Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-26 / 30. szám
1975. Jälius 28. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Igényes feladatok várnak méhészetünkre Ä mézelő méhek értékes terméke a méz. Az emberiség a méheket — nem Ismerve azok beporzó tevékenységének értékét — ősidőktől fogva a méz, később pedig a viasz termelése végett tenyésztette. Ma azonban a méhek elsődleges haszna — 90 százalékban — a növények megporzásában van s csak a hiányzó 10 százalék képezi a másodlagos hasznot, a mézhozamot. Mi is tulajdonképpen a méz? A méhek a mézet az édeskés nektárból vagy a mézharmatból készítik, mint tartalék^ táplálékot a téli nyugalmi időszakra. Kész mézet a méhek a természetben sehol sem találnak, csak gyűjtik és nyersanyagokból termelik, a könnyen romló anyagoknak tartóssá való átalakításával. A méhek 0,45 kg viaszból képesek 25 ezer lépsejtet készíteni, amelybe 10 kg mézet Is elraktároznak. A nektár és a mézharmat gyűjtése, valamint szállítása a kaptárakba Igen nehéz munka. Egy kilogramm méz termeléséhez 3—4 kg nektár szükséges. Egy méh egy perc alatt átlagosan mintegy 10 virágot látogat meg. Egy kirepülés kb. 10 percig tart, tehát ezalatt a méhek 100 virágot Is képesek meglátogatni. A méhek naponta 6—7 órát dolgoznak, ami 40 kirepülést és 4 ezer virág meglátogatását Jelenti. Egy virágból a méh rendszerint 0,2 mg nektárt gyűjt, 4 ezer virág esetében tehát ez már 800 mg. Egy kilógramm mézet egy méh kb. 3750 nap alatt tudna előállítani, ami azt Jelenti, hogy közel 200 évig kellene élnie! Egyébként az akácméz esetében egy kilogramm megtermeléséhez 5 millió virág látogatása (50 ezer kirepülés szükséges!) A Igalantai MEDOS-t, mézzel főleg a Szlovákiai Méhészek Szövetségének a tagjai látják el. Az SZMSZ önkéntes társadalmi szervezet, s tagja a nemzetközi méhészeti szervezetek egyesületének, az Apimondiá-nak. A szövetség tömöríti a méhtenyésztőket, a méhész szakembereket és más dolgozókat. A szövetség fontos küldetést teljesít tagjainak érdekében mind társadalmi, mind pedig kulturális és gazdasági téren. Népszerűsíti a tudományos és műszaki vívmányokat a méhészetben és fő tevékenységét főleg a mezőgazdasági tudományok eredményeire összpontosítja. A méhészet, azt mondhatjuk, manapság elválaszthatatlan segítőtársa a mezőgazdaságnak. Jelentősége főleg növények, a gyümölcsfák és az erdei növények megporzásában Jut kifejezésre. A megporzó tevékenységgel Szlovákiában évente több mint 0,5 milliárd korona érték Jön létre. A méhészetnek ezenkívül Jelentősége van a méz, a viasz, a méhpempő, a propolllsz és a virágpor termelésében. Ezekből évente több mint 100 millió korona érték Jön létre. A felszabadulás utáni 30 szabad, békés évben kedvező társadalmi és gazdasági feltételek alakultak Szlovákiában a méhészet fejlődéséhez. Az egyéni méhészeken kívül tartanak méheket az állami gazdaságokban, az állami erdészetben és a szövetkezetekben is. Sajnos, az utóbbi években a szocialista szektorokban a méheket nem a megporzásból eredő nagy haszon alapján, hanem a mézhozam szerint értékelték, s mivel a méhészek nem tudtak felmutatni olyan méztermelést mint az egyéniek, sok helyen megszüntették a méhészkedést. Világviszonylatban mégis hazánkban legjobb a méhsűrűség, mert 9,5 méhcsalád Jut egy négyzetkilométerre, ebből Szlovákiában 8,3! A többi európai országban Jóval kevesebb. Ausztriában pl. 5,4, Romániában 8,0, az NDK-ban 5,0, Bulgáriában 4,9 stb. méhcsalád Jut egy km2re. A Szlovákiai Méhészek Szövetségének egyik legfontosabb feladata a Jövőben a méhcsaládok megfelelő számának az elérése. A távlati tervek szerint 1980-ban már 450 ezer, 1985-ben 500 ezer és 2000-ben pedig 600 ezer méhcsaládnak kellene lennie Szlovákiában. Az SZMSZ feladatát időszakokra osztva méhészetünk fejlődésének koncepciójában tűzték ki egészen 2000-ig. Ezt a kohcepciót a SZMSZ szakemberei dolgozták ki Szlovákia Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumával valamint a többi érdekelt szervekkel karöltve. Az SZMSZ KB a második plenáris ülés után az Igényes feladatok megvalósítása érdekében öt szakbizottságot alakított. Minden bizottság a saját feladata szerint dolgozik. Ezek a következők: — művelődési bizottság; — a méhek tenyésztésével foglalkozó bizottság; — a méhek vándoroltatásával foglalkozó bizottság; — a méhészet további fejlődésével foglalkozó bizottság; — a méhészet kísérletezésével és a méhtermékek felhasználásával foglalkozó bizottság stb. (bara) Méhészeti múzeum A Méhészszövetség Központi Bizottsága Králová pri Send fSzenckirál yfa ) térségében a napokban adta át rendeltetésének Szlovákiában az egyetlen szabadtéri méhészmúzeumot. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt PhDr. Jozef Dolinský CSc. a SZMKB elnöke és Ing. Michal Stevonka, a SZMKB titkára. Ott volt továbbá több külföldi méhész is. A múzeumban sok eltérő típusú kaptár kapott helyet, amelyet Szlovákia különböző területeiről ajándékoztak a méhészek. A képen egy több mint 80 éves „emeletes“ kaptár látható. Krajcsovics Férd. Galante A célok érdekében Az igazi vadász elsősorban a vadállomány oltalmazására gondol, állatokat ment meg a kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik ás tenyésztésükkel foglalkozik. Őrzi a természetet, mert benne látja as élet folytatását. Ugyanis napjainkban úgyszólván létkérdés a terméssat védelme. Most. amikor a vadászatban holtidény van, tovább kall Jutnunk a vadállomány nevelésében. Esen sokrétű gondoskodás példájaként szolgáljon a Szlovákiai Vadászok Szövetségének šamorinl alápszervezete, mely az agitáció eszközeit is felhasználja a célok érdekében. Kép és szöveg: Csiba László Kutyák kiállítása Nitrán a Szlovákiai Vadászszövetség vezetősége júniusban országos vadászkutya-kiállítást rendezett. Már a reggeli órákban vidám csaholás verte fel a kiállítás színhelyét. Ott voltak a kutyatenyésztők kedvenceikkel. Így a kiállítás területe rövidesen megtelt az érdeklődőkkel. A kiállítást Štefan Herz mérnök, — a kiállítás igazgatója — nyitotta meg. Az ünnepi beszámoló után — amelyet Pavel Pauló tartott — az ebek felvonulása igen látványos volt. Háromszázötvenkét törzskönyvezett kutya harmincegy fajtát képviselt. Az ebeket a körökbe vetették és bizony a bírálók munkája nem volt könnyű. A közönség érdeklődéssel figyelte a körök munkáját, egy-egy pompás egyedet megéljenzett. A körök munkája felett szakszempontból Kolonien Sli-Foto: Tibor Babó vák (Nové Mesto n/Váhom) végzett felügyeletet. A kutyatenyésztők szép eredményeket értek el, ami abból is látható, hogy 107 kutyát soroltak be az első osztályba. Ezek közül az „1975 Szlovákia győztese“ címet 21, „Nitra város győztese“ címet pedig 11 kutya nyerte el. Voltak tenyésztők, akiknek kutyái mind a két díjat megszerezték. A négy csoport közül első helyen dr. Anton Bottka bajor véreb-csoportja, második helyen Éva Dambasová (Piešťany) csoportja, harmadik helyen pedig juraj Ferulik mérnök (Žilina) csoportja végzett. A látványos kiállítás — melyet mintegy 3000 ember tekintett meg — a győztes vadászkutyák felvonulásával és a díjak kiosztácával ért véget. Mártonvölgyi László Kapásjelzők си.) Kapásjelzőt nemcsak a véggyűrü után, hanem az orsóhoz sokkal közelebb, például az orsó és az első zsinórvezető gyűrű között is felfüggeszthetünk. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a botot jó magasan, a talajtól legalább fél méterre helyezzük el. A 2. ábra ilyen berendezést tüntet tel. Itt a botot két villás fa tartja. Bár jelzőül a nádszál Is megfelelne, célszerűbb egy száraz fából kifaragott, villaalakú fadarabkát (a) felfüggeszteni a zsinórra.. Ezt semmi esetre se vágjuk ki élő fából. Jó, ha egy-két darab tartalék is van belőle a tarsolyunkban. Előnye: többnyire a helyszínen beszerezhető. Költséggel nem jár. Használata igen egyszerű. Fárasztás során nem zavar, mert bevágásnál lerepül a zsinórról. Hátránya: Bár elég jól jelez, a barnás, szürke fadarab sokszor nem eléggé üt el a környezettől. Néha keresgélni kell, hová repült a bevágás után. De többnyire megtaláljuk a szárazon, az orsó közelében. (Folytatjuk) Zabra Kifli a Az alábbi sorokat azoknak szánom, akik a kifli csalétekként! felhasználásával próbálkoznak. A kifli végét levágjuk, majd az egész péksüteményt hosszában kettészeljük és feldaraboljuk (1. ábra) úgy, hogy félgömb alakú szeleteket öászelapítva tűzzük a horogra (mint a burgonyát — 3 ábra). Az így feltűzött kifliszelet sokkal tovább kibírja a vízben, mintha csak egyszerűen tűznénk fel. Számítsunk azzal is, hogy a kiflldarabka a vízben megduzzad, ezért ne vágjunk feleslegesen vastag szeleteket. Aki kitart ennél a módszernél, később maga is rájön néhány apróbb, de hasznos fogásra. Horgászati célokra a rövidebb ideig sütött, szép fehér és friss kifli felel meg a legjobban, mert nem repedezik és nem törik. A kiflit ajánlatos igelitzacskóban tartani, hogy ne száradjon meg. Én még be is nedvesítem használat előtt a zacskót, mert így szépen megpuhul benne a már kissé száraz péksütemény is. öregebb, száraz kiflit is használhatunk, de előbb gőzöljük, s csak azután tegyük a műanyag zacskóba, hogy megőrizzük a nedvességet. Legjobb azonban friss kiflivel útnak indulni! A kiflicsalétek aránylag gyorsan szétmállik a vízben, ezért gyakrabban kell cserélni. Ennek is megvan a maga előnye, mert a horogról leváló kiflidarabkák a közeibe csalogatják a halakat. A kiflivel horgászóknak sokkal több munkát ad a csalétekcsere, mint a tésztaféleségekkel csaliző horgászoknak. Sokan éppen ezért részesítik előnyben pl. a gombócot. Aki viszont kitart, nem fizet rá. A kiflinek van egy igen jó tulajdonsága — a jelentéktelen súlya. Bevetés után nem süllyed le a mederfenékre, hanem pár centivel feljebb emelkedik. Ezt a tulajdonságát főleg az eliszaposodott vagy vízinövényekkel gazdagon benőtt mederfenekű horgászhelyeket látogatók értékelik nagyra. Ha a horgászat megkezdése előtt a kiflit vízbe mártjuk, néhány perc múlva kész a „gombóc“, amely teljesen egyenértékű a nagy horgon gonddal főzött gombóccal. Az így készített gombócból kis golyócskákat formálunk, s ezeket a kiszemelt horgászhelyen beszórjuk a vízbe. Vigyázzunk, nehogy tűletessük a halakat, mert nem lesz kapásunk. A kiflivel horgászók kapás esetén ne várják meg, amíg elindul a hal a megszerzett csalival. Ha ugyanúgy kivárunk, mint a burgonyával, vagy tésztaféleségekkkel való horgászatkor, akkor könnyen előfordulhat, hogy későn vágunk be. Ilyenkor ugyanis az történik, hogy a hal megszorítja a csábító csalétket, közben megsértheti a száját a horog hegye, mire azonnal kiköpi, elengedi a csalit. Ezért hamarabb kell bevágni. Gyakorlat kérdése az egész. A halastavakon a lehető legtávolabbra kell juttatnunk a csalétket, ezért a feltűzött kiflidarabkát vonjuk be vékony réteg gombóctésztával. Az Ilyen csali előnye, hogy nem süllyed a fenékre, jobban felkelti a halak érdeklődését és a puszta kiflinél tartósabb a horgon. Szerény tapasztalataim szerint sokkal Jobban kapnak a halak a kiflire, mint a gombócra, vagy más speciálisnak tartott tésztaféleségre, tehát a horgászat, a vízparton eltöltött percek, órák több szórakozást, horgászélményt nyújtanak. E- gyébként — tessék kipróbálni! Kraft L.
