Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-19 / 29. szám

1975. július 19. SZABAD FÖLDMŰVES 15 Szlovákiai méretben csak " a galántai MEDOS fog­lalkozik a méhészektől fel­vásárolt méz feldolgozásá­val és értékesítésével. Köz­vetlenül a íelszabadulás után Szlovákiában szemmel láthatóan szaporodott a méhcsaládok száma. Amíg például 1945-ben összesen 8 ezer méhészt számláltak, s 125 ezer méhcsaládot tar­tottak számon, addig ma a Szlovákiai Méhészek Szövet­sége szervezeteinek több mint 40 ezer tagja van, akik összesen 418 ezer 122 méh­családot tartanak. Ezzel pár­huzamosan javult a méz felvásárlása is, — kisebb­­nagyobb kilengésekkel. En­nek előidézői többek között a kedvezőtlen időjárási vi­szonyok voltak. Az utóbbi 10 évben a ga­lántai MEDOS a legtöbb mé­zet 1973-ban vásárolta fel, mégpedig 4748 tonna meny­­nviségben. Egyébként az évi felvásárlás átlagban 3200— vesznek és csak a kivizsgá­lás adatai alapján veszik át a mézet. A múlt évben pél­dául 8350 mintát vettek és a minőségi ellenőrzés után a beszállított méznek mint­egy 38 százalékát kénytele­nek voltak visszaküldeni a szállítóknak. Az ellenőrző osztály dolgozói megállapí­tották azt is, hogy a brati­­slavai piacon gyakran árai­nak cukorból készített „ha­misított“ mézet. Ezért sze­retnénk felhívni a fogyasz­tók figyelmét, hogy csak az élelmiszerüzletekben vásá­roljanak mézet, ahol meg­találhatják a különböző nagyságú poharakba csoma­golt mézek egész sorozatét! A fogyasztók körében nagy népszerűségnek ör­vend a méhpempőt tartal­mazó 250 grammos csomago­lásé méz, a 340 grammos mackóméz és a diósméz. va­lamint a 30 grammos cso­magolású méz. Ebben az év­ben került piacra az üzem új terméke, a virágporral gazdagított 250 grammos csomagolású méz. A virág­por nagy mennyiségű fehér­jét és vitamint tartalmaz, jelentős a virágpor gyógy­­hatása is. mert többek kö­zött szétbontja az epeköve­ket, kedvező hatású a vér­­szegénység ellen és további betegségek gyógyításában. A közeljövőben a hazai piacot A MÉZ A LEGEGÉSZSÉGESEBB TÁPLÁLÉKAINK EGYIKE! Még mindig van mézhamisító? 3500 tonnára tehető. Sajnos, a hazai fogyasztói piac méz­igénye nem mutat olyan po­zitív fejlődést, mint a fel­vásárlás. Itt kisebb javulás volt tapasztalható (pl. 1985- ban 937, 1974-ben pedig 1340 tonna). A mézfogyasztás nem őri ei a kívánt szintet. Szlovákiában 1972-ben 0,27 kg. a múlt évben pedig 0,2 kg évi mézfogyasztás jutott egy személyre. Ez a többi, fejlett országgal szemben elenyésző mennyiség. A fej­lett országokban ugyanis az évi mézfogyasztás eléri az 1,56 kilogrammot! Mivel a feldolgozott méz­készlet jóval túlszárnyalta a hazai igényt, szükségessé vált a külföldre történő ki­vitel megszervezése. Már 1S57 ben sikerült bizonyos mennyiségű mézet eladni Ausztriának. A későbbi évek­ben a kivitelt fokoztuk. Ma a legtöbb mézet Ausztriába és az NSZK-ba exportáljuk, — 30 kg-os pléhdobozban. mert a nálunk termelt méz sok tekintetben hasonló az em'ített országokban ter­­mr't mézzel. Átlagosan éven­te 1900—2000 tonna mézet s^'llítunk külföldi megren­delésre. Ma a galántai MEDOS-ban 87 személyt foglalkoztatnak. Ebből a. nők száma 44. A szocialista versenyekbe a dolgozók 97 százaléka be­kapcsolódott. A szocialista munkabrigád megtisztelő cí­mért két kollektíva verse­nyez. Az üzem dolgozói az idén négy kollektív vállalást tettek a termelés fokozása, a költségek csökkentése, s az energiahordozókkal, valamint az egyéb anyagok­kal történő takarékosságra. Az utóbbi öf évben Galan­te Komárno (Komárom), Levice (Léva), Nové Zámky (Érsekújvár), Bratislava és Žiar necl Hronom környé­kéről ..hamisított" mézet is szállítottak felvásárlásra a méhészek. Ezért az üzemben szigorú rendet vezettek be a méz felvásárlásában, hogy csak jó minőségű, az előírá­soknak megfelelő méz ke­rülhessen feldolgozásra! Er­ről az ellenőrző osztály dol­gozói gondoskodnak) Min­den szállítmányból mintát szeretnék ellátni tiszta, szemcsézett virágporral is. Sajnos, a műszaki beren­dezések az üzemben elavul­tak, gyakran meghibásod­nak, és a termelésben ki­esés következik be. A 8. öt­éves tervidőszak idején sor kerül a műszaki berende­zések felújítására és az üzem bővítésére. Erre abból a célból is nagy szükség van, mert a távlati tervek szerint többféle, új mézterméket gyártanak. Foglalkoznának a méhviasz felvásárlásával és feldolgozásával, különfé­le méhészeti kellékekkel (pl. műlépek készitésével. a propolisz felvásárláséval és hasznosításával, valamint egyéb termékek előállításá­val. Közismert, hogy napjaink­ban a méhészkedés többek között az időjárási viszo­nyoktól, a vegyszerek hasz­nálatától és az életkörnye­zetünk védelmétől is függ. Ezért közös erővel mindent meg kell tennünk annak ér­dekében. hogy a méhészek­nek a jövőben kedvezőbb feltételeket alakítsunk ki a méhcsaládok számának sike­res szaporításához. Ugyanis 2000-ig a méhcsaládok szá­mát 800 ezerre kellene fel­fokozni, ami elősegítené a méztermeiést és feldolgo­zást, s ezáltal az egy sze­mélyre jutó évi mázfogyasz­tás javulását Szlovákiában. Ebből nagy rész hárul a galantai MEDOS-ra. Bíznak abban, hogy az 5. ötéves tervidőszakra kitűzött fel­adatokat sikeresen teljesí­tik. Mézből — a legegészsé­gesebb táplálékaink egyiké­ből —, egyre nagyobb meny­­nyiséggel és több, újabb ter­mékkel látják el a hazai, valamint a külföldi piacot. BARA LÁSZLÓ, mérnök 1-ffú f&clccu­uadáimlc A múlt télen olyan telhe­tetlenek voltak a farkasok, alig volt éfszaka, hogy el nem pusztítottak volna kecs­két vagy kutyát. Vaszka paj­tásommal elhatároztuk, hogy háborút indítunk az ordasok ellen. Vezérkarunk „Szergun nagyapó“ kenyérsütó ke­mencéjén ülésezett. Az öreg kijelentette, hogy 6 a vezér­kar feje, ml pedig a lábat vagyunk. Katonásan intéz­tünk el mindent! Vezény­szóra! A parancsot azonnal teljesítjük! Vezérkari főnökünk min­denekelőtt felderítő szolgá­lattal bízott meg bennünket. Sílécen követtük a farkasok nyomát. Este pedig főnö­künknek bejelenthettük, hogy a farkasok a folyó túl­só partjáról jönnek át hoz­zánk ... A partmenti sűrű bozót­ban két ösvény kígyózik, de csak az egyiken látható farkasnyom. Ha „aláaknáz­zuk“ az ösvényt, csapdát rej­tünk a hó alá, biztos, hogy tőrbe csaljuk az ordast. — Állítsatok oda csap­dát! — mondta az öreg apó, aki már régen kioktatott bennünket, hogyan kell csapdával bánni. Kesztyűt nem húztuk le a kezünkről, nehogy a csapdán kezünk szagát érezzék a farkasok. Vaszka meg én a múlt éj­jel rosszul aludtunk. Á- gyunkból kipattantunk még virradat előtt. Sok töprengés után elha­tároztuk, hogy ma nem me­gyünk máshová csak a nyo­mokhoz. Puskát is vittünk magunkkal, hogy kegyelem­döfést adhassunk a tőrbe­csalt farkasnak. Szánkót is vittünk magunkkal, hogy le­gyen min elszállítani a zsákmányt. Ámde a kemen­cén pihenő nagyapó ránk kiáltott: — Mit csináltok gyere­kek? Vajon én parancsol­tam-e nektek, hogy... Es ml szükségtek a szánkóra? Azt hittük, hogy az öreg apó megfeledkezett a csap­dáról, amelyet hó alá sike­rült rejtenünk. Magyarázgat­­tuk neki, de 0 mit sem akart hallani. Megharagudtunk rá. Másnap iskolában töltöt­tük az időt. Padban ültünk a tanítás végéig. Azután föl­csatoltuk síléceinket és a folyóhoz rohantunk. Odaér­ve, üresnek találtuk a csap­dát. Hazatértünk, jelentkeztünk a nagyapónál, aki eképp szólt hozzánk: — Hát, ti mindjárt szán­kóval indultatok! Ámde agya­fúrt állat az ordas! Három méterről is megszagolja a csapdát még akkor is, ha hó takarja. A nagyapó megparancsol­ta, hogy további két csapdát is vigyünk magunkkal. Az egyiket fektessük le az első ösvény mellé, a másikat pe­dig állítsuk föl a másik ös­vényen ... Otra keltünk, mert ez volt a parancs. Vaszka útközben kijelen­tette, hogy Szergun öreg apó tisztára megbolondult, mert hogyha nagy nehezen sikerült is a farkasok elől hó alá rejtenünk az egyik csapdát, kettőt hamarabb vesznek észre. Másnap reggel személye­sen ugrasztott ki ágyunkból nagyapó és iskolába küldött. — Tanítás után vizsgáljá­tok meg a csapdákat! Pus­kát és szánkót is vigyetek magatokkal. Most az egy­szer nem tértek haza üres kézzel! Meggyőződtök róla! — mondta az öreg apó. Elindultunk. Kint sötét volt és fagyott. Vaszka dör­­mögött. Amikor a második ösvény­hez jutottunk, mit sem lát­tunk rajta, de az elsőn zör­­gött a vaslánc. Már virradni kezdett ak­kortájt. Meglepődtünk, ami­kor megpillantottuk, hogy az eső ösvényen hatalmas ordas hányódik a vasláncon. Ezzel kötöttük fához a csap­dát, nehogy valami bestia elhurcolja! 'A puskát elsütöttük. A- gyonlőtük a farkast, s az­után csapdával együtt szán­kóba raktuk. Szándékosan szeltük át vele a falu egy részét, hogy minél többen lássanak bennünket. — No ez sikerült! — mondta az öreg apó. — Bn­­nek így kellett lennie! A farkasok kezdetben az első ösvényen lopakodtak, de megszagolták a csapdát. Azután visszatérek a fégi, megszokott útjukra abban a hiszemben, hogy bizton el­illanhatnak rajta. Az első farkas átfutott, de a másik nem vette észre a csapdát és bennerekedt! — Éltettétek a csapdákat? — kérdi a nagyapa. — Helyesen cselekedte­tek. Ezentúl minden farkas kerülni fogja a két ösvényt! jó leckét kaptak az orda­sok! Vaszkával az ösvényen felejtettük a két csapdát. Visszamentünk érte. Egyút­tal megvizsgáltuk a nyomo­kat, amelyek arról adtak ta­núbizonyságot, hogy minden úgy történt, ahogy azt az öregapó feltételezte ... Ilyen ember a mt vezérka­rt főnökünk! Előre kiszámít mindent, annak ellenére, hogy már jó három esztendő óta nem szállt le a kenyér­sütő kemencéről. Vitalíj Bianki szovjet író nyomán feldolgozta Selmec Adolf. Vadászkutyák magatartása Vizsgáltak különböző fajtájú kutyákat telemetrikus pulzusmérésekkel, fényképek készítésével abból a célból, hogy megállapítsák, milyen mértékben reagál a kutya szívműködésével, lélegzésével, remegéssel, vércukor­­szintjével és hőemelkedésével a puskalövésekre. Légi vadszámlálás A légi (repülőgépről vagy helikopterről végzett) vad­számlálás nemcsak verseny­­képes a földi számlálással, hanem több vadfaj vonatko­zásában gazdaságilag elő­nyösebb. A jak—12 típusú repülőgép felhasználása 20 —30 ezer ha területen a (M. V.) vaddisznó, a jávorszarvas, a gímszarvas és a fajdok számbavétele során egy Le­­ningrád területi vadgazda­ságnak viszonylag nagyon kevésbé került. Különösen célszerű a repülőgép alkal­mazása az idény-vadszámlá­­lás során olyan vadgazdasá­gokban, amelyeknek nincs szakképzett vadászuk és va­dászmesterük. A meghonosí­tott vad telelőhelyének a megállapítására vagy akár a vadorzás megelőzésére is célszerűen használható a repülőgép. (0. A.) A fenekező horgászat sa­játos segédeszköze a kapás­­jelző. Legyőzéskor láthatjuk a hal rávágását, pörgetés­kor, mártogatáskor pedig érezzük. A fenekezéshez sem lenne szükség külön kapásjelzőre, ha egyetlen, kézben tartott bottal hor­gásznánk. Az ujjak között tartott zsinór megfeszülése itt is jól jelezné, hogy a hal megindult a csalival. Két botot nem lehet kézben tartani, így a kapás érzéke­lésekor a horgász a szemére van utalva. A zsinór feszes, színe sokszor egybeolvad a víz színével. A zsinóron alig lehet a kapást észrevenni. Ha pedig a botvég meghaj­lására várunk vagy arra, hogy megszólaljon az orsó, rendszerint elkésünk a be­vágással. Így születtek meg a ka­pásjelzők. Ezek olyan apró szerelékek, amelyeket a zsi­nórra függesztve, szögben megtörik a zsinór egyenes futását. Kapásnál a jelző élénk mozgása és a zsinór kiegyenesedése feltűnő jel­zést ad. Kapásjelző sokféle van. Közülük néhány jellegzetes típust — előnyeikkel és hát­rányaikkal együtt — az aláb­biakban ismertetünk. A legegyszerűbb kapás­jelzőt az 1. ábra tünteti fel. Ilyen felszereléssel gyakran találkozhatunk a nádas vi­zek partján ott, ahol a víz­járás nádtörmeléket sodor a part szélére. A kapásjelző ennél egy 30—40 cm hosszú, középen meghajlított nád­darabka, amelyet többnyire a villára támasztott bot vég­­gyűrűje után függesztenek a zsinórra. Előnye: a helyszínen be­szerezhető. Használata igen egyszerű. Elég jól jelez. Be­vágásnál lerepül a zsinórról, ezért fárasztásnál semmi zavart nem okozhat. Hátránya: bevá­gásnál többnyire a vízbe esik és újjal kell pótolnunk. Ha van belőle elég, ez ___nem jelent gondot, csak éppen növel­jük a parti szeme­tet. (Folytatjuk) Házi készítésű csukázó villantó A mellékelt ábrán feltün­tetett csukázó villantó arról nevezetes, hogy nemcsak egyszerű, olcsó és házilag is készíthető, hanem kiváló horgászati alkalmatosság is a gyakorlott sporthorgász kezében. A víz alsóbb réte­geiben vontatva és forgatva biztos kapást eredményez. Mi kell a készítéséhez? Elárulhatom, hiszen már jó­magam is csináltam néhány ilyen villantót. Először is kell egy kombinált- és egy harapófogó, továbbá egy bé­­dogvágó olló, fél milliméter vastag félkemény acéldrót, piros gyöngyszem, egy sza­kállas horog, egy darabka • fényes nikkelezett lemez. A 140 milliméter hosszú, 0,5 milliméter vastag félke­mény acéldrótot az 1. ábrán látható rajz alapján formál­juk. Ez képezi majd a vil­lantó vázát, gerincét, de ne feledjük, hogy az egyik vé­gére kell kerülnie a hármas kapocsnak, ezért azt még a drót végének visszagörbítése előtt fűzzük föl a drótszálra. Ezután fényes nikkelezett bádogból vágjuk ki a 2. áb­rán látható forgó kanalat, s félül készítsünk rá lyukat. Most a villantó gerincét ké­pező acéldrótra — még csak egyik vége van visszagör­bítve és rögzítve — fűzzük fel a piros gyöngyöt, utána a forgó kanalat és a drót ezen végét is hajlítsuk visz­­sza, rögzítsük. A méretek az első ábrán láthatók. A piros gyöngyszem nemcsak arra szolgál, hogy egy élő kesze­get juttasson a csuka eszé­be, hanem arra is, hogy se­gítse a villantó kanalának forgását. A harmadik ábrán mér a kész villantó látható. Mind­össze fillérekbe kerül az el­készítése, így nem okoz na­gyobb bosszúságot, ha ne­tán elakad, beszakad csuká­­zás közben. Tapasztalataim szerint egész „fogós“ alkal­matosságnak bizonyul az így készített villantó. Mindig hamarabb fogtam vele halat, mint a gyári villantókkal, s a már említett okoknál fogva — olcsó, könnyen ké­szíthető — bármikor bátran használom a vízinövények­kel benőtt vizeken, nádasok közelében is. Holczer László

Next

/
Thumbnails
Contents