegezve silóznak. A répafej levét felfogja a száraz kóró és így igen jó minőségű silótakarmányhoz jutnak télre. A cukorgyári répaszeletet szecskázott árpaszalmával vagy kukoricakóróval rétegezve silózzák. A földszíni siló tetejét műanyag lepellel takarják, s erre nehezékként szalmabálákat raknak. Silógödröket nem készítenek, mivel a talajvíz szintje magas. A silótakarmányok hasznosításával viszonylag egyenletes a tehenek tejelékenysége. A napi fejési átlag tehenenként 8,5— 10,5 liter, s az évi átlag pedig 3050— 3200 liter közt váltakozik. Idén az első félévben 1602 liter a tehenenként! tejelékenység, tehát a termelés a tervhez viszonyítva 7 százalékkal emelkedett! A cukorrépa alá szükséges volna az altalaj-lazítás, azonban olykor a talajvíz 40—50 cm re megközelíti a földszintet, s ez a mélyítést lehetetlenné teszi. A szövetkezet vezetői a jövőben szeretnék állandósítani a 400—500 mázsa közötti répahozamot, ami itt kiemelkedő csúcsteljesítménynek számítana! KUCSERA SZILÁRD Tapasztalatok a szőlő szürkepenésze elleni védekezésről Hogy milyen károkat okozhat a szürkepenész kedvező években különösen erre a betegségre hajlamos vékonyhéjú, tömött fürtű szőlőfajtáknál azt, sajnos, jól tudjuk. A múltban, mikor még nem rendelkeztünk hatásos botryticidákkal, a károk sokszor katasztrófális méreteket öltöttek. Annak ellenére, hogy a szürkepenész és szürkerothadás biológiáját már régebben ismertük és sokféle kísérlet történt a rezisztens gombabetegség leküzdésére, aránylag sok Időbe telt, míg sikerült megtalálni a leküzdésére alkalmas vegytileteket és ebből legyártani a hatásos növényvédő szereket. Az első hatásos szerek még kontakt, az újabbak, mint a benzimidazol hatóanyagú Benlate, Benomyl, Fundazol stb. már részben szisztemikus hatásúak. Az utóbbiak hatékonyságával szőlőtermelőink elégedettek, és azokat kis híján csodaszereknek tartják! Külföldön azonban, ahol ezeket a részben szisztemikus hatású gombaölő szereket már régebben használták, némely helyen azt tapasztalták, hogy a Benzimidazol hatóanyagú szerek, bebizonyítottan szakszerű használat esetén is hatástalanná váltak! Pár évvel ezelőtt a Benzimidazol hatóanyagú gombaölö szerek elleni rezisztencia még fokozódott, sőt ahol e tünetek ellen a kontakt és szisztemikus hatású gombaölő szerek keverékével kísérleteztek, az eredmény még rosszabb lett. HlÖVÍNYVtDÍLÍM A tapasztalatok alapján a külföldi szakemberek a Benzimidazol hatóanyagú szerek használatát nem tanácsolják. Ennek alapján megváltoztatták a használatra vonatkozó előírásokat. Már az első permetezéstől engedélyezték a konktakt hatásúak használatát, mert a szisztemikus hatású szerek nem váltak be. Mivel a Benzimidazol tartalmú, részben szisztemikus gombaölőszerek helyett jobb.vagy hasonló hatású készítményekkel még nem rendelkeznek, visszatértek az 1969. évi állapothoz, a kontakt gombaölő szerek, Illetve olyan peronoszpóra elleni készítmények használatához, amelyeknek szürkepenész és szürkerothadás elleni mellékhatásuk is van. Ilyen például az Euparén, továbbá a proponeb, methylmetiram. folpet mankozeb tartalmú hatóanyag és az ezekből gyártott gombaölő szerek. Mivel a Benzimidazol hatóanyagú gombaölő szereket szőlészetünkben még csak aránylag rövid ideje használjuk, azok hatástalanságával nálunk még nem találkoztunk. Jó azonban, ha az ismertetett tapasztalatokról tudunk, hogy elkerülhessük a hasonló kellemetlen meglepetéseket! A szerekre, illetve azok közül az Euparénre vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy ez a készítmény hatékonyságéban kétségen kívül az élenjárók közé tartozik, de aránylag rövid ideig hat és hogy azt egy permetezési idényben a virágzástól számítva hatszor többször ne használjuk! Továbbá azt is, hogy az előírt várakozási időt okvetlenül tartsuk be, nehogy a készítmény a rügybomlást hátrányosan befolyásolja. Renczés Vilmos A higiénikus viszonyokat egyik napról a másikra, sőt még hosszabb idő alatt sem lehet mindig tökéletessé tenni. Különösen súlyos ebből a szempontból egyes gazdaságok helyzete. Némely tehenészetünkben ugyanis a fejési és az általános higiénia anynyira alacsonyfokú, hogy ha valamelyik tőgypathogen baktériumot egyszer behurcoltak, annak elterjedése az istállóban hamarosan megtörténik. Ezekre a viszonyokra vezethető viszsza, hogy az egyes gazdaságokban a tehenek több mint 20 százaléka fertőzött mastitis-streptococcusokkal és a hatásos gyógykezelés után gyakran 2—3 hét alatt a kezeit tehenek nagy részének tőgyében újra megjelennek a streptococcusok. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy ott, ahol csak lappangó fertőzés alakjában mutatkozik a streptococcusos fertőzöttség, célszerű-e a fertőzötteket kezelni, ha előbb-utóbb ismét fertőződnek! Amennyiben az istálló, a fejők személyi higiéniáját, a fejés-_ és az általános higiéniát egyik napról a másikra tökéletessé, vagy legalább annyira tökéletessé lehet tenni, hogy az űjrafertöződés lehetetlenné válik, abban ^z esetben feltétlenül csak ez az eljárás a helyes. Ellenkező esetben azonban nagyon is megfontolandó az általános kezelés, mert az állandó újrafertőződések lehetősége miatt az antibiotikumos tőgykezelést gyakran meg kell ismételni. Ez pedig eltekintve a tőgykezelések viszonylag költséges voltától, azért sem tanácsos, mert a streptococcusos fertőzöttség miatt egy-egy állományon belül gyakran alkalmazott penicillines kezelés nyomán penicillin-rezisztens kórokozó staphylococcus-törzsek szelektálódnak, s ebben az esetben a streptococcus-tőgygyulladáson kívül, a súlyosabb tünetekben mutatkozó és penicillinnel már nem befolyásolható staphylococcus-fertőzöltség is befészkeli magát az állományba. Rossz higiénés viszonyok közepette ezért csak a nyilvánvalóan beteg kezelésére tanácsos szorítkozni, de egyben mindent el kell követni, hogy egy-egy istállóban elhelyezett tehenek szervezetét általánosságban és a tőgyet lokálisan gyengítő befolyások ne érjék, mert különben egy istállón belül a streptococcus-tőgygyulladás robbanásszerűen fellángolhat! Tehenészeteinkben már gyakorlatilag mindenütt gépi fejést alkalmaznak, — sajnos nagyon sok technikai hibával — és technológiai hiányossággal. Egyesek a fejőgépek higiéniai előnyeit egyoldalúan eltúlozzák és a gépi fejés bevezetésével a higiénikus tejtermelést is megvalósítódnak tekintik. Nem gondolnak azonban azzal, hogy az istállóhigiénia és a fejési technológia előírásait nem mindenütt tartják be, így a tejvezetékbe a szállítószelepeken át beáramló külső levegő és a fejőkelyheken át beszívódó belső istállólevegő baktériumos fertőződése jelentős lehet! A fejőkelyheket tisztítás- és fertőtlenítés nélkül viszik az egyik tőgynegyedről a másikra. A tejfolyás sebességét az előírt vákuum (általában 360—380 hg. o. mm növelésével, néha előfordul 600—700 hg.o. mm is) befolyásolják, ami mind állategészségügyi mind tenyésztéshigiéniai szempontból káros, mert „előkészíti a tőgyet a fertőzésre“! A fejés kezdetén a fejőkelyhek korai felhelyezése esetén tejfoíyás nélkül, a tőgyre gyakorolt gépi szívó hatás ugyanolyan mértékben káros hatású (vakfejés) mint a tőgynegyedek kiürülése után előálló üres fejés időtartamát a tőgynegyedek termelési részaránya is nagymértékben befolyásolja. A kisebb termelőképességű tőgynegyedek hamarabb kiürülnek, ennek következménye a rövidebbhosszabb ideig tartó üres fejés, A fejőgép szívó hatására elsősorban a tőgybimbócsatorna, majd a bimbó és tejmedence hámja, később pedig a tőgy parenchymája is mechanikai úton'károsodik, amit a véres tej megjelenése és a sejtszám emelkedése árul el. A tőgy anatómiai felépítése és szubklinikai betegségei miatt indokolt a gépi fejés után kézi utófejést is végezni. Ugyanis a gyakorlat igazolja, hogy a kézi utófejések esetén a tőgygvulladások száma lényegesen csökken. A tőgygyulladások kiküszöbölésében továbbá nagy jelentősége van a genetikai megelőzésnek is. A tőgygvulladás iránti hajlamosság, illetőleg rezisztencia több nemzedéken keresztül, egyes tehéncsaládokban már elég régen feltűnt a szakembereknek, akik arra törekednek, hogy állatállományuk minőségét genetikai tekintetben is megismerjék és irányíthassák. A konstitucionális hibák következtében fellépő tőgygyulladás miatt selejtezett és a tartós gépi fejősre alkalmatlan tehenek nagy száma igazolja, hogy a szarvasmarha tőgyalakulásának javítása morfológiai és fiziológiai szempontból egyaránt szükséges. Fő súlyt a tőgy fiziológiai tulajdonságaira kell fektetni, azonban szelektálni kell a tőgy morfológiai jellegeire is. Különösen szigorú követelményeket kell szabnunk a bíkanevelő tehenek tőgyjellegére. A mesterséges termékenyítő állomáosohon csak olyan bikákat szabad használni, amelyek apja és lehetőleg nagyanyja, illetőleg féltestvérei is gépi fejésre alkalmas tőgyekkel rendelkeztek, és a tőgygyulladások iránt nem mutattak fogékonyságot. Dr. Berényt Tibor, körzeti állatorvos шшшшшяшшшшшяшшяшшшяат Küzdelem a tőgygyulladás ellen Tápanyagfelhasználás Szlovákiában Párt- és állami szerveink indítványozására a Szlovák Statisztikai Hivatal adatokat gyűjtött a legfontosabb mezőgazdasági termények tápanyagellátásáról és az elért terméseredményekről. A felmérést Szlovákia összes állami gazdaságaiban, valamint az arra kiválasztott efsz-ekben végezték. Megfigyelésnek a legutóbbi két év időszakát vetették alá. * Az összesítés szerint a trágyázás egy területegységre számított intenzitása 1973-ban nagyobb volt mint 1974-ben. Míg a fölhasznált műtrágyák mennyisége az állami gazdaságokban hatóanyagban 15 kg-al csökkent, az efsz-ekben ugyanekkor a csökkenés ennek kétszerese volt. Az elmúlt évben a kiválasztott szövetkezetekben hatóanyagban hektáronként 209 kg, az állami gazdaságokban pedig 198 kg műtrágyát használtak fel. Ez az átmeneti csökkenés az egyes terménycsoportok szerint különbözőképpen mutatkozott. Az elmúlt évbeil egy hektárnyi gabonavetésre átlagosan mindkét szektorban 290 kg műtrágyát használtak, továbbá az állami gazdaságok burgonyaföldjein 417 kg-ot, s az efsz-ekben 445 kg-ot, míg a cukorrépaföldekre hektáronként 360, illetőleg 390 kg műtrágyát juttattak. Az állami gazdaságok dolgozói elgondolkozhatnának azon, hogy a trágyázás nagyobb intenzitása ellenére a hüvelyesekből a legutóbbi két évben csak fele akkora termést takarítottak be hektáronként, mint a Cseh Szocialista Köztársaság állami gazdaságaiban. Ennél is nagyobb tartalékok rejlenek a rétek és legelők jobb kihasználásában, amelyeknek kétharmadát minden évben műtrágyázzák. Az elmúlt évben a rétek hektárjára 91 kg, a legelőkre hektáronként 58 kg hatóanyag került, s a terelés hektáronkénti átlagban mégis mindössze 24, illetőleg 12,5 métermázsa széna volt. Az efsz-ek rétjei területének mindössze háromnegyed részét és legelőterületüknek több mint a felét trágyázzák évente műtrágyával, viszont csak 2—3 százalékát istállótrágyával. A műtrágya adagok kicsinyek és hektáronkénti átlagban 120, illetőleg 60 kg hatóanyagban határozhatók meg, de az istállótrágya mennyisége is csak 3 mázsa. A rétekről így évente mindösszes 28 mázsa szénát takarítanak be hektáronként, s a legelőkről ezen mennyiségnek valamivel több mint a felét. Az évelő takarmányok helyzete sem jobb, hiszen ezek hektáronként hatóanyagban legfeljebb 1,6 mázsa műtrágyát és 2 mázsa szer• ves trágyát kapnak. Területegységenként 51—56 mázsa szénát takarítanak be, pedig a talaj trágyázása hektáronként 15 mázsával többet feltételezne. A kukorica termesztésére az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Tavalyelőtt hatóanyagban 347 kg műtrágyát és 110 métermázsa istállótrágyát használtak fel hektáronként, s az átlagtermés szemeskukoricából 35,7 mázsa volt, pedig a trágyázás intenzitása szerint ez 60 mázsa termést kívánt volna meg. Tavaly a trágyázás egyötödével csökkent, ami a rossz éghajlati viszonyokkal együtt mindössze 32,8 q/ha terméseredmény elérését tette lehetővé. Ez legfeljebb háromötöde a trágyázás szintje szerint elvárt mennyiségnek. Az istállótrágyára igényes termények részaránya a forgóban egyharmad, azonban istállótrágyázásban a szántóterület mindössze egynyolcada részesül. Az Istállótrágya termelésének, gondozásának és felhasználásának helyzete távolról sem kielégítő, helytelen kezelése folytán Szlovákiában évente hozzávetőleg 20 ezer tonna nitrogénanyag megy veszendőbe. A mezőgazdasági gyakorlat azt követeli a vegyipartól, hogy javuljon a műtrágyák hatóanyag koncentrációja, továbbá a jövőben nagyobb választék legyen kombinált műtrágyákból. E követelmények megvalósítása jelentősen hozzájárulhatna a műtrágyázás költségeinek csökkentéséhez. Kocian Štefan, mérnök
