Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-19 / 29. szám
Szabad időben termelt értékek Húsz évvel ezelőtt Kiss János, martovcei (martosi) kiskertészkedő, apjától örökölt öt ár kertet. Akkor a hordalékos, nehéz kötött talajon alig termett valami, í Kiss János a rossz minőségű talajra erdei földet hordott, majd istállótrágya adagolásával tette termékenyebbé. Benne burgonyát termesztett. A túlzott trágyaadagolás, ■ szakszerűtlen talajművelés következtében a burgonya szára 3—4 méterre is megnőtt, de burgonya alig volt a „fészekben“. Jóval később, a hatvanas években, amikor a helybeli szövetkezetben rátértek a nagyüzemi zöldségtermesztésre, bizonyos gyakorlati tapasztalatokat szerzett. Tudását saját'kertjében használta fel. Belátása szerint műtrágyázott. A talajba nitrogént, foszfort, káliumot adagolt, ahogy látta, tapasztalta mit kíván a talaj. Több éven keresztül zöldségféléket termesztett. Annyi termett belőle, hogy saját konyhaszükségletét kielégítve a fölösleget értékesítette a falu lakosai körében. A mellékes pénzösszeg jól jött a házhoz, különösen akkor, amikor építkezett. A kert most már vonzza őt. Szabad idejét — ha csak teheti — a kertben tölti. Gondolatait, elhatározásait tette követi. 1973-tól fólia alatt termeszt zöldség féléket, sikerrel. Benne az első idei termés a saláta volt, melyet márciusban értékesített: 50 százalékát a helybeli felvásárló üzemen keresztül, a többit a faluban. Első évben, amikor fólia alatti termesztéssel kezdett foglalkozni, a fűtést nem tudta megoldani. Próbálkozott ^ sok mindennel. Utoljára a maga készítette kazánból t'ű* tött hideg-meleg víz váltakozásával a központi fűtést választotta. Télen a hőmérsékletet például a saláta esetében, mely érzékeny a fagyra, igyekeznie kellett megtartani. Ha kint mínusz 8—9 fok hideg volt, belül ezzel á fűtési módszerrel megtudta tartani a 2—3 C fokot. Természetesen sok nyugtalan éjszakája volt. Veszélyesebb időjárás esetén kisegítő villanyfűtést alkalmazott, mert ezzel egyenletesebben tudta tartani a megfelelő hőmérsékletet. A múlt évben kb. 1300 korona értékű anyagot fektetett a fóliahá2 készítésébe. Ez az összeg azonban a kitermelt értékek értékesítése következtében hamar megtérült. A korai saláta után retket, PCK paprikát termeszt. így másfél hónappal korábban jut a család zöldségféléhez, mint a szabadföldi termesztés esetében. Kiss János azt mondotta, hogy kevés a szaktudása. Ellenkező esetben nem követett volna el olyan hibát, mint az idén. Például a fólia alatti földet paprika alá készítette. Később retket vetett bele. Tudjuk, hogy a paprika tápanyaggal jól ellátott talajt igényel, míg a retek kevésbé. E hiba következtében a retek dús levélzetü volt és mindjárt szárba szökött. így alig tudott valamit eladni belőle. Ezenkívül kertjében megtalálható az alma, cseresznye, körte, meggy stb. Szerény, hiányos szaktudása itt is megmutatkozik — vallja magáról. Gyümölcsfái ezért nem hozzák meg a kívánt terméshozamot sem mennyiségben, sem pedig minőségben. A fákat rendszeresen metszeni, permetezni, kezelni kéne, mondta. Ehhez nincsenek meg a megfelelő szakismeretei. Tanulmányozni kellene az erre megfelelő szakkönyveket, szaklapokat. Erre nincs ideje. A Zelený Háj-i szövetkezetben c^olgo zik, rendszerint esete jár haza. Ekkor nem a kocsmába szalad, hanem kertjébe, hogy a rendelkezésére álló szabad időt hasznosan töltse el. A szabad időben végzett munka megtenni gyümölcsét. A kertjében kitermelt zöldségfélék pénzben kifejezett értéke évi 15—20 ezer korona. Kiss János véleménye szerint, a kiskertészkedésnél azonban nem az anyagi haszon az elsődleges, hanem a kitermelt áru minősége. A munka sokrétűségét elsősorban szórakozásból, hasznos időtöltésből vállalja, de egyúttal ügyel arra is, hogy tevékenységének eredményeként megkönnyítse a család zöldséggel és gyümölccsel való ellátását, változatosabbá tegye a család heti étrendjét, a többletet pedig a közellátás javítása érdekében értékesíti. így a többlet termés a család pénzbevételének gyarapodását jelenti. Az egyoldalú foglalkozás ,?„után a kertészkedés során végzett testmozgás pedig aktív pihenés. —nt— A Lehnicei (nagylégi) ütsz kertészeti csoportja* a fóliasátrak alatt rendkívüli jó minőségű zöldséget termel. Árujuk nagy része első osztályú. Gyökeres Gyula Eőkerlész a csoport néhány tagjával örül a jó termésnek. (Balia felv.) О Zöldtrágyázás a szőlőben A korszerű szőlőművelésnek mennyiségi és minőségi tekintetben is funlos tényezője a talaj tartós humusz-optimumának kialakítása. A humusz rendkívül lényeges termelési tényező, és semmi mással fokozott műtrágyázással sem pótolható! Humuszpótlás nélkül a legjobb talajokon sem lehet sikeresen gaz dálkudni, mert ez elubb-utóbb talajromlással jár. Igen hasznos tehát a humuszvisszapótlás zöldtrágyanö vényekkel. Véleményünk szerint a zöldtrágyázás a szervestrágya pótlás legcélszerűbb módszere. A föld feletti növényi részek ugyanis megóvják a talajt a húingadozás és az esőcseppek talajrombolo hatásától, a talaj felszín kiszáradásától. A gyökerek a talajba hatolnak, ezáltal azt lazítják, de ugyanakkor a talajrészeket összetapasztva kialakítják a morzsás szerkezetet. A tápanyagokat a szöliinövény aktív gyükérzónájához juttatva, a növény rendelkezésére bocsátják. A különböző káros kémiai anyagokat, növényvédőszereket nagy ve getatív felületek következtében megkötik, szerves vegyiileteikbe építik, így a szőlőre káros hatásaikat lokalizálják. A zöldtrágyanövények gyökereikkel a talajba kerülő baktériumok talajéletét fokozzák, a pillangós növények pedig gyökérbaktériumaikkal a talaj tápanyagellátását is gazdagítják. A nehezen oldható tápsókat, például a foszforsavat, az aktív gyökérzúnáha szállítják, és a növény számára felvehetővé alakítják. A znldtrágyanüvények gyökerei a talajszerkezelet szivacsossá teszik. Nagy gyükérfelUletükből adódóan olyan ásványi tápanyagokat szabadítanak fel, amelyek különben a szőlőnövény számára felvelietellen állapotban vannak jelen. Az elhaló gyökérniaradványok a talaj tarlós és tápláló liumusztartninány át gazdagítják, kialakítják az optimális levegő-, víz- és huháztartását. Tapasztalataink szerint zöldtrágyanuvénynek, minden második sor bevetésére, a következő keverék ajánlható: hektáronként 4 kg fehérhere, 2 kg szarvaskerep, 2 kg svédhere. Ez a herefüves keverék nem nő magasra, vízigénye viszonylag a legkisebb, és igen kedvező talajszerkezetet alakít ki. A vetés időpontja március második fele, áprilfO eleje. A vegetációs időszakban a növekedést 3—4 alkalommal szártépuve) kell szabályozni. A zöldtrágyanüvéuy talaj feletti magassága 20—30 cin t ne haladjon tál. Csapadékosabb évjáratban ritkábban végezzük a szártépést, ezzel engedjük kialakulni a nagyobb párologtató felületet, aszályosabb időjárás esetén pedig szinte tarlóra vágjuk, hogy ezáltal csökkentsük a növény párologtató felületét. A zúzott szárú és bomlásnak induló zöldtrágya — megfigyeléseink szerint — intenzívebb aszszimilációs tevékenységet eredményez, tehát fokozza a szőlő asszimilációs tevékenységét, a cnkor- és keinényítöképzését. A zöldtrágyavetés minden második sorát 3 évenként 30—35 cm mélységbe alászántjuk, ezzel egyiduben a másik sort, amely korábban bevetetlen volt, zöldtrágyanövény vetésére készítjük elő, majd bevetjük. Erősen kötött nyiruklalajokon alkalmazható még a rozs, nyári repce vetése. Ez más vidéken és külföldön sikerrel jár. Én elsősorban a rozs vetését merem ajánlani. A levélanalízis és a talajvizsgálat eredményétől függően a zöldtrágyanüvénnyel be nem vetett sorokba altalajlazító műtrágyaszóróval juttatjuk ki a növény számára az optimális tápanyagmenynyiséget. Farkas Attila, (Tokaj-begyaijai Állami Gazdasági Rorknmhinát) Mennyi meszet tartalmazzon a tojó napi takarmánya ? A tojók ásványi anyagokkal való ellátásában igen fontos szerep jut a mészszükséglct fedezésének. Ez érthető, hiszen a tojáshéj túlsúlyban mészsőkből tevődik össze. A tojástermelés folyamán a tojó meszel választ ki szervezetéből, viszont ezt a mennyiséget pótolni kell, hogy a tyűk ne kényszerüljön saját csontvázában tartalékolt mészfartalékainak kimerítésére. A tojók napi Ca-szükségletéoek meghatározásakor az alábbiakból kell kiindulni: — a közepes nagyságú tojás hója átlagosan 2,2 gramm meszet tartalmaz, — az egészséges anyagcsere biztosításához ezen kívül további 0,1 gramm mészre van szüksége a tojónak naponta, tekintet nélkül a tojásbasznos Ságra. Eddig tehát megállapítottuk, hogy naponta összesen 2,3 gramm Ca-ra van szüksége a tojónak. Igeu ám, csakhogy nem szabad szem elöl leveszte nünk azt a tényt, hogy a naponta felvett mész mennyisége a tyúk szervezetében nem használódik fel teljes mértékben tojáshéj képzésre, hanem csak 50 %-ban. Ebből következik, hogy a nevezett elemből a hasznossághoz szükséges menynyiségnek dupláját kell felvennie a tojónak, vagyis összesen 4,6 grammot. Annak ellenére, hogy ez a számítás tudományos kísérleteken alapszik, a gya korlatban bizonyos tekintetben módosítanunk kell. Mivel az egy adott időszak alatt — általában 30 nap — termelt tojások száma alapján nem nehéz megállapítani a pillanatnyi hasznosságot, ehhez viszonyítva kell kiszámítanunk a tojók reális napi Ca-szükségletét. Tehát ha 100 %-os tojástermelés esetén 4,6 gramm a napi és darabonkénti Ca-szükséglet, akkor 75 %-os hasznosság esetén (4,6X0,75 = 3,5) már csak 3,5 gramm mészre lesz szüsége a tojónak. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy tiszta mészről (Ca) van szó és nem különböző vegyületeiről (iszapon kréta, kalciumkarbnnát). Természetesen a tojó napi Ca-szükséglete az említetteken kívül még mástól is függ. Például a napi takarmányfelvétel löl, a környezet hőmérsékletétől, a tojástermelés intenzitásától és a tojó súlyától. Ha például csak a napi és egyedenkénti takarmányfogyasztást NAPI TAKARMÄNYFOGYASZTÄS ÉS Ca TARTALOM A tojástermelés intenzitása % ban A naponta 50 00 v 70 80 elfogyasztott takarmány g ban Napi Caszükséglet g-ban A tak. Catartalma %-ban . » «3 M и о _ К! в а ä ta « :s je 2 8 «* A tak. Catartalma %-ban Napi Caszükséglet g-ban * ugc ** U I < O" Napi Casziikséglat g-ban 'CO ase-ä « « S "•*> 90 2,6 3.2 3,6 4,1 100 2,3 2,3 2,8 2,8 3,2 3,2 3,7 3,7 110 2,0 2,5 2,9 3,4 120 1,9 2,3 2,7 3,1 130 1,8 2,1 2,5 2,8 Ш и Landes és castorrex Simko Ferenc, a Szlovákiai Kisállattenyésztök Szövetsége váhovcei helyt szervezetének tagja. Kedvencei a landas ludak és a castorrex nyulak. Tenyésztői sikereiről az SZKSZ galántai járási bizottságának plénumán hallottam először; mint tapasztalt tenyésztőt emlegették, akinek szép állománya van és sikerrel szerepel a különböző kiállításokon is. Simko Ferenc elvtárstól aziránt érdeklődtem, miért éppen e két fajta nyerte meg a tetszését. — Miért éppen a landas és a castorrex a kedvencem? Talán azért, mert ezidáig velük szereztem a legtöbb elismerést, díjat a kiállításokon. Szép, tetszetős külsejű állatok, no és persze a hasznosság is megfelelő. A landas hidakat hizlalással 10—12 kg átlagsúlyra tudom hizlalni, s a májuk ekkor a 1—1,2 kg-ot is eléri. Ennek nagyon örül az egész család, mórt a libamájat nagyon szeretjük. A castorrex viszont véleményem szerint a legszebb nyúl, prémjéből Igen szép szőrmebunda készíthető. Azonkívül egy díjat mindig elhozok a járási kisállat-bemutatókról ezzel a nyállal. Hát ezért szeretem ezeket a fajtákat. Kép és szöveg: 4 Krajcsnvics Ferdinand Simko Ferenc kedvenc castorrex nynlávat. vesszük figyelembe — ami egyébként összefüggésben van a többi említett tényezővel is —, máris viszonylag pontosan meghatározhatjuk, mennyi meszet kell tartalmaznia a napi adagnak. A táblázatból is (átható, hogy itt nagy eltérések lehetnek. Ütvén százalékos termelés (15 tojás egy hónap alatt) esetén 2,3 gramm meszet igényel a tojó naponta, s ezt 100 gramm teljes értékű (2,3 % Ca) vagy 130 gramm kisebb értékű (1,8% Ca) takarmány formájában veheti fel. Ezzel szemben 80 %-os tojástermelés (mintegy 24 tojás havonta) esetén a napi Ca-szükséglet 3,7 gramm, amit 90 gramm 4,1 % Ca-t tartalmazó, vagy 130 gramm 2,8 % meszet tartalmazó takarmányban veheti fel a tojó. A példából láthatjuk, hogy a baromfi ásványi anyaggal való ellátásának kérdését szélesebb, főleg ökonómiai szemszögből kell vizsgálnunk, mert nagy különbség az, hogy a tojó 100 vagy 130 gramm takarmány elfogyasztása révén veszi-e fel a számára szükséges meszet. Ha a feltüntetett számokat a baromfitenyésztésben használatos tápok összetételéhez viszonyítva vizsgáljuk, akkur azt látjuk, hogy a forgalomba hozott NV tojótáp például csak 2,7—2,8 % Ca-t tartalmaz. Ebből viszont már könnyen kiszámíthatjuk, milyen hasznosság biztosítására lesz elegendő ez a táp a tojáshéj megfelelő minőségének biztosítása szemszögéből. Ezek szerint 100 gramm takarmány napi feletetésével 60 %-os, 120 gramm eledel adagolásával pedig eea 73 %-os tojástermelés érhető el. Ezzel szemben meg kell említeni, hogy a búza takarmánykiegészítők nélküli etetése elégtelen, mert nem képes fedezni sem a tojók ásványianyag szükségletét, sem az egyéb tápanyagok iránti igényt nem elégíti ki. Abban az esetben, ha a rendelkezésre álló tojótáp nem felel meg a tényleges hasznosságnak, kiegészítő takarmányokkal kell kiegészíteni a napi Ca-tartalmát. Kiegészítő takarmányként iszapoll krétát vagy esontlisztet keverjünk a táphoz. Itt szükséges tudni, hogy 1 gramm iszapolt kréta körülbelül 0,35 gramm, 1 gramm csnntliszt pedig mintegy 0,2 gramm Ca-t tartalmaz. Végezetül hangsútyuzni szerelném a tenyésztők többéves gyakorlati tapasztalatán alapuló elvet, mégpedig azt, hogy a tojóknak legalább az egész tojáshéjat vissza kell adnunk, ha elejét akarjuk venni a tyúkok ásványi anyagokkal való ellátásában jelentkező oly gyakori zavaroknak és a tojáshéj minősége romlásának. (Sk)
