Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-19 / 29. szám
Az iparszerű baromfitelepek higiéniája Nyulaimnál kokcidiózist észleltem, gyógykezelésük még tart. Azt szeretném tudni, felhasználhatom-e a beteg nyulak tói nyert trágyát komposztkészítésre, s ha igen, hogyan ■készítsem a komposztot, mennyi idő eletltével és milyen növények (zöldségfélék, takarmány- és sárgarépa, rétek) trágyázó sára alkalmazhatom? „Tanácstalan nyúltenyésztö“ A kokcidiózisban szenvedő nyíltakat Sulfadimidin készítménnyel kell kezelni. Az orvosságát — a használati utasítás szerint — ivóvízben kell beadni az állatoknak. Négy napig adagolja, utána tartson 4 napos szünetet, majd kétszer ismételje meg a kezelést. A kokcidiózist előidéző spórák komposztálással elpusztíthatók, tehát a beteg nyulaktól nyert trágya felhasználható komposzt készítésére. A komposzt készítésekor a következőképpen járjon el: előbb egy réteg fertőzésmentes trágyát rakjon le, erre egy réteg vízzel vagy trágyalével bőven meglocsolt fertőzött nyúltrágya kerüljön, amire ismét egy réteg fertőzésmentes trágyát kell rakni (oldalról is). A fertőzéstől mentes trágya helyett szalmát, falombot, tőzeget is használhat. Az egész komposztot be kell takarni mintegy 20 cm vastag földréteggel. A jól elkészített, megnedvesített és elföldelt komposztban 70 C fok hő képződik, s ez káros hatással van a spórákra. Legkorábban 3 hét elteltével lehet felhasználni az így készített komposztot mert ekkorra már feltehetően elveszíti fertőzést terjesztő hatását. Legjobb azonban megvárni amíg a komposzt teljesen beérik. Ezzel a komposzttal minden további nélkül trágyázhatja a zöldségféléket kapásokat és a nyúltakarmányt termő füves területeket vagy a lucernát is. MVDr. J. K. и/, iparszerű baromfitenyésztésben a gépesítés — a keverék takarmányok alkalmazásához hasonlóan — döntő minőségi változást eredményezett. A külsu környezeti tényezőktől való függetlenítés az én. „zárt tartás“ kialakulása és az egyes folyamatok gépesítése megteremtette az optimális termelési környezetet. Kizárja azokat a károsító tényezőket, amelyek régebben hátrányosan hatottak az állatok fejlődésére és a termelési-biológiai folyamatokra. A zárt tartás gépesítése, így a takarmányozás, a fűtés, a szellőztetés gépei nemcsak a biológiai igények optimális kielégítését teszik lehetővé, hanem, csökkentik a kézi munkaerő felhasználását, növelik a termelés hatékonyságát és kiküszöbölik az egészségre ártalmas tényezőket. A gépesítés színvonalának fejlődésével javul a férőhelykihasználás, ami legnagyobb mértékben a ketreces, „battériás“ tartásnál nyilvánul meg. A műszaki színvonal emelkedése tette lehetővé, hogy az ablakos, kifutós, gravitációs szellőztetésű istállókban hatékony szellőztetési rendszerek fejlődjenek. A fekvőkéményeket és egyéb rendszerű műanyag-melegítő berendezéseket hatékonyabb, légfűtéses berendezések váltották fel. A kézi etető- és itató berendezéseket programozott berendezések helyettesítik. A műszaki-biológiai változás következménye, hogy kialakult a battériás tartási rendszer, amely a korszerű nagyüzemi baromfitartást ipari szintre emelte. Az intenzív baromfitartás, előnye mellett veszélyeket is rejt magában. Az istállóban több olyan fertőzést közvetítő tényező érvényesül (levegő, ivóvíz, takarmány, gondozó stb.), ami az állomány gyors fertőzését teszi lehetővé. Ezért rendkívül lényeges a betegségek megelőzése, a higiénia és az izolációs követelmények pontos betartása. Ezek közül legfontosabbak a következők: — A baromfitelepet jól zárható kapuval ellátott kerítéssel kell körülvenni. Az ajtókat zárva kell tartani az idegenek előtt. — Háztáji állomány sem a baromfitelepen, sem pedig annak közelében néni lehet. — Az iparszerű baromfitelepre csak a szükséges járművek hajthatnak he. A forgalmat a minimumra kell korlátozni. A kapuba fertőtlenítő szőnyeget kell helyezni, amelynek a hatóanyaga formalin oldat. — A személyforgalmat a lehető legkisebbre kell csökkenteni, a dolgozók és az ellenőrző személyek csak átöltözés után léphetnek be az istállókba. Szükséges, hogy a ruha-Д1Ш1СNoЯС(/6У auáaadó csere a teljes öltözetre kiterjedjen. Az öltözés megfelelő helyiségben történjen. A személyi kijáróban is fertőtlenítő belépőt és kézfertőtlenítőt kell alkalmazni. A fertőtlenítő belépő hatóanyaga 3 százalékos formalin, a kézfertőtlenítőé egy százalékos iozán oldat. Nagyon fontos, hogy mindkét fertőtlenítőt naponta cseréljük ki. — A takarmányt csak egyszer használt papírzsákokban, vagy „silós tárolásban" szabad kiszállítani, mert a hosszabb ideig használt zsákok a fertőzés közvetítői. — A baromfitelepre technológiai berendezést csak előzetes 3 százalékos formalinos fertőtlenítés után lehet bevinni. — Zárt baromfitelepre egyidőben csak azonos korcsoportú álolmány kerülhet. A különbség egy telepen nem lehet több három hétnél. Ez különösen a fiatal állományra vonatkozik, azokra az állatokra, amelyek még nem részesültek védőoltásokban. — Igen fontos, hogy a baromfitelep egyidüben kerüljön kiürítésre, takarításra és fertőtlenítésre. Nagy gondot kell fordítani a fertőtlenítők helyes használatára, mert elfenkezó esetben nagy veszteségek okozói lehetnek. A rossz fertőt lenitésből ered például áz „istállóuntság“, amikor a teljesítményben évről évre romlás mii tatkozik. A férőhely-előkészítést legjobb az alábbiak szerint elvégezni: a száraz takarítást köves se a nedves takarítás, mosatás 20—25 atm. magasnyomással és a fertőtlenítés. A fertőtlenítés a gyakorlati tapasztalatok szerint mosatás után 5 százalékos „hidroxigén“ lúggal, magas nyomású berendezéssel a leghatásosabb. Beszerelés után is mét 5 százalékos H-lúgos mosatás, fornialin-gázosítás (felfűtött istállóban 100 légköbméter istállótérre 1500 gr formalin, 10—15 százalékos oldatban, spray formában). — A baromfihulIákat naponta gyűjtsük össze, jól zárható fertőtlenítő ládákban helyezzük el, s naponta gondoskodjunk azok megsemmisítéséről (égetés, elszállítás stb.). Trágyázás során ügyelni kell a trágya szóródásmentes szállítására. A teleptől legalább két kilométerre kell «elszállítani és a kialakított trágyaszarvust föld réteggel befedni. — Más telepről származó állományt megfelelő állatorvosi vizsgálat után lehet befogadni. A selejt, beteg egyedeket naponta kiválogatjuk és a „selejtfülkében“ helyezzük el. A betegségre utaló tüneteket azon nal jelentsük az állategészségügyi szolgálatnak, a szakorvos nak. Az itatók tisztítását is naponta végezzük el. A kiszóródott takarmányt az alomból távolítsuk el. Az etetőkből a takarmányt naponta etessük ki. A fenti rendszabályok szigorú betartása hozzájárul a fertőző betegségek megelőzéséhez. Ma már a baromfitelep dolgozói is érdekelve vannak a hu zainok állandó fokozásában, a termelékenység növelésében. Így a legfontosabb megelőző eljárások mindenkire egyaránt vonatkoznak! Dr. László László Gyógyszerek adagolása ivóvízben Különböző stresszek esetén — pl. csőrkurtításkor — feltétlenül szükséges orvosságokból, vitaminokból és ásványi anyagokból álló keveréket fedni a baromfinak. Az antibiotikumok adagolása ilyenkor szintén előnyös. Ä csirkenevelés idején az ivóvíz állandó fertőtlenítésére 50 ppm ammó- Blumsőt hasznáklunk. A felsoroltak adagolására külföldön egy már jól tevált adagoló berendezést alkalmaznak, amit szükség esetén egyszerűen felkapcsolnak az ivóvíz-elosztóra. Preventív okokból a kezelt vizet előbb Stszflrik', hogy eltávolítsák az adagolf orvosságok esetleges oldhatatlan maradványait, s csak ezt követően kerül az állatok elé az Ivóvíz, |eohj yv gyümölcsfák és a szőlő a táplálkozáshoz, a növekedéshez és a termés érleléséhez szükséges tápanyagokat a levegőből, vízből és a talajból kapjak. A levegőben található széndioxidból felveszik a szenet és az oxigént, a vízből pedig a hidrogént. A többi szükséges tápanyagot u talajból, vízben oldott állapotban nyerik. Ezeket a tápelemeket két csoportba soroljuk. Az első csoportba tartoznak azok, amelyekből a növényeknek nagy mennyiségre van szükségük (makro tápelemek]. Ezek: nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, magnézium és a kén. A táplálkozáshoz és a többi élettevékenységhez azonban más elemekre is szükség van, habár ezek az előbbiekhez viszonyítva csak jóval kisebb mértékben vesznek részt a növények tápanyagforgalmában. Ezeket nyomelemeknek, mikro-tápelemeknek nevezzük. Ide tartozik: mangán, vas, cink, bór- réz és ritkábban a molíbdén, jód és több más kevésbé fontos mikrotápelem. Téves volna azonban azt hinni, hogy — mivel a növényeknek a nyomelemekre csak kis mennyiségben van szükségük ezek nem is fontosak a növény életében. A tudomány fejlődése épp az ellenkezőjét igazolja, mert egyre több betegségről, fejlődési rendellenességről derül ki, hogy azt egyik vagy másik nyomelem hiánya okozza. Ezek a betegségek azonban nem veszedelmesek, mert ma már szinte minden esetben gyógyíthatók a hiányzó nyomelem pótlásával. Bármely tápanyag többlete, vagy hiánya megbonthatja a szőlő vagy a gyümölcsfa fejlődésének, növekedésének egyensúlyát. Ennek jelei nem minden esetben mutatkoznak közvetlenül, mert a növény rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a számára felesleges tápanyagmennyiséget eltűri, illetve a hiányokat elviseli. Ha azonban bármelyik, főleg a termést fokozó elem túl nagy ségés tápelemeket bármely ok folytán nem tudtuk idejében és kellő mennyiségben a talajba juttatni, akkor még lombtrágyázással, ha nem is teljes mértékben, de pótolni tudjuk a mulasztást. Röviden vegyük sorra a szőlő és gyümölcsfák tápanyagforgalmában résztvevő tápanyagok hatását. Makro-tápanyagok: a nitrogén az élet hordozója. A fehérje is nitrogén tartalmú vegyület, ezért nitrogén nélkül nincs élet. A növények az elemi Legtöbb helyen rekordtermést ígér a szőlő. A tárnái (farnadi) határban szintén jó termést várnak az idén. Kiss Ernő, a szövetkezet veterán vincellérje szerint, még sok van hátra a szüretig, és az eléggé rapszódikus időjárásban nagy gondot kell fordítani a szőlő szakszerű permetezésére. 4 Foto: —tt—> radnak A túlzott nitrogénadagolás jelentősen - csökkenti a gyümölcs minőségét és tárolhatóságát, a növényzetet érzé kénnyé teszi a gombabetegségekkel szemben. A foszfor szintén a fehérjék nélkülözhetet- , len alkotórésze és aktívan részt vesz a növények tápanyagforgalmában. jó foszforellátás mellett a gyökérzet erőteljesen fejlődik, jó a virágképződés, a hajtások tökéletesen beérnek és a gombabetegségekkel szem- ' ben is ellenállóbbak. Foszforhiány esetében a levelek mere- 1 vek, a normálisnál kisebb méretűek, igen zöld színűek, a Tügyfakadás későbben, a lombhullás viszont korábban jelentkezik, s ezáltal a vegetáció le- j rövidül. A kálium főleg a fiatal szervekben, a levelekben és a magban összpontosul; legfontosabb élettani feladata, hogy a cukorképződést fokozza. A szőlő és a gyümölcsfák tehát káliumigényesek. A káliummal ellő tott növényzet jól tűri a szárazságot is. Elősegíti a gyümölcsök érését, illat- és zamatanyagok kialakulását, valamint a gyümölcsök színeződését. Káliumhiány esetén a cukorkép ződés csökken, a tápanyagok áramlása lelassul, a levelek kisebbek és vékonyabbak lesznek, a virágok megtermékenyülése hiányos. A három legfontosabb és legnagyobb menynyiségben felhasznált tápanyag egyensúlyával kapcsolatban ma is fennáll a régi törvényszerűség: trágyázzuk a szőlőt és a gyümölcsfákat nitrogénnel, hogy nőjenek; foszforral, hogy kössenek és káliummal, hogy teremjenek. A kalcium (mész) talajainkban elegendő mennyiségben van, pótlására csak egész kivé teles esetben van szükség A magnézium talajainkból szintén nem hiányzik. Ahol igen, ott a lombozatban sajátságos klorózis-szerű tüneteket okoz. A betegség hirtelen tűnik fel a levelekben, ezek elsárgulnak, összesodródnak, lehullanak úgy, hogy csak a hajtások csúcsán marad lomb. A kén pótlásáról szintén nem kell gondoskodni, mert a szuperfoszfát közel 50 °/o-a gipsz, tehát magas kéntartalmú vegyület. Mikro-tápanyagok. A vas a zöld növényzet klorofill képzéséhez szükséges. A növények vas-sziikségletét a talaj általában kielégíti. De a meszes, lúgos talajokban gyakran tapasztalhatjuk a vashiány következtében előállott klorózist. A lelevelek világossárgák lesznek, sőt esetenként egészen elfehé-1' rednek, a hajtásnövekedés meg- J (Folytatás a 2. oldalon.) ( .Tápanyagpótlás lombtrágyázással mennyiségben vesz részt a szőlő vagy a gyümölcsfa tápanyagforgalmában, akkor ez terméscsökkenést, sőt szélsőséges esetben mérgezést is okozhat. A széndioxid és a hidrogén — mint tápanyag — korlátlan mennyiségben áll a természetben a növények rendelkezésére, pótlásukról nem kell gondoskodni. A többi tápelemet viszont rendszeresen adagolni kell a. talajba, ha azt várjuk, hogy szőlőink és gyümölcsfáink évről-évre megfelelő mennyiségű és minőségű gyümölcsöt teremjenek. Ha a szűknitrogént nem képesek felvenni, ezért a nitrogén tartalmú műtrágyák nem elemi, hanem a növények számára hasznosítható nitrogén vegyületeket tartalmaznak. A nitrogén liősége erőteljes hajtásfejlődést eredményez, a levelek nagyok és sötétzöldek. A túlzott mennyiségű nitrogénadag kórosan bu ja növekedést hoz és a szőlő, valamint a fák hajtásai nem érnek be tökéletesen. A nitrogén hiánya a lombozat halványzöld színében mutatkozik, a hajtások gyorsan befejezik növekedésüket és rövidek ma-
