Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-26 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. ifilius 26. 2 Nagy találkozó a világűrben (Folytatás az 1. oldalról.) annak megvizsgálására, hogyan módosítja egyik űrhajó mikroílórája a másikét. E kísérlet eredményeként ajánlásokat kívánnak kidolgozni az űrhajósokat hosszabb űrutazások alkalmával fenyegető betegségek megelőzésére. Az űrhajósok a két nap együtt végzett munka után visszatértek saját űrhajóikba. Ezután már csak fedélzeti telefonnal tartották fenn a kapcsolatot. Az elmúlt szombaton, pontosan 13 óra 3 perckor bekapcsolták a Szojuz és az Apollo szétválását elősegítő motorokat. A két űrhajó aztán távozni kezdett egymástól. Amikor ez megtörtént, végrehajtották az egyik legfőbb kísérleti programot, a mesterséges napfogyatkozás előidézését, illetve a Nap korongjának lefilmezését. Az Apollo űrhajó eltakarta a Napot és a Szojuz legénységének ezáltal sikerült értékes felvételeket készítenie a Nap eltakart korongjáról. Az előírt programnak megfelelően a napfogyatkozási kísérlet után az Apollo visszatért a Szojuzhoz, majd űjabb összekapcsolásra került sor. Ebben a műveletben az aktív szerepet a Szojuz vette át. Az űrhajók ezután két óra hosszat ismét egységes rendszerben keringtek, majd közép-európai idő szerint 16 óra 26 perckor végleg szétváltak egymástól. Az utolsó percekben a két űrhajó legénysége még telefonon köszönetét mondott egymásnak a jó együttműködésért és „Viszontlátásra a Földön“ köszönéssel búcsúzott egymástól. A kísérlet befejeztével a két űrhajó végleg eltávozott egymástól és saját programját hajtotta végre., A Szojuz az indulástól számított hatodik napon, július 21-én szállt le a Szovjetunióban, az Apollo a kilencedik napon, július 24-én, a Csendes-óceánon. A világ közvéleménye óriási érdeklődéssel figyelte a szovjet—amerikai közös űrrepülést, s államfők, politikusok, tudósok, újságírók a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak a Szojuz és az Apollo sikeres űrrandevújáról. Sokakban kételyek is felmerültek, és kétségbe vonták, hogy az ilyen óriási befektetés meghozza-e gyümölcsét. Satalov űrhajós vezérőrnagy a következőképpen nyilatkozott erről: „A reália számítások szerint már néhány év alatt olyan gazdasági hasznot hajt, amely kiegyenlíti az űrrepülés költségeit. De nem szabad az űrrepülés közvetlen hasznáról sem megfeledkezni. Sok tekintetben ez ad lökést a résztvevő országok technikai fejlődésének, segíti elő egyes vonatkozásokban a csúcseredmények elérését. Az űr feltárásának kezdetén csak két kozmikus hatalom volt: a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Most sok állam old meg nemzeti feladatokat és vesz részt közös kutatásokban. Az űrrepülés egyik jellemző vonása napjainkban, hogy kifejezetten nemzetközi jellegű. A legénységgel repülő űrhajók, vagy ember nélküli készülékek egész bolygónk hasznára végezhetnek kutatásokat. Minden országnak szüksége van eredményeikre. Az emberek így megértik, hogy közös — és nem is olyan nagy — otthonunk ez a mi Földünk. Cgy kell tehát élnünk — fejezte be Salatov —, hogy ez az égitest gyermekeink és unokáink számára is fennmaradjon.“ A két űrhatalom nagy vállalkozása sikerrel végződött, és ez újabb mérföldkövet jelent az űrhajózás jövője szempontjából. Utat nyitott további programok megvalósítása felé és az összekapcsolt űrhajókon történő kézfogás, a kozmikus felhívás a népek óhaját, a béke nagy ügyét szolgálja. A szovjet tengerészek napja Az\ SZKP KB és a szovjet kormány 1939 júliusában elhatározta, hogy évente megünneplik a szovjet tengerészek napját. Július utolsó vasárnapján nemcsak a tengeri hadihajókon, hanem az egész országban ünnepelnek. A szovjet tengerészek több mint 30 éve becsületesen őrzik és védik a tengeri határokat, a szocializmus és a béke vívmányait. A Nagy Honvédő Háborúban a szovjet tengerészek legendás harci cselekedeteikkel szerezték érdemeket. A tudományos-technikai haladás és az ország gazdasági fejlődése lehetővé tette, hogy a szovjet katonai flotta a háború utáni időszakban teljesen megváltozzék. Az atomenergia felhasználásával a tengeralattjárók korszerű tengeri hajókká váltak. A mai katonai hajózás jelentős vonása, hogy minden elemébe bevezették a tudomány és technika legújabb eredményeit. A szovjet katonai tengerészet még sohasem volt olyan hatalmas és harcképes, mint ma s napról napra még tökéletesedik. A szovjet katonai tengerészet képviselői eszmeileg és lelkileg erős, becsületes emberek. Hazájuk és a párt joggal értékeli áldozatkészségüket. Évről évre növekvő barátság szövődik a szovjet katonai tengerészek és elvtársaik, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak tengerészei között. A közös gyakorlatokon tapasztalatot cserélnek, megerősítik a harci barátságot és fokozzák felkészültségüket az imperializmus támadási kísérleteinek elhárítására. A szovjet katonai tengerészet az állarp érdekeinek megbízható védelmezője, becsületesen teljesíti internacionális küldetését.-Jmö-A szocialista öntudat ereje A pártkongresszusok és konferenciák általában a párt stratégiáját, míg a plénumok a párt taktikáját dolgozzák ki a társadalomépítés adott időszakára. S minthogy az előbbiek a távlati, fő célkitűzések hordozói, programszerűségüknél fogva rendszerint jelentősebbek, mint a végrehajtási eszközöket, utakat és módozatokat részletesen megválogató és kijelölő plénumok. Akadnak azonban a párt történetében olyan momentumok is, amikor egyes plénumok határozatainak jelentőségét tekintve a pártkonferenciák, sőt kongresszusok rangjára emelkednek. Ilyennek tekinthetjük a CSSKP KB 1973. évi júliusi plénumát. Mint tudjuk, ez a plénum pártunk ideológiai és szocialista nevelési programját dolgozta ki. Ezért Jelentősége felmérhetetlen a szocialista Csehszlovákia jelene és kommunista jövője szempontjából. A CSKP mindig kitartóan, programszerűen foglalkozott az új típusú ember formálásával, határozottan intézkedett és intézkedik az eszmei tevékenység állandó javításáról. A történelmi jelefitőségű 1973. júliusi plénum óta eltelt időszakban is új minőségi szintre emelte az eszmei-politikai nevelőmunkát. Ebben a tevékenységben az a felismerés vezeti, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítása a műszakianyagi alap fejlesztése mellett a termelőerők alapos ismeretét feltételezi, olyan típusú ember formálását, aki alapos szakismeretekkel, politikai felkészültséggel és általános műveltséggel rendelkezik, akinek gondolkodására és cselekedeteire a magas fokú társadalmi felelősségérzet, a forradalmi határozottság jellemző, aki a szocialista etika és méltányosság elvei szerint él és dolgozik. A társadalmi lét és társadalmi tudat szerves egységet képez és dialektikus kölcsönhatásban áll egymással. Az anyagi lét és az emberek öntudata közötti szoros összefüggést léptennyomon tapasztaljuk mindennapi munkánk során. Falvakon például találunk jól és gyengébben működő szövetkezeteket, állami gazdaságokat, s ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, tapasztaljuk: a jó vagy rossz munkának nem mindig és nemcsak a jó, illetve gyenge műszakiany'agi ellátottság az oka, hanem az is, hogy milyen minőségű a faluban a politikai-ideológiai nevelömunka, a művelődési élet, hogyan gondolkodnak az emberek, milyen a meggyőződésük, magatartásuk, viszonyulásuk a közösséghez, melynek érdekeihez egyéni érdekük is fűződik. S bizony nemegyszer állunk szemben olyan helyzettel, hogy a kitűnő gépek, a jó műtágya, az öntözőberendezés és bőtermő növényfajták ellenére gyatrák az eredmények, mert hiányzik a kellő hozzáértés, a lelkesedés, a meggyőződés, a felelősségérzet, vagy megfordítva: az öntudatos hozzáállás csodákat művel a mostohább anyagiműszaki feltételek között is. Pusztán egy falu életére leszűkítve is érezhetjük a szocialista öntudatban rejlő hatalmas hajtóerőt, illetve fékezöerőt, ha az hiányzik. Mint tudjuk, hazánk népe a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésén fáradozik, amely az anyagi és szellemi civilizáció magas csúcsaira emeli a modern Csehszlovákiát. A jelenlegi ötéves terv a termelőerőknek, az iparnak, a mezőgazdaságnak, a nemzeti jövedelemnek olyan méretű és ütemű fejlesztését írja elő, amilyent kevés ország fejlesztési terve tartalmaz pillanatnyilag a világon. S nem szubjektív óhajokból fakadó megvalósíthatatlan tervek ezek, hanem igenis tudományosan megalapozott, megvalósítható és túlszárnyaló célkitűzések, amit fényesen bizonyít több járási pártbizottság jelentése: határidő előtt teljesítették a mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban az öt évre szóló feladatokat. A gabonatermesztési és a szarvasmarhatenyésztési program sikeres teljesítése nem csupán gazdasági sikerek, hanem a fejlett szocialista öntudat érett gyümölcse is. Mindez fényes igazolása a párt szocialista, emberformáló munkájának, az 1973. júliusi plénumon kidolgozott szocialista nevelési program fontosságának, társadalmi hatékonyságának. I. B. A lehetőségek tudatában (Befejezés az 1. oldalról.) A járás nem egy gazdaságában, szövetkezetében a termelők olyan „panasszal“ léptek fel, miszerint a felvásárlás nem folyamatos, amely jelentős időbeni kiesést vált ki. A hosszú érákat várakozó vontatók, teherkocsik kényszerpihenője természetesen egy termelőüzem részére sem hat kedvezően. Persze, mindenki részéről szükséges respektálni azt is, hogy a naponta 300—400 vagon mennyiségű termény szárítása, a napi összgabonamenynyiség átvétele a munkaerőhiánnyal „küszködő“ felvásárló üzemnek szintén nagy gondot jelent. Részükről — a folyamatos felvásárlás érdekében — olyan intézkedést hoztak, amelyet főleg az aratás legintenzívebb fázisaiban alkalmaznak. A terménnyel beérkezett kocsik halomba szórják a gabo nát, amit a betakarítási kampány után az üzem fokozatosan feldolgoz. Több szövetkezet, állami gazdaság „panasz helyett“ azzal járul hozzá a folyamatos felvásárláshoz, hogy kihasználják a tisztítás, szárítás helyi lehetőségeit. Sehol nem lehet egyetlen cél az: minél hamarább „megválni a tér ménytől“. Persze, a legtöbb mezőgazdasági üzemben megértették ennek lényegét, ami a jövővel kapcsolatban is fennáll. A járás minden szövetkezetében nagy gondot fordítanak arra, hogy a sörárpát a kellő nedvességtartalom mellett szállítsák a központi magtárba. Ez azért is lényeges, mert a Luöeneci Felvásárló Üzem exportra is szállít, amely népgazdaságunknak jelentős devizabevételt jelent. Évről-évre tapasztalható, hogy — kitűnő minőség mellett — az ország több és több tonna gabonát termel. Ezzel párhuzamban minden mezőgazdász meg kell, hogy értse: a tulajdonképpeni aratás nem végződött a betakarítással, hanem ennek szoros részét alkotja a gabona tisztítása, szárítása, raktározása is. A termény szárítása, tárolása bonyolult munkafolyamat, melyeket csakis jó hozzáállással, a minden téren való segítőkészség gél lehet megoldani. Ha ezt becsülettel elvégezzük, — mondhatjuk nyugodt lelkiismerettel: az ország kenyere ismét biztosítva van. KALITA GABOR Az európai biztonság útja JÜLIUS 30-ÄN KEZDŐDIK A ZÄROSZAKASZ A szocialista országok már hoszszú évek óta erőfeszítéseket tesznek a különböző rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. A tőkés országok képviselői jó ideig ezt kommunista propagandának nevezték és semmi hajlandóságot nem mutattak az ilyen irányú közös tanácskozás megtartása iránt. A szocialista diplomácia türelmes volt a gáncsoskodással szemben s közben mindent megtett az európai csúcskonferencia összehívásának érdekében. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet alapgondolatét még 1969-ben a Varsói Szerződés Budapesten ülésező Politikai Tanácskozó Testületének felhívása vetette fel. A felhívásban Európa valamennyi kormányához fordultak, hogy üljenek le tárgyalóasztalhoz és negyedszázaddal a világháború után rendezzék a biztonság kérdéseit, vessék meg az alapját a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének. A kitartó, sokoldalú diplomáciai tevékenység meghozta eredményét és 1972. novemberében Finnország fővárosában, Helsinkiben összeültek az európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nagyköveten, hogy előkészítsék az összeurópai értekezletet. A tanácskozás nehezen indult, de mégis eredményesen zárult és a következő év júliusában 35 ország küldöttségének találkozójára került sor. 1973 őszén Genfben láttak munkához a szakértők a diplomatákkal, hogy a különböző kérdéseket megvitassák és előkészítsék a második szakasz ülését. A második szakasz összehívásának jelentős tényezője volt, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó, amelyen többek között kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az európai biztonsági értekezlet sikeres befejezése megfelel a tartós béke érdekeinek. Ezért állást foglaltak amellett, hogy az értekezlet zárőszakaszára mielőbb sor kerüljön. A biztonsági konferencia második szakaszának munkája 1974 szeptemberében kezdődött. Reményteljesen indult a tanácskozás, de aztán különféle felesleges akadályokat gördítettek a megegyezés útjába. Egyes államok képviselői a biztonság alapvető kérdései helyett egyoldalú engedményeket szerettek volna kikényszeríteni a szocialista országoktól. Főleg a Közös Piac-tagországai nem tudtak megbékélni azzal, hogy a konferencia sikeresen végződjön. Hosszas huzavona után a közvetítő francia javaslat fogalmazódott meg, a koordinációs bizottságban arra vonatkozóan, hogy a július végi időpontban egyezzenek meg a küldöttségek, de a zárószakasz lebonyolításához feltétlenül segítsék elő a megoldásra váró problémák gyors rendezését. Egyre érettebbé vált tehát a helyzet a zárószakasz idejének meghatározására. Előbb azonban egész sor diplomáciai megbeszélésre került sor. A NATO-országok is bizalmas tanácskozáson vettek részt, ezután pedig a Varsói Szerződéshez tartozó országok ültek össze zártkörű megbeszélésre. A nemhivatalos megbeszélések után a Földközi-tenger kérdésével foglalkozó munkacsoport rendkívüli tanácskozást tartott. Előbb nem hivatalos ülésen megtárgyalták a Földközi-tenger melléki országok érdekeit figyelembe vevő szövegezéseket és az érdekelt államok képviselőit, köztük e kérdésben sokáig merev magatartást tanúsító máltai küldöttség is qlyan szövegezési formát talált, amely alkalmas volt az álláspontok közti eltérések áthidalására. Ezt követően a konferencia utáni feladatokról tárgyaló csoport tartotta ülését. A részvevők ezen is megállapodásra jutottak és így lényegében minden jelentős akadálya elhárult annak, hogy a koordinációs bizottság ezúttal már eredményes tanácskozásra üljön össze. A kanadai javaslat megvitatása után végül is elfogadták, hogy a zárószakasz július 30-án kezdődjék Helsinkiben. A koordinációs bizottság ezután gyors tárgyalásokat kezdett a dokumentumok végleges megszövegezésével kapcsolatban. Ennek gyors és sikeres elvégzése után véglegesen eldöntötték, hogy az értekezlet zárószakaszát 1975. július 30-án tartják Helsinkiben. Ennek alapján 35 ország legmagasabb szintű küldöttségeinek (a csúcstalálkozón Leonyid Brezsnyev vezeti a szovjet, és Gerald Ford az amerikai küldöttséget) összeülnek a finn fővárosban, hogy az értekezlet zárószakaszán aláírják a dokumentumot. Ez a döntés általános megelégedést váltott ki. S valójában nagy sikere a szocialista országoknak, miután a záróértekezlet kitűzésének vitájában sikerült legyőzni azokat az erőket, amelyek késleltetést szándékkal tovább akarták húzni az időt, a végső dokumentumok elkészítésénél. A szocialista országok következetes és türelmes politikája tette lehetővé, hogy az európai realitásoknak megfelelően az enyhülés szellemében július végén Helsinki felé fordüljon a világ közvéleményének érdeklődése, ahol sor kerül az európai biztonsági és együttműködési értekezlet haarmadik szakaszára és az európai országok békés egymás mellett élésé jogszabályának aláírására. —tt— Jól halad az aratás Teljes ütemben folyik a gabonafé lék betakarítása. Mezőgazdasági dolgozóink igyekeznek kihasználni a kedvező időjárást és mozgósítani minden gépi és emberi erőt, hogy az idei gazdag termés időben magtárakba kerüljön. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma mezőgazdasági munkákat irányító bizottsága a legutóbbi ülésen megállapította, hogy az aratás a nyugat-szlovákiai kerületben már a befejezéshez közeledik, a közép- és kelet-szlovákiai kerületben is szépen halad. A járások és az egyes mezőgazdasági üzemek nagy felelősséggel és odaadással végzik ezt a legfontosabb mezőgazdasági feladatot, azaz a termés betakarítását. A termés, mint arról az egyes kerületek képviselői beszámoltak, az aratás előtti nagy esőzések ellenére is viszonylag jó. Az idén a nyugat-szlovákiai kerületben a nagyobb hektárhozamokat a szovjet Kaukaz, Jubilejná és Száva jugoszláv búzafajták adták. Ahol az aratásra alaposan felkészültek, ott a veszteségek is kicsik, annak ellenére, hogy a gabona sok helyen megdőlt a nagy esőzéstől. Ebben az esetben jó szolgálatot tett a kombájnokra szerelt kalászemeloszerkezet. Már az aratás elején megállapították, hogy ahol ezeket a kalászemelőket gondosan, megfelelő szakértelemmel használták, a szemveszteség a minimumra csökkent. Nagyon jó szolgálatot tesz, különösen puha talajon a kombájnokra szerelt dupla kerék is. A kombájnokkal legtöbb helyen csoportosan aratnak. A kombájnosok az előző évekhez hasonlóan az idén is szocialista versenyt folytatnak egymás között, a legjobbak — végleges" kiértékelésük majd az aratás befejezése után történik — háromszáz hektár fölötti gabona betakarítása után vörös zászlót és jutalmat kapnak. A betakarításnál nagy segítséget nyújtanak a Csehországból és az észak-szlovákiai járásokból érkezett kombájnosok. A nyugat-szlovákiai kerület földjein például már az aratás megkezdésekor 930 csehországi kombájn segített a betakarításban. Ezt a segítséget természetesen a szlovákiai kombájnosok viszonozzák majd. A bizottsági ülésen Németh Jenő miniszterhelyettes, arra is felhívta a kerületi vezető dolgozók figyelmét, hogy a legfontosabb mezőgazdasági munka, a gabonafélék betakarítása mellett nem szabad megfeledkezni például a korai burgonya betakarításáról sem. Gondoskodni kell a piac burgonyával való folyamatos ellátásáról. Továbbá sző volt arról is, hogy már most fel kell készülni a hüvelyesek betakarítására. Nagy gondot kell fordítani a jó minőségű vetőmag előkészítésére, tisztítására, hogy a vetés is zökkenőmentes legyen. —nt—
